Nógrád. 1981. május (37. évfolyam. 101-126. szám)

1981-05-27 / 122. szám

Gyarapodik, Kevesebbértis! »zépül Kisterenye Utas, íildai fe ú írása - Óvoda, öregek napközi osihina - Lakások, telkek Idén tovább gyarapódik, szépül Kisterenye nagyközség. A nagyközségi közös tanács fenntartási költségvetése több nvnt húszmillió forint értékű munka elvégzésére nyújt lehe­tőséget. A mostani .évben is kiemelt feladatának tekinti a nagy­községi közös tanács az utak, hidak karbantartását, felújí­tását. Idén a Gagarin út, a Tőkési út, a Köztársaság út, a Mező Imre út alapozását, a Kossuth úti járda fenntar­tását és felújítását tervezik — összesen több mint 800 ezer forint értékben. Előrelépést ígér az idei esz­tendő a kommunális szolgál­tatásokban is. Gondozzák a népkerti természetvédelmi parkot, az eddiginél többet kívánnak tenni a köztiszta­ságért, s jeletős összeget fordítanak a temetők, ra­vatalozók fenntartására. Az öregekről való gondos­kodást a költségvetés is tük­rözi: számottevően növekedett ugyanis a szociális gondozás előirányzata — akár a rend­szeres és rendkívüli segélye­ket, akár 'a szociális étkezte­tést tekintjük is. Jótékonyan alakítja idén Kisterenye nagyközség arcu­latát a fejlesztésre szánt ösz- szeg elköltése is. Idén kezdik, jövőre fejezik be a Rákóczi- telepi 25 személyes óvodát, valamint egy 20 személyes öregek napközi otthonát. A két intézménynek egy épület ad majd otthont. Villanyvezetékkel látják el a már kialakított, illetve ér­tékesített házhelyeket a Ha­tár, a Rózsa Ferenc, a Ba­rátság úton és a Szőlő út egv részén — összesen 1200 mé­ter hosszon. A családi ház építésére alkalmas telkeket to­vábbra is biztosítani kívánja a tanács a lakosságnak, ennek feltétele, hogy elkészüljön Csente részletes rendezési és beépítési terve, valamint i házhely-kialakítási és -kisajá títási terve. Jelenleg nyolc, közművel ellátott, csoportos családi lakóház építésére al­kalmas telek áll rendelkézés- rer. Előbbre lép ide» a nagyköz ség a lakásépítésben is. A József Attila úti lakótelepen megkezdődött az OTP beru házásában a telepszerű, több szintes lakások létrehozása, idén egy 22 lakásos tömb ké­szül el. A VI. ötéves terv so­rán összesen 88 család számá­ra kínálnak fel itt új otthont. A szép tervek mielőbbi megvalósulásában számítanak a lakosság és a -gazdasági egységek társadalmi munká­jára. A tervek szerint szemé­lyenként 600 forint értékű társadalmi munka segíti Kis­terenye gyarapodását. Megkétszereződött a szövetkezeti élelmiszer-feldolgozás Jól fejlődik a fogyasztási szövetkezetek és a szövetke­zeti vállalatok élelmiszer-gaz­dasági tevékenysége; az el­múlt öt évben 11 milliárd fo­rinttal nőtt a felvásárolt me­zőgazdasági termékek értéke, állapította meg a fogyasztási szövetkezetek országos taná­korábban. Az ÁFÉSZ-ek adják a kereskedelmi hús- és hús- készítmények 6 százalékát. Egyes (megyékben ez az arány eléri a 30—40 százalékot. A feldolgozótevékenység javítá­sára előtérbe került a műsza­ki fejlesztés, erre a célra az elmúlt öt évben az ÁFÉSZ-ek 650 millió forintot, a ZÖLD- milliárdot csának elnöksége keddi ülé- sán. Az eredményeket jórészt ÉRT-ek pedig 1,8 az ÁFÉSZ-ek és a kisterme- költöttek. lök sokrétűbb, tartalmasabb Az elnökség megállapította, kapcsolatai alapozták meg. hogy az árukészlet növekedésé- Az elmúlt időszakban foko- vei nincsen arányban a minőség zatosan javult a kistermelők javulása. Mindenekelőtt a gép-, vegyianyag-, vetőmag- és takarmányellátása, az ÁFÉSZ-üzletekben a háztáji termelőknek évente közel nyolc milliárd forint értékű ter­melési eszközt adtak el. A zöldség- és gyümölcsféléknél van szükség a minőségi köve­telmények fokozottabb érvé­nyesítésére. Gond az is, hogy a műszaki fejlesztés lassúbb ütemű a kívántnál, részben növényi szaporítóanyag, illetve azért, mert az ÁFÉSZ-üzemek a tenyészanyag egy részét ked­vezményes feltételekkel biz­tosítják a kistermelőknek. Si­került a korábbinál jobban fcsszehangolni az értékesítést Is, és az elmúlt évben már érezhetően javult a szerződé­ses fegyelem. nem részesülnek az élelmi- szeripari szakvállalatoknak járó központi támogatásból — a sütőipar kivételével — és saját erőforrásaik gyakran elégtelenek. Az idén előnyben részesí­tik a kiskereskedelmi fejlesz­Az élelmiszer-feldolgozás fel- téseket: a közös alapból több fendülőben van. A felvásárolt mint 210 millió forintot, a köl­érukból a szövetkezeti válla­latok üzemeiben tavaly 6 mil­liárd forint értékű élelmiszer- ipari terméket készítettek, két­ezer annyit, mint öt évvel csönös támogatási alapból pe­dig 23 millió forintot fordíta­nak szövetkezeti áruházak, vendéglők és mozgóboltok lé­tesítésébe. Eljárókból ­helybendolgozók, Szirákon ben járnak kisebb távolságra dolgozni (az összes ingázó dol­gozó mintegy 18—20 százalé­ka egy órát tölt naponta uta­zással.) Szirák hovatovább példáját adhatja annak — miként le­het az alapvető mezőgazdasá­gi feladatok igazán eredmé­nyes Ellátása mellett kellő körültekintéssel, előkészítés­hogy sem sikerült kapun be­lülre csalogatni .. . Az új üzemben jelenleg mintegy fél száz (főként nő) szirákí és béri dolgozik. Nagy részüknek ez az első munka­helye, de „leszerelt” eljárók­kal is találkozhatunk az üzem­szerű körülmények mellett a műemlék értékeit is megőrző kúriában. Rendkívül finom, sei, munkaerő-felméréssel si- majdhogynem műszerfinom­keres kiegészítő ipari tevé­kenységet is folytatni (pásztói állami gazdaság!). Miként le­het azt a bizonyos „megtartó erőt” ezekben az értékes köz­ségekben helyben növelni? Mi­ként lehet az embereket újra érdekeltté tenni saját szűkebb pátriájuk iránt, megkímélve őket az állandó utazástól, a ságú az a vetélő, amelyet itt az asszonyok alkatrészenként csiszolással, köszörüléssel vég­leges összeszerelésre alkalmas­sá tesznek A jelenről és né­miképp a jövőről is az üzem irányítóival, egykori eljárók­kal. fővárosi volt dolgozókkal beszélgetünk. Grenyó Mihály üzemvezető, Berki Gyuláné fazonköszörülést végez. Néhány országos adat min­denképpen idekívánkozik. A felmérések szerint jelen­leg hazánkban mintegy egy­a technikát kell közelebb vin­nünk az emberhez... Tény, hogy az aktív kere­sők mintegy 21 (!) százaléka millió-ötvenezerre tehető az ma még ingázással tölti ide­állandó ingázók száma. Ve­lük telnek meg az egyre na­gyobb önköltséget gyarapító üzemi autóbuszok; velük van­nak tele a munkásjáratú vo­natok, a hétvégi „fekete” sze­relvények; ők azok, akikre nem csupán a fővárosba koncent­rált ipar, hanem az egyre erő- ödő vidéki ipari centrumok is számítanak; őket hívja a hirdetések áradata a lapok­ban, a falragaszokon, és per­sze ők azok, akik, mert ezt az állandó útonlevést nehezen viselik el tartósan jelenlegi közlekedési feltételeink között — minden követ megmozgat­nak, hogy „felköltözzenek”. Közelebb a munkahelyhez. A technikát az emberhez? Szirák és környéke, a szö­vetkezeti, közigazgatási szem­pontból összetartozó terület hagyományosan a budapesti ipari vállalatok „vadászterüle­te”. A toborzás ma is tart. buszmegállók közelében je­lenleg — megyei, tanácsi en­gedéllyel természetesen — ép­pen a Pamutipari Vállalat hir­det munkásfelvételt, tanulá­si lehetőséget stb. Persze nem helyben, hanem a fővárosban. Nem tudni, milyen foganat­ja lehet éppen Szirákon a pamutosok” hirdetésének. Mindenesetre érdemes megis­mételni azt az eligazító mon­datot, amelyet a minap a rá­dió egyik műsorában „tett közzé” a hazai textilipar egyik vezetője: — A jövő az, hogy tekintettel a rerfdkívül nagy­arányú munkaerő-cserélődés­re, a folytonos fluktuációra, jenek nagy részét, igaz viszont az is, hogy például arányai­felesleges időpocsékolástól, és Nikodém Pál csoportvezető és így tovább. Gyebnár László is ezt a mun­kahelyet választotta az állan- TTi i dó eljárás helyett. Ők így lát­U] UZGITi „SZUlGiGlt ják: életükben 10—20 éves. Még mindössze „bejáratos” üzemnek, kisded vállalkozás­nak számít a Gépgyártó Vállalat angyaltól di gyárának sziráki üzeme az egyik helybeli műemlék­kúriában (nem a híres-neves Teleki-féle kastélyról van szó), ahol jó néhány an dol­goznak kevesebb pénzért is szívesen az egykori eljárók közül. Az üzem az év elején megerőltető szakasz zárult le ezzel a lehetőséggel. Akkor is KönnÜűivari megéri’ hat ötszáz-ezer forint- Konnympan taJ kevesebb így a ^ de azoknak, akik itt kezdik a munkát mindenképpen tiszta nyereség, és persze a gyár sem jár rosszul... Szeptembertől tovább lépnek A jövőt mutatja az a válla­lati elképzelés Is (a helybeli­ek elképzelése sem más, hi­szen állandó a jelentkezés), hogy az ősszel, a balassagyar­mati szakmunkásképző inté­zettel együttműködve, meg­kezdik az utánpótlás nevelé­sét is a forgácsolószakmák­ban. Bizonyos konténeres megoldással (előregyártóit épületrészek, gépek) anélkül bővítik az üzemet, hogy a mű­emléképületben kárt okozná­nak. Két műszak, teljesít­ménybér, helyben dolgozás, több szabad idő, nagyobb ér­dekeltség Szirák, Bér ésDen- geleg jövőjében — mindez együtt a „megtartó erő”. — Több időm jut mindenre. A ház körüli munkát eddig a hét végén úgyszólván kapkod­va végeztem el — mondja Ni­kodém Pál. Gyermeknevelés­ről sem igen lehetett szó! Most többet járunk együtt a természetbe, az erdőbe. Ná­lunk ez családi hagyomány, hiszen valamikor erdészcsa­lád voltunk... Így van ezzel Grenyó Mi- _ . „„ „ , ... . .... .. , . , . , hály és Gyebnár László is — Baranyi Mihalyne ötezred millimeter pontossággal csiszol- több idő jut az embert gaz ja méretre a munkadarabokat. dagító otthoni dolgokra, a csa­ládra, a hobbikra, legyen az egyszerű „ezermesterkedés”, vagy akármi. Szeretni, érté­kelni. megbecsülni és gazda­gítani is jobban lehet ezt a tájat, ha helyben kenyeret ad. Vagy talán nincs összefüggés a dolgok között? Az üzem el­bán csökkent az egyhetes el­távozással, távoléléssel dolgo­zók száma a korábbi gyakor­lathoz mérten. De igaz az is, hogy csak az utóbbi eszten­dőkben több mint félszázezer­rel növekedett az eljárók-be- járók-ingázók száma! Ez ak­kor is figyelmet érdemel, ha közben a szerkezetben történt is változás, hiszen egyre töb­Munká­vá :jy munkásvédelem? Hazánkban szinte minden nap meghal valaki üzemi bal­eset miatt. A tragikus adat mellett ugyan kit vigasztal, hogy a korábbi évek átlagai­hoz képest tavaly a bizton­ságtechnika úgyszólván vala­mennyi mutatója javult. Víg- ságra azért sem lehet ok, mert a balesetek sérültjei, több mint kétmillió munkanapot töltöttek betegállományban! lelkiismeretes emberünket. Most viszont örömtől sugárzott az arca. Nem csoda, hiszen — amint mondja — 12 százalék­kal csökkent a balesetek szá­ma a „bázishoz képest”, és ha csak egy kicsit kevesebb a csonkulásos sérült, ha nincs az a csúnya haláleset, akár az ágazati vándorzászlót is el­nyerhették volna. A meglehe­tősen bizarr történet szinte . ,, . _ , . . tálcán, kínálja az alkalmat a Arról hogy mennyire hamis moralizálásr| A h SZót SS Ttssss ssÄSSÄ-rtr helyzetét,_«gy váratlan talál- rokrata mi“itáráf Korántem «rmete.köz,»nt«got ga a fogalom se arra utal, hogy valójában a munkások védelméről, életük, testi épsé­gük megóvásáról van szó. A szomorú statisztikákban mu­tatkozó javulás ellenére,- a kifejezés mégis híven tükröz valamit a honi viszonyainkból. A korszerű gyártósor mellől takarékossági buzgalmukban elspórolják az automatikus biztonsági berendezést. A zaj- csökkentésre nem áldoznak néhány tízezer forintot, ehe­lyett kényelmetlen füldugók­kal „szerelik fel” dolgozóikat. (Az eset gyakoriságának iga­zolásához elegendő egyetlen adat: Magyarországon több mint félmillió ember szenved maradandó halláskárosodás­ban.) A rosszul értelmezett tehát rendezésekre, pillekönnyű csehszlovák sisakokra, vagy francia gyártmányú biztonsági övekre csodálkozhattunk rá Megállapíthattuk, hogy nem maradnak el mögöttük a, ma­gyar védőeszközök sem, hogy csak az érintésvédelmi készü­lékekre, savtól óvó, lángálló védőruhákra utaljunk. Kérdés hogy mindezeket mikor lát­hatjuk viszont a gyárakban, a veszélyes munkahelyeken. Tavaly 212 millió forint táppénzt fizettek ki az üzemi baleset miatt betegállomány­ba kényszerülő dolgozóknak. A munkahelyi ártalmak révén, idejekorán rokkantnyugdíjba kerülők száma riasztóan nö­vekszik. Kieső munkaerejük — mérhetetlen veszteség. A meg­előzés — vagyis a humánus kozás győzött meg. Építőipari bizonvos hoc,v i2azunk lenne szinte kivétel nélkül azok síny- és hatékony munkásvédelem vállalatunk munkavédelmisé- ük meg, akik nélkül pedig — feltehetőleg csunán ennek vei futottam össze. Ismeretsé­günk egy halálos munkahelyi baleset után kötődött, amikor is a vállalatvezetőig mulasztá­sára, az óvó rendszabályok semmibe vételére derült fény. Akkori faggatózásom kelle­metlenül érintette egyébként Hiszed a biztonságtechnika szakavatottjának bizonyára nem kevés szerepe van abban, hogy a vállalatnál valóban jó­val kevesebb baleseti ve­szélyforrás található, mint akár egy esztendővel ezelőtt. Munkavédelem — hisz ma­pedig nincs „fölfutás”, hatékonyság, avagy minőség. Pedig sokat fejlődtek a baiesetelhárítás feltételei az utóbbi években. Bizonyság erre, hogy a vásár­városban nemrégiben látott nemzetközi kiállításon nem­csak nyugatnémet légzőbe­feltehetőleg csupán ennek a mammutösszegnek a töredé­két emésztené fel. És akkor még mindig csak a pénzről beszéltünk. Szó sem esett a munkából kiesők szenvedésé­ről, jövőjéről, lehetőségeiről, életkedvéről. G. F. létesült, nagyrészt a sziráki tanács kezdeményezésére, utánjárásával. Fontos szem­pont volt az is, hogy elsősor­ban az asszonyoknak teremt­senek a Szirákra „csalogatott” üzemmel megfelelő munkahe­lyét. Így kerültek kapcsolatba s° kommunista szombatjának azzal az angyalföldi gyárral, munkabérét máris átutalta a amelynek viszont egyik fon- gyár községi célokra,. (ezt a tos termékéhez (számos szocia- lövőre is szavatolja Kiss Fe­lista országba exportálják) az renc igazgató), Béren meg, egészen kis méretű szövődéi ahonnan sokan járnak az vetélő gyártásához volt szűk- üzembe — útépítésbe fogott sége munkaerőre, de amelyet a társadalmi erő. helyben, a fővárosban már se- T. Pataki László Senkei Zoltánná és Hugyecz Pálné készíti. mikrovetélő rugóit — képek: kulcsár — NÓGRAD - 1981. május 27., szerda

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom