Nógrád. 1981. május (37. évfolyam. 101-126. szám)
1981-05-24 / 120. szám
Péntek Imre: VÁROSSZÉL A folytonosság és a meg- szakítottság viszonyát jól példázza környékünk, a város legszélső utcája. A növényi vegetáció és az urbanisztikai elrendeződés ütközik itt egymásba, Vált át egyik forma a másikra. Egyik oldalon ligetes rét, folydogáki erek, buján benőtt egykori vasúti töltés, a másikon a panel-mértan tömbjei. szögletei, idomai; mintha a falak, a fák és bokrok ostromgyűrűje ellen emelkednének, A kétféle létforma kíméletlenül egymásba hatol, pusztulva és roncsolódva a találkozások pontjain. A városszél erre Is figyelmeztet. Hatalmas olajfolt: feketére lecsupaszodott talaj, s körül füves tolongás; a szélben úgy tűnik, odanyomakod- na minden szál fű, virág, hogy megnézze, mi történt.. Akár egy utcai balesetnél. Ez az ökológiai mini-katasztrófa a vegetációnak próbatétel, nekünk közömbös látvány. Legalábbis egyelőre. A töltés mellett, a mély árokban alkalmi roncstelep pompázik: biciklialkatrészek, rozsda rágta edények, műanyag flakonok, lavórok, huzalok, rongyok, dobozok, és mindez, amit egy , lakótelepi ház ki tud okádni magából, mint fölösleges, elhasznált holmit, az mind itt éktelenkedik föltornyosulva, önnön dicsőségét és a romlás lebfr- hatatlan erejét hirdetve. A kis akáccserjék, kökényvesz- szők óvatosan kerülgetik a betolakodókat, s ágacskáikat kidugják a lyukakon, réseken, repedéseket, különös maszkabálszerű jelleget adva a komikus egymásbafonó- d ásnak. Másutt földbe süppedt, szét- mállott autógumit látni, melynek köpenyéből árva- esalán árválkodik elő, vagy perje dugja föl és rezgeti bolyhos termését. S az elheverő betongerenda — ki tudja, hogy került ide — pórusaiban apró gyökerek kapaszkodnak meg, ozmotikus nyomásukkal milliméterenként mállasztva szét a törhetetlennek vélt kristályláncot. Vereségek és győzelmek határán élünk öntudatlanul, békésen közlekedve e határ- terület útjain és ösvényein. Mert itt az utak átváltozás sa is megfigyelhető:, akár a történeti fejlődés alakzatait vehetjük leltárba, ha éppen erre támad kedvünk. Az aszfaltos burkolat, mint vedlik át lekavicaozott emelkedéssé, melyet autónyomok szalagoznak föl, s a traktorok vájta kettős mélyedés — közepén a bakháttal — hogyan kanyarog a kis gyümölcsösök, s a nagyüzemi táblák felé. S persze, a magányosan álló családi házakhoz is befordul, mert mindig vannak olyanok, akik a határban (két életforma határán?) telepednek meg, a várostól való idegenkedésüket szimbolikusan is megjelenítve a tájban. S milyen csúfondáros az élet: most a legtöményebben zúdul rájuk a szélre szorított gyárak, kirendeltségek, lerakatok, telephelyek füstje, bűze, zaja, az erre csellengők emberi ártalma. Gyanakvó riadalmukat a gondosan zárt kertkapuk Jelzik, a bent az udvaron egy-«gy láncon fut- kosó-őrjöngő farkaskutya ad nyomatéket a szinte már népművészeti ággá divatosodé táblácskának az ismerős felirattal: A kutya harapós! S ne feledkezzünk meg a gyalogú takról, ösvényekről sem. TÖRŐ ISTVÁN: NINCS IDŐNK Város nyüzsgése fog magához, müút-köldökzsinór, kocsik lármája, s emberek, akik megélhetést keresnek — beállunk útjaikba, rohamunkra felfigyel az utca is, járunk, ki-ki magában országnyi gondunkat hámozgatva és néhány szabad perc leeszi apró örömünket, fény gesztenyéi sápadt arcunkat megsorozzák, fülünkbe zúg a perem-ének, szél fújása völgyeken át, csend irigyelt ingyen ivása, jelenünk kisded-hangjai csörömpölnek, nincs időnk hallgatásra! Ahol egy ember elhalad, ott a nyomokat eltörli a kíméletlen natura, mint a táblán felejtett érvénytelen írást. De ahol tíz-száz ember jár naponta, ott a nyomok egymásba érnek, a pontok egybefolynak, s kirajzolódik a fűtorsok közt az ösvény keskeny csíkja. A lakótelep peremének megvan a maga ga- Játos út-ösvény hálózata, melyet nem tervezett senki sem, mégis kiválóan szolgálja az Itteniek igyekezetét. Némelyik idővel elhalványul, eltűnik, a másik döngölt simaságára kopik az ismétlődő lépésektől. ösvények: cipő- talpak emlékművei! S akik rajtuk Járnak, azok is jellegzetes alakjai a környéknek, akiket hiába is keresnénk másfelé. A bokor tövében akkurátusán kiválasztott 'helyen mámorát kiaivp férfi nyúlik el a füves árnyékban: még. a bogarak is vigyázva mászkálnak ruháján, arcán; a kaszá- val-kapával fölszerelkezet- tek a telek felé húznak kerékpáron. A kutyasétáltatók kasztja ugyancsak ide tartozik: külön szertartás a nyakörv, póráz leoldása és a nekiszabaduló állat önfeledt ugrándozásának gusztálása. Zavart tekintetű párocskák tűnnek fel, akiknek felrezzen- tett nyulak, elkóborolt macskák adnak fséretet kirándulásukhoz. Gyerekcsapat a patak medrét vizsgálja: halat ugyan elvétve, ha látni, de a csobogó víz, a felrebbenő szitakötők, lepkék, a menekülő csíborok bőséges élményt kínálnak a messzire el- csavargott kölyköknek. Alkonyattájt felbukkannak a városszél újmódi figurái, a melegítőbe bújt kocogók, akikben még mindig él az .optimizmus, hogy megszabadulhatnak fölösleges kilóiktól. A kismamák gyerekkocsit tolnak: a késő délutáni séta, a levegőztetés gyakran mér családi kivonulás Is: a férj meghurcolósa az ismerős ablakok előtt. A szél erősebb Itt, a fagy csípősebb. A kizöldülés vehemensebb. Aki késő éjszaka tér haza, megpillanthatja a csillagképek tankönyvből jól ismert ábráit. A Göncölsze- keret, a Nagymedvét, s el lehet vitázni azon, melyik a Kis és Nagy Göncöl, az esthajnalcsillag és a sarkcsillag? Az éjszaka félelmesebb: egyfelől a városi kivilágítás fényszigetel, másfelől az áthatolhatatlan, sötét derengés, kiismerhetetlen neszeivel, zajaival, moccanásaival. A reggel fényesebb. S aki kora hajnalban munkába Indul, azt kedélyes pitypangok totyogják körül, hol sárga virágot, hol bolyhos burát kínál- gatva. Egy sorba tégla szilánkjain harmatcseppek csillognak: szinte vonzzák a tekintetet. Ide visszatérni kényelmetlenebb: messze van. De aki itt él, annak otthon, hajlék, menedék, megszokott távolságok, beidegződött mértékek viszonyítási pontja. Néhány száz év múltán pedig minden eltolódik: a határvonal távolabb kerül. A szél, a városszél, meglehet, a centrumot fogja jelenteni a jövő utcáin erre tévedőnek. BENKE LÁSZLÓ: ÉJSZAKA Kihalt játszóterünk hintáit a szél meglibegtetl még kicsit Aztán a lánc ismét megfeszül. Sötétség ül mindenen. Leheletem fogaim közé fogom. — Aludjatok csak, gyerekek. Verssel vigyázom álmotok. Csurranjon szátok sarkából gyanútlan édes nyálatok. Ki tudja mivégre lettetek. Ecset és toll Százhúsz éve született Rippl-Rónai József Móricz Zslgmond Babits Mihály Művészetét az elmúlt száz A múlt ’ század utolsó év- Nem csupán a védekezés; évben kis könyvtárravaló ta- tizedeiben Párizsba kerülő hanem az eredmények is egy nulmány, esszé, könyv, vallomás elemezte már, sokféle nézőpontból világítva képeire. Most, születésének évfordulóján, beszéljünk Emlékezéseiről, mert ez a kötet összefoglalja mindazt, amire pik- túrájában törekedett. A Nyugat kiadója Rippl- rajzokkal díszítve, szép vl, , „ , , .... , ,. más mellé sodorták őket. A fiatal művészek előtt két le- kölcsönhatág gzép ■ példáját hetséges út nyílott meg. Az elevenítette fel Emlékezései- egylket Fényes Adolf test^sí- ben: „Stéphané Mallarmé tette meg, mindent és min- Les Pages szép könyvét, ame- , , , ... ... . lyet Bruxellesben nyomtak, denkit kritizált, merthogy ő már 18g4 kflrffl )apozgattam a legmagasabbra tört. Mellet- ( j eiég szerénytelenül bele- te Hippi-Rónai (a másik út' tettem a könyv lapjai közé képviselője) passzívabbnak olvasás közben csinált kis látszott lemondásaival, anya- konturos, színes rajzaimat derágmintás vászonkötésben je- gl nélküiözéseivel. Festőnk a korációnak. Nagyot is néztek lentette meg 1911-ben Emlékezéseit. Ez a műfaj végül is ^'a"1 irodalmi, s a szerző el is , lágyabb” úton haladt, ami a francia barátaim, mikor előde Mars festő- ször meglátogattak Neuilly- . u csoportján át vezetett • siker- L>en> és ott találták asztalo- mondja, hogy literátorok ősz- kez pályájának kezde- 111011 Mallarmenak »altalam tönzésére fogott tollat: „Azért telt'61 élénk vonzalmat érzett illusztrált- könyvét; azt hit- írok, mert beugrattak Né- fiz irodalom iránt. Ez az ér- fék, a rajzok csakugyan 11- háríy íroművész ugratott bele. dekjgd£s csak fokozódott, lusztrációk, a könyv hozzá- Meglátták egy művészi dolog- amikor Thadée Natanson a’ tartozó, kiadott részei. Hogy ról szóló tárcacikkemet s buz- Eevue Blanche jó szemű szer- lut°k ilyen megtisztelő meg- dítottak, Írjam össze emlé- kesztője bekapcsolta a lap bízáshoz? Mondom, hogyan keimet. körébe. A folyóiratnak voltak jutottam, a könyvet pedig, Bemutatta az önmaeára ta- kisebb-nagyobb saját törzs- melyet ritka szép nyelvezete Bemutatja az önmagara ta rendelkező társaságai miatt roppant excentrikusnak lálás útját, azt az emelkedést nenyel rendelkező társasagai. , ... . Munkács^testmértétől^önnön eg^ik kocsmája! ahol RIppl- nyelvezete annak szinte parvezetett. Nagyvonalúan né- Janyva1, kinek különcködőéi tem eleget olvasni, zatt szembe azokkal az aka- <» w! Csak sajnálhatjuk, hogy a délyokkal, amelyeket a rossz- £é«fibb rajzok közben elvesztek. Meglndulat és a meg nem értés maradt viszont az a négy vetett útjába. A párhuzam Itt méltatta a csaknem kikerülhetetlen, már- 0111111 ®s mint az arra való utalás, feldolgozását Is ígérte. életrajzának ^nyomat, amivel egy évvel eieirajzanax késíbb Georges Rodenbach Les Vierges című novelláját mint maga Is ki- Egy másik társaság a Mont- díszítette. 1895-ben írta haza hogy ____ _ ■■■■■■ e melte — ugyanolyan volt a pa“nasseTä’sütditomTs "mellet- Öccsének, hogy olyan lllusztrá- sorsa, plkturájának fogadtatá- tl Qafé de l’Avenue-ben jött cián dolgozik, amiért a kiadó sa, mint a francia újítóké Pu- össze esténként. Többször 2000 frankot áldoz: „A köny- vis de Chavannestól, Cézanne, megfordult ott Oscar Wilde, vecske nem lesz vastagabb Rndin Tnnim.» T «„tree ás » Rippl-Rónai sokszor sajnál- mint két irka — egy rövid Rodin, Toulouse Lautrec és koz0tt azo^ hogy nem talál. históriával, amelyet egyik másokon át Foraonig. Ha kozhattak. Ilyen hangnemben legelőkelőbb francia (születé- önmagára nézve meg is eme- emlékezett meg arról Is, hogy ®ére nézve belga) író ír a li kissé jelentőségét az'tény, nem hallgathatta Stéphané mi gondolatainkat kifejező , Mallarmé virágos nyelvezetű rajzok után: tehát amint hogy a lekicsinylő támadáso- beszélgetéseit. Ez a társasága látják, fordított a viszony.” kát megadással viselte el. kávéházban védekező reflexírásában — ahogyan képein bői csoportosult, s festőnk is - egyéniségének művészi “J* J ^ uum uju, oldala tűnik elő erőteljesen, dások a „hivatalos” festők Puvis de Chavannes, Rodin, célját lmpresszionizimuselleneS kirohanásai között. Ha a Rippl-Rónai által említett neveknek csak egy részét is egymás után írjuk — az a fölény, amely a elérő ember sajátja. Színháztechnikai napok Debrecenben Kétévenként —■ ezúttal speciális tudás, készség birto- jel. Többnyire vidéki színhá- 1981. május 27_28—29-én 5. kában. zak közösségeinek alkotásai. , , ‘ , , A szakmai utánpótlás hely- Talán azért, mert a vidéki alkalommal Debrecen en zete ebben a pillanatban két- társulatok műhelymunkáik- kerülnek megrendezésre az ségbeejtő. Lassan nyugdíjba ban szinte teljesen magukra ország valamennyi színházmű- vonulnak vagy kihaltak a utaltak, a sok új bemutató szaki szakemberét érzékenyen szakmát speciálisan ismerő színpadra állításában csupán érintő szakmai tanácskozások, szakemberek, mások pedig saját erejükre támaszkodhat- Az idén szőnyegre kerülő vagy nem tudnak róla, hogy nak. alapvető témakör a színház- a színházaknak égető szüksé- Ez a tanácskozás szeretné technika szakembereinek ér- gük van — nem csupán a egyben azt is bizonyítani, dokes, egyéni újításai, a szín- néhány felsorolt szakmába, hogy a mostoha körülmények- házi munkavédelem, valamint hanem ezeken kívül még igen re v .ló hivatkozás csupán ki- a közművelődés és színház sok területen — fiatal szak- búvó azoknak, akik nem kapcsolata. Az eddigektől el- emberekre, vagy akik tudnak egyenrangú ’ alkotóparttérő különlegessége ezen ősz- róla, azokat a sajátos munka- nerként vesznek részt egy - szejövetelnek, hogy — tekin- idő-beosztás riasztja el. egy színházi előadás technikai tettel a színházi szakmunká- Nos, az idei színháztechni- kjvitelezésében. Egyfajta esz- sok utánpótlásának k*nzó kai napok szervező bizottsága tétikai-emberi-erkölcsi hatás problémájára — különös fi- számít azokra, akik szeretné- mindnyájunkat ér néhány gyelemmel hívja meg mind- nek megismerkedni a színhá- színházi élmény kapcsán. Ide- azokat, akik a legkülönfélébb zi világ technikai csodáival. ,je hát ráébrednünk arra is, szakmákban a színházi kívá- Ezt segíti az a kiállítás, mely hogy ezt a speciális „szak- nalmak szakértői. Hiszen a bemutatja mindazokat / az m^t» nem csupán a plakáton „civil”- szakmában dolgozók egyéni fantáziát, rátermettsé- szereplő rangos nevék fémjelközül kevesen tudnak arról, get bizonyító alkotásokat, me- h _ technikai hogy a színházaknak épp úgy lyek egyes színházaink mű- ' ’ szükségük van festőkre, as»- helyéből kerülnek ki. Szere- dák, technikai mindennapok talosokra, kárpitosokra, laka- pelnek a sajátos maszkírozá- alkotótársainak munkája is. tosokra, cipészekre, elektro- si, fegyverkészítési, parókáké- ________________________ m os szakemberekre stb. mint szítési, kellék-bútor-mecha- | a termelővállalatoknak. Igaz, nikai újítások legérdekesebb- ] Verlaine, Rimbaud, Mallarmé, Cézanne, Gauguin —, akkor szinte plasztikusan látjuk azt a művészeti forradalmat, amelyik a századvégi Franciaországban történt, és aminek jelentősége éppen az ő piktu- rájával jutott diadalra a hazai festészetben. Általa juthatunk belsejébe annak a kaleidoszkópnak, amelyik színekkel és új eszmékkel birkózva, Párizsból lendülésre kényszerítette a piktúrát úgy, hogy addig nem sejtett utakra induljon. Rlppl-Rónait lelki barátság fűzte össze minden olyan művésszel, íróval.. akik tettek valamit az újért. Kiderült az Emlékezéseiből. Könyvében nem irodalmi hatásokra törekedett, hanem „eldiskurál” mindazokról a dolgokról, amelyek foglalkoztatták. Prózája — miként képei — világos, közvetlen, színes. Ez is alap volt ahhoz, hogy a húszas évek elején megfesse Móricz Zsigmond, Babits, Szabó Lőrinc, Schöpfli.n Aladár és mások arcképét. így is dokumentálva, hogy ecset és toll mennyire közel voltak egymáshoz művészetében. Laczkó András NÚGRÁD - 1981 május 24., vasárnap
