Nógrád. 1981. május (37. évfolyam. 101-126. szám)
1981-05-24 / 120. szám
fl HGRil kerékasztala Ä demográfiai hullám hatású a ¥1. ötéves fervclklusban Igények és lehetttségek a beiskolázásban Kerekasztal-beszélgetésre hfvta meg a NÖGRÄD szerkesztősége a megyei párt- és állami testületek néhány vezető képviselőjét, iskolaigazgatókat, hogy a demográfiái hullámnak a közoktatásra gyakorolt hatásáról, a már most jelentkező gondok enyhítésének lehetőségeiről folytassunk eszmecserét. A beszélgetésen részt vett Csongrády Béla, a megyei pártbizottság osztályvezetője, Berki Mihály, a Nógrád megyei Tanács elnökhelyettese, Horváth László, a salgótarjáni 211. számú Ipari Szakmunkásképző Intézet, Herold László, a salgótarjáni Bolyai János Gimnázium es Gugi László, a kisterenyei Kossuth Lajos Általános Iskola igazgatója. Lapunkat Tóth Elemér, a kulturális rovat vezetője képviselte. NÓGRÁD: A tanulólétszám növekedése a megye általános iskoláiban már az 1978—79- es tanévben megkezdődött. A növekedési ütem az 197i—78. közötti demográfiai hullám időszakában különösen magas, eléri az 1950-es évek csúcslétszámait. Ez a hullám és az urbanizáció hatása együtt, egymást erősítve jelentkezik a megyében. Következtében a legsúlyosabb elhelyezési gondok Salgótarjánban és Balassagyarmaton vannak. Politikai követelmény, hogy a helyzet fontosságának megfelelően foglalkozzunk ezzel a kérdéssel, annál is inkább, mert — többi között — a demográfiai hullám az új tantervek bevezetésének időszakában jelentkezik, s ez nem mehet a tartalmi munka rovására. Hogyan alakul megyénkben az általános iskolai tanulólétszám a jövőben? BERKI MIHÁLY: A VI. ötéves terv időszakában az általános iskolai tanulólétszám a prognosztizálás szerint 2300 fővel növekszik, ez hét-nyolc százalékos növekedést jelent. Célunk az, hogy az V. ötéves tervi szinten tartsuk az ellátás színvonalát. Ehhez arra van szükség, hogy a megyében a VI. ötéves tervben. mintegy 110 tanterem álljon rendelkezésre. A megyének ebben az időszakban 51 tantérem van terv szerint jóváhagyva fejlesztésből, egyéb módon igénybe kívánunk venni 65 tantermet, összesen tehát 112 tanterem áll majd rendelkezésre. A gond valóban elsősorban Salgótarjánban, Balassagyarmaton és a városiasodé településeken jelentkezik. Salgótarjánban ugyanakkor azt is kell érzékelni, hogy a város központjában levő iskolák létszáma csökken. Többi között, már ebben az évben a Gagarinban, a Rákócziban, a Petőfi iskolában és Baglyason kevesebben tanulnak. Tehát városon belül körzethatár- módosítással a gondokat enyhíteni lehet. Mert feszültség van a Budapesti úti iskolában és az lesz a Beszterce-lakótelepen. E két helyről minden valószínűség szerint utaztatni kell a gyerekeket. Balassagyarmaton a volt megyeházban kialakított 11 tanterem igénybevételével .a feszültség megoldható. Pásztón a 12 tanterem belépésével szintén. Nagybátony- ban most nem érezni, hogy különösebb feszültség lesz. A többi nagyobb településen' pedig a belépő tantermek mostani megítélésünk szerint ezeket a gondokat többé-ke- vésbé a jelenlegi szinten tudják tartani. NÓGRÁD: Ugyanakkor a VI. ötéves terv időszakában a középiskolai korosztály körébe is egy úgynevezett kis demográfiai hullám tapasztalható. A középiskolákba kerülők esetében idén kezdődött egy gyorsabb ütemi növekedés. Mit jelent ez? BERKI MIHÁLY: Ez azt jelenti, hogy ebben az évben az előző évhez viszonyítva kétszázzal több tanuló kerül a középiskolákba, s ez a szóm 1984-ig emelkedő tendenciát mutat. Ekkor lesz felméréseink szerint a legmagasabb a nyolcadik osztályt végzők száma, 1984-ben 3400 gyerek végez (idén 3044 tanulóról van szó), utána már csökken a szám. NÓGRÁD: Mennyit tudunk elhelyezni kö- ziilülc ^ BERKI MIHÁLY: Volt egy előzetes felmérés múlt év tavaszán arról, hogy kinek milyen a pályaválasztási szándéka. Az akkori felmérés szerint minden igény kielégítésére volt lehetőségünk a következők szerint. A megyében tudunk nyúitani 2454 helyet, ebből a szakmunkásképzőben 1302-t, a szakközépiskolákban 648-at, a gimnáziumokban 504-et. Az előzetes tájékozódásunk szerint. megyén kívüli tanulási igényt jelenteit be 497 tanuló, 95-en pedig azt jelezték, hogy nem kívánnak továbbtanulni. Ahol viszont a feszültség már az előzetes felmérés szerint jelentkezett, az a szakközépiskola. Ezt előre jeleztük szeptemberben az általános iskoláknak, a pályaválasztási napok alkalmával a szülőknek. (Például óvónőképzőbe 30 helyre 142, egészségügyi szakiskolába és szakközépiskolába Salgótarjánban 60 helyre 132, Balassagyarmaton 60-ra 96 tanuló jelentkezett.) Jeleztük, hogy ezt az igényt azért nem tudjuk kielégíteni, mert tanulmányaik elvégzése után nem tudunk a fiataloknak megfelelő munkahelyet kínálni. Azt is közöltük, hogy melyek azok a területek, ahol viszont beiskolázási lehetőségünk van. Egyet még meg kell jegyezni, a megyén kívülre jelentkezők nem számoltak azzal, hogy másutt is most jelentkezik a demográfiai hullám, ezért 400 gyereket nem vesznek fel más megyékben sem, mert ott is saját gondjaikat kell elsősorban megoldani. Ezért kell ma nekünk keresni a megyén belüli lehetőségeket. Most is azt mondom, minden igényt ki tudunk elégíteni, csak nem ott, ahol eredetileg tanulni szeretnének. Mert hiszen ma is üres helyeink vannak például a salgótarjáni ipari szakmunkásképző intézetben, a gépipari szakközépiskolában, gimnáziumokban, Szécsényben a mezőgazdasági szakközépiskolában növénytermesztő és állattartótelepi gépész szakon stb. Ezenkívül —, mert a lányok számára kevesebb a kínálat — megvizsgáltuk, milyen lehetőség van a fellebbezési igények kielégítésére. Ma úgy látjuk, hogy egy kereskedelmi és vendéglátó-szakiskolai Osztály, valamint két ruházati és textilipari szakmunkásképző osztály indításával a lányoknak is tudunk választási lehetőséget adni. Ebből két osztályt Tarjánban, egyet pedig Nagybátonyban indítunk. Itt azonban szeretném megjegyezni, hogy ehhez viszont a vállalatok részéről is más gyakorlatra van szükség. Mert több más olyan terület is van, ahol az alkalmazás gondja az, hogy a gyereknek nincs olyan munkahelye, ahol a gyakorlati foglalkozást végezze. NÓGRÁD: Szóljunk röviden e kérdéskör politikai aspektusairól is, hiszen nyilvánvaló, hogy a művelődés- és az iskolaügynek, a beiskolázásnak ilyen oldalai is vannak. CSONGRÁDY BÉLA: Ezek sorából csak néhány említésére van mód. Nyilvánvaló, hogy minden társadalomban, de különösen a tudatosan tervezett szocialista társadalomban, a felnövekvő generáció céljaink szerinti nevelése, formálása az egyik legfelelősség- teljésebb politikai munka, amint azt dokumentumaink is világosan közvetítik, például legutóbb a XII. kongresszus és a megyei pártértekezlet határozatai. Mindannyiunk számára világos, hogy például a társadalom, a gazdaság napjainkban új igényekkel lép fel a művelődéssel, az oktatással szemben is. A szocialista társadalmi . viszonyokon belüli átrendeződések másként vetik fel, többi között, az általános, a szakműveltség, a politikai képzettség lehetőségét. Hogy csak egy példát említsek, látnivaló, hogy az írás-, az olvasás- és a beszédkészség egyre inkább nemcsak közvetett, dé direkt politikai kérdéssé is válik. Továbbá olyan alapos általános műveltséget kell nyújtani, amelynek birtokában a tudás átváltható, így annak birtokosa képes a folyamatos önképzésre, adott esetben a menet közbeni pályamódosításra. Erre a tudományos-technikai forradalom hazai jelei is ösztönöznek. Az értelmiségi pálya utánpótlásának biztosítása érdekében kell felfigyelnünk arra a tendenciára, hogy a megyei gimnáziumi arány kedvezőtlenebb az országos átlagnál, ráadásul egyre inkább elnőiesedik ez az iskolatípus, annak minden későbbi következményével. Társadalmi kérdés az iskolaügy a szövetségi politika oldaláról is, az osztálystruktúra módosulása szempontjából. Az iskolaügynek ugyanis nagy szerepe lehet az esélyegyenlőség javításában. Továbbá, napjainkban a társadalmi, gazdasági fejlődésnek olyan szakaszában vagyunk, amikor felelőtlenség lenne életszínvonal-növekedést ígérni. Ugyanakkor ez nem zárja ki, hogy az életkörülmények javítására ne fektessünk hangsúlyt. Márpedig a beiskolázás is szorosan idetartozik, hiszen az emberek érthetően nagyon is kritikusan figyelik —, mert életüket közvetlenül befolyásoló tényezőről van szó —, mi lesz gyermekeik sorsa, hogyan alakul a jövőjük. Minderre a politikai munkában is kiemelt .figyelmet kell fordítanunk. NÓGRÁD: Lássuk ezek után azt, hogyan alakul konkrétan a beiskolázás néhány iskolában? HEROLD LÁSZLÓ: A Bolyai Gimnáziumban még kevés jelét érezzük a demográfiai hullámnak. Ha összehasonlítom a korábbi éveket a mostani jelentkezésekkel, majdnem azt mondhatom, hogy nagyobb volt a választási lehetőségünk, mint most. Ami nyilván összefügg azzal, hogy az új tantervi rendszerben a szakosított tantervű osztályok megszűntek és lehetővé vált a középiskolai körzetesítés. A Bolyaiba most a 171 jelentkező közül felvettünk 144-gyet az első évfolyamra. S úgy látjuk, hogy akiket felvettünk, azok közül négy év során nem lesz lemorzsolódás, az első évben olyan esély- egyenlőséget tudunk kialakítani, ami a képességeknek megfelelő munkához szükséges. Mi úgy látjuk, hogy az általános iskolák jól irányítanak. BERKI MIHÁLY: Ehhez azért hozzátennék néhány megyei adatot. A gyerekek egy része képességei alatt tanul. A szülők nem akarják figyelembe venni, hogy például a gimnázium alapvetően nem fizikai munkára, hanem továbbtanulásra készíti fel a gyerekeket, mégis, ebben az évben 69 kettes tanuló kérte felvételét gimnáziumba. A megyében ma is csak 18 százalékos a gimnáziumi arány, s a már említett értelmiségi utánpótlás szempontjából fontos lenne itt nagyobb arányú beiskolázás. A gimnáziumi beiskolázási arány fejlesztésére egyébként tervünk van. Ennek feltétele, hogy belépjenek a balassagyarmati Balassi Bálint Gimnázium új tantermei, befejeződjön a rekonstrukció, amelyhez a fejlesztés rendelkezésre áll. S arra az időre, amikor a legtöbb nyolcadikos végez Salgótarjánban, tervezzük az Arany János úton egy többcélú hasznosításra készülő gimnázium felépítését. Ez az első évben még általános iskolai funkciót lát majd el, később a’ gimnáziumi oktatást szolgálja. A gimnáziumi arányt egyébként 20—25 százalékra kívánjuk növelni. GUGI LÁSZLÓ: Az általános iskolában az új dokumentumok értelmében már a harmadik oszztályban megkezdődik a pályaválasztási, pályairányitási munka, s évről évre fokozott óraszámban, bővülő körrel foglalkozunk ezzel a kérdéssel. Igaz, ez nemrégiben indult, tehát az eredmények később várhatók, de hozzáteszem, hogy korábban is komolyan foglalkoztunk ezzel a kérdéssel. Néhány mostani adat. Idén nálunk 100-an végeztek a nyolcadikban, közülük 98 továbbtanulásra jelentkezett. Első szakaszban felvettek 54-et (nem hiszem, hogy ez a megyei átlagot tükrözi, hiszen nálunk sajátságos helyzet van), elutasítottak 44-et. A másodszorra megjelölt helyre 23-at vettek fel, 21-et elutasítottak. Harmadszorra 13 tanuló nyert felvételt, 7 tanulóról még nincs visz- sza jelzésünk HORVÁTH LÁSZLÓ: A szakmunkásképzés a létszámfelfutásból jelentős hányadot vállal, ezen belül a mi intézményünk is. önmagában nehéz vizsgálni ezt a kérdést, meg kell nézni a mögöttünk levő ipari hátteret is, azt, hogy ez mennyire biztosítja a gyakorlati képzés feltételeit. A vállalatoknál megnéztük a VI. ötéves tervi tanulóigényeket. Látszik, hogy a vállalatok reálisabban terveztek, mint korábban, évente körülbelül 800 főt igényelnek, szemben az V. ötéves tervi évi 1100 fővel, tehát 300 fős a csökkenés. A lehetőségek és a vállalati igények ezáltal közelebb kerültek egymáshoz. Ha viszont a struktúrát vizsgálom, akkor mindjárt egy nagyon jelentős gonddal kell szembenéznünk, éppen a kritikus leányágú szakmunkásképzésben. Jelenleg intézményünkben mintegy 16—17 százalék a leányok aránya És ha a VI. ötéves tervi struktúrát nézem a vállalati igények alapján, akkor ez 10 szá-- zalék lesz. Néhány számot említek. A vállalatok a VI. ötéves tervben igényelnek 228 csőszerelőt, 328 villanyszerelőt, 150 üvegfúvót, 164 nőiruha-készítőt, 131 ácsot, 233 kőművest stb. Tehát az derül ki ebből, hogy; elsősorban a nehezebb fizikai munkát igénylő területeken van nagyobb vállalati igény,' s ez nagyon komoly gondot jelent a beiskolázásnál. A pályaválasztásról annyit,-sajnos nálunk — ellentétben a Bolyai gimnáziumi tapasztalattal — nem mennek rendben a dolgok. Nálunk gond, hogy nagyon sok az átirányított és a kényszerpályás gyerek. Alig van a gyerekeknek pályaismerete, amikor hozzánk kerülnek, nekünk pedig már igen kevés lehetőségünk van a képességek alapos vizsgálatára, hogy megfelelő szakmát ajánlhassunk nekik. NÓGRÁD: Tudjuk, az adatok még nem véglegesek, mégis egészítsük ki a már eddig hallottakat néhány megyei adattal. BERKI MIHÁLY: Az első szakaszban feli nem vettek közül 269-en fellebbeztek. Közülük közben százat felvettek a második helyen megjelölt intézménybe, vagy a szülő által irányítva máshova mentek. Jelenleg 169 gyerek elhelyezésével kell foglalkozunk a megyében. Javasolni tudunk számukra 189 helyet. A gond a következő. Ezek többsége lány és a meglevő szakmák elsősorban a fiúk számára kínálnak nagyobb választási lehetőséget. De —, mint mondottam —, a feszültségek levezetésére új osztályokat indítunk. Egyébként, a következő héten már mindenki »értesítést kap a fellebbezésére és ott felkínáljuk azokat a lehetőségeket is, amit ajánlani tudunk. Mert több a lehetőség, csak nem mindig ott, ahol az eredeti igény jelentkezett. Természetesen a fiúknak is kínáljuk azokat az üres helyeket, amelyek még rendelkezésre állnak. NÓGRÁD: A politikai munkában, a pártszervek részéről milyen, a kérdéskörrel ösz- szefüggő, feladatok vállalására nyílik lehetőség? CSONGRÁDY BÉLA: Feladatunk van elsősorban a szemléletformálásban és jóllehet, hogy a tárgyi-személyi feltételek biztosítása alapvetően állami feladat, ez számunkra sem közömbös. A szemléletformálás folyamatában egyrészt hangsúlyoznunk kell, hogy a közoktatás-politikai határozat végrehajtása sem kampánymunka, tehát ez a továbbiakban is együttműködést és — ennek feltételeként — együttgondolkodást igényel. Továbbá, a pártszerveknek is van feladatuk abban, hogy a szülők megértsék, a megyében milyen reális lehetőségek vannak, és eszerint irányítsák gyermekük pályaválasztását. A tárgyi és a személyi feltételek jelenlegi szintje ugyanakkor nem mentheti fel a pedagógiai munka tartalmi korszerűsítésének felelőssége alól az iskolákban dolgozókat. Hangsúlyozni kívánom, hogy a beszélgetés során felmerült —, s az itt nem is érintett — problémákkal folyamatosan számolunk, de az új dokumentumok, eljárások bevezetése a különböző iskolatípusokban nem szenvedhet csorbát, mint ahogyan a most iskolába járó gyermekek sem érezhetik annak hátrányát, hogy többen vannak, mint néhány éve. Tehát —, mint ahogy az élet minden területén — itt is tartalékainkat kell a jövőben mobilizálni. Ugyanakkor a család felelősségét is hangsúlyozni kell. A szülők minden nevelési problémáért nem okolhatja csupán a zsúfoltabb iskolát, hanem nagyobb részt kell vállalniok a gondok ellensúlyozásában. További feladatunknak tartjuk a feltételek javítására való ösztönzést. Szeretnénk, ha az a lendület, amelyet évek óta tapasztalunk a társadalmi összefogás terén tovább tartana mind anyagi, mind erkölcsi vonatkozásban. Végül, de nem utolsósorban megemlítem, a megyei párt-végrehajtóbizottság legutóbbi ülésén úgy foglalt állást, hogy a megye valamennyi településén — kivéve a salgótarjáni Rákóczi úti iskola melletti oárthelyi- séget —, az eredendően pártrendezvények céljára létrehozott klubot, tanácskozóheiyét felajánlja az oktatómunka délelőtti és kora • délutáni problémáinak enyhítésére. NÓGRÁD: Köszönjük a beszélgetést.” «Bi Az 1980—81-es tanévet már új iskolában kezdhették a szécsényl diákok. Régi, szükséges igényt elégítettek ki Salgótarjánban, a Beszterce-lakótelepen, idén átadott új iskolával. — képek: kulcsár —
