Nógrád. 1981. május (37. évfolyam. 101-126. szám)
1981-05-24 / 120. szám
Egyházasdengeleg Jakus Mihály ■ ' p . ' , : «t*. Szirák társközség nagyrészt ma is a földből él. < Ebből meg talán az következik, hogy a faluközösséget összetartó szálak erősek, tartósak a hagyományok is, amelyek azért jó néhány helyen újakkal gazdagodtak Dengeleg életében. Azt tartja erről választott szószólónk — Jakus Mihály, hogy „itt nem sokban változtak a családok, nagyobbrészt ma is mindannyian a szövetkezeti utat járják, s rokonságban, sógnrságban, komaságban van itt úgyszólván mindenki . . .” Ezért a gyakori névismétlődés (Jakus, Mlinárcsek, Nikodém, Vidra, Franka, Urbancsek, Ruga, Gé- reez, Zsiga, Mladomefczki, Berkes, meg Petrás), de alighanem hosszan folytathatnánk a sort. Azért választottuk szószólónak Mihály bácsit, mert ő maga első termelőszövetkezeti elnöke volt Dengelegnek, de volt tanácselnök is még az „önálló” időkben. De meg azért is, mert a faluközösség összetartó erejét is vele beszélgetve a legkönnyebb érzékelni, a közösség szellemét is célravezetőbb általa . megismerni. Minden a kérdezőn múlik, hiszen talán nincs is olyan ösz- szefüggése ennek a községnek, amelyet Jakus Mihály ne ismerne. Nézzük is sorjába! Legelőbb azonban valamit a történelemből. Mert két dolog miatt is megérdemli Egyházasdengeleg a rövid visszapillantást. Az egyik összefüggésbe hozható a község nevével.' A régi temetőben áll a közeli múltban műemlékileg is helyreállított ritka értékes katolikus templom az 1300-as évekből! A néveredetet így magyarázza az etimológia: „egyházas”, azaz: templomos, templommal rendelkező — „dengeleg”, azaz: döngölt föld (halom). De amúgy bizony inkább evangélikus, hite szerint, a dengelegi ember. És akkor már éppenhogy itt érdemel említést újabb két dolog (Jakus Mihály visszaemlékezéséből). Az egyik, hogy az értékes műemlék templom hely re- állításának társadalmi munkájából jócskán kivette részét a más felekezeti, elsősorban evangélikus lakosság is; a másik, hogy itt működött a Oépfrontmunkában is kiváló Garami Lajos evangélikus lelkész majd negyed századig, innen került Balassagyarmatra esperesnek. A másik történelmi nevezetesség már jóval fiatalabb: az 1861-es országgyűlés előtt, (amikor nagy harc folyt még a negyvennyolcas célok bevezetéséért) oroszágos hírre kerekedett választási harc (szó szerint ütközet!) színtere volt Dengeleg. Az ecsegi -választókerülethez tartozó faluban két jelölt párthívei között (Fráter Pál kontra Bozó Pál) először csak a hagyományos etetés- ben-itatásban, de aztán a fegyveres virtusban is folyt a küzdelem. Öten meghaltak, négyen súlyosan, huszonötén pedig“úgy megsérültek, hogy örökké nyomorékok maradtak . . . Dengeleget akkor megemlegette mindenki, csak éppen „a megyében nem okozott különösebb feltűnést az eset” —, amiként ezt a megyei monográfia megállapítja. A vegyes család ma már minden községben uralkodó. Dengelegen ez is másként van. Itt még mindig sok família él elsősorban a földdel való gazdálkodásból a palotási termelőszövetkezet'keretei között. A Május I. Tsz tehenészete is éppen itt van, de a földművesmunka sem a régi, akármennyire is hagyományos a földdel való gazdálkodás. Azt mondja erről Jakus Mihály: — Háromezer-ötszáz hold föld volt itt nagyobbrészt a dengelegi parasztok kezén, hiszen birtok, nagyobb összefüggő terület csak mintegy ezer- holdnyi volt, az a bizonyos Plachy-féle gazdaság. . . Zsellér is csak elvétve akadt Dengelegen, amikor meg a földet fölosztottuk, akkor is megmaradt terménynek a sörárpa. Azért jó pénzt fizetett a kereskedői pengővel többet, mint máshol. Vácra hordták, ott adták el nagyon jól a régiek. Kukoricát csak a páskomban termesztettek, ment itt még a búza is, de például az árpába, vele egy dűlőbe vetették a herét is, ha az nem sikerült, akkor a bükkönyt. Az árpa aratása után meg ott maradt a jó takaxmánynlákvaló . . . A hagyomány meg azt tartja, hogy a Mlinárcsik név arra utal itt helyben: lehetett errefelé rangja, kenyere a molnárkodásnak is. Az idege- nes hangzás meg azt — nemzetiségi, szlovák község is lehetne, ha a nyelvet jobban megtartotta volna, bár az idősebbje ma is beszéli még. A termelőszövetkezetnek kis gombüzeme működik Dengelegen. Jelent ez is valamit, de úgy hírlik, hogy ide települ talán (Palotáson másra kell a hely) az ottani „diótörő” üzerh. Akárhogy van, ha csökkent is a lélekszám (most 6961 nem öregszik Egyházasdengeleg. Nem „öregszik ki”, ahogy mondani szokás. Galamb majd minden háznál van ma is, de olyan díszesre épített szép galambdúc mint amilyen például Nikodém Gyula udvarában látható — párját ritkítja Dengelegen Felújítják a portákat' Vincze Dezsöné az alsósokat tanítja is. „Szeretjük a galambot éteknek is. Töltve a legjobb” — mondják a helybeliek, akik a háztájiban a szövetkezet támogatásával rengeteg uborkát megtermelnek. „Volt itt víz bőven, meg van is nagyon jó, csak a csövek törnek gyakran. Legjobb lenne, ha a szövetkezettől átkerülne vállalati kezelésbe a dengelegi vízhálózat, mert így a lakosságnak okoz sok gondot” — mondják faluszerte. A direkttermő egykor volt szőlő helyett újabban felvállalták a jó fajták telepítését a dengelegiek. Jakus Mihálynak egyedül vagy 160 tőkéje terem jó esetben hét hektót; jóizű zöld- szilvánit, csaszlát, olaszrizlin- get. „Százhúszra ültettünk és beműveljük lóval annak rendje szerint”. Van már ló három pár a faluban (!) de a tehenészettől is megkapják a segítséget, ha szükséges, mindig. Nagy figyelmet szentel a palotási termelőszövetkezet a háztájira. Az ingázás, a máshol dolgozás, a fővárosi üzemekbe járás nem jellemző erre a községre (néhány kilométerre innen egész más a helyzet), húszán. ha vannak az eljárók. Az életmód is „csak” annyit változott, hogy nincsenek régi nagycsaládok, akik közösen művelték a tíz-húsz holdat, meg annyit, amennyit maga a földművelés változott De az éppenhogy nem kevés! Sokan felújítják a régi házakat; a községben több mint félszáz gépkocsitulajdonos él; a szövetkezet segítsége révén tizenhárom éve vezetékes víz folyik Dengelegen. És, ha mindig marad is annyi dengelegi, aki a földet választja — sokat elmond a jövőről akárcsak az a tény, hogy például Jakus Mhály három fia közül a legidősebb Mihály, Mátramindszenten erdész, a középső a Pásztói Építő-, Szerelőipari Szövetkezetben vezető mérnök, a harmadik is ugyanebbenv a szövetkezetben, Jobbágyiban dolgozik (György és Csaba). De van ennél beszédesebb tabló is, a meglehetősen elhanyagolt állapotba került, egykor jól prosperáló kastélyiskolában a falakon. A felsősök vagy öt esztendeje elkerültek Szirákra, ahol, ha jobb is a szakos ellátás jelenleg — a zsúfoltság miatt rosszabb a gyerekek munka- és életkörülménye. íme, egy tabló „végösszege” — tizenhét gyerekből kilenc középiskolában tanult tovább, de van. közöttük főiskolát, tanítóképzőt végzett is (1976). Hagyomány ez is figyelemre méltó! T. Pataki László Képek: Kulcsár József Tömör falú templom a tizenharmadik századból, a község megbecsült, nemrég restaurált műemléke Virágzó hagyomány ma is a föld megművelése Egyházat, dengelegen Egy kis ejtőzés délidőben, ebéd után Galambpár az ágon — és galambdúcpár, amely a község jelképe is lehetne az egyift régi portán
