Nógrád. 1981. május (37. évfolyam. 101-126. szám)
1981-05-24 / 120. szám
Az Idén hét III. éves esztergályos szakmunkástanuló vizsgázik a Ganz-MA VÁG rnátra- nováki gyáregységében. A sikeres szakmunkásvizsga után a fiatalok ott is maradnak, a gyáregység saját nevelésű ifjú szakmunkásokkal növeli ,a létszámát. A képen Varga Pál szakoktató és Fekete Miklós leendő szakmunkás elkészült munkadarabot ellenőriz. Források a felszín ölatt Középpontban az ember fii.) A Szovjetunió új ötéves tervének programjai A szovjet gazdaság XI. ötéves tervében az emberközpontúság következetes érvényesítését igazolja az is, hogy a fejlesztésben, a beruházásban, gazdálkodásban minden 'eddiginél erőteljesebben a takarékosság és a minőség kapott hangsúlyt. Vagyis az életszínvonal jelentős növeléséhez szükséges anyagi alápókat — amelyekből például a gyermekgondozási segélyrendszer kibontakoztatását, vagy a termékek egy részénél az ártámogatást kell fedezni — nemcsak a termelés növelésével, hanem a ráfordítások csökkentésével kívánják gyarapítani. A szovjet gazdaság jelenlegi méretei mellett a további gyors fejlődés lehetősége már nem abban rejlik, hogy újabb gyárakat, hatalmas kombinátokat építsenek a már működő hatalmas termelő-gazdálkodó egységek mellé. Nem ez a teljesítmények növelésének és főleg a korszerűsítésnek a fő útja. A szovjet gazdaság versenyképessége, növekvő külgazdasági tevékenysége viszont éppen azt követeli, hogy a korszerűsítés folyamata még tovább gyorsuljon, hogy a világ élvonalához tartozó szovjet tudományhoz hasonlóan az egész szovjet Ipar az élvonalhoz tartozzon. Ehhez minden kedvező feltétel rendelkezésre áll. A szovjet gazdaság az intenzív fejlődés szakaszába érkezett. A következő időszakban a szovjet népgazdaságban — mint erre az fiiZKP Központi Bizottságának beszámolója is utalt — a kisebb ráfordításokkal elérhető nagyobb termelési eredmények biztosításának kell alárendelni mindent. Ezt írja elő a terv is. Ennek érdekében a gazdaság átállítása az intenzív fejlődési pályára, hatásában, Jelentőségében — szögezi le a terv — azonos a szocialista iparosítás programjával amely annak idején gyökeresen megváltoztatta az egész szovjet gazdaságot. A felszín alatt rejtőző tartalékok kiaknázásától — csekély ráfordítás mellett is — jelentős, teljesítménynövelés várható. 'A hatékonyság fejlesztéséhez a terv a társadalmi munka termelékenységének 17—20 százalékos növelését írja elő. (Ez az iparban az előző öt évhez képest 6—n, n mezőgazdaságban 7—9. az ep:‘ iparban 4—6. a vasúti közlekedésben 10 százalékkal nagyobb termelékenységjavulást kíván.). Ennek érdekében számottevő gépesítést és automatizálást terveznek. Az anyagmozgatás és a raktári munkák további gépesítésével például elérhető, hogy a munkahelyeken 1985-ben 1,5 millióval kevesebb ember dolgozzon. A hatékonyság növelésének másik gazdag forrását az anyag- és energiagazdálkodás ésszerűsítése kínálja. Igaz, a Szovjetunió nem vásárol a világpiacon ipari nyersanyagot és energiahordozót, csupán kisebb mennyiségeket. A nyersanyagok kitermelése azonban, illetve a gyéren lakott, nehezen megközelíthető területeken az új bányák megnyitása egyre költségesebb. Egyes esetekben ez nagyobb anyagi megterhelést jelenthet, mint az importőröket általában sújtó „csere- arányromlás". Így minden tonna kőolaj, szén, fém megtakarításából egyre nagyobb haszon származik; ezért a terv előírja, hogy 1985-ig legalább 160 mllió tonna fűtőanyagot takarítson meg a gazdaság. Az ipar a vas és acél hengereltáru egységnyi termékre jutó felhasználását 18—20, az acélcsövek és a színesfém hengereltáruk felhasználását — hasonlóképpen számítva — 10—12, illetve 9—11 százalékkal csökkentse. Ez a cél egyben a korszerű technológiák alkalmazására is nagyobb ösztönzést ad, illetve kikényszeríti a szilárdabb technológiai fegyelmet, ami pedig a minőség javulásához vezet. A szovjet gazdaság XI. ötéves tervében a hatékonyság növelését szolgálja a beruházási koncepció Is. Eszerint a termelővállalatoknál elsősorban rekonstrukcióra s műszaki fejlesztésekre kell törekedni s nem új létesítmények építésére. A rekonstrukcióra költött összegek általában háromszorta gyorsabban térülnek meg, mint az új építkezésekre fordított befektetések. Ráadásul a felújítás általában nem növeli, hanem csökkenti a munkaerő-szükségletet: ui. nem új munkahelyeket hoz létre a régi mellett, hanem a régit teszi termel ékenyebbé. Leleményes műszaki fejlesztésekkel, a jó munkahelyi szervezéssel és a rekonstrukciókkal úgy lehet jelentős teljesítménynövelést és egyben minőségjavulást is elérni, hogy közben a fejlesztés a népgazdaság beruházásokra fordítható anyagi eszközeinek jelentős részét nem köti le. Tehát egyrészt új területek iparosítására, másrészt az életszínvonal növelésére lehet fordítani: például a fogyasztási árualap gazdagítására, a mezőgazdaság fejlesztésére, a 530—540 millió négyzetméter új lakóterület megépítésére, a bérek 13—16 százalékos növelésére. . A hatékonyság növeléséhez, az intenzív fejlesztési módszerek alkalmazásához összetettebb, találékonyabb, kezde- ményezőkészebb gazdálkodás szükséges — fejlesztésben, termelésben, vezetésben egyaránt. Ilyen értelemben tehát az életszínvonal és az életkö- körülmények fejlesztéséért az új szovjet ötéves terv többet vár az egyes embertől Is. . Gerencsér Ferenc Cván n8P lett a szomOá6|l hátiból. Minden olyan jól összejött. Igazi májusi ragyogásban fénylett a reggel, és ez nem közömbös az ember közérzetéhez, de mégsem minden. Többet jelent ennél, amikor jókedvű emberek körül pezsdül a hangulat, és a magasságokig emelkedik. Szabad szomEat volt, de a gyáriak kommunista szombatoztak. Szilágyi Dezső, a Salgótarjáni Kohászati Üzemek pártbizottságának titkára derülten, akár az Időjárás, mondta a gyárkapu előtt, hogy három-négy ezren is bementek a gyárba. De érezhette, hogy ezzel nem mondott sokat, s hozzátette: — De dolgoznak Is ám, akár hétköznapon. Ha nem mondja, akkor is a főkapun keresztül kiérződött, hogy nem miként hétköznapon, hanem annál is különbül megy a munka. Mert szinte dübörgött, sistergett a gyár. Fürgén forogtak a targoncák az udvaron. Betolt a vonat Is, mert megteltek a vagonok, szállítani kellett. Indult a párttitkár a külső kapu felé valamilyen intéznivalója után, de menet közben még a válla fölül visszatekintve mondta: — Munka után lesz a vidámság. Van a gyárban egy brigád, a Május 1. nevet viselő. Szerszámkészítők. Kemény munkát végzők. De jól bírják az iramot, mert fiatalok és szeretik amit csinálnak. Meg kell kapaszkodniuk a kalapácsba, amikor a nyers formákat készre vésik. A vas nehezen adja meg magát. Ám az ő kezükben' megszelídül, kifényesedik és vihetik a munkahelyre beleformálni a terméket. Ennek a brigádnak Egyetértés A z egyetértéssel csupán megkezdődik, nem pedig lezárul a konkrét feladat elvégzésére irányuló cselekvéssorozat. Mert ez utóbbi fejezi . ki, érzékelteti a legjobban, mit takar az egyetértés. Sajnos a gyorsan változó körülmények és az -egyre nehezebbé formálódó külgazdasági helyzetben is akadnak olyan vezetők és dolgozók, akik egyetértésük deklarálása után pihenőidőt tartanak, amíg eldöntik magukban: mivel is érteitek egyet, mit kell tenni, hogy szavuknak aranyalapja legyen. Ugyanakkor egyre többen konkrétan felsorolják, hogy mit tesznek a gazdaságosabb termékszerkezetért, az új technológiák meghonosításáért, a termelés folyamatosságának biztosításáért, az ésszerű, rugalmas munkaerő-átcsoportosításért, a nagyobb kezdeményezést kiváltó anyagi ösztönzés korszerűsítéséért, a technológiai rend és fegyelem betartásáért, a differenciált bérezés megvalósításáért, hogy elérjék a számukra előírt, illetve saját maguk elé tűzött nyereséget. Az ilyen vezetők, és az őket segítő, hozzájuk igazodó dolgozók, amikor egyetértésüket adják az új, korábbinál nagyobb és bonyolultabb feladatok elvégzéséhez, vagy amikor a gazdag táviatok felvázolásakor ismét nyilvánítják egyetértésüket, akkor már gondolataikban ott fészkel a cselekvések sorozatát képező konkrét, szerteágazó elképzelés. Vagy ahogy az üzemeinkben szokták mondani: vágjunk a dolgok közepébe, nincs szükség semmiféle időt rabló, kötelező tiszteletkörökre. Ilyen szellemben és felfogásban mondott igent a Ganz-MÁVAG mátranováki gyáregységének kollektívája, amikor az igen szűkre szabott határidőre elvállalta az Athénbe szállítandó felüljáró-vasszerkezetek előállítását. A kétszeres kiváló címmel kitüntetett balassagyarmati kábelgyárban: az idei eredeti 36,6 millió dollár értékű exporttervet újabb 3,4 millió dollárral kívánják „megfejelni”. Ennek megfelelően alakították ki az anyagi ösztönzés rendszerét. Például a munkásprémiumokat csak akkor fizetik ki, ha teljesülnek a minőségi, " az anyag- és energiatakarékossági előírások, amelyek 80 százalékot képviselnek a követelményekben. Ugyanitt mindig rugalmasan igazodtak a termeléshez. Amikor szükség volt rá, bevezették a folyamatos termelést néhány területen, ma pedig elégségesnek tartják a három műszakot. A Nógrád megyei Állami Építőipari Vállalat a megyei, valamint az országos feladatok ellátása mellett tovább bővíti külföldi kapcsolatait. Az NDK-nak készülő vasszerkezetek gyártása után nemrég Ausztriába szállítottak ugyancsak vasszerkezetet, amit a helyszínen fel is szereltek. Űjabb feladat után kutatva leltek rá egy jól fizető iraki munkára, ami azt Jelenti, hogy a mélyépítő részleg korszerű gépállományának kapacitását jól tudják kint hasznosítani. A szerződést már megkötötték, június végén indulnak a feladat elvégzésére. A Budapesti Finomkötöttárugyár balassagyarmati gyárában az idén, janpár elsejével egy kézbe adták a meósok Irányítását, az alapanyag-bevlzsgálóknál és a készáru- átvevőknél pedig bevezették a teljesítménybérezést, pluszként hozzá a munkásprémiu— tettekkel mot. A Fémbútor Ipari Szövetkezet rétsági telepén a budapesti munkástársak és vezetők közreműködésével jól megoldották a termékszerkezet-váltást: előbb a Dastinove, most pedig a Dasti gyerekkocsik gyártását. Éppen az előbbiek miatt nehezen lehet megbékülni az olyan egyetértéssel, amely mögött nincs semmiféle alkotó kezdeményezés, hiányzik a mai előírásokhoz való igazodás, a gazdaságosságot segítő elképzelés, a konkrét intézkedés sokasága, amikor jó néhány helyen még egyes vezetők és dolgozók úgy citálják a párt- és kormányhatározatokat, mint a jó lelkipásztor a bibliai idézeteket. Ugyanakkor egy helyben topog a termék- szerkezet korszerűsítése. A sikertelenségek, kudarcok okainak a versenyárrendszert kiáltják ki. Ily módon akarják palástolni rugalmasságuk, mozgékonyságuk hiányosságát, elképzeléseik vérszegénységét, esetenként életképtelenségét, szellemi megújulásra való képességük és készségük hiányát. Azt bizonygatják, hogy sohasem ők, hanem mindig az őket körülvevő körülmények, az objektív okok a hibásak. Az ilyen helyeken az egyetértés kinyilvánítása után nő a selejt, szervezetlen a munka, az egymásra várás és egymásra mutogatás üti feí a fejét. Holott a nemzeti jövedelmet gyarapító, értékteremtő, ösztönző intézkedésekre volna égetően szükség. Nehogy az előbbiekből bárki is olyan következtetést vonjon le, hogy száműzni kívánom napi szóhasználatunkból a szocialista építés iránti elkötelezettségünket, jól kifejező egyetértés szavunkat. Erről szó sincs! Csupán a rárakódott, illetve rálopakodott, cselekvést kívül helyező közhelytől szeretném megszabadítani, mert az egyetértés valójában sokatmondó, sokirányú tartalmi munkát és felelősséget ötvöz, jól egybefogja, feltételezi, de meg is követeli a mai előírásokhoz igazodó konkrét kezdeményezések, cselekvések, intézkedések egész láncolatát. Ügy is mondhatnánk: a gondolkodás és cselekvés megszakíthatatlan folyamatot jelent, melynek során egyértelművé válik ki, mit értett meg mostani céljainkból, gondjainkból, ki mivel, és hogyan értett egyet a gyakorlatban, milyen formában és mértékben azonosult vele, miben kell továbblépnie. Magvas, bonyolult, nagy rátermettséget él talpraesettséget kívánó, gazdasági, társadalmi, politikai feladataink hatékony, gazdaságos megvalósítása a gondolkodás rugalmasságát és a bátor kezdeményezőkészség sokirányú megnyilvánulását helyezi előtérbe. Éppen ezért nincs szükségünk semmiféle megtévesztő, önmagunkat és másokat Is félrevezető, meggondolatlanul és megfontolatlanul kimondott olyan egyetértésre, amely nem járul hozzá életszínvonalunk megtartásához, a népgazdaság egyensúlyi helyzetének további Javításához, később pedig a Jelenleginél gyorsabb fejlődésünk megalapozásához. A kárcsak eddig, úgy a Jövőben is az egyetértést Jól kifejező, megnyilvánuló tettekre van szüksége az országnak, Ma többre, mint tegnap, és holnap még többre, mint ma. Vezetőknek és dolgozóknak egyaránt. Venesz Károly i Azon a szombaton... a vezetője Benkő János, gyári nevén Golyó. Híres sífutó volt, repült a lécen golyó módra, innen a neve. Másképpen már csak az irodákban Jegyzik a nevét, ö mondta egy alkalommal, hogy menjek a brigáddal, és e kommunista szombatot jelölte a találkozóra. Valamennyien együtt voltak a gyárban és keményen dolgoztak. Munka után irány a ZóJa-liget, ahol jólesik a fenyves sűrű levegője. Benkő vékony, szikarcs ember és gyors beszédű. Még az ujját Is felemelve figyelmeztetett: — De ott legyél, mert ml nem tréfálunk! A vidámságot úgy rendezték meg, hogy jeleskedtek a munkában a szerszámosok, és kaptak vagy nyolcezer forint jutalmat. A brigád jókedvű pénztárosa Galovics Gyula, aki magát gazdaságvezetőnek titulálja és a többiek is így tisztelik. No meg kedvcsinálónak birtokba vette a pénzt, majd elosztották egymás között. Várad! János, a brigád- vezető-helyettes mondta, hogy összeültek brigádvezető, művezető és akinek még kellett, erriberről. emberre szétosztották a jutalmat. Azt mondta Galovics Gyuszi, ab ő torokhangjával, de azt Is kihegyezve: — De differenciáltan! Azt jelenti, hogy minden brigádtagot a kislábujjától a fejebúbjáig megvizsgáltak: ki, hogyan dolgozott és így osztották el a pénzt. Volt aki négyszáz, volt aki nyolcszáz forintot kapott. Amikor kéznél volt az összeg, akkor kerültek gondba.' Nem tudták eldönteni, mit Is csináljanak az égből pottyant jutalommal. Betették hát egy kalapba és elhatározták a Zója-ligeti majálist. Hát így történt. Amíg a brigád a kommunista műszakban végezte munkáját, addig az örökös szakács, Esztergomi Antal, az üzem mindenese, akinek már őszbe fordult a feje, és apjukként mozog a brigadtagok között, nagy katlanban készítette a bográcsost. Ez aztán igazi bográcsos volt ám. A liget fenyvesének illata ízesíti, pedig volt abban minden, ami csak kell a gulyásba. Csak hát nem olyan egyszerű ott főzni, mert más brigád is hasonlóan gondolkodott ezen a napon, és az Esztergomi Tóni melletti katlanban ott főzött Szentpéteri Miklós is. És, ha nem is mondják, de félszemmel csak figyelik egymást, hogy kié lesz a jobb. Aki megkóstolta a készítményeket, igen jónak Ítélte a szakácsok munkáját. De ez is gondosan elő lett készítve. Benkő Jancsi már a szombatot megelőző két nappal gondoskodott az étvágy- csinálóról. Hozott néhány liter igazi jó bort valamelyik bortermelő barátjától. A sörösökre is gondolt. Amikor kettő óra után megjöttek a brigádtagok, meg a vendégek, Komka Elemér a párttitkár, Koronczi Ernő, Harcsa Berci, a szomszédos brigádtagok, már terítették is az asztalt és ott gőzölgött a tányérokban a gulyás. így ételtől még nem illatozott a Zója-liget. Olyan fgy a ligeti hangulat,- mintha a paradicsomban járna az ember. Hát amikor megjöttek a májusegyiek! A fürdő vize csillant hajukon. Kezük még vöröslött a kalapácstól, de melyiküket foglalkoztatta már ez? Tréfáltak, nevettek, jókedvre kerekedtek. A brigádvezető szólt: — Asztalhoz emberek! A vendégeket is nagyon megtisztelték, mert Koronczi- nak, aki pénteken este Máj ezen Lajoséknál volt a Beszterce-lakótelepen ház- avatón, a meghívása alkalmával kijelentette, hogy csak akkor jön, ha mákosgubó is lesz. A .bajusza alatt mosolyogva a szakács eléje tett egy nagy tállal. — Egyél! — a brigádtagokra tekintett. Aztán következett Harcsa Berci. Neki tisztán két decit, mert úgy szereti. Kicsi ember. De erős a hangja! Hiába, pótolnia kell valamivel a termetét. Amikor mosolyog mindig ezt teszi, ráncok viaskodnak az arcán. De neki ez is jól áll. Kézbe fogta a poharát, nekiveselkedte magát: Golyó, akkor a brigád- f ra... — jó huzatja van. Jólesett ott mindenkinek minden. Mert bent a gyárban meleg volt a kemencék mellett és keményen dolgoztak, izzaszt a kalapács is. Koronczi mondta, hogy a munkás ember dolgozni, meg jól érezni is szereti magát. Aztán feltette a kérdést: — Hát nem így van értelme az életnek? Nekik van igazuk, ahogy azon a szombaton is bebizonyosodott. Bobál Gyula NÓGRÁD - 1981. május 24., vasárnap 3
