Nógrád. 1981. május (37. évfolyam. 101-126. szám)

1981-05-23 / 119. szám

M e ó s o k i Az elmúlt évben eredményesen dolgozott a Váci Kötött­árugyár kazári gyáregységének Barátság Szocialista Bri­gádja. Teljesítményük egész évben száz százalék fölött volt. Rendszeresen részt vettek társadalmi munkaakciókban, s ezért a Vállalat kiváló brigádja címet érdemelték ki. A kollektíva tagjai valamennyien meósok. A képen Sarkadi Józsefné, Koós Pálné és munkatársaik ellenőrzik a készter­mékeket. Ha kikapcsolták, hát kikapcsolták Lapunk csütörtöki szá­mában közöltük Kollár Andrásnak, az ÉMÁSZ rét­sági kirendeltsége vezető­jének válaszlevelét, amely­ben lapunk munkatársának Edzett lakótelep című írá­sára reflektált. A levélből kiderül, hogy a glosszában szereplő té­nyek igazak voltak. Vagyis: Rétságon valóban kiástak egy hosszú árkot a lakóte­lepen, abba valóban kábelt fektettek és valóban kikap­csolták egy időre — reggel 7.20-tól—7.45-ig — az ára­mot. A glossza pontosan ezeket a tényeket sorolta föl. Nem kívánt szakmai tanácsokat adni munkatár­sunk az ÉMÁSZ dolgozói­nak, hiszen ők ehhez a munkához sokkal jobban értenek. Arra viszont Kollár And­rás nem válaszolt, hogy miért éppen reggel, amikor mindenki munkába készül és szüksége van a villanyra, miért éppen reg­gel 8 előtt kellett kikap­csolni az áramot. Nyolc után — figyelembe véve a lakótelepen élők igényeit — erre már nem lett volna mód? Nyugodt szívvel ál­líthatjuk, hogy lett volna. Arról a korántsem elhanya­golható apróságról nem is beszélve, hogy a rétsági szolgáltatóház, amiért az egész hercehurca történt, azóta sem szolgáltat... Ami igaz, az igaz: erről az ÉMÁSZ végképp nem tehet. Ámít vállaltak, elvégezték Kollár András leveléből megtudtuk azt is, hogy a balesetveszélyes árok bete­metését viszont a Rétsági nagyközségi közös Tanács vállalta. De csak vállalta. Napokig fele sem néztek! Az ÉMÁSZ-kirendeltség vezetőjével ellentétben a ta­nácson senki sem fogott tollat, védeni a mundért, vagy a hibát elismerni. Vajh ki tudja miért? Szonda Népi ellenőrö k vizsgálták Tanácsi tervek *81-re Az elmúlt évben Szandán és Terényben az utak, hidak karbantartására 237 ezer fo­rintot fordítottak. Ebből a pénzből nem lehetett megol­dani a két település útgond- jait. Ezért az idén is jelentő­sebb összeget szánnak ilyen célra. A költségvetésben 333 ezer forintot terveztek az ut­cák burkolatának megjavítá­sára. ÉGJEN A VILLANY! Ez a kijelentés többször is el­hangzott a falugyűléseken, ta­nácstagi beszámolókon. A szandaiak ugyanis sokat bosz- szankodnak amiatt, hogy a 176 utcai lámpának olykor majd a fele sötét marad egész éjszaka. Pedig az idén 129 ezer forintot szánnak a közvilágítás költségeire, ám ha az ÉMÁSZ nem cserélteti ki a kiégett villanykörtéket, akkor ez az összeg soknak bi­zonyulhat. .. Gyakori gond az áraminga­dozás is, ami miatt az esti órákban szinte használhatat­lanok a háztartási gépek, a televíziók. A tanács rövid időn belül szeretne ezen a problémán segíteni. A két település lakóinak egészségügyi ellátása 561 ezer forintba kerül. Ebből szoci­ális gondoskodásra 311 ezer forintot használnak föl. A három óvoda fönntartá­sa több mint 750 ezer forint, az általános iskoláké megkö­zelíti az egymilliót. Az okta­tásra, közművelődésre egyéb­ként az 1981, évi költségve­tésből 2 millió 420 ezer fo­rintot fordítanak Szandán. RAVATALOZÓ TERÉNYBEN Fejlesztésre fordítható sze­rény összegből — 278 ezer forint — Terényben ravata­lozót építenek. Az építéshez a lakosság nemcsak kétkezi munkáját, de nem kevés fo­rintot is fölajánlott. Tavaly csupán 100 ezer fo­rint értékű társadalmi mun­kára számítottak a vezetők, amit aztán a lakosság alapo­san tetézett, hiszen az év vé­gi „elszámoláskor” 660 ezer forintos önkéntes segítséget könyvelhettek. Minden bizonnyal az idén is sokan fognak ásót, gereb- lyét, lapátot, a szandaiak kö­zül, hogy környezetüket, la­kóhelyüket szebbé tegyék. Kevesebb tej Romháityban és Nagyorosziban Kicsi a választék sajtból Három termelőszövetkezet­ben, a tolmácsi Lókosvöl- gyében, a romhányi Rákóczi mezejében és a nagyoroszi Egyetértésben azt vizsgálták nemrégiben a rétsági járás népi ellenőrei, miként alakult a tejtermelés az utóbbi két esztendőben. Kíváncsiak vol­tak arra is, hogy a Börzsöny­vidéki Egyesült ÁFÉSZ bolt­jaiban milyen és mennyi tej­termék kapható. Megállapították, hogy az első és a másodosztályú tej felvásárlási ára között je­lentkező mindössze 15 fil- lérnyi különbség nem ösztön­zi a szövetkezeteket arra, hogy a jobb minőségű tej elő­állítását szorgalmazzák. Már csak azért sem, mert NEM ÉRI MEG. A romhányi Rákóczi meze­je Termelőszövetkezet ugyan­is a jobb minőségű tej liter­jét 17 fillérrel drágábban termeli, mint a másodosztá­lyút, Nem beszélve arról, hogy — miután tárolják is — a hűtésért a tejipari vál­lalat literenként 12 fillért té­rít, de a számítások szerint a szövetkezetek erre legalább 15 fillért fordítanak. Vitákra ad alkalmat a vállalat és a szövetkezetek között a kel­lőképpen nem tisztázott át­adás-átvétel rendszer is. Leg­utóbb a tolmácsiak reklamál­tak egy visszaküldött szállít­mány miatt, ebből származó kárukat, aztán a tejipar meg­térítette. A három termelőszövetke­zetben törődtek a BERENDEZÉSEK KORSZERŰSÍTÉSÉVEL. A tolmácslak a Taurina tejtermelési rendszerhez csatlakoztak és Alfa Lawall tankos fejőgépekre cserélték a régi masinákat. A romhá- nyiak szakosított telepén a fejőházban Molette típusú gép segíti a fejést, Nagyoro­sziban is modern gépeket használnak. Az alkatrészel­látás többnyire biztosított. A korszerűsödés ellenére a nagyoroszi és a romhányi ter­melőszövetkezetekben az utób­bi időben visszaesett a tej­termelés. A tolmácsiak vi­szont dinamikus növekedés­ről számolhattak be. Az előb­bi két gazdaság gyengébb ered­ményét — a népi ellenőrök szerint — a szakmai gondok és a takarmányozási bajok okozták. A Börzsönyvidéki Egyesült ÁFÉSZ SZERZŐDÉST KÖTÖTT a Közép-magyarországi Tej­ipari Vállalattal, így tejből az igények szerint szállítanak. Sajtféleségekből viszont nem kielégítő a választék. Pedig kereslet volna. Kevesen reg­geliznek a vendéglátóipari egy­ségekben. A vizsgálat során az is kiderült, hogy a tolmácsi napköziben január—február hónapban az étkezéshez föl­használt alapanyagoknak csupán 13 százaléka volt tej­termék — ez kevesebb a kí­vánatosnál. Az iskolatej be­vezetésének nincsenek meg a feltételei. A népi ellenőrök fölhívták a figyelmet a hiányosságok megszüntetésére. A szövet­kezeteknek az érdekeltségi rendszer fölülvizsgálatát, az ÁFÉSZ-nak a hűtőkapacitás. növelését javasolták. Szemléletváltozás a kisiparban A KIOSZ megyénkbeli ve­zetősége szerint a „megvál­tozott gazdasági körülmények pozitív befolyást gyakoroltál; az adómorál alakulására.” Megállapították, hogy évről évre növekedett az elfogad­ható bevallások száma, s a bizottsági megállapításokhoz egyre inkább közeledtek a bevallásokban közölt értékek. Információik szerint növeke­dett a kisiparosok adófizetési készsége. FELELŐSSÉGRE VONJÁK... Nagy figyelmet fordítanak az illetékesek a különfajta panaszok kivizsgálására és megnyugtató rendezésére. Az utóbbi öt évben hetvenkilenc panasz érkezett a testülethez. Ennek túlnyomó többségét — hatvanhetet — sikerült elin­tézni a szakmai bizottságok közreműködésével; épp egy tucat esetben kellett bíróság­hoz fordulni. A KlOSZ-vezetőség értéke­léséből kitűnik: általánossá vált, hogy a nem megfelelő munkát végző kisiparosokat felelősségre vonják a bizott­ságok. Ez a következetesség növelte a lakosság bizalmát a szervezet iránt. Az alapszer­vezeti taggyűléseken személy szerint foglalkoznak a kifo­gásoltan tevékenykedő ma­szekokkal. A, hivatalos kimutatásból kiviláglik, hogy 1976 és 1980 között kereken negyven kis­iparostól vonták meg az ipar­jogosítványt a szakigazgatási szervek. A legtöbben — hu- szonhatan — adó- vagy SZTK- tartozás miatt kerültek szo­rult helyzetbe. RISIPAROSCSAPAT Fontos szemléletbeli válto­zás van folyamatban a kis­iparosok körében a hivatalos elemzés szerint. Ennek okául azt jelölik meg, hogy növe­kedett a fiatalok aránya, és a munkaviszony mellett ipa- roskodók hányada; ez utóbbi több mint 51 százalék. A szemléletbeli változás egyik jele, hogy Nógrádban is meg­kezdődött a kisiparosbrigá­dok szervezése. Jelenleg két ilyen csapat dolgozik me­gyénkben. Imii •tea*:: >■ *•«■■■■■■■«■«»■ ■■■■■■■■■*>»•««■■ sciiBi*imi«a*i*i o o Egyáltalán nem kitalált tör­ténet. Ha valaki magára is­mer, tehát az korántsem a véletlen műve. — Zsófiának hívnak újra. Hálistennek. Most, hogy el­váltam újra hallhatom a régi nevemet, nem szólongatnak izénének. De, ha valaki meg­feledkezik magáról és a régi, az asszonynevemen szólít, hát beleborsózik a hátam. Rögtön elmdul bennem a verkli. A válás után még hónapokig rosszul aludtam, mindig az ju­tott eszembe, hogy az a vad­állat föltöri egyszer az ajtót. Szerencsére nem tette. Szóval a verkli. Látom magam, ál­momban, ahogy a földön ösz- szekuporodva nmánkodok, hogy már ne üssön, mert nem bírom. Az ökle meg csak emel­kedik, aztán durr, lecsap vala­hová a vesém tájára, aztán újra emelkedik föl és megint lezuhan . . . jaj . . ., ezek szörnyű álmok Ha most nem ülnél itt és nem beszélget­nénk, talán sírva fakadnék, vagy bekapcsolnám a tévét, hogy zúgjon legalább. Ilyen a verkli, ha beindul. Hogy meg­alázott az a nyomorult! Léte­zik az, mondd, létezik ilyen embertelenség? Micsoda élve­zetet talál abban, hogy engem, a gyöngébbet, a védtelent üt­hetett! Te azt elképzelni sem tudod! Mit tehettem! Mene­kültem előle a lakásban. Ha tudtam. Ritkán sikerült. És olyankor a gyerekek... én tudom, hogy egy életen át megőrzik azokat a képeket..., elviszik magukkal a sírig a kisírt szemű, összevert anyjuk kiszolgáltatottságát. Ijesztő évek jutottak nekik, az már biztos. A kisebbiken, Attilán, még nem érzem a szörnyű hó­napok nyomát, de a nagyob­bik, Gergely sokat változott. Bizalmatlanabb, gyanakvóbb és agresszívebb. Na, most én mindent megpróbálok, hogy elfelejtessem velük a rosz- szat ps fölszabadulta^ vidá­man élhessünk. Engem a gyerekeim tisztel­nek, már amennyire egy öt­éves, meg egy hároméves er­re képes. Jól megvagyunk hár­masban. A lakásom viszonylag megfelelő, tisztelt egykori fér­jem ránk hagyta örökül, vi­szont nem fizet egyetlen fillér gyerektartást se. Legalább az a pillanat se idézi föl, amikor a postás becsönget a csekkel. Pedig elférne a pénz. Három­ezerötszáz forintból élünk meg. Számítsd ki. Lakásrész­let, rezsi, ez több mint két­ezer. Ami marad, abból kell kaját, ruhát teremteni. És ne­kem nincs senkim a környé­ken. akire számíthatnék, aki besegítene, ha gondom van. Anyám háromszáz kilométer­re innen él. Őszintén szólva, nem vagyunk egymástól elra­gadtatva, ezért aztán nem is Egyedül nagyon zavarja ki-ki a másik köreit. Nem mondom, hogy nem hiányzik, de ezen kár si­ránkozni, ha így van, hát így van. Nem parancsolhatok az anyámra, hogy szeressen, ha nem akar. A baj már ott kez­dődött, hogy nem ahhoz a fér­fihoz mentem, akit ő kiszemelt nekem. Hagyjuk, nem erről van szó. Kevés a pénzünk, így aztán minden apró luxusról le kell mondanom, mondanunk. Sze­retek öltözni, korábban sok ruhát vettem, csináltattam. Most majd eltartanak néhány évig, legföljebb nem lesznek valami jajde divatosak. Bánja a fene. Hiányzik a mozi, a színház, az utazás, de erre most nem futja. Ott fogom meg a forintot, ahol tudom. Magamon. Nehogy azt hidd, hogy ezt most áldozatnak, vagy mit tudom én milyen nagy do­lognak tartom! Ezt kívánja a helyzetünk, hát ezt csinálom! Ha megváltoznak a körülmé­nyek, akkor másként fogunk élni. Gyűlölöm a kiszolgáltatott­ságot. Volt benne részem éppen elégszer. Nemcsak a házasságomban. Azóta is jócs­kán. Amolyan prédafélének tekintenek a férfiak. Huszon­hét éves vagyok. A két szü­aludni... lést nyugodtan letagadhatnám, de majd bolond leszek. Ilyen két szép gyerek nincs az egész lakótelepen. Szoktam tükörbe nézni. Látom, hogy még min­dig elég csinos vagyok ahhoz, hogy ajánlatokat tegyenek ne­kem. Tesznek is. Néha förtel­mesen, durván, aljasul. Kate­gorikusan elküldöm őket a francba. Jaj, bocsánat, a csu­dába . . . Akkor a sértett is­tenek fröcskölnek, hogy, na, mit teszed a formádat, neked is szükséged van rá, úgysincs senki, aki megmelengessen. Van. aki azt hiszi, hogy csak kéretem magam, más meg úgy gondolja, hogy a felhőkben járok. Sokan közülük a hátam mögött aztán lekurváznak, pocskondiáznak. Emiatt is volt már egy-két rossz éjszakám. Mostanában nem törődöm ve­lük. Nem figyelek oda a sut­togásokra. Idővel biztosan el­maradnak, mert megértik, hogy nem vagyok préda csak azért, mert elváltam. Munka­társnőim váltig mondogatják, miért nem mész el a Bélával? Vagy a Jóskával? Vagy akár­kivel? Ki kérheti számon tő­led? Most. vagy fiatal, ne szalaszd el a jó alkalmakat. Hát nekem nem kell. Gondo­lom, ha megtenném, amire biztatgatnak, amit ők maguk szeretnének a legjobban meg­o o tenni, hát telekürtölnék velem a világot, ujjal mutogatnának rám, a szemérmetlen, lelket­len anyára. Két okból nem megyek bele kalandokba. Az egyik, hogy a gyerekeim tiszteletét, szerete- tét nem akarom elveszíteni, ez minden pillanatnyi örömnél fontosabb. Igazi har­mónia csak akkor lehet, ha a lelkünk és a testünk egyfor­mán akarja a másikat. Ilyen férfi nincs a közelemben. Majd találkozom vele. Egyszer. Addig pedig visszaverem a többiek szánalmas támadásait. Tele vagyok munkával, örü­lök, ha ágyba kerülök este. Fél hatkor kelek, akkor futok úgy két kilométert, aztán zu­hanyozok, keltem a gyereke­ket, reggelizünk, trappolunk az óvodába, onnan start a munkahelyemre. Délután ro­hanok a srácokért, bevásáro­lunk együtt, játszunk, sétá­lunk. Vár rám a házimunka, a takarítás, a mosás, a vasa­lás, a fiúk holmijainak rend­betétele ... és ez így megy nap mint nap. Este nyolc után van némi magánéletem, úgy értem, ami csak az enyém. Olvasok, nézem a tévét. Néha följön valamelyik ismerősöm. Persze, csak nők! Jaj, miket mondanának, ha férfi jönne! Emlékszel, amikor délután át­sétáltunk a parkon? Elvált nő, meg egy idegen férfi! Az is­merősök szeme odacsippentett, na, fölszedtél valakit Zsófi! Majd, ha nagyobbak lesz­nek a gyerekek, akkor biztos több időm lesz. Ha nem, az se baj. A srácok az én igazi életem, nekik kell megkapasz­kodniuk a világban. Hát igyek­szem segíteni ebben, hogy erős kezük legyen a kapaszkodás­hoz. Nehogy azt hidd, hogy ma­gányos vagyok! A munkahe­lyemen jó a csapat, de komo­lyan. A férfiak megértették, hogy nem megy a dolog, a nők ezt kiszagolták, így most némi tisztelet vesz körül. Meg szeretet. Benne van a levegő­ben. Azért persze, szeretném, ha valaki itt lenne velem, akire számíthatok, aki fontos ne­kem, akivel megbeszélhetném a dolgaimat. Aki itt szuszogna mellettem a rossz éjszakákon. Mert egész nap nincs nekem semmi gondom. Csak az az egy óra elalvás előtt. Az na­gyon rossz. Na akkor, de csak akkor vagyok magányos. Leg­többször sírás a vége. Azon aztán elalszom, mint a gyere­kek. Hortobágyi Zoltán NÖGRÁD - 1931 május 23., szombat 5

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom