Nógrád. 1981. május (37. évfolyam. 101-126. szám)

1981-05-23 / 119. szám

Ebben az évben 17 ezer tonna különféle ötvözőanyagot gyártanak majd a Salgótarjáni Ötvözetgyárban. Ebből a mennyiségből a gyár I. üzemének 12,5 ezer tonnát kell gyárta­ni. Ennek elérését kapacitásnöveléssel kívánják elérni, ezért szükséges egy új, na­gyobb teljesítményű ívfényes kemence megépítése. Az építési munkálatok előkészítése már megkezdődött, s a tervek szerint az új kemence a II. fél évben kezdi meg a ter­melést. A képen csapolás az átépítésre kerülő régi kemencén A .,B" megelőzi az „A"-t Középpontban az ember (I.) A Szovietumó úi ötéves tervének programiai A SZOVJET gazdaságnak az SZKP XXVI. kongresszusán elfogadott XI. ötéves terve nemcsak a szovjet nép, hanem minden haladó gondolkodású és békeszerető ember számá­ra a jövő biztonságát sugall­ja, és céltudatos építőmunka garanciáit nyújtja a béke fennmaradásához. Ez a terv olyan programokat tartalmaz, amelyek a gazdaságot egyér­telműen a békés alkotó élet még teljesebb és szélesebb kö­rű kiszolgálására teszik ké­pessé. A kongresszus az új közép­távú tervet „emberközpontú­nak” minősítette, s így alkal­masnak tartja arra, hogy az SZKP politikáját a gazdaság­ban is a kor színvonalán va­lósítsa meg. A terv fő jelleg­zetességei eleve az „ember- központúságot” tükrözik. Egyik jellegzetessége, hogy a követ­kező öt évre a fogyasztás egy­értelmű és jelentős növelését tűzi ki célul, s ezt az ipar „A” és „B” szektora közötti fej­lesztési ütemkülönbségben következetesen érvényesíti. A „B” szektort — ide tarto­zik a fogyasztási cikkek és az élelmiszerek előállítása — na­gyobb arányban (öt év alatt 27—29 százalékkal) fejlesztik, m.nt a kitermelő ipart,^ az energiatermelést, a termelőesz­köz-gyártást magában foglaló ,,A” szektort. Az élelmiszeripari termékek szovjet gazdaság ezt két szi­lárd pillérre építve tudja meg­tenni. Az egyik pillér a Szov­jetunió békepolitikája, a biza­lom abban, hogy eredményes lesz a józan, a konfliktusokat tárgyalásokkal elhárítani ké­pes külpolitika. A jövőbetekintés biztons^r gának (másik) pillére a szov­jet gazdaság emberi és termé­szeti adottságaiban rejlő telje­sítőképesség. A szovjet embe­rek óriási munkával az észa­ki és keleti országrész egyre nagyobb területeit vonják be a társadalom magas szintű ellátásába, gazdagításába. A következő öt évre szóló beru­házások tekintélyes része is ezt a célt szolgálja: az északi és keleti területek civilizálását. Szibériában például egy sor Új, korszerű termelési komp­lexum kifejlesztését tervezik, Nyugat-Szibériában például az ország legnagyobb olajve­gyészeti bázisa jön így létre. E hatalmas és gazdag térség kiaknázásának fontos állomá­sa lesz majd 1986-ban a Baj- kál—Amúr vasútvonal befe­jezése. E területek birtokbavé­teléhez, kiaknázásához szüksé­ges munka nagyságát érzékel­teti például, hogy a követke­ző öt évben 12 ezer kilométer hosszúságban új kőolajvezeté­ket is építeni kell. A szocialista gazdasági kö­zösség, a KGST-tagországok számára is jelentős progra­mok ezek, hiszen ezek végre­hajtása —, valamilyen formá­ban — hosszú távon vala­mennyi tagország fejlesztési lehetőségeit bővíti. A KGST- tagországok által 1990-ig ki­dolgozott együttműködési cél­programok egy része kapcso­lódik is ezekhez: például az energetikai, vagy a fűtőanyag- és nyersanyagellátás fejleszté­sét megfogalmazó programok. A Szovjetunió területén integ­rációs alapon olyan nagyvál­lalatok is épülnek majd, mint a hmelnyickiji atomerőmű, érc­dúsító kombinátok, vasötvö- zetgyárak. Egyidejűleg a Szov­jetunió részt vesz több fontos termelési objektum építésében a KGST-tagországokban. AZ ÜJ SZOVJET OT-, il­letve tízéves — terv jelentős életszínvonal-fejlesztési céljai mögött nagy teljesítőképessé­gű gazdasági háttér húzódik. Ez a szovjet tervgazdaság kö­vetkezetes, több évtizedes, di­namikus fejlesztésének, a szovjet nép kemény, céltuda­tos építőmunkájának eredmé­nye. Gerencsér Ferenc (Következik: Források a fel­szín alatt). Szocialista brigád Balassagyarmaton Á párttagok kötelessége AZ ÉV ELEJÉN elég viha­ros párttaggyűlésen vettem részt Balassagyarmaton a fémipari vállalatnál. A párt­tagok keményen beszéltek a hibákról, de nem engedték magukat elragadtatni az ér­zelmektől, hanem megfontol­tan keresték a gondoktól va­ló megszabadulást. Szilágyi János, a pártvezetőségi tit­kár később elmondta, hogy annak az alapszervezetnek a tagjai, akiknek többsége az alumínium szerkezeti üzem dolgozója —, ahogyan ők be­cézik üzemüket: aluszerk — magukénak tekintik a gyá­rat és az érte való aggoda­lom indította őket arra, hogy nyíltan feltárják a hibákat Ahogyan a pártvezetőségi tit­kár mondta: — Létkérdés ez számukra. Azóta eltelt néhány hónap. Az aluszerkben megnyugod­tak a kedélyek, munka is van bőven. Például az idei BNV-n mutatták be az általuk ké­szített rakodólapot nagy el­ismerés mellett. De a munka- csarnokban autóbuszajtók, konténerhez szükséges fel­szerelések, házablakkeretek és sok minden más fellelhe­tő. Zeng, csattog a munka- csarnok. Védőfelszerelés a füleken, hogy a hallást ne rontsa a zaj. Szorgalmasko- dik mindenki, mert miként Szilágyi János mondta, lét­kérdés a mindennapi munka számukra. Ez úgy is, mint ke­reseti lehetőség, de úgy is, mint a népgazdasági szük­ségletek kielégítése értendő.' Ebben a munkacsarnokban dolgozik a X. kongresszus elnevezésű kétszeres arany­érmes szocialista brigád ti­zenhat tagja. A X. kongresz- szus idején alakultak. A munkájukba való betekintés oka: azon a kritikus párttag­gyűlésen többségük jelen volt. Nem érdektelen feltárni, hogy ha a taggyűlésen olyan hatá­rozottan beszéltek, hogyan dolgoznak? Milyen hatást gyakorolnak azokra a mun­katársaikra, akik nem párt­tagok. Elsősorban Urbán Pál­tól, az aluszerk másik brigád­vezetőjétől kértem véleményt. Azért, mert ott az üzemben a szocialista brigádok egymásra vannak utalva. Hiába dolgo­zik kiválóan az egyik, ha a másik nem ezt teszi. A mun­kafolyamat megindul a csar­nok felső felén és az alsó ré­szén fejeződik be. Egyik he­lyen darabolják az anyagot. másütt hegesztik, azután csi­szolják és így tovább. Urbán azért illetékes a vélemény- nyilvánításra, mert a X. párt- kongresszus brigád, amelynek a vezetője Celleng Zoltán, Ur- bánékhoz továbbítja az álta­luk elkészített munkadarabo­kat. Urbán tehát nyilatkozott: — Jó brigád — gondolko­dott, aztán még hozzátette: — Lelkiismeretesen dolgoznak. Hiba náluk is lehet, de igyek­szünk közösen megelőzni... Később Pásztor Zoltánnal, az alapszervezeti titkárral beszéltünk a hibák közös megelőzéséről és ebben a párt­tagok szerepéről. Pásztor Zol­tán, a párttitkár volt az, aki mindenekelőtt óva intett at­tól, hogy ennek a gyakorla­tát úgy képzeljük el, hogy a párttag oda áll a másik em­ber elé és kijelenti: én, mint a párt tagja felszólítalak, ne kövess el hibát. — Nem, erről szó sem le­het AZTÄN megmagyarázta a dolgok lényegét. Taggyűlése­ken, pártcsoportüléseken másról sem esik szó, mint a munkáról, a fegyelemről, de sosem arról, hogy most a párt­tagok menjenek és követel­jenek. Arról viszont mindig beszélnek, hogy mindenek­előtt a párttagok mutassanak példát. Nem ok nélkül. A párt­tagok többségére is érvényes ami a gyár dolgozóinak leg­többjére, hogy most megy vég­be idegrendszerükben, mun­kájukban, de minden téren a munkássá válás. Nem köny- nyű dolog, mert fegyelmet, tö­rődést, felelősséget jelent. És azoknak, akik valaha lazább körülmények között 1 éítek, nehéz megszokni a gyári fe­gyelmet. Pedig nincs más vá­lasztás, ha ott akarnak dol­gozni. A munka sem lehet akármilyen, hanem gyári és munkáshoz méltó. Celleng Zoltán, a brigadéros mondta: — Mi nem azért jövünk be a gyárba, hogy itt legyünk, hanem azért, hogy pénzt ke­ressünk és nem is akármeny- nyit. Természetes, hogy a párt­tagoknak, akik olyan hatá­rozottan szólnak a taggyűlé­sükön a rendetlenségről, ke­ményen kell dolgozniuk. Oda­figyelni mindenre, mert szá­zak tekintete kíséri minden mozdulatukat. Pásztor Zol­tán, a párttitkár büszkeség­gel sorolta azokat az apró megnyilvánulásokat, ame­lyek kifejezik a párttagok elkötelezettségét. Nem men­nek el egy félretett szerszám mellett, ha nincs az a helyén. Pontosan ledolgozzák a mun­kaidőt Felfedezték a gyár­kerítésen azt a rést, amelyen idegenek is besurranhatnak, ök szóltak miatta. őrséget szerveztek és járják a gyárat éjszakákon keresztül felvált­va, nem várva fizetséget, ösz- szedugják a fejüket, amikor megkapják a tervrajzot és ha kell módosítanak. És jól mó­dosítanak. — Ezek az apró dolgok a tulajdonosi megnyilvánulá­sok, és ezek hatással vannak az emberekre. Jobban, mint a felesleges szó — így a párt­titkár. Aztán következik a munka anyagi megkülönböztetése. A párttagok kérték. Mert, ahogyan Molnár Gyula. a KISZ-titkár, a párttagjelölt mondta, különbség van he­gesztő és hegesztő között. Aki jobb, az járjon is jobban. Cel­leng Zoltán, a brigádvezető a különbségnek megfelelően osztja el. Báli József, a bri­gád párton kívüli tagja mond­ta erről: — Nem biztos, hogy a párt­tag jobb szakmunkás, minta pártonkívüli. Igen. ez igaz. De olyan a szellem a X. kongresszus bri­gádban hogy természetes­nek tekintik: aki jobb, az jobb, pártállásra való tekintet nél­kül. Az más kérdés, hogy a párttagok ma már odáig ju­tottak: képezik magukat, több szakmát sajátítanak el, mert a párttitkár villanyszerelő, meg hegesztő is. Aztán a könyvtárban, mint tagok. Ta­nulnak magasabb iskolákban, mert párttagok, és figyeli őket a kollektíva. A VÁLTOZÁSOK idejét éli a fiatal gyár és annak min­den dolgozója. Juhász János üzemvezető, aki legjobban megmondhatná honnan in­dultak és hová jutottak. Raj­ta kívül mások is. A fiatal nemzedék sorakozik az idő­sebbek mögött. Azokat taní­tani kell. Formálni, amit üres beszéddel nem lehet csak pél­damutatással. És ez a párt­tagok nagyon fontos köte­lessége. Bobál Gyula között a húskészítmények elő­állítása és a zsírtermelés nő majd a leggyorsabban. A terv a kötöttárugyártás 27 százalé­kos, a kulturális és háztartási cikkek termelésének csaknem 150 százalékos emelését írja elő. Az élelmiszeripari program és a közszükségleti cikkek gyártásának fejlesztési prog­ramja együttesen, 1985-re a la­kosság fogyasztásának számot­tevő fejlődését teszi lehetővé: p. kiskereskedelmi áruforga­lom 22—25 százalékkal nő. A terv az iparcikkek köré­ben elsősorban a kiskereske­delmi árualap minőségi ösz- szetételét, választékát kíván­ja fejleszteni, az élelmiszerek termelésének nagyobb mennyi­ségi fejlesztésével összekap­csolva. A mezőgazdasági ter­mékek egy lakosra jutó nö­vekménye 1985-ig kétszerese le’z az előző ötévinek. A FOGYASZTÁSI áruala­pok tervezeti nagyarányú bő­vítése számottevően javítja majd a szovjet emberek élet- körülményeit. A terv azzal számol, hogy az életkörülmé­nyek fejlesztésének üteme nemcsak dinamikus, hanem folyamatos is lesz, s nemcsak a következő öt esztendőben, hanem az, egész 80-as évtized- b m. A folyamatosság reális tervezését lehetővé teszi, hogy ezúttal az új ötéves terv fel- e tatait a tízéves távlati terv­vel összhangban határozzák r-'-g. — Ma kevés ország ké- p«>s a világban arra, hogy il—’*1 biztonsággal, nyugalom­mal és optimizmussal tekint­sen egy évtizeddel előre. A Nem csak a markot ke>l tartam... Társpénztáraktól a rehabilitációig < Jó szerencsét! — búcsúzik tőlünk a szénporos arcú em­ber, és a kas elindul. Visz lefelé a föld mélyébe, a bá­nya rejtelmes világába. Kü­lönös lift — a látogató gyom­rában összeszorul valami, ta­lán a félelem, az ismeretlen nyújtotta izgalom? Csattogás, dübörgés — meg­érkeztünk. Háromszáz méter utat tettünk meg a felszín­től. A lentiek barátsággal fo­gadnak és készséggel mutat­ják, miből áll a napi munká­juk, hogyan küzdenek meg évek, évtizedek óta a termé­szettel Mondják, kikezdi az em­bert a föld alatti élet. Van akinek a tüdeje mondja fel a szolgálatot, mások mozgás- szervi betegség miatt kény­szerülnek megválni szokott munkahelyüktől, aztán a bal­esetesek. .. Kevés azoknak a száma, akik nyugdíjig kihúz­zák egyazon területen. Sok a „rehabos”, más szóval a meg­változott munkaképességű. Leszázalékolt. ☆ „A bányász összefogásnak, az egymásra utaltságnak egyik megnyilvánulási formá­ja volt a bányásztárspénztá- rak, bányász-önsegélyező cso­portok létrehozása a felsza­badulás előtti időszakban is. Célja volt, hogy a balesetet szenvedett és megbetegedett dolgozók, valamint családtag­jaik létfenntartásához segít­séget nyújtsanak a munka­társak.” (Idézet a Bányaipari Dolgozók Szakszervezete tájé­koztatójából.) f­Lapozgatjuk a kollektív szerződést. Megállapításait, tényeit értelmezni Sípos Er­vin, a tiribesi aknaüzem ve­zetője, és Oszvald László munkaügyi vezető, a rehabi­litációs bizottság elnöke se­gít. Beszédes adatok: a 380 föld alatti dolgozó közül csaknem negyvenre tehető a megváltozott munkaképessé­gűek száma. Elhelyezni őket az orvosi szakvélemény által megállapított egészségi álla­potuknak megfelelően — nem könnyű feladat. Érdekek és érdekeltségek ütkönek össze. A kijelölt rehabilitációs mun­kahelyek részben a külszínen, részben a föld alatt találha­tók. A leszázalékoltak nagy része ragaszkodik a föld alat­ti munkához, mivel itt erede­ti fizetésüknek kilencven szá­zalékát kapják. — Nehéz a csökkent mun­kaképességű dolgozó egészsé­gi állapotának legmegfelelőDb munkahely kiválasztása, mert ehhez az orvosi bizottságok szakvéleményei, diagnózisai nem adnak elég támpontot — mondja Oszvald László. ☆ Rehabilitációs munkahelyek. Körsétánkat a külszínen kezd­jük. A lámpaházban, a disz­pécseri központban találko­zunk egykor volt bányászok­kal, egészségkárosodott embe­rekkel. Velki Zoltánt gerinckopás miatt rehabilitálták. Rokkant­sága ötvenszázalékos, ezért a bányába már nem szállhat le. — Lakatos az eredeti szak­mám, a hosszú évek során kikezdett a bánya. Először a lámpaházba tettek, de úgy érzem a szakmai tudásomat, itt a diszpécserközpontban jobban tudom hasznosítani. Negyvennyolc évesen fel sem merült bennem hogy nyug­díjba menjek. Aknaüzemünk­nél nagyon sokat törődnek a „rehabosokkal”. Mindenkit a képességeinek megfelelő munkahelyre igyekeznek állí­tani úgy, hogy azért a pénz is meglegyen. Én fizetéskie­gészítéssel együtt majdnem ötezer forintot keresek havon­ta. Azt tartom, nem csak a markot kell tartani, de adni is kell valamit: úgy terve­zem, hogy „végigviszem” Ti- ribest, amíg a nyugdíjkorha­tárt el nem érem. A bányamester, Fodor Gyula a föld alatti világ nagy ismerője, kalauzunk a bányában. Indulunk a sik­lón felfelé — elönt az izzadt­ság, akadoznak a lépteink. Nem csekély megerőltetés a mínusz kilencvenes szintről feljutni a Dózsa-telepi alap­vágatba, amely már plusz ötös szinten található. Elég lehet a bányászoknak napon­ta megtenni ezt az utat, oda- vissza. A föld alatti szállító­központ egyes munkafolyama­tait rehabilitált dogozók vég­zik. Nagy zajjal görögnek a csillék lefelé a síneken. Út­jukat Révfi László igazítja. Könnyű munkahely? A láto­gatónak rendkívül nehéznek tűnik, miközben elnézi a megfeszülő izmokat, a nagy fizikai erőt kifejtő embert. — Átestem egy gerincmű­téten, a szívem is kikészült, kilenc évig rokkant nyugdí­jas voltam. Szerencsére álla­potom annyira javult, hogy visszatérhettem a bányába. Havonta 6700—6800 forint ke­rül a borítékba keresetkiegé­szitéssel együtt, Ügy gondo­lom, ameddig bírom, csiná­lom. — A szállítási munkahelye- lyeken sok „rehabos” talál­ható. Igyekeztünk úgy elhe­lyezni őket, hogy csak azon a területen dolgozzanak, ahol viszonylag kevesebb csille megy keresztül. Gazdasági érdekek, egészségi állapot, az előírások betartása — egy sor szempont, melyeket össze kell hangolnunk — mondja Fodor Gyula. ☆ Bányászíárspénztárak — egykoron. Munkahelyi rehabi­litáció — napjainkban. Van bennük valami közös — és­pedig az, hogy mindkettő a megrokkant bányászok segí­tését, támogatását szolgálta, illetve szolgálja. A tiribesi áknaüzem, s az ott folyó re­habilitációs tevékenység csu­pán egy a sok közül, amely a Nógrádi Szénbányákhoz tartozik. A vállalat összesen 384 csökkent munkaképességű emberről gondoskodik, az üzemi orvosok, rehabilitációs bizottságok közreműködésével. Tevékenységüket jó példa­ként emlegetik a megyében. S, hogy ennek mi a titka? A nagy közösség és az egyé­nek érdekeit sikerült össze­egyeztetniük úgy, hogy az ál­dozatok vállalásától sem ri­adnak vissza. Kiss Mária NÖGRAD - 1981. május 23., szombat $

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom