Nógrád. 1981. május (37. évfolyam. 101-126. szám)
1981-05-17 / 114. szám
Stan és Pan — színesben «<|\/V<>/VWUW^ - ■ ->/v- t.vwUV^^W\/V\MM/V^/VWkA/\M/VVWVV\^VVU>/\/V«UWU< A Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség Központi Bízott* sága és a Magyar Népköztársaság Művészeti Alapja a KISZ X. kongresszusa tiszteletére fiatal képző- és iparművészek alkotásaiból rendezett kiállítást a Vigadó Galériában. A kiállítás május 24-ig tart nyitva. Stan és Pan, más néven Stan Laurel és Oliver Hardy, a sovány és kövér filmko- mikuspár még ma is népszerű az egész világon. 20 év alatt 99 filmet forgattak együtt, nevettették a kö‘ zönséget. 1952-ben meghalt Hardy, 1965-ben pedig társa, Laurel, akitől a filmek ötletei származtak. A Stan és Pan filmek ma is megtöltik a mozikat. Hollywood- . ban ezért elhatározták, hogy újjávarázsolt filmjükkel újra meghódítják a ■ közönséget. A philadelphiai Alan Doug- last bízták meg a nem mindennapi munkával. Douglas találmánya a „Festészet komputerrel”. Stan és Pan 75 filmjének legjobb, legkacagtatóbb jeleneteiből Douglas összeállítást, szinte ú' immár színes filmet készített. A feltaláló állítása szerint eljárásával a film olyan, mintha eredetileg is színesen készült volna. Férfibcsszú Fehér alsónadrágot, combig érő kabátot, térdharisnyát és — többnyire bajuszt viselnek: a chémery-i majorettek. A pál- -cával ugráló tánccsoport ugyanis a kis, 1200 lakosú közép-franciaországi község férfilakosságából rekrutáló- dott. Bosszúból hívták életre Az történt ugyanis, hogy a szomszédos Méhers falu labdarúgói legyőzték Chémery tizenegyét. No, ez nem lett volna olyan nagy baj. A szégyen ott kezdődött, hogy a vereséget egy női labdarúgócsapat mérte Chémery büszke fiaira. Hogy női voltuk babonózta-e pieg a falu csapatát, vagy az amazonok talán tudásban fölülmúlták őket — az eredmény szempontjából mindegy. Az ügy bosszúért kiáltott. A megvalósítás gondolata ismét csak nőtől, a mezőgazdasági szövetkezet vezetőjétől, Sussanne Tessie-től származott. A legközelebbi találkozó lefújása után a chémery-i fiúk táncosokká változtak, és a pályán mutatták be tudásukat. A hatás óriási volt. Hírük hamar elterjedt, és a férfi-majorette tánccsoport azóta már a francia tévében' is szerepelt, és ünnepségekre hívják őket országszerte. A csoport minden gyanúsítást, ami férfivoltukat kétségbe meri vonni, erélyesen visszautasít: a tagok majd valamennyien családapák, foglalkozásukra nézve pedig földművesek, gépkocsivezetők, iparosok. Minden felléptük előtt bátorságcsipá- lónak mindenesetre jót húznak hazai termésű borukból. Fogas történelem A fogfájás egyidős az emberiséggel. És szinte ősidők óta akadtak, akik a gyötrő fájdalmak csökkentésére, vagy rpegszüntetésére törekedtek. Sőt, a hiányzó fogak pótlására már évezredekkel ezelőtt is találunk példákat. Az NSZK-beli Rendsburg- ban a 78 éves Emmi Kraft fogtechnikus fogorvos fiával együtt egész életét a fogorvoslás történeti emlékei gyűjtésének szentelte. Gyűjteményét most közszemlére bocsi j tóttá. Kiállításának kétségtelenül legérdekesebb darabja az időszámítás előtti 4. századból származó etruszk fogpótlósor. Az etruszkok elefántcsontba készítették a pótfogakat, és aranypánttal rögzftették valódi fogaikhoz. A feljegyzések szerint az előkelő etruszkok attól sem riadtak vissza, hogy — sajátjaik pótlására — rabszolgáik egészséges fogait hú- zassák ki. Az első műfogsor 1725-ből származik. Meg kell azonban jegyezni, hogy ezek a régi fogpótlások minden esetben csak kozmetikai célt szolgáltak, rágásra nem voltak alkalmasak. Láthatók a gyűjteményben biliérdgolyóból, kaucsukból, majd a háborús időkben — amikor kevés volt a rágniva- ló — lakkozott préselt papírból készült fogsorok. A kiállítás másik része a régen használt, részben elriasztó fogkezelési eszközöket mutatja be. Egy sima vasfogó, amellyel a korai középkorban rántották ki az odvas fogakat. (Csak úgy mellékesen: a műveletet rendszerint a piactéren hajtották végre nagyszámú bámészkodó Jelenlétében). Egy sor műszer tanúskodik a múlt századi fogorvos módszereiről. Bár a kezelésekkor már a zárt, nemegyszer előkelő fogorvosi rendelőkben történt, de sterilizálásról szó sem volt. Nem Is lehetet volna, mert a műszerek nyele rendszerint ébenfából készült. A sort a már a mi századunkban is használt, lábbal hajtott fúrógép zárja be. A kiállító szerint áramszünet esetén ez a szerkezet még ma is jó szolgálatot tehet.' í- 1. Marosvári György: Szüleim GONDOLATOK BANOS JÁNOS: A boldogságban mindig találsz egy darabkát, a házi papucsból. (Huxley) A hivatalviselés jobban elárasztja a testet, mint a szellemet. (Agrippa) Annyira szeretünk másoknak tanácsot adni, hogy még az is előfordulhat, hogy valami hasznost tanácsolunk nekik. (Jules Renard) A rozsda mindent megeszik bánaton kívül. (Keleti mondás) A problémát rendszerint nehezebb észrevenni, mint megoldani. (Józef Bester) Pihenni annyit jelent, mint nem okozni több gondot(Ambrose Bierce) Menekülj attól, aki az Időhiányról akar neked panaszkodni, hiszen ezzel éppen a te Idődet rabolja. (Hugo Steinhaus) Az a világ, amelyet a tükörben látunk, sokkal gazdaságosabb ennél. (Slawomir Wróblewski) Leszqkíl-ja Lámpát, hogy nem gyújt a két szál nárcisz dühömmel fütöm az árva szobát Villanthatja magnéziumát is a hó — nem fog fényképezni tovább Roskad magába s kussadva elfogy udvarunkban a hóember s pőre gombjait leszakítja a plusz-fok a nyolc szénbetü-gombot: GERGŐNEK Fehér György: Egy kép 1958-ből «iniiiiiiiiiiriniiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiniiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiMiiiuiiiiiriiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiHiHiiiiiiimiiiMiiiimiiiiiiiimimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiMiiiiiimiiiiiiiHiiiiiiiiiiiiimmimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii]i Kökényes kölcsön kért Balatonitól ötszáz forintot, azzal. hogy elsején megadja. — Igazán nagy szükségem van a pénzre — magyarázta —, úgyszólván élnem kell belőle. Ugyanis az unokaöcsém nősült, neki vettem nászajándékot, és az a kiadás nem volt bekalkulálva. Ugye nem haragszol? — Ugyan... — legyintett Balatoni, és odaadta a pénzt. Kökényes hálálkodott, és na-' gyón rendesnek, megértőnek nevezte barátját. Másnap este ismét jelentkezett. A kaputelefonon kereste Balatoniékat, akik éppen tévét néztek, így elég sokáig nyomta lent a gombot, amíg meghallották. — Felmehetnék? — Gyere — mondta Balatoni a telefonba, és nem tudta mire vélni Kökényes felbukkanását. Máris hozná a pénzt? . Kökényes kezet csókolt Ba- latoninénak, megsimogatta a gyerekek fejét, aztán félrehívta Ba'atonit és úgy suttogta: — Szeretnék kérlek elszámolni. — Miről? — Átmehetnénk a másik szobába? — Parancsolj. Odaát Kökényes elővett egy papírt, szépen kihajtogatta, és ezt mondta: — Az ötszáz forintból ma elköltöttem ötvenet. Nézd meg, ezeket vásároltam a pénzből. Balatoni csodálkozva bámult az eléje tett papírra. Fél kiló cukor, 10 deka párizsi, 20 Tóth-Máthó Miklós: Az ötszáz forint deka juhtúró, 1 tubus szardellapaszta. .. — De hát — kérdezte értetlenül —. mi közöm nekem ehhez? — Ti sem éltek könnyen — mondta Kökényes —, ezért úgy gondoltam, .jó ha Iá tód,mire fordítómba tőled kapott pénzt. Vagyis, hogy valóban a legszükségesebbre... — Nézd csak, engem nem .érdekel, mit veszel belőle, az már a te dolgod. Felőlem akár el is égetheted! ' • — Elégetni?! — Kökényes döbbented meredt Balatonira. — Hogy gondolhatsz ilyet? Nem az utcán találtad te ezt a pénzt, hanem megdolgoztál érte. Éppen ezért nagyon rendes voltál, amikor kisegítettél szorult helyzetemben... — Jó, jó — vágta el idegesen á szépen kerekedő mondaté t Balatoni, —, ne hangoztasd ezt folyton. Emberek vagyunk, segítjük egymást. Hasonló esetben te is ezt tetted volna, nem? — Természetesen — helyeselt KökényesEzután néhány napig nem mutatkozott, és Balatoni már kezdte elfelejteni az egészet, akár egy kellemetlen epizódját a hétköznapoknak, amikor egyszer megint nyüszített a kaputelefon. — Csak én vagyok — mondta Kökényes, amikor Balatoni a kagylóba hallózott —, nem is mennék fel, csupán egy szégyenletes dolgot szeretnék bejelenteni. .. — Mit? — kérdezte Balatoni rosszat sejtve. — öregem, a kapott pénzből ma vettem egy üveg bort és megittam... — Váljék egészségedre! — Haragszol? — érdeklődött megszeppenve Kökényes. — Mintha ingerültebb lenne a hangod. De ezt meg is értem, hiszen ti sem a fáról szedtétek le azt a pénzt, amiből én könnyelműen bort vettem és bevedeltem. — Ide figyelj — mondta rekedten a dühtől Balatoni —, ha még egyszer előhozakodói azzal a pénzzel, kitekerem a nyakadat. Hagyj engem békén! — Nem úgy van az — sietett a felelettel Kökényes —, mert én igenis erkölcsi kötelességemnek tartom, • hogy részletesen beszámoljak arról: mire költőm a- kölcsön vett összeget. Mások ezt elintézhetik egy kézlégy intéssel, de én nem. Szükségleteim fedezésére kértem, és nem akarok előtted hazugságban maradni, ezért vallottam be ezt a boros félrelépésemet is. Balatoni ekkor már régen lecsapta a kagylót, és Kökényes csupán a néma hangszórónak vallott. Elseje előtt két nappal megint eljött. Kora reggel csöngetett be a lakásba, Balatoni a kádból ugrott ki, és amúgy vizesen kapta magára a fürdőköpenyt. — Mit akarsz már megint?! — Semmit — mondta szomorúan Kökényes —, most már igazán semmit. Tegnap olyan dolog történt, ami megbocsáthatatlan. A tőled el- kunyerált pénz maradékából elmentem, és egy vendéglőben megvacsoráztam. És olyan jól éreztem magam, ahogy még sohasem. Tudod, mennyi maradt? Hét forint ötven fillér... Megígértem, hogy azon egy liter tejet és egy fél kiló .kenyeret fogok venni... Székely Katalin babái — Te piszok! — ordította Balatoni. — Ha még egyszer idetolod a pofádat, kihajítalak az ablakon...! — De hát elsején még jönnöm kell — mondta ijedten Kökényes —, akkor hozom el az ötszázast... — Ne gyere! Ne hozd! Neked én adtam ötszáz forintot! Engem nem fogsz kiborítani idegileg, a lelki nyugalmam többet. ér...! Tűnj el, ne is lássalak! Bevágta az ajtót, és Kökényes boldogan tűnt el a lépcsőfordulóban. Már azt hittem — gondolta —, hogy a végén csak meg kell adnom, Még jó hogy nem hagytam abba az egészet. A jövő hónapban Kárásztól kérek kölcsön, de oda legalább öt felmenetel szükséges, ennél sokkal dörzsöltebb fickó. Demit számít az! Aki sikeres akciót akar, sose riadjon yissza a nehézségektől!. i jp -n
