Nógrád. 1981. május (37. évfolyam. 101-126. szám)

1981-05-16 / 113. szám

Tanácskoztak a táborszervezők Idei sláger a 'gyümölcsszedés Brigádvezetők, táborveze­tők gyűltek össze a minap a salgótarjáni ifjúsági-művelő­dési házba, hogy megbeszél­jék közös tennivalóikat az idei építőtábori mozgalommal kapcsolatosan. Van is bőven teendő, hiszen a tavalyi 1050 építő táborozó diákkal szemben az idén több mint 1300-an utaznak az ország különböző részeibe, hogy kéthetes mun­kájukkal segítsék a helyi gaz­dasági feladatok megvalósítá­sát. Legtöbben a nógrádiak kö­rül a Balatonboglári Állami Gazdasághoz indulnak majd — mintegy nyolcszázan. Vala­mennyien lányok, s a munka Is „nemhez illő” lesz: cseresz­nyét, meggyet, barackot kell szendiük. valamint kisebb me­zőgazdasági munkálatokban vesznek részt. Az első turnus június második felében indul, az utolsó pedig augusztus vé­gén érkezik vissza a gazda­ságból. Több mint 500 középiskolás, két turnusban a Törökszent­miklósi Állami Gazdaság „idénymunkása” lesz június— júliusban. Ök a kukorica-cí- merezésben versenghetnek majd a tábori elismerésekért, Érdekessége e csoportnak, hogy együtt dolgoznak cseh­szlovák és lengyel diákokkal, így nemcsak a munkában, ha­nem a barátságban is lehető­ség nyilik az élményszerzésre. A szakmunkástanuló fiata­lok: lakatosok, kőművesek, hegesztők, festő-mázolók Du­naújvárosban, Szolnokon és Budapesten gyarapíthatják szakmai ismeretüket. Vala­mennyiüknek ez lesz a nyári szakmai gyakorlata is, mivel építőipari vállalatoknál, sa­ját szakmájukban dolgozhat­nak. Újdonság az ösztönzési rendszerben, hogy az idén a személyenkénti napi 50 fo­rint termelési értéken felüli összegből jutalomalapot ké­peznek. s az elismerések oda­ítéléséről a diákokból álló tá­bortanács dönt. De ezen kívül is a legszorgalmasabb kollek­tívák, diákok anyagi elisme­résben részesülnek. Mint Pálkovács Margit, a KISZ Nógrád megyei Bizott­ságának munkatársa, az épí­tőtáborok szervezője elmon­dotta, az előkészületek rend­ben haladnak, nem okozott különösebb gondot a nagyobb létszám. A szervezők abban bíznak, hogy az idén nem csak többen, hanem jobban is dolgoznak, a nógrádiak, noha az elmúlt évek miatt sem lehet szégyenkeznivaló­juk, s remélhetően a megye jó hírét ismét öregbítik. Még egy érdekesség: a Szombathelyi Hevesi Ákos Szakközép- és Szakmunkás- képző Iskola diákjai és a pe­dagógus KISZ-szervezet tag­jai felhívással fordultak az építőtáborozó diákokhoz, hogy a rokkantak nemzetközi éve tiszteletére minden közösség vállaljon négy órai munkát, amelynek értékét a rokkan­tak helyzetét javítandó alap­ra fizetik be A kezdeménye­zést elfogadták, s a nógrádiak is csatlakoztak az akcióhoz. Segíteni készek Huszonhármán a mozgássérültekért Nemrégiben adtunk hírt arról, hogy megalakult a Mozgássérültek Nógrád me­gyei szervezete. Azzal a cél­lal, hogy segítse a mozgássé­rülteket ügyes-bajos gondjaik intézésében, beilleszkedésüket a társadalomba. Ezzel kapcsolatban kaptunk egy bejelentést: — A salgótarjáni síküveg­gyár műszaki osztálya Allende Szocialista Brigád nevében beszélek — mondta Kurinka János osztályvezető. — Olvas­tuk a felhívást. Láttuk az SZMT-ben megrendezett kiál­lítást, és közösen arra az el­határozásra jutottunk, hogy mi is felajánljuk segítségün­ket. — Miképpen? — A brigádunk 23 tagja egyöntetűen belépett az emlí­tett szervezet pártoló tagjai sorába. Vállaltuk, hogy mi társadalmi munkában elvégez­zük mindazt, ami a szakmánk­kal jár. — Vagyis? — Minden gépészeti, vagy építésztervezési munkában se­gítünk. Gondolok arra, hogy a mozgássérülteknél oly’ fon­tos különféle járművek, ko­csik alkatrészeit — amelyeket nagyon nehéz megszerezni — megtervezzük, lerajzoljuk és akkor már kivitelezhető. Mindenesetre, ha szólnak, mi azonnal megyünk! itiimiiiniiiliHllimimiiiiiiiiiiimiiiiiiiMiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiTOiHiiiiimimiiiiiimiiiiiiiniiiiiiiiiiiMiiiiiimmiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiimmimitiiiiiiiiiiniiiiiii ■•miTmiitniiiiiimiiiiii'n!iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiniinifimiiiiniiiiiiiitMiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiMiiniiiiiintiiiiiiiiiiuuiiniiiiimiiiiiiiiiMiiiiiMiiiii!iiiiiiiiiiM»*n Ismétlést szeretnének Pásztón Bemutatkozik a tartalékos-szakosztály Sokan emlékeznek még a tavalyi, Heves megyében le­zajlott versenyre, amelynek győztesei — nem csekély vita árán, ám megérdemelten — a pásztói tartalékosok lettek. Pontosabban a 35 éven felü­liek, mivel a tartalékosok honvédelmi versenyét az MHSZ minden esztendőben két korcsoport számára ren­dezi meg, s az említett pász­tói siker a felső korosztály kategóriájában született. Az MHSZ pásztói honvé­delmi klubjában, amelyet a tagság munkájával újítottak fel nemrégiben, varázsoltak szebbé, otthonosabbá, a múlt évi megyei győztesekkel — Odler Ferenc, Kecskés István gépkocsivezetővel, Andráska János esztergályos kisiparos­sal beszélgetünk. Hiányzik a csapat bányásztagja, a győ­zelem egyik kovácsa: Kriston Ferenc. — Hogy-hogy együtt a csa­pat? , — Talán én mondhatnám, hogy miért kérdezi, — feleli Odler Ferenc, a csapat leg­idősebb tagja, aki valamikor hívatásos katona volt — Szá­munkra ez a természetes. Mar most el kellett kezdenünk a felkészülést ahhoz, hagy a nyári versenyen eredménye­sen szerepeljünk. Nem be­szélve arról, hogy az idei ver­senykiírás szerint új számok is lesznek, például hadi- és géppisztoly-lőgyakorlat. — Így hát érthető: nem mindegy, mikor kezd egy-egy csapat a felkészüléshez? — A felkészülésből szinte sosem elég — feleli Kecskés István. — Különösen akkor nem, ha változások vannak az előzőekhez képest. Egyéb­ként most is erről beszélget­tük: hogyan lehetne mind jobban alkalmazkodni az új követelményekhez ? — Egyelőre úgy gondoljuk — fűzi tovább a szót Odler Ferenc —, hogy a legnehe­zebb terepet választjuk ki gyakorlati foglalkozásaink számára, és igyekszünk elmé­letileg minden hozzáférhető irodalmat megszerezni és át­tanulmányozni. , Persze a felkészülést Pász­tón nem a napokban kezdték el, jóval előtte. Még az ősz végén, a tartalékostájékozta­tóval együtt. — Minden héten találko­zunk — mondja Kecskés Ist­ván —, általában 'hétvége­ken... — ...Előfordul, hogy egy hé­ten háromszor is — teszi hoz­zá Odler Ferenc. — Mert gyakorlás, állandó kapcsolat, rendszeres együttlét nélkül ma már aligha lehet igazi sikereket elérni. Közben Andó József, a me­gyei MHSZ utóképzési főelő­adója is betoppan, aki választ ad a változtatásokra. — A lényeg a nagyobb fel- készültség — mondja. — Ez indokolja az egyéni versen­gés beveztését is a csapatver­seny mellett. Országos ver­senyt már második éve nem rendeznek, így hát megnő a szerepe a megyei versenyek­nek. — A múlt évi csapat — meséli Andráska János csa­patkapitány — ebben az év­ijén is együtt versenyez. Jól összeszoktunk, képesek le­szünk megvédeni, bár csöp­pet sem lesz könnyű dolog, tavalyi első helyünket. Persze hozzá az is kell, hogy csapa­tunk harmadik, negyedik tagja — egyik mindig tarta­lék — képes legyen felnőni a többiek teljesítményéhez — elméletben, gyakorlatban egy­aránt. — Mi bér érzik az erősítés szükségességét? — A gránátdobás igen ér­zékeny pontunk, de sebezhe­tők vagyunk pisztolylövészet­ben is. Tavaly némi gondunk volt a rádió kezelésével, de en­nek az is oka, hogy nincs olyan rádiónk, mint amilyen a versenyen, így nem tudunk kellően gyakorolni. Ám mint­hogy ismerjük fogyatékossá­gainkat, igyekszünk javítani rajtuk. Több és tudatosabb, módszeresebb gyakorlással, sok-sok szorgalommal, konzul­tációval. A honvédelmi klubnak két szakosztálya működik: a lö­vész és a tartalékos, az utób­bit két éve Bélák György gépkocsivevető vezeti. A klub tagjai azt mondják, azóta sokkal színvonalasabb, von­zóbb itt az élet; az emberek szívesen járnak el a klubba, nem csak tanulni, szórakozni, hanem — mint a tatarozás is bizonyítja — dolgozni is. Nem véletlen az sem, hogy nemrégiben a helyi termelő- szövetkezet is eljutott oda, hogy önálló honvédelmi klu­bot alakított, — olyanok ve­zetésével, törzstagságával, akik a közösségi, tartalékos munkával az MHSZ -keretei között ismerkedtek meg, kö­töttek barátságot. Miért kedvelt hely ez a klub a nagyközségben? A válasz nyilván egyszerű: mert szóra­koztató, ismeretszerző, te­vékenységet kínál az embe­reknek. — Véleményem szerint jö­vője van a klubnak — mond­ja Gortva János helyettes klubvezető, a helyi földhiva­tal dolgozója. — Folyamato­san nő a taglétszám, ma megközelíti a kétszázat. Jól érzik nálunk magukat az -em­berek. A bizalmiak is szív­ből dolgoznak, különösen Fenyvesi Lipót nyugdíjas er­dész, aki még másoktól is át­vállal feladatot. Sikere szo­kott lenni társadalmi összejö­veteleinknek is — nemegyszer a családtagokkal együtt. Íme így dolgozik egy tar­talékos-szakosztály, optimális klubkeretek között! Elismerés illeti vezetőit, tagjait. Hiszünk abban, hogy a folyamatos és lelkiismeretes munka gyümöl­csöző, s ebben az évben is sikereket hoz. És természete­sen hiszünk abban is, hogy mások sem akarnak lemarad­ni a pásztóiak mögött. Sőt, hajtja őket a visszavágás, a bizonyítás tüze. Ha sportszerű a küzdelem, ám legyen ádáz. Kizárólag egyet kívánhatunk: győzzön a jobbik! És ez már nem csak a pásztóiak, hanem má­sok felkészültségén is múlik. (ok) Együtt a motorkerékpárosok Nógrádi áttörök Zánkán Mintegy há­romszáz. nóg­rádi úttörő töl­ti május első felét Zánkán, a balatoni út­törővárosban. Egyik legem­lékezetesebb programjuk a május elsejei fölvonulás és az ezt követő majális volt. Kénünkön: fa- r'náhlákat Íté­ltettek me­rőnkről, be­mutatva jelleg­zetességeit, mindennapi életét. A motorozás iránt érdeklő­dő fiatalok egy csoportja még az elmúlt év végén kapcsola­tot teremtett Salgótarjánban a Szalvai Mihály MHSZ hon­védelmi klub képviselőjével, s bátorítást kapott a szakosztály megalakítására. Ezzel a fiata­lok, akik korábban a város különböző pontjain," de fő­ként a központban voltak lát­hatók, lehetőséget kaptak a közös tanulásra, ismereteik I bővítésére. Bizony néhányuk- nak szükség is van az intel­mekre, a szabályok ismereté­re. Ez méginkább indokolja a foglalkozások szervezett megtartását. Ugyanakkor a szakosztály keretében sokkal jobbak a lehetőségek a hiba- elhárítás gyakorlására, elsajá­títására, a műszaki ismeretek bővítésére. Az MHSZ gépjárművezető­képző iskolában látogattuk meg a mintegy 20 főnyi cso­portot. Éppen a KRESZ-szel foglalkoztak. Ruttkal István gyakorlati mesteroktató elő­ször igyekezett felmérni az „erőviszonyokat”, aztán „óva­tosan” adagolta a tudnivaló­kat. Később előkerült az a Vizsgalap is, amelyet az ifjú­sági Közlekedésbiztonsági Kupa versenyein töltenek ki a résztvevők. Persze van ám házi feladat is. Amikor vége lett az órának, a filmvetítés előtt minden jelenle/ő kapott még két vizsgalapot, hazára. A Salgótarjánban megala­kult motorosszakosztály, programot dolgozott ki, mely­nek célja a motorozás meg­szerettetése, a műszaki isme­retek bővítése, ügyességi ver­senyek rendezése, túrák lebo­nyolítása. A túrák alkalmá­val ellátogatnak a nógrádi vá­rakhoz, ahol megismerkednek régmúlt idők történelmével. Sőt, Heves megyébe is ter­veznek motoroskirándulást, melyet laktanya-látogatással kötnek össze. A fiatalok között több lápyt is találtunk. Fösvény Emese, valamint Falali Györgyi az egészségügyi szakiskola tanu­lói, nagy vonzódást éreznek a motorozás iránt. Lamik Jó­zsef volt az egyik szervezője, a motorosszakosztálynak, melynek már vezetője, ő a postánál táviratkihordó, így ott is van alkalma a moto­rozásra. Ennek ellenére így vélekedett: — Nagyon fontosnak tar­tom, hogy ezek a fiatalok ne az utcán, a város minden ré­szében „bütyköljönek”, mo­torozzanak, hanem szervezett keretek között ismerkedjenek meg a biztonságos vezetéssel, a hibaelhárítással, a közleke­dési szabályokkal. Ügy ér­zem, az MHSZ kereteiben er­re neg is van a lehetőség, amivel szeretnénk élni. Remé­lem néhány hónap elteltével jó kollektíva kovácsolódik ösz- sze, ami a létszámemelkedés­ben, a színvonalas rendezvé­nyekben, s a balesetmentes vezetésben egyaránt megnyil­vánul — fejezte be szavait a szakosztályvezető. Bizony jó lenne, ha a 19 éves fiatalember szavai be­válnának és egy olyan szak­osztály alakulna ki a motoro­soknál, amely egyben hozzájá­rulna a Szalvai Mihály MHSZ honvédelmi klub sikeres mű­ködéséhez. Papírszárnyak Hegyei modellező­versenyek Megrendezték a megye mo­dellezőinek szabadon repülő versenyét, melyre ezúttal he­vesi és borsodi versenyzőket is meghívtak. Az invitálásnak csak az utóbbiak tettek ele­get, akik viszont jól szerepel­tek. Mivel a Ludányhalászi melletti „repülőtér” az Ipoly áradása miatt nem volt hasz­nálható, Szarvasgede közelé­ben a tartalék terepen repí­tettek a szép számmal megje­lentek. Külön örvendetes, hogy az úttörők is képviseltették ma­gukat a versenyen, szakkör­vezetőik, tanáraik kíséreté­ben, s többen nem csak né­zőként, de — mint például a kazáriak — versenyen kívül modelljeikkel is próbát téve aktív résztvevőkké váltak. Az időjárás ideális volt, így az A/l-es, illetve az F/l A kategó­riájú gépek egymás után emelkedtek a magasba, s a türelmes és ügyes kezű mo­dellezők egyre-másra „dobták a totált”, vagyis repülték túl a maximális három percnyi időtartamot. Ez legelőször Tari Mihálynak sikerűit, akinek az összes startja hosszabb volt 180 másodpercnél, így méltán érte el az első helyet a pász­tói versenyző. A kategóriában második ifjabb Majdik Ká­roly lett — az elmúlt évi el­ső helyezett — a miskolci' LKM versenyzője. A harmadik helyen a még általános iskolás mátraverebélyj Ludányi Tí­mea végzett, aki ebben a számban először indult, s már az első startjaival jobb ered­ményt ért el az ugyanebben a számban versenyző édesap­jánál is! Gumimotoros modellel az idén nem álltak starthoz, és a két mechanikus kategóriá­jú géppel sem volt szerencsé­jük a versenyzőknek. Egyikük próbára nagyon szép totált „dobott”, de utána időzítési problémák miatt képtelen volt értékelhető startot végezni, míg a másik versenytárs gé­pe egy start után úgy meg­rongálódott, hogy nem foly­tathatta a repítést. A csapatversenyben a leg­jobbnak Mátraverebély együt­tese bizonyult, ök kapták a vándorserleget, s egyben a versenyben tizenhárom mo­dellezőjük szerzett minősítést, A modellezőket és az időjárást egyaránt dicséri, hogy még a tizedik helyezett is ezer pont­nál magasabb teljesítménnyel végzett. A salgótarjáni sportcsar­nokban megrendezték az Élet és Tudomány, az MHSZ és a Magyar Úttörő Szövetség or­szágos papírrepülő modell­versenyének megyei döntőjét. Az általános iskolások kate­góriájában az előselejtezőkön legjobbnak bizonyult úttörők indultak, a korhatár nélküli B kategóriában ketten álltak starthoz. A legérdekesebb, leg­újszerűbb, legszebb modellek versenyében csupán egy-két, leginkább az esztétikumra tö­rekvő „papírmadarat” nevez­tek be. Távrepülésre egytől- egyig a hajtogatott „nyíl” kü­lönböző variációivá1 'jelentkez­tek a versenyzők. Az általános iskolások közül az etesi Godó Gábor 30 méterrel, felnőttek közül Tokaji Tamás 33,8 mé­terrel győzött. Rajtuk kívül Kiss Károly Palotásról, Pirk Attila Etesről, valamint Tös- magi Szilárd és Róka László Mátraverebélyről képviselik megyénket az országos verse­nyen. J NÓGRÁD - 1981. május 16., szombat

Next

/
Oldalképek
Tartalom