Nógrád. 1981. április (37. évfolyam. 77-100. szám)
1981-04-28 / 98. szám
Filmjegyzet Közjáték Vichyben Makk Károly kivételes képességű rendező. Tudom, semmi újat nem állítottam ezzel, mégis szükségét érzem ismételten kijelenteni, gondolván arra, hogy az utóbbi évtized szelídebb sikerei, féltkudarcai többekben megtépázták a hírnevét. Milliók öröme volt a Liliomfi, százezrek gondolkodását lendítette előre a hatvanas évek elején a Megszállottak, mely egyúttal a magyar film hatvanas évek közepi pezsdülésének, világhírre emelkedésének előfutára. A magyar film erőssége — a felelős és szenvedélyes társadalmi érdeklődés, az önvizsgálat, az egyén és közösség kérdése, a sajátos miliő stb. — ebben a műben teljes mértékben tet- tenérhető. Persze, nincsen semmi előzmény nélkül. Makkban a világos, tiszta beszéd és annak hasonló megfogalmazása már évekkel korábban, az ötvenes évek közepén megérlelődött, sőt megvalósulási lehetőséghez is jutott a 9-es kórterem című 1955-ben készült filmjében. Szinte elhűlve tapasztalom, mennyire aktuális, modem film ez ma is, 26 év után. Nemcsak a feltett kérdések, a rá adott válaszok tanulságosak, az a feldolgozás is: időfelbontásos technikájával, cselekményességével, feszültség-, hangulatteremtő erejével, remek színészvezetésével. Nyoma sincs az unalomnak. Ezért sem értem, miért dugta a szerkesztés a filmet a szombat éjszakai programba. Csak találgathatom: nem akarták okos gondolatokkal terhelni a tisztelt nézőt; nem akarták, hogy a néző nosztalgiával emlékezzék a régi magyar filmre ... Ügy tartották, inkább a harcos FiTumé- na Marturato perditaromantikától ízes, édes-bús története foglalkoztassa a magyar honpolgárt az esti főműsorban. Ráadásul ennek a filmnek szintén vannak kétségtelen értékei, mindössze az a baj, hogy mostanában — ez több évet jelent — annyi hasonló „nyavalyával” árasztanak el bennünket a képernyőn, hogy felkavarodik a felnőttember gyomra a sok kiszámítottság, giccsesség, gyermetegség láttán. Ne kívánja az olvasó mondandóm igazolását! Annyi oldalt tenne ki a felsorolása, hogy másról akkor nem is szólhatnánk; ugyanakkor miért hinném azt, hogy mások nem tudnak a maguk gyakorlatából rá példát találni. Az elmúlt hét kiemelkedő szellemi-esztétikai élménye Arthur Miller Közjáték Vichyben című drámájához fűződik. Belőle Aczél János dramaturg és Hajdufy Miklós készített tévéjátékot. Feszes dráma, kínzó, szembenézni kényszerítő gondolatokkal, humanista hittel, bizalommal. Egyetlen nagy lélegzet a mű, sodró folyam, mely viszi, vonzza, húzza magával a nézőt, pillanatra sem engedve ki hatóköréből. Vichy Franciaország szégyene: itt székelt a II. világháborúban a náciktól lát- szatönállóságot élvező francia bábkormány. Miller drámája itt játszódik, egy német rutinakcióval indítva a cselekménysort. A járőr találomra összeszed az utcán néhány embert, s az SS-parancsnok- ságon megvizsgálják irataikat, faji hovatartozásukat. A zsidókat fogva tartják, küldik az állomáson várakozó vagonokba, hogy útnak indíthassák a szerelvényt a gázkamrák, az égetőkemencék felé. Különbözőek vagyunk, másképpen reagálunk eseményekre, hírekre, ez alól nem kivételek a befogott emberek sem. Hiába azonban mindenféle normális emberi taktikázás, elképzelés, a szükséges legjobb viselkedésre, a nácik karmaiban lehetetlenség embermódra viselkedni. Megszűnt az egyéniség —, ahogyan a Wehrmacht tisztje mondja —; falka van és szorongás, félelem, vak kötelesség, mert mindenkire fegyvert fog valahonnan valaki. Ahhoz, hogy jó német legyen valaki, miért kell gyűlölni másokat — kérdezi az osztrák báró. Megérthető válasz nem adható. A fasizmusnak nincs embersége, logikája —, illetve, ha van, az a gyilkosé, a gátlástalanul felszabadított ösztöné. Ezért eleve reménytelen minden szereplő helyzete, aki zsidó. Pontosabban mégsem. S ebben áll Miller határtalan humanizmusa, írói-művészi tisztessége: talál kiutat a legkilátástalanabb helyzetből is — az emberiesség, a méltóság, a hősiesség által. Az osztrák arisztokrata — a drámai vitát követve, melyben belátja, valóban minden embernek megvan a maga zsidója, még a zsidónak is, aki helyette hal meg — átadja papírjait a francia hadsereg zsidó századosának, aki így megmenekül. Előítéleteink. ellenszenveink leküzdhetők, erővel, akarattal képesek vagyunk magunk sem gondolta tetteket végrehajtani. Hinni lehet az emberben. Világos gondolatok. Ügy kellenek, „mint testnek a kenyér” napjaink eszmei zűrzavarában. Semmi homály, sejtelmesség. Minden egyértelmű és világos, élvezetes. Hajdufy rendezése a tisztaságot emeli magasra. Ebben olyan ragyogó színészek segítenek neki, mint: Gábor Miklós, Tordy Géza, Kern András, Garas Dezső, Koltaí János, Velen- czey István, Kozák András, Madaras József. A Közjáték Vichyben újra kedvet csinált Millerhez, akinek drámái magyar nyeiven is rendszeresen megjelentek. (sulyok) Látogatás a szécsényi óvodában A SZÉCSÉNYI óvoda udvarán a melengető tavaszi napfényben önfeledten eknerülten játszadoznak a gyermekek. Az ifjú „építészek” nagy szakértelemmel készítik a homokvárat. Egy másik csoport hintázik, míg mások a mászókát próbálják ki. Igazi játékparadicsom az óvoda udvara. — Az idén végre elmondhatjuk, hogy valamennyi jogos óvodai igényt ki tudunk elégíteni — magyarázza Bor- bás Lászlóné vezető óvónő. Egy éve még arról adtunk hírt, hogy „ingáznak” a szécsényi óvodások. Ugyanis a túlzsúfoltság miatt több gyermeket nem tudtak felvenni, így tizen-egynéhány apróságot az ÉPSZÖV autóbuszán naponta szállítottak ki a ludány- halászi óvodába. Az új általános iskola átadása az óvodai gondokon is egyhített Szécsényben. A Marx Károly utcai volt általános iskolát óvodának alakították át. — A három épületben, az eddig két óvodában és az új helyen 275 gyermeket tudunk elhelyezni. Igaz, hogy jelenleg több mint 300 óvodásunk van, de ezt nem panaszként mondom. összehasonlíthatatlanul jobbak a feltételeink, mint korábban — dicséri a helyzetet a vezető óvónő. — Ügy tudom, hogy az elmúlt év végén összevonásra került sor. — Igen. Tanácsi határozat értelmében októberben összevonták a nagyközség óvodá-. it. — A gyakorlat mit igazol; milyen előnyei vannak az összevonásnak? — Nagyon sok. A fenntartás gazdaságosabb. A különböző nevelési eljárásokban, módszerekben, elvekben egységes követelményrendszert tudunk felállítani és megvalósítani. Jobb az eszközkihasználásunk. A rendelkezésre álló pénzösszeggel is jobban tudunk gazdálkodni. NAGYON sok ember tudatában még ma is úgy él az óvoda, mint egy gyermek- megőrző intézmény. Pedig a szociális funkció mellett fontos nevelési, oktatási feladatokat is megvalósít. A képlékeny gyermeki lelkivilág 'itt formálódik. Az óvodában ért hatások irányt adhatnak és adnak az apró emberpalánták személyiségfejlődésének. Itt csodálkozik rá a gyermek először és még nagyon sokszor a világra. Ekkor alakul ki benne a közösségi vonás. Ebben az életkorban fogalmazódik meg a tömérdek kérdés: miért, hogyan? Szécsényben 11 óvodai csoportban 22 óvónő válaszol a gyermekek kérdéseire; alakítja, formálja személyiségüket. Az ő segítségükkel teszik meg az ismeretszerzés első lépéseit. — Nincs meg a kettes normánk, azaz egy csoportban két óvónő. Igaz, hogy 22-en vagyunk, de ebben benne van a vezető óvónő és a 3 helyettes létszám is. Az óvónők oktatási terv szerint végzik felelősségteljes munkájukat, nyugodtan mondhatom, hivatásukat. Az oktatási terv ilyen témaköröket tartalmaz: matematika, anyanyelv, ábrázolás, ének, testnevelés. A tárgyakat számláló, a verset skandáló, a közös játékban részt vevő, az étkezés előtt kezet mosó, a gyurmázó gyermekek igazolják, hogy az oktatási terv élő valóság. És erről árulkodik az óvoda folyosóján Szabó Gabriella, Bartus Lívia, Kovács Rita, Borbás Editke, Ceglédi Gábor és a többi óvodás sok-sok rajza. „Legszebb alkotásaink”, „A mi munkánk” — hirdeti a felírás. Elmélyült munkák és igazi alkotások kezdő lépései. — Kolléganőim nagy felelősséggel és türelemmel foglalkoznak a rájuk bízott apróságokkal. Mindig, mindent tudatosan tesznek. A játéknak éppúgy mindig megvan a nevelési és oktatási célja, mint a sétának. Az óvodások gyakori vendégek a művelődési házban. A bábszínház előadásain, mesemozi- és egyéb rendezvényeken vesznek részt. Az óvónők elviszik a gyermekeket a'múzeumba, a könyvtárba. Az általános iskola nemcsak a szomszédságával jelent közelséget. — Jó a kapcsolatunk az iskolával. Az óvónők és a tanítónők kölcsönösen részt vesznek egymás foglalkozásain. A nagycsoportosokat rendszeresen elvisszük az iskolába. A leendő tanító néniket meghívjuk a szülői értekezletekre. A SZÉCSÉNYI óvodában több mint 300 gyermekpalánta találja meg második otthonát. Míg a szülők dolgoznak, addig az óvónők, a dajkák vigyáznak rájuk. Nevelik őket! NÓGRAD - 1981. április 28., kedd Szárnyalás Ciolkovszkij, az aerodina- nika híres úttörője nemcsak mint tudós emelkedett ki környezetéből: emberként is megállta a helyét, annak ellenére, hogy „hátországa” nem volt szilárd és folyton nehézségekkel kellett birkóznia. Várható volt, hogy a nagy orosz feltaláló élete előbb- utóbb megihleti a filmeseket. Szavva Kulis vállalkozott arra a feladatra, hogy kinyissa a Ciolkovszkij-dossziét és megrajzolja a nagyon is reális ábrándok bűvöletében élő ember portréját. A Szárnyalás — a „minden- oldalú oknyomozás” koncepciójának megfelelően — többféle műfaj sajátosságait egyesíti magában. Felsorakoztatja a legfontosabb életrajzi' adalékokat; megörökíti a személyiség fejlődését; bemutatja a kort; dokumentumokban tárja fel a világűr meghódításának első lépcsőit. Ez a hibrid jelleg — mely egyszersmind a rendezői nagyotaka- rás bizonyítéka — nem vált a film előnyére. A „mindenből egy keveset” elve — melyet úgy is fogalmazhatnánk: „mindenből ezt is, azt is”, mivel a mű rendkívül hosszú — ezúttal visszájára fordult. A biográfia terjengősre sikeredett, érdektelen mozzanatok éppúgy tarkítják, mint iz- zalmas epizódok. A lélekáb- rázolás sémákat követ: a „meg nem értett hős” drámája klisékben bomlik ki előttünk. A társadalmi háttér túlságosan ismerős: más alkotásokban gyakran találkoztunk már az ezúttal kissé szokványosán tálalt címszavakkal. Ami a tudományos apparátust illeti, kétségkívül eredeti, ezzel azonban az a bajunk, hogy nem épül szervesen a Szárnyalás cselekményébe. Kulis — mint ahogy a moszkvai fesztiválról tudósító Rényi Péter írta — igyekezett a filmet a romantikusan érzelmes szférából kiemelni, ám ez a felszállás (azaz szárnyalás) csak részlegesen sikerült. A modern életszemlélet és a kissé avitt pátosz ezúttal nem nagyon fér meg egymással. Ami tetszik az új szovjet filmben: néhány jelenet drámai töltésű és Ciolkovszkij küzdelmét forradalmi eszméi elfogadtatásáért szuggesztív képsorok érzékeltetik. Sajnos, csupán a harc egyes állomásai emlékezetesek — amúgy az egész alkotás túlságosan részletező stílusú és túlkomponált epizódokra széthulló. Szolgál a Ciolkovszkijt idéző mű igazi meglepetéssel is. A főszerepet a dinamikus verseiből és látványos közéleti szerepléseiről híres költő, a negyvenes évei második felében járó Jevgenyij Jevtusenko alakítja. Maszkja kitűnő, játéka kissé darabos. Mindenesetre érdekes a szabálytalan szereposztás: örülhetünk annak, hogy Norman Mailer, Alberto Moravia és más írónagyságok után Jevtusenko i* komoly feladatot vállalt a kamera előtt. A világűrről és hőseiről minden bizonnyal még nagyon sok filmet fognak forgatni. Talán egyszer normává válik a követelmény: „szárnyalni” csak akkor lehet, ha a rendező a társadalmi és egyéni sorsot egymással szoros ösz- szefüggésben ábrázolja, s elszakad a tudományos ismeretterjesztés másutt hatásos, játékfilmekben azonban fölösleges fogásaitól. — ko —i | A Magvető Könyvkiadó Magyar Hírmondó (korábban Magyar Tallózó) sorazata egyike a legérdekesebbeknek könyvkiadásunkban. Régi elfeledett értékeket fedez fel újra és tesz közkinccsé, vagy olyan tematikus összeállításokat nyújt az olvasónak, me* lyek azelőtt csak elsárgult könyvek, folyóiratok lapjain szétszórva lappangtak. Nemrégiben a Magyar Hírmondó négy új kötettel is megörvendeztette á sorozat gyűjtőit, és egyáltalán mindazokat, akiket érdekel a magyar múlt, a magyar művelődéstörténet egy- egy lassan már teljesen feledésbe merült fejezete. Pesti Gáborról, a neves XVI. századi humanistáról vajmi keveset tudunk, csupán annyit, hogy együtt említik Janus Pannonius-szal. A kutatók azonban már évszázadok óta egyeznek abban, hogy Pesti Gábor egyike volt a magyar nyelv korai megújítóinak. Meséi a magyar irodalom- és nyelvtörténet legértékesebb lapjai közé tartoznak, amelyeket „Esopus fabulái Pesti Gábor szerint" címmel adott közre a Magvető. A mesék, állatmesék előadása, elmondása után következik annak „értelme”, ma úgy mondanánk eszmei mondanivalója. Talán furcsa ez a szájbarágós, didaktikus megoldás, Pesti Gábor érdeme azonban éppen az, hogy szemben erazmista elődeivel, magyar nyelven, éspedig a nép nyelvén írt, s próbált még abban a zivataros században is olvasóközönséget nevelni. Pesti Esopus-mese fordításai természetesen nem a szaktudósok számára készültek, hanem a széles nagy- közönségnek, ezért ezek a mesék a mai olvasó számára is rendkívül élvezetesek, s nyelvi bájukban megragadóak. Egy századdal későbbi korból ad hírt az Asszonyok és férfiak tüköré című kötet, Vigh Károly összeállítása. 1614 és 1642 között papírra vetett tanúvallomások gyűjteménye ez a kötet Marosvásárhelyről. - Az írások, tanú- vallomások legnagyobb része ez idáig még feltáratlan volt, érdekessége nem csak nyelvi, hanem néprajzi, szociográfiai, lélektani. Az akkori peres ügyek — sok esetben az oly csalókának nevezett asszonyi hűség tárgyában is — bizony nem mentesek a naturalizmustól, a szókimondástól. A Magyar Hírmondó harmadik új kötete, egy majdÚj könyvek nem teljesen elfeledett reformkori írót elevenít meg Uracsok, arszlánnők című kötetével. Nagy Ignác vérbeli újságíró — állítólag az első olyan írónk, aki Magyarországon az írásaiból élt meg, s nem is rosszul. Műfaja az életképek; a Jelenkor pletykáról vata; a pesti mindennapok éles szemű megfigyelője és ábrázolója. írásai szellemesek, olvasmányosak, s kitűnő bepillantást adnak a XIX. szájad első harmadának világába. A legújabb Magyar Hírmondó kötetek közül a legfrappánsabb: Magyar arany, csinálók. írások az alkímiáról,' a felvilágosodás korából. PÓDIUMMOZI május 4-én 18 órától a PÁSZTÓI MÁTRA, 20 órától a SALGÓTARJÁNI NOVEMBER 7. Filmszínházban. Karinthy Ferenc: DUNAKANYAR Lírai játék egy felvonásban, Rendezte: Karinthy Márton. Szereplők: A kávéfőzőnő CSONGRÁDI KATA A vendég K9NCZ GÁBOR A színjáték után filmelőadás: Pásztón: A DUNAI HAJÓS, Salgótarjánban: a GYULA VITÉZ TÉLEN-NYÁRON című színes magyar film kerül bemutatásra, mindkettő KONCZ GÁBOR főszereplésével. Jegyek 9.—, ill. 10.— Ft-os egységes helyárral elővételben is kaphatók. »----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------4 4 S z. F.
