Nógrád. 1981. április (37. évfolyam. 77-100. szám)

1981-04-15 / 88. szám

Áz SZKP XXYI. kongresszusa után Útmutatás gazdasági fejlődéshez Számos felszólalás, érdekes megállapítás hangzott el a szovjet gazdaságról, az SZKP XXVI. kongresszusán. Ezek közül egy különösen megra­gadta a jelenlevők figyelmét. Alekszandr Sokin, az elektro­nikai ipar minisztere szólt az ágazat fejlődéséről, mégpe­dig nem a saját, hanem ame­rikai szakemberek véleményét idézve. Az amerikaiak az el­múlt ötéves tervidőszak ele­jén még úgy vélekedtek, hogy a Szovjetunió az elekt­ronikában tíz évvel elmaradt az Egyesült Államok mögött. A tervidőszak végén viszont már arról beszéltek, hogy a „szakadék” két év, újabban pedig kénytelenek elismerni: a szovjet elektronikai ipar utolérte az amerikait, sőt, egyes területeken már túl is szárnyalta. 1. Persze, az elektronikai ipar termékei a Szovjetunióban még nem olyan elterjedtek, mint az Egyesült Államokban. A legfontosabb területeken, így például a mini- és mik­ro számítógépek terén a leg­szembetűnőbbek az eredmé­nyek, az ipari robotok, az irá­nyítórendszerek termelése pe­dig ebben az évben többszö­rösen meghaladja majd az iparfejlesztés általános növe­kedési ütemét. Az ágazat gyors előrelépése azonban rá­világított a szovjet ipar fej­lesztésének néhány olyan jel­lemzőjére is, amelyek felszá­molása hatékonyabb munkát igényel. Az egyik ilyen jel­lemző az — s erről 'a kong­resszuson nyíltan beszéltek —, hogy az ipar sok vonatko­zásban elmaradt saját lehető­ségei mögött, a mennyiségi szemlélet bővületében nem törődött a minőségi követel­ményekkel, a műszaki hala­dással. A novoszibirszki terü­let pártbizottságának titkára arra panaszkodott, hogy a tu­dományos eredmények gya­korlati alkalmazása, a párt­ós kormányhatározatok élle­nére, nemegyszer igen vonta­tott. Ám, ha kellően összpon­tosítják az erőfeszítéseket, mint, ahogy ez az elmúlt öt­éves tervben az elektronikai ipar fejlesztése érdekében tör­tént. a „frontáttörés” az egész szovjet iparban gyorsan és eredményesen oldható meg — mondta. Egy másik jellemző vonás, amely a kongresszus gazdasá­gi kérdésekkel foglalkozó vi­tájában előtérbe került, az, hogy a feladatok megnehezed­tek ugyan, de ésszerű terve­zéssel megoldhatók. Nem le­het viszont megtűrni a parti­kuláris érdekek, a szűk körű, szemléletmód létét gondosan egyeztetett munkára, célprog­ramok létrehozására van szük­ség. így történt ez az elekt­ronikai ipar fejlesztése eseté­ben, igy történik ez most — az új ötéves terv előirányza­tainak megfelelően — több más ágazatban is. Ezek közül az első helyen a fűtőanyag- és energiagazdál­kodás, valamint a nyersanyag- termelés fejlesztésének cél­programja áll. A Szovjetunió bőségesen fedezni tudja ener­giaszükségletét, növelni ké­pes a termelést és a kivitelt is. de ezt a lehető leggazda­ságosabban kell megoldani. A nyugat-szibériai olaj és föld­gáz kitermelése például meg­gyorsult, ám az értékes kő­olajat kevésbé fogják felhasz­nálni erőművekben, sokkal inkább a vegyiparban. A vil­lamos energia termelésére az olcsóbb szenet, részben a föld­gázt, s a nukleáris energiát hasznosítják. így kevesebb be­ruházással is hatékonyabban lehet gazdálkodni; több pénz és erő jut más feladatok, töb­bek között a népjólét emelé­sét szolgáló tervek megvalósí­tására. Ezzel összefüggésben a kongresszuson meg is fogal­mazódott a tanulság, hogy a szágos eszmecsere tanulsága gazdaság fejlődése nem lehet it is. A fő irányok adottak: a öncélú, a szovjet emberek nemzeti jövedelem 18—20szá- életszínvonalának emelését, zalékos, az ipari termelés 26— igényeinek jobb kielégítését 28 százalékos növelését min­kéi!, hogy szolgálja. S bár den felszólaló reális, ha nem kétségtelen, hogy az elektroni- is könnyen elérhető célnak kus berendezések gyártása tartotta. A kongresszusi fel­ma még elsősorban az ipar szólalások arra mutattak pél- és részben a honvédelem igé- dát, hogy miként akarják a nyeit elégíti ki, az a változás, szovjet emberek megvalósíta- amely például az elmúlt két ni ezeket a célkitűzéseket, vál- évben következett be az lalva az eddiginél ésszerűbb, elektronikai cikkek gyártásé- hatékonyabb munkát. Ehhez ban, s amelynek eredménye- adta meg az SZKP kongresz- ként bővült a híradástechni- szusa az útmutatást, kai cikkek választéka a szov- Kis Csaba jet boltokban, ennek a tuda­tos és átgondolt törekvésnek az eredménye. A kongresszus felszólalói szinte kivétel nél­kül 'abból a gondolatból in­dultak ki, hogy mindenfajta gazdasági fejlődés végeredmé­nyének a népjólétet kell nö­velnie, a szovjet emberek éle­tét könnyebbé, tartalmasabbá, színesebbé tennie. 3. Volna még számos, más ál­talánosítható tanulság mind­abból, ami az SZKP kong­resszusán a gazdaság fejlődé­séről elhangzott. Figyelemre méltó volt, hogy minden fel­szólaló egyetértett az új öt­éves népgazdasági terv fő irá­nyaival. Ezeket nem is módo­sították lényegesen, hiszen az eredeti tervezet mélyreható vita alapján, a szovjet gaz­daság lehetőségeinek és fel­adatainak alapos elemzésével készült, de igen sok részkér­désben sürgettek változást. A donyeci bányász a nehéz mélyműveléshez kért új gé­peket, a mezőgazdasági mi­niszter az élelmiszerprogram végrehajtásához, a fonónő a lakosság ellátásában alapvető fontosságú textilipar gyenge­ségeire hívta fel a figyelmet. S bár minden felszólaló jo­gos büszkeséggel szólt a gaz­dasági eredményekről, nem kevésbé határozottan beszél­tek arról is, hogy a nagyobb feladatok megoldásához mi­lyen változásokat igényelnek. Az új ötéves terv részlete­sen kidolgozva a Legfelsőbb Tanács októberi ülésszaka elé kerül, nyilvánvalóan magá­ban foglalva a kongresszusi vita, s az azt megelőző or­Értékesebb Widenta-gyárfmányok A tavalyitól ötven száza­lékkal nagyobb értékű tőkés­export lebonyolítására vállal­kozott idén a FIM romhányi Widenta gyára. Az elmúlt év­ben dollárospiacokra szállí­tott termékeinek értéke a há­rommillió forintot közelítette meg, az idei terv négymillió forint, azaz 129 ezer dollár. Az igen számottevő növek­mény részint új vevők jelent­kezésének tudható be, részint annak, hogy a jó minőségű terméket magasabb áron volt hajlandó elfogadni a tőkés­piac. De változott a nyugati piacokra induló gyártmányok összetétele is: idén nagyobb arányt képviselnek az értéke­sebbek. ELSŐKÉNT BELGIUMBA Belgiumba, Hollandiába, Franciaországba, Pakisztán­ba és Nyugat-Németországba szállít a romhányi Widenta. Nagyrészt munkaigényes, kis méretű műszerészkorongokat, gépipari köszörűszerszámokat és kerámiakötésű reszelő- idomokat. Az első negyedév­ben belga rendelő igényét elé­gítették ki — 30 ezer dollár értékű szállítmánnyal. Az új vevők közé tartozik Pakisztán. legutóbb pedig Svédországból érdeklődtek a Widenta termékei iránt. A svéd félnek április végéig mintaszállítmányt küldenek Romhányból, az üzemben már készítik a 103 típusból álló fogászati köszörűszerszámokból álló mintát. Rendelési gon­dokkal egyébként sem küsz­ködnek — a tőkéspiaci ter­melésre szánt kapacitás év végéig lekötött, a szerződések teljesítése a feltételek oldalá­ról is biztosított. MINT A VASALÓ Ismertek a gyár termékei a szocialista országok piacain is. Idén az ötmillió forintot leménye is megerősíti a gyár- is meghaladó értékben índíta- tókat, nagyobb mennyiségben nak útnak szállítmányt Ro- kezdik el az idomok előállí- mániába — elsősorban mű- tását. Ezek egyébként eddig szerész gépipari korongokból, külföldről érkeztek a honi Kisebb tételben a Német De- piacra. . mokratikus Köztársaságba ke­rámiakötésű fényesítőtestekej; BARKÁCSKÉSZLET küldenek. Várhatóan nagy keresletre Az állandó piac! jelenlét számíthat a gyár hobbi­folyamatos gyártmányfejlesz- csomagja. ízléses csomagolás- tést igényel a romhányi Wí- ban tizenöt köszörűkorongot, dentában is. (jj ternyikként illetve kézi csiszolórudat dolgozták ki a műkövek esi- nyújtanak át a vevőnek a szólására való építőipari esi- barkácskészletben. Idén 30 szolóidomokat. Kísérletképpen ezer ilyen készletet csomagol- a VASÉRT-nek adnak át ér- nak, a jövő évi gyártás meny- tékesítésre néhány száz dara- nyiségét természetesen az bot a vasaló formájú idomok- iránta jelentkező igénytől te- ból, s ha a kereskedelem vé- szik függővé. Mai kommentárunk Mit ér a hűség mostanában? ÉVEK ÓTA nyugdíjas már öreg barátom. Ismeretségünk abból az időből datálódik, ami­kor a Salgótarjáni Kohászati Üzemeket még Acélárugyárnak hívták. Ott dolgozott le jó negyven esztendőt, s erre máig büszke. Mostanában is gyakran találkozunk, be­szélgetünk. Ezekből a szóváltásokból tudom, mit jelentett életében a gyár. A gyár, amely- lyel jóban-rosszban együtt volt, ahol nem­csak a kenyérrevalót kereste meg, hanem családi tradíció folytatója volt: azoknak a családoknak egyikéhez tartozott, melyeket gyári dinasztiák néven emlegetnek. Felmenői és leszármazottai közül csaknem mindenki a városon belüli kisvárosban, az északi ipar­monstrumban találta meg helyét. Összefutottunk a minap is, és öreg bará­tomat igen lehangoltalak találtam. Nem is rejtette véka alá, mi nem tetszik neki: — Felvirradt már a vándormadaraknak! — panaszolta és sóhajtott hozzá fájdalmasan. — Hát a hűség már semmit nem ér? Aztán elmaragyarázta szépen, honnan e szomorúság. Szorgos újságolvasó volt világ­életében. az most is. Mostanában pedig igen­csak gyakran olvassa a lapokban, hogy a moz­gékony embereké a jövő, sőt, már a jelen is. Ott az érték, ahol a kezdeményezőszellem, s egyáltalán nem baj, ha valaki több munka­helyet megjár, hiszen annál sokoldalúbb lesz, s a sokat tapasztalt munkást jobban tudja mozgatni a gyár. Az eredeti munkahelyük mellett kitartó, s ott egyre többet nyújtani iparkodó emberek tapasztalásban, gyakorlat­ban elmaradnak a könnyen dobbantók, a príma fregoliemberek mögött. Devalválódik hát a hűség — vonta le a konzekvenciát nyugdíjas barátom, s neki, aki oly nagyra tartotta, csaknem élete értelme­ként értékelte kenyéradója melletti kitartá­sát, bizony nem lehetett könnyű ezen elgon­dolkodni. Valóban: mit ér a hűség mostanában? Azok­hoz a fogalmakhoz tartozna ez is, melyeknek átértékelődését éljük napjainkban? Eddig mindenesetre tiszta volt a kép: nem győztük eléggé dicsérni, jutalmazni a vállalathoz hű alkalmazottakat, ők voltak azok, akikre biz­ton lehetett számítani. Annál gyanakvóbban méregették a munkaügyisek a hosszú olvasni* valót kínáló munkakönyvek tulajdonosait.’ Egyhamar nyakukba akasztották a vándorma­dárcímkét, s hacsak nem volt muszáj, nem is vették föl. Boldogítson inkább mást az ilyen megbízhatatlan ember! Hűség és mozgékonyság — mintha nem is annyira szembenálló fogalmak lennének mos­tanában. Hiszen hangoztatjuk: az állami szer­vek ezután is biztosítják a munkához való jog érvényesülését, ez azonban nem azonos a munkahelyhez való joggal. Magyarán: dolgoz­zék mindenki ott, ahol munkájára szükség van, ahol keze nyomán nagyobb érték szü­letik. Intézkedések léptek életbe a kívánt mun­kahely-változtatást segítendő. Január elsejé­től megszűnt az úgynevezett kötelező munka­erő-közvetítés, enyhült az álláshirdetések, a munkaerő-toborzás korlátozása. Pontosan any- nyi munkás tartozzék a munkahelyhez, ameny- nyire ott a feladatok elvégzéséhez szükség van. A létszámnak kell a feladathoz igazodni, nem pedig fordítva! (Ami persze egyáltalán nem kérdőjelezi meg a piackutatás útján szer­zett rendelések létjogosultságát.) Ésszerű gazdálkodást jelent mindez az em­beri ésszel, erővel. Nagyon is igaz, hogy leg­értékesebb tartalékunk ez, mellyel a korszerű technika bűvöletében nem mindig okosan kalkuláltunk. S hogy ettől olcsóvá válna a hűség? Nem hiszem! A célszerűbb munkaerő-gazdálkodás keretei közé éppúgy belefér ez a kategória is, mint ahogyan a vándormadaraknak sem ad felmentést. Csak éppen bonyolultabb lett e fogalmak megítélése, mint oly sok más ma­napság. Mert nem az a fajta hűség értékes, mely fejlődésképtelenséget leplez, s nem azt a mozgékonyságot hurrázzuk, mely mögött a közösségbe való beilleszkedés képességének híja, vagy éppen a nagyobb követelmények előli menekülés lapuk CÍMKÉT ragasztani persze könnyebb, mint az igazi emberi értéket megtalálni. Most még­is ez utóbbira van szükség. Csak a címkézés devalválódott, a helyén való hűség nem. — szendl — Biztonságosabb vízellátás ‘ NŐTT A MEGYE VÍZVEZETÉK-HÁLÖZATANAK HOSSZA — TAKARÉKOSABBAN FOGYASZTANAK A KÖZÜLETEK — SZOL GÄLTATÄSI GONDOK BALASSAGYARMA­TON • Nógrád megye' lankái, sze- A napi víztermelési kapa- biztonsága. A közművet ka* líd hajlatai a kalandozó szem- citás — a berceli és a ma- pott községekben az új bérű­nek lebilincselő látványt ki- gyamándori községi vízmű, házással eleve biztonságosabb nálnak, ám a szemnek szép valamint a Balassagyarma- vízszolgáltatást élveznek a fa­természeti adottságok igen - ton üzembe helyezett víztisz- lusiak. De emekedett a szol­kedvezőtlen hidrogeológiai tító kocsi segítségével — 31 gáltatás színvonala a megye­viszonyokkal társulnak. Nagy- ezer 120 köbméterre gyarapo- székhelyen is, ahol általában részt ezzel magyarázható, hogy dott. A pásztói tisztító bővíté- zavartalan volt a vízellátás, a közműves vízellátás és a se folytán emelkedett a csatornázottság szintje me- szennyvíztisztítás teljesítmé- gyénkben még most is elma- nye is, mára meghaladja a napi 15 ezer 300 köbmétert. Az év során a vállalat több rád az országos átlagtól. A hátrány fogyasztásában Ellátási gondok jelentkeztek viszont Balassagyarmaton, ott is kivált nyár elején. A víz­hiányt szakaszolással, továbbá az Ipolyra telepített ideiglenes jelentős lépést tett tavaly a mint 900 új vízbekötést vég- “zíivéíeh «Sé, Nógrád megyei Víz- és Csa­tornamű Vállalat. A vízveze­ték-hálózat hosszát 70 kilo­méternyivel növelte — a cső­hálózat hossza ezzel elérte az 514 kilométert. A csatornahá­beköfeeekZZs1áma ^melaiadU és 8 bérbe vett tisztítókocsi bekötések szama meghaladta beállításával enyhítette a Nóg­a 16 ezer 700-at A sikerek dacára ivóvízér­tékesítési tervétől elmaradt a vállalat, ez azonban csak az ő rád megyei Víz- és Csatorna­mű Vállalat. Az itteni problémák vég* lózat 108 kilométerről 112 szempontjából kellemetlen, legesen csak a Nyugat-nógrá­kilométer hosszúságúra nyúlt. Számos nagyobb létesít­ményt helyeztek üzembe az hiszen a rendkívül csapadékos di Térségi Vízmű üzembe he­időjárás mellett jócskán köz­rejátszott benne a vállalatok elmúlt évben: Karancsalján, és közületek takarékos^ maga- Egyházasgergén és Mihályger- '­gén községi vízhálózatot, Bér­ceién törpe vízmüvet és víz- Áz értékesített vízmennyiség dók léptek fel Nőtincs község­vezetéket, ugyanezt a munkát csökkenésétől a lakosságnak ben, ahol új kutak fúrásá­tartása is, s ennek csak örül­ni lehet. lyezésével. illetve a Dejtár— Balassagyarmat közötti' távve* zeték megépítésével szűnnek meg. A balassagyarmatitól jó­val csekélyebb ellátási gon­Magyarnándorban is elvégez­ték. Megépült továbbá a sai . gótarjáni Gizella utca szenny­csatornája, befejezték a Pécs- kő utcai közmű-rekonstruk­ciót. sokkal fontosabb a vízellátás va] segítettek a bajon. Mire való a munkaidő? Évenként elkészíti intézke­dési tervét a pásztói Szerszám- és Készülékgyár a munkaidő hatékony kihasználása céljá­ból. Áz idei évre elkészített gyári program is azt célozza, hogy a rendelkezésre álló munkaidőből különféle kiesé­sek címén minél kevesebb menjen veszendőbe. Az egész napos munkaidő­kiesések egy része nem, vagy csak kis mértékben csökkent­hető, hiszen idetartoznak a fizetett szabadságok, a beteg­ségek és a törvényes távollé­tek is. Az üzemenként, osztá­lyonként és csoportonként el­készített szabadságolási ütem­tervek azonban ebben is na­gyobb rendet teremtenek. A gyári rendet legdurvábban az igazolatlan hiányzások za­varják meg: tavaly például 167 alkalommal írtak be iga­zolatlan munkanapot, s ez beni fegyelmezési jogkörrel. Betegségek miatt az elmúlt évben több mint 3 ezer 800 munkanap esett ki a terme­lésből. A táppénzes dolgozók rendszeres látogatása nem csak szép gesztus -a gyár részéről, hanem ellenőrzési funkciót is betölt egyben: ezzel is azt kí­vánják elérni, hogy a táp- pézt valóban a betegség, ne pedig az éppen aktuális me­zőgazdasági munka motiválja. A műszakidő megszakítá­sát okozzák a törtnapi kiesé­sek. Ezek száma tavaly az előző évihez képest jelentősen Csökkent, de még így is át­lag 13 órát tett ki a fizikai dolgozóknál fejenként. További eredményt akar idén elérni a gyár a műsza­kon belüli termelőidők ará­nyának a veszteségidő rová­sára való növelésével. A mun­kaidő kezdési és befejezési A korábbi esztendőkben szerzett tapasztalataik alapján az idén 13 új vasalógépet helyez­tek üzembe a már meglevő három mellé a Salgótarjáni Ruhagyárban, melyek segítségé­vel a legszigorúbb követelményeket is kielégíthetik. Az NSZK-beli precíz berendezések elsősorban nem gyorsaságukkal, hanem minőségi munkájukkal érdemlik az elismerást. Képünkön Pilisi Andrásné a korszerű vasaló-automaták egyikével. — kulcsár — csaknem 30 dolgozó lelkiisrpe- idejének ellenőrzése mellett a rétét terheli. Idén a gyárban programszerűség javításával határozottabban élnek az iga- segíti a gyár a munkával va­kolatlan mulasztókkal szem- ló jobb ellátást. NÖGRÁD - 1981. április 15-, szerda

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom