Nógrád. 1981. április (37. évfolyam. 77-100. szám)
1981-04-12 / 86. szám
ban Zsuzsa' Szász Endre illusztrációja József Attila a Mama című ver- séhez. ülésezett a művelődési bizottság Szorongnak az óvodában A Nagybátonyi nagyközségi tos 300 gyermek helyett 470 Tanács művelődési és egész- gyerekről kell gondoskodnia ségügyi bizottsága a napok- az intézményeknek. Ez a tálban megtartott ülésén meg- zsúfoltság megterhelést je- vitatta és elfogadta Idei mun- lent a gyerekeknek éppen katervét, valamint Domonkos úgy, mint a nevelőknek. A Alajosné, az óvodai igazgató- helyzeten új óvoda építésével ság vezetőjének előterjeszté- kívánnak változtatni, sében az óvodai elhelyezések helyzetét, az igazgatóság által végzett munka színvonalát. A kilenctagú művelődési bizottság — melynek vezetője Horváth Györgyné, az egyik óvoda „első embere” — tevékenységével szeretné segíteni a munkások művelődésének magasabb igényű kielégítését, a felnőttoktatás, a fiatalok művelődési tennivalóinak színvonalasabb kielégítését, az idős emberek szociális helyzetének javítását. A bizottság tervezi, hogy ebben az esztendőben áttekinti a település üzemeiben végzett közművelődési tevékenységet, az időskorúak problémáit, a tankötelezettségi törvény végrehajtását, a zeneiskola munkáját. az egészségügyi alapellátás helyzetét, valamint a tömegsportolás lehetőségeit. A bizottság tagjai tájékozódnak a helyi harisnyagyárban dolgozók élet- és munkakörülményeiről, a nagyközség művelődési bizottságainak munkájáról. Tevékenységének középpontjában a segítés szerepel, a jelenlegi helyzet, valamint a jövőbeni elképzelések megvalósításának szükséges tennivalói. Az óvodai igazgatóság jelentése a hatáskörébe tartozó öt óvoda elmúlt évekbeli munkájáról adott összefoglalást. Tényként állapíthatták meg, hogy javult az intézmények személyi és tárgyi ellátottsága, a szakmai munkaközösségek tevékenysége. A fejlődés számbavétele mellett azonban kénytelenek voltak megállapítani az óvodák zsúfoltságát. Jelenleg 12 óvodai csoport működik, s a kívánaA Német Demokratikus Köztársaság budapesti Kulturális és Tájékoztató Központja tavaly volt 20 esztendős; az ünnepséget a tévé is közvetítette. Az intézmény látogatottságát szemlélteti, hogy tavaly csaknem 45 ezren vettek részt színes, sokoldalú programjaikon. Néhány példa. Tizenkét tárlat — több mint 28 ezer látogató; 137 filmvetítés — kilencezer néző. 19 előadás az NDK külkereskedelmi képviseleteinek rendezésében — kétezer-négyszáz hallgató. 44 barátsági és előadói rendezvényük több mint kétezer érdeklődőt vonzott, 131 külső színhelyen lezajló eseményüket 16 ezer vendég kereste fel. Fórumok, koncertek, 72 ba- rétsági-szakmai előadás tízezer látogatóval. Népszerű az NDK Centrum kölcsönző tevékenysége is: vándortárlátai- kat, kölcsönzött film-, dia- és hangszalagműsoraikat több mint 220 ezren látták-hallot- ták az ország különböző tájain. Munkájuk megvalósulásához nagyban hozzájárultak magyar barátaik, partnereik; elsősorban a HNF Országos Tanácsa és megyei titkárságai. Az évek folyamán szoros barátságot szőttek a magyar művészeti szövetségekkel, sok művelődési házzal, klubbal országszerte. S —, mint tájékoztatójukon elhangzott — mindenütt ott érezték az MSZMP-bizottságok segítő kezét. Az idei program összeállításánál sok nagy politikai eseményre, évfordulóra voltak figyelemmel. Munkájukat Hétközna p o k t Andrással megpróbálták úgy rendezni, hogy a gyerek ne vegyen észre semmit. Hatéves volt a kisfiú, fehér bőrű, kék szemekkel. Éva újabban hosszabbra hagyta a haját, ettől még kislányosabb- nak, törékenyebbnek látszott. Éva a krumplit hámozta a konyhában, amikor Ferike megkérdezte: — Apu miért nincs itthon? — Dolgozik, kisfiam. A gyerek kedvetlenül forgatta kezében a miniatűr villanymozdonyt. — Akkor csináld meg te a vonatomat! Lerakta a félig hámozott krumplit a mosogató szélére, megtörölte a kezét, elvette Ferikétől a megbénult mozdonyt. — Tudod mit? — mosolygott rá. — Tedd ezt félre most, és játssz valami mással! — Játsszak, játsszak! Te mindig csak főzöl, mosol, meg takarítasz, apu dolgozik, én meg játsszak egyedül a gyerekszobában. Hiába van sok könyvem is. ha nem értek rá olvasni belőle,.. Tudta, hogy a gyereknek igaza van, de ha most félreteszi, nem készül el a munkájával. Tűnődött, mivel köthetné le a kisfiút, végül félszegen azt ajánlotta, hogy üljön a konyhaasztal mellé, és énekeljenek kettesben. Ferike fanyalgott, de azért odatelepedett az asztalhoz. — Ismered azt. hogy Cinege, cinege, kismadár? — Nem. Énekeld el, megtanulom tőled. — Cinege... cinege... — vékony hangon kezdte a gyerek, aztán elhallgatott. — Te miért nem ismered? Nem tanultad az óvodában? Éva ránézett és azt gondolta, valahogy nincs ez így jól, hogy egész nap nincsenek együtt, csak a délután néhány órájában. Ilyenkor neki megállósa sincs, Ferike meg rosszkedvű, unatkozik. Szerette volna boldognak, megelégedettnek látnia, de mostanában szívszorítóan kedvetlen volt. — Én nem jártam óvodába, Ferike, a nagymamám vigyázott rám, amíg anyukám dolgozott. — Most hol van a nagymamád? — Meghalt. Miért kérdezed? — Énnekem is kellene egy nagymama. Mindenkinek van az óvodában, csak nekem nincs. — Ejnye, miket mondasz! Hát az egri nagymama? Elfelejtetted? Tavaly is voltunk nála. — ó, az csak olyan messzi nagymama. Olyan kellene, aki értem tud jönni az óvodába, meg játszik velem délután. Kis csend lett, Éva hirtelenjében nem talált semmi újabb vigasztalót. — Vacsora után mesélek valami szépet... — mondta később. — Jó, de miért vacsora után? Akkor majd azt mondod, mosogatni kell, felmosni, meg ágyazni. Az is lehet, hogy hajat mosol... — Ma nem mosok hajat, nem mosogatok és nem..., illetve azért megágyazok. Rendben van? így múlt ez a délután is. Éva megpróbált jókedvű lenni, Ferike meg mindenféle kiagyalt sérelmekért szomor- kodott. Nem igaz, hogy a villany- vonat, a mese. vagy a nagymama miatt. Csak arról lehet szó. hogy ösztönösen megérezte. valami nincs rendben az anyja meg az apja között. Konkrétan semmit nem tudhatott. de valahonnan veszélyjelzéseket kapott, ettől volt kedvetlen délutánonként. Éva sejtette, hogy ez az igazság, töprengett, hogyan lehetne elaltatni a gyanakvását. de nem tudott segíteni. Már délután hazafelé jövet elborult az ég. a szél is feltámadt és a néhány éve ültetett, gyenge fák majdnem földig bókoltak a lakótelepen. Mialatt a vacsorát készítette, az ablaküvegen látta, hogy az eső is eleredt. András korábban ért haza ezen a naoon. Sokáig topor- gott az előszobában. Levetette a cipőjét, átázott ballonját akasztóra rakta, aztán forgolódott, végül a fürdőszobába nyitott be vele. A kisfiú meghallotta az apja motoszkálását, ujjongva kiszaladt hozzá. Ferikének azt mondták, azért hiányzik esténként az apja az asztal mellől, mert sok munkája van. Holott András és Éva fél éve elváltak. Ügy gondolták, eleinte jobb lesz, ha a kisfiú nem tudja meg. Miután a lakás közös maradt, persze nem volt könnyű elkerülni az alkalmakat, amikor a gyerek észrevehetett valamit. Ilyen volt a vacsora is. A pénzükkel külön gazdálkodtak, András gyerektartást fizetett Évának. A lakás rezsijén fele-fele alapon osztoztak. Túlságosan is szép lett volna, ha mindezeket veszekedés nélkül bonyolítják le egymás között. Ferike már aludt, amikor hajnalig tartó szócsaták zajlottak a másik szobában. — Apu! Gyere, vacsorázzunk! Annyi mindent kell mondanom! Mostanában semmire nem érsz rá. A szülők a konyhában ösz- szenéztek. — Jó — mondta András —, hát csak mesélj el mindent! Éva két tányért vett elő, evőeszközöket, az asztalra tette. — Hát apu? Apu is. vacsorázik! A gyerek ijedten nézett egyikről a másikra. — Persze —, mosolygott rá az anyja. — Csak nem tudom, egyáltalán éhes-e ? Éppen meg akartam kérdezni... — Veletek eszem — mondta András. Éva mindhármuknak kimerte a levest, aztán hallgatták Ferikét. — ... És képzeld, a villanymozdonyom is elromlott megint. A Bálint meg azt mondta az óvodában, hogy énnekem már,nincs apukám, mert elváltatok... Egy kanál esett a konyhakőre éles csörömpöléssel. — Ki... ki mondta ezt a butaságot Bálintnak? — Éva azt hitte, mindjárt elbőgi magát. — Az anyukája. Tudod, akivel egy szobában dolgozol. Bálint azt mondta, hogy apunak el kell mennie a lakásból és akkor nekem nem lesz apukám és csonkák leszünk. — Na... — fogta kézbe megint a kanalát András —, hát együnk, mert kihűl a leves. Te meg, Ferike, ne hallgass mindenféle buta fecsegésre! — Nem igaz? A kisfiú arcán két piros folt égett. — Mi nem igaz? Éva felállt, mintha a tűzhelynél volna teendője. — Hát. hogy elváltatok. A gyerek hangja gyanúsan reszketett. András megsimogatta az arcát. — Milyen butaságokat forgatsz te a kis fejedben! Jó, hogy ma korán hazaértem, legalább látom, milyen csacsi kisfiú vagy! Ahogy a gyerek arcát érintette, ijedten fordult hátra. — Te, Éva! Gyere csak..} lázas ez a gyerek! Az asszony is odalépett, megfogta Ferike homlokát. — Rosszul érzed magad? — Nem... csak melegem van a levestől. —- Megmérem a lázadat, jó? Addig az ölemben ülsz, én meg mesélek. Tudod, ahogy szoktuk! — Felbontom az ágyát — kelt fel az asztaltól András. Mire ágyba dugták, kúpot adtak neki, már félig aludt Ferike. A gyerekszoba ajtajánál állította meg őket váratlanul a hangja. — De ugye, nem igaz? Éva érezte, hogy András keze a vállára nehezedik. — Persze, hogy nem! — mondta a gyereknek. — Aludj csak nyugodtan. — Jó... — dünnyögte meg- békélten Ferike. — De holnap sem ? — Holnap? — Holnap sem váltok el, meg semmikor? Kint tombolt még a vihar, a lépcsőházból hűvös levegő vágott be az ajtó alatt. Éva sápadt volt és amikor becsukta a gyerekszoba ajtaját, megborzongott. A másik szobában leültek egymással szemben, a dohányzóasztal két oldalán. Éva szólalt meg először. — Annyira sajnálom Ferikét. — Talán, i; — András meggyújtott egy cigarettát —meg kellene beszélnünk újra. Egy idő óta feltehetően csak magunkra gondoltunk. — Ha te komolyan gondolod, amit a múltkor mondtál..., hogy úgy érzed, nem tudsz elszakadni tőlünk... Éva most nem nézett András szemébe, a szövött asztalterítő rojtjait egyengette odaadóan. — Akkor? — Hát akkor próbáljuk meg újra... nem? Később belopakodtak még Ferikéhez. Nyugodtan lélegzett, szőke feje félig a párnába süppedt. Nézték kis ideig a jól ismert pisze orrocskát, a takarón nyugvó kezét, aztán egymásra mosolyogtak valami kis belső szégyenkezéssel az ágy fölött. Kiállítás, filmvetítés, nyelvoktatás Az NDK Kulturális és Tájékoztató Központ programjából Néhány szót a- kulturális rendezvényekről. partnereik kívánsága is megszabta. A felsorolhatatlanul sok évforduló közül kiemelkedik a Német Szociáldemokrata Párt és a Német Kommunista Párt egyesülésének 35., a fasizmus alóli felszabadulás 36., az NDK megalakulásának 32. jubileuma. Felsorakozik a HNF VII. kongresszusa, a béke és barátsági hónap. És néhány kerek évforduló. LessiHg halálának 200.’és Mozart születésének 225. évfordulója alkalmából zenés irodalmi estet, Lessing meséihez készült gyer- mekrajz-kiállítást rendeznek. A kulturális központ tevékenységének gerince: a tájékoztatási-barátsági munka, a tudomány-technika ismertetése és a német nyelv ápolása. „A szocialista államközösség ereje, egysége és összefogása, egyeztetett világpolitikai cselekvése: a tartós béke biztosításának záloga”. E gondolatra épülő programjaik közé tartozik a szocialista országok magyarországi kulfúrcentru- maival közösen megrendezett programok sora, a békemani- fesztációk, a nemzeti és nemzetközi évfordulók megünneplése. E témakörhöz nyújt segítséget referenseik munkája. A Bartók-centenárium tiszteletére ünnepi koncertet rendeztek magyar és NDK-beli művészek fellépésével. Áprilisban bemutatkozik és előadást tart Wilhelm Neef NDK- beli zeneszerző. Májusban, a béke és barátság hónapján vendégszerepei nálunk a — főleg fiataloknak szóló — Ba- yon együttes; júliusban pedig a Balaton mentén pihenőkkel épít ki új kapcsolatokat az NDK Centrum, amely az ez időben megtartott NDK kulturális napokra meghívja a lipcsei Robby együttest. Rátérve a tárlatprogramra: a centrumban történő bemutatás után országszerte ván- doroltatnak néhány kiállítást, amelyek az NDK életébe engednek betekintést, novemberben pedig tapasztalatcserével egybekötött kiállítás ismerteti a Wilhelm Pieck nevét viselő szocialista brigádok munkáját, életét. Filmhét a DEFA 35. évfordulóján, archív filmbemutatókkal; májusban pedig — a MOKÉP- pel történt megállapodás alapján — részt vesznek a szocialista filmnapokon. Szem előtt tartja az NDK Centrum a tudomány és technika jelentőségének növekedését a nyolcvanas években, s annak a népgazdaságban betöltött egyre fontosabb szerepét. Ennek jegyében folytatja és bővíti tapasztalatcsere-akcióit, hogy még világosabbá tegye az együttműködés kölcsönös előnyeit. Sok programot szerveznek a tudományos kooperáció további elmélyítése érdekében is. Tájékoztatót tartanak az NDK oktatáspolitikájának tanulságairól; márciusban megtartották a magyarországi NDK-diáknapokat. Lesz közös kiállítás a prem- nitzi Chemieíabercombinát és a Nyergesújfalui Viszkózagyár termékeiből, s a hazánkban tanuló NDK-beli diákok életéről. A német nyelvtanulás ápplását, s az NDK irodalmának népszerűsítését szolgálja — az országaink kulturális egyezményeinek alapján működő lektorátus, amely a Centrum keretében dolgozik. Sok magyar olvasóhoz jut el a német klasszikus éskortárs- irodalom — eredetiben, vagy fordításban; az NDK Centrum lektorátusa elemzi ezek hatását. s az eredményekből kiindulva, NDK-beli írókat, iro dalom tudósokat és kritikusokat hív meg, író-olvásó találkozókat rendez. Le!.! u- suk részt vesz a néniéiül oktató magyar pedagógusok továbbképzésében, s a jövőben még szorosabban működnek együtt a német nyelvterületeken dolgozó tankönyvszerzőkkel. A Centrum sokrétűen együttműködik a Magyarországi Németek Demokratikus Szövetségével, tanácsadói segítséget nyújt báziskönyvtárak kialakításához, az NDK kor- társirodalmának megismeréséhez, e művek beszerzéséhez. Érdekesnek ígérkezik a magyar színházi intézettel közösen megrendezett, szeptember eleji tárlat; címe: „NDK- darabok magyar színpadokon”, ugyanezen hó végén pedig „Szépirodalom az NDK-bóT* címmel mutatnak be kiállítást,' Októberben a Johannes R. Becher-kamaratárlatot, november elején az NDK-beli gyermekkönyvek bemutatását tekinthetik meg az érdeklődők. Ez a hézagos tájékoztató is képet nyújt az NDK Kulturális és Tájékoztató Központ gazdag programjáról, munkájáról. S már az idén megteremtik a feltételeket az 1982. évi jubileum, Goethe halálának 150. évfordulója és Luther születése 1983-ban, 500. évfordulójának méltó megünnepléséhez. A hazánkban tevékenykedő NDK Centrum az 1977-ben aláírt kölcsönös barátsági, együttműködési és segély- nyújtási szerződés jegyében a jövőben mindinkább az orszá- g- nk között kialakult baráti ka pcsolatok elmélyítésén fára- d.'zik. Féreli GabrMK J
