Nógrád. 1981. április (37. évfolyam. 77-100. szám)
1981-04-04 / 80. szám
»■ Ünnep és A ki történetesen népünk felszabadulásának napján született, az — a maga harminchat évével — már tapasztalt, érett ember. Hát még azok a -nemzedékek, amelyek a felszabadulás óta eltelt három és fél évtized megannyi élményét, tapasztala- ' tát a magukénak mondhatják. Persze, megküzdőitek sok gonddal és bajjal is, hiszen a tapasztalatot nem ingyen osztogatja az elet. De ez nélkülözhetetlen az eredményes alkotáshoz, a sikeres cselekvéshez. Márpedig április negyediké talán valamennyi nemzeti ünnepünknél inkább és egyértelműbben össznépi cselekvés ünnepe. Hiszen történelmi értékű és mértékű tett volt a felszabadulás ténye is, az az eléggé nem is méltatható fordulópont, határkő a századokon át szabadságáért vérét ontó magyarság életében, amely egyáltalán reményt nyújtott arra. hogy a nép történelmének gyökeresen új szakasza kezdődhet el. hogy a sokféle elmaradottság felszámolásának rögös és sok buktatót is rejtő, de végül is a történelmi és társadalmi haladás útjára léphet. 1945. április 4-én az emberek mámorosán ünnepelték azt a tényt, hogy hazánk területen már véget ért a népünket is végveszélybe sodró háború, de a nagy nap történelmi súlya és jelentősége nemzetünkben csak a következő évek és évtizedek nyomán vált világossá, És ez nem csak azért természetes, mert a népbutítás, az elmaradottság sokféle bajától szenvedő népnek csak aránylag szűk része tudott akkor még a haladás iránti elkötelezettséggel európai, sőt világméretű áttekintéssel gondolkodni az akkori jelenről, s a lehetséges jövőről, hanem azért is, mert a felszabadulás utáni idők után bizonyosodott be, hogy 1945. április 4-e milyen társadalmi . felemelkedés lehetőségét és az útját nyitotta meg. ' Elmondhatjuk, hogy még nem volt olyan Időszak népünk történetében, amely olyan egyetemes, átfogó és a‘ haza minden polgárát személy szerint is érintő változást hozott volna, mint felszabadult világunk 36 éve. Nem volt még történetünkben olyan 36 év, amelyben huzamosabb ideig ennyire a nemzetgyarapítás feladataira összpontosíthatta volna figyelmét és energiáit, tehetségét és jó szándékait ez a nép. Nem volt még 36 olyan év, amelynek során hazánk olyan elismert (és egyáltalán ismert) lett volna valameny- nyl égtájon, függetlenül attól, hogy a bennünket megismerők és elismerők milyen világnézetet vallanak a magukénak, vagy milyen politikai-társadalmi berendezkedésű országban élnek. A felszabadulás megteremtette annak lehetőségét is. hogy a haladás legélenjáróbb eszméit valló, s a haladásért korábban is legtöbb áldozatot hozó kommunisták kiteljesítsék történelmi feladatukat a népért, hogy a szövetségi politika legszélesebb népi-nemcselekvés zeü alapjain, a haladó erők lehetséges legszélesebb összefogásával, mozgósításával irányítsák, szolgálják pártjuk révén a haza építéséért, s a nép gazdagításáért folyó raun kát. A párt révén tovább erősödtek és mélyültek azok a kapcsolatok, amelyek népünket a nemzetközi kommunista mozgalommal, a haladás és a béke harcosainak világméretű táborával összekötik. A szűkebb és a tágabb világ összefüggésének tudatát csak elmélyíti bennünk a hatalmas történelmi tapasztalattal rendelkező szovjet testvérpárt nemrég lezajlott XXVI. kongresszusának egyik rendkívül jelentős állásfoglalása, amely szerint a szocializmus építésében érvényesülő nemzeti sajátosságok megismerésével, értékelésével és eredményeinek hasznosításával az egész nemzetközi munkásmozgalom, az emberi haladás egész ügye csak nyerhet és gazdagodhat így. Ilyen módon is érzékelődlk a mi kicsiny országunk dolgozó emberei körében, hogy minden cselekvésünknek egyetemes jelentősége lehet, hogy eredményeink is, gondjaink is túlmutatnak önmagukon, nem lehetnek csupán a mi belügyeink, a reánk háruló nemzeti feladataink jó elvégzésével felelősek vagyunk a haladás nemzetközi erőinek, az egész emberiségnek. Jóleső érzés mindezt annak biztos tudatában hangsúlyozni, hogy népünkben megvan a cselekvőkészség. Hogy népünk megtanulta és megtapasztalta, hogy csak azt mondhatja a magáénak, amit szellemi vagy fizikai, tudományos. vagy művészeti, szervezési vagy politikai alkotó munkával megteremt; s azt tőle senki nem veheti el. mert itt a hatalom és annak minden gondja, minden vívmánya is a dolgozó népé. Enélkül a történelminek nevezhető tapasztalat nélkül most nem lehetne népünk birtokában fejlődésének legfontosabb garanciája; a politikai érettség, a közösségi felelősségérzet és a készség a munkára. .Szükség is van erre a garanciára. Történelmi évfordulónkon nem ünneprontás akár csak futólagosán is emlékeztetni arra. hogy ebben a bonyolult világban sok a teendőnk. Közülük akad majd 1 jó néhány új, szokatlan, váratlan is talán, hiszen a felgyorsult idő korát éljük, a kapitalizmus számtalan válságtünete újra meg újra veszélyhelyzeteket idéz elő az egész emberiség számára. Létével és szándékával is mindazt pusztulással fenyegeti, amit a szocializmusért, a kizsákmányolásmentes világ felépítéséért eszménkkel és munkánkkal eddig megteremtettünk. E zért ma, az ünnepen gondoljunk az ünnep után ránk váró cselekedetekre. Nemcsak a píhenőórák, sokkal inkább 38 szabad évünk tapasztalatai, tanulságai , eredményei adhatnak ehhez erőt. Itt minden mozgásban van.' Átszerveznek, gépeket költöztetnek, a csarnok kellős közepén hányják a homokot: a vonszolópálya helyét mélyítik. Éppen Tőzsér Imre gépe mellett, kerülhetnek jókorát a targoncák, míg hozzájutnak. De nem ezért sóhajtozik. — A brigádunkat keresi? — szemét közben a sodrógépen tartja. — Azt ugyan ben más. Jól példázza ezt Magyar Gyula szava. A bajuszos ember a csarnok hátsó falp mellett álldogál egymagában, őrzi, a hul- ladéklehúzót, s távoli maganyában örül, hogy vendége érkezett. — Engem itt tisztelnek, becsülnek — mondja. Megfogja a könyököm,- árvább terel. Kicsapódhat a szál, vigyázni kell. — A korom közösködtök, 'szétmentünk! Megnyúlik Tőzsér Imre ábrázata; , — Éppen most?.' Mikor háztűznézőbe készülünk? — Szétmentünk, na! Személyi okok miatt. Azt is muszáj megmondani miért? Jobban tudja azt Csesznék Józsi! Hát ha tudja, menjünk. A fiú a harmadik húzógépen dolgozik, s egyáltaáztűznéz fW nem fogja megtalálni! Szétszórtak minket, de keservesen! Maradt unk a tizenháromból hatan, magnak. A bánatra azért nem sok oka van, hiszen csapata, a balassagyarmati kábelgyár sodróüzemi November 7. brigádja tavalyi sikerei után most másodszor foglalja aranyba nevét. És ez már valami, akárhogy is nézzük. Éppen ezért sajnálja a kapitány a szétszéledt sereget. — Mindenki ott dolgozzék, ahol szükség van rá. Ezt meg kell érteni — emelkedik saját búja fölé Tőzsér Imre. — Különben < is, van még nekünk kiját- szatlan kártyánk...! Kapa nász István csoport- vezető is a sikercsapat tagja. Beírja a műszakot a tető alatti üvegkalitkában, majd Tőzsér Imre intésére alászáll a magasból. — Hogy mi ennek a csapatnak az erőssége? — kérdez vissza, bár készen áll a válasszal. — Az, hogy mindenben együtt vagyunk. Legyen az kirándulás, óvodai javitgatás, vagy éppen lövészverseny. Csak az marad ki; aki beteg. Igaz, nem is veszünk be akárkit! Bizonyítson előbb, aki közénk kéredzkedik! Az értékrend mindenkimiatt is, maholnap hatvan leszek, nemsokára elköszönök innen. Gyula bácsi sihedernyi koi'a óta kenyérkereső. Évtizedeken at gondozta, fejte a Nándori Állami Gazdaság teheneit, aztán adta fejét az iparra. — Ereztem már, hogy fogyóban az erőm. Bármennyire is fáj, meg kell beleülnöm azzal, hogy nem tudohj annyit teljesíteni, mint1 a fiatalok. Ha ők 115- öt én 105 százalékot csak. Hiába, kopik az ember már ilyentájt, a delelőn. Azért is jó nekem, hogy befogadott a csapat, mert tudom, min kire számítani, ha pótolni kell az erőt. A kijátszatlan kártyát még csak most fordítja színére a brigád kapitánya. — Ügy gondoltuk, kézfogát tartunk a Balassáékkal. Azok is öten maradtak csak a húzóbrigádban, ketten együtt kitennénk egy jó kollektívát. Éppen itt jön Kozma Pisti, a kiszemeltek vezetője, majd ő nyilatkozik! Lestoppoljuk a targoncán robogó fiatalembert. Nem örül. hogy véleményét firtatjuk. Sőt! Kelletlenül, s igencsak röviden szól: — Vetünk ti,már aligha Ián nem úgy fest, mint minden titkok tudója. — Már, hogy oszlottunk volna fel? Eszünkbe sincs! Nagyon is akarjuk a frigyet. Azok kétszeres arany- koszorúsok, mi egyszeresek, mindketten Jól járnánk a házassággal. Kozma tényleg ellenezte. Hogy miért? Csak! Ez nem vitaképes érv. Ügy sejtem, attól tart, hogy elveszíti a brigadé- rosságot, ezért fordította kifelé a tüskéket. Pedig nincs kizárva, hogy rászavaznánk. Hiszen Tőzsér Imre már pedzegette, sok a vállán a teher. Kifelé menet, amint kerülgetem a védőráccsal kerített, veszekedett sebességgel forgó masinát, arra gondolok: ha igaz, amit Csesznúk József mondott, akkor Kozma István sértődésében is van valami jó. Hiszen kellemetlen perceket akkor okozhat csak a brigádvezetéstől való megfosztatás félelme, ha tisztességet jelent, önbecsülést ad annak a csapatnak az élén állni. Itt éppen két ilyen csapat készül házasodni. Jó lap ez. nyugodtan kijátszhatják. Partit lehet nyerni vele! Szendi Márta E gyütt kezdtük a műszakot Timmer Zoltánnal, a Nógrád megyei Tanácsi Építőipari Vállalat igazgatójával, építőmérnökkel, aki Szabolcsból került Nagybátonyba, az 1. sz. Mélyépítő Vállalat egri főépítésvezetőség dolgozójaként. Abban az Időben késztette végleges maradásra őt egy nógrádi kislány. Így került aztán a Nógrádi Szénbányák szolgáltató gépüzemének építőrészlegébe, ahol előbb művezető, később technikus, majd építésvezető-helyettes volt. Ekkor felkeresték azzal az ajánlattal, hogy vállalja el mostani vállalatánál a főmérnök» beosztást. — Bevallom nem tudtam, mire vállalkozók, de később aztán megszerettem, mert érdekesnek találtam. Az első időkben nem voltak különösebb gondjaim, bár az elvárható eredményeket hoztui*, nagyon jól sohasem tevékenykedtünk. ☆ Nyílik az ajtó. Kanyó Péter, a munkaügyi osztály vezetője lép be. Kicsit turcsál- ja a nem várt szituációt, aztán kisvártatva közli jövetele célját. Néhány perc alatt eldől három brigád célprémiuma. rendeződik a nyugdíjasok munkába szállítása Kazárról Pásztóra, végül az Igazgató kézbe veszi mindentudó naplóját, s így szól: — Csonka Aladár és Zsidai " Elemér panaszt tett a bérezésre. A kapott válasz után csak any- nyit mond: — Mivel tévedtünk, ezt' meg kell mondani a dolgozónak. Kilépett bejegyzéssel nem adhatunk neki órabéremelést. ☆ Nem sokkal később Lengyel Lajos lakatos művezető váltja tel a munkaügyi osztály- vezetőt. — Fekete Sanyi elvégezte a technikumot, magasabb beosztásba akar 'kerülni — folytatja a beszélgetést az igazgató. — Mi a te véleményed? Szó, szót követ, maid megszületik az újabb döntés: Egy percig sem gondoltam... — Nem engedjük el, a te irányításoddal önállóan oldja meg a gyártással kapcsolatos feladatokat. Pénteken mindhárman megbeszéljük a továbbiakat —■ zárja le a témát az igazgató. ☆ Közben telefonokat bonyolít le. Válaszol egy-egy rövid kérdéssel benyitó dolgozótársainak, majd egy kis szünet következik. Én pedig ismét a múlt egyik kis darabkájához térek vissza. — Miért hagyta ott mostani vállalatát mint főmérnök? — Belső ellentétele miatt. Olyon ígéretek hangzottak el, amit nem én tettem, de rajtam kérték számon,, amit nem lehetett megvalósítani. Egy ideig úgy gondolkodtam, hogy majd az idő mindent megold. Sajnos, nem így történt! Emiatt egyre jobban elkeseredtem. Ilyen állapotban ért az az ajánlat, hogy vállaljam el a KPM Közúti Igazgatóságán a főmérnöki beosztást. Igtíit mondtam, mert az ottani munka belesimult az én képesítésembe. Ugyanis mélyépítő mérnök vagyok. Ráadásul anyagilag is jobban jártam, s jobbak voltak a munkakörülmények is. — És mégis otthagyta? ☆ ' — Egy percig sem gondoltam arra, hogy valaha itt dolgozok újra. Először egyértelműen nemet mondtam, aztán az egyre sűrűbb megkeresések után elvállaltam. Bő két esztendőt tudok magam mögött, s nem túlzók, ha azt mondom: nem bántam meg, fiogy visszajöttem. Igyekeztem és igyekszem legjobb tudásom szerint dolgozni. — Pedig itt jóval nagyobbak a gondok — vetem közbe. — Valóban, alapvető különbség van a két munkahely között. Ráadásul itt a bérszínvonal is gyengébb, mint ott volt, annak ellenére, hogy az utóbbi két évijen e tekintetben jelentősét léptünk előre. Felelősséggel állítom, hogy a dolgozók itt sem rosszabbak, mint máshol. Lehet őket lelkesíteni, ha látják a célt, tudják ' mit, mikorra kell elvégezni, s ezért mit kapnak. Ilyenkor egészen másképpen dolgoznak. ☆ Azt mondják, sokat van kint a területen — Egy jó vezetői döntés az első látásra lehet látványos és hatásos, de sikerre csak akkor számíthat az ember, ha mögötte van a kollektíva, ha támogatja a jó elképzelések végrehajtásában. Éppen ezért a személyes információt tartom a legtökéletesebbnek, Ilyenkor az embert nehezebben tudják félrevezetni, s ami ennél még fontosabb: gyorsabban tudok intézkedni. Egy-egy látogatás után valóban több megoldást kívánó problémával, térek vissza. Ezt a közvetlen kapcsolatot a dolgozók is igénylik. Még akkor is elmondják gondjukat, ha nem tudok rajta segíteni. Ilyenkor viszont megköny- nyebbülnek. S ez számomra nagyon fontos dolog. ☆ S most beszéljenek a tények. 1976-ban 3 millió 600 ezer forint veszteséggel zárták az évet. A következő esztendőben már 3 millió nyereséget értek el Tavaly pedig 8,5 millió nyereséget vallhatták magukénak. Három év alatt 23,5 százalékkal nőtt a bérszínvonal, melyből az idén 8 százalék jut a dolgozóknak. 1980-ban a határidőket betartották. A kollektíva látja, tapasztalja, hogy milyen szoros az összefüggés saját jövedelmének alakulása és a végzett munka eredménye között. Az előbb említett időszakban 21 főre nőtt az egyetemet és főiskolát végzettek száma, három ösztöndíjasunk van. Míg korábbn egyetlen szakmunkástanuló sem volt, addig ma 41 a számuk. ☆ Újabb kopogtatás az ajtón, majd Bokor Attila rendész lép be. Jó időbe telik, amíg az új telefonközponttal kapcsolatos végleges álláspont kialakul. Míg folyik a tárgyalás Deák Rudolf, a szakszervezeti titkár átnyújt egy irományt az igazgatónak, mondván: nézd majd át, főnök! (A' szakszervezet ülésrendje és munkaprogramja.) ☆ — Mit csinál a szabad idejében? — Otthon segítek a háztartási munkában, ezért a férfitársaim azt mondják, hogy cselekedetemmel az asszonyokat ellenük uszítom. Rám hivatkozva mondják: bezzeg a Timmer... Emellett időt. szakítok olvasásra, esetenként eljárunk moziba, jó időben pedig a szabadban vagyunk. A családot is megfertőzte az építőipar. Nagyobbik fiam elvégezte az építőipari szak- középiskolát, jelenleg katona. Utána Pécsre megy a Pollák Mihály főiskolára. A 'kisebbik pedig első éves építőipari szakközépiskolás. ☆ m Ú gy látszik az építőiparban nagyon sokat kell tenni a legkisebb elismerésért. A bányától két Kiváló dolgozó kitüntetést, a közúti igazgatóságtól a Közlekedés kiváló dolgozója és a Honvédelmi érdemérem elismerést hozta magával. Itt azonban még nem sikerült.. yenesz Károly
