Nógrád. 1981. április (37. évfolyam. 77-100. szám)

1981-04-18 / 91. szám

A város részeként Közösség a domboldalon Erős, biztos alapokkal ka­paszkodnak a házak a felfu­tó dombokon, egymásba ölel­keznek a zöldbehajló kertek, keskeny út kanyarog a falu tetejére. Ahonnan csodálatos kilátás nyílik a lustán elnyú­ló völgyekre, s valahol a tá­volban felsejlik a lüktető vá­ros. Itt fenn kora délutáni csend honol. Tíz kilométerre Salgótarjántól, annak része­ként, szerény hétköznapjait éli Rónafalu, az egykori bá­nyásztelepülés. Csaknem háromszáz ember otthona — az őslakók fiái, unokái vertek itt tanyát. Sze­retik a dombra épült telepü­lést, ragaszkodásuk kitartá­suk mély gyökerekből táplál­kozik. Nap mint nap küzd itt az ember a természettel,^ amely a kirándulónak szemet gyönyörködtető, ám az itt élő­nek ezernyi gátat szab az építkezésben, a környezet szé­pítésében. Mert a rónafalui ember azt tartja: nem a vá­rosba kell menekülni, hanem a város légkörét kell ide ..ki­hozni”. S, hogy ez nem csu­pán szólam, mi sein bizonyít­ja jobban, mint az, hogy a fiatalok sem vágynak el a faluból, aki mehetett volna Salgótarjánban, az is meg­maradt. Mi hát a kis közösség mo­torja, mozgató ereje? Minden embernek jut valami feladat, megbízatás. Ki a pártban, ki a népfrontban, . vöröskeresz­tes mozgalomban, KISZ-ben munkálkodik ugyanazon cé­lokért. Van olyan is, aki va­lamennyinek tagja. Így aztán, ha egy-egy megmozdulás, tár­sadalmi munkáról van szó, könnyű a mozgósítás. Mert a feladatot az emberek saját­juknak érzik. A fő'fő irányí­tó, a vezér —, ahogy a la­kók tájékoztatnak — Kadlót Gábor bácsi, a városkörzet) népfrontbizottság titkára. 73 Miféle milliók repkedtek? Gebin helyett szerződéses üzemeltetés Sűrűn jelennek meg mosta­nában közlemények a lapok­ban: különböző kereskedelmi, de főként vendéglátó-vállala­tok teszik közzé azoknak az üzleteknek a listáját, amelye­ket bérbe vagy szerződéses üzemeltetésbe kívánnak adni. A televízió riportfilmet közölt nyilvános versenytárgyalásról, ahol a • boltokra pályázók li­citáltak; millió forintok röp­ködtek a levegőben, s az nyert, aki nagyobb összeget mondott. A néző csak bámult: ennyi pénzük van egyeseknek? És egyáltalán, mi történik itt? Kiárusítják a szocializmust? Mi is történik valójában? A gyökerek a múltba nyúlnak, Az államosításkor 90 200 bolt és vendéglátóhely volt az or­szágban, négy évvel később, 1952-ben már csak 33 000. Amint nőtt az eladható áru mennyisége, úgy sikerült az üzletek számát mintegy 65 000- re feltornázni. Ám mióta a gazdaság minden szférájában hatékonyságra kell törekedni, újra sorra zártak be a válla­latok kisebb üzleteket, mivel ráfizetésesek voltak. A la­kosság emiatt joggal háborog: bár mind több az áruház, az önkiszolgáló ABC, a kis boltok nélkülözhetetlenek. Különösen ott, ahol nincs más a közel­ben. De ahol van, ott sem ér­demes egy kiló kenyérért vagy tíz deka vajért körbejárni az önkiszolgálót. Az első ellentmondás tehát az, hogy a kis üzletek a vál­lalatok számára kevéssé kifi­zetődőli, a fogyasztók számára viszont szükségesek. A vállalat fizet — a gebines keres Ezzel szorosan összefügg a második nagy ellentmondás, amely a gebinnel kapcsolatos. Tudnivaló, hogy a kis vendég­látóhelyek és boltok túlnyomó többsége úgynevezett gebines rendszerben működik, amely rendszernek az a lényege, hogy a boltvezető nem számol el tételesen a vállalattal, nem rögzíti pénztárgépben a for­galmat. Ezt a rendszert az ad­minisztráció csökkentése érde­kében kellett bevezetni még az ötvenes években. A gebin, különösen a vendéglátásban, köztudottan kincsesbánya. Nem véletlen, hogy nyugalom­ba vonult élsportolók és más neves személyek kaptak affé­le jutalomként gebint. Hol a meggazdagodás lehe­tősége? Valamivel kisebb étel­és italadagok kiszolgálása és az így létrejövő többlethasz­not egyszerűen ki lehet emel­ni a pénztárból. (A nem ge­bines, az úgynevezett szoros elszámolású üzletekben erre nincs lehetőség,-legfeljebb hús, vagy pálinka formájában le­het hazavinni, amit a vendé­gen „megtakarítottak”.} Ed­dig még csak hagyján. Az iga­zi baj ott kezdődik, amikor a gebines úgynevezett idegen árut forgalmaz, olyat, amit nem hivatalos úton szerzétt be, amelyről nincs bizonylata. Ha a gebines naponta csak egy kiló kávét, csak egy de- mizson pálinkát vesz meg az élelmiszerboltban vagy a zug- főzdében, és azt a haszon­kulccsal megemelt áron ér­tékesíti a vendéglőben, már csinos vagyonra tesz szert. Távolról sem az az egyet­len baj, hogy meggazdagszik. A vállalatot lopja meg, ame­lyik fizeti a bolt minden költ­ségét az energiától a munka­bérig, a hűtőgépektől a mosa­tási számláig. S ebben az állam által finanszírozott üz­letben a haszon a gebines zse­bét üti. Legalábbis részben. Márcsak ezért is ráfizetésesek a vállalatok számára a kis ge­bines vendéglátóhelyek. Tehát ha a gebin ráfizeté­ses, ugyanakkor a kis üzle­tekre, vendéglőkre szükség van, akkor valamit tenni kell. Az egyik lehetőség a gebines üzleteket szoros elszámoltatá- súakká alakítani. Csakhogy ez nagyon sokba kerülne. Növe­kedne az adminisztráció, a vállalati központok leterhelt­sége, és csupán a pénztárgé­pek beszerzésére másfél milli­árd forintot kellene fordítani. Szükséges lenne még a szoros elszámoláshoz vagy 15—20 000 újabb dolgozó, és akkor is ott lennénk, ahol a part szakad: fennmaradnának a régi gon­dok, nőne a ráfizetés. Önállóság és kockázatvállalás A kormány nem ezt az utat választotta, hanem lehetőséget íyújtott a kis üzletek és ven- légiátóhelyek szerződéses üze- neltetésére. Olyan boltvezető­iét keresnek, akik vállalják a kockázatot — a saját pénzű­iét is kockáztatják — és a jö­vedelem reményében .önállóan .udnak a rendelkezésükre bo- ;sájtott eszközökkel gazdál­kodni. Aki szerződéses boltot rezet, az bárhol vásárolhat árut, akár a saját kertjében termettet is árusíthatja. A forgalommal, a költségekkel nem kell elszámolnia, csupán azt az összeget kell a vállalat­nak befizetnie, amelyet elvál­lalt. S itt visszatérhetünk a ri­portfilmhez, amelyen millió­kat licitáltak a pályázók. Ezek a milliók nem a, saját pén­zük, hanem az az összeg, amelynek 3 vagy 5 évre tör­ténő befizetését vállalják. S az nyer a versenypályázaton, aki a magasabb forgalom re­ményében magasabb befizetést vállal. Lényegében erre vo­natkozik a szerződés, amelyet a boltvezető köt a vállalattal. A boltvezető megbukhat, ha nem sikerül a vállalt forgal­mat elérnie, a vállalt össze­get befizetnie. S. zs. évesen, aktív ’ mozgalmi múlt­tal a háta mögött, még ma is kiveszi a részét a település szépítéséből. Nem csak irá­nyít, de a lapátot is megfog­ja, ha vízelvezető árkot, jár­dát épít a lakosság. S még mennyi kezdeményezés fűző­dik a nevéhez! A csendes kis ház teraszán, saját termésű feketeribizli bor társaságában —, amely Gábor bácsi szerint orvosság — beszélgetünk múltról és je­lenről. Kanyarodunk visszafe­lé az emlékek útján, s ami számomra történelem, az a 73 éves embernek küzdelmes va­lóság. Megsárgult papír kerül az asztalra. „Megbízólevél. A Magyar Függetlenségi Nép­front Nógrád-Hont megyei Népi Bizottsága megbízta Kad­lót Gábort, hogy az 1949. má­jus 15-i országgyűlési képvi­selő-választáson Róna köz­ség körzetében, mint a nép­front tagja bizalmiként mű­ködjék.” — Ekkor jegyeztem el ma­gam a mozgalommal, s azóta is csinálom. Voltam a zagyva­rónai tanácson vb-elnökhe- lyettes, aztán itt, Rónafalu­ban kirendeltségvezető 15 évig. A népfront titkárává 1976-ban választottak. Ekkor fogant meg benne a nagy terv: házat kellene épí­teni a művelődés, a közös ösz- szejövetelek számára. Mert nagyot fordult ám a világ. A fiatalok közül egy­re többen végeztek főisko­lát, maradásukhoz az igénye­iknek megfelelő ’ környezetre van szükség! A lakók az öt­letet elfogadták, pénz is ke­rült a társadalmi munkavég­zés jutalma, és elkezdődött az építkezés, öreg, fiatal együtt rakta a téglát. Ma már a falu büszkesége a népfront­klub, a KISZ-helyiség, amely­ben színestévé, lemezjátszó is jutott. — Azt tartom én kedves, hogy az embereket nem el­küldeni, hanem hívni, ma­rasztalni kell. Megkedvelték a falubeliek a klubot, sok­sok rendezvénynek ad helyet. Rónafalu ma már Salgó­tarján része, peremkerülete. Hej, milyen vonakodás volt először emiatt — mondja Gá­bor bácsi. — Féltek az em­berek, hogy kevés jut majd a közös kasszából. Győzköd­tük, bátorítottuk őket. Ma már látják, nem vakvilágba beszéltünk, valóban sok tá­mogatást kapunk a városi ta­nácstól. Ügy hiszem a tanács­tagunk is méltón képviseli ügyes-bajos dolgainkat. Számtalan kitüntetés, elis­merő oklevél bizonyítja, hogy a város tanácsán, a városi népfrontbizottságon is felfi­gyeltek a rónafaluiak szor­galmára, településükhöz való ragaszkodásra. Felszabadulá­sunk 36. évfordulója tiszte­letére megkapták a Kiváló társadalmi munkáért kitünte­tést — ez most számukra a legszebben csillogó elismerés. Kadlót Gábor ismét, már ki tudja hányadszor kiváló társadalmi munkás lett. S amikor a felesége korholni kezdi, hogy mikor hagyja már abba ezt az örökös moz­golódást, szerényen elmoso­lyodik. — Aki egyszer elkezdte, az már nem tudja abbahagyni. km Hétfői betegekről — szombaton Táppénztől nem gyógyul a beteg A megyei Madzsar József Kórház-Rendelőintézet szak­orvosi rendelőjében az elmúlt esztendőben 774 ezer vizsgá­latot végeztek. Ez a szám nem a tényleges betegforgalmat tükrözi, hiszen egy-egy beteget az állapotának megfelelően több szakorvos is megvizsgált. Tény azonban,__ hogy a ren­delőintézet zsúfoltsága évről évre emelkedik:' egyes szak- rendeléseken hosszú a várakozási idő, a nagy forgalom megfeszített munkát kíván az orvosoktól. (A megyei rendelőintézet­ben a végzett felmérések alap­ján reggel 8—10 óra között a legnagyobb a betegforga­lom, annak ellenére, hogy a szakrendeléseken a délutáni órákban, sőt egyes helyeken [például fogászat, nőgyógyá­szati este hatig-hétig is van rendelés.) Az idő: reggel fél nyolc. Tumultus a 6-os autóbuszon. Óriási tolongás, zűrzavar. Gyereksírás, idős ember jaj­sóhaja. Igyekszünk mindannyi­an. A megyei szakorvosi ren­delőbe. Kinek itt fáj, kinek ott szúr. Van, aki a körzeti orvosa véleményét megerősí­tendő vagy megcáfolandó in­dult szakorvoshoz, a „több szem többet lát” elv alapján. Megérkezünk.-Az utak szét­válnak. Egyesek a kartono- zóba sietnek, beállnak a kí­gyózó sor végére. Mások a büfét ostromolják: „hajnal­ban indult a vidéki járat, reggelizni sem volt időm” — felkiáltással. A liftkezelő sem tétlenkedik. Hányszor teszi meg az utat naponta a há­rom emelet között? A koránkelők lassan elfogy- nagy a földszintről, ki-ki megy az útjára. Csupán a szana­szét szórt autóbuszjegyek, csomagolópapírok, cigaretta­végeit jelzik, hogy az első csoport már túljutott a nehe­zén. De újabb autóbusz, újabb tömeg érkezik..., s kez­dődik minden elölről. A nagy forgalom a déli órákban csap­pan valamelyest. ☆ (Dr. Fábián Zoltán, a ren­delőintézet igazgatója: — Az lenne az ideális, ha a beteg­visszarendelést maradéktala­nul meg tudnánk valósítani az arra kijelölt osztályokon. Saj­nos ez a forma ma még nem általános. Arra szeretnénk kérni a betegeket, hogy a visszarendelés időpontját mindig tartsák be!) Fogászaton, reumatológián békésen, nyugodtan üldögélő betegekre bukkanunk. F. Jánosné: — Gyógytorná­ra járok, már negyedik alka­lommal vagyok itt. Idegeske­désre nincs okom a várako­zás miatt, mert a kezelés idő­pontját a gyógytornász je­lölte meg. így egy-két órán beiül. — a kezelés idejétől függően — végzek. K. Róbert: — Nagyon jó dolognak tartom a beteg-visz- szarendeléses rendszert, mert így az orvos is, beteg is sok­kal nyugodtabb. Nem beszél­ve arról, hogy jóval több idő jut a tényleges vizsgálatra, kezelésre. ■jV Vita a kartonozóban. Beu­talóval vagy anélkül? A be­teg erősködik. A kartonozó dolgozója is. Elkerülhető len­ne a vita. ha a betegek job­ban odafigyelnének a kifüg­gesztett tájékoztatóra, vágy a hangosbemondóra, amely köz­li, hogy melyik szakrendelés­re mehetnek a páciensek be­utaló nélkül. Sőt! Arra is fel­hívják a figyelmet, hogy elő­ző leleteit, vizsgálati eredmé­nyeit mindenki vigye magá­val! ☆ (Felmérés készült a megyei rendelőintézetben a betegfor­galom és a táppénzes hely­zet alakulásáról. A számada­tok tanúsága szerint a hét­fői nap a legzsúfoltabb, ilyen­kor kérik legtöbben a táp­pénzbe vételt is. A vizsgált hétfőn . 1750 ember fordult meg a rendelőben — narr» számítva a kísérőket. Sokak­nak táppénzes papír sem kel­lett, csupán egy napra orvo­si igazolás. Ugyancsak for­galmas a csütörtök, hét vége előtt megugrik a betegszám. Érdekes módon szombaton el­enyésző a spontán bejövő be­tegek száma.) Dr. Fábián Zoltán: — Nagy felelősség az orvos számára a táppénzbe vétel jogosságá­nak eldöntése. A beteg aktív pihenése, az előírt utasítások betartása egyik feltétele a gyógyulásnak. De a táppén­zes állománytól' a beteg nem gyógyul meg, ha nem követi az előírt életmódot, ha köz­ben „agyonmaszekolja” ma­gát. Az orvosok általában fel­ismerik az álbetegeket, meg­akadályozzák a táppénzzel való visszaélést. Ez év ápri­lisától változások történtek a táppénzbevételi jogkörben is. A sebészeti, baleseti sebészeti eseteket a városban leadtuk a körzeti és üzemorvosi ren­delőknek. A szakmai ellenőr­zést természetesen továbbra is biztosítjuk. ☆ A nagy betegforgalom az intézőt tisztán tartását is be­folyásolja. Sok az elszórt sze­mét, hulladék, a betegek nem ügyelnek a környezet rendjé­nek megtartására. Alagsor. Gyermekrendelés és ügyelet. Felszabdalt bőr­ülések, a vandalizmus jelei. Nem feltételezhető, hogy a beteg gyerekek követték el.' Indokolatlan kártevés. Az igazgató főorvos kérése: — Ügyeljünk a rendre, tisztaság­ra, a kulturált környezet meg­óvására! Mindannyiunk ér­deke, hogy a gyógyítás háza,’ ahol naponta százak' és szá­zak fordulnak meg, méltó le­gyen a nevéhez, fnéltó a ben­ne zajló megfeszített, jelen­tőségteljes munkához. Kiss Mária Az óceán elektromosságot termel Hawaii mellett a Mini-Otec nevű tengeren úszó generá­tort, amely az óceán vizének segítségével termel elektro­mos energiát, nemrég helyez­ték üzembe. A kísérleti üzem az óceán felszínén levő me­leg és a 650 méteres mélység­ben levő hideg víz közti kü­lönbséget használja fel mű­ködéséhez. A meleg víz kon­denzálja és gőzzé alakítja át az üzemeltetéshez használt ammóniát, amely turbinát mű­ködtet. A gőzt a következő fá­zisban a hideg víz ismét fo­lyadékká változtatja. Tehát egy zárt ciklusról van szó, amelyben az ammóniát ál­landóan újra felhasználja az üzem. A kísérleti üzemet a termelt elektromos energia kb. 65 százaléka tartja működés­ben, a maradékot egyelőre akkumulátorok feltöltésére használják. Ez a kísérleti üzemnél 15 kW. A közelmúltban nyílt meg Salgótarjánban, a Beszterce- lakótelepen a Wográd megyei Iparcikk-kiskereskedelmi Vál­lalat cs a VILLÉRT Vállalat közös üzemeltetésű szakboltja, ahol különféle villamossági berendezéseket és szerelési anya- gakot vásárolhatnak a vevők. — báb —* Hétköznapi dolgok A téma, amelyekről itt szó lesz, mindahány salgótarjáni tapasztalás, így szükségtelen újólag ismételni. Tej Az április eleji nemzeti ün­nep második napján futkos­tak az emberek a vásártéri bisztrótól a Kőváron át a Nemzetiig — és vissza. Tejet ezen a napon reggel 9-kor már egy gyűszűnyit sem kap­hattak. Nemhogy zacskósat, de még dobozos, tartósítottat sem, amit pedig, minden kü­lönösebb reszkír nélkül, nyu­godtan raktározhatnának az ünnepi tej-, kenyérszolgálta­tásra kötelezett vendéglátó- helyek. Nem kutattam, mi volt az ellátási zavar oka, immár úgyis eső után köpönyeg. De: közeleg, illetve immár itt a kétnapos húsvét, s ámbár ilyenkór inkább „tartalma­sabb” folyadékok a kedvelteb­bek, mégsem árt a makacs lejivókra is gondolni. Talán még idejében szólunk. Torna Naponta elnézem utcánkban a kisiskolásokat, ahogyan reg­geli futásukat végzik a Ga­garin iskolától le, a Pécskő utcán, majd a 11-es számú háznál egy rövid lépcsősoron vissza. Hasznos dolog a test­edzésnek ez a rendszeres is­kolai penzuma. Már tudniil­lik, az ifjú szervezetnek. Szu­szognak, zihálnak is a kisem­berkék, s, ahogy ravaszabbá válnak, ahol lehet, rövidítik az utat. Ennek legegyszerűbb módja átvágni a frissen zöl­dülő. parkokon, melyek zsenge sövénykoszorúja viszont szen­vedő és pusztuló áldozat. Iskoláink — tudtommal — nagy figyelmet fordítanak ne­velőmunkájukban a környe­zet- és általában a természet­védelemre. Kisdobos-, úttörő- őrsök védnökséget vállalnak lakótelepek, játszóterek, par­kok érdekében. Nem ártana tehát jobban odafigyelni e vállalásokra, jobb fegyelmező munkával, több nevelői hatá­rozottsággal megteremteni az iskolai testedzés és a környe­zetvédelem békés egymás mellett élését. Lépcső Akár többről is szó eshet­nék, de ezúttal a Palócz Im­re téri garzonházat említem. A lakók között igen sok az idős, mozgássérült ember, bot­tal, mankóval járó. Ezért is különösen feltűnő a térről felvezető lépcső kriminálisán rossz állapota. A töredezett grádicsok, ■ márványlapok ki­vált sötétedéstől balesetve­szélyt tartogatnak. Most, a város tavaszi tata­rozása idején talán az itteni tennivalókra is gondolhatná­nak az illetékesek. Kis pén­zért nagy szolgálat!' Villanyrendőr A főtér sarkán, a Centrurr előtt átkelésre várakozik a; ember. A villanyrendőr pi­rosból már zöldre kapcsolt de az átkelők agyában másod­percekig késlekedik v „kap­csolás”. A szabad jelzré olyar sápadt, hogy szinte kiveh**tet- len; szemerőltető odafigyelés­re van szükség. Aztán átkelőben rájövök nem a szememmel van kü­lönösebb baj, hanem a lám­pával.^ A borítóüveget vastag por- és piszokréteg üli. Fény­erő legyen a „talpán”, amely képes áttörni rajta. Eszembe jut a közismert színestévé-reklám szövege: Látja? Nem látja? Na, látja! (b. t.) NÖGRÁD — 1981. április 18., szombat

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom