Nógrád. 1981. március (37. évfolyam. 51-76. szám)
1981-03-13 / 61. szám
Az energiapazarlás megszüntetéséért (II.) Bár ostromolnának... „A terv hitelforrásokat és állami támogatást irányoz elő a széles körben feltárt ágazati és vállalati energiamegtakarítási, beruházási javaslatok megvalósításához.” (Idézet a Minisztertanács 1055/1980. XII 24-i számú határozatából.) A MANAK VALÓ ÉLÉS? — Bár ostromolnának jó. megvalósítható ötletekkel, javaslatokkal, de eddig még egy sem érkezett hozzánk. Pedig nagyon agitáljuk a vállalatokat és üzemeket, hogy éljenek a felkínált lehetőséggel. Hangsúlyozzuk, hogy az előbbi feladatokra külön keretünk van. Amit mondunk, azzal egyet is értenek, a helyzet azonban nem változik. Mi lehet ennek a magatartásnak az oka? Valószínű híjával vannak még az elképzeléseknek. Ugyanakkor közrejátszhat a mának való élés gondolata és gyakorlata, esetleg a távlatokban való gondolkodás hiánya, ennek elvetése — mondták a Magyar Nemzeti Bank megyei igazgatóságán. Ezek után adjuk át a szót a vállalatoknak. — Nálunk három téma kidolgozása van folyamatban — kezdi a tájékoztatást Hopka László, a Salgótarjáni Kohászati Üzemek műszaki vezérigazgató-helyettese. — Ezek közül a legfontosabb a kovácskemence gazdaságos kihasználásának fokozása. Előnyös megváltoztatása a jelenlegi fűtési rendszertől való eltérő megoldást követel. Ameny- nyiben sikerül megvalósítani, akkor a hatásfokot, a jelenlegi 15—20 százalékról 30 százalékra tudjuk növelni. A megvalósítás érdekében kísérleteket folytatunk a Kohászati Gyájépítő Vállalattal. Amennyiben ezek beváltják a hozzáfűzött reményeket, akkor jelentkezünk a banknál hitelért. A másik jelentős energiaracionalizálási témánk az egész vállalat elavult fűtési rendszerének korszerűsítése. Az erre vonatkozó előzetes számítások folynak. Amenynyiben elképzeléseinket megtudjuk valósítani, akkor évente tízmillió forinttal csökkentjük az energiaköltséget. A harmadik témánk a sűrített levegővel való ésszerűbb gazdálkodás megvalósítása. Erre azért van szükség, mert a jelenlegi vezetékrendszer keresztmetszete nem felel meg a követelményeknek, emiatt nagy a hálózati veszteség, és gazdaságtalan is. Elképzeléseink szerint a kis hatékónyságú gépeket nagyobbra és korszerűbbre cseréljük fel, ameny- nyiben anyagi lehetőségeink ezt lehetővé teszik. Elképzeléseinket már bejelentettük szakmai irányító szervünknél, a Magyar Vas- és Acélipari Egyesülésnél. A salgótarjáni öblösüveggyár az Energiagazdálkodási Intézettel közösen két olyan témát dolgoz ki, amihez hitelt kér a banktól. Elképzeléseik megvalósítása előreláthatólag 25—28 millió forintba kerül. A beruházás költsége 2,5 év múlva megtérül. A Salgótarjáni Tűzhelygyár és Vasöntöde vezetőinek kérésére az MTESZ szakemberekből álló bizottsága felülvizsgálja a gyár egész energiarendszerét, és megteszi a szükséges javaslatokat. Ezek után olyan minősítésre vállalkozni, hogy sok-e, vagy kevés a folyamatban levő javaslat — felelőtlenség volna. Azt azonban nem árt hangsúlyozni, hogy minél- többen és minél gyorsabban kövessék a kezdeményezők, vállalkozók példáját. Még akkor is, ha nem feledkezünk el arról, hogy megyénkben sok a gyáregység, a telephely, ezeknek szűkre szabott lehetősége rövidre zárja a messzebb tekintés lehetőségét. KIS LÉPÉSEKKEL A nagy átfogó elképzelések nem helyettesíthetik azoknak a lehetőségeknek a kihasználását, amelyek jelenleg is megtalálhatók megyénk üzemeiben. Hogy a kis lépésekkel is lehet jó eredményt elérni, azt a BRG salgótarjáni gyárának példája is bizonyítja. 1980-ban a megnövekedett termelésükhöz kevesebb energiát használtak fel, mint 1979-ben. A FÜTÖBER nagy- bátonyi gyára, a nagybátonyi harisnyagyár, valamint a VEGYÉPSZER salgótarjáni gyára eredményesen használja ki a kooperációban rejlő lehetőségeket. Az előző két évben elkezdődött kedvező folyamat kibontakozása még erőteljesebb lenne, ha a kínálkozó lehetőségeket jobban megragadták volna az üzemek vezetői, ha gyorsabb ütemben növelték volna a kevesebb energiát igénylő gyártmányaikat, ha idejében elkészítették volna a fajlagos energiafelhasználásra előírt mutatókat. Ha a műszaki fejlesztéseknél, rekonstrukcióknál előnyben részesítették volna az energiatakarékos berendezések és technológiák megvásárlását. Látszólag kis lépésekről van szó, olyanokról, amelyek milliókat hozhatnak a konyhára. NEM KAPHAT LÉTJOGOSULTSÁGOT Még mindig él és hat az olyan felfogás, mely szerint mi kevés energiát használunk fel, aminek összege alig éri el a termelési költség 3, 4, 5, esetleg 10 százalékát. Ameny- nyiben létjogosultságot kapna az előbbi szemlélet, akkor veszélybe kerülhetne a kormány elképzelése. Nem szabad nagy- és kisfogyasztókra osztani a vállalatokat. Inkább a kisebb és nagyobb lehetőségekről kell szólni. Vajon otthon is abból indulnak ki az előbb említett visszahúzó szemléletet vallók, hogy ők most kis-, vagy nagyfogyasztók, nem pedig abból, hogy miként lehet és kell saját jólfelfogott érdekükben a nap minden órájában ésszerűen takarékoskodni az energiával. (Folytatjuk) V. K. Az alapszervezet kezdeményező szerepe N Hosszú távú gazdasági tervek A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság Munkapártja VI. kongresszusán meghatározták a szocialista gazdasági fejlődés új távlatait és elfogadták a tíz évre szóló, hosszú távú tervjavaslatokat. A célok megvalósításához megfelelő biztosítékot nyújtanak az ország gazdasági életében, a legutóbbi tíz év alatt elért eredmények. A II. hétéves terv (1978—1984) első három évének terveit például 1980 szeptemberére teljesítették a dolgozók. A hosszú távú tervek szerint a következő tíz év minden esztendejében százmillió kilowattóra villamos áramot, 120 millió tonna szenet, 15 millió tonna acélt, 1,5 millió tonna nem vastartalmú fémet, 20 millió tonna cementet, 7 millió tonna műtrágyát és 1500 millió méter textíliát akarnak termelni., A mező- gazdaságban viszont ugyanezen idő alatt, évente 15 millió tonna gabonára számítanak. 5 millió tonna hal további feldolgozására készülnek, 300 000 csongbo árterületet kívánnak a termelés számára visszahódítani. Az qsszipari termelés a nyolcvanas évek végére a jelenleginek 3,1-szerese lesz, azaz ezerszerte több mint 1946-ban volt. Ekkor nyolc óra alatt állítanak elő any- nyi terméket, mint 1946-ban az egész esztendőben. in re az életnek olyan területe, ame- nCS lyen ma ne hangoznék el — és mindenhol jogosan —, hogy támogatni kell a kezedményezést, szükség van a kezdeményezésre, vállalni kell a kezdeményezéssel járó kockázatokat. ( De hogyan jelentkezik ez a gyakorlatban? Mindenhol úgy, hogy valamilyen módon kötődik a pártalapszervezet életéhez, tevékenységéhez, állásfoglalásához. Hiszen a párt irányító és ellenőrző szerepéből következik, hogy működési területén tudnia kell minden lényeges dologról, ami ott a munka vagy az emberek sorsa szempontjából fontos. Sohasem mellékes, hogy valamely kezdeményezés kérdésében miként vélekedik a pártalapszervezet, mert azt az erkölcsi-politikai támogatást, amelyet az alapszervezetnek kell nyújtania, senki mástól nem kaphatják meg a kezdeményezők. A pártszervezet a maga politikai súlyával, erejével segíthet zöld utat biztosítani az újat vagy újabbat akaróknak, de segíthet úgy is, hogy a körébe tartozó kommunistáknak konkrét megbízatásként adja valamely kezdeményezés szakmai segítését, patronálását. Az alapszervezetek felelősek a maguk területén, elsősorban a párt politikájának valóra váltásáért. Ebből egyértelműen következik, hogy a kezdeményezéshez való viszonyuk milyen legyen. Támogató, segítő, kockázatvállalásra serkentő, a tehetségeket felkaroló, a kényelem vagy olykor a kockázattól való indokolt félelem ellen fellépő.. Mindazonáltal leszűkítenénk a pártszervezeteknek’ a kezdeményezéssel kapcsolatos kötelességeit, ha csak a gazdaság, a munka, a termelés területére vonatkoztatnánk. Néha nincs nagyobb segítség a jó példánál. Ezért a pártszervezet a kezdeményezőkészség támogatásában és terjesztésében minden szóbeli agitációnál több sikert érhet el, ha maga is kezdeményez. Ha működési területét ismerve javaslatokat tesz, előremutató és a kommunisták munkáját konstruktívabbá tevő határozatokat hoz. Kezdeményezései vonatkozhatnak az élet minden területére, de mindenekelőtt a pártszervezet munkájára, s ha úgy adódik, belső életére. Pártunk életének mindennapjai ékesen bizonyítják: mindez nem valami elvont óhaj és nem is valami merőben új ötlet és új igény. A pártélet minden területén születnek új, meg új formái, módszerei, eszközei a politizálásnak. Az utóbbi években talán elsősorban a pártcsoportok izmosodtak meg, a* ott végzett munka lett erősebb, hatékonyabb, intenzívebb. És már maga ez a tény is az élethez való igazodást jelzi, hiszen a hétköznapok munkával kapcsolatos követelménynövekedése készteti arra a kisebb közösségeket, hogy összeforrottabban, a maguk területén legközvetlenebb, leginkább személyekre „lebontott” ismeretei alapján tartsák számon és fogalmazzák meg a teendőket. Hasonlóképpen sokféle kezdeményezés tanúi vagyunk a körzetek, pontosabban a lakóterületi pártalapszervezetek munkájában*, a nyugdíjas, idős párttagok foglalkoztatásában, az agitációs munka koordinálásában más társadalmi-politikai szervezetekkel, az informálódás és az informálás meggyorsítására vonatkozó törekvésekben, a kádermunka, a káderutánpótlás tervszerű, sokoldalú nevelésében, és ami nem kevésbé lényeges, örvendetes: a pártmunka elismerésében és megbecsülésében. Ha a pártalapszervezet körültekintően é» lendületesen politizál, akkor minden bizonynyal kezdeményező szerepet vállal és tölt be a szocialista hazafiságra és a proletár internacionalizmusra való nevelésben, a tudat- és az ízlésformálásra, a közéletiségre való nevelésben. Kezdeményez gazdasági építőmunkánk feladatainak minél tökéletesebb elvégzésére, ezen belül a takarékosságra, az ésszerű kockázatvállalásra. Kezdeményez a szocialista demokrácia fejlesztésére, alkotó vitákra, arra, hogy mind többen és mind aktívabban vállaljanak részt a közélet gondjaiból és tenni valóiból, kezdeményez a szocialista erkölccsel egyező egyéni és közmorál terjesztésére, illetve a meggyőzésre és harcra, ha ezekkel ellentétes nézetekkel és gyakorlattal kell megütközni. Kezdeményez mindenben, ami közvetve vagy közvetlenül a dolgozók, a magyar állampolgárok életére, anyagi és szellemi gyarapodására, közérzetére kihat. A w —I,,. —— aí ha ezt a feladatat A pártszervezet, szívósan és következetesen ellátja, akkor csak növeli tekintélyét a szűkebb közösségben, s ezáltal növeli egész pártunk és politikánk iránt a bizalmat, segít az egész ország előtt álló feladatok megoldásában. Ezért hát manapság talán az egyik legnagyobb dicséret, ha az emberek szinte egyenlőségjelet tudnak tenni a két szó közt: alapszervezet = kezedményezés. Cs. L A napokban helyezték Szembe a Nógrád megyei Állami Építőipari Vállalat salgótarjáni központi ipartelepének la katosrészlcgében azt az NDK gyártmányú, két égőfejes, védőporos hegesztőautomatát, amely a varrattól függően percenként 30 centimétertől 5,6 méterig készít kifogástalan hegesztést. A képen Szadai Nándor karbantartó villanyszerelő az automata hegesztőberendezés beállítását végzi. JÓ ÖTLETNEK bizonyult az icsegi közös tanács döntése, mikor is arról határozott Ko- ■árd társközségben a tanács- agok együtt tartsák meg ese- íékes beszámolójukat. A vá- asztókkal való közös találko- óra kézenfekvő a magyará- :at: kicsi a falu és a válasz- ókörzet lélekszáma is ala- sony. Ez pedig egyben azt s jelzi, hogy egy-egy válasz- ókörzet gondja és öröme saknem az egész falué is. E hét végi „párbeszéd” azon- an másfajta tanulságokkal is zolgált. Az utóbbi években itt 3 nagyobb rangot szereztek a :özóleti fórumok, a kimondott- ;ó fokozottabb becsülete révén felértékelődött” a közösség rdekében megfogalmazott mondandó. Ez pedig nem csak zzal jár, hogy aktívabbá válik a közéleti fórumok, hanem zzal is, hogy egy-egy feléíős- ággel megfogalmazott vélemény sokkal messzebb mutat - például — a tanácstagi be- zámolónál. Íme a bizonyság. Némely hozzászóló a köze- i múltat emlegette, méghozzá z „aránytalan fejlesztés" :apcsán. Magyarán: a közös gazgatás alá vont községek lem szerepüknek megfelelően eszesültek a fejlesztési lehe- őségekből. A „szerepüknek aegteielöen” kifejezés egyben A változás forrása azt is érzékelteti, hogy a hozzászóló nem hazabeszélt, hanem a székhelyközség Ecseget és a másik társközséget, Csécsét hasonlította ösz- sze. Az elgondolkodtató véleménynyilvánítás meglepő következményeket is érzékeltetett, a hangulatról ngm is beszélve. („Együtt jártunk a csécseiekkel a munkásjáraton. Csak lestek ránk, amikor a társadalmi munkáról beszéltünk. Azt magyarázták, nekik nincs erre szükség, megvan anélkül is majdnem minden”). Lám, egy munkásember fogalmazza meg: a könnyebben kapott fejlesztési lehetőség kényelmesebbé teszi az embereket, s mellesleg ezt a megállapítást alátámaszthatják a társadalmi munka összehasonlító adatai is. E figyelemre méltó, másutt is megszívlelendő kritikát a közeli múlttal kapcsolatban idéztük a tanácstagi beszámolóról, remélhetőleg nem is lesz már alapja. Az egyenlőbb, igazságosabb szerepkörnek megfelelő —, s nem utolsósorban elfogultságmentes — fejlesztésre garancia lehet a közelmúltban a tanácsi vezetésben végrehajtott személyi változtatás is. A SZEMLÉLETVÁLTOZÁS igénye — így fogalmazhatjuk meg számos más hozzászólás lényegét. („Társadalmi munkában rendbe tettük a faluszéli, csecsemőknek kijelölt csókát környékét. Meggondolom, hogy legközelebb oda menjek- e dolgozni, mert sokan megint összetévesztik a kijelölt szeméttárolóval"). Ráadásul azok, akiknek — finoman fogalmazva — nem kenyerük a közösség érdekében végzett munka. S az csak a kisebbik baj, hogy két nap alatt eltűnik a szemétlerakást tiltó tábla is; lényegesebb következmény, hogy a mások által hiábavalóvá tett munka kedvét szegi a jobbat akaróknak is. Szerencsére, az utóbbiak sincsenek kevesen, hiszen az egy személyre jutó társadalmi munka értéke 677 forint, a mostani tanácstagi beszámolón Is sorra vett teendők elvégzésével pedig a 700 forintos átlagot szeretnék elérni. Visszatérve egy gondolat erejéig a környezetünk védelmire, okkal fogalmazta meg a tanácstagi beszámoló: határozottabb —, ha szükséges, akkor a bírságokat sem mellőző fellépésre van szükség. S, hogy mennyire általános érvényű a kozárdi megállapítás: elég körülnézni a faluvé- geken . . . A szemléletváltozás igényére azonban még hosszasan sorolhatnánk a példákat. Mindenekelőtt az első: kényelmességből, „ne -szólj szám, nem fáj fejem” alapon ne maradhassanak rejtve a közérdeket és közegészségügyet egyaránt veszélyeztető szemetelők. Vagy a másik: mi a garancia arra, hogy a közkútba sürgetett nagy értékű szivattyú épségben marad, ha ma ugyanebből a kútból krumplihéjat (!), más egyebet halásznak ki. A járdák rohamosan pusztulnak, idő előtt tönkremennek — egyik legtöbbet vita tott témája volt a tanácstag beszámolónak. A közéleti fó rum felelősségére és jelentőségére vall, hogy nem puszta megállapítások hangzottak el „csokorba kötötték” az okok ü is. így emlegették, hogy né mely járda hidegben, kést ősszel készül el — a tanács ugyanis akkor kap (kivitelezőt Megszívlelendő a javaslat: inkább várni kell az ilyen munkával, hiszen meglehetősen drága mulatság. Ez azonban csak az egyik ok. Másutt a lakók nem öntözik a friss betont, télen meg a le nem takarított hó alatt fagy fel. Az ismétlésért már kár is, ezek ugyancsak nem kozárdi „sajátosságok”. » A TANULSÁGOKAT ösz- szegező feljegyzés —, amelyet a tanácstagok juttatnak el a beszámolóról a tanácsi vezetéshez — természetesen sokkal több észrevételt tartalmaz majd. (Igaz, az információ- szerzés első kézből is megtörtént, a közös tanács jelenlevő elnökének jegyzetfüzetében számos oldal dokumentálja a társközség tanácstagi - beszámolójában elhangzottakat). Ellentétben ezzel az összefoglalóval, nemcsak azokat, amelyek túlmutatnak a társközség és a közös tanács határain. Kétszeres hát az ok a bizakodásra: a kimondott, továbbított és meghallgatott tzó forrása lehet a változásnak. A közéleti fórumoknak — gy a tanácstagi beszámolónál: s — nem is akármilyen je- 'entősége ez Kelemen Gábor Szolgáltatás szállítással öt év alatt kevés híján harminchétmillió forint bevétele származott lakossági fuvarozásból megyénk közúti szállítással foglalkozó vállalatának. Ez a munka 1976-ban még hat és fél millió forintot eredményezett, 1980-ban pedig — négyévi egyenletes fejlődés után — kilenc és negyedmillió forintot hozott a Volán-kasszába. , IGÉNY TEHERTAXIRA! A legtöbb pénz a teher- taxik működtetése révén érkezett be: mintegy huszon- kétmillió forintra alakult öt év alatt összesen a summa. Különösen 1977 és 1978 között nőtt nagyot ez a bevétel: majdnem négyszázezer forintot, pedig 1978-ban csak egy- gyel lett több jármű — ösz- szesen tizenkilenc — mint az előző évben Volt. A legtöbb pénz — mint a többi szolgáltatásban is — 1980-ban folyt be: 4 millió 800 ezer forint. Kocsirakodós készpénzes fuvarozásból öt esztendő alatt tíz és fél millió forint származott. Ez iránt a szolgáltatás iránt különösen tavaly ugrott magasra az igény: kerekítve 3 millió 400 ezer forintot fizettek érte, azaz csaknem kétszer annyit, mint 1976-ban. A fűtőolaj szállításából származó bevétel már csekélyebb az előző tételeknél: alig kétmillió forint fél évtized alatt. Mégis figyelemre méltó, hogy ebből a szolgáltatásból is egyharmaddal nőtt a pénzbevétel a vizsgált időszak első és utolsó éve között. SALAK ÉS GAZ Salakszállításből és gázfuvarozásból ugyancsak viszonylag kevés bevétel jött össze: „csupán” kétmilliókétszázezer forint. Ám, amint az évről évre kimutatható növekedés tanúsítja: e két szolgáltatás iránt is biztosan fokozódik a kereslet Nógrád megyében. NŰGRAO - 1981. március 13., péntek
