Nógrád. 1981. március (37. évfolyam. 51-76. szám)
1981-03-08 / 57. szám
Ki tervezhet házakat Mintha a jó ízlésű emberek bosszantására építenének hosszú «vek óta csúf házakat, nyaralókat szerte az országban. Hogy hol? Tessék bejárni a Dunakanyart, a Balaton északi partját, vagy... soroljam tovább? Felesleges, a tetszetős házak és nyaralók mellett sainos mindenütt találni szemet szúró épUletförmed- Ycr.yeUet, joggal kárhoztatjuk a ,o- kat a tervezőket, akik az elmúlt tíz—húsz évben nem éppen dicséretesen saját ízlésüknek megfelelően csúfították el egy üdülőtelep, egy község, esetleg egy városrész arculatát. Főként ott virágozhatott az ilyen kontármunka, ahol sok módos ember ö«te vagyonát a szomszédét lepipáló, „puccos” házba, s a közönyös tervező helyt adott a tervrajzban a megrendelő dilettáns óhajainak. Arról nem is beszélve, hogy az Ilyen tervezés nemcsak a község képét csúfította el, hanem az építtetőt is megkárosította; a hozzá nem értés ugyanis rengeteg építőanyagot pocsékolt el. Sokan és s-altat beszéltek, írtak már arról, hogy ideje lenne megállítani ezt a folyamatot, mert fél évszázadra vagy még tovább meghatározzuk ezzel városok, falvak képét, amelyek vádiban tekintenek majd nemcsak ránk, hanem utódainkra is. Ha tárgyilagosak akarunk lenni, számot kell vetnünk a hétköznap valóságával, amelyek törvényei erősebbek az esztétikai követelményeknél. Az elmúlt 15 évben szinte mindenki egyszerre akart lakáshoz jutni. A nagy lakásépítés! programban egymillió lakás épült, ezek közül 5G0 ezer a családi ház. Gyors tempóban épültek, s mert az építtetők mihamarabb lakni akartak, sok egyéb szempontot mellőztek a tervezés és az építés során. Ugyan mit törődött a tervrajzzal az a család, amelyiknek végre megvolt az építkezéshez szükséges pénze, s addig két gyerekkel laktak egy földszintes, vizes albérletben? Akinek pedig sok pénze volt, az kitűnni akart elsősorban, nem városképet alakítani. Az építési kedv ma sem csökkent: az elkövetkező 15 évben is több mint félmillió családi ház épül. Azzal számolhatunk hát, hogy a kontároknak továbbra is áll a zászló? Szerencsére nem. Az I5VM új rendeleté szerint a jövőben csak azok végezhetnek magántervezést, akik a Magántervezői Névjegyzékben szerepelnek. Korlátozzák a tervezők létszámát? Ki fogja akkor a rengeteg családi házat megtervezni, a nyaralókról nem is beszélve? A rendelet alkotói erre is gondollak: már most 135- féle családi ház, nemkülönben 50 féle nyaraló típustervét tudják ajánlani az építtetőknek. Bízhatunk tehát abban, hogy városaink, községeink arculata ezzel szebb lesz? Mondjuk inkább úgy, reméljük, nem csúnyui további Feltéve, ha mindenki tartja ma- gát a rendelethez. k. a. HUMOR A kis Marion türelmetlenül keresztül tolakszik a várakozó vevők során és esdeklően kéri az eladónőt: „Nem tudna engem először kiszolgálni? Apám odahaza ül, és türelmetlenül vár!" — „Hát mit akarsz kislányom’’ —- kérdezi az elárusítónő jóakaratú- an. — „Egy tekarzs vécépa- plrt!" Az értelmes takarékosság Csak a pénz? Tanítói munkám során azt tapasztaltam, hogy a gyermekeknek nincs helyes fogalmuk a takarékosságról, valami szé- gyelni valónak, a szegénységre emlékeztető dolognak tartják. El sem tudják képzelni, hogy volt idő, amikor a legtöbb tanuló használt tankönyvből tanult, talpalt cipőben járt és a testvérek egymástól örökölték a kinőtt ruhácskákat. Beszéltünk a takarékosságról, igyekeztünk arra nevelni tanítványainkat, de az valami egészen más tartalmat kapott a mai gyermekek fogalmai között. Ezt bizonyította az a kis „felmérés”-féle. amit az egyik 2. osztályban végeztem. Megkérdeztem a tanulókat: ,,Kit nevezünk takarékos gyermeknek?’’ Ilyen feleleteket kaptam: „Azt, aki összegyűjti a zsebpénzét és vesz érte valami hasznos dolgot". „Azt, aki egész tanévben gyűjti a ta- karékbéiyegeket”. „Azt, aki újságot, rongyot, fémet visz a MÉH-be". Elgondolkoztattak a feleletek. Tula,időképpen mindnek igaza volt; kedves, hasznos dolgokat mondtak- de hiányoltam a „takarékosság” hagyományos, gyakorlati élet' bői vett értelmezését. Egy sem mondta azt, amit szerettem volna hallani, hogy takarékos az a gyermek, aki mindig rendesen elzárja a vízcsapot, aki nem égeti fölöslegesen a villanyt, aki nem tép ki lapot a füzetéből, nem faragja hanyagul a ceruzáját, a színeseit, aki vigyáz az iskolai és az otthoni holmijaira, aki nem rongálja a játékait, aki háziruhába öltözködik otthon, hogy az ünneplőjét, vagy az iskolai köpenyét kímélje... és így tovább sorolhatnám a mindennapi élettel járó lehetőségekét a jól értelmezett takarékosságra. De vajon miért szűkült le ennek a fogalomnak a tartalma a zsebpénzre, a takarékbélyegre. és a MÉH-re? Ennek az a magyarázata, hogy a gyermekek rossz példát látnak, mert — sajnos — a felnőttek sem eléggé takarékosak. A háború alatti és utáni nélkülözés éveiből való fokozatos felszabadulás a „végre ez is van, az is van” öröme hozta ezt magával. Ügy gondolom, nem erős a kifejezés. ha azt mondom: pazarlást látnak a gyermekeink. Látja a gyermek, hogy fél kenyerek mennek a szemétbe, szól a rádió akkor is, ha senki sem hallgatja, (valami előadás van, nem figyelnek rá), a tv-t bekapcsolják az adás kezdésekor és a műsorzárásig szól. akkor is, ha .éppen a konyhában vacsoráznak. Hogy ,az áram fogy, a tv elhasználódik? Ilyesmiről nem hall a gyermek. Nem kellene szégyelni a takarékoskodást. Tanítani kellene otthon mór a legkisebb gyermeknek is’. Attól kezdve, hogy mindent meg kell ennie, hogy ételmaradékot nem dobunk ki, az élet minden területén nyílik alkalom a jól értelmezett takarékosságra, ami nem azonos a kicsinyességgel, vagy zsugorisággal. Nyugodtan beszéljünk a gyermek előtt arról, ha ügyesen vásároltunk leértékeléskor, vagy a bizományi áruházban. Láthatja azt is, hogy a hosszabbodott ruhadivatkor ötletesen megtoldott ruhánkat hogyan tesszük viselehetővé, és nem kerül a divatjamúlt lomok közé. ö is szívesebben veszi majd fel a nagyobb testvér kinőtt ruháját, vagy a toldással hosszabított ísko- laköpenyt. Az ételekkel ügyesen gazdálkodó háziasszony gyermekei természetesnek veszik majd azt, hogy a vasárnapi ebéd maradékát milyen ötletes változtatással tálalja fel az édesanyjuk hétfőn vacsorára. Nem kicsinyesség az, sem, ha megtanulják, hogy a burgonyát, gyümölcsöt vékonyan hámozzák le és ha látják, hogy a megszáradt péksüteményből . morzsát darál, vagy tör az édesanyjuk, Az édesapák is sok-sok jó példát adhatnak az ésszerű takarékosságra, amikor az ap- róbb-nagyobb javításokat maguk elvégzik otthon, hogy ne kelljen iparosra költeni, ha látja a gyermek, hogy az autójukat is maguk bütyköl- getik, mossák, gondozzák. Lássa csak meg a gyermek, hogy az autós kiránduláson ügyel az édesapa arra, hogy a kocsi optimális sebességével vezessen, mert tudja, — mondja is meg a gyermeknek —. hogy akkor a legkisebb a benzinfogyasztás. Dr. Gergely Károlyné Nem hallják, vagy nem akarják? Mit gondolhat az ember, ha végigmegy, vagy végigszenvedi az utat Ludányhalászin! A megye talán leghoszabb községe. De télvíz idején sár, szenny, tengelyig érő víz, nyáron meg fojtogató porfelhő az utcán. Aztán tessék megnézni az út menti házakat! Rejtély, hogyan bírják ki az emberek. A házakon nincs talán egy tenyérnyi tiszta folt sem. Pedig szép házak, akár a halászit, akár a ludányit említhetnénk. Nem is szólva, a horkairól, ahol egyenesen villanegyed épült. De mit ér az, ha ai környezete lehangolóan csúnya. A község közepén áll a közös gazdaság központi irodája. Akár egy elhagyatott ház, úgy néz ki, bemenni sem lehet a sártól. Ez a helyzet Ludányhalászl- ban 1981 telének végén, amikor az egész megyében környezetvédelemről, a tavasz méltó fogadásáról beszélnek. Azt gondolhatná mindenki — és joggal —, hogy a környezet tisztaságáért, rendjéért elhangzott okos felhívásokat vagy nem hallják, vágy nem akarják. Ludányhalászi esetében ez igen megdöbbentő, mert mindig kulturált, rendezett, hangulatos település volt, ahová szívesen fordult be a vándor. Éppen a teljes igazság kedvéért egy kissé közelebbről kell megnézni a valóságot. A rendetlenséget, főleg a községen áthaladó út állapota okozza. Számítás szerint, tizenöt-húsz autóbuszjárat halad át rajta naponta, ami az elhasználódott útszakaszra igen súlyos terhet jelent. A személyforgalom is élénk a rárósi vonzáskörzet miatt, de a határátkelő felé is sokan itt közlekednek. Az elhasználódott — valamikor kettes — főútvonal megsüllyedt. Felgyülemlik rajta a víz, a sár. A járművek; a házak falára meg az emberekre verik. Egy esztendeje vízvezetéket raktak a falun átvezető utca mentén, ami még fokozta a káoszt. Betúrva hagyták a gödröt, még jó, hogy a gépkocsik nem hajtanak rá, balesetet okozhatna. Az emberek? Nem törődnek vele, elfásultak. Várják a tánács intézkedését. A tanács pedig az útért felelős KPM illetékes szervét. Várnak, várnak. A település pedig elmerül a gondozatáanságban. A remény felragyogott az idén. A községi tanács titkárától kapott értesülés szerint, talán ebben az esztendőben történik valami az úttal. A községi tanács miért nem tudja, egészen pontosan? Azért, mert neki se pénze, se joga nincs az intézkedésre. A lakosság — mivel torkig van az egész felfordulással, — minden lehetőt megfősz a rendért. Majdnem egymillió forint értékű társadalmi munkát ajánlottak fel a vízlevezető árok, a kapubejárók rendbetételére. Fósítanak az út mentén, kifestetik a sártól piszkos házakat. Szóval készen állnak. Csak történjen az utcával valami! (bobál) Használjuk ki a helyei! Ott, ahol kicsi a lakás, vagy a sok bútor miatt kevés a hely, mindpn centiméternyi felületre szükség van a holmik jobb, praktikusabb tárolásához. így például az ágy alatti szabad helyet is kihasználhatjuk, ha ágynemíílartót készítünk a következő módon. Erős lécekből elkészítjük a hosszú ládakeretet, amelyre vastagabb műanyagból, műbőrből, nyugágyvászonból rászögeljiik az oldalakat. Fedele — mint a bőröndöknél — cipzárra! csukódik. Az ágyneműn kívül felesleges — tartalék — takarókat is tarthatunk benne. Ha rossz az idő, és nincs munka az általános Iskola gya- korlókertjében, a fiúk fa-, fém-, lemezmunkával, a lányok szabással-varrással. horgolással, főzési tudnivalókkal ismerkednek a mátraszőlősi tanműhelyekben. Jól jön a gyakorlati foglalkozásokon elsajátított ismeret otthon a családban, mert számtalan háztartási teendőt könnyűszerrel elvégezhetnek a felcseperedett gyerekek. Képünkön a hetedikesek a varrógéppel ismerkednek, Csohány Erzsébetnek Marschal- kó Elemérné tanárnő mutatja a varrás technikáját. Tavaszi előrejelzés A tavaszi, divat jellemzője a klasz- szikus hullám, nosztalgikus beütésekkel. Ez általában.nagyon nőies hatású, természetesen főként a női divat területén. Már a 15— 22 éves kor közötti igazi fiatal lányok is igyekeznek világszerte behódolni ennek az új — de mégis régi divatkoncepciónak. A februárban Párizsban lezajlott divathét résztvevői egyöntetűen a fentiekkel értettek egyet, pedig a [világ különböző részéiből sereglettek össze. Az elegáns divatot a praktikum is jellegzetessé teszi és így a sportos hatás is befolyásolja a modellek összeállítását. variálási lehetőségeit. A társanyagok felhasználása egy-egy öltözéken belül továbbra is jellegzetes. Mór jó ideje á tompa, sötét-érett- színek társítása volt a divat; most erőteljesen hangsúlyt kap a fehér, világos drapp, és szürke, valamint a kék árnyalatok, a dzsungelszínek, és kiegészítőként a türkiz, erős rózsa és sárga, frappáns megoldással. Modelljeink a rajzokon: kosztümök különböző stílusban. 1. Újklasszikus: minden darabja külön más-más ruhadarabbal is hordható. A nagy kockás fésűsszövetből készül a sálgalléros zakó, pepita kockás a bő szoknya, azo^ nos színezésű a mellény, de elütő színű a paszpólozása az egyik tórsszínből. A kétsorosán záródó álló nyakú blúz is paszpólozott. 2. thanel-zsónerű kosztüm, amely nem csak Párizsban, hanem az egész világon „favorit”. Laza, könnyű, színes szövetből, a fónalszínekkel azonos horgolt paszpóllal. Újabban már a kötő-hurkoló ipar- is felhasználja e divatstílus alkalmazását. A rajzon látható modell • egyenes vonalú szoknyával, gombolás nélkül készült. Csinos hozzá a köny- nyű, csíkos zsorzsettből készült masnis nyakú blúz. 3. Dzsungelstilus, a szafarikabátka — kordnadrág, csíkos megkötött nyakú blúzzal. A színei: oroszlándrapp, natúr és fahéj. Nádor Vera NÓGRÁD — 1981. március 8., vasárnap 11 i
