Nógrád. 1981. március (37. évfolyam. 51-76. szám)
1981-03-04 / 53. szám
Takarékos úttörők Járjunk nyitott szemmel! Változó idő, változó társadalom Családok, háztartások így nevezték el gyermekmozgalmi berkekben azt az akciót, amelynek célja az osztály. az iskola berendezéseinek megóvása. A rétsági pajtások - körében különösen nagy népszerűségnek örvend ez az akció. A különféle közösségek gyakran — szülői segítséggel — még az apróbb hibákat is kijavítják az iskolában, például Nőtincsen r padokat újítottak föl, festették át. Ugyancsak hasznos kezdeményezések a környezetvédelmet segítő akciók. A járás úttörőcsapatai nem csak saját házuk táján, az iskola környékén tartanak rendet, hanem ott vannak a község minden társadalmi megmozdulásán, a felnőttekkel együtt szépítik a közterületeket. Előbb a környezetvédelmi őrjárat tagjai kutatják-keresik föl azokat a helyeket, ahol gondozásra, segítségre van szükség, majd megszervezik a társadalmi munkát. Csupán néhány akció a rétsági úttörőktől: az alsó- és a felsőpetényiek a helyi kastélyok környékének szépítésében, a diósjenőiek a szociális otthonban, a' horpácsiak a Mikszáth-kúria parkjában, a nógrádiak a várban és környékén végeztek jelentős társadalmi munkát. Bánkon. Di- ósjenőrr, Felsőpetényben Nőtincsen úgynevezett erdő- és madárvédelmi szolgálatot is tartanak a pajtások. Etetőket készítenek, élelmet adnak a madaraknak. Á hagyományőrzés szép példáját mutatják Keszegen* Nagyorosziban és Nógrádsá- pon a helyi úttörőcsapat tagjai, akik hősi emlékművek, temetők, sírok, gondozását vállalták. Folyamatosan végeznek a pajtások hasznos hulladék- anyag-gyűjtést is. sőt a textil. a papír és a fém mellett Keszegen, Nézsán és Nőtincsen rendszeresen összeszedik a gesztenyét, a száto- ki nevelőotthon úttörői pedig gyógynövényt is gyűjtenek* így járulnak hozzá az anyagén energiatakarékossági akciókhoz. Némi üröm is vegyül azonban az örömbe, mert noha a begyűitőhelyek megígérik az anyagok elszállítását, gyakran nem történik meg, s ezek alkalmanként letörik a gyerekek kedvét. Ha már gyűjtésről esik szó, megemlítendő, hogy a régi értékes tárgyak. eszközök nem kerülik el a nyitott szemmel járó-kelő gyerekek figyelmét. E holmik egy része múzeumba kerül, más része pedig az illető úttörőcsapat gyűjteményét gazdagítja. Az idei esztendő legnagyobb megmozdulása minden bizonnyal a járás ifjúsági és úttörő-váltótáborának munkálatait segíti, hiszen a pajtások és az úttörővezetők is mihamarabb szeretnék birtokukba venni a létesítményt. Már a múlt év őszén terep- rendezési munkát végeztek, rövidesen a táborépítésben segédkezhetnek. Korszerűsítik a zajszabványokat Folyamatosan korszerűsítik a •ajszabványokat a Magyar Szabványügyi Hivatalban. E napokban — KGST-megbízásból — éppen a városi zajok megengedett szintjére vonatkozó előírásokat készítik, hogy néhány hónapon belül üj szabványok lépjenek a régiek helyére — nemcsak nálunk, de a többi KGST-országban is. Hazánkban Jelenleg 37 zajszabvány yan érvényben, közülük harmincegyet az utóbbi öt évben dolgoztak ki, igazodva két nagy szervezet, a KGST és a Nemzetközi Szabványügyi Szervezet előírásaihoz. Külföldi vélemény: korszerűek a magyar zajszabványok. Az előírások legalábbis jól szolgáljak a munka- és lakóhelyek* utcák, terek csend védelmét. A korszerűsítésre ennek ellenére állandóan szükség van. Ez nem jelenti íei- tétlenül azt, hogy meg változtatok a megengedhető zajszintek mértékét. .sokkal inkább a vizsgálati módszerek korszerűsítéséről, gazdaságosabbá tételéről van szó. A miiszaki-tcchnikai fejlődés, az új gépek beállítása, vagy éppen a* új típusú könnyűszerkezetes épületek megjelenése okán a tervezőknek, megrendelőknek nemcsak azt kell tudniuk, hogy mennyi a megengedett zajszint, de főként azt, hogy milyen műszaki-fizikai Jellemzőkből, paraméterekből következtethetnek a végeredményre. Egyérteltnübb és olcsóbb vizsgálati módszerek kidolgozása a cél. Szívesen áldoznak szabadságukból utazásra időt a kazáriak, sőt mind többen választják úticéljuknak a határainkon túli városokat. A Váci Kötöttárugyár kazár! gyáregységéből már esztendők óta többen jártak a szomszédos baráti országokban. Februárban Moszkvában voltak egy negyvsnfős, csoportos repülőúton. Közöttük Horváth Ágostonná és Puzsoma Erzsébet — képünkön — akiknek a téli szabadság főleg a légi kirándulás miatt jelentett nagy élményt. Az 1980. évi népszámlálás adatai szerint az elmúlt évtizedben jelentősen növekedett a háztartások száma, de csökkent azok átlagos nagysága. Míg 1970-ben országosan száz háztartásban 295 személy élt, a múlt év januárjában ez a szám 280 volt. Tovább vizsgálva az adatokat megállapítható, hogy a fővárosban ez a szám a legalacsonyabb, itt száz háztartásban mindössze 242 személy él, a megyék közül Csongrád megyében 265,' a legmagasabb pedig Szabolcs- Szatmár megyében, ahol 317 személy él száz háztartásban. Mi az oka ennek a „létszámcsökkenésnek”? Az egyik, hogy az elmúlt évtizedben erőteljesen nőtt az egyszemélyes háztartásók száma, Jelenleg 720 ezer ember él egyedül, akiknek mintegy kétharmada nő, és 70 százalékuk az idősebb korosztályhoz tartozik. Az egyszemélyes háztartások száma Budapesten a legmagasabb. A másik ok. hogy az elmúlt évtizedben csökkent a két és több családból álló háztartások száma, ami azt mutatja, hogy a lakáshelyzet fokozatos javulásával a korábbinál kevesebb családban kényszerül több generáció közös háztartásban élni. Egyébként a több családot egyesítő háztartások száma és aránya a községekben a legmagasabb, számuk azonban az elmúlt évtizedben ott is csökkent. Ha a háztartások összetételét a keresők száma szerint vizsgáljuk, a legszembetűnőbb, hogy jelentősen és folyamatosan növekszik azoknak a háztartásoknak a száma, amelyekben csak nyugdíjasok élnek. Jelenleg a 3 millió 718 ezer háztartás egynegyede aktív kereső nélküli. Ugyanakkor a háztartások több mint egyharmadában két kereső van. Más összefüggésben vizsgálva. a száz háztartásra jutó több évtizede folyamatosan csökken az átlagos család- nagyság. Jelenleg a családoknak több mint egyharmada gyermek nélkül él. A családok összetételének alakulását szemlélteti az alábbi táblázat: gyermekkel élő családok aránya csökkent Budapesten van a legkevesebb három- és több- gyermekes család, az összes családoknak mindössze 3 százaléka. A községekben ez az arány 8 százalék. A családok gyermekszám szerinti összetétele megyénként jelentősen eltérő. A száz Az összes család százaléka Családösszetétel: 1970-ben 1980-ban Házaspár gyermek nélkül 33,7 " 34,9 Házaspár gyermekkel 56,1 54,0 Apa gyermekkel 1,3 1,7 Anya gyermekkel 8,9 ■ 9,4 Az adatok ugyanakkor azt bizonyítják, hogy az ideálisnak tekintett háromgyermekes családtípus még nem vált általánossá, sőt az elmúlt évtizedben a három és több keresők száma tíz év alatt átlagosan 143-ról 134-re csökkent Ez a szám Zala és Fejér megyében a legmagasabb, száz háztartásban átlag 148. illetve 146 kereső van, míg Békés megyében a legalacsonyabb: 125 fő A népszámlálás adatai azt mutatják, hogy hazánkban családra jutó gyermekek száma Szabolcs-Szatmár megyében átlagosan 127, Veszprémben 120, míg Csongrád és Heves megyében mindössze Ű7. Baranya és Heves megyében a legtöbb az „egyke”, az itt élő családok 35 százalékában egy gyermek van. A három és több gyermekkel élő családok aránya kiugróan magas Szabolcs -Szatmár megyében, 12 százalék, mfg a nagycsaládok aránya Somogy megyében mindössze 5 százalék. gy. z. Nogybátony idei tervei r Ui lakások, A nagybátonyi tanács legutóbbi ülésén elfogadta a település idei fejlesztési tervét. A tanács gazdasági munkájának középpontjában szerepel az alapellátás kiemelt fejlesztése, elsősorban a lakásépítés, a közműves ivó- vízellátás, az általános iskolás gyermekek oktatási feltételeinek javítása, az idős* korúakról Való sokoldalú gondoskodás. Az idei elképzelésekhez jó alapot nyújtanak az ötödik ötéves terv során elért eredmények. A nagyközségben továbbra is számolnak a társadalmi munkával, igyekeznek a mozgalomban rejlő lehetőségeket az eddigieknél jobban hasznosíötvenszemé tani. Ennek során támaszkodnak''a gazdasági egységekre, az ott dolgozó szocialista brigádokra, a nagyközség társadalmi és tömegszervezeteire, és a lakosság közreműködésére. Nagybátonyba/i 1981-ben 18 7 millió forint áll rendelkezésre a fejlesztési feladatok megvalósításához. Az összeg jelentős részét a már korábban megkezdett beruházások folytatására és befejezésére használják fel. Fő*, ként az átadott lakóépületek hiánypótlási munkálataira, a közvilágítás következő ütemének feladataira, az óvoda, a gázellátás hátralevő munkálatainak és az ABC-áruház lyes óvoda építésének befejezésére biztosítanak 8,8 millió forintot. Az idén látnak hozzá három lakóépület kivitelezésének előkészítéséhez, s új beruházásként egy ötvenszemélyes óvoda megépítéséhez, amelyre 1981-ben 2,8 ömillió forint áll rendelkezésre. Bár nem szerepel a tanács fejlesztési tervében, de a tanács érdekelt abban is, hogy az OTP az idén Nagybátonyban telepszerű. többszintes lakásokat építsen. Várhatóan 1981-ben 84 ilyen lakást ad át a Nóg- rád megyei Állami Építőipari Vállalat. A tanács a fejlesztési célkitűzések maradéktalan megvalósítására Intézkedési tervet fogadott el. (A KÉSZÜLŐDÉS.) Vasárnap délután, 14 óra. Az ebéd utáni kávé íze, még a számban, amikor a papírt az írógépbe fűzöm. Kínos belenyugvással, elvégre nem valami szívderítő érzés csaknem tiz esztendeje ugyanazt írni — eredménytelenül. Halvány iróKormos képek és a KÖZÖNY (Szubjektív krónika egy vasárnap délutánról) itt végzett munkát” — ez Illés .János véleménye, amikor körülnéz. Talán egy cigarettásdobozt — „Ez már régi!’1 Két szőlő viszont arról árulkodik, hogy abban metszettek — „Kik a tulajdonosok?" ,,Nem tudom, a faluban majd megkérdezzük.” niával akár azt is mondhatom: az igazi tavaszt — bár, most közbeszólt a keddi hó — nem is a naptár, hanem az én indulatos. gyújtogatókra acsarkodó dobogásom jelzi. Mondtam már, hogy „soha többé”., de a héten megpihentem a Bézma oldalában: s Lőrinciig—Hatvanig — amíg csak elláttam — gomolygó füstpamacsok rondították ösz- sze az eget. A „soha többé”-t visszavonva, ezt is meg akartam írni a csendes vasárnap délutánján. (A JEL) A kéziratpapírra éppen csak a dátumot pötyöghettem le, amikor jön *a szomszédasszony; Válóczi Mihály- né: — Nézd csak. csúnya füst van a Bézma alatt! Parlag vagy erdő ég, vagy csak egy halom gaz füstjét hizlalja az erős. szél. Már- már visszaülök az írógéphez, de mégis inkább gumicsizmát húzok, a kutyaudvarból pedig kiengedem Zsiványt. ,.Sohasem lehet tudni, ha megfogom életem első gyújtogató- ját. biz’ isten, megszabatom a gatyáját!” A pincesornál már kevésnek érzem a levegőt, zilál a tüdőm .,Kellene itt... valahol. . egy gyalogösvénynek... egy rövidebb útnak... lenni. .Meg is van, csak éppen rég benőtte a csipke és a galagonya. A kápolnánál a tövis a kezembe vág, Zsivány pedig rácsodálkozik a Galagonyás-dűlő fanyar füstje elől iramló három őzsutára. A riadt jószágok kétségbeesetten menekülnek, minden jel szerint „tele vannak” gidával. Egy nyiladékon átbukok a Galagonyásra. A parlag felső szélében szorgalmasan legelnek a lángok, egy-két méteres sávban már az erdő alja is égi A személyesen első ízben megtapasztalt pusztítás iszonyata csak másodpercekig bénít meg — árkon-bokron futok a falu felé. A pincesoron ismerős házaspár bámul rám, mint az eszelősre, a földdé kéredzkedik testem. — Húzd meg a harangot, és telefonálj a tűzoltóknak — tanácsolják, amikor elpihe- gem, hogy „már az erdő széle is ég, odahajtja a szél a tüzet!" Még utánam kiáltják, hogy „Igyál egy pohár bort!”; a Kossuth utcában újabb három emberrel találkozom. „Telefonálj...” — tanácsolják, és mennek tovább, gondolom, a tűzhöz. A harangláb ajtaja zárva vajon mit őriznek itt? Egy rúgás, kettő, a harmadikra szétpattannak az ajtószárnyak. A vastagabb kötélbe kapaszkodom, az erőtlen-ritmustalan húzástól kínnal-keservvel szól a harang. Talán tíz lépés innen a segélykérő telefon. A pásztói központos pontosan érti lihegő-szaggatott mondataim, vonalban a tűzoltóság. „Parlagtűz. .. de már az erdő széle 'is...” Egy pillanat, mondja' az ügyeletes és hallom, hogy egy kocsi bejelentkezik, visszaindul a telephelyre. („Lehet ma dolguk elég!”) Aztán megköszöni az információt, „azonnal indulunk!” Kész, ennyi. • 0 (A KÖZÖNY.) Minden, lakásom, harangláb, segélykérő telefon az erdő felé esik. Felkapok egy ásót, és harmadszor rohanom végig a talán két kilométeres távot. A Galagonyásban már hatalmasra hízott az üszkös-fekete sebhely, de az erdő szálfái közül is füstöt kap a szél a magasba. Tíz-húsz-harminc méteres sávokban már fekete az erdő alja. a szél pedig olyan erős. hogy a lángnyelvek negyvenöt fokos szögben emésztik a száraz avart. Riadtan csapkodok az ásó lapjával: a füst elkábít: az ösz- szesűrűsödött édes nyálat köpni sem tudom. Hosszú percek telnek el, amikor ráeszmélek, sehol egy ember. SEHOL EGY EMBER! Az még hagyján (?), hogy a szokatlan harangszó és az erdő fölé terpeszkedő füst között senki nem keres összefüggést, de én ÖT EMBER képébe szuszogtam, hogy „már az erdő széle is.. A bizonytalanság, a társtalan- ság — és valami félelem is — megrémít. Semmi baj, nyugtatom magam, de a száraz hullott galy- lyat habzsoló tűz felerősödő morajára összerezzenek. „Semmi baj... itt gyerekjáték tüzet oltani... szerencsére... nincs aljnövényzet... csak az avar ég...” Egy-két perc alatt tíz méteren is elpusztítom a lángokat, „itt, az avaron kell legyilkolni a kakast... amíg el nem éri a bozótost... Víz... csak egy egy pohár víz, de jó lenne! És újra a kétségbeesés! Mert a parlagon — szél ellenében — lefelé is terjed a tűz, ott pedig nem szálerdő, hanem áthatolhatatlan aljnövényzet „várja”. Menthetetlenül. © (A SEGÍTSÉG.) A távoli országúton* Nagymező alatt pedig észreveszem a két tűzoltóautót. Út ide nem vezet, jó- néhány apró pont légvonalban indúl a tűz felé. Kemény próba. Aki megpróbált már a veresdomb-környéki burinán felkapaszkodni a hegyre, az tudja. Jókor érkeznek — vagy tizenöten A szálerdő megrondított foltjaiban még parázsla- nak a tüskök; pillanatok alatt szétverik a parlag alján a bozótot veszélyeztető tüzet. Megkönnyebbülés, sóhaj, az ásóm nyelébe kapaszkodom. „Csak egyedül, jóember?” — olvasom a szemükből.' „Ki lehetett az az állat, el kellene kapni!” — ezt hangosan mondják. Kerülöm a tekintetüket. Szégyellem magam. Illés János, a pásztói járási tűzoltóprancsnok érkezik, szemmel láthatóan fáradt, nyúzott ő is. „Ma már vagy hat helyen voltam!” Kellemes vasárnap. Papírok zizegnek, „mennyi a terület?" „Talán úgy -20—25 hektár, de kár gyakorlatilag nincsen.” A salgótarjáni tűzoltók indulnak a kocsikhoz. „Lefelé már könnyebb lesz." Elbúcsúzunk, „Köszönjük, viszontlátásra!' Ök is ezt mondják, én is. © (AZ UTÓMUNKÁK.) ..Azt hiszem, nem kirándulók - voltak. Inkább olyan valaki, aki J NÓGRÁD - 1981. m Halljuk is a neveket, Illés János tolla szorgalmasan jegyzi. A többi mellé. Azokéhoz, akik a riadt dadogásra — a Galagonyásban már az erdő széle is ég! — fülük botját sem mozdították. Restek voltak a tűzhöz menni. © (A KÁR?) Hazafelé menet látom, a tűzoltóparancsnok gépkocsija ott áll az egyik közönyös háza előtt. Lehet, hogy nem a kárról esik szó, hiszen az „nem volt”, csak 20—25 hektárnyi parlag, meg erdőalja pusztult el. Csak. Ilyen területen lett semmivé a vad- búvó, de még ennél is fontosabb a kínos bizonyság: „Hadd égjen le akár az egész erdő, nem az enyém!” © (ÉS ÍGY TOVÁB3. ..) Este érkezik apám egy gyűlésről, Indulatosan morog: „Néhány vastag bírság kellene, dobra verve — de ehhez el kellene kapni a gyújtogatót.” „Egyébként, Ecsegen is égett az egész Bugdány. Kelemen Gábor 4., szerda 5
