Nógrád. 1981. március (37. évfolyam. 51-76. szám)
1981-03-04 / 53. szám
Leltár — nyifott áruházban Nem csak a kereskedelemben, hancim a közvéleményben is nagy port kavart az elmúlt hetekben a leltározások ügye. Januárban csak az vásároljon., akinél; minden megpróbáltatás ellen gyógyszere van! — intettek bennünket úton-útfélen. Való igaz, a vevőt joggal ingerli, amikor a pi" cinyke bolt csukott ajtaján még a második héten is a leltárra hivatkozó tábla leng. A Centrum Áruházakra korábban is az volt jellemző, hogy egyetlen napi zárvaiartáa árán mértek fel készleteiket. Idén a Centrum vezérigazgatósága a salgótarjáni áruházat bízta meg: kísérleti jelleggel zárvatartás nélkül szervezze meg a januári leltárt. A salgótarjáni Centrum ezt úgy oldotta meg. hogy házon bejül, még egyes részlegeket sem barlkádozott el a vevők elől. Két ütemben, két szombat délután zárórát követően összesen kilenc óra alatt leltárívekre vettek több mint 27 millió forint értékű, 621 ezer 40a darabból álló árukészletet. A két szakaszban történt leltározás legnagyobb előnyeként értékelhető az. hogy mindkét napon leltároztak azok is, akiket az éppen nem érintett: az „ikerpárok” alkalmazása szigorította az ellenőrzést, hiszen az „idegen” párok nagyobb alapossággal, precizitással kényszerültek pótolni a hiányzó rutint. Az elkészült íveket már a felvétel közben készre szorozták, így a felvételt követő tíz percen belül eredményhez jutottak. A gyorsaságot szolgálta az Is, hogy a raktári készleteket már hét közben számba vették, így záróra utánra csak az eladótérben levő áruk maradtak. A kísérlet új megoldása továbbá az, hogy a hatalmas munkát túlóra nélkül végezték el — kihasználva az egyenlőtlen munkabeosztás kínálta lehetőséget. A pontos előkészítés részeként versenyt hirdettek a leltározásra az áruház dolgozói között, a legjobbaknak húszezer forintot osztottak szét. Minden tekintetben kiemelkedő eredményeket hozott az új rendszerű leltározás. A több mint félmillió darab árut mindössze \j15 hibával vették számba, egy tizedére csökkentve ezzel a korábbi évek hibaezrelékét. Az ellenőrök az előírt tíz százalék helyett a készlet több mint egyhar- madát ellenőrizték, s a megengedettnek alig felét tette ki a normalizált hiány. A vevő mindebből semmit nem vett észre, s az áruháznak az sem közömbös, hogy egynapi, mintegy 800 ezer forint többletbevételre tett szert. A kísérlet tapasztalatait a napokban továbbították a Centrum vezérigazgatóságára, javasolva a jó eredmények országos hasznosítását. A teljesítmény legyen a fontos A hazai fogyasztók igényeinek mind teljesebb kielégítése érdekében gyártják a három főzőlapos Gála gáztűzhelyeket a Salgótarjáni Vasöntöde és Tűzhelygyárban. Ebből a típusból naponta mintegy száz darab készül. A képen Parádi Fcrencné és Orosz Gyuláné az elkészült tűzhelyeket csomagolja. Á hulladék is érték Az anyag a termeléshez szükséges dolgok egyik legér- tékesebbike. Vigyázni, rá kétféle módon lehet: csak annyit felhasználni belőle, amennyi a kész darabhoz okvetlenül szükséges, és csak úgy felhasználni, hogy belőle kifogástalan minőségű termék, nem pedig selejt legyen. A Pásztói Szerszám- és Készülékgyárban idén is önálló tervbe foglalták az anyaggal való takarékos bánásmód fo útját-módját. A terv lelkiismeretes végrehajtását, az ehhez Szükséges ötletek születését és valóra váltását szánják a termelés gazdaságosságának egyik legfontosabb eszközéül. Különös gondot fordítanak idén az idomok szabástervének pontosabb megszerkesztésére, ezáltal a kihozatal javítására és a leesett vágási hulladék minimálisra csökkentésére. A darabolás, illetve a gyártás során keletkezett acélhulladékot megfelelő előkészítés után az olvasztásnál újra felhasználják: idén ily’ módon ötven tonna hulladékból állítanak elő ismét értéket. Hogy az öntésre való előkészítést ne tegye nehézkessé az egyéb hulladékok közüli kiválogatás, az acélhulladékok gyűjtésére az üzemek elé külön ládákat tesznek ki. Kidolgozták a gyárban a különböző - rúd- és idomacélok végdarabjainak hulladékméretnagyságát. Párhuzamosan megoldják a végdarabok, illetve a hulladékméret-dara- bok raktári visszavételezését, azok szakszerű tárolását, nyilvántartását. A nagyméretű formaöntvények technológiájának javításával és az eljárás betartásának megkövetelésével a tavalyihoz képest öt százalékkal csökkenti a fekete- sélejt arányát. Ettől az egyetlen intézkedéstől 25 ezer forint hasznot remél a gyár. Űjra felülbírálják a fémszóróporok felhasználására érvényes normákat, s a takarékossági elvekre figyelemmel intézkednek. Vevőmegtartó szándékkal Miután megszüntették állami dotációját, s erősen megnyirbálták az árkiegészítésként juttatott összegeket is, önállóan úszik már a kék vizekben a fehér hattyú. Nincs könnyű dolga, hiszen a vállalási árak legutóbbi emelése után minden leleményességére szükség lesz, hogy megtartsa piacát. A Nógrád megyei Patyolat Vállalat az idei esztendőben 15 és fél millió forintos árbevételre szeretne szert tenni, csaknem negyedszerte többre mint amennyi tavaly kasszájába,jutott A * csaknem harmincszázalékos áremelést már eleve vevőmegtartó szándékkal hajtotta végre: a legkeresettebb szolgáltatások árát emelte a legcsekélyebb mértékben. A tényeken azonban ez csak finomít, de nem változtat — drágább lett a mosatás, a vegytisztítás, a lakosság igyekszik takarékoskodni. Tehát várhatóan alábbhagy a Patyolat szolgáltatásaival szembeni érdeklődés. E nem kívánatos hatás mérséklésére engedményt tett a vállalat: csúcsszezon előtt és után egynapi vállalás esetén is elengedi vevőjének a sürgősségi felárat. Ez már az idén, az utolsó negyedévi holtszezontól fogva így lesz. A rendelők kedvét keresi a szolgáltatás minőségének javításával is. Kisgépet vásárolt a szőnvegtisztításhoz, vele gyorsabb és szebb a szőnyegek tisztítása, felújítása. Újabban géppel festik a bőrruhákat is. A ' szórógép egyenletesebben hordta fel a festéket a bőrfelületre. kezelését a fővárosi Patyolatnál tanulják a szakemberek. A mosásra szolgáló gépi kapacitás bővítésére pedig a napokban érkezett meg egy magyar és egv belga mosó-, illetve csavarógép. Az ágyneműk vasadásához való kalander kiszolgálására előrerázó és hajtogatógépet szerzett be a Patyolat, a kétkezi munka kímélésén túl az egyforma méretre hajtást is megoldja vele. A vállalási Idők betartása eddig is a csúcsidőben" okozott gondot. Az üdülési szezon elejétől novemberig tartó' időszakban a géppark el- használódottsága következtében idén sem lehetetlen, hogy nagyobb, sürgősebb munkákat csak mások rovására tudnak elvégezni. Ezen a központi üzem gépi rekonstrukciója segít, mely a főszezonban jelentkező igényekhez igazítaná a gépek teljesítőképességét. Legutóbb egyik üzemünk pártalapszerve- zetében jártam, a bérekről és az áremelkedésekről beszélgettünk. Nem ok nélkül: két óra alatt féltucatnyi álláspontot vitattunk meg. Volt, aki az automatikus pótlékokat tartotta volna megoldásnak, másvalaki azt mondta: ne keverjük össze a bérezést a szociálpolitikával I Mindenki kapjon a régi elv szerint, amit sokszor bizony megsértünk: a végzett munka, a teljesítmény alapján. Hiszen nem csak az a feladat, hogy az emelkedő közös energia- és alapanyagszámlákat kiegyenlítsük, hanem végre gazdaságosabban dolgozzunk. S mi legyen akkor a bérekkel? Ami egyedül célravezető az egyénnek, társadalomnak, vállalatnak egyaránt: igazodjanak a társadalmilag hasznos eredményhez, differenciálódjanak. Az alapképlet egyszerű — s nincs is aki érvekkel vitathatná, mivel az ösztönzés ezt kívánja. Más lapra tartozik a gyakorlat, hogy az elvek nem mindig érvényesülnek. S nem csupán arról van szó, hogy más az elmélet és más a gyakorlat. Mert tegyük fel: elhatározzák a vállalatnál, hogy mától differenciálnak. Azonnal bevezetik a készenlétben álló ösztönző bérezési rendszert. Eljön az első hónap vége, s át kell számítani a teljesítményoszlopokat forintösszegekké. Kiderül, hogy a háromgyerekes családapánál a fiatal váltótárs a „tárgy- időszakban’’ négyszáz forinttal többet teljesített. Az egyedülálló asszony bizonyult a legügyesebbnek, majd hetven százalékkal esztergált többet, mint gépszomszédja, a fiát együl nevelő, egyénbként szorgalmas, ám ügyetlen társa. Végül is mennyit kapjanak a borítékban? Érződjön-e ez a különbség a fizetésnapon. Nos kívülállóként lelkesen válaszolhatnánk hogyne, érződjön — túltéve magunkat egyéb szempontokon. De ott, abban a közösségben ez utóbbi szempontok értékrendje más, mint külső megítélésünké! A megszokott és belénkivódott gyakorlat okán — „mindenre” ki kell terjedni a bérezés felelősségének. Arra, hogy a többgyermeke^ ember gondjain segítsen és természetesen arra is, hogy ösztönözzön. Továbbá; ne sértse a kollektív szellemet, ne keltsen feszültséget munkatárs és munkatárs, vezető és vezetett között... Bizony, az ösztönzés — miért tagadnánk? — legtöbbször a sorrendben nem az első, hanem az utolsó, legalábbis a hátsó helyek egyikét foglalja el. És ez az a pont, ahol érdemes valamit eldönteni. Tartható-e, élfogadható-e mai helyzetünkben ez a besorolás, ez a rangsor? Tudva és pontosan megmérve az egymással ellentmondó követelményeket, azt hiszem a teljesítményre való ösztönzés mellett kell dönteni — a bérezésben, míg a méltányos- ’ ságnak a szocializmusban háttérbe nem szorítható követelményét a szociálpolitika kategóriájában szükséges kielégíteni. Mit jelent ez? Azt, hogy igyekezzünk kifizetni mindenkinek — életkorra, családi állapotra való tekintet nélkül — társadalmilag hasznos munkájáért! Azon szocialista elv alapján, hogy mindenkit munkája szerint illet meg a díjazás. Szigorú és „kíméletlen” parancs ez magunkkal szemben. Ám, nincs más megoldás: ahhoz, hogy a leggyorsabban és a leghatásosabban növeljük közös jövedelmünket ez *a legcélravezetőbb. Úgy vélem, nem érdektelen bérezés helyett teljesítményhez igazodó bérezést, elosztást mondani. Amikor a VI. ötéves terv szerény életszínvonal-életkörülmény előirányzatait vizsgáljuk, nem érdektelen tudni: ez átlagos, társadalmi méretű számítási érték. Mögötte — szükségszerűen — jelentős különbségekkel számólunk, mégpedig a végzett munka, a nemzeti jövedelemhez való hozzájárulás szerint. Másként fogalmazva: a legjobbakat, a gyorsan fejlődőket, nagy értékeket létrehozó vállalatokat, embereket, nagyobb részesedés illeti meg a jövedelmekből. Többet kell keresnie annak, vállalaton belül, iparágak között, de még brigádban is, aki többet tesz mindannyiunk asztalára, mert hiszen ezzel nem csak ő, hanem mindenki többet nyer! Matkó István Kérdezzük meg őket...! A termelési tanácskozáson ezúttal is a beszámolót előterjesztő üzemvezetőé volt az első és az utolsó szó. Az elnökló szakszervezeti főbizalmi fáradhatatlanul nógatta a jelenlevőket, hogy szóljanak hozzá. Az emberek félhangosan olykor egymást biztatták, de a jég csak nem tört meg, senki nem jelentkezett szólásra. Amikor szavazásra került sor, a beszámolót egyhangúan ’ elfogadták. Mindenki megkönnyebbült, hogy ezen is túl vannak. Azaz, mégsem mindenki volt elégedett. Az alapszervezeti párttitkár, az üzemvezető, a KISZ-titkár, a főbizalmi együtt keseregtek, hogy ez már ezután mindig így lesz taggyűléseiken, termelési tanácskozásaikon és más hasonló rendezvényeiken? Hiszen sok. más alkalommal nemegyszer tapasztalták: az embereknek van véleményük, észrevételük, van javaslatuk. Hallgatná meg csak őket valaki az öltözőben! Csak úgy röpködnek a csípős megjegyzések egyes szakik munkájáról, némely művezető vezetési stílusáról Félig komoly szósuhintásaikkal olykor nem kímélik az igazgatót sem! ' Ha valaki egy-egy embert az ilyen alkalmi szóvivők közül megkérdezett, hogy ha ilyen szépen tudja sorjázni, mi mindent kellene, lehetne másképpen csinálni, mint eddig, két típusválaszt kapott: 1. Nem tudok én gyűlésen be-, szólni, nincs ebben gyakorlatom. A munka az más, abban profinak érzem magam. Jöjjenek a gépem mellé, meglátják, ott nem lesz lámpalázam! 2. Nincs értelme szövegelni, úgysem változik semmi, legfeljebb magamra haragítom a főnökséget. Inkább hallgatok és reménykedem, hogy akikre tartozik,# előbb-utóbb majd csak észreveszik, amit kell. Kezdjük az első típusészrevétellel. Tulajdonképpen kézenfekvő megoldást kínál: ha egyesek szívesebben nyilatkoznak meg könyezetükről, munkájukról, életükről szűk körben, akkor így beszélgessünk velük. Nincs értelme erőltetni szereplésüket a nagy- közönség előtt, ha ők csak kettesben-hármasban beszélgetnek szívesen, fesztelenül. Igaz, ez a módszer fáradságosabb, időt emésztőbb, de megéri. Feltéve, ha valóban tudni akarjuk, hogy mit gondolnak, mit akarnak az emberek. Akkor menjünk oda hozzájuk, és kérdezzük meg őket... Ha a nagy plénum előtti rutinmonológgal nem megy, akkor legyen kötetlen párbeszéd. Esetleg kombinálni is lehetne a kettőt. És ha a kételkedők azt látják, mégis csak van értelme szólni, nos akkor elképzelhető, hogy amikor annak helye és ideje lesz, akkor majd nyíltan, őszintén ők is megszólalnak... gy. z. Szécsényi törekvések Tovább nő az állattenyésztés szerepe A szécsényi termelőszövetkezetben az állattenyésztés mindig is meghatározó szerepet töltött be a gazdálkodásban. Jelentősége az utóbbi évek nagyarányú fejlesztésének eredményeként tovább fokozódott, sőt termelési értéke a következő években is folyamatosan növekszik. A két állatfajon — a baromfin és a szarvasmarhán belül az utóbbi növekedése az erőteljesebb. Ez évben a szarvasmarhaállomány 700 darabbal gyarapodik és a tervek szerint enyr nyi lesz a húshasznú tehenek száma is. 1985-re a tervek szerint 5300 darabra nő a húshasznú szarvasmarha-állo mány. Ennek érdekében az é: elején 500 keresztezett üszőborjút vásárolnak, amelynek fele már megérkezett a közös gazdaságba, további 160 állatot pedig a hét végére várnak. Az év végére 3600 szarvasmarhával számolnak, s ennek a nagy létszámú állatállománynak megfelelő mennyiségű és minőségű, s nem utolsósorban olcsón előállított takarmányra van szüksége. A múlt évben, a csaknem 2500 hektárnyi rét-, legelŐT és szántóföldi gyepterületen négy tonnán ' felüli termést takarítottak be, szénaértékben számolva. Az idén 25 százalékkal szeretnék növelni, ami azt jelentené, hogy a szécsényi rétekről a megyei átlag háromszorosát takarítanák be. A nagy hozamok eléréséhez — mivel öntözés a területnek csak 10 százalékán végezhető — intenzív műtrágyázásra van szükség. , A gazdaságban minden tonna zöld fűterméshez 10 kilogramm nitrogén- és 4—4 kilogramm foszfor-, valamint kálium-hatóanyagot biztosítanak. A számítások szerint egy tonna széna önköltsége körülbelül 1070 forint lesz az idén, amelyből 470-et a műtrágya jelent. A szécsényi termelőszövetkezetben 1930-ban 30 százalékkal nőtt a szarvasmarhaállomány, s az idén további 20 százalékkal bővül, s így érthető módon a gazdálkodásban betöltött szerepe tovább fokozódik. A tervezett 218 millió forint árbevételből 91 milliót hoz az állattenyésztés. Bár a hústermelés kiemelt jelentőségű, a gazdaságban nagy gondot fordítanak a tejtermelés növelésére is. A tehenenkénti tejtermelés ez évben eléri a 3800 litert, azaz a tejértékesítés több mint 50 százalékkal haladja meg a tavalyit. Átgondolt, jól megalapozott tervek születtek a következő évekre Szécsényben, olyanok, amelyeknek megvalósításához a feltételek kivétel nélkül ren delkezésre állnak, s a végre hajtásnak nincs akadálya. Berettyóújfalun, a mezőgazdasági szakmunkásképző intézetben szerezte meg szakmunkás-bizonyítványát Éles Sándor, iki néhány esztendős gyakorlat után immár két éve az end- •efalvai termelőszövetkezet juhásza. Félezef darab gyapjas Hat gondozását végzi a korszerű telepen. A takarmányodon túl ellátja az egészségügyi kezelést, részt vesz az elütésben. Képűnkön a fiatal szakember egy vacka juhval, nely csak kuriózumként kapott helyet az állományban. NÓGRÁD - 1981. március 4., szerda
