Nógrád. 1981. március (37. évfolyam. 51-76. szám)
1981-03-25 / 71. szám
b/lellékesek-e a melléküzemek? (II.) Lassú az elképzelések megvalósítása Kt azonos jellegű üzemek tevékenységének összehasonlítása, az érintett melléküzemek vezetőivel és dolgozóival való személyes beszélgetés, valamint a lehetőségek alapján a bizottság nem tartotta eléggé megnyugtatónak, előremutatónak a továbbfejlődést célzó terveket. Mondván: nem tükrözi eléggé az új gazdasági követelményekhez igazodó távlatokat. ELŐNYŐS VÁLTOZÁSOK Olyan termékszerkezetre volpa szükség, amely hoszszabb távon biztosít jövőt, ugyanakkor jó nyereséget hoz, s az előbbieket árpolikai- lag is indokolni lehet. Azért szükséges változtatni a termékszerkezeten, hogy olyan jellegű gyártási rendszer alakuljon ki, amely a nagyüzemi módszer bevezetését indokolja. Amennyiben fennmarad a mai gyártmánystruktúra, az csak tovább nehezíti a szervezettebb munka feltételeinek megteremtését, tartósítja az alacsony színvonalú termelést. A bizottság vizsgálata óta előnyös változások következtek be az említett témakörben. Folyamatban van a pán- célkaparó-gyártás megvalósítása, amihez 30 millió forint hitelt kapnak. Az előzetes felmérések alapján ebből a termékből csupán a Szovjetunió tízezer darabot igényel. Az év végére, az eddigi bányamotorok helyett komplett motorokat állítanak elő, s megszervezik azok javítását. A Tatabányai Szénbányákkal való kooperációban a korszerű széntüzelésű kazánokhoz periférikus géprészeket: salaktárolót, pernyeleválasztót gyártanak. Francia licenc alapján készül majd a Fluid kazán. A szénhidrogének egy részének pótlását, valamint a gyenge szenek hatékonyabb felhasználását segíti az angol licenc alapján gyártásra kerülő széntüzeléses szárítóberendezés. A MÁV műszaki fejlesztési programjában távlatokban is szerepel a vállalat által termelésbe kerülő új gyártmány: a vagonbuktató berendezés, amihez hitelt is kaphatnak. Mint további jó lehetőség, szóba került még az energia- gazdálkodás javítását szolgáló alkatrész-, illetve készülékgyártás megvalósítása, különös tekintettel a helyi kooperációs és exportlehetőségekre. Az építési üzemnél jó lenne szűkíteni a programot, ugyanakkor kompletten felkészülni az ipari háttér megteremtésére. A háttéripar létrehozásához mind a vasszerkezeti, mind pedig a faipari üzem jó lehetőséget adhat. KORSZERŰ TECHNIKÁT ÉS TECHNOLÓGIÁT A kedvezőbb termékösszetétellel párosulnia kell a korszerűbb technikai és technológiai színvonalnak, a hatékonyabb, következetesebb irányításnak, és a műszaki felkészültségnek. Csak ily módon képesek a melléküzemek a mostani tervciklus végére elérni az évi 400 millió forint árbevételt és megközelítően a 80 millió forint nyereséget. A hatékonyabb munkát sürgeti, hogy igen alacsony az üzemidő-kihasználás. A gépüzemben nem éri el a 40 százalékot. Nehezíti az eredményesebb kibontakozást az ellátó vállalatnál tapasztalható hiányos szakértelem, a pénzügyi keretek egyenlőtlen felosztása, és a merev készletnormák. Az építési üzemben alacsony a munka termelékenysége, ami á túlzott fizikai létszámból és a kézi munkák nagy arányából adódik. Itt tetézi a gondokat a gyengén előkészített termelési folyamat, a központi anyagellátás lassúsága és hosszadalmassága. Jelentősen hozzájárulna a szervezettebb termeléshez, ha egybekapcsolnák a szén- termeléshez kötődő karbantartó munkálatokat és a külső árbevételt biztosító termelőtevékenységet. A faipari részlegnél az alacsony termelési, technikai színvonal gátolja a termelékenyebb munkát. Bármelyik termelőrészleget elemezzük, egy állandóan visszatérő gond jelentkezik: a jelenleginél magasabb színvonalú termékek előállítását, az adott szakmai felkészültséggel nem igen tudják megvalósítani. GYORSÍTANI A TEMPÓT A melléküzemek fontosak, mert jelentős kapacitással bírnak. Ezért az életképességüket kell fokozni. Ennek érdekében a bizottság javasolta, hogy a vállalat vezetői ismét vizsgálják felül, hogy mennyiben felel meg a jövő követelményeinek mostani termékstruktúrájuk, s nézzék meg, miként tudnának bekapcsolódni a megyei kooperációs lehetőségekbe. Egyértelmű továbbá az is, hogy előbbrelépni csak akkor lehet, ha "mérséklik, vagy felszámolják az elmaradt műszaki, technológiai színvonalat. Jogos az a türelmetlenség, amely abból táplálkozik, hogy egy-egy elképzelés megvalósítása igen nehézkes, lassú, hosszú az átfutási ideje. Ilyen tempót, módszert, munkastílust a mai közgazdasági szabályozórendszer nem tud a jövőben még rövid ideig sem elviselni. S ez utóbbi sem mellékes követelmény a melléküzemek fejlődésének, jövőjének meghatározásakor. Végre (venesz) Munkamegoszlás Csehszlovákia Kommunista Pártja XV. kongresszusán, 1976-ban nagy hangsúlyt kapott az a tény, hogy a csehszlovák gazdaságnak a szovjet gazdasági, tudományostechnikai élettel való kapcsolata Csehszlovákia fejlesztésének, gazdasági stabilitásának fő tényezője. Az azóta tovább erősödő, gyümölcsöző kapcsolatok a gazdasági együttműködés három módját ölelik fel. Az első: az árucsere-forgalom. Ennek eredményességét a most véget ért tervidőszak adatai igazolják: több mint 28,5 milliárd rubel volt az értéke a két ország közötti csereforgalomnak. A további tervek is biztatóak: 1981 és 1985 között — 1979-es árakon számítva — 38 milliárd rubeles árucserére számítanak. További formája a gazdasági együttműködésnek: különleges egyezmények kötése a gazdasági kooperáció erősítésére. Ezeknek a megállapodásoknak az alapján Csehszlovákia főleg technológiai berendezéséket szállít a Szovjetuniónak, onnan pedig fontos nyersanyagokat kap. Ide sorolhatók még azok a feladatok, amelyeket a két ország szakemberei olyan nagy beruházások megvalósításánál látnak el, mint például a kirigiszeppi „Foszforit” kombinát, a hmelnyicei atomerőmű, az új szovjet azbesztkombinát és mások. A gazdasági kapcsolatok harmadik, igen eredményes módja a nagyüzemek közötti együttműködés. Az elmúlt ötéves tervben a csehszlovák és szovjet nagyüzemek képviselői 18 termelésszakosítási egyezményt írtak alá. A termelésszakosítás különösen jelentős az atomerőművi berendezések, szerszámgépek, aszinkron villanymotorok, mezőgazdasági gépek gyártásánál. A jövőben lehetőség lesz a szakosításra a vegyiparban és a cellulózé- és papírgyártásban is. Az 1990-ig szóló tervek fő irányát továbbra is a termelés szakosítása, a még szorosabb gazdasági együttműködés határozza meg. A cél a szocialista munkamegosztás érvényesítése, az új hatékonyabb anyagok és géptípusok termelésének bevezetése. Nagy fejlődésre számítanak az energetikai gépgyártásban, a villamos iparban, az autógyártásban, a mezőgazdasági gépiparban, az elektronikában és számítógépgyártásban, a könnyű- és vegyipari gépek előállításában. „EGY BRIGÁD — EGY ENERGIAÖR” A Salgótarjáni Kohászati Üzemekben is fontos feladatnak tartják az energiatakarékosságot. A vállalati elképzelésekben nyolcmillió forint megtakarítás szerepel, amit az energiahordozókkal való ésszerűbb gazdálkodással akarnak elérni. Teljesítésére — s a még meglevő energiatakarékossági lehetőségek felkutatására — az energiafőosztály „Joliot Curie” Szocialista Brigádja „Egy brigád — egy energiaőr” mozgalmat kezdeményezett. A vállalat szocialista brigádjaihoz intézett felhívás nyomán a brigádok sorra csatlakoznak a mozgalomhoz. Eddig mintegy húsz brigád jelentette be, hogy egyetért az elképzelésekkel, így ezekkel a brigádokkal már kapcsolatba léptek a felhívók. Az energiafőosztály brigádja vállalta, hogy minden brigád energia-; őrével megvitatják a feladatokat és konkrét tennivalókat. FELEJTHETŐ ESZTENDŐ SZURDOKPÜSPÖKIBEN Amit raktak délig... A szurdokpüspöki Béke Termelőszövetkezet olyan évet zárt, amelyre aligha emlékszik vissza bárki is szívesen az elkövetkezendő esztendőkben. Pedig az év derekán még elég magasan lengett a zászlójuk, mint a megyében a legtöbb búzát termelő termelőszövetkezetnek — több mint 5,7 tonna volt a hektáronkénti hozam — és úgy tűnt, semmi sem akadályozhatja meg a kiemelkedő eredmények elérését. Azután meglódult a lavina, a lobogó meg egyre lejjebb ereszkedett. A tejtermelés csaknem any- nyit esett vissza, mint, ameny- nyi emelkedést terveztek. A cukorrépa a tervezett nyereség kétszeresét hozta — veszteségben — és a zöldpaprika is megmakacsolta magát, mert a tervezett 17 tonna t helyett alig több mint hetet ‘termett hektáronként. A savanyítóüzem a tervezett csaknem 17 millió forint árbevétel helyett csak 13 milliót ért el. Ezzel mintegy hárommillió forint nyereségtől „fosztotta meg” a termelőszövetkezetet. — Két évvel ezelőtt a savanyítóüzem és az állattenyésztés pótolta a növénytermesztés kieséseit, most a növénytermesztésnek kellett volna segíteni a másik két ágazaton. Ez, sajnos nem sikerült, hiába volt a jó búza — mondja dr. Tóth Ottó, a szövetkezet elnöke. — Amit hallottam, egészen egyedi eset lehet. Ugyanis a gazdaságok többségében a melléküzemági tevékenység a legritkább esetben szorul arra, hogy más ágazatok húzkodják ki szorult« helyzetéből. — Savanyítóüzemünk speciális helyzetben van. Részben saját termékeinket dolgozzuk itt fel, részben a vásároltakat. Tavaly a déli országrészben olyan paprikabőség volt, a miénkével ellentétben, hogy egyszerűen a FÜSZÉRT nem vette meg a korábban any- nyira keresett almapaprikánkat. Az már külön szerencsétlenség, hogy a szövetkezet által felvásárolt nagy mennyiségű cékla is a szurdokpüspökiek nyakán maradt, holott az lett volna a feladata, hogy a közkedvelt almapaprikához kapcsolva a FÜSZÉRT-en keresztül a savanyúságot kedvelő dolgozók asztalára jusson. Az illetékes vállalat azonban megmakacsolta magát, aminek következtében több milliós készlet maradt a feldolgozóüzemben, savanyúságában is keserűséget okozva a tőle megszabadulni nem tudó szövetkezetnek. — Mikor kezdték érezni, hogy — finoman szólva — esetleg gondok lesznek? Elvégre az elért 117 ezer forintos nyereség nem ok arra, hogy az inggombok lepattogjanak a vezetők melléről; — Novemberig bíztunk a savanyítóüzemben —, hiszen itt folyamatos a termelés és az értékesítés —, hogy teljesíti a tervét. Hiszen minden megvolt, a vevő kivételével. Megpróbáltuk üvegesáru helyett hordóban értékesíteni, de ez sem hozta meg a várt eredményt. Sőt a tavaly még hétmillió forintot érő készlet az idén már csak ötöt ér. — Ez még mindig nem valami biztató. Nagy nyereség ebből nem ígérkezik ez évre sem. — Nem. Éppen ezért a tartósítóüzem idei termelési értékét lényegesen alacsonyabbra 10 millió forintra terveztük. Változás lesz a savanyúság kiszerelésében is. Az eddigi egymillió üveg helyett csak 300 ezret töltünk meg savanyúsággal, a többit hordókban, műanyag vödrökben értékesítjük. Erre részben az üveg árának emelkedése miatt kerül sor, másrészt így csökkenteni tudjuk az alkalmi és időszaki dolgozók számát. Harmadsorban saját asszonyaink évente 2—3 hónapra felszabadulnak és valamennyien más melléküzemági tevékenységgel foglalkozhatnak. A tejtermelés hanyatlásának okai olyan messzire vezetnek vissza, hogy azt a februári TESZÖV-célvizsgálat sem tudta pontosan megállapítani. Mindenesetre közrejátszottak benne a termelőszövetkezettől független tényezők is, például a borjúszaporulat kedvezőtlen alakulása, amely köztudottan kihat a tejtermelésre. — Ezt a célvizsgálatot a termelőszövetkezet kérte. Miket állapítottak meg a szakemberek és milyen javaslatokat tettek a következő időszakra? — Az elmúlt három évet vizsgálták és sok olyan tényezőre ráirányították a figyelmet, ami fölött mi — részben üzemi vakságból — átsiklottunk. Lényegesen nagyobb figyelmet fordítunk a jövőben a költséggazdálkodásra, a piackutatásra, az értékesítés jobb megszervezésére és egy egész sor fontos, az eredményes gazdálkodáshoz nélkülözhetetlen dologra. Dr. Tóth Ottó iratokat, kimutatásokat tesz elém. Tíz évre visszamenően kigyűjtette az összes fontosabb adatot a termelőszövetkezet gazdálkodásáról. Két évre visszamenően a napi tejtermelés számai sorakoznak egy füzetben. Érdekes adatok. Talán, ha egy évvel ezelőtt kerülnek az elnök kezébe, ha egy évvel előbb látja, hogy miközben a költségek csaknem kétszeresére növekedtek, a termelési érték csak kétharmadára . . . Mert benne van, feketén-fehéren. — Erre az évre nézve biztató, hogy a jelek szerint az állattenyésztéssel nem lesz gond. A tejtermelés az 1979. évi rekordunknak —, amikor harmadikok voltunk a megyei tejtermelés! versenyben — másfélszerese ezekben a napokban. A gabona jól telelt és meggyőződésem, hogy jó év várható. A gazdaságban nyugodt a légkör. Nem mutogatnak egymásra a vezetők, hanem megpróbálnak változtatni, ami változtatásra szorul, javítani azon, amit javítani kell és természetesen továbbra is jól tenni mindazt, ami bevált 1980-ban. Mindez hozzájárulhat ahhoz, hogy a tavalyi év csak egy átmeneti kisiklás legyen, amelyet nem lehetetlen rövid idő alatt helyrehozni. Z. X. Romhányi dollárok Hárommillió-hatszázezer négyzetméternyi falburkoló esem. pét gyártanak ebben az esztendőben a Romhányi Építési Kerámiagyárban, ezzel is segítve a hazai lakásépítők igényeinek mind teljesebb kielégítését. Az elmúlt évi mennyiségnél lényegesen több burkolólap elkészítésében jelentős a szerepe az új R III. gyáregységnek, ahol sokat tesznek az első osztályú termékek gyártásáért. 1981-ben már 800 ezer négyzetméternyi csempe kerül exportmegrendelőikhez, ezért mintegy hárommillió dollárt fizetnek a vevők. — képek: kulcsár — « fíűGRAD - 1981. március 25., szerdp 3
