Nógrád. 1981. március (37. évfolyam. 51-76. szám)
1981-03-19 / 66. szám
Ezüstérem és veszteség A sokk ma már kevés m Ersekvadkerten Az érsekvadkerti Magyar— Csehszlovák Barátság Termelőszövetkezetben sok minden-- re gondoltak az elmúlt években, de arra aligha, hogy ilyen dicstelen évet is megérnek, mint a tavalyi. Hat évvel ezelőtt több mint 17 millió forint mérleg szerinti eredménnyel zárták az esztendőt, 1980-ban pedig másfél millióval. Hogy ez milyen szerény nyereség a megye egyik legnagyobb közös gazdaságához képest, azt jól mutatja, hogy ennél kevesebbet csak 1—2 termelőszövetkezet ért el. IVti az oka ennek a sikertelen szereplésnek, erre kerestünk választ Érsekvadkertan, Pintér Ferenc elnöknél, aki Kalácska Mihályné főkönyvelővel együtt a jövő — azaz idei év — tennivalóit is megpróbálta körvonalazni. Hogy ez —( az újságíró véleménye szerint — nem kecsegtet túlzottan nagy eredményekkel? Annak elsősorban az az oka, hogy ez a nagy gazdaság egyszerűen nem tudott lépést tartani az őt körülvevő változásokkal. A korábban kialakított termelési szerkezet és az üzem nagysága biztonságérzetet keltett. Rugalmasság helyett lagymatagság és előrelátás helyett megelégedettség jelentkezett. Mindez párosult egy-két kulcsfontosságú növény gyengébb hozamával és a lehetőségek máris adottak voltak ahhoz, hogy a gazdálkodás mérlegéTavaly — hivatalos kimutatás szerint — 656 ezer forint értékű anyagot takarítottak meg az ELZETT Művek szé- csényi gyáregységében. Ennek 97 százalékát a szocialista munkaverseny javára írják az illetékesek. Az egyre inkább kihasznált lehetőségek-' re és a mind reálisabb értékelésre utal, hogy egy évvel korábban még egymillió forintnál valamivel nagyobb ösz- szeget mutattak ki megtakarításként. KEVESEBB, DE JOBB Az energiatakarékosság haszna — ugyancsak az üzemiek értékelése alapján — 351 ezer forint Volt Ez az összeg az előző évinél határozottan nagyobb. A' munkaverseny eredményének hányada „csak” 80 százalék volt. Ami az újításokat illet: ösz- szesen harmincötöt nyújtottak be 1980-ban a szécsényi EL- ZETT-üzemben, Ez a mutató az előző esztendeihez képest 40 százalékos csökkenésről tanúskodik. Lényeges azonban, nek nyelve kishíján a veszteség felé billenjen. — Milyen tapasztalatokat vontak le a tavalyi tevékenységükből? — kérdeztem Pintér Ferencet. —Mindenekelőtt azt, hogy a hagyományokon ma már nem lehet építkezni, s a továbbiakban csak gondolkodva lehet dolgozni. Még elemezzük múlt évi gazdálkodásunkat, hiszen nagy területről van szó. — Es minden valószínűség szerint nagy hibákról is. Legalábbis, ha a számok mögé tekintünk. — A termelés színvonalával nincs baj. Hiszen 1600 hektár átlagában 4 és fél tonnás búzatermés nem lebecsülendő eredmény, csakúgy mint a majdnem 40 tonnás hektáronkénti cukorrépahozam. Az eredmények valóban nem mutatnak rosszul, egészen addig, amíg eszébe nem jut valakinek a termelési költségekben vájkálni. Mert azok emelkedése minden képzeletet felülmúl. Egy év alatt 68 százalékkal — 127 millióról több, mint 157 millióra emelkedett a termelőszövetkezet termelési költsége, miközben az árbevétel 125 millióról 136-ra — mindössze 14 százalékkal — nőtt. Az a gazdaság, amely az Országos Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Kiállításon ezüstérmet szerzett a dohány- termesztésben elért eredményeiért, az érem mellé, odahogy a második fél évben emelkedett a benyújtott javaslatok száma: júliustól december végéig adták át elbírálásra az összes újítás kétharmadát. A szocialista brigádok huszonegy ötletet dolgoztak ki az egész évben, vagyis az újítások 60 százaléka tőlük származik. Növekedést mutat az 1980- as újítómozgalom pénzbeli haszna az 1979-ben elérthez viszonyítva. Tavaly majdnem hétszázhúszezer forint gyűlt össze újítások eredményeként, kis híján kerek százezer forinttal több, mint 1979-ben. Forintokat alapul véve a szocialista brigádok fölénye óriási: a kimutatott haszon 97 százaléka brigádötletből keletkezett. 1875 ÓRA! Az elmúlt esztendőben az egy főre jutó hasznos munka- időalap ezer 875 óra volt, majdnem 2 százalékkal kevesebb, mint az előző tizenkét hónapban. Akkor ugyanis 1900 fölött állt e mutató. haza, másfél milliós veszteséget „profitált” a dohányföldjén. — Ennek a nem mindennapi ellentmohdásnak mi az oka? — Üj fajtával kezdtünk kísérletezni, s ez nem hozta a várt eredményt. Az év elején életbe lépett új szabvány sem kedvezett a szövetkezetnek. Kalácska Mihályné főkönyvelő a számok nyelvére fordítja a „dohány” elmaradásának okát. — A tervezett 4 és fél millió forintos költség helyett majdnem a kétszereséért állítottuk elő a dohányt. Míg 1979-ben 26 ezer 650 forint volt egy tonna dohány szűkített önköltsége, addig tavaly 62 ezer 800 forintért állítottunk elő egy tonnát. Ugyanakkor az átlagos ■ értékesítési ár tonnánként 20 ezer forinttal maradt el a tervezettől. Ezt még egy érsekvadkerti termelőszövetkezet sem engedheti meg magának. Legalábbis büntetlenül nem. Ez is arra mutat, van még mit elemezni, és főként lesz- mit kijavítani. A termelőszövetkezet vezetősége már 1980 közepén látta, hogy nem a legrózsá- sabb a gazdaság helyzete, s erről a tényről tájékoztatta a beosztott vezetőket: „.. elsőrendű feladat minden területen a költségekkel történő, céltudatos gazdálkodás. .. .A második fél évben konkrétabb intézkedéseket kell ten- tünk az ésszerűbb takarékosságra, a ráfordítások célszerű mérséklésére, a hatékonyság fokozása érdekében. Az üzemnek több mint 19 millió forinttal több ráfordítása volt mint a bázisban.” Erre a második fél évben még hozzátettek 12 milliót, így lett év végére 31. — Huszonhárom egyetemet, főiskolát végzett szakember dolgozik a termelőszövetkezetben — mondja Pintér Ferenc. — Most jön még hét újabb agrárszakember. — Nem kevés. Mit szóltak, amikor kiderült — nem sokkal az év vége előtt —, hogy az eredmény nem lesz kielégítő, sőt ilyen mennyiség mellett elképesztően gyenge? — Sokkot kaptak. . — És a tagság? — Elfogadták a beszámolót. A határozatban benne van: minden területen többet és másképpen! — Tudtak volna több nyereséget , csinálni”? — Igen. Ezt-azt eladhattunk volna a következő év rovására, de nem találtuk követendő eljárásnak. Most úgy érezzük, tiszta lappal indulhatunk. A lap tiszta. Most már csak tovább kéne hajtani. Nem ígérkezik könnyű feladatnak Ersekvadkerten. (zilahy) Brigádok fölénye Az egységes gondolkodás, cselekvés jegyében Nógrádi népfrontküldötiek a kongresszusról Gecse Lászlóné Vasárnap délután elcsendesedett' a Hazafias Népfront VIF. kongresszusának helyt adó építők székháza, véget • ért a két napig tartó tanácskozás. Hazautaztak a küldöttek, fejükben ezernyi gondolattal, sűrűn teleírt jegyzetlapokkal és sok-sok élménnyel gazdagodva. Nógrád megyét csaknem harminc küldött és meghívott vendég képviselte a* kongresszuson. Közülük szólaltatunk meg néhányat, hogy közreadják élményeiket, tapasztalataikat a hallottakról, az elkövetkezendő hétköznapok legfontosabb tennivalóiról. Aprófalvak gondjai Gecse Lászlóné óvónő. Ma- rakodipuszta népfrontbizottságának küldötte azt mondta egy néhány héttel ezelőtti beszélgetésen, hogy számára nagy jelentőségű a kongresz- szuson való részvétel, hiszen, mint fiatal, tapasztalatlan népfrontos, életében először vesz részt ilyen eseményen. Útmutatást a napi munkához, soksok ötletet várt tehát a kongresszustól. — Még nem tisztult le bennem a két nap forgataga, kavarognak az élmények. Lázasan jegyzeteltem a beszámolót, a hozzászólásokat. Próbáltam azonnal átültetni a hallottakat a mi falunk viszonyaira. Főleg az apró falvak problémáiról szóló beszámolók izgattak, ja sok ötletet adó, jó példa. Tarsolyomban magammal hoztam a szép magyar nyelv ápolásának nehéz feladatát. Az anyanyelvi nevelés fontosságát, amelyet nem lehet elég korán kezde-. ni, s amelyet óvónői munkám során az apróságokkal nap mint nap, óráról órára gyakorolnom kell. Aztán az Olvasó népért mozgalom — erről is' sok szó esett a kongresszuson. Marakodipusztán Dióssi Géza nagyon sok tennivaló van még az írott szó, a könyv megkedveltetéséért. Vagy az idősekről való gondoskodás, a cigánykérdés... Olyan programot jelölt meg a kongresz- szus, amelyből meríteni kötelességünk, mert így szolgálhatjuk igazán a mozgalom, az emberek ügyét. A sző és tett összhangja Karancslapujtő római katolikus plébánosa, Dióssi Géza a községben eltöltött három esztendő alatt elismert közéleti emberré vált, a békéért, a haladásért küzdő aktív népfrontosok közé tartozik. A megye papi békemozgalmában több mint tíz esztendeje tevékenykedik. Jelenleg a megyei papi bizottság titkára. A helyi tanáccsal, a falu vezetőivel, az emberekkel való jó kapcsolata alapján a községi népfrontbizottságba is beválasztották, s a megye küldötteként részt vett a Hazafias Népfront VII. kongresz- szusán. — Decemberben a falugyűlésen egy idős veterán nekem szegezte- a. kérdést; azt jól tudjuk, hogy magasabb szinten jó a kapcsolat a papok és az állami vezetők között, de elvárjuk, hogy lent, a falvakban is hasonlóan gyümölcsözően alakuljon a közös célokért való együttes küzdelem. Azt válaszoltam az idős embernek; íme itt vagyok és ezen munkálkodom. A kongresszus, az egyházi vezetők felszólalása is megerősített abban; valóban arra kell törekednünk, hogy közösen küzdjünk a közös célok megvalósításáért. Hogy a szó és a tett összhangban legyen. Nekünk egyházi embereknek a megváltozott gazdasági helyzethez való igazodást, a szemléletmód fejlesztésével, az erkölcsi tartás erősítésével kell segítenünk. Legyen szó bár vallásos, vagy szocialista erMarczinek István kölesről. Az emberek lelkiismeretét kell csiszolnunk, mert a lelkiismeret, az erkölcsiség tisztasága, a növekvő követelményekhez való alkalmazkodás, viheti csak tovább társadalmunk, közösségeink fejlődését. A szebb magyar jövendő pedig mindannyiunk érdeke. A népfront harmadvirágzása A Hazafias Népfront Nógrád megyei Bizottságának titkára, Marczinek István számára a kongresszus befejezte után kezdődik igazán a nagy-nagy munka. A kongresszusi állásfoglalás, a megjelölt tennivalók megvitatása, feldolgozása, a megyei sajátosságokra való kimunkálása — mind-mind a közeljövő feladatai. — A kongresszus jól tükrözte a szocialista népi-nemzeti egység erejét, amely egész társadalmunkban, így Nógrád megyében is megmutatkozik. Ezt tapasztaltuk már az elmúlt évi választások során is, s ezt erősítette a kongresszus légköre, amely az egységes gondolkodást, akaratot és cselekvést tükrözte. Kádár János elvtárs megnyilatkozása újszerű volt, amikor azt mondta, hogy a Hazafias Népfront harmadvirágzását éli. Számunkra ez fokozottabb felelősséget, nagyobb odaadást, a lakosság aktív cselekvésre ösztönzését jelenti. Mert a népfrontnak is a mindenkori követelményekhez kell igazodni, nagy feladatokat kell megoldani a párt XII. kongresszusa határozatainak végrehajtásában, a szocialista hazánk fejlődése, a béke, az emberi haladás érdekében. Ez csak a társadalom aktív támogatásával valósulhat meg. Erre kívánjuk mozgósítani Nógrád megye lakosságát is, a mindennapok szépítése-építése során. Kiss Mária Bf. >*.. »■.I. ök tudják megmondani, miért éppen ezt vállalták, és miként akarják elérni, teljesíteni céljaikat. Ezért adjuk át a szót nekik, szakmájuk, munkaterületük alapos ismerőinek és kiváló gyakorlóinak. Aki először lép be a salgótarjáni öblösüveggyár üvegfúvó üzemébe, ahogy itt mondják, a fézekaskemencék birodalmában, annak nem csak lenyűgöző amit lát, hanem óhatatlanul is-kicsúszik a száján: — Véletlenül sem égetik meg egymást? Erről nincs szó! Ezt tanúsítja a Godó István vezette nyolctagú üvegfúvó brigád az 1-es fazekaskemencénél. Tavalyi eredményeik alapján ismét jogosak a szocialista brigád arany fokozatának a viselésére. — Immáron nyolcadszor — mondja a pódiumon tevékenykedő. jól megtermett brigádvezető, Godó István, aki 35 éve vallja magát üvegfúvómesternek, és hat Kiváló dól- gozó kitüntetése van. Amikor az általa vezetett kollektíva neve szóba kerül, rögtön hozzáteszik: -1- Minőségre dolgoznak. — Gyerekek, vastag az üveg, selejtes lesz, figyeljetek jobban oda — szól fel a pódiuMunkások mondják it és hogya mon dolgozó társainak Godó Gyula, a brigád vezető testvére, aki á befejező munkálatokat végzi. A munka gyors sodrása, pillanatokra kiszámított lendülete miatt csak félmondatokra jut idő. — Egymásra vagyunk utalva — veszi vissza a szót Godó Gyula, az ötszörös kiváló dolgozó kitüntetés birtokosa, az üvegipari vállalatok szakma ifjú mesterének országos első és harmadik helyezettje. — Ha egyikünk rosszabbul, vagy lassabban dolgozik, azt a másikunk is megérzi. Aztán családos emberek vagyunk Mindegyikünknek kell a pénz Azért jövünk dolgozni, hogy legyen értelme. Ha valamilyen hibát észreveszünk, akkor egymást figyelmeztetjük. Szavainak igazságát bizonyítja pár pillanat múlva. — Gyere csak le — szólítja egyik brigádtársát a pódiumon, majd kisvártatva mond neki valamit, aztán felém fordulva a következőkkel folytatja : — Olajos lett a hideg víz, emiatt nem olyan szép a repedés a poháron, mint amilyennek lenni kell. Inkább mi vegyük észre, mint a meós, mert az akkor már selejt és mi hiába dolgoztunk, egy fillért sem kerestünk. Jóformán be sem fejezi szavait, amikor Ménesi Józsefne meós, a brigád műszaKi segítője áll meg mellette kezében tartva két poharat és mutat-, ja hol a hiba. — Ugye mondtam nektek -- veszi vissza a szót Gotíó Gyula. társai felé fordulva. Alig telik el öt, vagy tíz perc. új- i a megszólal. — Gyerekek, nagyon csúnya -i pohár. Józsikám, figyelj jobban a munkádra! Egyformán meríts! Közben, míg ezeket mondja- nem éppen lelkesedve, de a vasládába dobálja a félresikerült, selejtes terméket. Ilyen és ehhez hasonló mód szerekkel vívták ki maguknak az egyik légjobb minőségű munkát végző brigád címet. Ami a többi között azt is jelenti, hogy száz gyártott termékből — figyelembe véve az anyag összetételét — 85—95 első osztályú. ☆ A gyárudvar egyik távoli szegletében találom meg Horváth Józsefet, a 20 tagú Nógrádi Sándor nevét viselő tmk-s kollektíva vezetőjét. Vállán egy vásgörgőt cipel. Megszs- badulva terhétől, beszédbe elegyedünk, Menetelem előtt csak annyit tudtam róluk: nagy erősségük az anyagtakarékosság. — Munkánk sajátosságához tartozik, hogy figyelmünket elsősorban az anyagtakarékosságra' irányítjuk. A lakatosok minden szétszedett alkatrészből kiszedik a bronzot, s azt összegyűjtve leadják. Ugyanígy cselekszenek az esztergályosok is. De nem dobjuk el a kisebb méretű, hulladéknak számító I, U és szögvasakat sem. Hogy hány forintot takarítottunk meg az elmúlt évben, arra most fejből nem tudok válaszolni. De ' hiszem szép summát. Emel * olyan újításunk is van, amivel ugyancsak az anyagot védjük. Például a csapágyakat olajban melegítjük, utána tesszük fel. Másik újításunk a kemenceépítést gyorsítja meg. Javításukkor (alájaj három rétegben lemezt helyezünk el. Amíg nem így tettünk, addig 10—15 percnél tovább egyikünk sem bírt dolgozni. ☆ Nem túlzók, ha azt állítom, hogy a Palencsár Józsefné által vezetett többszörös Szocialista brigád címmel kitüntetett és a Vállalat kiváló brigádja címmel elismert 15 főt számláló, mérőhengereket gyártó kollektíva valóban igazi munkástulajdonosként dolgozik. — Nálunk legnagyobb érték az üveg, ezért mi korábban sem a teljesítményt hajszoltuk — állítja a brigádve- zető, majd következőket mondja: — Azt tartottuk és tartjuk ma is, hogy amit egyszer gyártottunk, azt óvjuk meg és szál-. lítsuk ki. Nálunk az a gyakorlat, hogy egymás munkáját figyelemmel kísérjük, és ha valaki elnéz valamit, a következő munkafolyamatban nem engedjük tovább. — Mi bizonyítja ennek a gyakorlatnak a hasznát? — Selejtünk 0,1 százalék. Ez úgy jön ki, hogy a kisebb méretű üvegekből kevesebb, a nagyobból esetleg több. — Négyszázalékos selejttel kezdtük, annak idején 1962-ben — kapcsolódik a beszélgetésbe a brigádvezető mellett dolgozó munkatársa. Ami még idekívánkozik, azt íem ők mondták el. Aki nem tud igazodni az itt honos tulajdoni magatartáshoz, azt nem tartóztatják. A példák tanúsítják, hogy egyik brigád sem cselekszik ördöngős dolgokat. Csupán saját örömükre, egyéni és a közösség hasznára tevékenykednek. Olyan, ma már kevésbé hangoztatott követelmények jegyében, mint a becsületesség, az egymás önzetlen segítése. — venesz — i NÖGRÄD — 1981. március 19., csütörtök 3