Nógrád. 1981. március (37. évfolyam. 51-76. szám)

1981-03-17 / 64. szám

ötfetébresztő­lista Tizennégy kőnkre témából állí­tották össze a salgótarjáni öblös- üveggyár idei újítási feladatter­vét. A téma lajstromban a tö he­lyet az anyag és energia megta­karítására vonatkozó, valamint a munkavédelem hatásosságát fo­kozó ötletek kitalálását és kidol­gozását szorgalmazzák. TAKARÉKOSSÁG ANYAGGAL Sok esi1 zo!ófiza!a"ot használnak a pohár- és vázaminták kialakítá­sából az üzemben. Enne fo­gyóeszköznek a fölújí ási módjára hívja föl az ötletemberek figyel­mét, ■» feladatterv, és háromezer forint jutalmat helyez kilátásba a használható újításért. Ugyancsak háromezer forint üti a markát annak a szakembernek, aki * forgó csi^zolókorong vib­rációját csökkenti valami úton* módon. Ennek az újításnak rész­ben biztonság, részben minőségia- vu'ás lenne az eredménye. JeTenleg a MÉH-nek adják el a gyárban csomagolásra használt kartonpapír igen nagy mennyisé­gű hulladékát. Ennek több pén2t hozó hasznosítását is várják a gyár ötletembereitől. Az elérhető díj két és fél ezer forint. Korsze üsíteni kívánják — újítás fölhasználásával — a vasúti ko­csikba történő berakodást i« a gyári illetékesek. Ez egy komplex műszaki teendő; a vele járó pénz összege kettőezer forint. IDÁIG HETET Ebben az esztendőben — még a feladatterv ismerete nélkül — hét újüással álltak elő a gyáriak. Közülük egy viszonylag kis Je­lentőségű — javaslatot fogadtak el eddig, a többi elbírálása zajlik. Figyelemre méltó — még nem elfogadott — ötlet Papp Gyula festődéi művezető újítása, ö négv- szfnű szitanyomásra dolgozott ki — általa jónak vélt — módszert. Javaslatának jelentőségét érzékel­teti. hogy eddig üzembiztosán csak eevféle színt nyomnak ezzel az eljárással. Fesztelenig normalizál Brit hőkezelő kemence Salgótarjánban Hamarosan félig angol, félig magyar gyártmányú hőkezelő kemence működik a VEGYÉP- SZER salgótarjáni gyárában. Szénacélból levő tartályoknak és kovácsoltvas-gyűrűknek he­gesztés után való feszültség­mentesítésére és normalizálá­sára szolgál az értékes szer­kezet. 950 CELSIUS-FOK A kemence acélvázát a VEGYÉPSZER emberei állí­tották föl; a szigetelést, a ve­zérlést, a fűtőelemeket és a terveket az angol Cooper Heat cég készítette és bocsátotta — a Nikex Külkereskedelmi Vál­lalat közreműködésével — a salgótarjániak rendelkezésé­re. Három méter széles, ugyan­ilyen magas és hat méter hosszú a berendezés belső te­re. Tehát a bele helyezhető tárgy méreteinek ezek a fölső határai. A hőkezelendő mun­kadarabokat kocsi mozgatja, a kocsi működését és a belső hőmérsékletet automatikával szabályozhatják a szakembe­rek. Kilencszázötven Celsius- fok a legmagasabb hőmér­séklet, amely a kemencében előállítható, s ez a tarjáni üzem céljainak megfelel. A fűtés energiáját villanyáram szolgáltatja; a szerkezet fo­gyasztási határa: háromszáz kilowatt. Ez — hasonló be­rendezéseket alapul véve — eléggé szolid fogyasztás, főleg ha tekintetbe vesszük, hogy a kemencével elvégezhető mű­veleteknek és azok hatásának mutatóit a gyár tíztonnás mun­kadarabig garantálja, de a berendezéssel megmunkálható darab maximális súlya nem kisebb, mint tizenöt tonna. CSAKIS ÉJJEL! Kizárólag éjjel működtetik a kemencét, hogy elkerüljék a villanyáram csúcsfogyasz­tásának idejét, s az ezzel járó iöbbletköl tségeket. Tavaly szeptemberben kez­dődtek a kemence telepítésé­nek kőművesmunkái. A be­rendezés már működőképes, kisebb igazítanivalók akadnak rajta. Átadási határideje már­cius húszadika. Tanácstagok a választók előtt A ménkcsi aknaüzemhez kerülő kötélterelő korong eszter- gályozását végzi a Nógrádi Szénbányák nagybátonyi gép­üzemében Sipkó Sándor esztergályos. A Nyikolajev nevét viselő aranykoszorús szocialista brigád tagja 31 esztendeje dolgozik a gépüzemben, munkájáért két alkalommal része­sült kiváló dolgozó kitüntetésben. Nőbizottság a pásztói ÁFÉSZ-nél Javultak a munkakörülmények A pásztói és sziráki ÁFÉSZ- ek egyesülésével az egész já­rásra kiterjedő szövetkezet nőbizottságának feladatai megnövekedtek. Az elmúlt esztendőben a bizottság tagjai szorgosan munkálkodtak a részközgyűléseken, a küldött- gyűléseken, a tagságot az ÁFÉSZ üzletpolitikai tervé­ben szereplő feladatok meg­valósítására serkentették. Je­lentős részük volt az új ta­gok szervezésében s abban, hogy az elmúlt esztendőben a szövetkezet tagsági célrész­jegyei 1,1 millió forinttal gya­rapodtak. A nőbizottság a pártvezető­séggel, az igazgatósággal, a szakszervezeti bizottsággal, a KISZ és a Vöröskereszt-alap- szervezettel közösen serény­kedett a párt nőpolitikái ha­tározata megvalósításáért. A pásztói ÁFÉSZ-nél 1980-ban is tovább nőtt az asszonyok, lányok szerepe, a dolgozók többsége nő, a szocialista bri­gádokban a kiváló egységért benevezett kollektívákban, arányuk meghaladja a 90 szá­zalékot. A tisztségviselők vá­lasztása során sok fiatal nő került a vezetésbe. Javult a szakmai képzésük, többségük fegyelmezetten, lelkiismerete­sen, példamutató szorgalom­mal dolgozik. A szövetkezet sokat tett élet- és munkakörülményeik javításáért. A húsboltokba, vendéglőkbe egyebek között mosogatógépet, grillsütőt, vil- lanyhúsőrlőt, olajsütőt, hű­tőpultokat, burgonyakoptatót, áruszállító kocsit szereztek be. Az ecsegi és mátrakeresztesi italboltokba bekötötték az ivó­vizet. Tizerihét egységben kor­szerűsítették az érintésvédel­met. Felújították a világítást a pásztói áruházban, az ipari részleg autójavító műhelyé­ben, öltözőket, zuhanyozót alakítottak ki. Az utóbbi esz­tendőben épült vagy felújított egységekben többnyire megol­dódtak a szociális és tisztál­kodási gondok, de az egy-két személyes boltokban tovább­ra is kellemetlen az öltöző vagy a hideg-meleg vizes mo­sogatási lehetőség hiánya. Kevés a pénz olyan eszközök beszerzésére is, amelyek csök­kentik a fizikai munkát, kul­turáltabbá, gyorsabbá teszik a kiszolgálást. A szövetkezet nőbizottsága a béraránytalanságokat igye­kezett megszüntetni, a mű­szakpótlék felemelése nagy­ban emelte a kiskereskede­lemben és a vendéglátásban dolgozó nők átlagkeresetét. A szövetkezet kereskedelmi szolgáltatásaival segítette a terület női lakosságát. Köl­csönöz többek között perme­tezőgépeket, barkácsoló eszkö­zöket, szállítókocsit, írógépet, s a tervek között szerepel hor­dozható tévé és varrógép be­szerzése is. (szabó) ALIG TÖBB mint egy fél esztendő telt el a tanácstagi választások óta, s az akkori jelölő gyűlések résztvevői, a választókörzetek állam­polgárai az elmúlt hetekben ismét találkoztak. Ez alkalommal — legyen bármilyen rövid is az idő — a régi és új tanácstagok tartották meg beszámolóikat. A számvetés időszakában, a tervciklus fordulóján különös jelentőségűek voltak ezek az összejövetelek. Elsősorban azért, mert igazolták: az elmúlt esztendőben, a tanácsi választások során, azt megelőzően a pártkongresszusra való készülő­dés közepette, majd a szakszervezeti, Hazafias Népfront választások idején a közügyek iránt megnyilvánuló érdeklődés nem csappant. A kisebb-nagyobb települések lakóit a további­akban is foglalkoztatják tágabb-szűkebb kör­nyezetük dolgai. A megye tanácsai az el­múlt ötéves terv időszakában — ezen belül tavaly — lendületesen dolgoztak közigazga­tási területükön a lakosság különböző' igé­nyeinek kielégítéséért, az ellátás javításáért. Még ha ennek tárgyi bizonyítékai különböz­nek is, egy-egy frissen készült járdaszakasz­ban, újonnan kialakított óvodai csoportban, a már birtokba vett lakásokban, üzletekben öl­töttek testet, az öröm és elégedettség hőfoka nem sokban tért el. Van ez azért, mert a ta­nácsok településfejlesztő tevékenysége terv­szerű, a lakosság érzi a tanácsokon számon tartják közérdekű felvetéseit, javaslatai kö­zül, az anyagi lehetőségek függvényében, nem egy került és jut a fejlesztési elképzelések közé. A szécsényiek méltán örülhettek együtt például az új általános iskolának, a Palotá­son élők a határidőre átadott kisvendéglőnek, a pásztóiak a helyi áfész gazdag választékot kínáló ABC áruházának. S az ilyen és ezekhez hasonló létesítmé­nyek megvalósításában a tervezők, kőműve­sek mellett milyen szerepet töltöttek be a he­lyi tanácsok tagjai? Elsősorban felelősségük kívánkozik az érde­mek közül az élre, amely hozzájárult, hogy a tanács testületéiben hozott döntések találkoz­tak választópolgáraik érdekeivel. Okosan sá­fárkodtak a rendelkezésre álló javakkal is, számtalan ötlettel mozdították elő a tanács anyagi eszközeinek hatékony felhasználását. Nem utolsósorban, a választásokat követően V azonnal munkához láttak, vállukra vették a körzetükben élők ügyes-bajos dolgait, iga­zolva, nem érdemtelenül kaptak bizalmat. A tanácstagi beszámolókon elhangzottak „összegző” jegyzőkönyve hiányos lenne az újabb kívánságok nélkül. A korábbiakhoz ké­pest azonban e területen is számottevő a szemléletben bekövetkezett változás. Ennek illusztrálására elevenitett fel példát a pász­tói járási hivatal elnöke. Korábban előfordult, hogy amikor az egyetlen tanácstagi beszámo­lón elhangzott kérések megvalósításához kel­lő összeget papírra vetették, meghaladta a húszmillió forintot. Szerényebbek a népgazdaság lehetőségei, s az objektiv körülmények ismeretéből táplál­kozva, szerényebb eszközöket igényelnek a tanácstagok jegyzetfüzeteibe került lakossági felvetések is. Általában csak a valóban indo­kolt, a legszükségesebb gondok enyhítése ér­dekében hangzottak el javaslatok, s miként azt az utóbbi időszakban megszokhattuk, zöm­mel együtt jártak társadalmi munkafelajánlá­sokkal. Utóbbira nagy a szükség, hiszen meg­sokszorozhatja a tanács pénztárcájában levő összeget, lehetőséget kínál a tervben nem sze­replő feladatok teljesítésére is. A helyi ötle­tek és tartalékok e területen is kifogyhatat­lanok. Balassagyarmat egyik körzetében pél­dául a szerény tanácstagi alap igénybevéte­lével szinte az egész utca felújítását oldották meg, másutt játszótér építéséhez volt elegen­dő. Vetődtek fel persze refrénként Ismétlődő témák is, mint a szécsényi új művelődési ott­hon, vagy a Balassagyarmaton annyira áhí­tott ivóvízellátás megnyugtató orvoslása. S bár a hatodik ötéves terv elképzelései még csak ezt követően kerülnek a testületek elé. a tanácsok jelenlevő képviselői többnyire megnyugtató választ adhattak. A TANÁCSOK tagjai megnyugvással tá­voztak beszámolójuk helyszínéről, újabb mu­nícióval felszerelkezve az elkövetkező testületi ülésekre. Ha úgy tetszik, az eddig eltelt idő­szakot — főként az újonnan tisztségbe ke­rülők — tekinthették tanulóidőnek is. A vá­lasztókkal való találkozás újabb lendületet adhat további munkájukhoz. M. Sz. Gy, Nem az állapot, a folyamat a fontos PONTOSAN EGY évvel ez­előtt találkoztunk Bernát La­jossal, a homokterenyei ter­melőszövetkezet elnökével, aki akkoriban a sok adminisztrá­ciót kifogásolta, mondván, rengeteg energiát — és mel­lesleg jó néhány titkárnőt — emésztett fel az eltelt eszten­dőkben a papírözön. — Változott-e valamit ez a helyzet tavaly óta? — Némileg igen. Ha lehet, most még többen és többfélé­re kíváncsiak. — Akkor igaz az a mondás, hogy jó volt a tavalyi papír­termés is? — Jó, de szerencsére egye­bekben is bővelkedtünk. Ta­lán 1975-ben zártunk a múlt évihez hasonlóan sikeres esz­tendőt. Igaz, akkorihar- a ho­A tolmácsi termelőszövetkezet gépműhelyében ismerkedik a különféle erő- és munkagé­pekkel Gajda Gabriella, a Szécsényi Mezőgazdasági Szakközépiskola első éves diákja, aki a gyakorlati foglalkozások idejét tölti a szakemberek között. — kulcsár — zamok még jóval a mostaniak alatt voltak. Homokterenyén különösen a növénytermesztés mutatott pompás eredményeket. Csak­nem valamennyi növényfélé­ből az eddigi legmagasabb ho­zamokat érték el. Rekordter­mést takarítottak be búzából, tavaszi árpából, de még lu­cernából is. Igaz, a kukorica — bár szépen termett — a nagy betakarítási veszteség miatt kevesebbet hozott, mint amennyi benne volt. A tehe- nenkénti tejtermelést is sike­rült 3000 liter fölé tornázni, ami így nem tűnik valami nagy eredménynek, de ha fi­gyelembe vesszük, hogy 1976- ban mindössze 1637 litert adott egy tehén, akkor más­ként fest a dolog. Jó évet zárt a juhászat is. A 122 százalé­kos bárányszaporulat a me­gyében olyan ritka, mint a fe­hér holló. — Van egy régóta működő műanyagüzemünk is, amely évről évre jelentősen hozzájá­rul a termelőszövetkezet gaz­dálkodásának biztonságához. — Igen, de azt is el kell mondanom, hogy ez csak a melléküzem állandó, céltuda­tos fejlesztésével érhető el. — Ezt úgy mondta, mintha bárki is kétségbe vonná... — SOKAN ÜGY gondolják, az már magában elég a nye­reséges gazdálkodáshoz, hogy egy termelőszövetkezetnek van melléküzeme. Ez pedig nagy tévedés. A mi üzemünk is csak azért tudott tavaly is 22 mil­lió forint termelési értéket elő­állítani, mert gyorsak, rugal­masak voltunk. Sokféle árut állítunk elő. Néha naponta kell váltani. Előfordult, hogy reggel még műanyag zsákokat készítettek a gépsoron, azután egy tele­fon és alig egy-két óra múlva már zacskók kerültek ki az üzemből, az ott dolgozó 34 nő keze alól. — Négymillió 602 ezer fo­rint nyereséggel zárták a ta­valyi évet. Ebből mennyi jut az idén fejlesztésre. — összesen egymillió 170 ezer forint. Az V. ötéves terv­ben igen sokat' költöttünk a gépesítésre, s ennek eredmé­nyeként most már elmondhat­juk, hogy optimális időben el tudunk végezni ininden me­zőgazdasági munkát. Az őszi­ek elvetésére például kilenc nap elegendő, de az aratás sem tart tovább 10 napnál. Ami sántít, az egyedül a ta­karmánybetakarítás gépsora, pontosabban annak szűk ka­pacitása. Nem hiába emlege­tik állandóan, hogy a megyé­ben gondok vannak a takar­mánynövények termesztésé­vel, betakarításával. Ez így igaz. Az már más kérdés, hogy ennek egy része nem rajtunk múlik. — A szomszédos termelő- szövetkezetekkel való együtt­működésről mondana vala­mit? — Három közös gazdaság­gal — a ceredivel, a mátra- mindszentivel, a kazárivai — működünk együtt. Jelenleg Simon István, a kazári elnök az „ügyvezető” A TESZÖV által javasolt kooperáció lé­nyege, hogy lehetőségeink ru­galmas kihasználásával segít­jük egymást, elsősorban a na­gyobb kampánymunkák — aratás, őszi' mélyszántás, ta­lajerő-visszapótlás — idején. Elvünk, minél kevesebbet tár­gyalni, minél többet csele­kedni. Ámbár azért egymás zárszámadására elmegyünk. — Nagy területen — több mint 30 hektáron — van mál­nájuk. Honnan szereznek hoz­zá munkaerőt? — Elsősorban a környék­beli, alkalmi munkát válla­lókra támaszkodhatunk, mi­vel állandó dolgozóink keve­sen vannak ahhoz, hagy a né­hány hetes érési idő alatt le tudják szedni a termést. Hi­szen ilyenkor 4—500 emberre is szükség van. Annak elle­nére, hogy az ilyen munka­erő meglehetősen drága, még­is megéri, mert a málna jól jövedelmez. JÖL SÁFÁRKODTAK a földdel, a munkaerővel, a gé­pekkel a homokterenyei ter­melőszövetkezetben. Áz elért eredmények biztatóak a jövő­re nézve. Annál is inkább, mi­vel bennük nem egy év mun­kája tükröződik, hanem egy hosszabb folyamaté. S ez két­ségkívül sikeres, Z. T. NÓGRÁD — 1981. március 17., kedd

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom