Nógrád. 1981. március (37. évfolyam. 51-76. szám)
1981-03-15 / 63. szám
ÁFÉSZ és élelmiszer-kisker. bolt Is működik a községben, ez utóbbi vezetője Osgyáni Pálné, aki lapujtői. Juhász Istvánné, az óvoda vezetője: — Fontos lenne, hogy minden herényi gyerek óvodás legyen az iskola előtt! Simon Miklós bácsi (a képen szemben) jól emlékszik a régebbi szövetkezeti időkre, a vidám műkedvelőkre.., | evezetes, megbecsült helye legújabbkori történelmünknek, ez a táj, a fenségesen magasodó Karancs, tövében a Nógrádi Sándor-vezette 1944-es par- tlzánegység harcálláspontjával, az egykori Légrádi-féle vadászkastéllyal, amely ma sokak által látogatott emlékhely, múzeum. A fasizmus elleni fegyveres harc egyik magyarországi szervező központján létesített múzeum napjainkban is sok látogatót vonz — faláról, az emléktáblák alól, soha nem hiányoznak a tisztelet koszorúi. Tisztelgés ez a hősöknek (közülük sokan áldozták életüket a későbbi abroncsospusz- tai ütközetben, a németekkel vívott tűzharcban). Tisztelet egyben mindazoknak, akik a háború végefelé ide települt, a megyében folyó partizántevékenységet szervező-irányító egységet segítették, akik nélkül egyetlen napig sem élhetett, harcolhatott volna a legbátrabbak csapata. Nevében török és óorosz eredetet vél felfedezni a tudomány (berény, herendi — néptörzs, amely „megadta magát”), s tény az is, hogy valamikor várföldek húzódtak ezen a tájon. Másként fogalmazva — királyi birtok volt a történelmi időkben. És ha már a név — Berény — szóba került: elsősorban mások említik így, kedveskedve inkább, semmint csúfolódón: „Birinke”. Miért éppen Bi- rinke? Erről aztán végképp megoszlanak a vélemények. Van, aki azt tartja, mert amikor rossz volt a termés, Bi- rinkét mondtak, amikor meg jó, hát akkor természetesen Berény volt az, amit emlegettek. Simon Miklós bácsi, erdészeti nyugdíjas, megerősít abban, hogy inkább mások ne- vezgétik Berényt Birinkének, de csupán az egyszerűség kedvéért. „Könnyebb kimondani” — vélekedik az egykori Hangya-szövetkezeti elnök, aki még arra is jól emlékszik, amikor a mai italbolt, s részben raktár, élelmiszerüzlet helyén hosszú helyiséges kocsma állt. Annak a végében ma is megtalálható a színpad (!), amelyen a helybeli műkedvelők felléptek a herényiek szórakoztatására. De, ha meg a régi művelődési szokás szóba került — semmiképpen ne feledkezzünk meg a mairól, arról, hogy itt is működik a pávakor (igaz, most sajnos, néhány tagja gyászban van), amelyet az itt született tarjáni énektanár, Fodor Nándor irányít. Éppen a kis élelmiszerboltban, az egykori színpad (most befamég a vizet is... Most a BRG Puskás Tivadar ifjúsági szocialista brigádja patronálja őket Salgótarjánból sokoldalúan, nagy szeretettel, és ami mindennél fontosabb, rendszeresen. Az új helyen (két éve kerültek ide) már minden más, nem hiányzik a víz sem... A vezetékes víz. A regionális rendszerről a lecsatlakoztatás a Nógrádi Szénbányák Vállalat generálkivitelezésében határidőre, a tervezett költKarancsberény lazott raktár) előtt találkozik a krónikás a pávások egyik tagjával, Pásztor Ferencnével. „Mi is versenyben voltunk most legutóbb, de már újabbra készülünk, Gyöngyösre megyünk fellépésre, versenyre a hónap végén. Hogy van-e herényi nóta? Hogyne lenne! Fölmegyek a hegyre... A herényi laktanya...” De már akkor szólni érdemes arról is, hogy Karancsberény határőr község (kitüntetést, elismerést is kapott!), s hogy ebben a munkában a helyi őrs sokoldalú patronálásával a legkisebbek is részt vesznek. A legkiseb- bekrőli meg azt érdemes elmondani — vélekedik a közös községi tanács (Lapujtőn a székhely) vb-titkára, Tepr Ián László —, hogy az iskolai körzetesítést követően nagy anyagi áldozattal, társadalmi munkával nagyon szép óvodát sikerült kialakítani ötven gyerek részére a régi iskola egyik szárnyában. Amikor nem volt, bizony sokan kérték — legyen! Most meg mégsem igénylik mind a hetvenkét gyereknek a szülők. A létszám alig éri el az ötvenet, igaz, a „gyes” leteltével máris újabbak jelentkeztek, sőt, hétfőn három kis társukat is fogadják a „törzstagok”. Erről meg Juhász Istvánné vezető óvónő szól a krónikásnak, megemlékezve a régi óvodáról, amelybe 17 évig hegyre fel hordták ségeken valósult meg mindhárom községben (Karancs- lapujtő, Karancsberény, Ka- rancsalja). Ez valóban a legnagyobb eredmény, amivel az újabb időkben büszkélkedhetnek és jelentőségét is csak az tudja, aki még jó víz nélkül kénytelen élni. Teplán László vb-titkár arra is szívesen emlékezik, hogy milyen korrekt, pontos munkát végzett a bányavállalat, az ötvenhétmilliós beruházás kivitelezésében és hát arról is, hogy a társuláshoz szükséges több mint ötvenszázalékos jelentkezést nem egészen tizenkét nap (!) alatt sikerült megkapni a lakosságtól. Ma legfeljebb : azön töpreng, el néhány helybeli és környékbeli, hogy „ugyan, miért nem csináltuk meg már régebben ezt az egészet?!” A hozzájárulás házanként 12 ezer forint. Ma, amikor máshol egyre többe kerül már egy-egy társulásban a lakossági részvétel. Igazán nagy eredmény. Talán a mai herényiek, azok a fiatal és középkorú ipari munkások, szakmunkások, akik a megyeszékhely legjelentősebb üzemeiben dolgoznak —, nem tudják már milyen volt az; „egy lábra vetni”, vagy akár két lábra vetni a szemet Egyed napja környékén, szeptember legelején. Pedig ez a község valamikor elsősorban paraszti munkából élt, s hát persze nyilván az erdőből is. Az idősebbek még tudják: egy lábra úgy vetett a herényi gazda, hogy jobb kézzel minden bal lépésre szórt egy marokkal az előkészített földbe. Két lábra meg úgy történt a vetés, hogy mindkét lábra történő lépésre dobtak egy-egy marékkai a földbe. De ezzel sincs vége! Volt egy ritkábban alkalmazott módja is a kézi vetésnek: „három kézre” szórni a magot, aprózott lépésSfel három pásztába hinteni... No, ez is történelem már! Jó régen nem így vetnek, ha vetnek a herényiek, de az állattartásban éppen ők változtak a legkevesebbet Most Is sok a háztájiban nevelt szarvasmarha és a sertés is — szemben más vidékek, a szomszédok szokásaival, ahol egyre inkább a kisállattenyésztés az uralkodó. Persze nyúl, miegymás, Berény- ben is van bőven. A tanácstagi — kilenc tanácstagja van a községnek — beszámolók mérlege is éppen ezekben a napokban készült el. Jó hangulatú, közösségi gondokat felemlítő beszámolók zajlottak a közeli múltban a községekben, így Berényben is, ahol elsősorban néhány még sáros, rossz út a villanyvilágítás kiegészítése, néhány hi- dacska kijavítása volt a legfőbb panasz. Az utak korszerűsítésében eddig is sokat ma partizánmúzeum, kapott a község. A közlekedésre semmi elmarasztaló észrevétel nem érkezett, s érthető az is, hogy a mintegy 1150 herényi szívesen él szülőföldjén. Egyre többen építenek és egyre többen a tanács^ által rendelkezésre adott korszerű, szép típustervek felhasználásával. Mi is kell a természeti közelség — itt valóban közel a legértékesebb része a természetnek! — előnyeit élvező urbanizált falusi élethez? Alapellátás, jó utak, jó víz, megfelelő közlekedés, óvoda. Iskola —, s ez mind együtt- ván a nagymúltú Berényben. T. P. L. Képek: Kulcsár József Az egykori harcálláspont -■ A műemléki barokk templomot nemrég renoválták. Fodor Zoli és Attila herényi Ikrekre a „kismama", őzv. Fodor Mátyásné vigyáz. A tavaszi idő kedvez az építésnek — fűrészelik a fát. Húsvét előtt átköltözik afodCsapadékos időben a kis hi- rász. Hegedűs Istvánné az új dákig ér a rohanó víz, üzletbe.
