Nógrád. 1981. február (37. évfolyam. 27-50. szám)

1981-02-14 / 38. szám

Ax SZKP XXVI. kongresszusa (V.) Tovább a béke útján Az SZKP kongresszu­sa nem csupán szovjet belügy, — nagy fontos­ságú nemzetközi ese­mény is. Itt jelölik ki a párt, az ország külpoli­tikai irányvonalát. Az elmúlt két kongresszus e téren különösen jelen­tős volt: a XXIV. kong­resszuson született meg az a békeprogram, amely oly nagy hatást gyako­rolt a világ fejlődésére, s meghatározta a hetvenes évek nemzetközi politikáját. A XXV. kongresszus pedig nem csak megerősítette, ha­nem ki is bővítette ezt a programot. MEGVALÓSULT CÉLOK Az elmúlt évtizedet, min­den konfliktus, viszály ellené­re az enyhülés évtizedének nevezik, s ebben szerepe volt a békeprogram megvalósulá­sának. Indokínában megszűnt a nyílt, fegyveres imperialis­ta beavatkozás. 1971-ben, a XXIV. kongresszuson még csak feladatként jelölhették meg az európai enyhülés és biztonság programját — azóta megszületett a helsinki záró­okmány, s nagyot léptünk előre az együttműködés, a kapcsolatok kölcsönös fejlesz­tése terén. Tíz éve még csak általános célkitűzés volt a fegyverkezési verseny korláto­zása. Azóta viszont aláírták az első- SALT-szerződést, s ha a hadászati támadófegyverek korlátozására vonatkozó máso­dik szovjet—amerikai szerző­dés mindmáig nem is lépett érvénybe, azért előírásait Washington kénytelen figye­lembe venni. A GONDOK NÖVEKEDTEK Az enyhülés gondolatának előretörésén az agresszív im­perialista erők koncentrált tá­madása sem tud változtatni. Ez történelmi folyamat. Nagy lépésekkel jutott előre a gyar­mati rendszer felszámolása, a világ újabb országai léptek a szocialista fejlődés útjára. A többi között e célokat szabta meg tíz évvel ezelőtt a XXV. kongresszus békeprogramja. Megvalósulásában döntő sze­repe volt a Szovjetunió, a szo­cialista országok közös erő­feszítéseinek. A Szovjetunió következete­sen folytatja a békeprogram­ban megjelölt utat. Az el­múlt néhány évben száznál több olyan fontos javaslatot terjesztett elő, amely a nem­zetközi enyhülésre, a fegy­verkezési verseny korlátozá­sára és megszüntetésére, a le­újabbak keletkeztek, s újabb térségekben vált veszélyessé a feszültség. A KONFLIKTUSOK RENDEZÉSÉÉRT A Szovjetunió, amely min­dig, minden eszközzel követ­kezetesen kiállt a konfliktu­sok békés rendezéséért, nyíl­tan kijelentette, hogy nem en­gedi meg az erőegyensúly erőszakos megváltoztatását. De kinyilvánította azt is, hogy semmi olyat nem akar tenni, amely más országok érdeke­it, biztonságát veszélyeztetné. Kép 1975-ből: Leonyld Brezsnyev aláírja a helsinki érte­kezlet záróokmányát szerelésre irányult. Az új kongresszusnak azonban most tekintetbe kell vennie azt, hogy a nemzetközi helyzet az elmúlt években romlott — mindenekelőtt az Egyesült Ál­lamok vezetésének hibájából. Ha a hidegháború korszakát nem is lehet egyszerűen fel­újítani, a gondok megnöve­kedtek. A háborús gócok nem mindenütt szűntek meg, sőt Az SZKP — s ennek a kongresszus nyilván hangot ad — nem engedi meg a béke­program eltemetését. Folytat­ni kívánja az évtizedes ered­ményes politikát. A pártkong­resszus minden bizonnyal új ösztönzést ad a békéért, az enyhülésért folyó világméretű harcnak. Kis Csaba (Következik: 6. Negyedmilli- árd ember nevében.) A demokratizmusról, a jogokról és a kötelességről Beszélgetés Szabó Istvánnal, a salgótarjáni járási pártbizottság első titkárával A pártdemokrácia fejlesztése folyamatos munkát ad a salgótarjáni járás üzemeiben, községi pártbizottságaiban, pártvezetőségeiben és az alapszervezetekben tevékenykedő kommunistáknak. Hogyan segíti tevékenységük a demokra­tizmus szélesítését, a párt egységének, vezető szerepének és tömegkapcsolatának erősítését? Erről beszélgettünk Szabó Istvánnal, az MSZMP Salgótarjáni járási Bizottsága első titkárával. — Milyen tapasztalatokat hoztak azok a vizsgálódások, amelyeket a járás kommunis­ta közösségeiben végeztek a pártdemokráciáról, az üzemi, a munkahelyi demokráciáról? — Ügy látjuk, hogy külö­nösen az utóbbi tíz esztendő­ben a pártdemokrácia, a társadalmi demokratizmus érvényesülése egyre szélesebb tömegeket foglalkoztat. Az alapszervezeti taggyűléseken, a tömegpolitikai oktatásban, az elméleti konferenciák vi­táin, de a személyes beszél­getések során arról győződ­tünk meg, hogy a párttagság egyetért abban, a szocialista demokrácia széles körű ér­vényesülése elképzelhetetlen a párton belüli demokrácia nélkül. Mindinkább egyértel­művé válik az a felismerés is, a párt vezető szerepe ott érvényesül maradéktalanul, ahol a kommunisták képesek arra, hogy a munkahelyi kol­lektívát érvekkel győzzék meg a párt politikájának helyes­ségéről. S a meggyőző mun­ka alapja a párttagok meg­győződése a politika igazáról. E tapasztalatok birtokában arra buzdítjuk a pártbizott­ságokat, pártvezetőségeket, s természetesen az alapszerve­zeteket, fordítsanak nagyobb gondot a párt- és a munka­helyi fórumok előterjesztésé­re. A közelmúltban megtar­tott beszámoló taggyűléseken őszinte, nyílt viták bontakoz­tak ki az éves tervek alaku­lásáról, az üzem- és munka- szervezés gondjairól, dolgai­ról, a bérezésről. Jó néhány alapszervezetben, többek kö­zött á „ szénbányáknál, arra is volt példa, hogy a pártta­gok olyan megbízatást kap­tak: ismertessék az alapszer­vezet álláspontját a, munkás­gyűlésen, a termelési tanács­kozáson, a brigádértekezleten. Növelte az alapszervezetek tekintélyét, hogy a párttagok többségében olyan kérdések­ről szóltak, amelyek a gyári kollektívát és az embereket személy szerint is érdekelték. Sok párton kívüli munkás, szakember mondta el véle­ményét az elmúlt esztendő­ről, s adott tanácsot az idei feladatok elvégzéséhez. Shogy részei voltak a tennivalók ki­alakításának, megvalósító­Stílusváltás kemaszcipőbsn Keresztet vetettünk rá és Itemettük, A régi idők ven- églátása mindörökre a múl- é, a mostaniból pedig — ré­zint az árak, részint a ven- églátók stílusa miatt — ne- lezen lesz énekes halott. Körülbelül ez a megítélés lakúit ki a közvéleményben vendéglátással szemben az lmúlt egy-két évben. Míg iszonylag olcsón ebédelhet­ünk az éttermekben, az ala- sony árak valamiféle immu- dtással vérteztek fel ben- lünket mindazokkal a szín­vonal- és magatartásbeli je- enségekkel szemben, amiket na hangos szóval kifogáso- unk, megszűnésüket köve- eljiik. A nehézségekkel való meg- jirkózás a vendéglátók dol- ;a. A vendég a pénzéért még ikarja kapni azt, ami érte ár: ízletes ételt, a jóllakás- íoz elegendő adagot, udva- ■ias modort és elfogadható környezetet. Mindezt olyan vi­szonyok közepette, amikor a /endéglátók egyik legfőbb gondja, hogy legyen egyál- ,alán, akit vendégül lát­hassanak. Mert az ebédelni, vacsoráz­ni, pohár italt felhörpinteni betérők száma bizony egy­re kevesebb. Az emberek ta­karékosabbak lettek, gyak­rabban számolnak, s mivel az otthon főztje kétségtele­nül olcsóbb, a vendéglői ét­kezést inkább ünnepi alkal­makhoz kötik. így van ez Nógrád megyé­ben is. A megyei vendéglá­tó vállalat éttermeiben, szó­rakozóhelyein tavaly tovább csökkent a forgalom. Az egyetlen, ami ebben biztató az, hogy a visszaesés üteme valamelyest szerényebb mér­vű az előző évinél. Eredmé­nyei alapján a vállalat most az országos középmezőny­ben foglal helyet, forgalmá­nak szerkezete valamivel jobb annál. Az összforgalom- nál ugyanis erőteljesebben nö-. vekedett az ételeladás, ki­váltképpen az előfizetéses ét­kezésben. Ennek dacára ta­valy 321 millió forintos ter­vét nem tudta teljesíteni, mintegy 8 millió forint érté­kű forgalommal adós maradt. Ami az oly sokszor sürge-. tett stílusváltást illeti, az eb­béli haladás —, ha nem is túlságosan látványos — min­denesetre észrevehető, s ez­zel a. vállalat a későbbi eredményeket alapozta meg. Legtöbbet talán a tárgyi fel­tételek javításával tett a színvonalasabb vendéglátá­sért. Ide tartozik a salgótar­jáni Borsodi söröző és étel­bár, a balassagyarmati Csen­gődi borozó, (ez utóbbi ' ötlet minden reményt fölülmúló- an bevált), a kisterenyei Nagyfa kocsma bisztróvá át­alakítása, a Bornyai-turista- ház konyhájának korszerű­sítése, a Napsugár teraszá­nak elkészítése. Nagy értékű, külsejével, bel­ső kiképzésével is vonzó, mégis kihasználatlan üzlete a vállalatnak a pásztói Cser­hát csárda. Forgalmának fel­pezsdítése céljából kempin­get építenek ’ mellé. Ez a csárdával és a tervezett au­tóalkatrész-bolttal együtt úgynevezett útellátó központ kialakítását jelenti, s eggyel több okot ad arra, hogy az autós turisták megálljának a csárdánál. (A kemping- 250 személyes lesz, ebből 52 szál­láshelyet téliesítenek.) Érezhető a változás a sze­mélyes stílusban is. Nem vé­letlen, hogy tavaly 20 üzlet­ben, majdnem minden ötö­dikben új vezető látott munká­hoz. A cserék jelentős há­nyadát a rátermettség, a friss ötletek és az iparkodás hiánya indokolta. A vendég­látók igényességével szem­ben ezzel együtt is még min­dig kifogások emelhetők. Ma­gatartásbeli, durva giksze- rek már nemigen rontják a vendéglátás hitelét, ez azon­ban nem jelent egyúttal tö­kéletes udvariasságot is. Az ugyancsak új üzletvezetőt ka­pott Dornyai-turistaház e szempontból példának állít­ható. Személyzete nem • rest megkérdezni a vendéget, mi­kor láthatja legközelebb, s mivel járhatna kedvébe. De igénytelenséget árul el töb­bek között az, hogy egyes üz­letvezetők új tapétát sürget­nek, ugyanakkor nem szúrja szemüket a sarokban lengede­ző pókháló. Egyre több másod- és har­madosztályú melegkonyhás egység kínál vendégének sa­ját ételspecialitást, s ez jó dolog, igazi vendégcsalogató módszer, különösen, ha ezek állandóan kaphatók is. Ilyen különlegesség többek között a Vidróczki- pecsenye, a Mik­száth- hústekercs, a vadász máj roston, vagy a füstölt, főtt csülök. A Beszterce ét­terem korábbi specialitását, a Bacsa szeletet váltotta fel újjal, a Vázeci ízelítővel. A vendéglátás szabott árak­kal dolgozik, eredményessé­gén csak költségei megnyir­bálásával lendíthet. E célból néhány munka- és üzem- szervezési intézkedést ve­zettek be, melyek létszám- csökkentéssel, illetve átcso­portosítással, a cukrászüze­mek és a hidegkonyha pro­filjának átrendezésével a választék bővítése mellett a gazdálkodás sikerét is szol­gálja. A szerényebb költsé­gek táplálják a vállalatnak azt a reményét is, hogy a tavalyi 3 millió forint nyere­ség helyett idén akár 5 mil­liót is elérhet. Csakis rajtuk, a vendéglá­tókon múlik. Szendi Márta sukban is számíthatnak rá­juk. Ügy gondolom, ezt a gya­korlatot mind több ipari és mezőgazdasági üzemben kell meghonosítanunk. Mert ma még nem állíthatjuk, hogy mindenütt élő, eleven a kap­csolat a pártdemokrácia, az üzemi, a munkahelyi demok­rácia között, őszinte beszél­getéseken kell tisztáznunk néhány alapszervezetben olyan elvi, elméleti kérdéseket is, hogy fér meg egymással a demokrácia és a centraliz­mus. Aztán vannak olyan ta­pasztalataink is, hogy az alapszervezetek egy részében a kommunisták a politikai döntéseket az irányító párt­szervektől várják. Tevékeny­ségüket abban látják, hogy mechanikusan végrehajtsák ezeket a határozatokat anél­kül, hogy mérlegelnék a he­lyi lehetőségeket, megterem­tenék az eredményes mun­kához szükséges politikai fel­tételeket. — Az elmúlt évben a vá­lasztások során a pártbizott­ságok, a pártvezetőségek mun­kásokkal, fiatalokkal erősöd­tek. A testületi tagok felké­szültsége, tájékozottsága mennyiben járul hozzá a ha­tározatok alaposabb ismere­téhez, a helyi feladatok ki­alakításához és azok követ­kezetesebb végrehajtásához? —- Az a tapasztalatunk, hogy a testületekben bekö­vetkezett változások szinte mindenütt élénkebbé, eleve­nebbé tették a munkát, erő­sítették a kollektív vezetést. A tanácskozások nyíltabbak, kritikusabbak lettek. A testü­leti ülésekre készült előter­jesztések általában jó szín­vonalúak, rendszerint gondos elemző munka, sokoldalú helyszíni vizsgálat van mö­göttük. A testületi tagok többsége is felkészülten, fe­lelősséggel mond véleményt és határozottabban kéri szá­mon a végzett munkát. A po­litika végrehajtásának me­chanikus módszere helyett mindinkább azt vizsgálják, hogy a határozatok megvaló­sítása milyen konkrét felada­tokat ad egy-egy üzemben, munkahelyen. Az új tisztségviselőket a járási pártbizottság, de az üzemi, a községi pártbizott­ságok és pártvezetőségek is segítik, hogy még felkészül­tebben tegyék dolgukat, jól ismerjék területük, de a já­rás gondját-dolgát is. Rend­szeressé tettük a titkárok, a területfelelősök felkészítését, hogy a munka tervezéséhez, szervezéséhez és ■ végrehajtá­sához szükséges döntések idő­ben eljussanak az alapszer­vezetekhez. Ugyancsak ezt se­gíti a járásban jól bevált te- r.ületfelelősök rendszere. Rendszeresen tartunk elmé­leti konferenciákat, és a pro­pagandisták felkészítése is folyamatos. A tömegpolitikai oktatást, ahol évente mint­egy öt és fél ezer ember ta­nul, szeretnénk még inkább bevonni az információháló­zatba. Ugyanakkor a nagy­üzemi, nagyközségi pártbi­zottságokat, pártvezetőségeket is arra ösztönözzük, hogy a tisztségviselőket készítsék - fel munkájukra, tájékoztassák őket folyamatosan munkahe­lyük ügyeiről, gondjairól. Fontos feltétele ez annak, hogy a testületi ülések min­den szinten még aktívabbak legyenek, az esetenkénti for­mális viták helyett érdemi tanácskozásokon, reális dön­tések szülessenek. Így lesz egyre kevesebb azoknak a testületi tagoknak a száma is, akiknek soha nincs mon­danivalójuk, vagy csak az egyetértő véleményüknek ad­nak hangot. — A határozatok megvaló­sítása végül is a pártalap- szervezetekben tevékenyke­dő kommunistákon múlik. A járás párttagsága mennyire ismeri, mennyire él jogaival, kötelességeivel, így a bírálat, az önbírálat jogával? Ho­gyan használják ki azokat a lehetőségeket, amelyeket a pártdemokrácia fórumai, töb­bek között a pártcsoport- beszélgetések, taggyűlések nyújtanak számukra? — A közelmúltban megtar­tott beszámoló taggyűlések nagy körültekintéssel és fele­lősséggel értékelték az elmúlt évet. A szénbányák alapszer­vezeteinél az értelmetlen ma­gyarázkodás helyett a pártta­gok azt keresték, hogy jut­hatnának túl mielőbb a gon­dokon. A könnyűipari üze­meknél, Jánosaknán, -Kazáron és Nagybátonyban a szerve­zettebb munka, a minőségi bérezés feltételeinek folyama­tos megteremtéséről esett a legtöbb szó. Karancslapujtőn a termelőszövetkezetben ugyancsak őszinte, nyílt vi­tában tisztázta a párttagság a termeléssel, a gazdálkodással, a további tennivalókkal kap­csolatos kétségeit. A legtöbb pártcsoport-érte- kezleten személy szerint is értékelték a párttagok tevé­kenységét. Az igazság az, hogy a kisebb kommunista közösségekben általában őszintébben nyilatkoznak meg az emberek. Nemcsak sze­mélyre szóló dicséret, bírálat is több hangzik el. Ügy gon­dolom, ezt a valóban nyílt légkört kellene meghonosíta­ni valamennyi pártfórumon. Természetesen nem állítom, hogy valamennyi pártcsopor­tunk hibátlanul teszi a dol­gát. Most is tapasztaltuk még néhány helyen, hogy konkré­tan dicsérnek embereket és általánosan bírálnak. A párt­megbízatásokkal, a munka értékelésével sem vagyunk mipdenütt elégedettek. Igaz, a párttagok 65—85 százaléká­nak konkrét megbízatása van. Ezek egy része azonban formá­lis,- nem segít a konkrét felada­tok megvalósításában, nem szolgálja eléggé a párttag kommunista nevelését, elkö­telezettségének, felelősség- érzetének erősítését. Ezért azt tanácsoltuk az alapszerveze­teknek, a megbízatásokat vizsgálják felül,, s ahol szük­séges, igazítsák jobban a gaz­dasági, eszmei-politikai ten­nivalók megvalósításához. — Milyen további lehető­ségek kínálkoznak a pártde­mokrácia fejlesztésére a já­rás pártszerveinél és az alap- szervezeteknél? — Ügy látjuk, hogy a to­vábbiakban is következetesen munkálkodnunk szükséges a Központi Bizottság 196.9 no­vemberében született határo­zatának megvalósításán. Eb­ből következik, hogy a testü­leti ülések, az alapszervezeti taggyűlések demokratikus lég­körét változatlanul erősíte­nünk szükséges. Következete­sebben érvényt kell szerez­nünk minden alapszervezet­ben a demokratikus centra­lizmus elvének és gyakorla­tának, a pártélet lenini nor­mái maradéktalan érvényesü­lésének. A testületi munka demok­ratizmusa, az őszinte vita, mint addig is, megköveteli az előterjesztések nyíltságát, a testületi tagok eszmei-politi­kai felkészültségét, tájéko­zottságát. Ezért rendszeres képzésük, felkészítésük mel­lett sűrűbben sort kell kerí­tenünk a személyes eszme­cserékre, beszélgetésekre is. Hasonló tennivalók várnak ránk a taggyűlések, a párt­csoportok munkájának fo­lyamatos javításában is. Az alapszervezetek erősítsék azt a légkört, amelyben a párt­tagoknak, elsősorban a kom­munista vezetőknek van bá­torságuk elismerni munkájuk, magatartásuk fogyatékossá­gait. Nagyobb figyelem szük­séges arra is, hogy a jogos észrevételeket, tanácsokat, a bírálatot a munkát jobbító intézkedések kövessék. Mind­ezek tovább erősítik párttag­ságuk felelősségét a politika megvalósításában, jogainak és kötelességeinek érvényesü­lésében. — Köszönjük a beszélget tést. ­v. a i

Next

/
Oldalképek
Tartalom