Nógrád. 1981. február (37. évfolyam. 27-50. szám)
1981-02-13 / 37. szám
A végrehajtó bizottság megtárgyalta Közösen — Kisterenyéért Eredményes öt esztendőt hagyott- maga mögött a tervidőszak zártával Kisterenye. Abban, hogy a település a korábbi évek eredményeit meghaladó mértékben gyarapodott, nem kis része van a helyi tanács tervező, szervező és ellenőrző munkájának, állapította meg legutóbbi ülésén a megyei tanács végrehajtó bizottsága. A lakosság alapellátásának folyamatos javítására különös gonddai ügyeltek. Annak. 'hogy felépült a tizenkét tantermes iskola, nem csupán a pedagógusok, az oktató-nevelő munka, végső soron a tanuló gyermekek látják hasznát. Az óvodákat úgy bővítették, hogy ma már valamennyi kisgyermek óvodába járhat az iskolaévek előtt. Javult az egészségügyi ellátás, a művelődés lehetőségei szélesedtek. A következőkben talán arra kellene törekedni Kisterenyén. hogy megteremtsék a tartalmas. a lakosság, elsősorban a fiatalok érdeklődését felkeltő művelődési munka személyi feltételeit is. \rem kétséges, hogy a lakásépítés volt az, amire a legnagyobb gondot fordított a tanács az elmúlt években. Ezt egészen természetesének tartották a teren.yeies. hiszen nem kevés azoknak a családoknak a száma, akik a nagyközségben lakásra várnak. A tervidőszak indulásakor 21 lakás építésével számoltak. Végül felépült 27. Igaz, épülhetett volna több is. Az OTP- vei együttműködve 88 munkáscsalád számára otthont adó épületeket is terveztek. Végül is a munkáslakások építése csak terv maradt. Nem akadt vállalat, amely megépítse ezeket. Nem csappant szerencsére a lakosság, építési kedve. Az elmúlt években több mint másfél száz család épített magának salát erőből házat A végrehajtó bizottság joggal hívta fel a helyi tanács figyelmét arra, hogy. a továbbiakban is segítse a lakásépítést, teremtse meg a folyamatos énítőmunkához szükséges feltételeket, Kisterenye építésében. szépítésében eddig is jó társakra találtak a község területén tevékenvkedő gazdasági egységek szakembereiben, munkásaiban. A MÄV például a tanáccsal kötött együttműködési megállapodás alapián mintegy 1,7 millió forintot költött lakás- és óvodaépítésre. A nagybétonyi tanáccsal ugyancsak együttműködési megállapodást kötött a kister'enyei tanács. Közösen végzik a tanácsi lakások fenntartását, s ügyelnek a környezet tisztaságára. Az együttes munka haszna már most sem kevés, s inég messze nem használták ki az összefogásban rejlő lehetőségeket Ugyancsak sokféle lehetőség kínálkozik a lakosság mozgósítására is, a közös értékek gyarapításában, védelmében. Az ötödik ötéves tervben nem kevesebb, mint Í2 millió 360 ezer forint értékű társadalmi munkát végeztek a község lakói Ám Kisterenyét járva egykönnyen kiderül, hogy a községért ma még nem tevékenykedik mindenki egyforma igyekezettel, odaadással Minderről, szólni azért érdemes, mert a település gyarapodása várhatóan a következő években sem áll meg. Az új lakások, intézmények építése, s emellett a meglevők okos, ésszerű hasznosítása aligha képzelhető el a lakosság segítségé, cselekvő támogatása nélkül. — vg — ,, Nógrád megye az idősekért!" Szociális otthon — a megvalósulás álján TÖBB MINT három hónapja annak, hogy a Magyar Vöröskereszt Nógrád megyei vezetősége útjára indította a „Nógrád megye az idősekért!” társadalmi akciót. A felhívásban kérik a megye lakosságát, ipari és mezőgazdasági üzemeinek dolgozóit, hogy anyagi hozzájárulással és társadalmi munkafelajánlással támogasság egy szociális otthon létesítését, segítsenek abban, hogy az egyedül élő, gondozásra, ápolásra szoruló idős emberek méltó otthonba kerülhessenek. A felhívás nagy visszhangot váltott ki megyeszerte, s szinte megjelenése napjától kezdve támogatókra, önzetlen segítséget felajánlókra talált. Az eltelt időszak alatt nagyon sok ember érdeklődött szerkesztőségünkben, a Vöröskereszt megyei szervezeténél, a megyei tanácson, hogy hol tart ma az akció rneg- valósitása? Mi a kérdést Szoó Bélánénak, a megyei Vöröskereszt titkárának továbbítottuk. — A megyei tanács vezetése és az egészségügyi szolgálat egyetértésével arról folyt a tárgyalás, hogy hol találunk olyan helyet, ahol a leggazdaságosabban, leggyorsabban alakíthatjuk ki az otthont az arra rászorulóknak. Olyan döntés született, hogy nem indítunk új beruházást, hanem a Madzsar József megyei kórházhoz közel eső „F” jelű épületet alakítjuk át a szociális otthonná. — Kérem, ismertesse az eddigi tapasztalatokat, a megye lakosságának hozzáállását! — Akciónk lényege, hogy a 100 éves Vöröskereszt fennállását ne üres ünnepléssel, külsőségekben rejlő látványosságokkal tegyük emlékezetedé, hanem a megyében működő voröskeíesztes szervezetek, aktivisták összefogásával olyan társadalmi megmozdulást szervezzünk szerény lehetőségeink figyelem- bevételével, amellyel egy társadalmi igényt, az időskorúak segítését kívánjuk kifejezni. Amikor az egész megye lakosságát kértük ennek támogatására, akkor a Vöröskereszt alapelveit szem előtt tartva, humánus összefogásra, humánus célok megvalósítására kértük az embereket. Távol áll szervezetünktől és aktivistáinktól minden jellegű erőszakos rábeszélés, kényszer. Arra számítottunk, hogy a lakosság az időskorúakért vállalt kötelességünk teljesítésében, a saját lehetőségeinek, anyagi feltételeinek megfelelően nyújt támogatást ehhez az akcióhoz. Már az eltelt három hónap is bizonyltja — az eddig összegyűlt több mint egymillió forint, a meleg hangú levelek, a csekk lapjára írt rövid üzenetek —, hogy a megye lakosai a legőszintébb együttérzéssel, megértéssel küldték el támogatásukat. — EGY ILYEN akció megindítása óriási felelősséggel jár, s csak a valóban széles körű társadalmi összefogás vihet! sikerre. — Igen, nagyon nagy felelősség, hogy erre vállalkoztunk, de nem tettük megalapozatlanul. Taggyűléseken, vöröskeresztes rendezvényeken, több száz ember meghallgatása után, s a számtalan idős korú panaszos helyzetének felmérése során bíztatást és bátorítást kaptunk ahhoz, hogy akcióinkat elindítsuk, s bízzunk a sikerében. Mert a legtöbb ember úgy van azzal, ahogyan egyik adományozónk írta; „Értelmes célokért máskor is szíveskedjenek megkeresni I" És Nógrád megye lakossága már több alkalommal bebizonyította, segítő szándékát, humanitását az emberek iránt. Hogy csak néhányat említsek; természeti katasztrófák idején a határainkon túlra is sok-sok segítséget küldünk, a térítés mentes véradó mozgalomban közel húszezer véradónk évről évre segíti a megye gyógyító munkáját. De ha szükség volt rá, még a budapesti klinikákon folyó műtétek sikeréhez is biztosították az életmentő vért. — Mikorra várható az új szociális otthon kapunyitása, „PRO ŰRBE" aranyérem Tallínnak hol tartanak a munkálatokban? — A tervek most készülnek, s reméljük a jó idő beálltával a munkálatok is megkezdődnek. Bízunk abban, hogy ez az épület nagyon rövid idő alatt otthona lesz az idős embereknek. Bízunk abban, hogy Nógrád megye nagyüzemei, nagyközségei is támogatást nyújtanak ahhoz, hogy e célnak társadalmi úton teljes egészében eleget tudunk tenni. Szeretnénk, ha mindenki, aki az otthon előtt majd elmegy, érezze, hogy támogatása, szívének egy kis { melege örömet nyújt a bent t lakóknak, az idős embereknek. VÉGEZETÜL azok kívánságát teljesítjük, akik kérték, hogy a további pénzküldemények feladásához még egyszer Ismertessük a csekk jeligéjét és számát. (Amely egyébként minden vöröskeresztes szervezetnél kapható.) A jelzés: „Nógrád megye az idősekért!” A csekkszám: 370—90171— 8406. Kiss Mária Tallinn Öváros: a főtér Hamburg város különleges alapja Európa aranyérmével tüntette ki Tallinnt, Észtország fővárosát. Hogy a kitüntetésre érdemes-e valamely város, arról nemzetközi bíráló bizottság dönt az építőművészeti örökség megőrzésében elért eredmények alapján. Tallinn elismerést váltott ki a XIII. században már kialakult Óvárosban végzett áldozatos munkálatokért. Itt, a mindmáig eléggé épp erődítményrendszertől övezve látható az egész középkori város — a lakóházak s templomok, a Városház, és a hombárok, a lovak hajtotta malom és a patika. _ Annak idején a tallinni kereskedők és iparosok szerencsére nem voltak elég gazdagok ahhoz, hogy a középkori házakat lebontsák és helyükre újakat építsenek. (Ez Európában igen sokszor megesett). A tallinniak tatarozásra, renoválásra szorítkoztak, ezért a középkorban emelt épületek több mint 60 százaléka fennmaradt. 1282 óta, amikor a város jogilag szabályozta a beépítés feltételeit, gyakorlatilag 58 utca és 5 tér maradt meg eredeti állapotában. Annak idején nagy csaták folytak a városrendezésről Egyfelől felmerült, hogy az Óváros valamennyi épületét restaurálni kell, kitelepítve a lakókat az űj városnegyedekbe; ezen elképzelés szerint a város turistáknak szánt múzeummá vált volna. Egy város azonban csak lakói által létezhet. A viták 1966-ban jutottak nyugvópontra, amikor a 110 hektáron levő — Óvárost az állam műemlékvédelmi területnek nyilvánította. Változatlanul fennmaradt az üzleti „city” és a lakónegyed funkció, ez utóbbi azzal a feltétellel, hogy a régi építészeti alkotások belső modern átrendezésétől a legkisebb károsodást sem szenvedheti az együttesek külső képe helyiség. Mindezek a régi házakban kaptak otthont, mivel szigorú törvény tiltja az új építkezéseket .a védelmi körzetben, de a határos városrészekben is. A régi Tallinnban évente ídlmillió szovjet és százezer külföldi turista fordul meg.1 ;.. és az egyik új lakónegyed Az illetékesek összegyűjtötték a védelmi terület 1500 épületének építőművészeti-történeti adatait. Szinte, feljes Jeltárlista készült, amely valamennyi házat, tornyot, városfalat magában foglalt. Ma tízezer ember lakja a régi Tallinnt. Itt található az Észt SZSZK minisztertanácsa, a köztársaság 37 minisztériuma és állami bizottsága közül 22, továbbá a tudományos akadémia elnöksége, színházak, számos áruház, étterem, pinceMaradandó élmény számukra egy .élő középkori város látványa, a szűk kis utcákban tett séta, az igen ízletes „régi Tallinn” likőrrel fogyasztott kávé. Harald Langberg, a kuratórium elnöke, a koppenhágai népmúzeum rektora, a művészetek magisztere, miközben átnyújtotta Európa aranyérmét, a gazdag összeurópai építőművészet óvásának ügyét szolgáló követendő példaként említette Tallinnt. Ulánbátor fejlesztése Az új ötéves tervidőszak első évében az ulánbátori nagyberuházásokra 1,3 milliárd tugrikot fordítanak. Az összeg 66,8 százalékát új ipari létesítmények építésére, valamint a meglevők korszerűsítésére és bővítésére használják fel. A többit — lakásépítkezésre, egészségügyi, közművelődési és kulturális célokra, valamint a szolgáltatások fejlesztésére költik. A beruházások csaknem 80 százaléka szovjet segítséggel valósul meg. Ebben az évben folytatják a szovjet vállalatok az ulánbátori hőerőmű építését, a maganu- ri szénipari komplexum, egy Házgyári .kombinát* kötöttárugyár és számos más létesítmény építési munkálatait. Átadják rendeltetésének a másfél ezer gépkocsi karbantartására alkalmas autószervizt, egy kerámiaüzemet, töbD mint 40 ezer négyzetméter lakóterületet. A mongol főváros fejlesztéséhez jelentős segítséget nyújt a többi szocialista ország is. Az NDK a fővárosi húskombinát rekonstrukciójában vesz részt, cseh vállalatok az ulánbátori cipőgyár építkezéséhez nyújtanak segítséget, a könnyűbetongyár bővítésében pedig magyar szakemberek vesznek részt. Lengyelország és Románia segítségével új bútorgyárat építenek. A karbantartók a gyár orvosai. Mindenütt megfordulnak, „szem előtt vannak" folyton. Legtöbbjüknek két, vagy három szakmája is van, érthető tehát, ha mind termelő, mind pedig mozgalmi tevékenységükre jobban „odafigyelnek” a gyárban, az átlagnál többet várnak tőlük. A Salgótarjájü Kohászati Üzemek karbantartóinak mintegy fele fiatal. Három KISZ-alapszervezetben tevékenykednek, melyet a korábbi egy — „túlnépesedett” — alapszervezetből alakítottak ki egy éve. Az egyik ilyen közösség Pataki Istvánnak, a munkásmozgalom vértanújának nevét vette fel. A napokban értékelték taggyűlésen elmúlt esztendei munkájukat. Molnár Dénes titkár — „civilben” műszerész — ismertette az elektromos szerelő- csarnokból leválasztott „vöí rös sarokban”, pár lépésre a munkahelyektől, az elmúlt év eredményeit. A rnozgal- mi munka minden területén van mivel dicsekednie a 27 fős kollektívának, jó hírüket mi sem bizonyítja inkább, mint az, hogy jelenleg is hárman kérik felvételüket, s három másik fiatal jelezte, hogy szeretne eddigi alapszervezetéből a „Patakisok” közé átkerülni. Munkaköri kötelességeiken túl 1980-ban jelentősen kivették részüket a fémgyűjtésben, Kovács Lajos csoportja például több mint tízezer forint értékű fémhulladékot mentett meg az enyészettől, Rajtuk a gyár szeme Példát mutatni számos baleseti forrást derítettek fel és hárítottak, vagy háríttattak el, a kommunista műszakban teljes létszámban vettek részt. Négyszáz óra társadalmi munkát végeztek, többek között a szabadidő-park, az STC futófolyosójának szerelése és az üzem területén ’ elvégzett festési munkák dicsérik szorgalmukat. Importanyagok megtakarítására sok használt alkatrészt újítottak fel, ezzel is hozzájárulva a gyár eredményeihez. Az alapszervezeti tagok jelentős része szocialista brigádokban dolgozik, s onnan szintén a legjobbakat hallani róluk. Emellett politikai és szakmai téren egyaránt képzik magukat a KISZ-isták, jelenleg is öten tanulnak azért, hogy meglevő szakmájuk mellé még egyet szerezzenek. Aktív ifjúsági vitakörük 16 állandó taggal működött az elmúlt évben, melyet Szor- csik Zoltán vezetett pártmegbízatása mellett jól és lelkesen. Mint azt később egy hozzászóló, a nagyüzemi KISZ- vezetőáéget képviselő Kovács Nándor szervező titkár is megállapította, amivel a legtöbb gond van más alapszervezeteknél, a kulturális tevékenységgel, abban a „Pata.- kisták” kiemelkednek, az egész gyárban hírük van. Az év során a gyár történetét, a Szovjetuniót, s egy patronált általános iskolai rajnál a munkásőrség fegyvereit bemutató kiállítást rendeztek, melyekre a gyáriak, de üzemen kívüliek is szép számmal ellátogattak, s aztán tetszéssel távoztak. A moszkvai olimpia tiszteletére rendezett vetélkedőn elég jól szerepeltek, s az események alatt felállított óriás faliújságukat a gyár minden dolgozója látta. Különböző szellemi tornákra állandó „csapat” alakult ki és még sorolhatnánk hosz- szan a sokrétű érdemeket. Gondok persze akadnak. Molnár Dénes is megállapította és több hozzászóló megerősítette, a munkát a tagság egyharmadát kitevő mag végzi, de az alapszervezet fiataljainak legalább fele nem elég aktív. Mint kiderült, elsősorban azokra lehet számítani, akik "közelebb vannak a harmadik X-hez, mint a másodikhoz. Ez a tény, bár az alapszervezet eredményeit nem kisebbíti,1 de megszabja a további legfontosabb feladatokat, melyeket azonban, a tagság aktívabb része —, mint az a hozzászólásokból kitűnt — maga is érez, fontosnak tart. A beszámoló vitája, a kiemelkedő teljesítmények szerény jutalmazása után újjáválasztották az alapszervezet vezetőit,; s miután a tagság távozott, a vezetőség osz- szeült, hogy megbeszélje a 1 továbbiakat. — Jóleső megtiszteltetés a bizalom érzése — mondta Molnár Dénes, akit újra titkárnak választottak. — Amit az elmúlt évben nem sikerült teljesíteni, azt ráfoghatjuk a tapasztalatlanságunkra, Illetve ne kerüljük ki: az én tapasztalatlanságomra is. Az idén már sok buktatót elkerülhetünk, igyekszünk személyes példával utat mutatni mindannyian, de ha kell a múlt évinél határozottabban alkalmazzuk a büntetést Is. — Nagy szerepe van fiataljainknak, meggyőződésünknek, az üzemben kialakuló spontán vitákban, éppen ezért különösen fontosnak látom, hogy Ismertessük és megértessük# a tagsággal a vállalat gazdasági és politikai feladatait — tette hozzá Szor- csik Zoltán. Újonnan választották a vezetőségbe Kovács Lajost, akinek jelölésével az előkészítés során mindenki a legteljesebb mértékben egyetértett. — Ahogy a vitában többen elmondták, nem mindenki áll hozzá elég aktívan a közös munkához. Az ő meggyőzésüket, bevonásukat tartom a legfontosabb feladatnak, s remélem jövőre mé$ ennél is jobb évet zárunk. — 6- — NÓGRÁD - 1981. február 13., péntek
