Nógrád. 1981. február (37. évfolyam. 27-50. szám)

1981-02-06 / 31. szám

A lengyel statisztikai hivatal jelentése Energetika! Riportsorozat Guatemalából (III.) Számos ágazatban visszaesett a termelés Kelemen István, az MTI tu­dósítója jelenti: Lengyelországban tavaly a termelékenység csökkenése, a leállások, a sztrájkok nyo­mán a gazdaság számos ága­zatában visszaesett a terme­lés — állapította meg a Len­gyel Központi Statisztikai Hi­vatal az ország társadalmi-gaz­dasági helyzetéről és az 1980- as népgazdasági terv végre­hajtásáról közzétett jelenté­sében. Már az elmúlt években ta­pasztalni leheteít az egyen­súly hiányát a gazdaságban,^s ez tavaly csak fokozódott, fő­ként a belső piacon. Ugyanak­kor (a nyár végi sztrájkmeg­állapodások alapján) _ jelen­tősen emelkedett a bérek — az állami iparbán például húsz százalékkal —, ami oda­vezetett hogy fokozódtak az aránytalanságok a lakosság pénz jövedelmei és a tartós áruhiánnyal küzdő piaci ellá­tás között. A nemzeti jövedelem 1979-hez képest négy százalékkal, 1978­hoz képest hat százalékkal csökkent. Az ipari összterme­lés értéke három, ezen belül az építőiparé tíz százalékkal esett vissza- a "mezőgazdaság termelése pedig tizenöt szá­zalékkal vol.t alacsonyabb mint 1979-ben. Az 1980. évi átadásra szánt beruházások hatvan százalé­ka került csak átadásra, s 800 milliárd zloty körül van a be nem fejezett beruházásokban elfekvő eszközök értéke. Tovább romlott az ország fizetési helyzete: külföldi adós­ságai az elmúlt év végén meg­haladták a 23 milliárd dollárt. A fizetési helyzet rosszabodá- sához nagymértékben hozzá­járult az, hogy 1980. máso­dik felében lényegesen csök­kent a hagyományos lengyel exportcikkek kivitele. Az 'ipar nem teljesítette az évi tervet, s ebből több, mint 42 milliárd zloty értékű áruhi­ány keletkezett. A tervezett­nél három milliárd kilowatt­órával kevesebb elektromos energiát állítottak elő, 12 mil­liter Turkmen csütörtöki programja liter Türkmen, a Török Köztársaság külügyminisztere —, aki Púja Frigyes külügy­miniszter meghívására hivata­los látogatáson tartózkodik Magyarországon — csütörtö­kön délelőtt a Hősök terén megkoszorúzta a magyar hő­sök emlékművét. Ezt követően a Külügymi­nisztérium épületében Púja ' Frigyes és liter Türkmen több vezető munkatársuk részvéte­lével hivatalos tárgyalásokat folytattak. Az eszmecserén áttekintették a kétoldalú kapcsolatok ala­kulását, a gazdasági, a kultu­rális együttműködés fejlesz­tésének lehetőségeit. A diplomáciai vezetők nagy figyelmet szenteltek a nemzet­közi élet kölcsönös érdeklő­désre számot tartó kérdései­nek. Mindenekelőtt az eny­hülés, a leszerelés, az euró­pai biztonság és együttműkö­dés ügyének. Áttekintették a madridi értekezlet résztvevői­nek eddigi munkáját, s ele­mezték a találkozó várható kilátásait. Véleményt cserél­tek a világ különböző térsé­gében kialakult feszültségek csökkentésének lehetőségei­ről, módozatairól. A tárgyalásokat követően a két miniszter jelenlétében — ugyancsak a Külügyminiszté­rium épületében — Szarka Károly külügyminiszter-he­lyettes és Oguz Gökmen, Tö­rökország budapesti nagykö­vete, aláírta a Magyar Nép- köztársaság és a Török Köz­társaság kormánya közötti, 1983 decemberéig szóló kul­turális és tudományos csere­programot. (MTI) A neutronfegyver árnyékában Bár a napirendben jóelőre megállapodtak, Giscard d’Estaing és Helmut Schmidt csütörtökön Párizsban kezdett találkozóján bizonyára szóba került a neutronfegyver. An- nál is inkább, mert bonni kormánykörökben megütközést keltett, hogy Cápar Weinberger hadügyminiszter bejelenté­séről — ami szerint a Reagan-kormányzat a neutronbomba gyártását és nyugat-európai rendszerbe állítását tervezi — ők csupán a lapokból értesültek. Alig több mint két hete iktatták be az Egyesült Álla­mok új elnökét , de a két nyugat-európai államférfi számá­ra bizonyára jókora fejtörést okoznak az első washingtoni nyilatkozatok. Meglehet, fölborul az eredeti elképzelés, s az Elysée-palotában a nemzetközi gazdasági és politikai hely­zetnél a márka és a frank viszonyának elemzésénél is na­gyobb teret kap Nyugat-Eu/ópa és az USA kapcsolatainak jövője, különös tekintettel kontinensünk keleti és nyugati államainak további együttműködéséhez fűződő sajátos ér­dekekre. « Párizsban aligha hunyhatnak szemet afölött, hogy a neutronfegyver ügyében Nyugat-Európa egyszer már nemet mondott. Óriáál társadalmi fölháborodás, nagyarányú tilta­kozás késztette Jimmy Cartert a neutronbomba gyártásának elhalasztására. Weinberger mostani bejelentésére Hágából, Brüsszelből és Oslóból máris negatív válasz érkezett. Dánia ugyancsak ellenezte annak idején a tervet, s az álláspontján valószínűleg most sem változtat. Igaz, a francia és a nyugatnémet csúcstalálkozó két részvevője bizonyos mértékig eltérő módon közelítette meg korábban a neutronkérdést. Párizs maga is kipróbálta a ne­utron robbanófejeket, de a gyártásról csak később dönt. Bonnban 1979-ben hatalmas belpolitikai vihart kavart és alaposan megosztotta a pártokat, valamint a közvéleményt az amerikai terv. Schmidt kancellár a jelenlegi, amúgy is feszültségtől terhes világhelyzetben nehezen mondhat egy­értelmű igent az újabb washingtoni elképzelésre, mely el­sősorban a sűrűn lakott Nyugat-Európa veszélyeztetettségét fokozná, s a hadikiadások — beláthatatlan következmények­kel járó — növelését idézné elő. Képletesen tehát a neutrobomba árnyékában kerül sor Giscard és Schmidt tanácskozására, a 37. francia—nyugat­német csúcstalálkozóra. Az európai közvélemény — beleért­ve a szocialista országokét is — nem közömbös a párizsi eszmecsere iránt. Azt reméli, hogy a tőkés Európa két ve­zető hatalmának képviselői a józan ész és az alapvető ér­dekek jegyében nem csatlakoznak az újabb amerikai kihí­váshoz. A Reagan-kormány hangneme a Szovjetunióval szem­ben nem azonos a párizsi találkozó résztvevőinek eddigi hangnemével, ők’ — úgy tűnik — jobban megértik a sor­sáért, jövőjéért aggódó Európát. Gyapay Dénes 2 NÓGRAD - 1931. február 6., péntek lió tonnával kevesebb szenet bányásztak, tizenhat és fél ezerrel kevesebb szémélygép- kocsit gyártottak. Kirívóan rossz teljesítményt gyújtott az építőipar, amely a tervezett lakásmennyiségnek csak hat­van százalékát adta at. A mezőgazdaság rendkívül kedvezőtlen időjárási körül­ményekkel, ezenkívül a ter­melőeszközök folytatódó hiá­nyával küzdött. Az előző évi­hez képest 23 millió tonnával kevesebb burgonyát és csak­nem négy millió tonnával kevesebb cukorrépát takarí­tottak be- az. év második fe­lében — főként takarmányhi­ány miatt — csökkenni kez­dett az állatállomány. Az ország külkereskedelmét erősen megterhelte, hogy az áruhiány enyhítése érdekében pótlólagos importhoz kellett folyamodni, így például a ne­gyedik negyedévben több mint ötvenezer tonna húst kellett külföldről behozni.- Az áruhiány, az egyes élel­miszerek árának jelentős emelkedése miatt a lakosság életszínvonala távolról sem nőtt a béremelések mértéké­ben, mert a körülményeket fi­gyelembe véve a reálbérek tényleges növekedése a vá­sárlóerő alapján csak három százalék. Mint a Lengyel Központi Statisztikai Hivatal egyik munkatársa a varsói televízi- zióban elmondta, a kép igen kedvezőtlen, de — tette hoz­zá — ez a jelentés, a koráb­bi évek gyakorlatától eltérő­en, legalább a valós helyzetet tükrözi. A hivatalos lengyel hírügy­nökség csütörtöki jelentése szerint a dél-lengyelországi Bielsko-Bialában és a biels- koi vajdaság más városaiban folytatódnak a sztrájkok — szünetel a városi és a távolsági közlekedés; az egész vajdaság nem jutott újsághoz, s a benzikutak előtt végeláthatat­lan gépkocsisorok várakoznak. A kormánybizottság és a „Szolidaritás” szakszervezeti szövetség helyi képviselői kö­zötti tárgyalások szerdán dél­ben megszakadtak. Este Kote- la miniszterhelyettes, a kor­mánybizottság vezetője, aki visszatért Varsóba, sajtóérte­kezletet tartott. Ezen újból kifejtette a kormány állás­pontját, miszerint a nyomás legszélsőségesebb eszközének, a sztrájknak alkalmazása meg­alapozatlan és megengedhe­tetlen a jelenlegi körülmé­nyek között. Jelenia Gorában folytatódj nak a megbeszélések a kor­mánybizottság és sztrájkbi- zotságok között; itt elsősorban káderkérdéseken van a hang­súly. A legtöbb vitatott kér­désben sikerült megállapodás­ra jutniuk a tárgyaló felek­nek. együttműködés A madridi találkozó gazda­sági kérdésekkel foglalkozó munkabizottsága megkezdte az európai energetikai együtt­működés fejlesztésére vonat­kozó két javaslat megvitatá­sát. Mind a szovjet—lengyel, mind az-osztrák javaslat ma­gas szintű összeurópai tanács­kozás összehívását szorgal­mazza a kérdés részletes meg­vitatására. Az energiaipar te­rületén megvalósuló európai méretű együttműködésnek egyre több híve van. Helmut Schmidt, az NSZK kancellár­ja több ízben is. síkraszállt mellette. Több nyugat-európai ország energiaellátási gond­jainak megoldását várja az európai összefogástól. Washingtonban azonban nem nézik jó szemmel, hogy a kelet-nyugati energiaipari együttműködés kialakítása szóba került. Azzal ijesztgetik a nyugat-európaiakat, hogy ilyen együttműködés követ­keztében „ túlságosan függő viszonyba kerülnének a Szov­jetuniótól”. Az Egyesült Államok képvi­selője ezt az álláspontot kép­viseli a találkozón, és határo­zottan ellenzi, hogy megálla­podás jöjjön létre az energe­tikai együttműködéssel fog­lalkozó összeurópai tanácsko­zás összehívásáról. (MTI) Peru — Ecuador Nincs haladás Kölcsönös csapatvisszavo­násra szólítja fel Perut és Ecuadort, az a határozat, ame­lyet az Amerikai Államok Szervezetének (AÄSZ) kül­ügyminiszterei szerdán fogad­tak el a két ország határvi­szályának rendezésére. A három napig tartó wa­shingtoni tanácskozás után a résztvevők — köztük a két érintett ország külügyminisz­terei — egyhangúlag szavaz­ták meg a határozdtot. Meg­figyelők' ugyanakkor hangsú­lyozzák, hogy a körzetben nem csökken a feszültség. A, határtérségbe mindkét oldal­ról folyamatosan újabb szá­razföldi és haditengerészeti egységek érkeznek. Legutóbbi jelentések szerint Peru 28 ha­dihajót és 19 tengeralattjáró­elhárító naszádot állomásoz- tat a két országot elválasztó tengeri határ mentén. Alexander Haig amerikai külügyminiszter, aki a kétol­dalú megbeszélések kereté­ben külön-külön tárgyalt Ecu­ador és Peru külügyminiszte­rével, nem csekély nyomást gyakorolt Ecuadorra, hogy is­merje el az úgynevezett rioi- egyezményt szavatoló orszá­gok közvetítő tevékenységéi Ecuador azonban tartotta ma­gát álláspontjához: változatla­nul semmisnek tekinti a két ország határvonalát meghatá­rozó, 1942-ben kötött rioi- egyezményt, amelyet már 1960-ban felmondott. Az AÁSZ külügyminiszterei szerdai határozatukban még­sem említették a rioi-szerző- dést. Az AFP véleménye sze­rint ez megmentette a konfe­renciát a látványos kudarc­tól, de nem történt előrelépés a konfliktus rendezésében. (MTI) Asszad Bukarestben Csütörtökön Bukarestbe ér­kezett Hafez Asszad, a Szíriái Arab Köztársaság elnöke; a Szírai Arab Szocialista Újjá­születés Pártjának főtitká­ra. Ezúttal negyedszer tesz látogatást Romániában Nico­lae Ceausescunak, a Román Szocialista Köztársaság elnö­kének, az RKP főtitkárának meghívására. Asszad elnököt az Otopeni repülőtéren Nicolae Ceauses- cu fogadta. (MTI) Rendőrkézen a terrorista Az olasz rendőrség elfogta az egyik legkeresettebb ter­rorista, Maurizio Bigna- mit, az „Első yonal” elnevezé­sű szervezet vezetőjét — je­lentették be csütörtökön To­rinóban. A hivatalos közlemény sze­rint szerdán Torino egyik kül­városában tűzharcban elfog­tak egy férfit, aki három bűn­társával kirabolt egy ékszer­üzletet A férfi megsérült a lábán, így került rendőrkézre Társai elmenekültek. A nála talált személyi igazolvány ha­misnak bizonyult és a hatósá­gok felfedezték, hogy az őrizet­be vett bűnöző valójában a kö­rözött terrorista, Maurizio Bignami. A hírhedt „Vörös Brigádok­hoz” közel álló „Első vonal” vezetőjét több súlyos terror­akcióban való részvétellel vá­dolják, így egyebek között Alessandrini és Galli milánói bírók, valamint Ghiglieno Fiat-igazgató meggyilkolásá­val és két római csendőr ha­lálát okozó lövöldözéssel (MTI) A törvény holt betűi A rentlőralakulatok a legkisebb rendzavarásra megjelennek. „Guatemalában delegációnk tapasztalhatta azt a durva erő­szakot, amellyel megsértik a legalapvetőbb jogokat... (Észak-amerikai ügyvédek nyi­latkozata.) Az elmúlt évnek csupán el­ső harmadában több mint ezer — javarészt azonosíthatatlan — * holttestre bukkantak Guatemalában. A felismerhető áldozatok közt elsősorban el­lenzéki politikusok, munkás­vezetők, egyetemisták, újság­írók, papok,, ügyvédek, s in­diánok 'találhatók. Mindegyi­kük szerepelt a jobboldali ter­rorcsoportok halállistáján.., IRTÖHADJÁRAT — BÜNTETLENÜL Manapság Guatemalában senki nem érezheti magát biz­tonságban. Az irtóhadjárat 1954 óta tart. A hatvanas években a kommunista párt központi bizottságának a fe­lét végezték ki: több ezer párttag, és szimpatizáns nyom­talanul tűnt el. A többi ha­ladó mozgalom veszteségei hasonlók. A junta fegyverei ezután a szakszervezetek ellen fordultak, bár a guatemalai dolgozóknak még alig két szá­zaléka tartozik valamilyen ér­dekvédelmi szervezetbe. Lucas Garcia élnök nyíltan kijelen­tette 1978 decemberében: „A szakszervezeti mozgalom: fel­forgatás!” Az utóbbi években a biz­tonsági erők — összesen 15 (!) rendőri szervezet — kevésnek bizonyult a „rend fenntartá­sához”. Megjelentek hát az el­ső fasiszta terrorszervezetek, amelyek tagjai az USA tá­maszpontjain — elsősorban Panamában — kiképzett kato­natisztek, de akadtak köztük kubai ellenforradalmárok, so- mozista tisztek, vagy egyszerű bűnözők. A „Fehér Kéz”, a „Szemet-szemért”, a „Halálszá­zad”, majd a „Titkos Anfi- kommunista Szervezet”- egy­más után tette közzé halállis­táit. La Verbena közelében né­hány hónapja 770 megcsonkí­tott, a felismerhetetlenségig eltorzított holttestre bukkan­tak. A tízezernyi gyilkosságból egyetlen egyet sem vizsgált ki a rendőrség, egyetlen bűnös sem került a vádlottak padjá­ra! A törvény betűi nem szá­mítanak. — Tulajdonképpen teljesen mindegy, hogy valaki a rend­őrségre, vagy valamely „il­legális terrorszervezet” kezébe kerül — folytatja Clauda Vil- leda. — Mindenki tudja, hogy akihez bekopog a rendőrség, vagy a biztonsági szolgálat, azt élve aligha látják viszont. A legkisebb esélyünk a túlélésre persze nekünk, kommunisták­nak van. Az Egyesült Forra­dalmi Front főtitkárát a nyílt utcán lőtték le. Több munka­társával együtt meggyilkolták a nemzetközileg ismert volt minisztert, Alberto Fuentes Mohrt, a Szociáldemokrata Párt vezetőjét. A Német Szo- ciáldedmokrata Párt, az Euró­pa Tanács és a Szocialista In- ternacionálé egyaránt hivata­losan kérte az ügy kivizsgá­lását — hiába. KÉSZÜLŐDÉS A HARCRA Alvaro Uribe veszi át aszót: — Latin-Amerika, mint az USA hagyományos bástyája összeomlófélben van. A sorban első Nicaragua volt, amelyet most Salvador követ, majd törvényszerűen Guatemala. Az Egyesült Államok elkésett: csak Hondurasban tudott va­lamivel szalonképesebb rezsi­met hatalomra segíteni. — A néptömegek egyre el­keseredettebbek. A kommu­nista párt ma már minden osztállyal, réteggel erős kap­csolatot tart fenn,, megkezdtük egy közös front kialakítását. Eredményes párbeszéd indult meg a ma már közel tízezer tagot számláló gerillaosztagok­kal. A fegyveres harcra ké­szülünk. Cziráki Péter — Vége — Francia^NSZK csúcs Csütörtökön délben a bonni kormány számos tagjának kí­séretében Párizsba érkezett Helmut Schmidt nyugatnémet kancellár. A 37. francia— NSZK csúcstalálkozóra érke­zett vendéget Raymond Barre miniszterelnök üdvözölte a re­pülőtéren. Az eredetileg a kulturális együttműködés kibővítésének jegyében szervezett csúcsta­lálkozó középpontjába — a Giscard d’Estaing és Helmut Schmidt január 30-i telefon- beszélgetése során született megállapodás alapján — a nemzetközi helyzet megvitatá­sa került. Az Elysée-palota szóvivője által felsorolt öt té­ma közül három közvetlenül a kelet-nyugati viszonnyal függ össze. Figyelembe véve Rea­gan hivatalba lépését, sző lesz a Szovjetunióval való kap­csolatokról, Lengyelországról, az Afganisztánra vonatkozó francia javaslatról. További téma az úgynevezett „Észak­dél párbeszéd” azaz a fejlett tőkés ipari államok és a fej­lődő országok kapcsolata, to­vábbá a Közös Piac helyzete, politikai szerepe és belső prob1- lémái. A találkozó, amely a har­minchetedik, az évente két­szer rendszeresen sorra kerü­lő Francia—NSZK csúcsmeg­beszélések sorában, ma ér véget.

Next

/
Oldalképek
Tartalom