Nógrád. 1981. február (37. évfolyam. 27-50. szám)

1981-02-01 / 27. szám

FÉSZEK-esíe Holtai Kálmánnal ZSOZSO. Akarják, hogy egy ténnyel kezdjük? Azt mondja az önálló est' hírére első (legelső) salgótarjáni felfede­zője, az évszázados múltra visszatekintő és közben elő­renézni sem rest salgótarjáni Petőfi színjátszók egykori ren­dezője: — Ha tizenöt évesen nem bízom rá Zsozsó szerepét, most a (lázakat festené... Tény. De, hogy azt is teljes szívvel csinálná, az mindabból kikövetkeztethető, amit a szín­padon és a színpadért szívsza­kadásig megtett. Csak a szív­szakadást kerülte el, de a szí­nészet folyton megújuló gyöt­relmeiért szó szerint is a tűz­be menne. „Talán inkább a FÉSZEK-beli előadásról” — mondja az olvasó, aki már is­meri az utat a kohász-színpad­tól a vidéki színház s. színé­szi státusán, szerepein, a fő­iskola musical tanszakán át — a színpadon és az életben összekeverhetően tragikus hős — Latinovits Zoltán sze­repéig a Fővárosi Operettszín­ház színpadán.., Bozzi úr. A FÉSZEK-beli előadásról? Ez már mind árról szól. FÉSZEK. Január 22., csü­törtök este fél tíz, nyolcvan­egyben. Budapesten alig látni járókelőt. Gépkocsi is csak annyi, amennyi egy vidéki kis­városban este nyolc után. A televízió első programján még nem ért véget „A világ leg­szebb asszonya” (címszerepben Gina Lollobrigida, a világ leg­szebb asszonya), a kettesen Muddy Waters blues bandje zendít rá éppen most. A Ker­tész utca egyik leghíresebb épületében van ma is az egy­kori FÉSZEK, ami annyit tesz: Festők, Építészek, Szobrászok, Zenészek és Egyéb Komédiá­sok ... Mai hivatalos neve így hangzik, ha hinni lehet a Budapest útikönyvnek: Orszá­gos Művészklub. És a fészek­meleg? Megmaradt-e? „Hollai- ra” kijött a Rádió is, a stúdió­kocsi a ház sarkán áll. Fenn, a barátságos presszóban, ko­pott, üvegfedelű asztaloknál éppen annyira eltérő képet mutató társaságok üldögélnek, beszélgetnek, amilyennek ál­talában nem képzelik a mű­vészvilágot. önálló est előadó­nak, színésznek, énekesnek, ze­nésznek, bárkinek a FÉSZEK - ben, mindig valaminek a kez­dete, vagy a vége. Vagy vala­mi olyasmi, mintha Párizsban az Olimpia színpadára hívnak valakit (természetesen kicsi­ben, természetesen...) Hollai Kálmán magyar „musicalista” (természetesen ilyen műfajbelí színi meghatározás nincs, ter­mészetesen) először lép fel itt, a felső emeleten levő nagyte­remben, ahova mindenki igyekszik, ahova így invitálta a NÓGRÁD-ot a nagyon ked­ves művészeti titkárnő: — Ja­vaslom, hogy korábban tesse­nek jönni, mert sokan lesz­nek és nincsenek számozott helyek... — Később már sem­milyen hely sincs, körülbelül kétszázötvenen várják a ze­nekart (alkalmi együttesnek ígérkezik, nagyon jó erőkből!) és az est főszereplőjét — Hol­lai Kálmánt. A sorokban jó né­hány salgótarjáni ismerős arc, a szülőváros delegátusai. Egy osztályra való musical tansza­kos a főiskoláról, művészek, valamennyi múzsától, aztán egyfajta törzsközönség, akik nyilván megnézik majd a kö­vetkező esteket, a következő művészeket is: Korda Györ­gyöt (őt is itt látom), Sándor György humoristát, ők követ­keznek a FÉSZEK-estéken. SZlNÉSZDAL. Fényes Sza­bolcs a harmadik sorban fi­gyel feszülten, G. Dénes György az első sorból ugrik pódiumra fesztelenül, ö a kon- feransz, ő „vezeti be” Hollái Kálmánt. A zenekar már he­lyet foglalt, feltűnő a két billentyűs, a két zongorista, az egyik: Szakcsi Lakatos Bé­la, most orgonán színezi majd a dallamot, a másik: Gyarmati István, a dobnál Jávori Vil­mos, a gitárnál is egy salgó­tarjáni (!) Schnétberger Fe­renc, Szakály Mátyás a má­sik gitárt pártfogolja, míg a nagy nehezen megtalált („min­denhol letagadták”) egykori „Ki mit tud”-győztes, Horváth Kornél, az exkluzív ritmust adja az egészhez kongájával. G. Dénes György humorára azt mondanák a régiek: lehenger­lő. A maiak is ezt mondják. Kettős nacionálé, sőt hármas, mert Hollai Kálmánon kívül nem csak önmagát, de Fé­nyes Szabolcsot is jól beleke­veri. Nem utólag, nem a már­ka kedvéért. Egyszerűen azért, mert már régen „összekeve­redtek”. Mert talán mégiscsak ők hárman tették a legtöbbet, s persze Hollai, hogy a Békeffi —G. Dénes—Fényes darab, a Bozzi úr (A kutya, akit Bozzi úrnak hívtak) a címszereplő zseni halála után is tovább menjen még... Száznegyvenki- lencszer! Hollai Kálmán ma­gas ezen a pódiumon, maga­sabbnak látszik, mint rende­sen, mozgása könnyed, hang­jából eltűnt az imént a presz- szóban még hallható rekedt­ség. Nagyon nehéz számmal kezd, szinte visszacsatol G. Dénes György bevezetőjének még a levegőben kezdő vég­szavára „... megalázzák benne az embert” „Megszülettem...” — énekli Hollai olyan zenei burokból, olyan sokszínű egy­ségből, amely talán mindentől képes megvédeni... Aztán Jó­zsef Attila: Mama, és hogy a hangsúlyt tovább se csökkent­se, csak áthangolja, újra egy ismert dal a zenekarral — La Mamma. A műsorban ke­mények, szánt-szándékkal éle­sek a váltások, valamiféle dac, valamiféle ismerős emberség, felemelő-megrázó hit, kevesek­től látott-hallott „muszáj-Her- kules” bátorság vág a pódium­ról — nem a közönség, a hit­ványság felé. S a közönség hozzáadja a maga erejét. Rész­letek Gyarmati István új mu­sicalzenéjéből (Winnetou), az­tán Petőfi, Színészdal:... a színpad és az élet egységéről, arról, hogy nincs kétféle igaz­ság, arról, amiről másként is hallunk ebben az egyre emel­kedő ívű műsorban. Amit Thomas Mann üdvözlésére József Attila írt, amit Vas István Weöres Sándornak írt valamikor 1938-ban, amiről a Rágalom ária is szól, vagy Ba­ri Károly (Azt hiszitek...) és Garai Gábor (Bizalom) egybe­csendülve figyelmeztet. .. De erről énekel La Mancha lo­vagja és a Hair himnusza. Ezt azonban már Hollai Kálmán­nal, a zenekarral együtt ének­li a FÉSZEK közönsége. MI KELL MÉG? Amikor átvette Várkonyi Zoltántól a színészdiplomát, a rektor arra figyelmeztette: ha meg akar maradni a pályán — szerezzen be ellenségeket is! Ezt alig­hanem jócskán túlteljesítette. Sokan szeretik, és van, aki nem. Ennyi kell a sikerhez? Hitelesség — ez kell még. És ebben minden együtt van. A tűz is, ami edz. T. Pataki László Fotó: Kulcsár József Felhívás Az Agrárfelsőoktatási Intézmények felvételi előkészítő bizottsága az állami gazdaságokban, termelőszövetkezetek­ben, az erdészetben és az élelmiszeriparban, illetve a mező- gazdaság más területein, továbbá a mezőgépiparban dolgozó tehetséges szakmunkások számára egyetemi, főiskolai felvé­telre előlkészítő tanfolyamot (SZÉT) indít. Az 1981 szeptemberében kezdődő, tízhónapos, intenzív tanfolyamunkra jelentkezhetnek mindazok a középiskolák nappali, esti vagy levelező tagozatán érettségi bizonyítványt szerzett. Továbbá azok az érettségivel nem rendelkező szak­munkások, akik rátermettségüknél és felkészültségüknél fog­va erőt és kitartást éreznek magukban a felsőfokú tanulmá­nyokkal kapcsolatos magas követelmények teljesítésére, nem töltötték be 30. életévüket, ha férfiak, katonai szolgálatukat letöltötték vagy arra alkalmatlanok. Továbbá szakmunkás­bizonyítvánnyal rendelkeznek, amelyet legalább egy évvel a jelentkezés előtt szereztek meg, s legalább három éve fizikai munkakörben dolgoznak és akiknek a munkahelye a MÉM- hez, illetve az iparj tárcán belül a mezőgép- és az élelmi­szeriparhoz tartozik. A tanfolyam 26 hetes bentlakásos és 12 hetes otthoni tanulással egybekötött szakaszból áll. Ennek eredményes el­végzése és sikeres egyetemi, főiskolai felvételi vizsga leté­tele után a résztvevők a mezőgazdasági-műszaki, élelmiszer- ipari, fagazdasági, műszaki, közgazdasági és jogi felsőokta­tási intézmények nappali, esti vagy levelező tagozatán — üzemi ösztöndíjasként tanulhatnak tovább és szerezhetnek egyetemi vagy főiskolai diplomát A tanfolyamra történő jelentkezés egyik alapvető fel­tétele a munkahely (üzem, vállalat, mgtsz stb.), egyetértő ajánlása, míg a többi feltétel a 10/1978 (VIII. 29.) OM—MŰM számú együttes rendelet (Magyar Közlöny 1978/57. szám) 4. paragrafusában található meg., Ugyancsak e rendelet intéz­kedik a tanfolyamira-felvettek anyagi és szociális juttatásai­ról. Termelőszövetkezeti tagok szociális és egyéb kedvezmé­nyedről a 18/1980. (VIII. 4.) MÉM sz. rendelet 1. és 2. pa­ragrafusai adnak tájékoztatást. Kérjük az érdeklődő munkahelyeket és szakmunkáso­kat, hogy továbbtanulási (taníttatási) szándékukat a munka­helyi cím, a továbbtanulásra kiválasztott felsőoktatási intéz­mény megjelölésével levélben, legkésőbb március 10_re az alábbi címen jelentsék be: Agrárfelsőoktatási Intézmények felvételi előkészítő bizottsága s zakmunkás-tanfolyama, Gödöl­lő, Agrártudományi Egyetem, 2103. Az érdeklődőknek a tanfolyam részletes felvételi tájé­koztatóját megküldjük. Az Agrárfelsőoktatási Intézmények felvételi előkészítő bizottsága Elárverezték Sherlock Holmes monokliját Egy londoni aukción több lajdonképpen közvetlen kap- nem létező tárgy kalapács alá csolatban vannak a nagy de- került. 11 000 font sterlingért tektívvel, ugyanis e tárgyakat árulták Sherlock Holmes ru- Sydney Paget, a Holmesról háját és használati tárgyait, szóló történetek első illusztrá- Igen, egy nemlétező ember, tora használta. Az eladott ne- egy irodalmi hős tárgyait, vezetességek között volt egy Egyebek között elárverezték a cigarettatárca is, amely 1100 detektív monokliját, köpenyét fontért kelt el. A tárca Arthur és pálcáját. Conan-Doyle nászajándéka Ezek a dolgok azonban tu- volt a művésznek... ........................................................................................................................................................................ni...........iimiiimiiiihiiiiiiii.......mi........................................................uhu............................................ihiiuhuiiiiuiiiiuihihiuuiiiiiiiiiiu ■iiiiiiiiiiiiiiiiiiiuiiiiiiiiiiiiiiiihuuiiiiiiiiuiiiiiuuihiiuiimí G ondojatok a KISZ kongresszusi leveléhez Kongresszusra készülve Ez év májusában összeül a KISZ X. kongresszusa, hogy összegezze ifjúsági szövetsé­günk öt év alatt végzett mun­kájának tapasztalatait, kije­lölje a további teendőket és megválassza a vezető szerve­ket. Megyénkben is méltó mó­don készülünk szövetségünk e kiemelkedő eseményére. Ezért fordulunk most megyénk minden KlSZ-tagjához, min­den fiatalhoz és az ifjúságért felelősséget érző valamennyi idősebb elvtársunkhoz, bará­tunkhoz: keressük és alakít­suk együtt továbbhaladásunk teendőit! Ehhez szolgáltat ki­váló eszközt a KISZ Közpon­ti Bizottság kongresszusi le­vele, melyet társadalmunk széles közvéleménye elé vitá­ra bocsátunk. 1. A levél rendhagyó doku­mentum, nem irányelv, nem határozat, de több mint az egyszerűen rendezett gondola­tok összessége: újabb lehető­ség szövetségünk, illetve tár­sadalmunk demokratizmusá­nak gyakorlására. Célja tár­sadalmi párbeszéd kezdemé­nyezése, hogy az ifjúság, a társadalom legszélesebb réte­gének véleményét, tapaszta­latait. igényeit megismerhes­sük szövetségünk munkájá­ra' az ifjúságról. Érdemi vitát szeretnénk ar­ról, mit végeztünk jól, mit csinálhatnánk jobban, mire fordítsunk több, nagyobb fi­gyelmet, hibáinkat, hogyan tudnánk kijavítani. Természe­tesen nem szólhatunk vitain­dítóként minden kérdésről. 2. Néhány fiatalban ellent­mondásokat. bizonytalansá­gokat szül jelenlegi gazdasá­gi helyzetünk. Látni kell azonban, hogy megyénkben, a gazdálkodó egységekben a gaz­daság minden eredménye és gondja magán viseli a fiata­lok kézjegyét „Számottevő tartalékunk egy van: az em­ber. Nem a több ember, ha­nem a lelkiismeretes, fegyel­mezett, a munkapadon, a rajzasztalon túl is néző, a le­hetőséget, a hiányt és a teen­dőket egyaránt meglátó, a kö­zös dolgainkat magáénak val­ló, érte szóló és cselekvő em­ber” „Nehéz, de nem bizonytalan évek elé nézünk. Hiszen van jó programunk: a fejlett szo­cialista társadalom építése valamennyiünk közös ügye. Pártunk politikai gyakorlatá­ban szilárdan építeni lehet a szavak és tettek egységére. A keményebb feltételek között is elérhető reális célok pedig komoly értelmet adnak a helytállásnak, a nagyobb erő­feszítéseknek, a fegyelmezet­tebb, jobb munkának. Szocia­lista valóságunkat eredménye­ivel és gondjaival együtt vál­lalni, értékeit óvni és gyara­pítani — ez a mi igazi haza- fiságunk most, és ez marad a jövőben is.” ' S. Tenni a hazáért védeni ér­dekeit, vívmányait a legjobb tudás szerint, alapvető erköl­csi követelmény. De! Nem kellene megvizsgálni az embe­reket érintő szűkebb környe­zeti hatásokat az üzemi, munkahelyi lehetőségeket? Mennyire lehet eleget tenni a már „leszögezett”, elfoga­dott követelményeknek? Be­leszólunk-e ezen követelmé­nyek, feltételek alakításába? „A közélet demokratizmu­sát társadalmi céljaink szol­gálatában és érdekében kell tovább fejlesztenünk. Mi a szocialista demokrácián nem egyszerűen a beleszólás jogát értjük, hanem az alkotó együttgondolkodás, a felelős részvétel lehetőségének bizto­sítását. Társadalmi berendez­kedésünk lényegéből fakad, hogy minden a kisebb-na- gyobb közösségek, az egyes emberek érdekeit szolgálja. Mindez azonban nem valósul meg önmagától, tenni is kell érte valamennyiünknek... a döntések előkészítésének tár­sadalmisága mellett egyre in­kább a végrehajtás ellenőr­zésére kell helyeznünk a hangsúlyt.” Reális vagy formális de­mokratizmusunk? Mi vezet eredményre? A saját magunk­kal szemben támasztott ma­gasabb követelmény, a sok­kal következetesebb és rend­szeresebb ellenőrzés, az egy­értelmű objektív és feltétle­nül igazságosabb értékelés, vagy az egyéni érdekek elő- térba helyezése? A kongresz- szusi levél szerint: „Szerveze­tünk belső demokratizmusa is része a szocialista demok­ráciának. Fejlettsége ezáltal meghatározott és rajtunk is áll, hogy előremutató példa is lehessen”. 4. Kicsit agyoncsépelt téma a pályakezdés, a kiemelkedés, az új munkakör vállalása. Na­gyobb tudás, jobb szervezés, takarékosság, képzettségnek, akalmasságnak megfelelő munkakör — gyakran emle­getett fogalmak. A fiatalok több munkahelyen a kelleté­nél nagyobb ellentmondásokat tapasztalnak. Tudom, hogy ezeket a problémákat ott helyben kell orvosolni! De az időnként ellentmondásokkal telített üzemi levegőben ki kezdjen el szólni? Menjünk sorjában! „Az az ember, aki tudásának és képességének megfelelő feladatot kap, nem csak jobban, hanem jobb ér­zéssel is dolgozik. Ahol meg­bíznak a tehetséges fiatalban, ott nem marad el az ered­mény. Bar a pályakezdés még nem mindenhol zökkenőmen­tes, egyre többen találják meg munkájuk örömét, egyre több helyen jutnak vezető beosz­tásokba is a fiatalok. Persze korántsem elegen. Néhol nem az alkalmasság, hanem az életkor, az eltöltött évek szá­ma a döntő. Egyenlőre nem mindig az boldogul a legjob­ban, aki első a munkában, a tanulásban. Sok az ügyeske­dő, sok még a kiskapu. Ked­vét szegi az embereknek, ami­kor saját környezetükben ér- zéktelenséggel, fantáziátlan­sággal, kényelmességgel ta­lálkoznak. Az pedig felhábo­rodást, vagy éppen cinizmust szül, ha a mindenki által jó­nak tartott változások útjában kevesek személyes érdekei áll­nak, ha korrupcióval, protek­cióval, elvtelen összefonódá­sokkal találkozunk". Az ilyen viselkedés nagy hatással van a fiatalokra, el­fedik a szocialista közösségi hatásokat. Sokan követik a rossz példát, még azok is, akik ezeket a magatartásfor­mákat alapvetően elítélik, de sokan vannak, akik megpró­bálnak ellenállni a kísértések­nek, akik megpróbálnak ten­ni ellene. „Itt az ideje, hogy ezekről a jelenségekről hatá­rozottabban szóljunk, felelő­sen, megalapozott tudás bir­tokában, a közösség erejére támaszkodva. Ez olykor har­cot jelent, s a harcban nem csak győzni lehet, hanem se­beket is kaphatunk”. Az életszínvonal területén elért eredményeinket elisme­rik, értékelik a fiatalok. Lát­ják, „hogy társadalmunk a gondoskodás számtalan jelé­vel veszi körül az ifjúságot. Az ifjúkor nem csak a pálya­kezdés, hanem a családalapí­tás, az otthonteremtés, a gyer­meknevelés kora is". Hol se­gíthet ebben a KISZ? Hol szükséges több kezdeményezés mások részéről is? „A fiata­lok természetes igénye a szó­rakozás, ennek kielégítése nem lehet pusztán üzleti kér­dés”. Milyen irányúak a fia­talok szórakozási, szabad idő eltöltésére irányuló igé­nyei? A tárgyi, személyi fel­tételek, vagy a tartalmi mun­ka színvonalhiánya a megha­tározó? 3. A mozgalom mindannyiun­ké! Milyen ez a mozgalom? Mit várnak a KISZ-tagok és a társadalom tagjai a KISZ- től? Mit ad a KISZ-tag a kö­zösségnek? Mit vár el a KISZ! tagjaitól? Sok kritika éri a KISZ kicsit önmozgató ener­giafelhasználását, a túlzott papírmunkát, — amely a bü­rokratikus előcsarnoka —, a túlszervezettséget. „Valóban a szervezettebb munkát cél­zó törekvések nemegyszer a túlszabályozottság érzetét Is kelthetik”. Milyen tagjaink aktivitása? „A mozgalom pedig mind­annyiunké! Ezért tevékenysé­gének a társadalom, az ifjú­ság, a KISZ-tagság igényei szerint kell alakulnia. Tar­talmában és módszereken egy­aránt! A jövőben lényegesen nagyobb teret kell biztosítani az alapszervezetek, a KISZ- tagok öntevékenységének. Erő­síteni kell munkánkban a nyíltságot, a. politikai érzé­kenységet, a rugalmasságot. Az ifjúsági szövetség ereje és te­kintélye elsősorban saját tag­ságának munkájától és maga­tartásától, a szervezetek ere­jétől függ”. Egy eleven mozgalomban ezek a kérdések állandóan napirenden vannak, kivált­képpen a kongresszusi szám­vetés idején! * Ezért kérjük, aki részit kíván venni párbeszédünkben, aki segíteni szeretné az ifjúsági szövetség munkáját, juttassa el észrevételeit a NOGRÁD Szerkesztőségébe „A komgresz- szusi levélhez” felirattal el­látva. Ponyiné Oszvald Katalin a Nógrád megyei KISZ-bizottság titkára 4 NÖGRAD - 1981. február 1., vasárnap

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom