Nógrád. 1981. február (37. évfolyam. 27-50. szám)
1981-02-25 / 47. szám
500 rendezvény, harmincezer látogató Közművelődési mérleg Pásztori MARLENE (XIII) Mitől népszerű ? A statisztika lenyűgöző: a pásztói Lovász József Művelődési Központ a múlt esztendőben csaknem félezer saját rendezvényt bonyolított le — többek között, műsoros esteket, kiállításokat, társadalmi ünnepeket, koncerteket — 30 ezer látogatóval. Ho^y ez utóbbi szám mit jelent, arról képet úgy alkothatunk, ha tekintetbe vesszük a nagyközség lélekszámút is. Ez nyolcezer —, vagyis Pásztó minden lakosa majdnem négyszer járt a közművelődési intézményben, ami viszont már az országos átlag alatti teljesítmény Pedig a Lovász József Művelődési Központ gazdag lehetőségeket kínál felnőtt- és gyermekkózönségének egyaránt. A nagytermi mellett 11 öntevékeny művészeti csoport működik a közigazgatási egység területén, és nyolc szakkör, illetve klub. Közülük figyelmet érdemlő tevékenységet folytat a munkáskórus, a mátraszőlősi pávakör, a ci- terazenekar, a három gyermek-néptánccsoport, a két bábegyüttes — egyik a cigányklub keretében dolgozik Pipacs néven. A helyi és a szőlősi ifjúsági klubok munkáját is a jobbak között tartják számon, hasonlóan a szocialista brigádvezetők klubjáét és a felnőtt-képzőművészeti körét, melynek tagjai éppen az idei télen mutatták be érdeklődéssel kísért kiállításon legfrissebb alkotásaikat. Tavaly hat alkalommal szerveztek tanfolyamot, például szabó-varró, német nyelvtan- folyamot az igényekre alapozottan. A hetedik osztályban 17-en kezdték el a tanulást, s 12-en tettek sikeres vizsgát az általános iskola utolsó osztályának anyagából. A művelődési központnak igen hasznosak a kapcsolatai az iskolákkal, melyek számára önálló műsorokat szerveznek, illetve helyet adnak számunkra intézményi versenyek, ünnepségek, megemlékezések alkalmából. A múlt évben 150 iskolai rendezvényt tartottak a művelődési központ falai között. Tapasztalat szerint — ez általában megegyezik másokéval — a nagyközség lakossága a könnyedebb, vidámabb művelődési, szórakoztató programokat részesíti előnyben, ugyanakkor nem zárkózik el' — ám ez körültekintő propagandát. széles körű szervezést igényei — a fajsúlyosabb műsoroktól sem. Ezért is kerülhetett a kiemelkedő rendezvények listájára a felszabadulási évfordulóra rendezett nagy- Községi szocialista brigádvetélkedő, vagy a belpolitikai fórum és kiállítássorozat. Az intézmény munkáját — mint Becsó Károly igazgató elmondotta — hasznosan segíti a járási és nagyközségi pártbizottság, illetve hivatal és tanács, részben a munkával való rendszeres elszámoltatással és tanácsadással, a tevékenység folyamatos konkrét figyelemmel kísérésével. Az intézmény eredményes munkájára utal több kezdeményezés ősztől tették rendszeressé a komplex játszóházi programokat, építve a gjjerekek érdeklődésére, készségére, kreativitására. Tapasztalataikat már elkezdték kamatoztatni a járási művelődési otthonokban. Tavaly határoztak arról is. hogy módosított és bővített formában- járási munkásművelődési vetélkedőt szerveznek több éves rendszerben. A mátrakereszte- si intézmény felújításával, a pásztói központ részleges korszerűsítésével javultak a tárgyi feltételek, kedvezőbbek lettek a munkakörülmények. A műit évben következett be az az országosan is ritka helyzet, hogy mind a hét népművelői szakalkalmazott főiskolai végzettséggel rendelkezik. Természetesen gondok, nehézségei is jellemezték a munkát. Nem1 sikerült például az értelmiség legszélesebb rétegeit bevonni az intézmény munkájába, a rendezvények látogatásába, nem sikerült az üzemi rendezvények körét az igényeknek megfelelően bővíteni. E problémák megoldása az idei feladatok között is szerepel. Ugyanígy — kiemelt tennivalóként az iskolákkal való együttműködés elmélyítése, a munkásművelődési formák gazdagítása, színesítése, hatékonyságának növelése, a szórakoztatás színvonalának emelése, valamint — járási intézményről lévén szó — a hálózati, módszertani tevékenység erősítése, a szolgáltatások bővítése. Egy férfi, akit Marlene már Hollywoodban ismert, egészen a harmincas évek elején, és aki Párizsban ki- és bejárt nála — mint az „inti- musa”. Max Colpet — megpróbálja elmagyarázni, miért így történtek vele a dolgok, ahogyan történtek. „Marlene soha nem volt ~a legnagyobb«, mint Greta Garbo. amikor még Hollywoodban dolgozott... A filmjei közül sok, melyeket ma megcsodálunk a televízióban, akkoriban egyáltalán nem volt közönségsiker... A legtöbb hollywoodi producer nem tudott mit kezdeni excentrikus modorával, és amikor szerződésre került volna a sor, hátatfordítottak neki.. Nagy. a szónak annak az értelmében, mint világszerte ismert és népszerű, nem a nagyon is különböző minőségű filmjei által lett Marlene Dietrich, hanem író barátai által, mint Erich Maria Remarque, Noel Coward, Ernest Hemingway — és néhány ilyen híres emberrel folytatott ügy által. „Igazán nagy csak a Hitlerrel szembeni ellenségeskedése által lett, mely őt — a nem zsidót — Amerikában a főként zsidó emigránsok között a »n^ásik Németország« és az ellenállás szimbólumává tette ... Amikor határozottan felvette az egyenruhát, és mint egy katona vonult Európa csatatereire, csak akkor lett a Dietrich, a mítosz, a legenda ...” Mentorával. Josef von Sternberggel három sikeres filmet forgatott a Paramount- ná! — és végül „elvetették”, pontosan két évvel Hollywoodba érkezése után. mert nem akart más rendezővel iátszani. Következő közös filmjük, a „Szőke Vénusz" figyelemre méltó bukás volt. És mikor végre Sternberg nélkül forgatott, még nagyobb fiaskót élt át („Song of Songs. 1933). Marlene az utolsó pillanatig vonakodott attól, hogy megcsinálja ezt a filmet, de végül a produkció egy 185 000 dolláros keresettel kényszerítette erre; így bánnak el a sztárokkal. Josef von Sternberg 1933 tavaszán, Hitler ellenére — bár zsidó származású volt—, még egyszer Berlinbe mentés fáradhatatlanul tárgyalt a Ufával. Szemmel láthatólag Marlenével ígért filmet a németeknek — ő maga Párizsban ült, látta az első berlini zsidó emigránsokat, de feltűnően óvakodott attól, hogy rosszalló kommentárt adjon a francia újságíróknak Hitlerről. „Az az elképzelés, hogy kész volt arra, hogy még egyszer filmet forgasson Sternberggel Berlinben, mint a »Kék angyalt« ma valami abszurd dolognak tűnik” — mondja régi barátja. „De Hollywoodban mindkettőjüknek nehézségeik voltak és Berlinben 1933 tavaszán még úgy tűnt, hogy Hitler birodalmi kancellár éppoly gyorsan eltűnhet, mint elődei.. Bár az Ufa főnöke, Eric Pommer már emigrált, de az általános zsidóüldözés csak öt évvel később kezdődött, az I93f novemberi kristályéjszaka után. Memoárjában, a „Vegyétek az életemet...” fr Marlene Dietrich a párizsi német követségen tett látogatásáról, ahol a német útlevelét kellett meghosszabbítania: „... szó szerint ezt ígérték nekem: »dicsőséges bevonulás Berlinbe a Brandenburgi kapun keresztül...« Udvarias voltam, rámutattam a von Sternberg úrral kötött szerződésemre és kijelentettem: ha felkérnék őt, hogy Németországban forgasson egy filmet, biztosan kész lennék arra. hogy Németországban dolgozzam”. CSENDES DON Idén országos fesztivál lesz Balassagyarmaton Téma a romániai népek haladó irodalma Még 1979 decemberében döntött úgy a balassagyarmati Madách Imre irodalmi színpadi napok rendező bizottsága, hogy a jövőben a fesztivált országos érvénnyel kétévenként rendezi meg. Idén tehát újra országos találkozó színhelye lesz a „palóc főváros”. A megyei tanács, a Balassagyarmati városi Tanács, a KISZ és a Népművelési Intézet védnökségével tizenhatodik alkalommal megrendezésre kerülő seregszemlének a pályázati felhívását a rendező bizottság végleges formában a napokban készítette el. Eszerint az amatőr színjátszó együttesek december 11—13. között versenyeznek a balassagyarmati Mikszáth Kálmán Művelődési Központban a romániai népek haladó Irodalmából. Pályázni lehet bármely Romániában élő nép klasszikus, vagy élő írójának alkoUnnepi est Nagybátonyban Ötéves a Bányász- színpad tásával, valamint népköltészeti művekkel. Pályamű lehet műfaji és tematikai megkötés nélkül: eredeti dráma, vagy drámarésziet, pódiumjáték, adaptáció, dokumentumjáték, epikai, vagy lírai szerkesztett játék. Az előadás nem lehet hosszabb egy óránál, s a szereplők létszáma sem haladhatja meg a 18 főt. Az idei fesztivál tudnivalói közé tartozik továbbá, hogy a részvételi szándékot április 15-ig írásban kell bejelenteni a Mikszáth Kálmán Művelődési Központban, a műsor forgatókönyvét pedig június közepéig kell eljuttatni. Majd a hagyományoknak megfelelően előzsüri bírálja el a produkciókat: október 15—november 15. között, s a legjobbak jutnak el az országos seregszemlére. A nagybátonyi Bányász Művelődési Ház általános klubjában a minap bensőséges ünnepség keretében emlékeztek meg az együttes alapító és jelenlegi tagjai a Bányász irodalmi színpad megalakulásának ötödik évfordulójáról. Az alkalomra majdnem harmincán gyűltek össze. Mint a jelenlegi kilenc tag által írt és szerkesztett verses, zenés műsorból megtudhattuk, 1976 februárjában azért alakult az együttes, hogy összegyűjtse az azonos és hasonló érdeklődésű, gondolkodású fiatalokat, közös célok szolgáltában közösséggé formálódjon, rendszeresen részt vegyen a nagyközség társadalmi, politikai ünnepségeinek- lebonyolításában. Kiemelt feladata kezdettől fogva, hogy a bányásznapi eseményeken műsorral szerepeljen, s az őszi bányász kulturális és sporthetek idején tájolásokat végezzen a Nógrádi Szénbányák úgynevezett bázisközségeiben. Az ironikus, önironikus, szellemes műsor szeretettel köszöntötte az amatőr színpad „szüleit”, Szerencsi Andrásné művelődésiház- igazgatót, az első rendezőt. Kicsiny Miklóst, a megyei művelődési központ igazgatóját, aki akkoriban a Bányász Művelődési Házat vezette, és a Percze lányokat, akik ma is motorjai a munkának. A színpad jelenlegi vezetője éppen közülük való, Percze Juliannának hívják, foglalkozása óvónő. A színpad vezetője elmondotta, hogy az eltelt fél évtizedben csaknem két tucat irodalmi, főként énekes, verses összeállítást mutattak be, s először az 1976-os ünnepi könyvhét alkalmával léptek közönség elé. Erre — a Könyvek kertje címet viselő műsorra —, valamint az Ilyenek vagyunk című ifjúsági programra emlékeznek a legszívesebben, s talán ezek aratták a legnagyobb közönségsikert is. Országos minősítésen három évvel ezelőtt Szentendrén szerepelt az együttes, s a Justh Zsig- mond kategóriában bronz fokozatot szerzett. Az ötéves színpad jelenleg a balassagyarmati országos irodalmi színpadi napokon való részvételre készül, s megfelelő alapanyag kiválasztása után elkezdődnek a próbák. A sikeres szerepléshez — nem titkolják — új erők is kellenének, így nyitva áll az út az együtteshez minden érdeklődő előtt. Kell-e annál beszédesebb bizonyíték, hogy a film milyen korán,' szinte a regény megjelenésével egyidőben figyelt fel Solohov könyvére —, mint az a tény, hogy már 1930-ban Ivan Pravov és Olga Preobrazsenszkaja megkísérelte feldolgozni ezt a fenségesen hömpölygő, sorsokat görgető krónikát? Aztán a kísérlet nem folytatódott, ami nem is csoda, hiszen az 1928- ban kiadott első kötetet a következő esztendőben ugyan követte a második, de a továbbiak már jócskán késtek: a harmadik folytatás csak 1933-ban, a negyedik pedig 1940-ben jutott el az olvasók kezébe. Az ötvenes évek második felében mégiscsak film lett a Csendes Donból, méghozzá a szovjet film irodalmi adaptációkban jártas nagy mestere, Szergej Geraszimov, háromszoros állami díjas, a Szovjetunió népművésze jóvoltából. Az Ifjú Gárda, a Falusi orvos, az Emberek és állatok, Az újságíró rendezője hosszas előkészület, az íróval folytatott számos konzultáció után látott munkához. Kerek egy évig készült a forgatókönyv Solohovval egyetértésben módosítva, változtatva a művészeti ág specifikumának megfelelően az óriási anyagon, de a regény szerkezetének maximális tiszteletben tartásával, az epizódok villódzásának érintetlenül hagyásával. Grigorij Meljehov társai sorsa, igazságkeresése már a maga idejében egyedülállóvá tette Solohov regényét, annál is inkább, mert nyoma sem volt ebben annak a leegyszerűsítő történelemszemléletnek, amely akkoriban nagyon is meghatározta az ilyesfajta irodalmi alkotások létrejöttét... A húszadik kongresszus hozta fellélegzés segíthette ezen a buktatón át a film készítőit is. Geraszimov többször is nyilatkozta, akkor milyen nagy gondot jelentett számára a húsz főszereplő, a több mint száz epizódista kiválogatása, a forgatásban segédkező több ezer kozák férfi, asszony szerepeltetésének megoldása, nem utolsósorban az eredeti helyszínek mostoha viszonyai között, ugyanis az író tanácsára a Csendes Don az igazi kozák földön, Kamenszk— Sahtyinszkij vidékén került filmszalagra. Grisa Meljehov és Akszi- nya tragikus szerelme, KorNÓGRAD m 1981. február 25.. »erdő Régi használati eszközöket, egykori, díszítésre alkalmazott tárgyakat gyűjtenek rendszeresen a Somoskőújfalui általános iskolások. A harmadikosok — közöttük Szabó Orsolya. Anta! Zsuzsa — környezetismeret órán büszkélkedve mutatják társaiknak a köcsögöket, bányászlámpákat szenes vasalókat. sunovék, Asztahanovék életútja, a földbirtokos Liszt- nylckij família világa, a századelő csendes, eldugott falucskáinak eszmélése, az októberi forradalom pezsdítő hatása, az első világháború megpróbáltatásai, a régi világ összeomlása, az új születése, emberek, erkölcsök, magatartások változása — mindmind részei, alkotó elemei ennek a méltósággal hömpölygő eposznak, amely Geraszimov tolmácsolásában sem vészit semmit erejéből, hatásosságából,’ pátoszából. A rendező mindezt igyekezett a látványos tablók, a mozgalmas cselekményvezetés dinamikájával megtoldani — nagyszerű színészi teljesítményekkel. Elina Bisztricka- ja, Zinajda Kirilenko, P. P. Melehov, D. Ilcsenko és mindenekelőtt az ebben a produkcióban feltűnt, élete első főszerepét alakító Pjotr Gle- bov csakugyan élethűen, mély realizmussal keltették életre a solohovi hősöket. Glebov, akit később többek közt A balti égbolt, a Magány, • az Űj barázdát szánt az eke, s nemrég a monumentális Felszabadítás • vezető színészei között láthattunk, Gorkij, Csehov, Gribodejov színművein iskolázott a moszkvai Drámai Színházban, majd miután, mint önkéntes részt vett a második világháborúban, a Sztanyiszlavszklj Színház tagja lett, s innen szólította el Geraszimov meghívása. Saját bevallása szerint Glebov egy percig sem hitte, hogy Grisát vele játszatják el, hiszen szerződése eleinte csak egy villanásnyi kis epizódra szólt, de végül is tíz másik kolléga rovására neki kedvezett a szerencse —, s aki a filmet most végignézi, az csak helyeselni tudja a rendező választását. A kozák nép forradalom előtti, alatti és utáni élete, harcai elevenednek meg Geraszimov minden szempontból látványos alkotásában, amely bizonyára a tévé képernyőjén is megőrzi azokat az erényeket, amelyeket egyébként eddig jó néhány nagy nemzetközi filmes seregszemle zsűrije is elismert. A Csendes Don nem kevesebb, mint hat díjat szerzett: 1958-ban Mexikóban oklevéllel, még ebben az évben Karlovy Va- ryban nagydíjjal, Brüsszelben pedig a legjobb színes filmnek járó elismeréssel jutalmazták. A moszkvai filmfesztiválon pedig ugyancsak ebben az évben az első díjat hódította el, V. Rapa- port a legjobb operatőri munkáért járó oklevelet, Pjotr Glebov pedig a férfi színészi alakítás díját szerezte mefc Nemlaha György
