Nógrád. 1981. február (37. évfolyam. 27-50. szám)
1981-02-24 / 46. szám
Tanácskozik az SZKP XXVI. kongresszusa ' 6 ui j/iatás a 'i. ódáiról.) tézkedésekkel elősegítik a termelés pangását és a munka- nélküliség fokozódását; a termelés válságos hanyatlásának megfékezésére törekédve még inkább fokozzák az infláqiót. A fejlett tőkésországokban tíz év alatt megkétszereződött e munkanélküliek serege. 1980-ban , a munkanélküliek száma 19 millió volt. Éleződnek az imperialisták közötti ellentmondások, erősödik a harc a piacokért,, a rmersanyag- és energiaíorrá- , sokért. A japán és nyugat- európai monopóliumok mind sikeresebben versengenek az amerikai tőkével, még az Egyesült Államok belső piacán is. A 70-es években az Egyesült Államok részaránya a világexportban - csaknem 20 százalékkal csökkent. „Azok a nehézségek, amelyekkel a kapitalizmus küzd, befolyásolják politikáját, ezen belül külpolitikáját is — hangsúlyozta Leonyid Brezsnyev. Kiéleződött a harc a tőkésországok külpolitikai irány- ■ vonalának alapvető kérdései körül. Az utóbbi időben jelentősen aktivizálódtak az enyhülésnek, a fegyverkezés korlátozásának. a Szovjetunióval és más szocialista országokkal való kapcsolatok megjavításának ellenségei. A kalandorság és- az, hogy saját önző céljaik érdekében készek kockára tenni az emberiség létérdekeit — mindez különösen leplezetlenül nyilvánul meg az imperializmus legagresszívebb köreinek politikáiéban”. „A népek jogainak és vágyainak teljes semmibevevését démonstrálva megkísérlik a terrorizmus megnyilvánulásának minősíteni a néptömegek felszabadító har- ' cát. Valójában az a céljuk, hogy elérjék az elérhetetlent: meggátolják a' világban végbemenő haladó változásokat, visszaszerezzék maguknak a népek sorsa feletti uralmat. Példátlanul növekednek a katonai kiadások. Az Egyesült Államokban a katonai kiadások elérték az évi 150 milliárd dollárt. Az amerikai katonai-ipari komplexum azonban még ezekkel a csillagászati számokkal sincs megelégedve — még többet követel. Washington követeléseinek engedve az Egyesült Államok NATO-beli szövetségesei is kötelezték magukat — jóllehet egyesek nem a legszívesebben —, hogy majdhogynem évszázadunk végéig automatikusan növelik katonai kiadásaikat. E hatalmas összegek jelentős részét az új típusú hadászati nukleáris fegyverfajták gyorsított fejlesztésére fordítják. E fegyverek létrehozását a hírhedt Carter-di- rektívához hasonló, a béke ügye szempontjából veszélyes katonai doktrínák meghirdetése kíséri. Az emberekkel el akarják hitetni, hogy a nukleáris háború korlátozott is lehet, azt akarják, hogy megbékéljenek az ilyen háborúk lehetőségének gondolatával”. „Az imperialista körök más államokat és népeket illetően az uralom és a kényszer kategóriáiban gondolkodnak. Az Egyesült Államok, hogy megossza másokkal a költségeket és egyben szorosabban magához kösse NATO- beli partnereit, e tömb funkcióinak kibővítésére törekszik. A washingtoni stratégák nyilvánvalóan be akarnának vonni háborús előkészületeikbe több tucat más államot, be szeretnék hálózni a világot támaszpontjaikkal, repülőtereikkel és fegyverraktáraikkal. Ezeknek az akcióknak az igazolására azt a verziót terjesztik, hogy szovjet veszély fenyegeti a Közel- és Közép- Kelet kőolajkincsét, illetve a kőolajszállítási útvonalakat. Ez eleve hazugság, mivel szerzői jól tudják, hogy a Szovjetunió nem készül kezet emelni sem az egyikre, sem a másikra”. újra és újra mérlegeljék ezt az egész kérdést. Az európai népek létérdekei megkövetelik, hogy Európa más úton járjon. Azon az úton, amelyet Helsinkiben raktak le.” Ismét hangsúlyozta, hogy a szovjet párt és állam külpolitikai tevékenységének alapvető irányvonala volt és marad a háborús veszély csökkentéséért, a fegyverkezési hajsza megfékezéséért vívott küzdelem. Ez a feladat ma különleges jelentőségűvé és halaszthatatlanná vált. Nincs talán még egy olyan állam a világon, amely any- nyi konkrét és realista kezdeményezéssel élt, mint a Szovjetunió. „Az elmúlt évek alatt a Szovjetunió határozottan harcolt azért, hogy véget vessenek a nukleáris fegyverkezési hajszának. Óriási munkát végeztünk a hadászati fegyverek korlátozására vonatkozó, az USA-val megkötendő szerződés előkészítésében. Sokat tettünk a nukleáris fegyverkísérletek teljes betiltására irányuló tárgyalások' során. Bejelentettük és megerősítettük, hogy nem alkalmazunk nukleáris fegyvert az, ilyen fegyverekkel nem rendelkező, azokat saját területükön elhelyezni nem engedélyező országok ellen.” „Javasoltuk, hogy szüntessék meg a nukleáris fegyverek gyártását, kezdjék el készleteinek csökkentését, egészen teljes felszámolásukig”. A Szovjetunió — folytatta Brezsnyev —, aktívan fellépett minden más tömeg- pusztító fegyverfajta, így a neutronfegyver betiltása mellett. A Pentagon most ismét azzal próbálkozik, hogy meghonosítsa ezt a fegyvert. „Mi, a magunk részéről megerősítjük,. hogy nem kezdjük el e fegyver gyártását, ha az nem jelenik meg más országokban és készek vagyunk az e fegyvert egyszer s mindenkorra betiltó egyezmény megkötésére.” Emlékeztetett a szónok arra is, hogy a Szovjetunió és a Varsói Szerződés más országai a különböző nemzetközi fórumokon (Madrid, Bécs), több konkrét javaslattal léptek fel az európai katonai enyhülés biztosítására, a fegyverkezési hajsza korlátozására. Ezek a javaslatok ma is érvényben yannak. „A jelenlegi világhelyzet azonban újabb, további erőfeszítéseket követel annak érdekében, hogy kiküszöböljük a háborús veszélyt és megszilárdítsuk a nemzetközi biztonságot.” BizaSomeiősítő intézkedések Készen a párbeszédre „Az Egyesült Államokkal való viszonyunkban ezekben az években, ahogy korábban is, elvi és konstruktív vonalat követtünk. Sajnos, a fehér házi vezetőségváltás után is nyíltan harcias felhívások és nyilatkozatok hangzanak el Washingtonban, amelyek , kimondottan arra irányulnak, hogy megmérgezzék a légkört az országaink közötti kapcsolatokban. Szeretnénk mégis azt remélni, hogy azok, akik ma határozzák meg Amerika politikáját, végül is képesek lesznek reálisabban szemlél- ' ni a dolgokat. A Szovjetunió és az Egyesült Államok, a' Varsói Szerződés és a NÁTO között kialakulj katonai-hadászati' egyensúly objektív módon szolgálja a béke megőrzését bolygónkon. Mi nem törekedtünk és nem törekszünk katonai fölényre a másik féllel szemben. Ez nem a mi politikánk. De azt sem engedjük meg, hogy velünk szemben alakítsanak ki ilyen fölényt. Az ilyen kísérletek, valamint az, hogy az erő pozíciójából beszéljenek velünk, teljesen kilátástalanok!” „Akár a hadászati . nukleáris fegyverekről, akár a közép-hatótávolságú nukleáris fegyverekről van szó Európát illetően, mindkét esetben hozzávetőleges egyensúly áll fenn a felek között. S az egyensúly szilárdabb lehetne, ha megfelelő szerződéseket és egyezményeket kötnénk. Nem felel meg a valóságnak az a verzió sem, miszerint a fegyveres erők összlétszámút illetően szovjet fölény van. Az Egyesült Államok és a többi NATO-tag- ország fegyveres erőinek együttes létszáma még valamelyest nagyobb is, mint a Szovjetunióé és a Varsói Szerződés többi országáé. Milyen szovjet katonai fölényről lehet is szó? A katonai veszély forrása nem a Szovjetunió állítólagos fölénye, hanem maga a fegyverkezési hajsza, a világban fennálló feszültség.” Ennek a veszélynek a megszüntetése érdekében Leonyid Brezsnyev szorgalmazta a tárgyalásokat a vitás nemzetközi kérdések megoldására. Szükségesnek nevezte a párbeszédet, „méghozzá az aktív párbeszédet minden szinten. Mi készek vagyunk a párbeszédre”. Elégedetten állapította meg, hogy az európai kontinensen, az enyhülés ellenségei erőfeszítéseinek ellenére, „lényegében nem alakul rosszul a két rendszer országai közötti békés együttműködés. Szélesebbek és tartalmasabbak lettek a politikai kapcsolatok. A külpolitika több jelentős problémáját illetően gyakran sikerül megtalálnunk a közös nyelvet. Növe- ‘ kednek és minőségileg is fejlődnek a gazdasági, tudományos-műszaki és kulturális kapcsolatok.” Ennek példájaként említette a szovjet—francia és a szovjet—nyugatnémet kapcsolatok bővülését és az európai enyhülést erősítő megállapodásokat. „Az európai ügyekről szólva nem hallgathatjuk el azt a tényt sem, hogy új, komoly veszélyek fenyegeti az európai békét — figyelmeztetett Leonyid Brezsnyev. Elsősorban a NATO azon döntéséről van szó, hogy újabb amerikai nukleáris rakétaeszközöket telepít Nyugat- Európába. Ez a döntés nem »válasz« az állítólagos, szovjet kihívásra, nem a fegyverzet szokásos »korszerűsítése«, ahogyan azt nyugaton állítják. Nyilvánvaló az a szándék, hogy a NATO javára változtassák meg az Európában kialakult katonai egyensúlyt. Világosan meg kell érteni: a Szovjetunió és szövetségesei ellen irányuló új amerikai rakéták telepítése az NSZK, Olaszország, Anglia, Hollandia, vagy Belgium’területén feltétlenül kihat kapcsolatainkra ezekkel az országokkal, nem beszélve már arról a kárról, amelyet saját biztonságuknak okoznak. Így ezen országok kormányainak és parlamentjeinek megvan az alapjuk, hogy Az SZKP KB főtitkára javasolta a bizalomerősítő intézkedések körének kiterjesztését: „a magunk részéről mi már kijelentettük, hogy készek vagyunk továbblépni és bejelenteni a haditengerészeti és légierők hadgyakorlatait is. Javasoltuk és újból javasoljuk, hogy á tájékoztatás terjedjen ki a nagyobb méretű csapatmozgásokra is. Most pedig azt akarjuk indítványozni, hogy jelentősen bővüljön az ilyen intézkedések alkalmazásának övezete is. Készek vagyunk kiterjeszteni ezeket a Szovjetunió egész európai részére azzal a feltétellel,. hogy a nyugati (államok is megfelelően kibővítik a bizalomerősítő intézkedések zónáját. Van .egy olyan térség, ahol a bizalomerősítő intézkedések kidolgozása és alkalmazása — figyelembe véve természetesen e térség sajátosságait — nemcsak a helyzet enyhülését eredményezné ott, hanem igen hasznos lenne az egyetemes béke alapjainak megszilárdítása szempontjából is. A Távol-Keletről van szó, ahol olyan országok vannak egymás szomszédságában, mint a Szovjetunió, Kína és Japán. Amerikai katonai támaszpontok is vannak ott. A Szovjetunió . kész lenne valamennyi érdekelt. országgal konkrét tárgyalásokat folytatni a Távol-Keletre vonatkozó bizalomerősítő intézkedésekről. Amikor ezeket a messzemenő javaslatokat tesszük a bizalomerősítő intézkedésekre vonatkozólag, abból indulunk ki, hogy azok megvalósítása elő fogja mozdítani a haladást a leszerelés ügyében is. Továbbá, a Perzsa-öbölre vonatkozóan tett javaslatainkra .időnként azt mondják, hogy ezeket nem lehet elválasztani a szovjet katonai kontingens afganisztáni jelenlétének kérdésétől. Mit mondhatunk erre?” „A Szovjetunió kész tárgyalni a Perzsa-öbölről, mint önálló problémáról. Kész természetesen részt venni az Afganisztán körüli helyzet külön rendezésében is, amiről fentebb már beszéltem. Nem ellenezzük azonban azt sem, hogy az Afganisztánnal kapcsolatos kérdések a Perzsaöböl biztonságának kérdéseivel együtt kerüljenek megvitatásra.. Természetes, hogy ebben az esetben csupán az afgán probléma nemzetközi vonatkozásai tárgyalhatok meg, nem pedig az'afgán belügyek. Afganisztán szuverenitását teljes mértékben meg kell őrizni, csakúgy, mint el nem kötelezett státusát. Mi ismételten nyomatékosan higgadtságra szólítunk fel a hadászati fegyverzeteket illetően. Nem engedhető meg, hogy a világ népei a nukleáris háború kirobbanásának veszélye jegyében éljenek. A hadászati fegyverek korlátozása és csökkentése rendkívül . fontos probléma. A magunk részéről készek vagyunk halogatás nélkül tárgyalásokat folytatni erre vonatkozólag az Egyesült Államokkal, megőrizve mindazokat a pozitívumokat, amelyeket eddig ezen a téren elértünk. A tárgyalások természetesen csakis az egyenlőség és az azonos biztonság alapján folytathatók. Mi nem megyünk bele olyan megállapodásba, amely egyoldalú előnyt adna az Egyesült Államoknak. Ezzel kapcsolatban ne legyenek illúziók. Véleményünk szerint a megfelelő időben valamennyi többi nukleáris hatalomnak is csatlakoznia kell ezekhez a tárgyalásokhoz. A Szovjetunió kész tárgyalásokat folytatni bármilyen fegyverfajta korlátozásáról. Annak idején javasoltuk a tengeralattjáróról indított Trident rakéták és a mi megfelelő rendszerünk létrehozásának tilalmát. Ezt nem fogadták el. Az amerikaiak létrehozták a Trident—I. rakétákkal felszerelt Ohio típusú új tengeralattjárót. Mi is létrehoztuk a hasonló rendszerű Tájfunt. Ki nyert ezzel? Készek vagyunk megegyezni arról, hogy korlátozzák az Egyesült Államokban az Ohio típusú, nálunk pedig a hasonló új tengeralattjáró rendszerbe állítását. Megtudnánk állapodni arról, hogy tiltsák be a tengeralattjárókon levő ballisztikus rakéták korszerűsítését és újak létrehozását. Most pedig szóljunk az európai nukleáris rakétafegyverekről. Folytatódik e fegyverek veszedelmes felhalmozása. önmagába visszatérő kör alakult ki: az egyik fél akciói ellenakciót váltanak ki a másiknál. Hogyan szakítsuk meg ezt a láncot? — Olyan megállapodást javasolunk, amely szerint el kell halasztani a NATO-országok és a Szovjetunió új közép-hatótávolságú nukleáris rakétaeszközeinek európai telepítését, azaz mennyiségi és minőségi szempontból be kell fagyasztani az ilyen eszközök meglevő szintjét, beleértve természetesen, az Egyesült Államok ebben a térségben található előretolt telepítésű nukleáris eszközeit is. Ez a halasztás azonnal életbe léphetne, amint az adott kérdésben megkezdődnek a tárgyalások, és addig maradna érvényben, amíg nem kötik meg az Európában elhelyezett nukleáris eszközök korlátozásáról, illetve csökkentéséről szóló végleges szerződést. A népeknek tudniuk kell az igazságot, hogy az embe riség számára milyen pusztító következményekkel járna a nukleáris háború. Javasoljuk, hogy hozzanak létre olyan tekintélyes nemzetközi bizottságot, amely kimutatná a nukleáris katasztrófa elhárításának szükségességét. E bizottságnak tagjai lehetnének különböző országok legkiválóbb tudósai. A bizottság következtetéseiről tájékoztatni kell az egész világot. Vannak természetesen más időszerű nemzetközi problémák is a mai világban. Ügy véljük például, hogy hasznos lenne összehívni a Biztonsági Tanács rendkívüli ülését a tagállamok legmagasabb szintű vezetőinek részvételével, hogy keressék a nemzetközi helyzet enyhülésének, a háború kizárásának módozatait. Az ülésen részt vehetnének más államok vezetői is, ha 1 úgy kívánnák. Az ülést természetesen alaposan elő kellene készíteni, hogy eredményes legyen. Üj javaslataink a kérdések széles körét ölelik tehát fel. Vonatkoznak a nukleáris rakétafegyverekre és a hagyományos fegyvertípusokra, a szárazföldi csapatokra, a haditengerészetre és a légierőre. Érintik mind az. európai, mind a közel- és távolkeleti helyzetet. Szó van bennük mind politikai, mind katonai jellegű , kérdésekről. Mindezeket a javaslatokat egyetlen cél fogja össze: tegyünk meg minden lehetségesét a népeket fenyegető nukleáris háború elhárítására, a béke megőrzésére a földön. Ez eddigi békeprogramunk szerves folytatása. Nincs jelenleg fontosabb feladat nem» zetközi téren pártunk, népünk számára és bolygónk valamennyi népe számára, mint a béke megvédése. Ezzel gyermekeink és unoká? ink érdekében is munkálkodunk, a jövő nemzedékek boldogságáért. Ha béke lesz, a népek alkotó tettereje — a tudomány és a technika vívmányaira támaszkodva — bizonyára megoldja azokat a problémákat, amelyek jelenleg aggasztják az embereket. Nem a népek anyagi, és szellemi javainak értelmetlen» tékozlása, a pusztító háborúra készülődés, hanem a béke megszilárdítása a vezérfonalunk a holnapba vezető úton. Az SZKP főtitkára ezután áttért a gazdaságpolitika kérdéseire. A népgazdaság irányítása a párt és az állam egész tevékenységének tengelye — mutatott rá —, hí- . szén a gazdaságban rakják le a szociális feladatok megoldásának alapját, szilárdítják az ország védelmi képességét és az aktív . külpolitika alapját. Itt hozzák létre a szükséges feltételeket ahhoz? hogy a szovjet társadalom sikeresen haladjon a kommunizmus felé. A hetvenes évek elején az SZKP sokoldalúan elemezte a népgazdaság állapotát és meghatározta a fejlett szocializmus társadalmi-gazdasági problémái megoldásának fő útjait. A XXIV. és XXV. kongresszus fordulatot határozott el a népjólét emelését célzó sokrétű feladatok megoldására: át kell térni a gazdaságfejlesztés intenzív szakaszára, emelni kell a munka hatékonyságát, javítani minden téren a minőséget. Leonyid Brezsnyev ekkor ismertette az 1971—1980-as években elért fejlődést tanúsító adatokat. A Szovjetunió gazdasági és szociális fejlődésének fő mutatói a 70-es években (milliárd rubelben összehasonlító árakban) 1970 1980 1980 o/0-ban elektronikai, a mikrobiológiai ipar, a lézertechnika, a mesterséges gyémántok gyártása vagy más új szintetikus anyagok előállítása. Nagy változások történtek a termelőerők elhelyezésében. A kelet és észak felé haladás szempontjából nagy lehetőségeket tár fel a Bajkál —Amur vasútvonal. A hetvenes években folyamatosan növekedett a nehézipar. A termelőeszközök gyártása ugyanolyan méretekben nőtt, mint az előző húsz esztendőben. A hatvanas évekhez képest megkétszereződött a vil- lamosenergia-termelés. Az ország egységes energetikai rendszerébe bekapcsolódott Szibéria _ egyesített energia- rendszere. Gyors ütemben fejlődik az atomenergetika. Megkezdte a termelést az Atommas — a nukleáris áramfejlesztő berendezések fő szállítója. ToA népgazdaság fejlődésé- Az elmúlt évtizedben meg- hászata^Az*utóbbi évrizedben nek eredményei meggyőzően feszített harc folyt a nép- a néoHazdasá<> 460 miihó tonstSáfáknak helv f,zdasá?. f hatékonyságának návalPgtöbb acélt kapott mint stratégiájának helyességet. Az fokozásáért. A munka tér- az előzőben A eénevártás ország lényegesen előrelépett melékenysége ennek eredmé- széles körű program flapján a kommunizmus anyagi-mu- nyekent csaknem masfélsze- fejlődött Nasv mennyiségi és benki AaltaudÍánTverrtéhé‘ t tudomány vív- Jn6ségj változások történtek ben. A tudomány vezető he- manyaikent korszerű, uj aga- a Ve«vinarban és az olaivesv- lyet foglal el világviszonylat- zatok jöttek létre, mint az marható A tomszki vegvi- ban is az ismeretek legfonto- atomgépgyártás, az űrtechnisabb területein. Az ország ka, az elektronikai és mikro- (Folytatás a 4. oldalon) gazdasági ereje szavatolja a továbbhaladást a kommunis- r -------------------------------------- “ t a építés útján. [ NÓGRÁD - 1981. február 24., kedd 3 társadalmi össztermék 637 fogyasztásra és felhalmozásra felhasznált nemzeti 1061 167 jövedelem a nemzeti jövedelem fogyasztásra és nem termelő beruházásokra 282 437 155 fordított eszközei 219 354 162 ipari termelés mezőgazdasági termelés 352 627 178 (évi átlagtermelés) 100,4 123,7 123 beruházások termelési állóalapok 80,6 133,5 166. (év végére) a közlekedés valamennyi ágazatának teherforgalma 531 1149 216 , (milliárd tonna/km) kiskereskedelmi 3829 6165 161 áruforgalom társadalmi fogyasztási 158,1 268,5 170 alapok 63,9 116,5 182
