Nógrád. 1981. február (37. évfolyam. 27-50. szám)

1981-02-22 / 45. szám

BATT7ÄN KISS WH ALT i

Három

varjú

sétál

'A havas mezőben A havas mezőben Három varjú sétál Három varjú sétál

Tollúk igazgatják Tollúk igazgatják Szárnyukat mozdítják Szárnyukat mozdítják

Havas némaságban Havas némaságban Hová szállanának Hová szállanának

Mégis elindulnak Mégis elindulnak Magasba fölszállnak Magasba fölszállnak

Szárnyuk sudarával Szárnyuk sudarával Egem beborítják Egem beborítják

Híremmel szánjatok

Híremmel szánjatok Útnak induljatok Útnak induljatok

Egyik száll Gyánra Anyám udvarába Másik száll Majtényba Apám szállására

Nem száll a harmadik Szerelem útjára Kapj szél a szárnyába Kapj szél a szárnyába

Réti Zoltán: Piac

Miért olvas olyan lassan?

Egy világhírű pedagógus azt állítja, hogy a gyors olvasás egyszerű technikájával legalább kétszeresére lehet növelni az olvasási sebességet. A legtöbben nem jönnek rá, hogy milyen sokat nyerhetnének a gyorsabb és pontosabb olvasással.

A módszer részleteit egy nagyszerű könyv, a Kalandok az olvasás fejlesztésében írja le.

ORSOVAI EMILi

Élet-jelenlét

A jelenlét fáradt üveghangjai, Eletmetszeték sejt-szenvedése,

A fölfelé fordított tenyér lebegése — önmagodban úszol parttalan.

Megérkezetten idő távozása]

Ahová készülnek nem-jött útjaid.

A jelenlét fáradt sejt-szenvedés^ Eletmetszetek üveghangjai.

Ha mindent fölvázoltál mi marad? Vagy-e kit zár az atomrács-pillanat? Elet-jelenlét part-szenvedése,

Fölfelé-fordított nem-jött útjaid.

Bárki tekintet nélkül jelenlegi olvasási készségére hasznosíthatja ezt az egyszerű technikát, olvasási képességének számottevő méretű javítására. Akár szépirodalmat, akár műszaki témájú könyveket olvasunk, ránézésre egész mondatokat, másodpercek alatt egész oldalakat olvashatunk el ezzel a módszerrel.

A gyorsolvasás gyors ered- ^ménnyel jár, az üzletembereknél hihetetlenül csökkenti a papírmunkára fordítandó időt, a diákoknak könnyebb és élvezetesebb tanulniuk, az elfoglalt háziasszonyok szármára kellemesebb lesz a napi rutinmunka után a pihenés, azok pedig akik valamilyen hobbit űznek, lépést tudnak tartani az érdeklődési körüket érintő könyvek sokaságával.

Nem szabad elfelejtenünk, hogy a gyorsolvasás gyors megértést jelent Az új módszerrel a szavak teljes értelmét felfogjuk. S mindez csak néhány .előnye a gyorsolvasásnak.

A 'gyorsolvasási készség

fejlesztésének könnyen betartható szabályait ezen érdekes önképzési módszer részleteivel megismertető 24 oldalas könyv tartalmazza.

Bemutatjuk az MTA népfáncoszfályát

A néptáncot intézményesen 1948-ban vették gondozásba Magyarországon, a Néptudományi Intézet keretein belül.

— Persze azt megelőzően, így a húszas évek derekán is

helyébe lépett a Népművészeti Intézet, amely már a demokratikus intézmények

friss szellemében kezdett működni. Ösztöndíjas diákként magam is itt kezdtem dolgozdományi Intézet az Akadémián belül és miután minden szakág saját osztályt kapott, mi is önállóak lettünk.

voltak, akik javasolták, hogy ni. Nekiláttunk a népművésze- vegyük filmre, a magyar tán- tek valamennyi ágának tu- cokat. (Bartók Béla) Seprőd) dományos megalapozásához. János erdélyi tanár pedig már Jártuk a magyar falvakat és a tudományos kutatás igényé- gyűjtöttük a néptáncokat, népi vei lépett fel — pergeti vissza játékokat, sportjátékokat. Ha— Mekkora archívummal

rendelkezik ma a néptáncosztály?

ötven év történetét Martin György, a Tudományos Akadémia néptáncosztályának vezetője.

talmas mennyiségű anyagot hordtunk össze. Sajnos, mindmáig nincs publikálva.

— Bizonyára sokan voltak, akik munkájukkal, lelkesedésükkel előkészítették a hazai tánckutatást, tudományos megalapozását:

— Mi segítette elő akkoriban a gyűjtést?

— Valóban. Gömyei Sándor készített elsőként filmet a magyar néptáncról, egy amerikai néprajzkutatótól leste el a módszert. Györffy István etnográfus, néprajzkutató gondolata volt, hogy be kellene mutatni táncainkat a nagyközönségnek. Jelentős név a tárctörténelem lapjaiból: Molnár István táncművészé, aki feladta hivatását, a modern táncművészetek iránt érzett vonzalmát, amikor ráébredt arra, hogy semmit sem tud a magyar néptáncokról. Végigjárta az országot, s nagy szakértelemmel, fllmfelvevőgéppel, fonográffal dolgozva összeszedte könyvének, az 1947- ben megjelent első magyar tánckönyvnek az anyagát. s

— Óriási társadalmi segítséget kaptunk. Akkoriban zajlottak le a nagy kulturális seregszemlék, fellépéseik közben filmeztük a paraszttáncosokat... Szaporodott az archívumunk, közben azonban a mozgalmat is szolgáltuk, forgalmaztuk a nálunk levő, ösz- szegyűjtött anyagokat. Sajnos, néhány értékes film tönkre is ment.

— Több mint ezer filmfelvételt tartunk nyilván a filmtárban, amelyen hozzávetőlegesen ezer községben készült tízezer magyar és nemzetiségi tánc szerepel. Ilyen nagyság- rendű táncgyűjtemény egyetlen országban sincs. Miért ilyen sok? Mert a magyar táncok improvizatív jellegűek, csekély számú tánctípus található meg rengeteg változatban.

— A filmjein ételeken kívül még mi található ebben az

archívumban?

— Ez már tudományos munka volt?

— Inkább csak ösztönös mozgalomról beszélhettünk mindeddig. Az intézet igazgatója, Muharay llemér révén azonban 1934-től megkezdődhetett a tervszerű, tu— A filmek forgatásakor, bár nem szinkronban, de hang- felvételeket is készítettünk. Feldolgozásukhoz ezért kellenek a zenei vizsgálatok is. S ott van még a hatalmas fotótár! Legalább 35 000 táncfotó! Gyűjtöttünk ezenkívül kéziratanyagokat is, melyek lényege: a parasztok elképzelése a táncokról. Hatalmas anyag,1 rengeteg szociális vonatkozással. S ami a legfontosabb;

dományos munka. Somogy hogy archívumunkban ott van- megyével kezdtük, monográ- najc az úgynevezett néptánc— Ét mikor kezdődött meg

az intézményes gyűjtés?

— A Néptudotnámri Intézeten belül Györffy György és Tálai István már 1947-ben megpróbálták brigádokba tömöríteni a szakembereket, hogy megkezdhessék a mono- polisztikus gyűjtőtevékenységet. A közben megalakult Magyar Táncszövetség táncszakembereit is bevonták ebbe a munkába. Két év után azonban az intézet megszűnt, s

fikusan igyekeztünk feldolgozni ezt az archaikus területet. Majd megkerestük az ellenpólusát: Szabolcs-Szatmár

megyét, ahol bár nem volt népviselet, megdöbbenve fedeztük fel, hogy az oreságleg- .táncosabb, főlag csárdást táncoló megyéje.

írások is, a táncok szakmailag lejegyzett változatai, az ösz- szegyűjtött anyagok feldolgozása. Válogatottan legszebb táncainkat őrizzük mai

— Hogyan, miként kerültek

az Akadémia védőszárnyai alá a tánckutatók?

■*» Kik használják zsi gyűjteményt?

— Nagyon Is sokan! K&

reográfusok, tánccsoportvezetők és mások.

Megindulnak éh-szomj mondatok rád.

♦> *i* ♦♦♦ ♦> ♦> <♦ ♦> ♦> ♦> ♦> »!♦ * ♦> ♦> ♦> ♦> ♦> ♦> *1* ♦> ♦> ♦> ♦> ♦> ♦♦♦ * ♦> ♦> ♦> ♦> ♦> ♦> ♦> ♦> *> ♦> ♦> ♦>

— A Népművészeti Intézet munkája sajnos, időközben

— Hogyan értékelhető a

néptáncosztály eddig megtett

M

| inden valódi szépség mögött ott rejtőzködik valami édes-mély szomorúság is.

Ajándékba kapott sercegős kis, öreg lemezjátszóm tűje alatt örmény népzenei lemez forog. Szépségesen szomorú zene. Forog a hanglemez, ablakomat, hűvös eső csapkodja. Patakzásait néha összekuszálja egy-egy széllökés.

Ez a zene meleget áraszt, olyant, mint a tufából épült házak falai, az éjszakai léhű- lések idején, ha hátadat nekitámasztod. Ez a zene parancsolja vissza képzeletemet — innen a dideregtető nyugat-magyarországi télből — több ezer kilométernyi távolságra. Vissza a Kaukázus kéklő és kopár sziklái közé, ahol szeptemberben is jhar- mincöt fokot mutat a hőmérő higanyszála.

Máris Garni bazalt- és tu- fabuckás utcáin csavargók; válogathatok mézédes barackok, almák, körték, fügék és szőlők között, s ha megszomjaztam: hűvös forrásvíz fölé hajolhatok, olyan tiszta forrás felé, amelyből eddig csak a mesékben, legendákban, szereplő csodaszarvas ihatott. Az is csak a képzeletemben.

Egy kis kitérő: Talán 3 éves lehettem, amikor legelőször föltett az ökrös szekérre az én kedves öregapám, hogy „menjünk fiam a pápai vásárra!” Aztán mentünk is minden évben. Mentem kamasz koromig, mentem míg piroslott a májusi cseresznye, míg sárgult a búzás körte.

Az utóbbi időkben megint sokat járom a piacokat. Nem

Piacok — a Kaukázuson túl

a vásárlás miatt, inkább csak szemet gyönyörködtetni, lelket melegíteni. Van valami, megfoghatatlan még a legsilányabb piac hangulatában is. Csak csörrenjen a kétkaros mérleg lánca, máris odaólál- kodok. Legyen az a piac a föld bármelyik pontján, ugyanaz az érzés bizserget. Mégis mindegyik más és más. Más a pesti vásárcsarnok, a jereváni, az olasz* a német, a bolgár. Emlékszem, pár éve úgy álltam az olaszországi Velence halpiacán, mint akit odabetonoztak. Pedig egy olasz halpiac bűze nyáron: leírhatatlan és majdhogynem elviselhetetlen a magyar orr számára. Mégsem ettől felejthetetlen.

Aztán legutóbb, a jereváni!

Túl a Kaukázuson, az ősz közepén. Szerencsére, az Örmény írószövetség gazdag és kellemes programjai mellett a délelőtti óráink szabadok voltak. V. Laci barátommal, már kora reggel nyakunkba vettük a várost. Talán ki sem mondtuk egymásnak hangosan, tíz perc nem telhetett belé, ott álltunk csodálkozó tekintettel a vásárcsarnok lépcsőin, a Lenin sugárút végén. Persze, könnyű volt megtalálni, hiszen lenyűgöző, és sajátos, öntöttvas ornamentikája messziről odacsalogatott. Ha jól emlékszem,

Ágababjan építésznek köszönhető a látvány. No, és belül ?

Fehér bélű dinnyékkel, gránátalmákkal, fügegulákkal, titokzatos fűcsomóhegyekkel elbarikádolt kofák. Bábeli hangzavar a javából. Számunkra csupa egzotikus növény és gyümölcs.

Másnap már meg kellett kóstolni a kétöklömnyi barackot, a gránátalmaárus előtt sem jöhettünk el úgy, hogy meg ne dicsérjük a termést!

Az örmény ember vendégszeretete világhírű, ezt mondják az útikönyvek. Most az egyszer igazat mondtak. Megtapasztaltuk. Étkezési kultúrájukról külön is szólnom kellene.

Bármennyire is furcsán hangzik a saslik hazájában,

az étkezés alfája a friss zöldség, ómegája a friss gyümölcs. Például a piacon látott fűcsomókból, amelyet kizárólag a Kaukázus lejtőin gyűjthetnek csak, minden örmény asztalára kerül, öt-hat féle fűből áll egy csomó, ize mindegyiknek más, van közöttük csípős, édeskés, petrezselyem illatú’ és ismeretlen kaukázusi ízű.

Vendéglátónk nem kis büszkeséggel újságolja, hogy örmény földön nincs egyetlen kijózanító-állomás, és az elvonókúra Is ismeretlen fogalom. Mindezt a füveknek tulajdonítják. Ha nincs is „kijózanító” fű, mint azt á szóbeszéd tartja, ám ennek az étkezési kultúrának nagyon is sok köze lehet a dologhoz. Beleértve fő helyen a füveket is.

Vissza a jereváni piacra. Utolsó napon mi vásárfiát vegyen az ember a hazaiaknak? Qlyant, ami több ezer kilométeres utat kibír, anélkül, hogy romlandóba menne. Ilyen csak egy lehet; a gránátalma. Mindjárt három kofa is körbevesz, fehér köténykéjükbe törjik, csinosítják a portékát. Nem értjük a nyelvet, csak sejtjük: ezt vegye meg, ez a legédesebb, inkább az enyémet, mert én adom a legolcsóbban. Külföldiek lévén, szakszerű bemutatót tartanak, a gránátalma felbontását illetően, ne menjen egyetlen szem piros bogyó sem pocsékba.

Négy darabot fizetek, aztán még kettő kerül a táskámba. Hálából, hogy tőle vettem? A piac íratlan törvényei? Nem tudom.

P

iacok! A Kaukázuson túl. Piacok! Európában, mindenütt. Tenyérnyi, tenyérnyi helyek egy ország, egy vidék asztaláról. Nem lehet lefesteni, leírni, le- kottázni. Nincs az a szín, nincs az a szó, az a hangsor. ..

Mit mondhatnék még róluk?

Ha arra járnak, ne kerüljék el őket!

Pátkai Tivadar

— Rendkívül nagy eredménynek tartom, hogy világvi- * szonylatban is jelentős néptánckultúrával foglalkozó archívumot hoztunk létre! ötven esztendő összehordott dokumentációját! Viszonylag korszerű feldolgozásban, mozgófilmen. Az archívumunk komplex, mert valamennyi szükséges adatot tartalmazza. Csak az a baj, hogy ehhez a tenger dokumentumhoz mindössze hárman vagyunk szakemberek az osztályon. Igaz, hogy nem feltétlen a gyűjtőknek kell feldolgozniuk mindezt.

megváltozott, abbahagytuk a meglehetősen mozgalmas múlt- gyűjtőtevékenységet és miután ja, útja? szétszóródott a munkatárs- gárda, egyedül maradtam.

Egyetlen feladatom volt hivatalosan: az archívum kezelése.

De azért továbbra is gyűjtöttem barátaim, ismerőseim és családtagok segítségével. Hamarosan % Népművelési Intézet keretein belül vegetáltunk tovább, de munkánk itt is csak a kiszolgáló tevékenységre korlátozódott. Végül 1965-ben megszüntették a táncosztályt.

Akkoriban kapcsolatban álltam Kodály Zoltánnal, aki meghallván a velünk történteket, magához hívatott. E beszélgetés eredményeként közölte velem rövid idő után, hogy az összegyűjtött filmeket átviszik az Akadémia nép- zenekutató csoportjához. Így kerültem Kodály Zoltán mellé, s ettől kezdve saját elképzelésem szerint dolgozhattam.

Üjra összeverbuváltam a régi munkatársakat.

— A gyűjtés időszaka lezá- ---------------------- rult. Az archív anyagnak a

to

vábbiakban már tudományos jelentősége van. Fel kell dolgozni valamennyit a tudomány és a gyakorlati tevékenység hasznára. Vannak persze máris, már kéziratban levő, kinyomtatásra váró munkáink, sőt, már megjelentek könyveink is. Csakhogy igen hosz- szú egy-egy publikáló megjelenéshez vezető, átfutási idő. (Az én könyvem is tíz év után jelent meg!) Mindenesetre el szeretnénk kezdeni a magyar táncok publikálását, feldolgozni és kiadni tánctípusok és tájegységek szerint. Ehhez azonban bizonyára soksok időre lesz szükség.

Szémann Béla

— A jövőben tehát milyen feladatok várnak az osztályra?

— Ez már a feldolgozás korszaka volt?

— Igen. Tervszerűen láthattunk neki a felhalmozott anyag feldolgozásának. Százötven publikációnk jelent meg az elkövetkező években. Kodály Zoltán pedig, bár nem érhette meg, kiharcolt számunkra az UNESCO-tól egy hangosfilmfelvevő gépet. Addig ugyanis csak némafilmeket készítettünk. Először csak néptánc-munkacsoport voltunk a népzenei osztályon belül, de újabb átszervezések folytán megalakult a ZenetuNÓCRÁD - 1981. február 22., vasárnap