Nógrád. 1981. február (37. évfolyam. 27-50. szám)
1981-02-22 / 45. szám
KUZBASSZ-ban az utóbbi tiz év alatt gyors ütemben fejlődött a könnyűipar. Képünkön: A belovszki textilgyár fonodáját mutatjuk be. Kommunista műszak: Minden hónapban 500 tonnával több Nem mindennapos kezdeményezést valósítanak meg, az Anzserszkaja bányaüzem bányászai. Már annak idején is kezdeményezőek voltak a szocialista munkaversenyben. Most pedig a pártkongresszus tiszteletére elhatározták, hogy havonként 500 tonnával több szenet küldenek a felszínre, terven felül. Bár még csak február közepe van, elhatározásukat messze túlteljesítették, hiszen a másfél hónap alatt tizenegy és fél ezer tonna tüzelőanyagot adtak terven felül a népgazdaságnak. A beszélgetés nem éppen kellemes dolgokról kezdődött Valerij Listyenkóval, a bányászbrigád vezetőjével. Jól megnézett magának, vajon miért érdeklődöm az eredmények, a túlteljesítés iránt. Hiszen az csak természetes, hogy a kuznyecki bányászok az ilyen jelentős esemény alkalmából, mint amilyen a pártkongresszus, munkasikerekkel ünnepelnek. — Bizony, nagy figyelemmel kellett lennünk a munkára, a termelésre, — magyarázta azután, hogy belenyugodott a beszélgetésbe. — A front, amelyen dolgozunk, és ahonnan a kokszolható szenet küldjük a felszínre, gáz veszélyes, könnyen kilövell, belobban a gáz, nagy szakaszon leomlik a szénfal. Amikor befejeződtek a kutató felmérések, arra a meggyőződésre jutottak, hogy ezen a szakaszon, ebben a fejtésben el kell búcsúznunk a szénkombájntól. Azt itt nem lehet, nem szabad alkalmazni. — Akkor hát mit kellett tenni ök? — Bizony, nem éppen kedvező feltételek között folytattuk a munkát. Dehát a bányászok már éppen olyanok, hogy minden feltétel között igyekeznek tartani a magas munkateljesítményt. És ez nem frázis. A váltásunk jól megszervezte a munkát. Erről a munkaszervezésről már Vitalij Klucsnikov frontmester beszélt: — Nálunk nincs teljesen szétválasztva, a karbantartó, a terület-előkészítő és a frontfejtő brigád. Bármelyik segít a másiknak, mindig azon a szakaszon, ahol éppen a legnagyobb szükség van rá. Természetesen, valamennyien egy szívvel egy lélekkel azon fáradoznak, hogy minél több, szenet küldhessünk a felszínre, úgy szervezik a munkát, a karbantartók, a szerelők, hogy jusson idő a szén termelésére is. Az így kitermelt többletszén után járó összeg megy a közös kalapba. És elmondhatom, hogy ezzel kiváltottuk minden egyes földalatti dolgozó érdeklődését, és érdekeltségét a mennyiségi és a minőségi termelés iránt. A berendezéseket — és ez is egyik fontos szervezési módszerünk — mindig üzem közben, melegcsákány-váltással adjuk át. Meg kell mondanom, hogy ez a módszer csökkentette a meghibásodást. Üjra a brigádvezető, Valerij Listyenkov közelébe kerültünk a föld alatti utunk során. Az ő irányításával megkezdték a korábban, már a külszínen előkészített bányafa beállítását a vágatba. Munka közben akadt néhány szabad perce a brigádvezetőnek, hogy velem beszélgessen. Igen érdekes és tanulságos az életrajza. — Édesapám 30 évig dolgozott a bányában és a frontmester helyettese, vájár volt. Mondhatom, tőle igen jó példát láttunk és kaptunk arra, hogyan kell dolgozni, termelni a bányában. És mindig igyekeztünk, igyekszünk mais az ő nyomdokain járni. Én az iskola után elvégeztem a motorvezétői tanfolyamot, később segédvájár, majd vájár lettem. Most pedig irányítom a brigád kollektíváját. XI kell mondanom a brigádvezetőről, hogy kiváló bányász, és a Munka Vörös Zászló kitüntetést is megkapta, csakúgy, mint az édesapja. Kívüle még két testvére dolgozik a bányában, az egyik frontmester, a másik pedig gépész. — Azt tartom, hogy nincs érdekesebb munka, mint a bányászé — mondotta Listyenkov, miközben tekintetével figyelte, hogyan dolgozik a brigád a vágatban. Róluk folytatta a beszélgetést. — Nagyon jó gyerekek és az sem utolsó, hogy sok közöttük a fiatal. Rövid idő alatt igazi bányászokká váltak a föld alatt. Mondhatom, jó iskola a mi frontunk, fejtésünk, a mi brigádunk. Be kellett fejeznünk a beszélgetést, mert a brigádnak szüksége volt a vezetőjére. Nem csak az irányításban, hanem a munkában is. Nem csak a feje kellett, hanem a keze, az ereje, mert Valerij Listenykov, ha kell, megfogja a lapát nyelét is. S a következő pillanatban felhangzott a vezényszó: — Erősítsd meg!! Folytatták a munkát, hogy a pártkongresszus tiszteletére tett vállalást túlteljesítsék. Holnap pedig az erős műszak után ott lesznek az önként vállalt kommunista műszakon is. A Szovjetunió életéből Kemerovo megye — testvérmegyénk — dolgozó kollektívája is készül a hétfőn kezdődő pártkongresszusra. Egymás után érkeznek a hírek, a tudósítások Kemerovóba, a megye központjába, a munkasikerekről, a tervek túlteljesítéséről. Kemerovo, mint ismeretes, az acél és a szén megyéje két földrész — Európa és Ázsia — határán. Olyan hatalmas tartalékai vannak, amelyek befolyásolják az energia- termelés, az ipar terveinek teljesítését szinte az egész Szovjetunióban. Természetesen, a legnagyobb felhasználója testvérmegyénk szénkészletének a helybeli nagyipar, a fémfeldolgozás, a könnyűipar. Kemerovo — a sokat emlegetett KUZBASSZ — a Jelentőségének megfelelő fejlődését akkor kezdte meg, amikor nem sokkal a Nagy Októberi Szocialista Forradalom után Lenin kiadta híres dekrétumát Szibéria kapujának nagyarányú fejlesztéséről, s azóta ez a dekrétum nem csak él, hanem tovább is fejlődik a mindennapos gyakorlatban. A hat évtized meghatározója volt a szénbányászatnak, a vaskohászatnak, a könnyűiparnak, de a lakásépítésnek is. Ugyanis miközben megvalósították testvérmegyénkben a lenini dekrétumot, nem feledkeztek meg á családok munka- és életkörülményeinek fejlesztéséről sem. Nem csak új lakónegyedek nőttek ki gomba módjára a földből és biztosították a munkáscsaládoknak a korszerű otthonokat, hanem új városok is születtek, egykori kis cári települések lettek Szovjetunió-szerte ismert iparvárosokká. Az alábbi tudósítások, tájékoztatók nemrégiben érkeztek Kemerovóból, testvérmegyénkből, hogy bemutassák azt a pezsgő életet, amely KUZBASSZ-ban ezekben a hetekben, napokban folyik. 7 űzkeresztség A Lenin nevét viselő bányászbrigád vezetője Grigo- rij Alekszejevics Ivanov. Az ő irányításával a múlt évben éves tervét már augusztus közepére teljesítette a szocialista kollektíva. Tehát alig nyolc hónap alatt 315 ezer tonna kokszolható szenet adott a szovjet gazdaságnak. Ilyen eredménnyel még egyetlen bányában sem dicsekedhetnek. Az eredményes munkamódszerről maga a brigádvezető beszél: „A brigádot még 1979 őszén vettem át. Az előző években egymás után kétszer , is lemaradtak a tervteljesítésben. Meg kell mondanom, hogy ilyen jelentős és nagy létszámú kollektíva irányításában még nem volt gyakorlatom. Bár korábban én vezettem a karbantartó váltást, amely A. Gracsev brigádjához tartozott. Annak idején jó iskola volt számomra ez a kollektíva. Itt lettem tagja a pártnak és elvégeztem a mezsdurecsenszki bányaépítészeti technikumot a bányászelektrikusi szakon. Az új brigádban' az arany- szabállyal kezdtem tevékenységemet: minden dolgozó számára pontosan megszabtuk a feladatokat, és szigorúan megköveteltük a végrehajtást. Csak az maradt meg a kollektívában, aki képes volt önmagát, legjobb tudását adnia mindennapi munkában, aki képes volt a szó szoros értelmében harcolni a nagyobb teljesítményért, a nagyobb mennyiségű szénért. Így sikerült a brigád többségét megnyerni a feladatnak. Sokan közülük kommunisták voltak. És tennivalónk is akadt éppen elég a brigádmunka területén. Megterveztük a mi munkánkat, nem is rosszul és mégiscsak 166 ezer tonnára futotta az erőnkből. Gondoltunk egyet és a réselőgépün- ket még. egy berendezéssel megerősítettük. Mindezt nem bíztuk a gépműhely szerelőire. Magunk is részt vettünk a két gépi berendezés „összeházasításában.” Ez persze csak az egyik feltétele volt annak, hogy fejtésünkben növelhessük a, termelést. A másik feltétel alapjait I. Danyilov gépész alapozta meg. Bevezette azt a rendszert, hogy váltáskor csakis garanciával, egyik kézből a másikba, jó műszaki állapotba üzemképesen adjuk át a gépeket. Természetesen meg kell mondanom, hogy nem volt könnyű meghonosítanunk ezt a rendszert. Nagy volt a szén dőlésszöge, másfél kilométer hosszú szállítószalag működött brigádunk munkaterületén. És mindehhez hozzájárult még a nehezen megközelíthető fejtés. Ügy véltem, hogy a legeslegfontosabb valamennyi brigádtagnál az egységes gondolkodást kialakítani. Ha ez sikerül, akkor nyert ügyünk van. Mert nem élég a bányászszív, fontos a bányászgondolkodás odalent a föld alatt, a mélyben, hogy mindenki tudja, mit és-miért tesz. Elhatároztuk, hogy a prémiumot, amit a szocialista munkaversenyben kiérdemel brigádunk, a következőképpen osztjuk fel: tíz rubelt kap a brigádtag, húsz rubelt viszont a kiszolgáló személyzet dolgozója. A vágatokban minden bányász megértette saját feladatát, munkájának fontosságát, jelentőségét és nem utolsósorban a szükségességét. Viszont eltávoztak kollektívánkból az egykedvű, a velünk együtt, egy lendülettel dolgozni nem akarók. Az első negyedévi erőfeszítéseinket siker koronázta, és a siker megkettőzte erőnket, már áprilisban továbbsegített a nehézségeken. Ugyanis a vágatok összeszűkültek, egyre nagyobb mennyiségben megjelentek a fakadóvizek. Mem vesztettük el a fejünket és legyőztük a természetet Igaz, a félmilló tonnás elképzelésünk egyelőre elúszott. Az első fél évben csak 238 ezer tonnát sikerült teljesítenünk. Ebben az esetben viszont nem maradt más hátra, minthogy összedugjuk a fejünket és őszintén kifejtettük, de azt is gunknak, hogy miért is hajtunk ennyire, erre a bizonyos félmillió tonnára? A bányában még senki sem érte el ezt a bűvös szintet. Pedig már nagyon sokan törekedtek erre. Senki sem fog megszidni bennünket, ha alatta maradunk a félmillió tonnának. Mindezt a brigádgyűlésen őszintén kifejtettük, de az is megmondtuk, hogy az eddiginél feszesebben kell dolgozni, ha augusztusban be akarjuk fejezni éves termelési tervünket. És ezt nem csak elmondtuk, hanem a brigád minden egyes tagjával mégis szavaztattuk. A határozat egyöntetű volt. Mindenki egyetértett a tervünkkel és többen elmondták, hogy készek tudásukból és erejükből többet adni, mert maguk is azt szeretnék, ha augusztusban ünnepelnénk az új évet. Aztán személyekre bontottuk a tervet, a feladatokat. Ez egyben azt is magával hozta hogy minden kedden a brigádtanács — amelyben húsz ember tevékenykedik — ösz- szegezte az előző hét eredményeit. Ezeket aztán közöltük a dolgozókkal. így sikerült egy év alatt 315 ezer tonna szenet a felszínre küldeni. Ma már elmondhatjuk, hogy teljesen együtt van a brigád. A 41 ezer tonnás havi tervünket 55 ezer tonnára teljesítettük és elhatároztuk, hogy a XXVI. pártkongresszus tiszteletére a bányászat történetében először a felszínre küldjük az 500 ezer tonna szenet, — fejezte be a brigád munkájának ismertetését Grigorij Alekszejevics Ivanov, a Leninről elnevezett bányaüzem kommunista brigádvezetője. A „Raszpadszkaja" bányaüzem Mezsdurecsensznkben KUZBASSZ egyik hatalmas üzeme. Itt dolgozik V. G. Gyevjátko a vágathajtó brigád vezetője, A szocialista munka hőse. A nyugat-szibériai fémöntő kombinát Novokuznyeckben a Szovjetunió keleti vidékének egyik legnagyobb gyáregysége. Képünkön: a kombinát öntödéje látható. Bányászdinasztia Kedves háziünnepségen köszöntötték a Kiszel- jovszkaja bányaüzemben a Szafonicsik bányászdinasztiát. Virágok és ajándékok tömegével halmozták el, majd pedig az üzem kultúrcsoportja adott műsort. A bányászdinasztia bányában eltöltött éveinek száma már 114. Egy-egy családból heten dolgoznak a Kiszeljovszkij bányaüzemben. A dinasztia alapítója, I. T. Szafoncsik, aki már harmcnckét éne* dolgozik ugyanannál a vállalatnál, ugyanabban a bányaüzemben. Az apával együtt négy fia jár műszakra: Nyikolaj, Mihail, Alekszandr és Szergej. Édesanyjuk — Anna Kornyejevna — ugyancsak az üzem dolgozója volt sokáig. A föld alatti bányavasút mozdonyvezetőjeként dolgozott. Aztán még ketten vannak a családból a bányaüzemben, az apa öccse, és unokaöccse. Az unokaöccs története is említésrj méltó, családlátogatásra érkezett annak idején Szibériából, aztán betársult a bányászdinasztiába, véglegesen itt maradt a Kiszel- jovszkaja bányaüzemben. Most a bányászdinasztia tagjai azon versenyeznek, hogy ki teljesíti jobban, magasabb szinten az SZKP XXVI. kongresszusa tiszteletére tett vállalását. A prokopjevszkl bányaüzem bányászai megbeszélést tartanak. Ez a legöregebb bányaüzem KUZBASSZ ban. NOGRAD — 1981. február 22., vasárnap 1
