Nógrád. 1981. február (37. évfolyam. 27-50. szám)

1981-02-22 / 45. szám

A hét három kérdése Hogyan próbálja Reagan egyszerre csökkenteni az adókat és növelni a ha­di kiadásokat? tásában, a világkereskedelem harmonikus fejlesztésében. Az amerikai elnök bemutat­kozott a kongresszus két háza «lőtt. Minden bizonnyal szí­nészi múltjának iá volt némi része abban, hogy fellépését akkora- ovációval fogadták, mint harminc éven át egyet­len elődjéét sem... Reagan elő tudja adni, hatásosan és tet­szetősen a mondanivalóját, amit előzőleg beszédírói és tanácsadói a jelzőkkel nem fukarkodva állítottak össze. Az új elnök megválasztásá­nak egyik oka az Volt, hogy adócsökkentést ígért a vá­lasztóknak, az állam kiadá­sainak megkurtítását, a köz­pénzekkel való takarékosko­dást. Mindezt szívesen hall­gatja az amerikai átlagpolgár, de még a honatya is... Az amerikai gazdaság ne­héz -helyzetéből való kilába­lást, az infláció megfékezését, a dollár értékállóságát Rea­gan most is mindennél előbb­re valónak mondta, s ezért meg a szociális kiadások csök­kentésétől sem riad vissza, kevesebb pénzt szánva kór­házra, sportra, kultúrára, vagy akár az űrkutatásra és a kül­földi segélyprogramokra. Ez­zel együtt csökkentené a sze­mélyi és a vállalati adókat, hogy növelje a vállalkozóked­vet. Reagan gazdasági „csomag­terve” egyértelműen a gaz­dagoknak jár a kedvében, a szegények gondjait pedig csak szaporítja. A hatásos előadás­mód pillanatnyi tetszést vál­tott ki, de az alaposabb elem­zés nyomán már előtűnnek a terv kedvezőtlen vonásai. A legnagyobb szakszervezeti szö­vetség már bírálni kezdte, némely demokrata párti kép­viselők és szenátorok pedig kifejezésre juttatták, hogy nem szavazzák meg. Még vi­szonylag a hadi kiadások eme­lésének bejelentése volt az az elem a csomagtervben, amit a kongresszus mindkét párt­ja helyesléssel fogadott. Nyilván azért, mert a hadi­iparban sokan bírnak érde­keltséggel, s mert az amerikai közvéleményt már évek óta manipulálják a „szovjet fe­nyegetés” rémével. Pedig sok közgazdász mondja, hogy a fegyverkezésre fecsérelt százmilliárdoknak jobb he­lyük lenne, például a harma­dik világ megsegítésében, a ma csődbe jutott országok vá­sárlóképességének visszaállí­Végre jó hírek érkeznek Lengyelországból ? Igen. Amióta hivatalba lé­pett a Jaruzelski-kormány, érezhetően meggyorsult a vi­tás kérdések rendezésének po­litikai folyamata. A héten egymás után született komp­romisszumos megállapodás a diákokkal és az egyéni gaz­dákkal. Lengyelországban a hét vé­gére megszűntek a sztrájkok, abbahagyták az egyetemek és közhivatalok megszállását. A lódzi egyetemisták követelé­sei és a rzeszowi gazdák kí­vánalmai körül folytak az utolsó tárgyalások. Végül ki­mondták egyfelől a Független Diákszövetség megalakulását, másfelől körvonalazták a pa­raszti élet problémáinak meg­oldását. Rendezik például a föld vételének, eladásának körülményeit, ellátják mo­dern termelőeszközökkel a gazdákat, szabályozzák a me­zőgazdasági nyugdíjakat, megszüntetik a falu oktatási és művelődési hiányosságait. Lengyelországot a szocia­lista közösség országai mesz- szemenően segítik. Jagielski, a lengyel miniszterelnök el­ső helyettese egy interjúban elmondta, hogy a Szovjetunió további több mint egymilliárd dolláros pénzhitelt nyújt Lengyelországnak azok után, hogy a múlt év utolsó hónap­jaiban 670 millió dollár ér­tékű pénz- és áruhitelt adott. Stanislaw Kania vasárnap Prágában, kedden pedig Ber­linben tárgyalt Gustáv Hu- sákkal, illetve Erich Honec- kerrel. Marjai József mi­niszterelnök-helyettes a héten Varsóban részt vett a lengyel —magyar gazdasági és mű­szaki-tudományos együttmű­ködési bizottság ülésén és tár­gyalt Jagielskivel, majd a magyar államférfit fogadta Jaruzelski miniszterelnök. Jaruzelski, miután sor­ban fogadta a szocialista or­szágok varsói nagyköveteit, nyugati diplomatákkal talál­kozott, köztük az USA, az NSZK és Franciaország nagy­követével. A lengyel diplomá­cia tevékenységének meg­élénkülésére mutat, hogy Jó­zef Czyrek külügyminiszter Dániában tárgyalt. Mi áll a kairói vendég­járás mögött? Az egyiptomi fővárosban egymásnak adják a kilincset Megnyitás előtt Moszkvában Egy nappal a Szovjetunió Kommunista Pártja XXVI. kongresszusának megnyitása előtt a szovjet főváros már készen várja a nagy eseményt. Néhány kivétellel már Moszk­vában tartózkodik a kong­resszus több mint ötezer kül­dötte, a szovjet kommunisták több mint 17 milliós táborá­nak választott képviselője. Több mint félszáz külföldi küldöttség is megérkezett már a szovjet fővárosba. A kongresszus küszöbén ülést tartott az SZKP Köz­ponti Bizottsága és jóváhagy­ta a tanácskozás elé kerülő két fő referátumot: Leonyid Brezsnyev előadói beszédét a Központi Bizottság tevékeny­ségéről, a párt bel- és külpo­litikái feladatairól, és Nyiko- lai Tvihonov miniszterelnök beszédét a Szovjetunió új öt­éves népgazdasági tervéről, il­letve az 1990-ig terjedő idő- sze1 «gyes gazdasági felada­ta5 ól. A Központi Revíziós Bizottság is jóváhagyta a ta­nácskozás elé kerülő beszámo­lóját. Az SZKP kongresszusa hét­főn délelőtt 10 órakor nyílik meg a Kreml újjáalakított kongresszusi palotájában. Az elnöki megnyitó, a tanácsko­zás vezető szerveinek — az elnökségnek, a titkárságnak, a mandátumvizsgáló bizottság­nak — megválasztása után kerül sor Leonyid Brezsnyev előadói beszédére, a Köz­ponti Bizottság beszámolójára. A beszámolóról, valamint a Központi Revíziós Bizottság jelentéséről együttes vitát nyitnak. A hét második felé­ben vitatja meg a szovjet kommunisták tanácskozása Nyikolaj Tyihonov előadói be­szédét. A párttanácskozás tisztele­tére ünnepi díszbe öltözött Moszkva és ünnepi program­mal várja a főváros vendége­it, a kongresszus küldötteit minden színház, filmszínház, hangversenyterem, művelődési palota. az európai vendégek: Kreisky osztrák kancellár és Genscher nyugatnémet külügyminiszter, előzőleg Szadat elnök járt Párizsban és szólalt fel az európai parlament ülésén. Talán fordulatra készül Egyiptom? Határozott igen­nel semmiképp nem lehet vá­laszolni erre a kérdésre, de az bizonyos, hogy Kairó olyan mértékben kívánjar szorosabb­ra fűzni kapcsolatait Nyu- gat-Európával, ami már bi­zonyos eltávolodást jelent­het a Camp David-i vonaltól. Amikor például Szadat Kreisky osztrák kancellárral tárgyalt, nyilvánvalóan kö­zelebb kellett kerülnie a bé­csi vendég nézeteihez, aki köztudomás szerint a közel- keleti rendezésben a Palesz­tinái Felszabadítási Szerve­zetnek nagy szerepet szán. Természetesen volt szó gaz­dasági együttműködésről is, mind az osztrák kancellár, mind a nyugatnémet külügy­miniszter kairói tárgyalásán. Az Egyesült Államok új kormányzata még nem juttat­ta kifejezésre közel-keleti el­képzeléseit. Izraelben a je­lek szerint a végét járja a Begin-kormányzat. Ez a „még nem” és ez a „már nem” új mozgási lehetőséget ad a Szadat-kormánynak. Az egyiptomi elnök valószínűleg ezért bocsátott fel egy kísér­leti léggömböt, amikor úgy nyilatkozott, hogy a PFSZ-nek emigráns kormányt kellene alakítania. Arafat szóvivője ezt az elgondolást visszauta­sította. Tel-Avivban viszont egyenesen „sértőnek” minősí­tették. Erre azután Szadat visszakozott, de valószínűleg nem mondta ki még az utolsó szót. Pálfy József 4 szovjet hadseregi napja A béke éréi Harckocsizó egység gyakorlaton. A szovjet hadsereg és ha­ditengerészeti flotta hétfőn ünnepli fennállásának 63. év­fordulóját. — Az 1918. januárjában—feb­ruárjában elfogadott dekrétu­mok a munkás—paraszt Vö­rös Hadsereg és a munkás­paraszt Vörös Flotta létreho­zásáról az első lépést jelen­tették a szocialista haza meg­védéséről szóló lenini tanítás megvalósításának útján. Már a belső ellenforradalom és a külföldi intervenció elleni harc bebizonyította, hogy a proletariátus csak akkor ké­pes megszilárdítani hatalmát, ha meg tudja védeni a for­radalom vívmányait. A szov­jet nép a kommunista párt vezetésével a Nagy Honvédő Háborúban is történelmi je­lentőségű feladatot teljesített: újólag megvédte az októberi forradalom vívmányait, és meg­szabadította a népeket a fa­siszta elnyomás igájától. A Szovjetunió valamennyi nemzetiségének fiai ma is őr­helyükön állnak. Éberségük, erejük megbízható garanciája a szocialista közösség szuve­renitásának és biztonságának, a béke oltalmának. A szocia­lista országok hadseregeinek katonáival együtt készek ar­ra, hogy megvédjék a szocia­lizmus vívmányait bármiféle agresszióval szemben, bizto­sítsák a békés légkört vala­mennyiünk alkotó minden-- napjaihoz. Moldávia szőlőtermesztése A szőlészet — egyike » moldá­viai parasztság legősibb foglalko­zásainak. 1940-lg, a kedvező ég­hajlat és termékeny talaj ellenére Is, a termelés rendkívül alacsony •zlntfl volt, amiben közrejátszott az ültetvények széttagoltsága, az alacsony gépesítettség, valamint a íllox érajárványok. Ha a ssölötermelés a moldáviai mezőgazdaság egyik legdinamiku­sabban fejlődd ágazata, amely magas Jövedelmet biztosit a ter­mesztéssel foglalkozó gazdaságok­nak. Az állam Jelentős támogatást nyújt az ágazat fejlesztéséhez: el­látja a gazdaságokat gépekkel, műtrágyával, növényvédő szerekkel, oltóanyagokkal, számottevő Bsz- szegeket fordít az öntözőcsatorna­rendszer bővítésére. A köztársa­ságban meghonosították a kor­szerű nagyüzemi termesztési mód­szereket. Megalakult egy nagy- seabású szakosított vállalatrend­szer, amely 1(2 állami gazdaságot, több száz feldolgozó üzemet és szá­mos kutató központot egyesit. I— < ezer hektáros, teljesen gépesí­tett ültetvényeket telepítettek. A cég nem csak a szőlő termesztésé, vei és feldolgozásával foglalkozik, hanem szerepet játszik a gyűr mölcsellátásban Is. Az 1990-ig szőlő fejlesztési ter­vek szerint a szőlőtermelés meg­őrzi vezető szerepét a köztársaság mezőgazdaságában — volumene megkétszereződik és eléri az évi I minid tonnát. Nem tudtam leolvasni az éjszakai műszakból felszállt bóbiskoló bányászok arcáról, de még a sichtába frissen ér­kezettekéről sem, az érzései­ket. Ültek, egymás közt dis- kurálva a ferozoló lócáin; volt aki papírszeletre vetette seb­tében gondolatait (Mit akarsz mondani? — kérdezte vállán áthajolva valaki.), mások az éjszaka történéseit közölték egymással, még többen pedig rezignált arccal tekintettek maguk elé. Nehézzé vált már a levegő a teremben a gomolygó cigarettafüsttől, de hát a kívülálló is megérti: az erős bagós, aki több mint nyolc órán át a Kossuthnak, Munkásnak, Románcnak még csak az illatát sem érezte, él­vezettel gyújt rá szinte egyik­ről a másikra. És felszabadul­tabban érzi magát. Miként a termelési tanácskozás végez­tével mindahányan... Iszonyú kemény esztendeje' volt 1980 a ménkesieknek. Hiába erőlködtek, hiába születtek központi intézkedé­sek eredményeik javítására, hiába osztogattak fegyelmi­ket, dicséreteket, csak nem úgy sikeredtek a dolgok, mi­ként azt elképzelték. Pedig, ismerve a Nógrádi Szénbá­nyák, sőt a Magyar — az az­óta már megszűnt — Szén- bányászati Tröszt helyzetét, igencsak lettek volna teen­dőik. 239 ezer tonna szén ki­termelését illett volna véghez vinniök, mégpedig jó minő­ségű, kiváló fűtőértékű, ala­csony hamutartalmú szénét — gazdaságosan, időt és gé­pet hatékonyan kihasználva. És nem sikerült. Hiába volt a novemberi, de még inkább a decemberi nagy erőlködés, erőfeszítés: az ak­naüzemből esztendő utolsó napjának zártáig mindössze 182 ezer tonna termelvényt 'tudtak a nagybátonyi szén­4 mélynél is mélyebbről Menkes — felfelé? osztályozóhoz elszállítani, amely az éves terv teljesítésé­nek mindössze 76,2 százalékát jelentette. S látnivaló volt: a részsi­kerek ellenére is, ez az öt­venhétezer tonnás lemaradás még mindig szinte béklyóként nehezedett a tanácskozáson levők többségének vállára. Nem, még mindig nem felej­tették el ezt, s függetlenül at­tól, hogy vágathajtási tervü­ket év végére teljesítették, a félig-meddig nyomasztó han­gulat még megmaradt. „Jó, a jövőt nézve, kell az is, de a bányászokat a tonnák után ítélik meg!” — mondta mel­lettem valaki, szénportól, olajtól megfeketedett, hajdan fehér volt kobakját forgatva kezében. „Mert tudja — foly­tatta — hiába van nekünk akár két-háromszáz méterrel is több vágatunk kihajtva a tervezettnél, ha a szén meg nem jön. A pillanatnyi meg­ítélésnél pedig mindkettőnek összhangban kéne lennie. De — mosolyodik el — most már belelendültünk.” Négy hónapja már tényleg belelendült a ménkesi akna­üzem, s olyan számokat lehet papírra vetni teljesítményük bizonyságául, melyeket bi­zony hosszú időn át nem le­hetett. Különösen a januári teljesítmények sikeredtek fényesen, hiszen a 17 és fél ezer tonnás tervüket 5705 ton­nával teljesítették túl és év­kezdettől majdnem 2200 ton-' nányi többlettel rendelkez­nek. A számokból azonban ki­tűnik, hogy február már gyengébb volt az elsőző há­rom dekádnál. És erre már reagált is Töröcsik István, az Persze, ez csak az eddigi hibák, hiányosságok, szerve­zési elégtelenségek telje» megszüntetésével valósulhat meg. Ezt hangsúlyozták a fel­szólalók: Gajdár Vencel, He­gedűs József, Katona László, Nagy József, Pál Zojtán, Re­zes Ferenc, Szabó Imre, Tóth József, Stuhl József és Vincze Lőrinc is. Akik megerősítet­ték, hogy újabb ménkesi ered­mények — a fentieken kívül — csak még nagyobb szemé­lyes felelősséggel és áldozat- vállalással érhetők el. aknaüzem főmérnöke. Azt mondta: „Ne engedjük, em­berek, hogy a tavalyi, meg az azelőtti helyzet megismétlőd­jön! Ilyen évünk, mint az 1980-as, még nem volt az üzem életében. Mélypont... Vagy még annál is mélyebb. Amelyet nemcsak az objek­tív körülmények szültek!” És jogos volt a már szám­talanszor — s most is — gya­korolt önkritika. Az ered­ménytelenség láttán megtett, gyakori, nem megfontolt, el­kapkodott intézkedések, a türelmetlenség — néha embe­rekkel szemben is, a sok-sok, egyre jobban elszaporodott fe­gyelemsértés, az igazoltan- igazolatlanul hiányzók szá­mának növekedése, a korai kiszállások, a kitermelt szén minőségének nagymérvű rom­lása egész novemberig szinte kaotikus állapotokat terem­tettek. És — eredménytelen­séget. „Ezeken kell túltenni — tartósan magunkat!” — hang­súlyozta a főmérnök. A követelmények, amelye­ket a termelési tanácskozás résztvevői is magukkal szem­ben támasztottak, nagyok. Hiszen az idén nem kevesebb, mint 220 ezer tonna szenet _____ ______ ^ kell felszínre küldeniök, amely csökkent a szénhomlok dőlése — Mit szólnának? — kér­dezte a résztvevőktől a fő­mérnök —, ha Idei tervünket túlteljesítenénk, illetve erre vállalkoznánk. — Próbáljuk meg! — hang­zott innen; onnan is. — Mi — folytatta — hat és fél ezer tonnás túlteljesí­tést és olyan százötven mé­ter körüli többletvágat-kihaj- tást látunk most reálisnak; persze, javuló üzemi eredmé­nyek mellett. Karerdő lendült a magas­ba. 11 A legfrissebb információk szerint a ménkesi aknaüzem tizenhetes ereszkei 10. számú és az alfa-ereszkei 3. számú frontján az utóbbi napokban lényegesen javultak a munka­végzés feltételei. Ez utóbbinál ugyan kevesebb a tavalyinál, de a „másik oldal”, a vágat­hajtás, keményebb. A mén­kesi bányászkodás biztos jö­vőjének érdekében 1981-ben négy kilométernyi vágat ki­hajtása szerepel a célkitűzé­sek között, s ezt — ha törik, ha szakad! — teljesíteni kell. és ennek révén 110 méter hosszúságban jöveszthetnek. A szakemberek szerint febru­árt több mint négyezer ton­nás túlteljesítéssel zárja az aknaüzem. Ménkes — felfelé...? Karácsony György NÓGRÁD - 1981. február 22., vasárnap 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom