Nógrád. 1981. február (37. évfolyam. 27-50. szám)

1981-02-20 / 43. szám

Való-© — és mire való — a borravaló? 'S Egy széles körű intézkedéssorozat nyomán Nemigen kell az értelmező kéziszótárt előkapni, ha eze­ket a kifejezéseket Halljuk: borravaló, csúszópénz, Hála­pénz. Mindenki tudja, miről is van szó. Általában arról, hogy vala­kinek valaki a járandóságon felüli pénzösszeget juttat. MIÉRT ADJÁK ÉS MIÉRT KAPJÁK? Tagadhatatlan, hogy a jelen­ség széles körben ismert. Ki nem adott már, ha egy kere­sett, de jobb esetben is csak „pult alatt” kapható áruhoz akart jutni! Ha éjszaka 40 fok láza volt a gyermekének és az orvos gyorsan segített! Ha cső­repedés volt a lakásban, vagy ha éppen nem folyt a víz a csapból! Aztán adják, mert „ráutaló” magatartást tapasz­talnak, vagy mert ugyan nem tapasztalnak ilyent, de „illik”! A skála széles. És, hogy mi­ért fogadják el? Mert úgy ér­zik, hogy segítettek, hogy meg­dolgoztak érte, hogy megér­demlik. Meg azért, mert nem akarják „megsérteni" azt, aki adja. És egyáltalán: elfogad­ják, mert — felkínálják! Jól van ez így? Kell ez? A kér­désre csábító lenne határo­zott nemmel felelni, és' ezzel a dolgot elintézettnek tekin­teni. Csakhogy az korántsem ilyen egyszerű! Az igaz, hogy ezek a jövedelmek a szocia­lizmus természetétől elvileg idegenek. Praktikus oldalát tekintve a dolognak azonban mintha, sajnos — időnként és esetenként — nem így állna a helyzet! Múltbeli káros örökségek maradványaként, a hiánygaz­daság jelenségeinek újrater­melődéseként, monopolhely­zetek kialakulásának lehe­tőségei miatt, ma még elke­rülhetetlen 'kényszerállapotok kísérő jelenségeként, torz- szüleményként és -tünetként jelen vannak mindennapja- in'-ban ezek a juvedelerpelosz- tá<! torzító jelenségek. Jövedelmi aránv'alanságo­kat szülnek, hangulatot rom­bolnak, emberi kapcsolatokat rontanak, kellemetlen hely­zeteket teremtenek — és a jelenség mégis létezik! AZ OKOKAT KELL MEGSZÜNTETNI! Mit kell és mit' célszerű, egyáltalán mit lehet tenni! A borravaló, a csúszópénz, a hálapénz lényegéből, anató­miájából következik, hogy — mivel az többnyire „négy- szemközti ügylet” eredménye, így „láthatatlan” jövedelem — nem elég a tüneti kezelés, az előidéző okokat kell meg­szüntetni. Nem elég felelős­ségre vonni (noha ez sem mellőzhető), a tudatra apel­lálni (ezt is lehet), de az ob­jektív alapokat kell felszá­molni, ami természetesen nem megy egyik napról a másikra, Ez a felismerés motiválta a tanácsi szerveket is, amikor — egy kormányhatározat nyo­mán — áttekintették a jöve­delemelosztást torzító jelen, ségek kialakulásának lehető­ségeit, és intézkedéseket kez­deményeztek azok korlátozá­sára. Csak néhány, konkrét példát említve: A kereskedelemben foko­zatosan kiterjesztik a meg- rendeléses és előjegyzéses vá­sárlást, a minta utáni értéke­sítést, csökkentik a hánycik- kek körét. 1980-ban csupán mintegy 14 millió forint ér­tékű hiánycikk pótlására ke­rült sor. A szolgáltatást nyújtó egy­ségek, sárvizek, nyitvatartási idejét egyre inkább a lakos­sági igényekhez igazítják, szorgalmazzák a gyors javítá­sok kiterjesztését, vagy pél­dául a garanciális bútorjaví­tás megteremtésének lehető­ségét. A lakóház-felújítást végző vállalatoknál átmeneti lakások kialakítását tervezik. Az orvosok és egészségügyi dolgozók tevékenységét ebből a szempontból is fokozott fi­gyelemmel kísérik. Nagy gon­dot fordítanak az etikai hely* zet javítására. Kérdőíves fel­mérésekkel, a betegek Véle­ményének kikérésével teremtik meg az azonnali intézkedések alapját... AKAD MÉG TENNIVALÓ Az intézkedések eredménye­ként ugyan a jelenség nem szűnt meg, de valamelyest visszaszorult. Természetéből következik, hogy látványos fordulatra rövid időn belül aligha számíthatunk. Nem is vár ilyent senki. De azt jog­gal, hogy ez a tanácsi intéz­kedéssorozat is hozzájárul­jon a nem kívánatos jelensé­gek mérsékléséhez. Ered­ménynek kell elkönyvelni azt is, ha a kialakulást előidéző okok nem termelődnek újra, ha a terjedési mechanizmus tere korlátozódik. Az okok megszüntetésére irányuló erő­feszítéseken túl, nem szabad lemondani a negatív jellegű, még a „pejoratív ízű’, intéz­kedések megtételéről sem. A „láthatatlan jövedelmek” visszaszorítására irányuló el­lenőrző munka felerősödött, preventív jellege fokozódott. Számos intézkedés történt a „bizonyított esetekben” a fe­lelősségre vonósra is. Ezt to­vábbra is szem előtt kell tar­tani! A munka szerinti differen­ciálás erősítésével, a valós teljesítmények érzékelhető el­ismerésével, szükséges esetben szankciókkal, szemléletfor­málással, a mindennapi tudat alakításával, a „ráutaló” ma­gatartás észre nem vételével, az „adakozókedv” mérséklé­sével, a rosszul értelmezett jótékonykodás megszüntetésé­vel, a nagyvonalúság mellő­zésével, az „illik”, „nem il­lik” reális alapokra helyezé­sével is tehetünk az ügy 1 ér­dekében. Sokat, de nem min­dent, mert mint már utaltam rá, elsősorban az okokat kell megszüntetni! És ez utóbbi további erőfeszítéseket kíván! Baráthi OUó Szemtől szembe az infarktussal Szirénázó rohammentők, el­sősegélynyújtó brigádok, szív­masszázs, gyors orvosi be­avatkozás — szinte egyik pil­lanatról a másikra robbant be a köztudatba a szívinfark­tus emberpusztító veszélye, amely természetesen nem je­lenti azt, hogy eddig nem is­mertük e betegség súlyát. Ám, most találkozhattunk ve­le — a televíziós • filmsorozat kapcsán — először kendőzet­lenül, most kerültünk szem­től szembe kialakulásának le­folyásának, kezelésének meg­annyi kérdésével, Megtudtuk, hogy a korai felismerés, a gyors beavatkozás- életmentő lehet, láthattunk korszerűen felszerelt kórházakat, modern gyógyászati eszközöket. Több olvasónkban joggal merült fel a kérdés, hogy mi a helyzet a megyében? En­nek vizsgálatára szándékosan egy kisebb, apró településeket összefogó kórházat választot­tunk. Nevezetesen a pásztóit, ahol a lehetőségekhez mér­ten igyekeznek optimális fel­tételeket teremteni a szív- és érrendszeri betegségben szen­vedőknek. De maradjunk az infarktús- nál! amíg a beteg A KÓRHÁZBA KERÜL • Dr. Lengyel István belgyó­gyász főorvos szerint nagyon fontos, hogy mi történik a beteggel, amíg beér a kórház­ba. Ha azonnal orvos kezébe kerül, ez életmentő lehet. — Budapesten egy taxisofőr éppen egy klinika előtt lett rosszul. A „bentiek” azonnal mesterséges légzést adtak ne­ki, s ezzel megmentették az életét, Természetesen a bete­gen és környezetén is nagyon sok múlik, a korai felisme­rést. a gyors segélyhívást il­letően. Szádvári Emil csaknem egy hónapja „lakója” a pásztói kórháznak. Szívinfarktussal szállították be. Hogyan is kezdődött? — Szentesről utaztam haza Kisterenyére. Borzasztóan nyugtalannak éreztem magam, de nem figyeltem rá, mert egyébként is ideges természe­tű vagyok. Pásztó előtt már a cigaretta sem esett Jól, pe­dig nagydohányos vagyok, naponta két dobozzal is el­szívtam. Mátraszőlősön olyan erős mellkasi szorítást érez­tem, hogy kénytelen voltam leszállni a vonatról, öt per­cen belül jött a mentő, és hoztak a kórházba. AZ ÖRZÖSZOBÄBAN.... A pásztói kórházban a het­venes évek elején kezdték el a belgyógyászati osztályon belül egy szubintenzív őrző kialakítását (a nagy kórházak intenzív osztályainak mintá­jára), amelynek célja, az élet- veszélyes, sürgős esetek kor­szerű ellátása, ápolása. Itt különleges műszerek és jól képzett egészségügyi dolgozók közreműködésével folyik a küzdelem napról napra, egy- egy ember megmentéséért. Idekerülnek az infarktusos betegek is. — A gyanús eseteket is be­fektetjük az őrzőszobába, ahol monitor segítségével el­lenőrizzük a légzést, a . pul­zust és a vérnyomást. Van lé­legeztetőkészülékünk és pész- mékerrel is rendelkezünk. Az infarktusos betegeknél ve­szélyt jelent, ha a vérnyomás leesik, vagy a szívverés rit- mustalanná válik. Fontos elv, hogy a beteg fájdalmát azon­nal enyhítsük — mondja Lengyel főorvos. — Három hétig feküdtem mély kábulatban, egy hete keltem fel először Ügy ér­zem" sikerül megerősödnöm, de hogy teljes értékű ember leszek-e még valaha, azt nem tudom. Hogy ml vezethetett az infarktusig? Talán a túl­zott lelkiismeretességem, a rengeteg idegeskedés, a na­ponta elszívott sok-sok ciga­retta ... — sorolja Szádvári Emil, aki egyébként 52 éves, eddig raktárosként dolgozott. VISSZA AZ ÉLETBE... — A megbetegedés egyre gyakoribb a 40—80 év közöt­ti emberek körében. Van olyan hetünk, hogy négy in­farktusos beteget is beszállí­tanak. Ha a beteg kikerül az őrzőből, tovább erősítjük, gyógyszerezzük a nyílt osz­tályon, majd Nógrádgárdony- ba küldjük, ahol szakszerű kezelésben részesül, A továb­biakban nagyon fontos, hogy a családi környezet, a mun­kahely hogyan fogadja a gyógyult, de megváltozott munkaképességű, teherbírá­sú embert, hogy miként segí­tik vissza az életbe. Lengyel főorvos szerint ez a gyógyulás igen fontos moz­zanata. A MEGOLDÁS BENNÜNK KERESENDŐ Amikor egy betegség jár­ványszerűen, terjed, sok em­bert elpusztít, akkor a beteg­ség gyökerei a lakosság rossz életvitelében keresendők — hangoztatta a közelmúltban egy kardiológus főorvos a szívinfarktussal kapcsolatos beszélgetés során. Mély igaz­ság ez. Mert e betegséggel — melynek rizikófaktorai min­denki előtt jól' ismertek — csak az orvostudomány, kor­szerű felkészültsége ellenére megbirkózni nem tud. A meg­oldás, a megelőzés lehetősé­ge bennünk keresendő. Ben­nünk, ezernyi cigarettát szívó, rohanó életmódot folytató, fel­pumpált vényomású emberek­ben... Kiss Mária ifjúságpolitika Nem csupán KISZ-feladat Beszélgetés a lakóhelyi ifjúsági munkáról A közelmúltban a Kommu­nista Ifjúsági Szövetség Köz­ponti Bizottsága behatóan fog­lalkozott az ifjúsági mozgalom egyik’ fontos területével: a lakóhelyi KISZ-munka ered­ményeivel és gondjaival. Tu­lajdonképpen az utóbbi tíz esztendő tapasztalatait össze­gezték, és ennek alapján hatá­rozták meg a további teendő­ket és a szükséges változta­tásokat is. Vajon hogyan ala­kult az utóbbi évtizedben a la­kóterületi KISZ-szervezetek helyzete, és mi a fejlődésük iránya? Ezekről a kérdésekről beszélgettünk Szabó Júliával, a KISZ Központi Bizottsága mezőgazdasági és falusi osztá­lyának politikai munkatársá­val. — Mindenekelőtt el kell mondanom, hogy a lakóhelyi ifjúsági munka meglehetősen lassan fejlődött az utóbbi években. A figyelmet elsősor; ban a munkahelyi és taninté­zeti KISZ-munkára fordítot­tuk, és emellett-kissé háttérbe szorult a lakóhelyi politikai munka. Pedig nem csak a KISZ-tagság 8—9 százalékát, tehát a több mint 60 ezer fia­talt érinti, akik a lakóterüle­ti KISZ-szervezethez fordul­nak, hanem valamennyi fia­talt, hiszen életük fontos szín­tere a lakóhely. — Ügy tudom, mielőtt a Központi Bizottság napirend­re tűzte ezt a témát, országos felmérések készültek, tehát alaposan megvizsgálták a la­kóterületi ifjúsági szervezetek helyzetét. Milyen tapasztalato­kat szereztek a vizsgálat so­rán? — Valóban csaknem két éven ót elemeztük ezt a tevé­kenységet. Ekkor derült ki például, hogy szinte kizárólag a falvakban működnek lakó- területi KISZ-szervezetek, a városokban csak elvétve, kí­sérletképpen. Aztán feltűnt, hogy ezek a szervezetek — és ez a fő hiányosságuk — a munkamódszerekben nem tesznek különbséget a telepü­lés jellege szerint. Pontosab­ban arra gondolok, hogy nem szabad ugyanazokkal a mód­szerekkel dolgozni egy kisfa­luban, mint egy dinamikusan fejlődő nagyközségben. Vé­gül pedig azt tapasztaltuk: nem egyértelműen tisztázott, hogy a lakóhelyi ifjúsági mun­ka fogalma; célja: a szabad idő hasznos eltöltése csupán, avagy idetartozik a gazdasági tevékenység is? — Mint említette, a jövőben tehát jobban odafigyelnek majd az ifjúsági mozgalom e fontos területére. — Igen, elsősorban a köz­életi tevékenységet szeretnénk erősíteni. A cél az, hogy minél több KISZ-tag akár munkahe-’ lyi, akár területi szervezet tagja — vegyen részt a lakó­helyi közéletben, tanácstag­ként, országgyűlési képvise­lőként, vagy lakóbizottsági tagként. A másik’ fontos kér­déskör a lakóhelyi ifjúsági ér­dekvédelem. Az ember életét, életmódját, hangulatát nagy­részt a lakóhelyi körülmények befolyásolják. Ezért is indo­kolt, hogy a KISZ-tagok véle­ményét mindig meghallgassák a település sorsát, fejlesztését érintő kérdésekben, nem csak a végrehajtás, hanem már a ter­vezés időszakában is. A kong­resszus után lakóhelyi érdek- védelmi jogszabályrendszerét kidolgozzuk, mint ahogy az megtörtént már a munkahelyi­tanintézeti ifjúsági munkában — Milyen új feladatok vár­nak majd a lakóterületi KISZ- szervezetekre? — Ezek közül csak egyet említek; a családi életre való nevelés meglehetősen háttérbe szorult a KlSZ-tevékenység- ben. Ezen a téren a lakóterü­leti KISZ-szervezetek sokat tehetnének. Foglalkozni kel­lene például a veszélyeztetett gyerekekkel, a gyesen levő kismamákkal és azoknak a fiatal házaspároknak kellene vonzó programokat nyújta­ni, akik a családalapítás után általában nem tudnak, vagy nem akarnak a KlSZ-munká- ban részt venni. • — Említette, hogy a váro­sokban nincsenek olyan lakó­helyi ifjúsági közösségek, ame­lyek a KISZ támogatásával működnek. A jövőben itt mi­lyen változás várható? — Szeretnénk mielőbb el­érni, hogy a lakóhelyi KISZ- tevékenység ne csak falusi program legyen. Különösen az új lakótelepeken kellene KISZ-támogatással életképes közösségeket kialakítani. Eze­ket a kiscsoportokat a közös érdeklődés is vonzhatja. Sür­gető feladatunk ugyanis a lakótelepi életmód kialakítása, befolyásolása. — A tervek biztatóak. De vajon hol, milyen körülmények között működnek piajd pél­dául a lakótelepi közösségek, alapszervezetek, klubok? — Igen, ez az első pillanat­ban ugyancsak fogós kérdés­nek látszik, hiszen a legké­zenfekvőbb megoldás — a KISZ-klubok létrehozása — ugyancsak pénzigényes. Nos, tapasztalataink azt bizonyít­ják, hogy nem elsősorban anyagiak kellenek a KISZ-he- lyiségek létrehozásához, ha­nem ötletek, vállalkozó kedv, leleményesség. Aztán jó len­ne, ha ezek a szervezetek igénybe vehetnék a lakótele­pekhez közel eső munkahelyi és tanintézeti KlSZ-helyisé- geket, nem is beszélve a művelődési házakról. No, meg vannak olyan programok is — és ezt szintén tapasztalatból tudjuk, — amelyekhez nem kell helyiség, klub, felszere­lés. Gondolok itt olyan kez­deményezésekre, mint a sportversenyek, fesztiválok, hangversenyek, amelyeket lakótelepeken is meg lehet rendezni, és igazán közösség- formáló, hasznos, szórakozta­tó események. Követendő pél­dát is ismerünk: Szombathe­lyen a Perkovjts-lakótelepen tizenhét üzem bevonásával rendeztek KISZ-esek nagy­szabású fesztivált, Albertfal­ván pedig nagy sikerű gyer­meknapot. A tervek megvaló­sítása valójában nem csupán KISZ-feladat. Eredményre csak akkor számíthatunk, ha ezeket a célokat' a helyi párt- szervezetek, a Hazafias Nép­front, a tanácsok, a művelő­dési házak, sportegyesületek, tehát az egész társadalom ma­gáévá teszi. Árokszállási Éva Három história Szünet egy értekezlet köze­pe táján. A résztvevők a fo­lyosón beszélgetnek, ismer­kednek, hozzáfűznek ezt-azta bent hallottakhoz. Amolyan szokásos folyosói eszmecsere. Mellettem csinos fiatalasszony álldogál. Okosan, szépen be­szél. úgy tűnik valóban van véleménye, érdemes rá oda­figyelni, nem motyog, sze­rénykedik, látszik rajta a mar gabiztosság. Rövidesen meg­tudom, hogy egy vállalat osz­tályvezetője. A munkája fon­tos. felelősségteljes, több em­bert irányít. Jól megnézem magamnak a fiatalasszonyt. Arra gondolok, érdekes riport­alany válhatna belőle... Jó fél év múlva az említett üzemben jártam. Itt a ragyo­gó alkalom, megkeresem, a talpraesett osztályvezetőnőt. Mondom a nevét, kérdezem, hol találkozhatnék vele. Cso­dálkozó szemek. Van ugyanis az üzemben egy hasonló nevű asszonyka, de az nem osztály- vezető, hanem adminisztrá­tor, postáz, ide-oda szaladgál. Nem is valószínű, hogy vala­ha vezető beosztásba kerüljön. Csodálkozva nézek. Aztán hozzáteszem, hogy nemrégiben egy fontos értekezleten talál­koztam vele... Igen-igen. mondták, valóban ott volt. A vezető megbetegedett, többen is szabadságon voltak, elküld­ték hát az említet/ fiatalasz- szonyt, hogy valaki képvisel­je a vállalatot... Ezután a kö­zépszerű színművekbe illő je­lenet következett, Nyílt az aj­tó, és belépett az ..érdekelt”. Megdöbbenve bámul rám, el­vörösödik. Néma csönd a szo­bában, magamban pedig azon tanakodtam, hogy neki, vagy nekem kellemetlenebb az ügy... re úgysem tudja meg senki. A biztonság teljes. A névtelen levélíró pedig a markába ne­vet: ,’Jól befűtöttem ennek © Névtelen levelet kaptam. Aránylag ritkán esik meg az ilyesmi. Aki valamit közölni- mondani, javasolni, netán ta­nácsolni akar, ne adj’ isten, tévedésre, elírásra, helytelen információra figyelmeztet, rendszerint aláírja, vagy meg­mondja a nevét. Nézem, forgatom a gyöngy­betűkkel írt levelezőlapot, amelyben csupán a megszólí­tás: Tisztelt újságírónő” nem jelent becsületsértést. Mert a többi mondat bőven az. Idéz­ni fölösleges. Akinek közvetí­tett hasonlót a posta, tudja mit tartalmaz. Nézem, nézegetem, forga­tom és furcsán tapasztalom, hogy semmi bosszúságot nem érzek. Még egyszer végigolva­som, és nevetek egyet. Ez az a pont. amikor „magánügyem” .közüggyé válik. Mert könnyű névtelenül bí­rálni, szépeket mondani, ismé­telgetni. Nem „úgy”, hanem ,így” kellett volna... és ha én lettem volna a helyében an­nak, aki a hibát elkövette, száz százalék, hogy másként csinálom ... Mindezt a névte­le nség homályába burkolózva, nem vállalva a kimondott és a leírt szó felelősségét. Ilyen esetben akármit lehet monda­ni, kígyót; békát kiabálni, sértegetni, rágalmazni. Elvég­© Hivatalos meghívót tanul­mányozok. Összejövetelre in­vitálnak, a téma közérdekű, a feltüntetett napirendi pon­tok érdekesnek látszanak. Egy valami zavar. Nem csak most- ennek a meghívónak az olva­sásakor, hanem már jó ide­je. Az, hogy szükséges, vagy nem, az önmagukban is értel­mes, a lényeget hordozó sza­vak elé odatesszük a „munka” szót. Az előttem levő papír­ról rövid „leltár”: munka- program, munkaterv, munka- csoport, munkabizottság... De hozzátehetném, a munkaérte­kezlet, a munkaebéd, munka- megbeszélés szavakat is... Ta­lán azért, hogy nagyobb nyo- matékot adjunk az egésznek? Miért kell ennyire hangsú­lyozni, hogy egy bizottság „munkabizottság”? Vajon nem azzal a céllal alakították meg már eleve, hogy dolgozzék és elvégezze a rászabott felada­tot? Jobban mennek a dolgok, ha elétesszük a „mindenható” munka szót? Ez adná a te­kintélyét? Nem valószínű. Megszokott szöveggé vált, az értelmére senki nem figyel. Csak ismé­telgetjük úton-útfélen, hogy ....munkabizottság ...munka- csoport... munkaértekezlet... — cse — NQGRÁD — 1981. február 20., péntek

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom