Nógrád. 1981. február (37. évfolyam. 27-50. szám)

1981-02-18 / 41. szám

Kire sütnek Nógrádkövesd napjai MARLENE (Vll.) Két halálhír AKINEK a kérdéseket fel­tettük, fiatal ember ugyan.de helybeli ég helyben felelős poszton dolgozó lévén, tájé­kozott a község életében. A kérdések így hangzottak: Me­lyik hely forgalmasabb, hol pezsgőbb az élet, a kultúr- házban, vagy az eszpresszó­ban, az ifjúsági klubban vagy... a moziban vagy...? — minde­gyik esetben az először meg­nevezett vendéglátóegység szerepelt. A válasz nem volt kifejezetten meglepő, sokkal inkább annak számított volna, ha azt hallja az ember, töb­ben forgolódnak a kulturális intézményekben, mint a nem­régiben kifestett, kicsinosított eszpresszóban. Nógrádkövesd az ismert, tipikus faluképet mutatja. Jó öt évvel ezelőtt azonban, amikor december 6-án ünne­pélyes külsőségek közepette átadták a frissen elkészült közművelődési objektumot, ahol együtt található az ifjú­sági klub, a mozihelyiség, a könyvtár, a pártiroda, aligha gondolták, hogy a község kul­turális téren továbbra is az ismeretlenségben marad. Az elszállt évek mindenesetre egy felismeréssel gazdagították a község vezetőit: tudják, hogy hosszabb idő mulasztásait, ne­gatív hatásait nem lehet má­ról holnapra „kiradírozni”, az objektummal való ellátottság, az objektív feltételek bizto­sítása önmagában kevés az üdvösséghez, csupán a lehe­tőségek alapja lehet. önmagában nem elég a pénz sem. Mert ha nem is dús­kálnak benne, nincsenek hí­ján. A könyvtár költségvetése 40 ezer forint, az ifjúsági klub az alapból évi ötezer forintot kap, s a helyi Északkő Válla­lat 30, a berceli termelőszö­vetkezet 15 ezer forinttal tá­mogatja a közművelődést. „Szemkörzéssel kezdjük, az­tán fejkörzés..— sokszor eszembe jut ma is hajdani testnevelőm viccesnek szánt, ám halálosan komoly utasí­tása. Általánon iskolás ko­romban a régi típusú padok mellett (melyeket ugyebár nem lehet félretolni, szétszed­ni egy-egy tornázás idejé­re. ..) tornaterem nélkül foly­tak a testnevelésórák, amíg csak ki nem tavaszodott. Az­tán már jöhettek a nagy erőpróbák, versenyek, sok ügyes, tehetséges osztálytár­sam volt atlétikában — ug­ró- és dobószámokban különö­sen. Igazi tornatermet kö­zépiskolás koromban láttam először — megcsodáltam a gerendát, felemáskorlátot, gyűrűt. Nógrád megyében ma is sok gyerek van hasonlóképpen ez­zel. A testi nevelés tantervi követelményeit nem könnyű a rossz feltételek között tel­jesíteni. Ám a kényszerhely­zet ötleteket is szülhet — nem kell feltétlenül „lyukasórát” csinálni télen sem testnevelés helyett. Szügyben az általános is­kola ebben a tanévben min­den eddiginél rosszabb hely­zetbe került — a korábbi tor­naszobából is tantermet kel­lett csinálniuk, hogy elférje­nek a megnövekedett csoport­létszámmal az újabb körzete­sítés után. Jelenleg 260 tanu­ló jár az egykori vármegye- háza ódon falai közé. Négyen is tanítanak testnevelést: Er­dős Pál, Petrás János, Meló Ferenc és Halasi Antal, de testnevelői képzettsége egyi­küknek sincs. Amikor a kis tanári szobában beszélgetünk az éppen szabad pedagógu­sokkal, azt mondják,, nem is volt talán még Szügyben,.. Szóval, tornaterem, vagy tornaszoba nincs. Sok helyen gyakorlat viszont a művelő­dési ház nagytermének hasz­nálata — itt ez nem olyan egyszerű. Problémát jelent, hogy viszonylag messze van az iskolaépülettől, így csak kettős órákat, játékdélutánt érdemes ide tervezni. És még nincs védőrács az ablakokon — az ablaktörés túl drága lenne... Nehéz a nagyterem fűtése is. Ám a kisdobosok versenyére készülve mégis Mihez juthat az ember a 850 lakosú körzeti központban ennyi pénzért? Pontosabban: milyen szórakozási, művelődé­si alkalmakat kínál lakossá­gának a község, hogyan telnek a nógrádkövesdiek napjai? A KÖNYVTÁR február ele­jétől 10-ig, a vezetőnő há­zasságkötése miatt zárva. Gló- zik Mária, a községi pártveze­tőség adminisztrátora azon­ban készségesen megmutatja. Nagy, világos terembe me­gyünk fel, a legfelső, második szintre. Körben elhelyezve, szabadpolcokon a könyvek, az egyik asztalon újságok, fo­lyóiratok. Olvasásra helyben is lehetőség nyílik. Az állo­mányt végigszemlélve, elége­dettek lehetünk. Megtalálható a legkorszerűbb és legszüksé­gesebb irodalom, megvannak a nélkülözhetetlen kéziköny­vek, lexikonok, művészeti, tör­ténelmi összefoglalók. Az ér­deklődők nem mennek — nem tudnak elmenni innen — üres. kézzel. Csak azon mor­fondírozhatunk, miért nem veszik a felnőttek az eddigi­nél jobban, tömegesebben igénybe a szolgáltatást. Per­sze, ahogyan halljuk, más kul­turális létesítményeket is el­sősorban a gyerekek és a fia­talok látogatnak. Ez vonatko­zik a mozira és természete­sen az ifjúsági klubra. Tél idejére egyszerű a ma­gyarázat. Az egész épületben hideg van. Sajnos konstruk­ciós, tervezési hiba miatt. Sem a moziba, sem a pártirodába, egyszóval sehova nem elég az elektromos hőtárolók teljesít­ménye. Aztán valahogyan el­szaporodtak az egerek. Soka­kat — főleg a lányokat, asz- szonyokat — ez a tény is el­riaszt az intézmények látoga­tásától. A könyvtár legfölül beázik. idehozták a svédszekrénye­ket, tornaszőnyeget, itt gya­koroltak. — Körzeti iskola a miénk, így természetes, hogy részt kell vennünk a területi verse­nyeken, seregszemléken — mondja Halasi Antal, aki csapatvezető is. — Ez több­kevesebb sikerrel megy. Most egyébként nagyon szerencsés telünk volt — nagy áldás, ha van hó, jég. A falu szélén, úgy százméternyire az isko­lától van egy jégpálya, én teg­nap is oda vittem a gyerekeket. Sokuknak van felszerelése sí­zéshez, korcsolyázáshoz, visz- szük a szánkókat. A balassa­gyarmatiaknak is kedvelt ki­rándulóhelye a Dudáska, ' oda sífelvonót terveznek, azt hal­lottuk. ősszel, télen, tavasszal sok kirándulást szervezünk, ennek nagy hagyománya van az iskolában. Amikor az idő engedi, az udvaron folynak a testnevelésórák — teremben balesetveszélyes, mivel a pa­dok nem szedhetők szét, olyan a zsúfoltság a legtöbb osz­tályban, hogy még egy sző­nyeget sem tudunk betenni. * Az udvari lehetőségeket vi­szont sok helyütt megirigyel­nék: sokfelé szabadtéri sport űzhető itt, a labdajátékokhoz pályát alakítottak ki. Az el­múlt években sok sportfel­szerelést vásároltak — két éven keresztül a tanácstól ka­pott ifjúsági támogatás teljes összegét sportszerekre költöt­ték, az ÁIB 10 ezer forintjá­ból például a pingpongozás­hoz teremtették meg a félté-' teleket. A testi nevelés színtere nem­csak a tanóra — a nagy­szünetekben udvari tornázás folyik, a gyakorlatokat ma­guk a gyerekek állítják össze és az ügyeletes tanár irányí­tásával végzik. A megyében először itt kezdték el a mű­velődési házban a szülők-gye- rekek közös, játékos sport? versenyeit. Az Edzett ifjúsá­gért mozgalom községi szer­vezésben zajlik, de a részt­vevők többsége az iskolából kerül ki, mivel kevés a KISZ- es korú a faluban. Az iskolai tömegsport irányítója Ko­vács Ákos, egészen ügyes lány- kézilabdacsapatot hozott ösz- sze. Az objektív hátráltató té­nyezők mellé Bartos Pál, a Községi közös Tanács elnöké­nek szavai nyomán másfajta okok is felsorakoznak. Alap­vető: nincs a községnek szak­képzett, rátermett, ambiciózus népművelője. így aztán hiába tűzi rendszeresen a tanácsi és pártvezetés napirendre a cent­rum és a három körzeti tele­pülés — Galgaguta, Becske, Szécsénke — közművelődésé­nek ügyét, a helyzet alig vál­tozik, marad a magyarázko­dás — meg minden a régi­ben. S amennyire helyes gya­korlatnak tartjuk a termelő- egységek anyagi támogatását, annyira érezzük érthetetlen­nek magatartásukat, hogy a tá­mogatásért konkrétan nem kérnek semmit. A szerződés­ben ugyan az áll, hogy a szo­cialista brigádok művelődésé­nek segítéséért fizetik az ösz- szegeket, a valóságban a visz- szatérítést nem kérik számon. Pedig manapság igencsak meg kell nézni mindenkinek, mire költi a pénzét. A tanácselnök szavaiból ki­világlik: tudják, mit és hogyan kellene tenni a fellendülésért. Szakköröket és egyéb tartós művelődő kisközösségeket mű­ködtetnének, a lakosság igé­nye szerint. Mert helyiséggel rendelkeznek, bár a folyama­tos működés kedvéért a fű­tésről gondoskodni kellene. A klubkönyvtárban szaporítani kellene a rendezvények szá­mát, hogy minden életkornak, érdeklődésnek, nagyobb fog­lalkozási rétegnek a képvise­lője megtalálja a magához il­lőt. KINEK kellene mindezt csi­nálnia? A konkrét tippet ne tőlünk várja az olvasó. Any- nyit mégis elárulhatunk: a változás nem egy személyen áll, vagy bukik! Sulyok László Nagy Pál igazgató a jövőt, rózsásabbnak látja a jelennél. — Ilyen magas létszámai, még nem foglalkoztunk, 11 tanulócsoportunk van, ezért használunk ki „minden lyu­kat”, átmenetileg meg kel­lett szüntetni a tornaszobát, és az úttörőszobát. De van­nak biztató dolgok, már erre az őszre. Egyik az, hogy ke­vesebb lesz egy csoporttal. Másik pedig a községi tanács vb terve: egy volt pedagó­guslakást úgy alakítanak át, hogy oda két házaspár is be­költözhet, akkor innen kiköl­töznek a lakók, oktatási célra használhatjuk a kiürülő épü­letrészt. Távolabbi megoldás, a VI. ötéves terv közepén való­sul meg 2,5 millió forintért az épület felújítása. ’ Addig is reméljük, hamarosan el­készülnek a védőrácsok a művelődési ház nagyterméhez és nevelőink kihasználnak minden lehetőséget, ami tor­naterem nélkül elérhető. A tanulóink nem húzódoznak a testmozgástól, Kovács Ákos még a lányokat is beszoktat­ta a tömegsport-délutánokra, a kézilabdázáson keresztül. Nyaranként Gyulán táboro­zunk — itt úszni is megtanul­nak a gyerekek. Legfőbb tö­rekvésünk: minél kedveltebb legyen a mozgás minden di­ák számára, edzett, egész­séges fiatalokat neveljünk. Ősztől már javuló körülmé­nyek között tudjuk ezt csinál­ni. G. Kiss Magdolna A fiatal ausztrállal folyta­tott szerelmi ügy már régen kihűlt, amikor Marlene Diet- rich második ausztráliai ven­dégjátékára utazott 1968-ban. Másokkal együtt hívták meg. hogy az Adelaide Festival of the Ártson énekeljen. „Pár nappal az elutazása után” — meséli Odette Mi­ron —, ismét megkaptam azoknak az expresszlevelek- nek az egyikét, melyeket szí­nes papírra 1 írt piros tintá­val — ez állt benne: Szomorú hírt kell közölnöm önnel. Monsieur Curnow-t a megér­kezésem napján megölte egy helikopter. Nagyon szomorú vagyok, és egyáltalán nem tu­dok aludni, ölelem!” Később mesélte el Marlene a bizalmasának, ml is történt: „Úgy érzem, hogy még ma is élne. ha kész lettem volna találkozni vele Sydneyben, ahol már a megérkezésem napján énekelnem kellett. Azonban szigorúan elutasítot­tam a kérését!” Könnyes volt a szeme, amikor ezt mesélte. „Feldühödve ment el riportot készíteni, abban a reményben, amennyire tudom, hogy a kö­vetkező napon Melbourne-ben látni fog...” Hugh Curnow egy csoport újságíróval ment a Victoria- partok előtt levő fúrótornyok­hoz, és mindenki, aki utoljá­ra látta, azt állította, hogy „jól ment a sora. vidám volt és barnára sült”. A fúrótoronynál egy heli­kopter ereszkedett a leszálló- pályára, amikor hirtelen egy daru kanyarodott ki, megérin­tette a helikopter rotorlégcsa­varjait. az felborult, és re­csegve a pályára esett. Noel Buckley, az Esso Public-Rela­tions managere félreugrott, de a még lassan forgó légcsa­varok mindkét lábát levágták. Iszonyatos fájdalmak közepet­te halt meg a következő na­pon. Hugh Curnow. aki a földre vetette magát, fel akart állni — és a légcsavar csikorgó mo­rajjal szó szerint lefejezte, Marlene nem ment el a te­metésre, nem akart kínos per­ceket okozni az özvegynek, csak egy tucat fehér rózsát küldött. „Hugh fiatal felesége meg­próbálkozott az ausztráliai turné tartama alatt találkozni madame Dietrichhel” — me­séli Odette —■ „mert még mindig sejtelme sem volt ar­ról- hogy a szeretője volt. Szegény asszony azt hitte, hogy részesedni fog Marlene memoárjának a jövedelméből, ami nagyon felbosszantotta az asszonyomat. Soha nem fo­gadta...” Egy év múlva meghalt Jo­sef von Sternberg, aki hiva­tása szerint a legfontosabb ember volt Marlene Dietrich életében, — nemcsak felfedez­te Marlenét és minden ellen­állás ellenére neki adta Lola szerepét klasszikus filmjében, a „Kék angyal”-ban. Még to­vábbi hat filmet készített ve­le Hollywoodban, mely min­den időre meghatározta Diet- rich .,vamp” karakterét. , Azt, hogy valóban mi tör­tént közte és a démoni Stern­Mit kínál a Szegedi Szabadtéri Játékok? Az immár nemzetközi hírű Sze­gedi Szabadtéri Játékok idei prog­ramja a szokásosnál korábban nyilvánosságra került, s a Dél- Alföld nagy Tisza-parti városa máris megkezdte a felkészülést a július 18-tól augusztus 20-ig tér-»* vezeti eseménysorozatra. A rendezőség számolva azzai is, hogy a játékokat nem csak alkal­mi vendégek látogatják, hanem igen nagy számban olyanok is, akik esztendőről esztendőre hű­ségesen visszatérnek a hagyomá­nyos Dóm téri estekre, l98T-re olyan műsort kínál, mely a ko­rábbi repertoárból mindössze egyet tartott meg, Strauss hihetetlen népszerűségnek örvendő, s a sza­badtéri színpad bővebb lehetőségei között pompás látványosságokat kínáló Cigánybáróját. A daljáték ezúttal is remek szereposztásban július 25-én, augusztus l-én, ’2-án, 7-én és 9-én kerül majd közön­ség elé. Egyébként az öt bemutatóból ál­ló sorozatot július 18-án Glinka; Ivan Szuszanyin című operája nyitja meg orosz nyelvű produk­cióban, ami azt jelzi, hogy veu- dégművészekkel. Július 19-én a nemzetközi szakszervezeti nép­táncfesztivál gálaestjének látvá­nyos koncertműsora szórakoztatja a közönséget. Augusztus 8-án lesz Schiller: Teli Vilmos című vi­lághírű romantikus drámájának bemutatója, mely a továbbiakban augusztus 15-én és lG-án kerül még színre. A szabadtéri játékok sor£t Hacsaturján Spartacusa zár­ja. A balett koreográfusa és ren­dezője Seregi László, megvalósí­tói a Magyar Állami Operaház táncművészei. Testnevelés—tornaterem nélkül 4 NÓGRÁD - 1981. február 18., szerda Hollywoodot 1931-ben sokkolta az a tény, hogy Marlene Dietrich nemcsak a férjjel érkezett, hanem egy hétéves kis­lánnyal — Heidcdével berg között, mindaddig kutat­ni fogják a filmtörténészek, míg Dietrich—Sternberg fil­meket fognak játszani. „Mindenki tudta Holly­woodban. hogy von Sternberg bolondul Dietrichért” — mondta Riza von Sternberg, az első felesége már 1931-ben egy kaliforniai bíróság előtt. ,.A .férjem minden éjjel lega­lább három, négy órára át­ment a mellettünk levő ap- partmentba — ő kényszerítet­te, hogy mellettünk vegye ki. Több áruházban nyittatott számlát Madame Dietrich szá­mára...” És hol volt Marlene férje, Rudolf Sieber fel vétel vezető? Ehhez a jóképű szudétané- methez 1923 májusában ment feleségül, és az 1976 júliusá­ban bekövetkezett haláláig nem vált el tőle. 1930. április 1-ig, míg Hol­lywoodba nem utazott. egy fedél alatt lakóit Rudolf Sie- berrel Berlinben a Kaiser-al­le 54. (ma Bundesallee) számú házban. Mikor Riza von Stern­berg 1931-ben Hollywoodban 50 000 dollár kártérítést köve­telt tőle azon a címen, hogy ..elidegenítette” tőle a férjét. Marlenének csak fel kellett hívnia Rudolf Siebert, és az azonnal Amerikába sietett, hogy kijelentse a bíróság előtt: „Nem kételkedem a felesé­gem hűségében. Von Stern­berg úr nem több- mint Mar­lene rendezője és támogatója”, Bár Rudolf Sieber Berlin­ben egy fedél alatt élt Marle­nével, de egy másik lakásban az orosz táncosnővel, Tamara Matullal. Kétségtelen, hogy mesteré­hez, Josef von Sternberghez fűződő viszonya szenvedélye* és változatos volt. Miután be­fejezték az utolsó filmjüket, a .,The Devil is a Woman"-t, 1935-ben kapcsolatuk a gyűlö­let és szerelem egy formájá­vá változott. Mikor az első hírek szárnyra kaptak arról, hogy Marlene Dietrich végr* meg akarja írni a memoárját, Josef von Sternberg szárazon csak ennyit mondott: „Akkor nekem is mégegyszer tollat kell fognom...” Azután meghalt, és Marlene megváltozott emberként tért vissza Párizsba. , FILMNAPOK FALUN Az idei rendezvénysorozat megyei megnyitó előadása február 19-én du. fél 3-tól a pásztói Mátra Filmszínházban. Bemu­tatásra kerül GAÁL ISTVÁN legújabb filmje, a A vetítés után ankét a film rendezőjével.

Next

/
Oldalképek
Tartalom