Nógrád. 1981. február (37. évfolyam. 27-50. szám)

1981-02-17 / 40. szám

PafvatCr Ipolyszög Á város részei Nyolc éve 1973-ban — ke­rült közigazgatásilag Balassa­gyarmathoz a várostól alig néhány percnyire fekvő két kisközség: Patvarc és Ipoly­szög. Hogy mennyire lettek valóban részei a városnak? Amíg önálló létüket élték, bizony csak apránként futot­ta valamire. Fejlesztésre pél­dául évente körülbelül 100— 100 ezer forintot fordíthatott a két, nagyjából egyforma lé­lekszámú falu. Az elmúlt esztendők — ha nem is korszakalkotót, — de mindenképpen jelentős vál­tozást hoztak. Az egykor sár­tengerbe fulladó kis települé­sek földútjait felváltották a korszerűbb portalanított utak. Az ötödik ötéves tervben Pat- varcon szilárd burkolatot ka­pott a Krúdy, az Iskola és a Babits utca, ami nem keve­sebb, mint 800 ezer forintot emésztett fel. Emellett a víz­levezető árokrendszert is felújították, hogy a közleke­dést — egyre szaparodó, a magángépkocsik miatt is — még jobbá tegyék. Ipolyszö- gön a legutóbbi években a Fő utca és a Budai utca kapott szilárd burkolatot. Az úthálózat felújítása azonban csak az egyik dolog volt. Ipolyszögön tavaly ta­vasza óta már több a hely az iskolában, hiszen közös összefogással a falu lakói meg­építettek egy új tantermet. Ekkor alakították ki a nap­közi otthont is. Az építőanya­gokért és a munkadíjakért ki­fizetett összeg meghaladta a 700 ezer forintot, de ehhez még hozzá kell számítani 50 ezer forintot az öt helybeli tanácstag tanácstagi alapját és az egyáltalán nem elhanya­golható társadalmi munka ér­tékét. Ez utóbbi megközelítet­te a 200 ezer forintot. Az ötö­dik ötéves terv elején egy ré­gi tanterem átalakításával megoldottak egy másik gon­dot is: 27 apróság számára óvodát nyithattak. Ugyaneb­ben az időszakban dolgoztak a mesterek a művelődési ház­ban, így az most már alkal­mas klubszerű foglalkozások megtartására. Patvarcon öt éve újították fel az óvodát, több mint ne­gyedmillióért, csinosították az iskolát is. Tavaly szükséges­sé vált az oktatási intézmény korszerűsítése, ezért mélyen a „zsebébe nyúlt” a város. A munkák elvégzésére 210 ezer forintot fordítottak. A tanács egykori székhelyét átalakítot­ták, most a tömegszervezetek tagjai találkoznak itt, de a fi­atalok is gyakran felkeresik. A sportpálya lebetonozásához szükséges „tükör” már készen van, a jó idők beálltával a kivitelező néhány nap alatt elvégzi a vállalt munkát. Az Áfész mindkét „perem- kerületben” biztosítja az alap­ellátást. Patvarcon és Ipoly­szögön is van orvosi rende­lő, megfelelő felszereléssel, az orvosok naponta kijárnak Balassagyarmatról. A háztar­tásokban ma már nélkülözhe­tetlen palackos gázt teher­autókkal szállítják, meghatá­rozott időközökben. Tavasz- szal mindkét települést be­kapcsolják az lnézményes sze­métszállításba. Mindkét település közleke­dése megfelelő — bár a 2-es út mellett fekvő Ipolyszög két­ségtelenül előnyösebb helyzet­ben van — hiszen Patvarcra naponta 16 autóbusz indul és érkezik onnan a város köz­pontjába. Ipolyszögre még en­nél is több járatot indít a Volán, szám szerint naponta harminchatot. Több, mint joggyakorlás A szakszervezetek legkisebb tisztségviselőjének, az egyes csoportok bizalmijának rend­kívüli a felelőssége. Amit rá­bíztak az jóval több, szebb, értékesebb, mint egyszerű jog- gyakorlás. Az érdekek egyeztetése Jórészt a bizalmi munkája, magatartása, fellépése alapján ítélik meg a dolgozók a szak- szervezeti munkát, a mozga­lom egész tevékenységét, lé­tét, létjogosultságát. A bizal­mi feladata: szoros kapcsola­tot tartani a tagsággal, segí­teni a termelőmunkát, tar­talmasabbá, eredményesebbé tenni a munkaverseny-moz- galmat, védeni a dolgozók ér­dekeit, megoldani a dolgozó­társak kisebb-nagyobb gond­jait, s végrehajtatni a felsőbb szakszervezeti szervek határo­zatait. A bizalminak vállalnia kell az őrző szerepét az üze­mi demokrácia felett, s a dol­gozók érdekképviseletében tár­gyalnia kell az állami és a politikai vezetőkkel, mégpedig egyeztetni igyekezzen az egyé­ni, a közösségi és a társadal­mi érdeket. * Sokoldalúan, érzékenyen ! A szakszervezeti csoportban levők nevelése sem csekély feladata a bizalminak. A ne­velés a munkahelyen, a gya­korlati élet feladatainak vég­zése közben valósítható meg a legeredményesebben, épp azért fontos, hogy a bizalmi sokoldalúan művelt legyen, jártas a politikai, a szakmai területeken. Csakis így, és csakis ekkor lehet alkalmas és képes arra, hogy társait ne­velje, hogy körükben agitáljon, hogy formálja őket. Mind­emellett ehhez azzal az em­beri többlettel is rendelkeznie kell, amelynek révén „ráérez” társainak bánatára, gondjára, fájdalmára, és szinte a ma­gáénak érzi munkahelyi, csa­ládi gondjaikat. Csakis az ilyen, a hozzáér­téssel és lelkiismeretesen dol­gozó bizalmi munkája láttán mondhatja a tagság: a legutób­bi szakszervezeti választáson okosan döntött. Esze, lelke, buzdítója Sok gyárban, vállalatnál és intézménynél — ahol a szak- szervezeti tagság létszáma ezt megköveteli — a bizalmites­tület legfőbb és legközvetle­nebb segítője, tanácsadója: a főbizalmi. Az elmondottakból adódóan nem kétséges, hogy a főbizalmi vállán hatványozott a jogi teher, az erkölcsi, a szakmai és a politikai fele­lősség — a bizalmiak, a tag­ság az ügy szolgálatában. A bizalmitestületek ugyanis a főbizalmira bízták a maguk nevelését, irányítását, az egész tagság sokoldalú képviseletét, a felsőbb szakszervezeti szer­vekben. A főbizalmi mindig és mindenütt a bizalmitestületek esze, lelke, buzdítója. Az ő feladata, hogy összefogja és irányítsa a bizalmiak mun­káját. Neki kell szerveznie a felsőbb szervek határozatainak végrehajtását, segíteni a szak- szervezeti bizalmiak és a cso­portok eredményes tevékeny­ségét. ö tartja a kapcsolatot a szakszervezeti bizottság és a bizalmiak között, ő bizto­sítja a rendszeres és kölcsö­nös információt, ami sok eset­ben a megoldásra váró fela­datok serkentője, előrevivője. Neki kell tudnia választ adni azokra a kérdésekre, amelyek váratlan feladatok elé állít­hatják a bizalmit, neki kell higgadtsággal felelnie az inge­rült felcsattanásra, neki kell nemcsak határozottan kifogá­solnia a gyenge és rossz mi­nőségű munkát, de elvben és gyakorlatban neki kell meg­mutatnia azt is; miként kell teljesebben ellátni a feladato­kat. A főbizalmi nem kinyilat­koztat, hanem agitál. Nem le­győz, hanem meggyőz. Nem­csak kijelent, de kérdez is. Nemcsak tanít, de tanul is! Az élet és ármunka minden területén véleményével, ma­Az idén ünnepli az úttörő­szervezet fennállásának 35. évfordulóját, érthető hát, ha megyénk úttörőcsapatainak programjaiban is kellő teret kapnak az ehhez kapcsolódó események. A májusi KISZ- kongresszus sem kerüli el a gyermekmozgalom figyelmét. Hogyan tükröződik az erre való készülődés az úttörőszer­vezetekben, melyek az idei év főbb teendői? — erről érdek­lődtünk Molnár Istvánnétól, a balassagyarmati járási úttörő­elnöktől. — Az úttörővezetők jó része egyben KISZ-tag is — mon­dotta —, így ők alapszerveze­teikben megvitatják a kong­resszusi levelet. A másik le­hetőség az úttörő—KISZ test­vérkapcsolat, ennek révén, amennyire szükséges, a' gye­rekek is megismerkedhetnek az ifjúsági mozgalom jelenle­gi helyzetével, feladataival. Másrészt pedig a. gyerekek se­gítenek a tag- és küldöttgyű­lések ünnepélyesebbé tételé­gatartásával, egész lényével példát ad társainak. Kontrollal, önkontrollal Az elmondottakból úgy tűn­het: a főbizalmi makulátlan és csalhatatlan ember. Ma­kulátlan, ez igaz. Annak kell lennie. Csalhatatlan? Ezt nem állítom. És hogy ezt ne higy- gye, szüksége van szüntelen kontrollra és önkontrollra, ar­ra a belső igényre, amelynek révén képes lesz átgondolni előző álláspontját, s készsége arra, hogy a mások vélemé­nyét is meghallgatva, alka­lomadtán — az okos érvek hatására — megváltoztassa a sajátját. A követelmény nagy, és mi­vel a főbizalmi feladata a legtöbb, neki kell a legfelké­szültebbnek lennie. Csakis attól várható el, hogy mások­nak segítsen, aki tud mások­nak önmagából adni, akinek van miből adni. Nagyon talá­lóan mondta nekem a minap az egyik soproni főbizalmi: „Én állandóan tanulok, olva­sok, különben hogyan lenne erkölcsi alapom ahhoz, hogy másokat tanulásra buzdítsak és elhitessem velük az önmű­velés fontosságát. Miféle em­ber lennék akkor... ? Vizet prédikálnék és bort innék. No, nem. Nem való az nekem...!” (Sindulár) ben, és események megszer­vezésében. — Visszatérő gond az út­törő—KISZ átmenet problé­mája, mivel sok gyerek kike­rülve a gyermekmozgalomból, nem „jut el” a KISZ-be. En­nek egyik oka az is,, hogy gya­korta formálisak a kapcsola­tok a fiatalok két generációja között. Mi a helyzet a balas­sagyarmati járásban? — Ügy látjuk, hogy jelen­tős a javulás e téren járá­sunkban. Példaként hadd em­lítsem meg Érsekvadkert, Cserhátsurány, Szécsény, Lu- dányhalászi úttörőinek és KISZ-eseinek együttműködé­sét: nincs olyan rendezvény, például társadalmi munka­akció, amelyen ne együtt ven­nének részt a két generáció képviselői. Ám, korántsem va­gyunk mindenütt elégedettek. Éppen ezért idei munkater­vünk egyik fő feladata, hogy járási testületünk átfogó ér­tékelést készítsen a testvér- kapcsolatok problémaköréről, Készülődés a kongresszusra, az évfordulóra Csclád '81 Elérhetetlen vágya!: nélkül... Balázs fia pontosan egy- esztendős volt, amikor Gál Lászlóné egyre többet gon­dolkodott azon, hogy jó len­ne Ismét visszamenni az üzembe. A nagyobbik gyerek, Lacika, akkor már betöltötte a három évet, óvodába járt. — Akkor már három és fél éve voltam gyermekgondozá­si szabadságon. Közgazdász vagyok, a mi szakmánk olyan, hogy jóformán hetente, ha­vonta alakul, előbbre lép. Aki nem tart lépést a szakiroda- lommal, az új beruházások­kal, gépekkel, a szervezés fej­lesztésével, óhatatlanul lema­rad. Mondtam a férjemnek, jó lenne megpróbálni Balázs böl­csődei elhelyezését. Én meg mennék vissza a helyemre a fémipari vállalathoz. — A dolog természetesen nem volt ilyen egyszerű. Ügy szerettem volna, hogy a gye­rek se szenvedjen hátrányt, nekem is jó legyen — foly­tatta. Először két órára vitte el Balázst a bölcsődébe, aztán na­ponta növelték az „adagot”. Az első időben még egyszer- kétszer sírt, aztán megszeret­te a gondozónőket, a bölcső­dét, szívesen járt. Gálné az elmúlt évben mindössze ti­zenhárom napot töltött be­tegállományban a két gyerek­kel. * A Gál házaspár megtelepe­dett Balassagyarmaton. A férj gépészmérnök, ugyancsak a fémipari vállalatnál. Nyol­cadik éve élnek az Ipoly- parti városban, a Nógrádi Sán- dor-lakótelepen találtak ott­honra. — A szüléink is itt a kör­nyéken élnek. Mi is vágytunk a megyébe. Amikor visszament az üzem­be, úgy érezte, mintha újra kezdené a szakmát. — Vállalati rendszerszervező vagyok. Igyekeztem otthon is olvasni, tanulni, de itt döb­bentem rá, mennyi pótolniva­lóm van. Az sem mindegy, hogy amíg otthon voltam, csak a gyest kaptam, a gyár­ban pedig négyezernégyszáz forint a fizetésem. Az első hetek tulajdonképpen az is­merkedéssel teltek el, keres­tem a helyemet. Nemrégiben nagyon szép és komoly feladattal bízták meg. A vállalat számítógépes fel­dolgozásra tér át még ebben az évben, az anyagnyilvántar­tást számítógép segítségével végzik. — Hogy érthetőbb legyen, nálunk legalább ötezerféle anyaggal dolgoznak. A számí­tógép mindezt egyszerűbbé, közérthetőbbé teszi. Az úgy­nevezett alapadatrendszer ki­alakítása volt a csoportunk feladata. Enélkül a gép tehe­tetlen. — Nehéz volt? — Inkább szép feladat. Né­gyen végeztük. Igaz, hogy ren­geteget bütyköltünk, de a vég­eredmény kárpótolt valameny- nyiünket. Ennek igazán örül­het az ember, nem? * Az örömök folytatódnak. A Gál család legnagyobb tervei között szerepel, hogy az idén — első alkalommal a két gye­rekkel — közösen nyaral a Balaton mellett. Vállalati üdü­lőbe kértek beutalót, ahol egész nap csak a gyerekekkel lesznek. — Azért a hét valamennyi napján igyekszünk úgy be­osztani az időnket, hogy le­gyen alkalmunk kirándulás­ra, közös jövés-menésre. Az Ipolyi mindannyian nagyon szeretjük. Hétvégeken elruc­canunk a nagymamához, vagy Pestre megyünk ugyancsak rokonlátogatóba. Az elmúlt nyáron kitapétáztuk a lakást, rendbeszedtük a bútorokat, er­re most nincsen gondunk. Az egyik szoba csak a gyerekeké, rajzolhatnak, játszhatnak, so­ha nem szólok a rendetlensé­gért. — Mikor volt utoljára mo­ziban ? — Körülbelül három eszten­deje. .. — Háztartás? — Sokat segít a férjem. Reg­gel én viszem a gyerekeket óvodába, bölcsődébe, aztán délután, mivel ő előbb végez a munkahelyén, elhozza őket. Közösen bevásárolnak, mire én hazamegyek fél öt után, a főzés marad rám. Minden má­sodik nap frisset főzök, azt szereti a családom. Másrészt olcsóbb is. — Szórakozás? — A gyerekek mellett a te­levízió, olvasás, de szívesen kézimunkázok is. — Három kívánsága? — Szeretnék több szabad időt, majd valamikor. egy kertes családi házat. Közeleb­bi kívánságom, hogy jövőre vegyenek fel a szakközgazdász­továbbképzésre. .. — cse — NDK gyártmányú daruk négy kontinensen A világ több mint száz ki­kötőjében — Casablancában ugyanúgy, mint Rotterdam­ban, Rostockban, Rióban, Mur- manszkban, vagy Hamburg­ban — eberswaldei rakodó­daruk működnek. A Német Demokratikus Köztársaságnak ez a városkája, Eberswalde, a helyi darugyár korszerű termékeivel vált világhírűvé. A csak darugyártással foglal­kozó üzemben három és fél - ezren dolgoznak. Eberswaldéban 1949 óta csak­nem 3200 darut készítettek. az átmenet gondjairól, s az ifivezetők ebbeni szerepéről, s az elemzés meghatározza majd az elkövetkező időszak teen­dőit is. — Ma az egyik leggyakrab­ban hangoztatott nevelési te­rület a szülői ház, milyen le­hetőségei vannak itt az úttö­rőmozgalomnak? — Mozgalmon kívüli kap­csolataink fő iránya a családi ház. Mi is érzékeljük a szülői nevelés fontosságát, amit nem pótolhat egészében sem az is­kola, sem a gyermekmozga­lom. .. viszont sajátos eszkö­zeikkel segíthetnek. De meg kell mondani, hogy az egy őrs egy család, és a többi szerve­zeti formák koránt sincsenek kellő tartalommal megtölt­ve. Járásunkban hatezer úttö­rő van, külön-külön meglehe­tősen sajátos családi környe­zettel Amit célul tűzhetünk ki az az összehangoltabb ne­velési együttműködés lehet. El­sősorban a közös ■ rendezvé­nyekkel érhetjük el. NDK-s mintára ez év májusában egy nagyszabású, egész napos programot szervezünk a nyír- jesi táborban és környékén, ahová a járás különböző ré­szeiből 17 úttörőcsapattól jön­nek majd úttörők, szüleikkel Ezek 27 országban segítik a rakodást. Azok a kikötők, amelyeket ezekkel a darukkal szereltek fel, a rövid várako­zási időről, a gyors átrakás­ról nevezetesek. A gyár konstruktőrei e jó hírnevet újabb, korszerű gyárt­mányok szerkesztésével akar­ják megőrizni, sőt, öregbíteni. Az „Albatros” daru teljesít­ménye a korábbi típusokénak a kétszeresére nőtt, önsúlya pedig 220 tonnáról 183 tonná­ra csökkent. együtt. E nap programjai mintegy mintául szolgálnának arra, hogyan kell közös ösz- szejöveteleket szervezni, s mi­lyen műsorokat, rendezvénye­ket lehet tartani egy-egy he­lyi, községi szülő-gyermek ta­lálkozón. — Végezetül egy szintén időszerű kérdés': hogyan ké­szülnek a balassagyarmati paj­tások a szövetség fennállása 35. évfordulójának megünnep­lésére? — Gazdag rendezvénysoro­zatunkkal szeretnénk emléke­zetessé, maradandóvá tenni. Fölelevenítjük a szövetség tör­ténetét, hagyományait, pályá­zatot hirdettünk, számos helyi megemlékezésre kerül sor. De, azt hiszem az lenne a legmél­tóbb, ha színvonalas munká­val tisztelegnénk a jelentős esemény előtt. Ennek koncep­cióját pedig legrövidebben úgy fogalmazhatnám meg, hogy jobban kell építenünk a gyermekek életkori sajátossá­gaira, igényeire, a jó közössé­gek kialakítására. És, ha bele­gondolunk, ez nem is olyan kis feladat... Vándorló időjárás A rendkívül hideg telek, aszályos vagy esős nyarak és más időjárási anomáliák évről évre kelet felé vándorolnak a föld körül. A „világkörüli uta­zás” körülbelül tizenegy évig tart. Ezt az érdekes hipotézist a Belorusz Tudományos Aka­démia geokémiai és geofizi­kai intézetének munkatársai állították fel. Az időjárás „vándorlásáról” szóló hipotézis sok éves me­teorológiai megfigyelések eredményein és ezek számító- gépes feldolgozásán alapszik. Többek közt figyelembe vet­ték a hőmérséklet, a csapa­dékmennyiség, a légnyomás és levegő nedvességének inga­dozásait, a folyók vízszintjé­nek és a föld alatti vízrend­szerek hullámzását. A tudósok számításai sze­rint az anomáliás időjárási zónák, amelyek átmérője né­hány ezer kilométert tesz ki, öt év alatt szelik át Eurázsia területét. A Csendes-óceánt három év alatt hagyják ma­guk után, s ugyanennyi idő szükséges az amerikai konti­nens és az Atlanti-óceán át- szeléséhez is. A feltételezések szerint ezt a .körforgást” a nap idézi elő, amelynek tevékenységé­ben ugyancsak tizenegy éves ciklusok tapasztalhatók. A hipotézis értelmében a Nyugat-Európa időjárásában észlelt eltérések három-négy év alatt érik el a Szovjetunió európai részét. Példaként ér­demes megemlíteni, hogy az 1976. évi aszály — ahogy a számítások alapján feltételezni lehetett — 1979-ben érte el a Szovjetunió európai részét: az 1977—1978 közötti években jól kivehető volt az aszályos zó­na keletre vándorlása. (ta) NÓGRÁD - 1981. február 17-, kedd íí

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom