Nógrád. 1981. február (37. évfolyam. 27-50. szám)

1981-02-15 / 39. szám

A bosszú kárvallottjai r (Az alaptörténet. Adva van a család: apa, anya, gyerek. Meg- ■zokott rendben telnek napjaik, együtt vannak, együvé tartoznak. Aztán egy szép napon a szülők elválnak, a gyerek rendszerint az anyánál marad. És akkor kezdődik a clvódás. Találkozhat-e az apa a gyerekével? Ha Igen, hol, milyen Időközönként? A megálla­podást úgy nevezik: láthatási engedély. A bíróság a bontóper so­rán erre határozatot hoz, azt papíron rögzíti. Am a láthatás ügye legtöbbször tovább kígyózik, s a tanácsok gyámhatóságaira kerül. A szülők egymás Iránti bosszúvágyától, gyűlölködésétől sarkallva.) — Paragrafusok, jogszabá- hangoztatni a viszálykodók- lyok, vélt vagy valós sérel- nak. Ha az elvált szülők kö­rnek, engedélyek, eltiltások zott jó a kapcsolat, nem ócsá­mind, mind a gyerekek fe­je felett csapnak össze, s a viszályok legtöbbje nem a gyerek érdekében zajlik, ha­nem a volt házastársak egy­mással szembeni bosszújának foganatosítására, a „na majd én kitolok veled!” — elhatá­rozás alapján — jegyzi meg keserűen Bózsár Éva, a Pász­tói nagyközségi Tanács gyám­ügyi főelőadója, miközben a láthatási engedélyekkel kap­csolatos aktákat rakosgatja az asztalon. Mert ennek a témának, sajnos, „külön iro­dalma” van a gyámhatóságo­kon. Itt Pásztón négy-öt, évek óta visszatérő páciens van, s emellé sorakoznak az újak. Ebben az évben pél­dául két hónap alatt négy friss eset. — Környezettanulmányok, elbeszélgetés a volt házasfe­lekkel, ha a gyerek már ér­telmesebb, az ő meghallgatá­sa, pszichológusi vélemény ki­kérése — mindez szükséges ahhoz, hogy egy gyerek sor­sa felett dönthessünk. A leg­nehezebb helyzetben talán akkor vagyunk, ha a gyerek mindkét szülőhöz egyformán ragaszkodik. rolják egymást a gyerek előtt, akkor a láthatás, mindenkép­pen annak javára válik. Van néhány olyar) esetünk is, amikor nem engedélyezzük a láthatást. A papa válás előtt üldözte a családját, aztán há­rom évig nem érdeklődött a gyerek iránt. Egy szép napon kérte a láthatást, a , kisfiú hallani sem akart róla. Nyil­vánvaló, hogy ez esetben nem az apa pártjára álltunk — mondja Bózsár Éva, aztán hozzáteszi: — Talán hihetet­lenül hangzik, de a tanult emberekkel van a legtöbb problémánk. Dr. Hegedűs János, a pász­tói járásbíróság vezetője: — A láthatás kérdését nagyon meghatározza- a válás mi­lyensége. Ha a felek közös megegyezéssel válnak el, ak­kor a gyerek kérdésében is józan megállapodást kötnek. Ám, ha vétkességi alapon fo­lyik a per, akkor a bíróság­nak kell eldöntenie a látha­tás időpontját, gyakoriságát a családjogi törvény alapján. Általában a láthatással kap­csolatos viszályok tovább gyű­rűznek a gyámhatóságokon, és a szülők azzal egy csöp­pet sem törődnek, hogy nem­csak magukat, de a gyereket is. kikészítik idegileg. VITA a KISZ kongresszusi levélről A NÖGRÄD február 1-1 számában vitairat jelent meg a KISZ kongresszusi leveléről, azzal a céllal, hogy az olva­sók elé bocsássuk a levél mondandóját, s véleményeket, javaslatokat kérjünk annak kiegészítésére. A vitaindítóhoz beérkezett levelekből hetente adunk összeállítást, s várjuk az újabb véleményeket. A pálya eleién F. László osztályfőnöke: Éles eszű, igyekvő gyerek volt a Laci. Ám az utóbbi időben szétszórt, figyelmetlen, .nem tanul. Minden kis semmisé­gért elsírja magát, rendkívül érzékennyé vált. Ismerem a szülei problémáját, tudom, hogy Laci nagyon szereti az ♦ édesapját, erről már sokat beszélgettem vele. őszintén (F. László édesapja, magas szólva, nem értem az édes­(„Kedves apukám! Azért írok neked levelet, mert az anyu megtiltotta, hogy meg­látogassalak. Hallottam, ami­kor a barátnőjének azt mond­ta, nem vagy rám jó hatás­sal. Én azért nagyon szeret­lek téged, de anyunak sem akarok bánatot okozni, mert őt is nagyon szeretem. Min­dig szomorú és azt mondo­gatja, ha én elhagyom, meg­öli magát. Vettem neked egy szép ajándékot, eldugtam a beosztású, jó anyagi körül­mények között él: — Látja, zsarolja azt a szerencsétlen gyereket, pedig állítom, a fiam nagyon ragaszkodik hozzám. Igen, a válás során a bíróságon elrendeztük a láthatás ügyét. Akkor vadult meg a volt feleségem, ami­kor megtudta, hogy új kap­csolatom van. Azóta tiltja a gyereket. Nézze, én pszicho­lógusi végzettséggel is ren­delkezem, tudom, hogy az ilyen korú gyereknek mind­két szülőre szüksége van. De ha egyszer elváltunk, a le­anyja makacsságát. Én is próbáltam meggyőzni, de nem sikerült... F. László édesanyja: Ma­gas beosztású, megalapozott egzisztenciával rendelkezik. — Hogy én megvadultam? Jó, hogy azt nem mondja a volt férjem, hogy féltékeny vagyok rá. Igen, eltiltottam a gyereket, mert úgy vettem észre, nagyon letörte az apja új kapcsolata. Szegény fiam még mindig abban remény- hető legalkalmasabb kompro- kedik, hogy egyszer összehá- misszumot kell megkeresni a zasodunk, s akkor minden fiunk érdekében.) úgy lesz, ahogy régen ... Bózsár Éva gyámügyi jőelőadó: — Indok van elegen­dő, hogy ki miért nem engedi a gyereket a másik félhez. Orvosi igazolást hoznak arról, hogy a gyerek beteges, ki­fogásolják, hogy a nagymama megy a kicsiért, belekötnek abba, hogy az apa egész nap cukrászdába ülteti a lányát, össze-vissza beszéddel megzavarja a lelki nyugalmát. A rea- ... . , , .... gálás pedig: a másik fél ellopja a gyereket az iskolából, •el lálkozhatunk, megint 0da. az utcáról, magánál tartja több napig... adom.”) (Részlet F. László 12 És közben egyik sem veszi észre, hogy a cibálás, az éves pásztói kisfiú levelé- oda-vissza rángatás során a kis emberpalánta tönkremegy, neurotikussá válik. Talán egy életre nyomot hagy a lelké- ~ ben a szülei kölcsönös bosszúvágya során kárvallottként elszenvedett sok-sok megrázkódtatás. „Tavaly nyáron üzemmér­nökként végeztem és, mikor munkába álltam, valóságos információzuhatagot kaptam az előttem álló munkáról, őszintén meg kell vallj am, ezek az információk meglehe­tősen változó képet tártak elém a megoldandó feladatok­ról. Megítélésem szerint, az első benyomások elég nagy hatás­sal vannak a pályakezdő fia­talokra, ezért fontos a kapott, szerzett információk megfele­lő szelektálása, amelyekhez nagy segítséget kell, hogy kapjunk a bennünket közvet­len irányító főnökeinktől, kol­légáktól, mert különben na­gyon könnyen téves irányt vennénk és ez befolyásolhat­ná további tevékenységünket. Nagyon fontosnak tartom azt, hogy a kezdő szakembe­reket fokozatosan kell, hogy bevezessék munkájukba, mert mind a hirtelen leterhelés, mind pedig a hosszabb ideig megfelelő munka nélkül ha­gyás, a későbbiekre nézve ká­ros következményekkel jár­hat. Ügy érzem, eddig nekem ilyen tekintetben szerencsésen alakultak körülményeim, vi­szont ahogy tájékozódtam, sok helyen túlságosan termelés- centrikusak, és vagy lehetőség, vagy türelem nincs a fiatalok munkába való bevezetéséhez. Meg kell még birkózniuk a fiataloknak egy másik megle­hetősen kellemetlen nézettel, mégpedig azzal, hogy a fiata­lokról túl korán leveszik a hogy kevés pályázat érkezik az iskolákhoz. Három-négy évvel ezelőtt még több lehe­tőség közül is választhatott egy végzős hallgató, míg most alig több az állást hirdető pályázatok száma, mint a végzősöké. Nincs már olyan nagy tolongás a diplomáso­kért, mint az elmúlt évek­ben volt. Tehát nekünk is maximálisát kell produkál­nunk ahhoz, hogy elfogadja­nak bennünket. Fel kell ké­szülnünk az esetleges problé­mákra, meg kell próbálni ezek áthidalását. Ehhez meg­felelő ambíciókkal kell ren­delkeznünk, hogy a kezdeti akadályokat át tudjuk lépni. Ambícióra nem csak a pá­lyakezdéshez, hanem a to­vábbi gazdasági munkához is szükség van, erről a kong­resszusi levél így szól. „Szá­mottevő tartalékunk egy van: az ember. Nem a több ember, hanem a lelkiismeretes, a fe­gyelmezett, a munkapadon, a rajzasztalon túl is néző a lehetőséget, a hiányt, a teen­dőket egyaránt meglátó, a közös dolgainkat magáénak valló, érte szóló és érte cse­lekvő ember”. A színvonalas politikai munkának az elsajátításához nagy segítséget nyújthat a mozgalmi tevékenység. Ko­runkban a politika és a gaz­daságpolitika még sokkal jobban összefonódik, • mint bármikor, hogy tehát ebben a bonyolult, kusza világban megfelelőképpen el tudjunk igazodni, megfelelő, reális politikai ismeretekkel kell rendelkeznünk. Ez irányban tehát hasonló intenzitással kell, hogy ké­pezzük magunkat, mint a szi­gorúan vett gazdasági mun­ka érdekében. A pályakezdő megfelelő színvonalú segítésé­ben nem csak a gazdasági ve­zetőnek van felelőssége, ha­nem nagyon oda kell figyel­ni ezekre a megoldandó prob­lémákra a KISZ- és pártszer­vezeteknek is”. Gál Tibor üzemmérnök Értelmes munkát végezni — A gyerek érdekét néz­zék! ezt nem győzzük Kiss Mária „keresztvizet”, rögtön ezek alapján ítélik meg őket és ez előbb-utóbb munkahely-változtatáshoz ve­zet. Ez pedig egy fiatal pá­lyakezdő esetében sem éppen eszményi. Idáig csak a külső körülményekről volt szó és nem tértem ki arra, hogy a fiataloknak kell a legtöbbet tenniük azért, hogy a pá­lyakezdés megfelelő legyen. Az utóbbi időben gazdasági életünk megváltozott, és ezt már az egyetemen, főiskolán tapasztalni lehet, abból is, A KISZ-nek a társadalmi munkamegosztásból adódóan, élő, összetett kapcsolatot kell kialakítania mindazon szer­vekkel, melyek részt vállal­nak az ifjúság nevelésében, ez pedig nem kis feladat. Az ifjúságpolitikai határo­zatunknak az elmúlt évek alatt számos pozitív eredmé­nye volt, amely közül az egyik legfontosabb, hogy a társadalom reális képet for­mált az ifjúságról, mégpedig az alapvető követelmények alapján — hogyan gondolko­A fiatalok közéletiségéneít jelentős színtereivé váltak az ifjúsági parlamentek. Az if­júsági törvény elfogadását követően a fiatalok nagy várakozással tekintettek a parlamentek megrendezése elé. A várakozások többnyire beigazolódtak, de az ered­mények mellett azt is tapasz­talhattuk, hogy a parlamen­teken felmerülő kérdéseket, 'problémákat sok esetben nem oldották meg, visszajelzés nem történt. Talán ez is oka, hogy az ifjúsági parla­a hibáik után dik, dolgozik, él és mit tesz mentek az utóbbi időben egy­a társadalomért. E szemléletbeli változások további eredménye, hogy megnőtt a bizalom irántunk, egyre több fiatal kerül vezető beosztásba, egyre több fiatal végzi felelősséggel érdekvé­delmi, érdekképviseleti mun­káját, s tekintik egyenrangú partnernek a társadalmi és állami szervek vezetői. Meg­nőtt a lehetőségük a szocia­lista demokrácia különböző fórumain az alkotó véle- ménnyilvánításra. 1965. december 9-én Odette Miron vette át Marlene exp­ressz légipostán érkezett le­velét, melyet december 5-én datáltak Ausztráliában, a melbourne-i Hotel Southern Crossban. Marlene Dietrich akkor már két hónapja tur­nézott a zenekarával az ötö­dik földrészen. „Kedves Madame Miron — írta piros tintával színes le­vélpapírra — hamarosan megérkezem. Vegyen egy elektromos borotvakészüléket MARLENE (V.) Az ausztrál fiú ne sző. De Cumow? Ezt a ne- nem volt olyan boldog Mar­vet még soha nem hallotta. lene Dietrich. Olyan szerel- Egy héttel a 63. születés- mesnek tűnt, mint egy fiatal napja előtt (december 27.) ra- lány, aki az első szerelem- gyogó, pajkos, boldog Mar- rrtel találkozott. Mikor az er- lene érkezett Párizsba. Kísé- kélyen reggeliztek, úgy visel- retében az ausztrál Hugh kedtek, mint a turbékoló ga­kis fürdőszobába és egy jó Cumow, még félannyira sem lambok ” egy gyermek apja !s volt. A feleségétől és az újságjától szabadságot vett ki, hogy Eu­rópába jöjjön Marlene Diet- rich-hel a memoárját írni. Ausztráliában az első saj­tókonferenciáján egy fiatal szappant.” Akkoriban még a nagyobb lakásban élt a Montaigne avenue 12. számú ház első emeletén Párizsban, ahol két fürdőszoba' volt, egy kisebb és egy nagyobb. „Tegyen fel, kérem egy szép térítőt, ne a durvát, vagy a feketét — folytatódik a levél. — Vegye le a huzatot a szé­kekről a szobámba. Virágot úgy, mint máskor. Foglaljon le egy kis szobát, fürdőszoba nélkül a Hotel Montaigne- ben Mr. Curnow részére, a legolcsóbbat, kérem... ” Olala, gondolta Odette, ez szeretőre utal — éspedig nős emberre, ha pro forma szo­bát is kell rendelni a mellet­te levő szállodában. Az expressz levélnek azon­ban még nem „Gondoskodjon pezsgőről, száraz sherryről! Mindennap hozzon sonkát, tojást, vajat, gyümölcsöt, új­ságokat, folyóiratokat. Ké­szítse elő az írógépet és pa­pírt —, a viszontlátásra, M. Dietrich”. Ez, vélte Odette Miron, úgy hangzik, mintha újságíróról, vagy íróról len­olyan idős, mint ő, ugyanis csak 29 éves, a foglalkozása valóban riporter. „Külsőre bizonyos hasonlóságot muta­tott Jean Gabinnel — állítja Odette. Nagy volt és erős, nagyon világos, kék szemei voltak, rózsaszín bőre és olyan kíváncsi volt, mint egy szarka.” Mikor Marlene negyven (!) bőröndjét kicsomagolták, Odette megkérdezte a láto­gatót: „Megmutatná a cso­magjait?” „Öh — mondta Hugh Curnow — felhozom magam!” Csak egy horpadt, régi bőröndöt vitt magával, mást nem. Azzal a finom gúnnyal, amire csak a nők képesek, Odette Miron felsorolta, mi volt Cumow csomagjában: „Három alsónadrág, egy pi- volt vége: zsama, egy váltás öltöny, négy viszkiről, pár nylonzokni, három ing — cipő egy sem, az a lábán volt. Mikor egy hónap múl­va elutazott — fűzte hozzá Madame Odette élvezettel — öt új bőröndje volt, pukka- dásíg tele a legválogatottabb ruhadarabokkal... ” Azonban azt is hozzá kel­lett tennie: „Azelőtt soha akar Interjút adni nekem — írta az ismeretlen újságíró. — Annál is inkább, mert első­sorban a gyermekeimet érin­ti, ha elveszítem az álláso­mat. .. Ennek ellenére ha­tártalan csodálattal mara­dok ön Iránt — Hugh Cur-' now.” Ezzel Marlene legfájóbb pontját érintette: a gyereke­ket. Egész életében forrón szerette a gyermekeket és lá­nyáért, Máriáért és a négy unokájáért mindig minden áldozatot meghozott. Hugh újságírónő vette magának a A szomszédos Hotel Mon- bátorságot és megkérdezte Curnow megkapta az interjúi taigne-ban levő szoba csak Marlenét, mikor akarja be- — és még többet is. Hungh Cumow levelei szá- fejezni a pályafutását. De ka­mára volt lefoglalva — jól pott egy levelet Hugh Cur­se j tette Odette — a riporter now riportertől is... „Mélyen Ausztráliában megnősült és fájlalom, hogy elutasít, és nem gll| 4 , NÓGRÁD — 1981. február 15., vasárnap [ Hatvanhárom és huszonkilenc Marlene és Hugh. „Megérkezésük utáni reg­gelen, amikor beléptem a la­kásba — mesélte Odette Mi­ron — egy cédulát találtam: Ne ébresszen fel minket, kérem, sokáig alszunk... Azt gondoltam: szép kis kará­csonyi meglepetés! A szüle­tésnapot ebben az évben mel­lőznünk kell... ” Hugh Curnow pedig írta Marlene memoárját, amely- lyel már annyian próbálkoz­tak. Egy barátjának mesélt erről Ausztráliában egy évvel később: „Ebből soha nem lesz semmi... Csak éjszakánként, amikor én aludni szerettem volna, lett egészen eleven, dobozokban és ládákban ko­torászott, régi jégyzetfüzete- ket mutatott, melyek bizo­nyos helyeken pirossal alá voltak húzva, egy régi fény­kép megpillantásakor könny futotta el a szemét és sürgő­sen beszélnie kellett valakivel telefonon Hollywoodban, majd a karjaimba omlott és így sóhajtott: Öh, Hugh, ho­gyan írjam le az életemet? Ügy gyűlölöm a gondolatát, mint a pestist! Ezek az ál­datlan emlékek... ! De egy szerződést kellett teljesíte­nie. .. Z re formálisabbá válnak, a fia­talok közömbösek, passzívak.' Ugyanez a tapasztalatom a termelési tanácskozásoknál is. Az érdekvédelmi munkában számos olyan rossz gyakorlat­tal találkozhatunk, hogy a KISZ képviselőjét nem hívják meg az üzemi, a vállalati, vagy a lakóterületi „négy­szög” üléseire, mondván, nél­külük is tudnak dönteni. Van olyan gyakorlat is, hogy a gazdasági vezető kü­lön beszélget a szakszervezet képviselőjével, külön a párt képviselőjével és külön a KISZ-titkárral, utána maga dönt az elhangzott vélemé­nyek alapján. Lehetőséget nem ad a vélemények ütköz­tetésére. Ezeken a rossz gya­korlatokon csak közösen tu­dunk változtatni. A gazdasági építőmunkából fiataljaink becsülettel ■ kive­szik részüket. A gazdasági munkát segítő tevékenysé­günk, az Alkotó ifjúság pá­lyázat színvonala az utóbbi időben visszaesett. A fiata­lokat nehéz szervezni, hisz tapasztalatból tudják, hogy alkotásainknak nagy részét nem alkalmazzák. A^ pályázatok nagy többsége az értékelések és elismerések után, raktárba, vagy fiókba kerül, tönkremegy, elfeled­keznek róla. A kommunista műszakok eredményessége attól függ, hogy milyen előkészületi munka előzte meg. Nem az a fontos, hogy minél többen vegyenek részt rajta, hanem az, hogy értelmes munkát vé­gezzünk. Tapasztalatom az, hogy a nyolcórás munkaidőt annyira sem használjuk ki, mint a rendes munkaidőnket. Jó szervezéssel, kevesebb résztvevővel, értelmes mun­kával sokkal népszerűbbek lehetnek ezek az akciók. A fiatalok, a társadalmi munkaakciókban, verseny­mozgalmakban, bekapcsolód­nak, de ezen a téren túlter­heltek. A kommunista műsza­kokon való részvétel, a KISZ által meghirdetett társadalmi munkák, a szocialista brigád által elvégzett társadalmi munkák összességében sok időt vesznek el. Az ifjúságpolitikai határo­zat alapján a fiatalok szocia­lista szellemében nevelése az egész társadalom ügye és állandó feladata. Hacsavecz Katalin KISZ-iskolai tanár

Next

/
Oldalképek
Tartalom