Nógrád. 1981. február (37. évfolyam. 27-50. szám)
1981-02-15 / 39. szám
A bosszú kárvallottjai r (Az alaptörténet. Adva van a család: apa, anya, gyerek. Meg- ■zokott rendben telnek napjaik, együtt vannak, együvé tartoznak. Aztán egy szép napon a szülők elválnak, a gyerek rendszerint az anyánál marad. És akkor kezdődik a clvódás. Találkozhat-e az apa a gyerekével? Ha Igen, hol, milyen Időközönként? A megállapodást úgy nevezik: láthatási engedély. A bíróság a bontóper során erre határozatot hoz, azt papíron rögzíti. Am a láthatás ügye legtöbbször tovább kígyózik, s a tanácsok gyámhatóságaira kerül. A szülők egymás Iránti bosszúvágyától, gyűlölködésétől sarkallva.) — Paragrafusok, jogszabá- hangoztatni a viszálykodók- lyok, vélt vagy valós sérel- nak. Ha az elvált szülők körnek, engedélyek, eltiltások zott jó a kapcsolat, nem ócsámind, mind a gyerekek feje felett csapnak össze, s a viszályok legtöbbje nem a gyerek érdekében zajlik, hanem a volt házastársak egymással szembeni bosszújának foganatosítására, a „na majd én kitolok veled!” — elhatározás alapján — jegyzi meg keserűen Bózsár Éva, a Pásztói nagyközségi Tanács gyámügyi főelőadója, miközben a láthatási engedélyekkel kapcsolatos aktákat rakosgatja az asztalon. Mert ennek a témának, sajnos, „külön irodalma” van a gyámhatóságokon. Itt Pásztón négy-öt, évek óta visszatérő páciens van, s emellé sorakoznak az újak. Ebben az évben például két hónap alatt négy friss eset. — Környezettanulmányok, elbeszélgetés a volt házasfelekkel, ha a gyerek már értelmesebb, az ő meghallgatása, pszichológusi vélemény kikérése — mindez szükséges ahhoz, hogy egy gyerek sorsa felett dönthessünk. A legnehezebb helyzetben talán akkor vagyunk, ha a gyerek mindkét szülőhöz egyformán ragaszkodik. rolják egymást a gyerek előtt, akkor a láthatás, mindenképpen annak javára válik. Van néhány olyar) esetünk is, amikor nem engedélyezzük a láthatást. A papa válás előtt üldözte a családját, aztán három évig nem érdeklődött a gyerek iránt. Egy szép napon kérte a láthatást, a , kisfiú hallani sem akart róla. Nyilvánvaló, hogy ez esetben nem az apa pártjára álltunk — mondja Bózsár Éva, aztán hozzáteszi: — Talán hihetetlenül hangzik, de a tanult emberekkel van a legtöbb problémánk. Dr. Hegedűs János, a pásztói járásbíróság vezetője: — A láthatás kérdését nagyon meghatározza- a válás milyensége. Ha a felek közös megegyezéssel válnak el, akkor a gyerek kérdésében is józan megállapodást kötnek. Ám, ha vétkességi alapon folyik a per, akkor a bíróságnak kell eldöntenie a láthatás időpontját, gyakoriságát a családjogi törvény alapján. Általában a láthatással kapcsolatos viszályok tovább gyűrűznek a gyámhatóságokon, és a szülők azzal egy csöppet sem törődnek, hogy nemcsak magukat, de a gyereket is. kikészítik idegileg. VITA a KISZ kongresszusi levélről A NÖGRÄD február 1-1 számában vitairat jelent meg a KISZ kongresszusi leveléről, azzal a céllal, hogy az olvasók elé bocsássuk a levél mondandóját, s véleményeket, javaslatokat kérjünk annak kiegészítésére. A vitaindítóhoz beérkezett levelekből hetente adunk összeállítást, s várjuk az újabb véleményeket. A pálya eleién F. László osztályfőnöke: Éles eszű, igyekvő gyerek volt a Laci. Ám az utóbbi időben szétszórt, figyelmetlen, .nem tanul. Minden kis semmiségért elsírja magát, rendkívül érzékennyé vált. Ismerem a szülei problémáját, tudom, hogy Laci nagyon szereti az ♦ édesapját, erről már sokat beszélgettem vele. őszintén (F. László édesapja, magas szólva, nem értem az édes(„Kedves apukám! Azért írok neked levelet, mert az anyu megtiltotta, hogy meglátogassalak. Hallottam, amikor a barátnőjének azt mondta, nem vagy rám jó hatással. Én azért nagyon szeretlek téged, de anyunak sem akarok bánatot okozni, mert őt is nagyon szeretem. Mindig szomorú és azt mondogatja, ha én elhagyom, megöli magát. Vettem neked egy szép ajándékot, eldugtam a beosztású, jó anyagi körülmények között él: — Látja, zsarolja azt a szerencsétlen gyereket, pedig állítom, a fiam nagyon ragaszkodik hozzám. Igen, a válás során a bíróságon elrendeztük a láthatás ügyét. Akkor vadult meg a volt feleségem, amikor megtudta, hogy új kapcsolatom van. Azóta tiltja a gyereket. Nézze, én pszichológusi végzettséggel is rendelkezem, tudom, hogy az ilyen korú gyereknek mindkét szülőre szüksége van. De ha egyszer elváltunk, a leanyja makacsságát. Én is próbáltam meggyőzni, de nem sikerült... F. László édesanyja: Magas beosztású, megalapozott egzisztenciával rendelkezik. — Hogy én megvadultam? Jó, hogy azt nem mondja a volt férjem, hogy féltékeny vagyok rá. Igen, eltiltottam a gyereket, mert úgy vettem észre, nagyon letörte az apja új kapcsolata. Szegény fiam még mindig abban remény- hető legalkalmasabb kompro- kedik, hogy egyszer összehá- misszumot kell megkeresni a zasodunk, s akkor minden fiunk érdekében.) úgy lesz, ahogy régen ... Bózsár Éva gyámügyi jőelőadó: — Indok van elegendő, hogy ki miért nem engedi a gyereket a másik félhez. Orvosi igazolást hoznak arról, hogy a gyerek beteges, kifogásolják, hogy a nagymama megy a kicsiért, belekötnek abba, hogy az apa egész nap cukrászdába ülteti a lányát, össze-vissza beszéddel megzavarja a lelki nyugalmát. A rea- ... . , , .... gálás pedig: a másik fél ellopja a gyereket az iskolából, •el lálkozhatunk, megint 0da. az utcáról, magánál tartja több napig... adom.”) (Részlet F. László 12 És közben egyik sem veszi észre, hogy a cibálás, az éves pásztói kisfiú levelé- oda-vissza rángatás során a kis emberpalánta tönkremegy, neurotikussá válik. Talán egy életre nyomot hagy a lelké- ~ ben a szülei kölcsönös bosszúvágya során kárvallottként elszenvedett sok-sok megrázkódtatás. „Tavaly nyáron üzemmérnökként végeztem és, mikor munkába álltam, valóságos információzuhatagot kaptam az előttem álló munkáról, őszintén meg kell vallj am, ezek az információk meglehetősen változó képet tártak elém a megoldandó feladatokról. Megítélésem szerint, az első benyomások elég nagy hatással vannak a pályakezdő fiatalokra, ezért fontos a kapott, szerzett információk megfelelő szelektálása, amelyekhez nagy segítséget kell, hogy kapjunk a bennünket közvetlen irányító főnökeinktől, kollégáktól, mert különben nagyon könnyen téves irányt vennénk és ez befolyásolhatná további tevékenységünket. Nagyon fontosnak tartom azt, hogy a kezdő szakembereket fokozatosan kell, hogy bevezessék munkájukba, mert mind a hirtelen leterhelés, mind pedig a hosszabb ideig megfelelő munka nélkül hagyás, a későbbiekre nézve káros következményekkel járhat. Ügy érzem, eddig nekem ilyen tekintetben szerencsésen alakultak körülményeim, viszont ahogy tájékozódtam, sok helyen túlságosan termelés- centrikusak, és vagy lehetőség, vagy türelem nincs a fiatalok munkába való bevezetéséhez. Meg kell még birkózniuk a fiataloknak egy másik meglehetősen kellemetlen nézettel, mégpedig azzal, hogy a fiatalokról túl korán leveszik a hogy kevés pályázat érkezik az iskolákhoz. Három-négy évvel ezelőtt még több lehetőség közül is választhatott egy végzős hallgató, míg most alig több az állást hirdető pályázatok száma, mint a végzősöké. Nincs már olyan nagy tolongás a diplomásokért, mint az elmúlt években volt. Tehát nekünk is maximálisát kell produkálnunk ahhoz, hogy elfogadjanak bennünket. Fel kell készülnünk az esetleges problémákra, meg kell próbálni ezek áthidalását. Ehhez megfelelő ambíciókkal kell rendelkeznünk, hogy a kezdeti akadályokat át tudjuk lépni. Ambícióra nem csak a pályakezdéshez, hanem a további gazdasági munkához is szükség van, erről a kongresszusi levél így szól. „Számottevő tartalékunk egy van: az ember. Nem a több ember, hanem a lelkiismeretes, a fegyelmezett, a munkapadon, a rajzasztalon túl is néző a lehetőséget, a hiányt, a teendőket egyaránt meglátó, a közös dolgainkat magáénak valló, érte szóló és érte cselekvő ember”. A színvonalas politikai munkának az elsajátításához nagy segítséget nyújthat a mozgalmi tevékenység. Korunkban a politika és a gazdaságpolitika még sokkal jobban összefonódik, • mint bármikor, hogy tehát ebben a bonyolult, kusza világban megfelelőképpen el tudjunk igazodni, megfelelő, reális politikai ismeretekkel kell rendelkeznünk. Ez irányban tehát hasonló intenzitással kell, hogy képezzük magunkat, mint a szigorúan vett gazdasági munka érdekében. A pályakezdő megfelelő színvonalú segítésében nem csak a gazdasági vezetőnek van felelőssége, hanem nagyon oda kell figyelni ezekre a megoldandó problémákra a KISZ- és pártszervezeteknek is”. Gál Tibor üzemmérnök Értelmes munkát végezni — A gyerek érdekét nézzék! ezt nem győzzük Kiss Mária „keresztvizet”, rögtön ezek alapján ítélik meg őket és ez előbb-utóbb munkahely-változtatáshoz vezet. Ez pedig egy fiatal pályakezdő esetében sem éppen eszményi. Idáig csak a külső körülményekről volt szó és nem tértem ki arra, hogy a fiataloknak kell a legtöbbet tenniük azért, hogy a pályakezdés megfelelő legyen. Az utóbbi időben gazdasági életünk megváltozott, és ezt már az egyetemen, főiskolán tapasztalni lehet, abból is, A KISZ-nek a társadalmi munkamegosztásból adódóan, élő, összetett kapcsolatot kell kialakítania mindazon szervekkel, melyek részt vállalnak az ifjúság nevelésében, ez pedig nem kis feladat. Az ifjúságpolitikai határozatunknak az elmúlt évek alatt számos pozitív eredménye volt, amely közül az egyik legfontosabb, hogy a társadalom reális képet formált az ifjúságról, mégpedig az alapvető követelmények alapján — hogyan gondolkoA fiatalok közéletiségéneít jelentős színtereivé váltak az ifjúsági parlamentek. Az ifjúsági törvény elfogadását követően a fiatalok nagy várakozással tekintettek a parlamentek megrendezése elé. A várakozások többnyire beigazolódtak, de az eredmények mellett azt is tapasztalhattuk, hogy a parlamenteken felmerülő kérdéseket, 'problémákat sok esetben nem oldották meg, visszajelzés nem történt. Talán ez is oka, hogy az ifjúsági parlaa hibáik után dik, dolgozik, él és mit tesz mentek az utóbbi időben egya társadalomért. E szemléletbeli változások további eredménye, hogy megnőtt a bizalom irántunk, egyre több fiatal kerül vezető beosztásba, egyre több fiatal végzi felelősséggel érdekvédelmi, érdekképviseleti munkáját, s tekintik egyenrangú partnernek a társadalmi és állami szervek vezetői. Megnőtt a lehetőségük a szocialista demokrácia különböző fórumain az alkotó véle- ménnyilvánításra. 1965. december 9-én Odette Miron vette át Marlene expressz légipostán érkezett levelét, melyet december 5-én datáltak Ausztráliában, a melbourne-i Hotel Southern Crossban. Marlene Dietrich akkor már két hónapja turnézott a zenekarával az ötödik földrészen. „Kedves Madame Miron — írta piros tintával színes levélpapírra — hamarosan megérkezem. Vegyen egy elektromos borotvakészüléket MARLENE (V.) Az ausztrál fiú ne sző. De Cumow? Ezt a ne- nem volt olyan boldog Marvet még soha nem hallotta. lene Dietrich. Olyan szerel- Egy héttel a 63. születés- mesnek tűnt, mint egy fiatal napja előtt (december 27.) ra- lány, aki az első szerelem- gyogó, pajkos, boldog Mar- rrtel találkozott. Mikor az er- lene érkezett Párizsba. Kísé- kélyen reggeliztek, úgy visel- retében az ausztrál Hugh kedtek, mint a turbékoló gakis fürdőszobába és egy jó Cumow, még félannyira sem lambok ” egy gyermek apja !s volt. A feleségétől és az újságjától szabadságot vett ki, hogy Európába jöjjön Marlene Diet- rich-hel a memoárját írni. Ausztráliában az első sajtókonferenciáján egy fiatal szappant.” Akkoriban még a nagyobb lakásban élt a Montaigne avenue 12. számú ház első emeletén Párizsban, ahol két fürdőszoba' volt, egy kisebb és egy nagyobb. „Tegyen fel, kérem egy szép térítőt, ne a durvát, vagy a feketét — folytatódik a levél. — Vegye le a huzatot a székekről a szobámba. Virágot úgy, mint máskor. Foglaljon le egy kis szobát, fürdőszoba nélkül a Hotel Montaigne- ben Mr. Curnow részére, a legolcsóbbat, kérem... ” Olala, gondolta Odette, ez szeretőre utal — éspedig nős emberre, ha pro forma szobát is kell rendelni a mellette levő szállodában. Az expressz levélnek azonban még nem „Gondoskodjon pezsgőről, száraz sherryről! Mindennap hozzon sonkát, tojást, vajat, gyümölcsöt, újságokat, folyóiratokat. Készítse elő az írógépet és papírt —, a viszontlátásra, M. Dietrich”. Ez, vélte Odette Miron, úgy hangzik, mintha újságíróról, vagy íróról lenolyan idős, mint ő, ugyanis csak 29 éves, a foglalkozása valóban riporter. „Külsőre bizonyos hasonlóságot mutatott Jean Gabinnel — állítja Odette. Nagy volt és erős, nagyon világos, kék szemei voltak, rózsaszín bőre és olyan kíváncsi volt, mint egy szarka.” Mikor Marlene negyven (!) bőröndjét kicsomagolták, Odette megkérdezte a látogatót: „Megmutatná a csomagjait?” „Öh — mondta Hugh Curnow — felhozom magam!” Csak egy horpadt, régi bőröndöt vitt magával, mást nem. Azzal a finom gúnnyal, amire csak a nők képesek, Odette Miron felsorolta, mi volt Cumow csomagjában: „Három alsónadrág, egy pi- volt vége: zsama, egy váltás öltöny, négy viszkiről, pár nylonzokni, három ing — cipő egy sem, az a lábán volt. Mikor egy hónap múlva elutazott — fűzte hozzá Madame Odette élvezettel — öt új bőröndje volt, pukka- dásíg tele a legválogatottabb ruhadarabokkal... ” Azonban azt is hozzá kellett tennie: „Azelőtt soha akar Interjút adni nekem — írta az ismeretlen újságíró. — Annál is inkább, mert elsősorban a gyermekeimet érinti, ha elveszítem az állásomat. .. Ennek ellenére határtalan csodálattal maradok ön Iránt — Hugh Cur-' now.” Ezzel Marlene legfájóbb pontját érintette: a gyerekeket. Egész életében forrón szerette a gyermekeket és lányáért, Máriáért és a négy unokájáért mindig minden áldozatot meghozott. Hugh újságírónő vette magának a A szomszédos Hotel Mon- bátorságot és megkérdezte Curnow megkapta az interjúi taigne-ban levő szoba csak Marlenét, mikor akarja be- — és még többet is. Hungh Cumow levelei szá- fejezni a pályafutását. De kamára volt lefoglalva — jól pott egy levelet Hugh Curse j tette Odette — a riporter now riportertől is... „Mélyen Ausztráliában megnősült és fájlalom, hogy elutasít, és nem gll| 4 , NÓGRÁD — 1981. február 15., vasárnap [ Hatvanhárom és huszonkilenc Marlene és Hugh. „Megérkezésük utáni reggelen, amikor beléptem a lakásba — mesélte Odette Miron — egy cédulát találtam: Ne ébresszen fel minket, kérem, sokáig alszunk... Azt gondoltam: szép kis karácsonyi meglepetés! A születésnapot ebben az évben mellőznünk kell... ” Hugh Curnow pedig írta Marlene memoárját, amely- lyel már annyian próbálkoztak. Egy barátjának mesélt erről Ausztráliában egy évvel később: „Ebből soha nem lesz semmi... Csak éjszakánként, amikor én aludni szerettem volna, lett egészen eleven, dobozokban és ládákban kotorászott, régi jégyzetfüzete- ket mutatott, melyek bizonyos helyeken pirossal alá voltak húzva, egy régi fénykép megpillantásakor könny futotta el a szemét és sürgősen beszélnie kellett valakivel telefonon Hollywoodban, majd a karjaimba omlott és így sóhajtott: Öh, Hugh, hogyan írjam le az életemet? Ügy gyűlölöm a gondolatát, mint a pestist! Ezek az áldatlan emlékek... ! De egy szerződést kellett teljesítenie. .. Z re formálisabbá válnak, a fiatalok közömbösek, passzívak.' Ugyanez a tapasztalatom a termelési tanácskozásoknál is. Az érdekvédelmi munkában számos olyan rossz gyakorlattal találkozhatunk, hogy a KISZ képviselőjét nem hívják meg az üzemi, a vállalati, vagy a lakóterületi „négyszög” üléseire, mondván, nélkülük is tudnak dönteni. Van olyan gyakorlat is, hogy a gazdasági vezető külön beszélget a szakszervezet képviselőjével, külön a párt képviselőjével és külön a KISZ-titkárral, utána maga dönt az elhangzott vélemények alapján. Lehetőséget nem ad a vélemények ütköztetésére. Ezeken a rossz gyakorlatokon csak közösen tudunk változtatni. A gazdasági építőmunkából fiataljaink becsülettel ■ kiveszik részüket. A gazdasági munkát segítő tevékenységünk, az Alkotó ifjúság pályázat színvonala az utóbbi időben visszaesett. A fiatalokat nehéz szervezni, hisz tapasztalatból tudják, hogy alkotásainknak nagy részét nem alkalmazzák. A^ pályázatok nagy többsége az értékelések és elismerések után, raktárba, vagy fiókba kerül, tönkremegy, elfeledkeznek róla. A kommunista műszakok eredményessége attól függ, hogy milyen előkészületi munka előzte meg. Nem az a fontos, hogy minél többen vegyenek részt rajta, hanem az, hogy értelmes munkát végezzünk. Tapasztalatom az, hogy a nyolcórás munkaidőt annyira sem használjuk ki, mint a rendes munkaidőnket. Jó szervezéssel, kevesebb résztvevővel, értelmes munkával sokkal népszerűbbek lehetnek ezek az akciók. A fiatalok, a társadalmi munkaakciókban, versenymozgalmakban, bekapcsolódnak, de ezen a téren túlterheltek. A kommunista műszakokon való részvétel, a KISZ által meghirdetett társadalmi munkák, a szocialista brigád által elvégzett társadalmi munkák összességében sok időt vesznek el. Az ifjúságpolitikai határozat alapján a fiatalok szocialista szellemében nevelése az egész társadalom ügye és állandó feladata. Hacsavecz Katalin KISZ-iskolai tanár
