Nógrád. 1981. január (37. évfolyam. 1-26. szám)

1981-01-15 / 12. szám

Pá'bes7éde!< Unalom, vagy valami más ? Mit csinál az ember, ha unatkozik? Ásít, Malmozik az Ujjaival? Netán a lá­bait lóbálja? Vagy inkább alszik? Valóban csak a bu­ta emberek unatkoznak? ön például szokott unat­kozni? unalmas éveken át várakoz- szeret olvasni, színházba, mo- ni? ziba járni, beszélgetni... Most — Maga hány éves fiatal- miért nevetsz? ember? — Csak mert rájöttem, té­— Huszonöt. vedtem. Azt hittem valóban — Akkor, ha megkérhet- életunt vagy. Pedig csak ném.,., üljön át másik asztal- teenager... hoz, és szórakozzon valaki mással! Ha akarja kifizetem OPTIMIZMUS , a felest. FELESRE VÁRVA — Szóval, azért keresett fel, mert hallotta... Hát igen, va­lóban megpróbáltam. Kétszer is. De mint látja, élek. Most már nem tenném meg. Ke­A SZÉPLÁNY — Apámék mániája volt, hogy gimiben tanuljak. Most „ aztán már ők is bánják. Mln­Látásból ismertem már. Ha denből közepes vagyok, azzal menykedem.. teheti mindig ugyanannál az pedig semmire sem megyek. — voltaképp mi asztalnál ül. Többnyire egye- Akit nem vesznek fel főisko- dül. Alighanem a salgótar- Iára. vagy egyetemre, az az jáni Kővár presszó törzsven- érettségivel elmehet a franc- dégének számít. Azt hittem ba, vitte rá az öngyilkosságra? — Nézze, a házasságom rosszul sikerült. A férjem az üveggyárban dolgozik. Én a A mert De, ez ö az én emberem. Arcának — Szakmát azután Is lehet ruhagyárban, szalagnál, állandó rezignált kifejezése tanulni. Mi az, ami leginkább munka egyikünknek sem azt sejtette: unatkozik. érdekel? ' gázából örömet, — Iszik valamit? — kédez- — Épp ez az; semmi. És túlságosán monoton, tem mikor — döntő elhatá- különben is, elegem van már meg nem volna baj. Csakhogy — asztalához a tanulásból, a vizsgákból, az itthon sem történik semmi. A örökös nyaggatásból. — Hát akkor?! — Mit tudom én! Valami majd csak lesz. Az biztos, jutva rozásra ültem. — Konyakot. — mondta, köszönésképp egy pillanatra rám emelve tekintetét. Csak így egyedül? — szüleimnél nem maradhatok, kockáztattam meg a bizalmas- Nem mintha nem engednék, kodást a „konyak jogán”. Ap- de torkig vagyok a függőségi ró vállrándítás volt válasza, viszonnyal. El akarok men­— Szereti ezt a helyet? — ni Balassagyarmatról, provokáltam tovább. — Hová? — Itt lakom a garzonban. — Férjhez. Mit bánom én, Megvártam míg kihozzák az hogy hová! italt, de meglepetésemre nem — Gondolod, ez megoldás? itta ki egyhúzásra, mint azt — Van más választásom? a nagyivók szokták. Inkább — Csak azért, hogy elkerülj csak kortyolgatott belőle. otthonról semmiképpen sem — Család? — szegeztem javaslom a házasságot. Azt Is neki a kulcsfontosságúnak megunnád. Vagy tán komoly vélt kérdést. Kényszeredett mosoly villant át az arcán. — Az asszony öt éve, hogy elment... Negyvenéves voltam, őt egy huszonöt éves vitte el. — És afeóta? terveid vannak? — Bár volna! Nincs vala­mi ötleted? — Éppenséggel van. Keress kölyök magadnak egy olyan srácot, akinek szintén nincs semmi­hez sem kedve. Nagyszerűen — Semmi. Várok. Vissza- fogtok szórakozni,.. jön. Biztosan tudom. — Csakhogy nekem más az — Bocsásson meg, de nem Ideálom. Egy olyan srác, aki A múzeumok és könyvtárak városa Cetinje a művészetkedvelők nek a nevét ma a könyvtár és az olvasók városa. Közpon­ti könyvtárában több mint, 1 100 000 kötet található Sok közülük bibliográfiai ritkaság. Az arab stílusban épült régi viseli, nyomdát vásárolt Ve lencéből, Cetinje tucatnyi múzeum­mal és képtárral rendelkezik. A régi királyi palota ma a épületben egyedülálló könyv- nemzeti múzeum, van ezen- tármúzeum található, ahol a kívül forradalmi múzeum és régi és új könyvek állandó néprajzi múzeum is. A „Riz- kiállítását rendezik meg. nica” múzeum egy középkori Gyűjteményében ősi kéziratok, monostorban kapott helyet, régi délszláv könyvek talál- Kiállítási tárgyai templomi hatók. Közülük néhány 1495- ből származik, amikor Dzsurd- zse Cernojevics herceg, aki­kegyszerek, miseruhák. Néme lyikük kora meghaladja a nyolcszáz esztendőt is. férjem, ha hazajön éppcsak átlapozza az újságot esetleg nézi a tévét, azután alszik. Vagy a haverjaihoz megy kártyázni. Más nemigen ér­dekli. Én szeretnék egy kicsit „élni” is. Egyedül hová men­jek? Az olvasáshoz nincs tü­relmem. A televízió is fáraszt. Szeretnék kimozdulni itthon­ról. Szeretném, ha nem lenne minden nap egyforma. Gyerekünk nincs. Nem le­het. A válás pedig nem meg­oldás. Az éh koromban már nem.. Hát ezért... — Azt mondta, ma már- nem tenné meg. Miben re­ménykedik? — A változásban. Tudom nevetséges, de szentül hiszem, hogy történni fog valami. Va­lami, ami mindent megváltoz­tat. Ami szebbé, változatosab­bá teszi az életemet. — ön mit tesz ennek érde­kében? A fenti beszélgetések csu­pán kiragadott példák. Egy kérdést azonban írás közben elhagytunk az interjúnk elejé­ről. Elsőként valamennyiüktől azt kérdeztük: „szoktak-e gyakran unatkozni?" A kér­désre valamennyien igennel feleltek. Unatkozó emebreket keres­tünk, de csak magányosakkal találkoztunk. Lehet, hogy a magány azonos az unalom­mal? Nem valószínű, hiszen a megkérdezettek cgytől- egyig várnak; valakire vagy valamire. Unalmuk oka csak az, hogy változást mindegyi­kük másoktól remél. — pintér — Vámmentes házasság színes magyar—finn film, f készUlt 1980-ban a MAFILM Hunnia Stúdió és a finn CO-Producers OY koprodukciójában Irta: KERTÉSZ ÁKOS, MATTI ÜSS, ZSOMBOLYAI JÄNOS, KO- RÓDY ILDIKÓ és FÁBRI SÁNDOR. Fényképezte: RAGÄLYI ELEMÉR Rendezte: ZSOMBOLYAI JÁNOS Zene: az OMEGA és a PIIRPAUKE együttes Főszereplők: Kiss Mari, Tóm Wentzel, Esztergályos Cecília és Margittal Ági Megyei bemutatók: I. 15—16. BALASSAGYARMAT I. 18. NÖGRÁDMEGYER I. 19—21. SALGÓTARJÁN A film középpontjában egy névházasságot kötő magyar lány és ezt a névleges házasságot elvállaló finn fiatalember áll. A házasságkötés formalitásaira azért van szükség, mert a lány szeretné megtartani magyar állampolgárságát is, ugyanakkor ki akar jutni Svédországba, ott élő disszidens magyar vőlegényéhez, akinek még csak hontalan útlevele van. A finn fiatalembert azonban a szülei hagyományos vi­déki finn esküvőre kényszerítik, s az eredetileg könnyűnek, egyszerűnek ígérkező formalitás olyan feszültségeket teremt, az érzéseknek olyan konfliktusát bontja ki, hogy abból nincs egykönnyen kiút. Ki felelős a közönségért?" Film és forgalmazása Nézem az Őszi marathont. mából engedtek el szívesen, hogy meg akarja érteni a ma- Egy szovjet férfi kapkodja ők röhögéséinek, viháncolnak, gyár filmművészetet, vagy ütemben egymás után a lábát, mert nem értik, még csak egyáltalán a filmművészetet, karját, s mellette ugyanígy li- nem is tapiskálják azt, amiről Mindig inkább a könnyebb heg egy nyúlánk, szemüveges a film beszél. Akik érthetnék, utat választotta. A gondolko­dás Múlnak a percek, ne- azok távol vannak. Lehet, dás nélküli andalítást. Nem hogy éppen a tévé képernyő- törekedett arra, hogy elsajá- jén meresztik szemüket, le- títsa, a filmművészet forma- het, hogy egymással cseveg- nyelvét, hogy egy kicsit a ké­nek. .nem tudni. A lényeg pék nyelvén is gondolkoljon. hotára fakadok. Persze velem nincsenek itt. Pedig ha tanul- Mindezért a közönség elma- a többiek — vagy inkább én hatna valaki a látottakból, ak- rasztalható. De nem csak ő velük. Georgij Danyelija, ha kor ők volnának azok. Ám tehet róla. Akadhattak volna nem is remekművet, de rend- úgy látszik, nincs rá szűk- olyanok — például középisko­gyedórák. Jó a film, határo­zottan. A helyzetekből min­dennapjainkra ismerek, s egy- egy cirkuszi tréfán hangos ha­kívül értékes alkotást rende­zett. ségük. Íme egy újabb bizonyíték, Iában, közművelődési intéz­ményben — akik megtanítot­A téma egyszerű. Egy mű- amik0r film és közönsége nem ták v°lna a képi gondolko­»’ríií-A frvielmlni í-rSM'av' arra— - , „, . . n M L — forditó, főiskolai tanár sze­retőt tart, s végeláthatatlan pendlizik a két asszony és „beszélő” dásra, a nemcsak film értékelésére. S miben marasztalható el találkozott. Másnap új látványosságnak ycuunz.1’. a ivet %so ___, O X1UJJC11 IllCtidSZ-IcllllctlU Cl munkahelye között, hogy ele- a.uszí‘ a szerencsétlen találkozásért a get tegyen mindenütt a köt.- £ ggg Sdó fűmet ve' «forgalmazás? Hiszen, min­lezettségének. Nem tud eleget ^ a denki tudja, filmklubok, isko­tenni. Ez egyszerre nevetséges í,Evanann^ ^ lai és óvodai mozik működ­és szomorú. Mint minden le- aFLszetétel^ aíaDosan met nek szerte a me^ben> va§y­hetetlen helyzet. , . .p„ ” is a forgalmazás differenciált A film felnőttekről szól — munkát végez azért, hogy a felnőtteknek. De a nézőtéren * J ”lef;„a A ’ találkozás film- és közönség- ez éppen Nagybátonyban w/ ,í?£ között létrejöjjön. Gyakran volt, ám lehetett volna más­hol is —■ csupán kölykök ül­nek. Tizenöt évesek, akiket az iparitanuló-intézet kollégiu­minősíthető Tele kŐ7helve> icucjujjuii. uy «taian "armafáSval szívszoríR é " mégsem >ön ,étre Mint Na^ Lészen ágyú... Hetvenöt éves lenne Kókai Rezső zeneszerző vonósnégyest. Hubay Jenő is tele: Pernye András, Somfai zsűritag volt, de ő megvédte László, Kroó György, Bónis a kérdéses zeneművet, ön- Ferenc, Kárpáti János. Ké- életrajzában Kókai így ír er- sőbbi életrajzírója, Hambur- rfil: „A maradi zenestílus ger Klára is, aki a Kókai- képviselőihez csatoltattam. biográfiában rámutat arra, Csak fokozta a konfliktust, hogy egykori tanárának zenei hogy miután a pályadij ér- stílusában az európaiság és telmében külföldre kerültem, magyarság1 összeegyeztetését megvalósítani, félreérthetetlenül a modern zenének olyan fej- igyekezett lettségét véltem tapasztalni, Többnyire „Zeneszerzést nem lehet ta- meküknek érdemes képeznie mely indokolttá látszott tenni és jellegzetesen magyar in­nítgni, csak zenét” tonációjú zenei anyagát vilá formákká Sok opusszal gazdagította a han- magát a zenében. Beleegyez- maradiságom otthoni megbé goztatta mindig Kókai Rezső, tek. A tizennégy éves Kókai lyegzését. Egyre jobban kezd- gos, klasszikus a kivételes képességű mu- Rezső Koessler Jánosnak, a tem keresni a modern zene gyúrta zsikus, aki ma lenne hetven- híres pedagógusnak (Bartók lényegét, létjogosultságát." öt esztendős. Az évfordulóról Béla tanárának) tanítványa Élőbb a Nemzeti Zenedé- zeneirodalmat. Daljátékai kő két adásban is megemlékezik lett. Későbbi fent említett ben kapott állást, mint zon- zül nevezetes a Lészen ágyú, a Magyar Rádió, melynek mondásával szemben „zene- goratanár. Attól kezdve fel- mely a rádió révén vált nép­évekig volt főmunkatársa, ze- szerzést tanult” nála, zongorát felé ívelt pályafutása, zene- szerűvé, s a Hét falu kövé­nél osztályának vezetője, majd pedig Hegyi Emánuelnél, a szerzői és pedagógiai szem- csa. A színpadi művek közül lektora. A visszaemlékezések kor neves professzoránál. Kó- pontból egyaránt. Dohnányi az István király című színpa- során Kecskeméti István ze- kai Koessler kedvence volt fir nő hívta meg tanárnak a öi oratórium. Az utóbbi az netörténész méltatja Kókai és az ősz mester visszavonu- Zeneművészeti Főiskolára. Operaházban került színre, munkásságát, felhangzanak lása után is fenntartotta vele Kókai Rezső összesen har- Számos sikeres magyar film­művei, és megszólaltatják öz- a kapcsolatot, sőt még ans- minchärom évig tanitott ti- nek ő szerezte a zenéjét: Kü­vegyét is. Kókai zenerajongó családból szármázott. Édesapja, a páti- megkapta nás Kókai-féle könyvkereske- oklevelét, dés és kiadócég tulajdonosa bachi otthonába is meghívta, zenkét tantárgyat. De közben A fiatal művész 1925-ben q maga Freiburg lm Breisgam Gurlitt­a zeneakadémiai egyetemén Willibald később a zongora- nél zenetörténetet, lönös ' ismertetőjel, Kalandos vakáció, Szegény gazdagok. Hegedűversenyét Gertler End­Martin re játszotta Európa-szerte. Egész sereg kamarazene-kom­tanári diplomát. Húszéves Heid^ggernél filozófiát tanult bár hamar felismerte fia te- volt, amikor elnyerte a Ma- Disszertációja Liszt Ferenc pozíciót hagyott hátra, és a hetségét, ellenezte, hogy a gyár Zeneszerzők és Szöveg- korai zongoraműveiről nagy zenerajongók még jól emlé­művészpályát válassza. A Írók Szövetkezete pályázatát: feltűnést keltett. Siklós Al- kezhetnek Erkel Ferenc Bran­piaristákhoz járatta gimná- negyedévre szóló római—mi- bért halála után a zeneszer- kovics György című operájá­ziumba. A már ügyesen .zon- lánói—párizsi gorázó diák első kompozíció- valamint égy tanulmányutat, zés tanára a főiskolán, majd ra, amelyet Kókai átdolgozó: D_... ..... ............. . magyarországi a zongoratanár-képző vezető- sában hozott színre az Erkel ját, egy vonószenekari dara- népdalgy.űjtő körút költségei- je, utóbb a zenetudományi Színház. Legfontosabb szerze­bot, a növendékekből alakult nek fedezését. Nagy megdöb- tanszakon oktatja a roman- ményeinek egyike a Verbun­A szülő- benésére megtudta, _ hogy a tikus és modern zenei stílus­pályadijat osztó zsűri súlyos történetet, Ő volt az első pro zenekar mutatta be, két — élesanyja szépen zon gorázott •— sokan próbálták bírálatban részesítette meggyőzni arról, hogy gyér- nyertes pályamunkáját. NÖGRAD - 1981. január 15,, csütörtök dfí- fesszpr a Zeneakadémián, aki egy korunk zenéjét magyarázta Sok növendéke közül csak né­I hányat említünk, akik művé- , tárába kerülnek. szeti életünk kiválóságai let- Kristóf Károly kos-szvit. Aránylag fiatalon, ötvenhat éves korában hunyt el Kéz- ; rátái most özvegye révén a Széchényi Könyvtár zenemű* bátonyban is tapasztalhattuk. Ügy vélem, ezért nem a filmforgalmazás hibáztatható. Ezt a problémát már képtelen — de aligha feladata Is — megoldani. A szükséges „ta- Most találkozott mű és kö- lálkozásért” helyben felelősek, zönsége. Bár nem igazán, mert Helyben mindazok, akiknek ez a film sokkal több közön- köze lehet a kultúrához, a zelemmel, gyermekded rész­véttel. Fura, mennyire bírja a közönség. Két-három ember talán, aki elhagyta a nézőte­ret. séget tudhatott volna a ma­gáénak, ha csak a témát és az ízlést nézzük. Valami nincs rendben a közművelődéshez. Vagyis közéjük sorolom a tanárt, a népművelőt, a mozigépészt, a szakszervezeti és pártaktivis­film és forgalmazása között, tát, az üzemi művelődési bi- Valamit nem sikerült megta- zottság tagját, ök tehetnének lálni. A korábbi egyensúly, az „ügyért” valamit. Jó szó- mely a korábbi évtizedekben val, meggyőzéssel, személyes megvolt, most megbomlott. Ki ambícióval, tehet róla? Alkotó? Forgal- Persze, ma még igazán nin- mazó? Közönség? csenek ennek tudatában. Nincs Valószínűleg együtt mind a előttük minta, nincs még rá három. Az alkotó azért, mert elhivatottságuk. Ma még min- nem igyekszik olyan filmet denki jobbára a másikra vár. gyártani, amelyik magával ra- Így aztán a spk bába között gadja az érdeklődőket, olyan tényleg elvész a gyerek. Hogy hősöket bemutatni, amelyek­kel azonosulni képes, olyan cselekménnyel, amely leköti a közönség érdeklődését, szóra­koztatja. A közönség azért, mert évtizedekig rest volt ki­használni a lehetőségeket, és thon”! kevés jelét mutatta annak ne így legyen, annak egyetlen feltétele van: az együttmű­ködés. Az együttcselekvés felelőssége és gyakorlata. Ennek megvalósulása — kí­vánjuk —, ne legyen „mara­(ok) Reprodukciók UNESCO- kitüntetése Az UNESCO szakemberek- széül jut: eddig 200 lapja — bői álló nemzetközi bizottsága köztük Marc Chagall, Otto legutóbb a drezdai képzőmű­vészeti kiadó 28 fénynyoma­tát vette fel a világ legszebb reprodukciói sorába. Ez nem az első ilyen kitüntetés, ami Dix, Lyonéi Felninger, Juan Gris, Bernhard Heisig, Fer­nand Léger, Pablo Picasso, Nuria Quevedo műveinek több művészi lenyomata — került be a legszebbeket tartalmazó a drezdai kiadónak osztályré- UNESCO-katalógusba.

Next

/
Oldalképek
Tartalom