Nógrád. 1981. január (37. évfolyam. 1-26. szám)

1981-01-13 / 10. szám

Kosárlabda NB IL Bajnoki rajt STC—Nyíregyházi MGFSC 62—55 (29—27) Nyú-egyháza, v: Pázsitka, Kovács A. STC: Miskolczi 17, Lajguthné 17. Belinyák 10, He­gyi 5, Krenács 6. Cs: Longau- er 5. Köblő 2, Angyal, Kaposi, Karakasev. Edző: Szarvas Jó­zsef. Az eredmény alakulása: 5, p. 10—8, 10. p. 16—10, 15. p. 22—18. A szünet után: 5. p. 35—35, 10. p. 43—37, 15. p. 50—49. A nyíregyházi együttes a bajnokságban megelőzte az STC-t. Az egymás közötti eredmény mérlege is a nyír­egyháziak javára billent. A legjobb összeállításban kezdő hazaiak ellen az STC fegyel­mezett játékkal, meglepő nagy akarással és hibátlan csapat­játékkal végig vezetett a ta­lálkozón, a küzdelem a 18. percig igen szoros volt. A tar- jániak csak ezután tudtak több pontos fölényre szert ten­ni. Szarvas József: — Fej-fej melletti küzdelemben, jó csa­patjátékkal győztünk. A cse­resor helytállása hozzájárult sikerünkhöz, örvendetes volt Longauer és Köblő várakozá­son felüli szereplése. STC—Kiskunfélegyháza 9—8, félbeszakadt! A salgótarjáni Stromfelfi Aurél Szakközépiskola torna­termében 4—5 fokos hőmér­séklet mellett kezdődött a ta­lálkozó A Juhász., Palla. Tóth. Svantner. Hubert kezdő ötös az első percekben jó játékkal lepte meg a kis számú szur­kolótábort. A mérkőzést a 3. perc 38. másodpercében a já­tékvezető lefújta. Hivatkozva a szabályzatra, mely szerint az 5 fokon aluli hőmérséklet a termet nem teszi játékra al­kalmassá. — mátyus — Asztalitenisz Egyéni bajnokság Szombaton és vasárnap a salgótarjáni sportcsarnokban rendezte meg a városi aszta­litenisz-szövetség Salgótarján összevont járási-városi baj­nokságát, amelyet nagy me­zőnyök indulása és elfogadha­tó színvonal jellemzett. Álta­lában a papírforma érvénye­sült, kivéve a serdülő fiú és leány egyest, ahol Kocsa Zol­tán és Toldi Tímea győzelme nagy meglepetés az esélye­sebb versenyzők előtt. Eredmények. Felnőttek. Fér­fi egyes (37 induló): 1. Kö- vendi fi. József (Nagybá- tony). 2. Kövendi I. János (Nagybátony). 3. Kalmár Sán­dor (St. Volán) és Déczi Ti­bor (Nagybátony). Női egyes (18): 1. Molnár Zsuzsa, 2. Tamássy Judit, 3. Juhász Katalin és Sándor Klára (St. Volán). Férfipáros (28): 1. Kövendi I.—Déczi, 2. Kövendi II.— Tóth (Nagybátony), 3. Kalmár —Hegedűs (St. Volán) és Ba- ráth-^Havaj .(Kísterenye—St. Volán). Női páros (18): i. Molnár— Juhász, 2. Tamássy—Toldi, 3. Sándor—Szalai és Boros—Ko­vács (St. Volán). Vegyes páros (18): 1. Kö­vendi II.—Juhász, 2. Déczi— Molnár Zs., 3. Kövendi I.— Szalai és Kalmár—Tamássy (Nagybátony—St. Volán). Ifjúságiak. Fiú egyes (34): 1. Kindl Ottó (211. ISZI), 2. Ta- hon Gábor, 3. Juhász Károly és Pál Tibor (St. Volán). Leány egyes (17): 1. Ta­mássy Judit, 2. Sándor Klá­ra, 3. Szalai Melinda (St. Vo­lán) és Nagy Magdolna (Köz- gazdasági Technikum). Fiúpáros (28): 1. Pál T,— Polaneczki Cs. (St. Volán), 2. Hajas—Puporka (209. ISZI— Nb. Bányász), 3. Kindl—Vár­hegyi és Osgyáni—Ábel (211. ISZI). Leány páros (18): 1. Ta­mássy—Toldi, 2. Sándor—Sza­lai, 3. Földi—Feuer (St. Vo­lán) és Somogyi—Kovács (211. ISZI). Vegyes páros (20): 1. Pola­neczki Ottó—Tamássy Judit, 2. Juhász—Szalai, 3. Bencsik —Toldi és Tahon—Sándor (St. Volán). Serdülők . Fiú egyéni (44): 1. Kocsa Zoltán, 2. Polaneczki Csaba, 3. Pál Tibor és Győri Iván (St. Volán). Leány egyes (15): 1. Toldi Tímea, 2. Szalai Melinda, 3. Futó Katalin (St. Volán) és Kovács Márta (211. ISZI). Fiúpáros (38): 1. Pál T.— Polaneczki Cs., 2. Kocsa— Marcsicsek (St. Volán), 3. Győri—Várhegyi (St. Volán— 211. ISZI) és Nagy—Pintér (Nagybátony). Leány páros (14): 1. Sza­lai—Toldi, 2. Földi—Feuer (St. Volán), 3. Somogyi—Kovács (211. ISZI) és Süveges—Kö­vendi A. (Nagybátony). Újoncok. Fiú egyéni: 1. Fö­lös Norbert (St. Volán), 2. Pintér Sándor (Nagybátony), 3. Buttyán Levente és Molnár Zsolt (St. Volán). Leány egyéni (7): 1. Toldi Tímea, 2. Földi Mónika, 3. Bauer Krisztina és Feuer Ivette (St. Volán). Az STC sakkozói a Szeged ellen kezdenek Budapesten, a Magyar Sakk Szövetség székházában vasár­nap került sor az országos sakkcsapat-bajnokság 1981. évi küzdelmeinek sorsolására. Gá­bor Zoltán, a szövetség elnök- helyettese és Haág Ervin szakfelügyelő eligazító szavai után Fekete Géza országos versenybíró ismertette a leg­fontosabb szabályokat, majd megejtették a sorsolást. Az STC bronzérmes sakk­csapata újra a Keleti csoport­ba került. Újoncnak számít a csoportban az osztályozókról fölkerült Debreceni Betű SE, a Makói Spartacus és a Buda­pest bajnokság 1—2. helyezett­je, a Ganz-MÁVAG és a Pénzverő SE. A tavaly még OB I-es Miskolci Medicor együttese is itt játszik. A sor­soláson jelen levő Tóth Pál szakosztályvezető szerencsés számot húzott, a 3-ast, s ez azt jelenti, hogy a tarjániak hét­szer játszanak otthon és hat­szor idegenben. A csoport résztvevői a sorsolás sorrend­jében. 1. Utasellátó, 2. Ganz-MÁ­VAG, 3. Salgótarjáni TC, 4. Gyöngyösi Energia SE, 5. Pos­tás SE, 6. Debreceni Betű SE, 7. Honvéd Asztalos SE, 8. Vasútépítők, 9. Makói Sparta­cus. 10. Szolnoki MEZŐGÉP, 11 Miskolci Medicor, 12. Sze­gedi VSE, 13. Ferencvárosi TC. 14, Pénzverő SE. A rajt február 8-án lesz, amikor az STC sakkozói Sal­gótarjánban a Szegedi VSE csapatát fogadják. A sorsolás után nyilatkozatot kértünk Tóth Pál szakosztályvezetőtől. — Sorsolásunk kedvező, s ahogy számba vettem a Keleti csoport együtteseit, úgy érzem, ebben az esztendőben is az él­mezőnyben kell végezni csa­patunknak. Az erőlista össze­állításán most dolgozunk. Er­ről csak annyit, hogy miután a minősítő bizottság 2100 Élő­pontban határozta meg a mes- terjelölti cím határát — tehát könnyített — szakosztályunk­nak így 12 mesterjelöltje van. Sajnos, úgy néz ki, ebben az évadban nem számíthatunk Frink Ferenc, Tóth László és Váradi Oszkár mesterjelöltek játékára. Frink családi okok, Tóth munkahelyi elfoglaltság, Váradi pedig betegség miatt húzódozik a játéktól. Tervez­zük Král Péter átigazolását a Miskolci Medicortól és Ábri Ferenc is csapatunkhoz tart Gyöngyösről. A bajnokság rajtja előtt szinte mindenki asztalhoz ül, mert a megyei szövetség ja­nuár 20-án indítja a megyei egyéni bajnokságot A bajnok­ság jó ..bemelegítés” lesz a rajtra. A megszerzett cím kö­telez, s azért is alaposan fel kell készülnünk, mert egy do­bogón végzett csapat ellen „ha­rapnak” az ellenfelek. (SZ) Az STC versenyéről Galyatetői képeslap Mint óriási süvegcukrok, a Tátra hósapkás csúcsai mél­tósággal őrzik a távolt. A Salgótarjánt kereső szem át­hatolhatatlan füstfüggönybe akad, ahol a megyeszékhelyet vélné felfedezni. Galyatetőn vagyunk. Mi természettől el­rugaszkodott, városi emberek idegenül mozgunk a híres üdülőhelyen. Üdülő, pihenő, idősebbek, fiatalabbak sé­tálnak, mi pedig keressük az STC országos sílövészverse- nyének színhelyét. Sapka és kesztyű nélkül ér­keztünk, s metsző hideg fi­gyelmeztet bennünket, hogy itt már a hó birodalmában vendégeskedünk. Némi ku­tatás után végre rátalálunk a biatlonpályára. Szívet me­lengető látvány a versenyzők színes ruházata, s igyekeze­tük bennünket is sietésre ösz­tönöz. A lőtérhez jutunk, itt táborozik a rendezők stábja, edzők, sportvezetők nyüzsög­nek a távcsövek körül, ér­deklődőket csak elvétve látni. Egymás után érkeznek a versenyzők, s öt gyors lövés után folytatják útjukat. Papp Zoltán tűnik fel, s a Stécés vezetők máris mondják: ott van az élmezőnyben. Ez mór Papp Zoltán érkezik. a második sorozata a lövé­szetben, talán a futás mehet­ne kicsit jobban. Majd Hra- beczre várunk, s közben a távcsövön Papp riválisainak lőeredményét nézzük. Sűrűn tűnnék fel • a biatlonisták, s Pálmai József intéző Hrabe- czet véli felismerni. Amint közelebb ér a síző a 17-es rajtszám bennünket is meg­győz, tényleg a Stécé váloga­tottja érkezik. Kifulladva szúrja a hóba botjait, majd állóhelyzetből négyszer a célkörbe talál lövése, míg az ötödik „elszáll”. Ez bizony egy hibapercet íelent — Hra- becz gyorsan visszatér a pá­lyára, mi pedig a melegedő­be húzódunk. Egyelőre csak a Népstadion és intézményei­nek síháza működik a kör­nyéken. az STC-é már áll, de a nyitás, a belső munkála­tok miatt még várat magára. Folyik tovább a küzdelem, fogynak a hátralevő kilomé­terek. Lövészetben még egy fekvő és egy álló testhelyze­tű sorozat van hátra. Szur­kolhatunk Pappéknak. Zoli egyik lövése —, távcsövön nézve —, mintha érintené a célkört. Ha igen, akkor egy perccel kevesebb az ideje, s ez — olyan versenyben, amelyben másodpercek dön­tenek — nem kell mondani mit jelent. A mezőny egyik fele még lő, míg mások már a célba érkeznek. Mi is átsétálunk a közeli befutóhoz, várjuk a tarjám fiúkat. Papp hajráz­va érkezik, a vezetők gyorsan kört vonnak köréje. „Nem ment a futás — lihegi —, ta­lán a léceimmel van baj.” Gyorsan megnézi a viaszolást, miután meggyőződik róla, hogy az sértetlen, elégedet­lenül tapogatja a süéceket, majd velünk együtt várja Hrabeczet. Lassan a másik tarjáni is a finishez ér, lát­szik rajta, ő jobban elkészült erejével, mint klubtársa. Lassan elfogy 4 .zpezggay,. nagy hajrával, egymással1 vetélkedve érkezik a diós­győri Dosek testvérpár. Az idősebb, Dosek Ágoston csak vendég a sílövészetnél, több­szörös magyar bajnok sífutó, valamivel gyengébben lő, mint az igazi menő biatlo- Iövészethez nisták. Mégis indult a küz­delmekben —, mint mondta, minden alkalmat megragad a versenyzésre. Lőállásbán Horváth János, az ifjúsági verseny győztese Következik az értékelés. A „kaliber” bizonyította, hogy Papp kritikus lövése nem „érintő”, marad tehát a har­madik hely. Hrabecz a hete­dik, s eredményével több vá­logatott sílövészt megelőz. Ünnepélyes eredményhir­detés nincs — ilyen verse­nyeken itt nein szokás —, vannak viszont ajándékok, amelyeket az STC ajánlott fel. Gazdára találnak az ok­levelek. vázák, tálak, spontán vélemények hangzanak el, amelyeknek az a lényege, hogy nagyszerű verseny volt! Eredmények. Felnőtt (20 km): 1. Palácsik László (H. Papp J. SE), 62:29, 2. Dosek Ágoston (DVTK) 65:18, 3. Papp Zoltán (STC) 66:11, ...7. Hrabecz Gyula (STC) 69:19. Juniorok (15 km): 1. Ko­vács Zsolt (Vasas SC) 52:32, 2. Káposzta Zsolt (H. Papp J. SE) 55:22, 3. Spisák Jáno« (DVTK) 56:41. Ifjúságiak (I. kcs., 12 km): 1. Horváth János (STC) 53:49, 2. Bartos Gábor (Vasas SC), 54:38, 3. Nagy Károly (Vasas SC) 57:02. Ifjúságiak (II. kcs., 8 km): T. Szalva Péter (Honvéd Papp J. SE) 43:30, 2. Edőcs Tibor (H. Papp J. SE) 46:02. 3. Ha­lász László (Gy. VSE) 50:04. "1 Papp László Salgótarjánban Kedves vendégei voltak az elmúlt hét végén az STC-nek. A Magyar Ökölvívó Szövet­ség elnöke, Varga Ferenc és Kővár Gyula főtitkár társa­ságában Papp László szövet­ségi kapitány látogatta mega klubot. A sportvezetők tár­gyalást folytattak a Nógrádi Szénbányákkal, majd megte­kintették a Stécé öklözőinek edzését. Papp László a látoga­tás végén elégedetten beszélt a látottakról. Kijelentette, nagyszerű munka folyik a tar­jáni egyesületnél. Elismerően szólt az STC utánpótlásáról, nevelő munkájáról, majd ígé­retet tett, hogy a jövőben is figyelemmel kísérik az egye­sület életét. Erre annál is in­kább szükség lesz, mivel je­lenleg négy salgótarjáni ököl­vívó tagja a válogatott ke­reteknek. A látogatás baráti beszél­getéssel zárult, amelynek so­rán az országos szövetség képviselői és az STC vezetői kicserélték tapasztalataikat. A napokban látott napvilá­got az ökölvívó-szakosztályok új besorolása. örvendetes, hogy a Magyar ökölvívó Szö­vetség az STC szakosztályát az A kategóriások közé so­rolta. A salgótarjáni piros­feketék az elmúlt évben még a C kategóriások sorába tar­toztak. Verseny utáni megbeszélés. Balról Hrabecz Gyula, István és Papp Zoltán. Vadas narancs Verseny után, a melegedőben. Vezeték és sportolók vitatják az eseményeket, ki hol hi­bázott, mit kellett volna másként csinálni. Hrabecz Gyulával az egyik sarokba húzó­dunk, kis beszélgetésre. — Olyan nyolcadik körül végezhettem, s nem is vártam többet magamtól. Hctszáz ki­lométer hiányzik a lábamból, s ezt a futás­nál nagyon éreztem. A többiek, a vetálytár- sak Murmanszkban és a Csorba-tónál ké­szültek. én pedig alig tudtam összesen há­romszáz kilométernyi havas edzést tartani. — A tavalyi eredményei, amikor három komoly versenyt is nyert, tiszteletet paran­csolnak. Úgy hírlik, az idei szezonja az utol­só. — Minden Vadas Istvántól függ. hogy ve­zeti-e tovább az edzéseket. Mert ha nem, akkor az örökébe lépek. Igaz, jobb lenne még versenyezni, s nagyon szeretnék végre országos bajnokságot nyerni. Ez eddig ki­maradt az életemből, amikor biztos esélyes voltam, akkor sem sikerült. Pedig mindent alárendeltem a sportnak, de a nagy verse­nyeken hihetetlen balszerencse üldöz. Vagy megsérülök, vagy ellövöm magam, a buszunk elromlik, szóval mindig történik valami. Közben a zsüriasztaltól kiabálják az első tíz eredményeit. Sorakoznak a nevek, a Hrabeczé hetedikként hangzik el. Longauer Lajos szakosztályvezető érkezik, egy naran­csot hoz. — Most A válogatott kerettag vagyok, ez tulajdonképpen az élmezőny második része, hiszen az olimpiai válogatottság több lehe­tőséggel jár. Igyekszem az idén minden per­cet kihasználni, például szilveszterkor is itt voltam, s edzettem. Jó lenne legalább addig versenyezni, amíg a fiatalok Horváthék be­érkeznek. Aztán elfelezi a felbontott narancsot, s az egyik felével elszalad — viszi csapattársá­nak. Papp Zoltánnak... Szikrázik a hó, kellemes az idő. A célnál toporgunk, ami­kor az időmérők kiáltása hangzik: — Befutó! Papp Zoltán tűnik fel, még az utolsó száz métere van hátra. Néhány másodperc, de úgy rohan, mintfía világ- bajnoki arany sorsa múlna rajta. Lenyomják a stoppert Zoli liheg: — Ma gyengébben ment. Már reggel éreztem. Harma­dik vagyok! Célban Mint később kiderül, jó jós­nak bizonyult. A versenyzői rutin jobban jelez néha, mint a versenybíróság. — Jól van öreg! — verege­ti hátát barátságosan Vadas István edző. Nincs is oka méltatlankod­ni a biatlonistának, hiszen bravúrosan kezdte az idényt. Az előző három versenyt meg­nyerte. Aztán az ő helye már biztos a válogatottban, a hé­ten pedig Csehszlovákiában versenyez a Világ Kupán. — Jó formában érzem ma­gam, a mai harmadik hely ellenére is. Az idei vb-n sze­retnék előbbre rukkolni —, mondja az STC versenyzője. Megvárja Hrabecz befutását, aztán siet a félig kész síház­ba, ahol Horváth, népszerű nevén „Hordó" készül az ifik versenyére. Segíteni a ké­szülődésben. NÖGRAD — 1981. január 13., kedd

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom