Nógrád. 1981. január (37. évfolyam. 1-26. szám)
1981-01-16 / 13. szám
Hangszóró meHetf Bagónak matróznak.. ...Közben szól a rádió Hovatovább külön Irodalma, sőt, a hazai művelődésben különleges szerepe lesz a magyar hétfőnek, amelyet, mert más nációk hétfőitől oly mértékben eltér, akár így is írhatnánk: Magyar Hétfő. Amikor általános érvénnyel és tartósan ezen az egyetlen napon bekövetkezik az országos „adászavar” a televízióban. Ilyenkor támad fel az érdeklődés a könyvek iránt, a jó beszélgetések, társaságok iránt, ilyenkor koncentrálódik a figyelem az „idősebb testvér” — a rádió felé. Ilyenkor veszi át a szót régi kedves élettársunk a rádió. így történt ez — pontosan az itt felsoroltakból kiindulva —, ezen a hétfőn is, amikor Hor- vát János műsorvezető az asztalfőre ülve egy majdnem kétórás kellemes-kedves, igazán érdekességeket is tálaló csevelyre invitált bennünket. A Divéky István szerkesztette „Hétfő este Pesten és Budán’’ társasági-műsor (nevezzük talán ennek, mert ebben sincs semmi kivetnivaló, rohanó korunkban) mindenféle nagyképűség és lila gőz nélkül, szerényen és gördülékenyen, érthetően és el- gondolkodtatóan volt olyan kulturális magazin is egyben, amelyet —, mit tagadjuk — szívesen látnánk a televízióban is! „Üljük körül az asztalt” — írta Kassák Lajos egyik szép versében, nos, ennél az asztalnál, ebben a társaságban a sok helyszín ellenére is együtt ült velünk Benkö László, az Omegától, Feuer Mária a Muzsika fő- szerkesztője, Kincses Veronika operaénekes, Lukács Sán- don színművész, Máté Péter és családja, Szakonyi Károly író, Sztevanovity Zorán énekeszenész, és dalszerző, Tolnay Klári színművész és mindvégig kitartott a mikrofon mellett Verebes István egyéniség, aki legszívesebben így határozza meg önmagát: színház- művész. .. A műsorban kapcsolták a Zeneakadémiát, belehallgathattunk egy Mhaler- mű előadásába és érdekes beszélgetést folytathattunk a pódiumról éppen lelépő Kovács Dénes hegedűművészszel, aki ezúttal sem volt teljes mértékben elégedett saját játékával. Kapcsolták a Várszínházát, az Egyetemi Színpadot, a Csehovról szóló darab végét „kaptuk el” élőben, hogy azután két ismert művészünk, a Csehov-játék két szereplője — Psota Irén még a színészi játékot követő idegi-fizikai kiengedés pillanataiban érzelmi oldalát is megmutassa, Koltay János pedig „elárulja”, hogy nem csupán véletlenül készítette el a játék díszletét (előbb végezte el a képzőművészeti főiskolát, mint a színművészetit!). Az emberi fantázia, a bele- játszás, beleérzés képessége, az a fajta képzelet, amely egyáltalán lehetővé teszi, hogy az olvasásban teljesedjen ki maga az irodalmi mű is —, éppen ez a képesség kap szerepet egy-egy jól sikerült rádiós műsor hallatán. így történhetett az estét betöltő műsor egyik legsikerültebb részleténél, az Egyetemi Színpad helyszínén és természetesen a rádiókészülékek mellett, hogy láttuk Psota meghatottságát és Koltay mosolygós ' büszkeségét. Helyszín azonban volt több is, sőt, a társalgásban még jó néhányan részt vettek, például a Mátyás pince két külföldi vendége és a cigányprímás (mellesleg szólva, az egyik gyenge pont éppen ez volt a műsorban, mert semmi érdekeset, semmi újat nem mondott), továbbá a betegség miatt távol maradt Szumrák Vera—Dózsa Imre művészházaspár helyett belépő Bencze Ilona—Maros Gábor művészházaspár otthona, amely azonban újabb tanulságokkal szolgált. Tőlük Petrányi Judit közvetített, sajnos, olyan stílusban, olyannyira a felületein hadarva- hiripelve, hogy az embernek az a kényszerképzete támadhatott; a riporter már régen szeretné megkérdezni, merre van a mellékhelyiség, csak még nem szánta el magát. Előbb még ledarálja „ezt az egészet. . ” De ezzel aztán a gyenge pontok felsorolása, mondhatni, teljes is. A riporteri egyéniség —, amilyen a „finoman talpraesett” Hor- vát János például — képes a teljes illúzió megteremtésére. Képes a legfontosabbra, arra, hogy helyettünk kérdezze pontosan azt, vagy legalább megközelítően azt, amit a beszélgetőpartnertől éppen kérdezni kell. Árus Erika, Ránki Júlia, Murányi László és Kertész Gábor jó társalgónak bizonyult, ha már szóba került a riporteri munka (de miért is ne került volna szóba egy szép rádiós vállalkozás kapcsán?!). Kedves, hangulatos találkozás, kedves este volt mindenféle feszélyezettség nélkül: Verebes István mazsoláival'', Máté Péter táncűalszö- veg-helyreigazításával, amely valóban egyedülálló a maga nemében; Szakonyi Károly intelmeivel arra vonatkozóan, hogy ha méltányosak akarunk lenni egy íróhoz — legalább három órát kell olvasnunk a művét egy végiében (!), Kincses Veronika olasz-mozi- Fellini „mániájával”; Benkő László irigylésre méltó csavargásaival színházról színházra: Tolnav Klári passzian- szaival, amelyek körülbelül kétezren vannak, és amelyek közül a szóba hozott „Nagy Napóleon” nevű kártyakirakási játék iránt a jegyzetíró érdeklődését is sikerült felkelteni. .. „És közben szól a rádió” — mondta a művésznő, akitől megtudtuk, hogy a régi szórakozások is lehetnek újak. A műsortól pedig azt, hogy nem vagyunk egyedül gondolatainkkal, emlékeinkkel, szokásainkkal, igényeinkkel a szóra. Hogy egyáltalán nem vagyunk egyedül. (T. Pataki) A bányászat történetéből Nógrád megye második nagy bányavállalatát, az Észak-magyarországi Egyesített Kőszénbánya- és Iparvállalat Rt-t. 1881. augusztus 28- án a Magyar Országos Bank és a Länder Bankház alapította 1,6 millió forintos részvénytőkével és 1,6 millió forintos arany elsőbbségi kötvénynyel. Nógrád megyében létező 6 kisebb bányatársulat: Nem ti Kőszénbánya Rt., Minnich—Jaulusz— Hoffman Baglyasaljai Bányatársulat, Jeszenszky Dániel csókási bányája, Kisterenyei Kőszénbánya Rt., Hamburgi Angol—Német Bank mizserfa —mátraszelei bányái, Scholler Sándor karancsaljai bányájának jogosítmányai és felszerelései kerültek vásárlás útján az új vállalat tulajdonába. Jogosítmányai ezzel az akcióval Baglyasalja, Karancs- alja, Etes, Szánaspuszta, Zagy- vapálfalva, Nemti, Kazár, Mátraszele, Homokterenye és Mátranovák területére terjed ki. Az átvételkor a szétszórtan fekvő bányák nem voltak a kor követelményei szerint technikailag felszerelve, feltárva, így az első évek az átvett szénterület szakszerű feltárásával és bányák műszaki fejlesztésével teltek el. Ezért működése első évtizedeiben az Rt. nagy veszteségeket szenvedett, aminek következtében 1885. decemberében a részvénytőkét 80 000 forintra szállították le, valamint 15 200 új részvényt bocsátottak ki. Amig az ÉKI Rt., mint külön vállalat működött a szénmedencében, addig külön műszaki és adminisztratív ügykezelése volt. A bányaműveken kívül minden más melléküzemmel és az ehhez szükséges személyzettel rendelkezett, ami a bányászat sikeres folytatásához szükséges volt. A társulat gyors egymásutánban a nagy termelőképességű aknák egész sorozatát nyitotta meg: így létesült többek között 1886-ban Gusztáv- akna, 1889-ben János-akna, 1895-ben a nemti József-akna, 1898-ban Albert-akna. A szállítás fejlesztése érdekében a mizserfai szénrakodót János-aknával 1,7 km hosszú keskenyvágányú villamos vasúttal kötötték össze 1892-ben, először az országban. 1896-ban megalapították az Esztergomvidéki Kőszénbánya Rt-t A Baglyasalja, Karancsalja és Etes községek határában létező bányák a társulat nyugati kerületét képezték, Salgótarján vasúti állomással. A keleti kerületet: Homokterenye, Mizserfa és Nemti határában levő bányák alkották, Kisterenye vasútállomással. A nyugati kerület később bag- lyas—etesi kerületként is szerepelt. Budapest volt az igazgatóság székhelye, a bányagondnokságé pedig Baglyasal- ia. A kerület központi telepét 2 km hosszú keskenyvágányú vasútvonallal kötötték össze az állomásnál levő szénrakodóval. A szállítást gőzmoz- donyvontatással végezték. A központi telep az egyes aknákkal szintén keskenyvágá- nyú vasúttal állt összeköttetésben, amelyet az 1890-es évek közepétől villamos vontatással láttak el Az Észak-magyarországi Rt- nek többször volt tőkeemelésre szüksége, de a legfontosabb, a társulat jövőjére is erősen kiható az 1917. évi volt, amikor a vállalat az alaptőke-emelés révén a Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. érdekkörébe került. A társulat önálló életének utolsé nyolc éve következett ezután — a nagyszabású technikai. termelési fejlődés évei voltak ezek —. míg 1925. január elsejével gazdasági okokból a vállalat összes bányaművé beolvadt a Salgótarjáni Kőszénbánya Rt-be. E jelentős vállalat fennállásának 43 éve alatt 140Ö85 000 mázsa barnaszenet termelt ki, és bocsátott ......°''l'ezÁc]ó szénsz"k ésére. — szf — Pipatórium a Nemzeti Múzeumban Rokokó díszítésű figurális pipa 1824-ből A bécsi Vegiátó mester faragványa az 1940-es évekből Mindkét faragott pipa Pozsonyban készült az 1840-es években Schjeger jelzéssel. (Fotó: Erdőkürtd Zsuzsanna) A kék felhő, a bodor füst; pipasor, pipák kutatójánál jártam. Haider Edit muzeológus, a Nemzeti Múzeum pipagyűjteményének őre. A múzeumnak világhírű gyűjteménye van: ezer darabnál is több tajték-, csibuk, bronz-, gyökér-, porcelán, üveg-, vaspipa pihen a szekrényekben. A kartonokon ezernél több pipa életrajza sűrű sorokban. No és a szipkák! Meg az ezüst, arany, bumótos szelencék, köztük finom mívű dobozkák, amelyek, ha a tubákoló felnyitotta, még zenéltek is. A pipák őre, persze nem pipázik. (De még elődje, Bán- kuti Imre sem, aki most a múzeum újkori osztályának vezetője.) Professzor, aki a szenvedélytől nem érintettek tárgyilagosságával nyúl a tárgyakhoz. ~KOLUMBUS AJÁNDÉKA A dohány Kolumbus amerikai ajándéka volt Kőpipából és vaspipából szívták Amerika őslakói a dohányt, a törzs kincsét. A spanyolok dohánymagot is hoztak Amerikából, mégsem spanyolhon .lett a pipások igazi hazája, hanem Törökország, Perzsia, a Kelet. Mert Spanyolországban — később a többi keresztény államban is — az egyház tiltotta a dohányzást: halálbüntetés járt a füstere- getésért. Ördöggel való cim- borálás az. A törökök szerethették ezt a cimboraságot, a kék füst, a szellemet serkentő gomolygását, mert ők szál- litották hozzá a tajtékkövet. (A pesti Kovács Károly 1724- ben faragta idehaza az első tajtékpipát. A tajtékot a tenger hullámainak könnyű habkövét Törökországból vásárolták hozzá.) Művészek faragták, metszették belőle a dohány kemencécskéjét, a pipát. Egész csatajeleneteket, pásztorképeket faragtak a pipára. És művészek — életművészek — szivták egy életen át az érettség, a bölcsesség szép meggypirosává. Tajtékpipát fiatal korában csak zárt helyen szabad szivni, hogy füstjében pácolódjék. Aki tajtékot pirosra szívott, feltétlenül okos ember lett. Volt ideje gondolkodni. tajtékpipAk — CÍMERREL A Nemzeti Múzeum gyűjteményének a fele a régi törzsanyag. De az új anyag, ötszáznál is több pipa: behozott, Vásárolt. Még nem is oly rég, évente legalább 8—10 pipát ajánlottak fel megvételre. Ó, nem a pénz miatt, hisz az öreg pipának ma ugyancsak divatja van, akárcsak a mozsárnak, a vasalónak, felszökött az ára; a Bizományiban egy-egy szép példányért 1000 forintot is elkérnek. A mi múzeumunk pedig ennyit nem tud megfizetni. És mégis hozták az öregek, az özvegyek a pipát, hogy az elmúlt éveket, életeket, történelmet — egy-egy tajtékpipát több generáció is szívott, apáról fiúra szállt — őrizze meg a múzeum. Egy idős, nyolcvan év körüli mérnök hozta be a család szép, öblös, címeres tajtékpipáját, Szolnok megyéből pedig egy öreg parasztbácsi szőlőgyökér pipáját küldte be: faragott emberarcot ábrázol, ritka szép paraszti munka. De ez ipár a múlt — mondja a pipák múzeumi őre. Már mi is vásároljuk az újabb szerzeményeket. A gyűjtemény majd ötszáz darabját Budapest volt főpolgármestere, Bárczi István családjától vásárolták. A TENGERÉSZEK NEM PIPÁZTÁK... Nálunk a tizenhetedik században kezdtek pipázni az emberek. A török közvetítésével Erdély felől érkezett a szenvedély, a XVIII. században már általánossá vált, s tudjuk, Rákóczi is pipázott. A XVIII. század a dohányzás fénykora, hisz addig tiltották ezt az ördöggel való cimboraságot, de aztán rájött a« állam: az ördöggel kereskedni is lehet, jó jövedelmi forrás a dohánymonopólium. Ritkaságokat, történelmi emlékeket nézünk: ez Deák Ferencé volt (maga faragta pipáját), ezt meg Andrássy Gyula szívta ... Kérdezem: a kincsek közt van-e igazi, eredeti tengerészpipa? Olyan nincs, a tengerészek nemigen pipáztak! (Legenda hát ez csak, avagy az új kor reklámja a Popeye pipája? (A tengerészek nem pipáztak, hanem: bagóztak. Természetes is ez, hisz a nagy vitorlásokon az árbócokon való mászkálás közt nem lehetett pipázni, meg aztán szigorú a tűzvédelem. Á matróz csak rágta a bagót. (Hajdan, a parasztok sem pipázhattak: törvény tiltotta. Tüzet foghat, tehát „tűzrendészeti” okokkal tiltották. Debrecenben még botbüntetés is járt érte.) A XVIII. és a XIX. században a magyar dohány nem volt versenyképes, gyenge minőségű. rosszul kezelték. Az első világháborúig a szakiroda- lom tele van panasszal a magyar dohány minősége miatt — mutatja az okmányokat a kutató — a nyugati piacon csak az első világháborúig érvényes ez a panasz?) S épp azért, mert gyenge minőségű volt a magyar dohány, az akkori legnagyobb hajósnemzet, az angol: magyar dohányt importált a tengerészeknek! Bagónak, matróznak volt az való. Kőbányai György Á lengyel szociálpolitikai reform első szakasza A lengyel kormány intézkedések sorát készíti elő a családok — elsősorban a több- gyermekesek — anyagi helyzetének a javítására. Az intézkedések első szakasza már 1981. január elsején életbe lépett. Azok a családok, ahol az egy főre jutó jövedelem nem haladja meg a havi 1600 zlotyt. ott a családi pótlékot egy gyermek utón 250, kettő titán 600, három után pedig 1050 zlotyra emelik. Minden további gyermek után további 500 zloty családi pótlék jár. Családi segélyt kap a hasonlóan alacsony jövedelmű család. ha az édesanyának a gyermekek gondozása miatt nincs kereső foglalkozása. Ugyancsak emelik — 'bár kisebb mértékben — a családi pótlékot, segélyt azokban a családokban, ahol az egy főre jutó jövedelem havonta 1600—2000 zloty között van. Az illetékesek jól tudják, hogy ez nem jelenti a probléma végleges megoldását, csupán enyhíti a gondokat és a minimális, legszükségesebb támogatást nyújtja a növekvő megélhetési költségek fedezéséhez. További intézkedések várhatóak, amelyeket a szejm ülésein a bizottságok, a szakszervezeti és nőmozgalom képviselői már hosszabb ideje sürgetnek.Ugyancsak az új esztendő első napjával lépett életbe az a rendelkezés, amely az alacsony nyugdíjúakon segít. Az intézkedés 2,2 millió nyugdíjast érint, azokat az öregségi és rokkant nyugdíjasokat, akik 1976. január elseje előtt mentek nyugdíjba, ők — a szokásos évi emelésen túl — 1981. január 1-től 500 zloty havi emelést -kaptak. Megállapították a nyugdíjak minimális összegét is. Ez a korábbi 1800 zloty helyett január elsejétől 2100 zloty lett Külön pótlékot kap a nem dolgozó házastárs. A nyugdíj rendelkezések valamennyi nyugdíjas-kategóriát érintik, kivéve a parasztokat, a milíciához tartozókat és a hivatásos katonákat