Nógrád. 1981. január (37. évfolyam. 1-26. szám)
1981-01-15 / 12. szám
Hass fflko**. gyoraoftsl f\H.) Okosan iebk a kSrérzet! A fejlesztés felelőssége A szakmunkásvizsga letétele után nem elégednek meg végzettségükkel a Salgótarjáni Ruhagyár fiataljai. Sokan közülük újra iskolapadba ülnek, érettségi vizsgát akarnak szerezni az évek során. Közülük hármat mutatunk be. . A következő öt évben az ipari termelés széles körű és többirányú megűií'isa a legfontosabb feladat. Ám nemcsak a feldolgozóipar mélyreható átalakulására van szükség — bár kétségkívül viszonylag ezek az ágazatok képesek a leggyorsabban alkalmazkodni a követelmények változásához —, hanem az alapanyag-termelő ágazatok, a bányászat, a kohászat számottevő korszerűsítésére is. Ez utóbbiak fejlődése megkönnyíti a gépipar, a könnyűipar, a vegyipar termékszerkezet-vál- tását, a termelési ráfordítások csökkentését, a minőség javítását. Ennek érdekében a terv a vaskohászat termelésének 11—13 százalékos növekedését úgy tartja szükségesnek, hogy ez a kohászat termékösszetételében a jobb minőségű hengereltáruk részarányának emelkedését eredményezze, így javulhat a kohászat saját, nem rubelelszámolású exportjának gazdaságossága, de ez a feldolgozóipari — főleg a gépipari — termékek minőségének fejlesztését is lehetővé teszi. AZ ÁTLAGOSNÁL GYORSABBAN A kitermelő ágazatok között a szénbányászat jelenlegi termelési szintje — évi 25,5 millió tonna szén — 1985-ig fedezi a hazai szükségleteket. A földgázkitermelés a tervidőszak második felétől kismértékben emelkedik. Az alumíniumipar — kitermelést és feldolgozást egyesítő ágazata — az ágazat fejlesztését továbbra is koordináló központi programmal együtt öt év alatt 15—16 százalékkal növeli termelését. Ebben az ágazatban arra kell törekedni, hogy az átlagos növekedési ütemnél gyorsabban nőjön az exportra kerülő magasabb készültségi fokon álló termékek aránya. A feldolgozó ipari ágazatok között a leggyorsabb növekedést — 31—34 százalékot — a gépipar számára írja elő a terv. Ez az ipar egészének öt évre előirányzott átlagos növekedési ütemét 10—13 százalékkal haladja meg. A vákuumtechnikai, a műszeripari, a híradástechnikai iparág és a közúti járműgyártás fejlesztése a gépipar átlagos növekedését is meghaladhatja, mert ezek az ágazatok már megfelelő exportgazdaságosságot értek el. Ezek súlyát növeli egy újabb központi fejlesztési program a számítás- technikai, illetve az elektronikai-mikroelektronikai program. Ez utóbbi a gépipari gyártmány- és technológia- váltást elősegítő korszerű háttéripari fejlesztési célok elérése szempontjából is igen jelentős. A termelés tervezett differenciált bővítésében nyilvánul meg a legkézenfekvőbben a következő öt esztendőre a fejlesztés, felelőssége. Ennek lényege, hogy következetesen ragaszkodni kell ahhoz, hogy csak a piaci igényeket gazdaságosan kielégítő termelésnek, termelésfejlesztésnek lehet létjogosultsága. El kell érni, hogy a termelés csak akkor bővüljön, ha a gazdaságos exportárualapot is gyarapítja, ha a behozatal ésszerű helyettesítését teremti meg, vagy, ha a belföldi fizetőképes kereslet jövedelmező kielégítését szolgálja. Az a profil, termelési ág, termelőegység, amely erre nem képes, a következő ^veket, és eszközeit, ne a termelés növelésére, hanem átalakítására igyekezzék felhasználni. A cél az, hogy az anyagi termelés ne csak a természetben (a használati értékben) mutatkozó szükségleteket elégítse ki, hanem növekvő arányban járuljon hozzá a nemzeti jövedelemhez. Ma valamennyi termelőtevékenységet erről az oldalról érdemes mérlegelni; hozzájárul-e és mennyivel az ország közös vagyonához, gyarapítja-e vagy terheli a nerrizeti jövedelmet. AZ IPAR MEGÜJHODASA A terv azzal számol, hogy az iparnak a nemzeti jövedelemhez való hozzájárulása a termelésnél gyorsabban növekszik és 1985-ben a nemzeti jövedelem 42 százaléka az iparból származik. Az egész ipar átlagánál gyorsabban emelkedik majd a vegyipar termelése: öt év alatt 26—29 százalékkal. Ebben az ágazatban a versenyképes alágazatok az átlagosnál gyorsabban fejlődhetnek: a petrolkémiai ipar, a gyógyszerek, a növényvédő szerek és vegyi' alapanyagok (intermedierek) termelése. E gyártási ágak bővítését központi fejlesztési programok is ösztönzik. Az egész ipar termelési növekményének háromnegyed részét exportálni kell Ahol tehát nagyobb termelési értéket terveznek a következő öt esztendőre, ott nagyobb exportbevételt is célul kell kitűzni. Mindez egyértelműbbé teszi, hogy az ipar megújhodása milyen új gazdálkodói magatartást követel a vállalatoktól: a kezdeményezőkészség erősítését, az új iránti fogékonyság fejlesztését, a megszokott módszerektől, szemlélettől való elszakadás bátorságát és önálló gondolkodást. Ezzel a követelménnyel kell szembe nézni és megbirkózni az anyagi termelés valameny- nyi ágazatában. Az élelmi- szeripari vállalati fejlesztésnek is a népgazdaság exportjövedelmezőségének növelését kell szolgálni. Az élelmiszer- ipar termelése öt év alatt 16— 18 százalékkal, a mezőgazdaságé 12—15 százalékkal növekszik. A mezőgazdasági termelés egészét, és annak szerkezeti fejlesztését is mindenekelőtt a külgazdasági kereslethez, illetve a hatékonysági követelményekhez kell igazítani. A mezőgazdaság kiviteli többletét elsősorban a növénytermesztéstől és az élelmiszer- ipartól várjuk. A háztáji- és kisegítő gazdaságok — megfelelő anyagi ösztönzéssel — a következő időszakban is jelentős hányadát adják majd a mezőgazdasági termelésnek: e gazdaságok termelése nem csökken, egyes termékek esetében pedig növekszik A gazdasági szabályozás, az 1980-ban már sikerrel alkalmazott új hitel- és árfolyampolitika, továbbá az új, a világpiac értékítéletét pontosabban közvetítő termelői árrendszer egyértelműen és következetesen ösztönöz a hatékonyabb vállalati, tervezési, irányítási, gazdálkodási gyakorlat kialakítására és megszilárdítására. A vállalatok anyagi érdekeltsége ma már vitathatatlanul a hatékonyság növelését helyezi a vállalati munka középpontjába, s várható, hogy a közgazdasági szabályozás általános és következetes érvényesítése kikényszeríti a gazdaságtalan termelés visszaszorítását. Gerencsér Ferenc (Következik: helytállni a világban) Indokolt optimizmus Megtehetik, mert Ügy kell előcsalogatni a présgépek közül a kellemes, megnyerő külsejű fiatalembert, Szűcs Imrét, aki a Rom- hányi Építési Kerámiagyárban az R—I. falicsempét termelő gyáregység vezetője. — Két esztendeje — jegyzi meg halkan, majd elnézést kér, mivel egyik kollégájával fontos termelési problémát kell megbeszélnie. Ezt követően pedig így folytatja: — Mint főiskolát végzett fiatal Budapesten, az EVIG-ben kezdtem. Onnan ebbe a gyár, ba vezetett az utam, ahol a tmk-ban dolgoztam, majd az R—I. beindulásakor a gyár vezetői partivezetőnek neveztek ki. Ahogy önök szokták írni, együtt nőttem fel agyárral, no meg a feladatokkal... Nem is akárhogyan! A gyáregység 1980. évi tervét decemberben teljesítette. Az előírt 700 ezer négyzetméter falicsempé helyett 730 ezer négyzetmétert állítottak elő. — Értékben ez csupán 82 millió forintot jelent és elmarad az előző évitől. Azért ilyen alacsony, mert jórészt a kisebb bevételt és nyereséget biztosító fehér csempéket gyártottuk, amit aztán exportáltunk. Emiatt a tavalyi átlagárat sem tudtuk elérni. Ellensúlyozására, amikor volt szabad kapacitásunk, akkor a magasabb értékű és keresett kobaldkék és jázmin nevű színes és mintás falicsempék kerültek le a szalagokról. — Jó minőségben? — Lehetne jobb is! A vezetők 75 százalékos első osztályú részarányt vártak tőlünk. Sajnos, ezt teljes egészében nem sikerült teljesítenünk. — Ugyanez áll a határidőkre is? — Ott' más a helyzet. Mindig a kért időre szállítottuk a kívánt mennyiséget. Ebben az üzemben is megérezték az új gyárnak, az R— III-nak a beindulását. Ugyanis innen is sokan átkerültek az új termelőegységbe. A régiek helyébe pedig új dolgozókat vettek telt, akiknek idő kellett, amíg beletanultak új munkájukba, megszokták a követelményeket. — Szerencsénk volt, hogy az új dolgozók többsége elég gyorsan és jól beilleszkedett a kollektívába. így hát nem jelentett különösebb gondot a velük való rendszeres foglalkozás. Talán azért, mert az itt maradt brigádoknál jó irá- , nyú és lendületes fejlődés A nagycsaládosokért A Bolgár Kommunista Párt vidini városi bizottsága kezdeményezésért életre hívott társadalmi szerv: az igazgatók tanácsa jól megfontolt szociálpolitikai intézkedések egész sorával tette már ismertté nevét. A Duna menti városnak ez i - szervezete — a közeli Todoi Peírov agráripari kombiná’ példáiét, követve — érvény szerez annak a határozatának hogy a városban dolgozó csa ládok minden harmadik gyerkekének a nevelési költségeit — 18 éves koráig — az a dolgozó kollektíva fedezi, ahol a családfő dolgozik. • Az igazgatói tanács döntött a lakáselosztás igazságos módjáról is. Annak a családnak, ahol a harmadik gyermek megszületik, üzeme, vállalata köteles azonnal lakást adni. Ha ez pillanatnyilag nem állna rendelkezésre, a városi ‘anácshoz kell fordulni az gény soron kívüli kielégítéséért Ha a többgyermekes fiatal házaspár szövetkezeti lakást óhajt építeni, megkapj? az ehhez szükséges hitelt. következett be. Nemcsak a termelésben, hanem a közösségi életben, a kulturális tevékenységben és egyéb területeken. .. — A kedvező munkamorál, -légkör kialakulásában egyéb nem segített? — A múlt év második felében bevezettük a munkások premizálását. Azok a kollektívák és személyek, akik az előírt mennyiségben és minőségben teljesítették a követelményeket, azok minden hónap végén céljutalmat kaptak: általában 300 forintot, figyelembe véve a ledolgozott munkaórákat is. Valószínű, az anyagi ösztönzésnek ez a módszere is segített abban, hogy termelésünk 55 százalékát exportálni tudjuk. Mivel az előbb említett módszer jól bevált, az idén továbbra is alkalmazzuk, természetesen az új követelményekhez igazítva. S ezzel máris elérkeztünk egy újabb gondolatsorhoz, az idei elképzeléseiéhez. — Ebben az esztendőben kettős irányú, de egységes feladat vár ránk. Termelés közben _ kell megoldanunk a présgépek nagyjavítását, a mázoló- és válogatószalagok felújítását. Ezt a nagy munkát másként nem tudjuk lebonyolítani, csak a munkaszüneti napokon. Ez tőlünk azt követeli, hogy átcsoportosításokat hajtsunk végre, amennyiben szükség lesz rá, szóba jöhet a harmadik műszak beindítása is. A sikeres nagyjavításhoz igen sok, jóképességű szakember kell. Azok. akik most itt dolgoznak, a termelés folyamatosságát biztosítják, megoldják a menetközben felmerülő hibákat. Többre azonban nem futja erejükből. Ezért úgy látom. hogy a tmk létszámát kell feltölteni. A nagyjavítás sikerétől azt várjuk, hogy csökkenjenek a gépi hibából adódó kiesőidők, kevesebb- szer következzék be a várat lan meghibásodás, mert csak így leszünk képesek termelésünk 55—60 százaléka, exportképesen előállítani. Az alapos nagyjavításra azért is szükség van, hogy tovább javítsuk gyártmányaink minőségét, növeljük annak hatékonyságát. — Kapcsolódva az előbbi gondolathoz, megkérdem, hogy változik-e az idén a gyártmányösszetétel? — Tervünk, hogy a fehér és a pasztell színű falicsempék előállítását visszaszorítjuk, s helyettük a korszerű, modern, esztétikus, ugyanakkor nagyobb nyereséget hozó termékek gyártását növeljük —, amennyiben erre igényt tartanak megrendelőink. . Termelés közben folytatjuk le azo'kat a kísérleteket, amelyek az új szitanyomású termékek előállításával kapcsolatosak, az új mazfelvite- li módszer életképességét bizonyítják. Amennyiben ez sikerül, akkor ismét jó irányba terelhetjük a termékek minőségét. Fontos feladatunk még, az égetett csempe —, biszkvit — selejtjének a csökkentése. Ehhez is megvannak a szükséges feltételek. Tavaly október előtt selejtünk elérte a 20 százalékot. Akkor különböző intézkedéseket tettünk, amiket következetesen végrehajtottunk. Hatására decemberben már felére, 10 százalékra , csökkent a selejtünk. De még . ezzel sem lehetünk elégedettek, mert az engedélyezett 6 százalékot, még jelenleg is csaknem száz százalékkal túllépjük —, vélekedik a gyáregységvezető, nem hallgatva el munkájuk gyenge pontjait sem. Korábban is ’gy cselekedett,. most is ezt teszi, mert a tavalyi viszonylag kedve? ző esztendő után joggal tekint bizakodóan az idei év megnövekedett feladataira. Megteheti, mert sem belőle, sem az általa irányított kollektívából most sem hiányzik a tettrekészség, a tenni- vágyás, az új követelményekhez való rugalmas igazodás (venesz) Berze Zsuzsanna könnyen veszi az akadályokat. Akárcsak munkahelyén, a ruhaipari szakközépiskola második évfolyamán is mosolyogva áll helyt. Heti egy alkalommal a délelőtti műszak után hat órán keresztül ismerkedik a szaktárgyak mellett a közismereti tárgyakkal. Szőke Julianna, aki 1979-ben szerezte meg szakmunkás- bizonyítványát, a „ruhaiparosok” szorgos hallgatója. „Jő e* az iskola, csak ne kellene olyan sokat tanulni!” — ábrándozik, mint minden diák, de abba nem hagyná semmiért} Sőtér Edit Szilaspogonyból jár naponta az üzembe. Az őszszel nem indult ruhaipari „szakközép”, így a dolgozók szakközépiskoláját választotta. Egy kicsit örül is, hogy nem'csupán szakipari ismereteket tanul, sokoldalúbb lesz. Talán a szalag mellet: ;s magabiztosabb lesz, ha maga mögött érzi az érettségit. — kulcsár józsef képbeszámolója — NÓGRÁD - 1981. januái 15., csütörtök 3
