Nógrád. 1981. január (37. évfolyam. 1-26. szám)
1981-01-13 / 10. szám
Kosárlabda NB IL Bajnoki rajt STC—Nyíregyházi MGFSC 62—55 (29—27) Nyú-egyháza, v: Pázsitka, Kovács A. STC: Miskolczi 17, Lajguthné 17. Belinyák 10, Hegyi 5, Krenács 6. Cs: Longau- er 5. Köblő 2, Angyal, Kaposi, Karakasev. Edző: Szarvas József. Az eredmény alakulása: 5, p. 10—8, 10. p. 16—10, 15. p. 22—18. A szünet után: 5. p. 35—35, 10. p. 43—37, 15. p. 50—49. A nyíregyházi együttes a bajnokságban megelőzte az STC-t. Az egymás közötti eredmény mérlege is a nyíregyháziak javára billent. A legjobb összeállításban kezdő hazaiak ellen az STC fegyelmezett játékkal, meglepő nagy akarással és hibátlan csapatjátékkal végig vezetett a találkozón, a küzdelem a 18. percig igen szoros volt. A tar- jániak csak ezután tudtak több pontos fölényre szert tenni. Szarvas József: — Fej-fej melletti küzdelemben, jó csapatjátékkal győztünk. A cseresor helytállása hozzájárult sikerünkhöz, örvendetes volt Longauer és Köblő várakozáson felüli szereplése. STC—Kiskunfélegyháza 9—8, félbeszakadt! A salgótarjáni Stromfelfi Aurél Szakközépiskola tornatermében 4—5 fokos hőmérséklet mellett kezdődött a találkozó A Juhász., Palla. Tóth. Svantner. Hubert kezdő ötös az első percekben jó játékkal lepte meg a kis számú szurkolótábort. A mérkőzést a 3. perc 38. másodpercében a játékvezető lefújta. Hivatkozva a szabályzatra, mely szerint az 5 fokon aluli hőmérséklet a termet nem teszi játékra alkalmassá. — mátyus — Asztalitenisz Egyéni bajnokság Szombaton és vasárnap a salgótarjáni sportcsarnokban rendezte meg a városi asztalitenisz-szövetség Salgótarján összevont járási-városi bajnokságát, amelyet nagy mezőnyök indulása és elfogadható színvonal jellemzett. Általában a papírforma érvényesült, kivéve a serdülő fiú és leány egyest, ahol Kocsa Zoltán és Toldi Tímea győzelme nagy meglepetés az esélyesebb versenyzők előtt. Eredmények. Felnőttek. Férfi egyes (37 induló): 1. Kö- vendi fi. József (Nagybá- tony). 2. Kövendi I. János (Nagybátony). 3. Kalmár Sándor (St. Volán) és Déczi Tibor (Nagybátony). Női egyes (18): 1. Molnár Zsuzsa, 2. Tamássy Judit, 3. Juhász Katalin és Sándor Klára (St. Volán). Férfipáros (28): 1. Kövendi I.—Déczi, 2. Kövendi II.— Tóth (Nagybátony), 3. Kalmár —Hegedűs (St. Volán) és Ba- ráth-^Havaj .(Kísterenye—St. Volán). Női páros (18): i. Molnár— Juhász, 2. Tamássy—Toldi, 3. Sándor—Szalai és Boros—Kovács (St. Volán). Vegyes páros (18): 1. Kövendi II.—Juhász, 2. Déczi— Molnár Zs., 3. Kövendi I.— Szalai és Kalmár—Tamássy (Nagybátony—St. Volán). Ifjúságiak. Fiú egyes (34): 1. Kindl Ottó (211. ISZI), 2. Ta- hon Gábor, 3. Juhász Károly és Pál Tibor (St. Volán). Leány egyes (17): 1. Tamássy Judit, 2. Sándor Klára, 3. Szalai Melinda (St. Volán) és Nagy Magdolna (Köz- gazdasági Technikum). Fiúpáros (28): 1. Pál T,— Polaneczki Cs. (St. Volán), 2. Hajas—Puporka (209. ISZI— Nb. Bányász), 3. Kindl—Várhegyi és Osgyáni—Ábel (211. ISZI). Leány páros (18): 1. Tamássy—Toldi, 2. Sándor—Szalai, 3. Földi—Feuer (St. Volán) és Somogyi—Kovács (211. ISZI). Vegyes páros (20): 1. Polaneczki Ottó—Tamássy Judit, 2. Juhász—Szalai, 3. Bencsik —Toldi és Tahon—Sándor (St. Volán). Serdülők . Fiú egyéni (44): 1. Kocsa Zoltán, 2. Polaneczki Csaba, 3. Pál Tibor és Győri Iván (St. Volán). Leány egyes (15): 1. Toldi Tímea, 2. Szalai Melinda, 3. Futó Katalin (St. Volán) és Kovács Márta (211. ISZI). Fiúpáros (38): 1. Pál T.— Polaneczki Cs., 2. Kocsa— Marcsicsek (St. Volán), 3. Győri—Várhegyi (St. Volán— 211. ISZI) és Nagy—Pintér (Nagybátony). Leány páros (14): 1. Szalai—Toldi, 2. Földi—Feuer (St. Volán), 3. Somogyi—Kovács (211. ISZI) és Süveges—Kövendi A. (Nagybátony). Újoncok. Fiú egyéni: 1. Fölös Norbert (St. Volán), 2. Pintér Sándor (Nagybátony), 3. Buttyán Levente és Molnár Zsolt (St. Volán). Leány egyéni (7): 1. Toldi Tímea, 2. Földi Mónika, 3. Bauer Krisztina és Feuer Ivette (St. Volán). Az STC sakkozói a Szeged ellen kezdenek Budapesten, a Magyar Sakk Szövetség székházában vasárnap került sor az országos sakkcsapat-bajnokság 1981. évi küzdelmeinek sorsolására. Gábor Zoltán, a szövetség elnök- helyettese és Haág Ervin szakfelügyelő eligazító szavai után Fekete Géza országos versenybíró ismertette a legfontosabb szabályokat, majd megejtették a sorsolást. Az STC bronzérmes sakkcsapata újra a Keleti csoportba került. Újoncnak számít a csoportban az osztályozókról fölkerült Debreceni Betű SE, a Makói Spartacus és a Budapest bajnokság 1—2. helyezettje, a Ganz-MÁVAG és a Pénzverő SE. A tavaly még OB I-es Miskolci Medicor együttese is itt játszik. A sorsoláson jelen levő Tóth Pál szakosztályvezető szerencsés számot húzott, a 3-ast, s ez azt jelenti, hogy a tarjániak hétszer játszanak otthon és hatszor idegenben. A csoport résztvevői a sorsolás sorrendjében. 1. Utasellátó, 2. Ganz-MÁVAG, 3. Salgótarjáni TC, 4. Gyöngyösi Energia SE, 5. Postás SE, 6. Debreceni Betű SE, 7. Honvéd Asztalos SE, 8. Vasútépítők, 9. Makói Spartacus. 10. Szolnoki MEZŐGÉP, 11 Miskolci Medicor, 12. Szegedi VSE, 13. Ferencvárosi TC. 14, Pénzverő SE. A rajt február 8-án lesz, amikor az STC sakkozói Salgótarjánban a Szegedi VSE csapatát fogadják. A sorsolás után nyilatkozatot kértünk Tóth Pál szakosztályvezetőtől. — Sorsolásunk kedvező, s ahogy számba vettem a Keleti csoport együtteseit, úgy érzem, ebben az esztendőben is az élmezőnyben kell végezni csapatunknak. Az erőlista összeállításán most dolgozunk. Erről csak annyit, hogy miután a minősítő bizottság 2100 Élőpontban határozta meg a mes- terjelölti cím határát — tehát könnyített — szakosztályunknak így 12 mesterjelöltje van. Sajnos, úgy néz ki, ebben az évadban nem számíthatunk Frink Ferenc, Tóth László és Váradi Oszkár mesterjelöltek játékára. Frink családi okok, Tóth munkahelyi elfoglaltság, Váradi pedig betegség miatt húzódozik a játéktól. Tervezzük Král Péter átigazolását a Miskolci Medicortól és Ábri Ferenc is csapatunkhoz tart Gyöngyösről. A bajnokság rajtja előtt szinte mindenki asztalhoz ül, mert a megyei szövetség január 20-án indítja a megyei egyéni bajnokságot A bajnokság jó ..bemelegítés” lesz a rajtra. A megszerzett cím kötelez, s azért is alaposan fel kell készülnünk, mert egy dobogón végzett csapat ellen „harapnak” az ellenfelek. (SZ) Az STC versenyéről Galyatetői képeslap Mint óriási süvegcukrok, a Tátra hósapkás csúcsai méltósággal őrzik a távolt. A Salgótarjánt kereső szem áthatolhatatlan füstfüggönybe akad, ahol a megyeszékhelyet vélné felfedezni. Galyatetőn vagyunk. Mi természettől elrugaszkodott, városi emberek idegenül mozgunk a híres üdülőhelyen. Üdülő, pihenő, idősebbek, fiatalabbak sétálnak, mi pedig keressük az STC országos sílövészverse- nyének színhelyét. Sapka és kesztyű nélkül érkeztünk, s metsző hideg figyelmeztet bennünket, hogy itt már a hó birodalmában vendégeskedünk. Némi kutatás után végre rátalálunk a biatlonpályára. Szívet melengető látvány a versenyzők színes ruházata, s igyekezetük bennünket is sietésre ösztönöz. A lőtérhez jutunk, itt táborozik a rendezők stábja, edzők, sportvezetők nyüzsögnek a távcsövek körül, érdeklődőket csak elvétve látni. Egymás után érkeznek a versenyzők, s öt gyors lövés után folytatják útjukat. Papp Zoltán tűnik fel, s a Stécés vezetők máris mondják: ott van az élmezőnyben. Ez mór Papp Zoltán érkezik. a második sorozata a lövészetben, talán a futás mehetne kicsit jobban. Majd Hra- beczre várunk, s közben a távcsövön Papp riválisainak lőeredményét nézzük. Sűrűn tűnnék fel • a biatlonisták, s Pálmai József intéző Hrabe- czet véli felismerni. Amint közelebb ér a síző a 17-es rajtszám bennünket is meggyőz, tényleg a Stécé válogatottja érkezik. Kifulladva szúrja a hóba botjait, majd állóhelyzetből négyszer a célkörbe talál lövése, míg az ötödik „elszáll”. Ez bizony egy hibapercet íelent — Hra- becz gyorsan visszatér a pályára, mi pedig a melegedőbe húzódunk. Egyelőre csak a Népstadion és intézményeinek síháza működik a környéken. az STC-é már áll, de a nyitás, a belső munkálatok miatt még várat magára. Folyik tovább a küzdelem, fogynak a hátralevő kilométerek. Lövészetben még egy fekvő és egy álló testhelyzetű sorozat van hátra. Szurkolhatunk Pappéknak. Zoli egyik lövése —, távcsövön nézve —, mintha érintené a célkört. Ha igen, akkor egy perccel kevesebb az ideje, s ez — olyan versenyben, amelyben másodpercek döntenek — nem kell mondani mit jelent. A mezőny egyik fele még lő, míg mások már a célba érkeznek. Mi is átsétálunk a közeli befutóhoz, várjuk a tarjám fiúkat. Papp hajrázva érkezik, a vezetők gyorsan kört vonnak köréje. „Nem ment a futás — lihegi —, talán a léceimmel van baj.” Gyorsan megnézi a viaszolást, miután meggyőződik róla, hogy az sértetlen, elégedetlenül tapogatja a süéceket, majd velünk együtt várja Hrabeczet. Lassan a másik tarjáni is a finishez ér, látszik rajta, ő jobban elkészült erejével, mint klubtársa. Lassan elfogy 4 .zpezggay,. nagy hajrával, egymással1 vetélkedve érkezik a diósgyőri Dosek testvérpár. Az idősebb, Dosek Ágoston csak vendég a sílövészetnél, többszörös magyar bajnok sífutó, valamivel gyengébben lő, mint az igazi menő biatlo- Iövészethez nisták. Mégis indult a küzdelmekben —, mint mondta, minden alkalmat megragad a versenyzésre. Lőállásbán Horváth János, az ifjúsági verseny győztese Következik az értékelés. A „kaliber” bizonyította, hogy Papp kritikus lövése nem „érintő”, marad tehát a harmadik hely. Hrabecz a hetedik, s eredményével több válogatott sílövészt megelőz. Ünnepélyes eredményhirdetés nincs — ilyen versenyeken itt nein szokás —, vannak viszont ajándékok, amelyeket az STC ajánlott fel. Gazdára találnak az oklevelek. vázák, tálak, spontán vélemények hangzanak el, amelyeknek az a lényege, hogy nagyszerű verseny volt! Eredmények. Felnőtt (20 km): 1. Palácsik László (H. Papp J. SE), 62:29, 2. Dosek Ágoston (DVTK) 65:18, 3. Papp Zoltán (STC) 66:11, ...7. Hrabecz Gyula (STC) 69:19. Juniorok (15 km): 1. Kovács Zsolt (Vasas SC) 52:32, 2. Káposzta Zsolt (H. Papp J. SE) 55:22, 3. Spisák Jáno« (DVTK) 56:41. Ifjúságiak (I. kcs., 12 km): 1. Horváth János (STC) 53:49, 2. Bartos Gábor (Vasas SC), 54:38, 3. Nagy Károly (Vasas SC) 57:02. Ifjúságiak (II. kcs., 8 km): T. Szalva Péter (Honvéd Papp J. SE) 43:30, 2. Edőcs Tibor (H. Papp J. SE) 46:02. 3. Halász László (Gy. VSE) 50:04. "1 Papp László Salgótarjánban Kedves vendégei voltak az elmúlt hét végén az STC-nek. A Magyar Ökölvívó Szövetség elnöke, Varga Ferenc és Kővár Gyula főtitkár társaságában Papp László szövetségi kapitány látogatta mega klubot. A sportvezetők tárgyalást folytattak a Nógrádi Szénbányákkal, majd megtekintették a Stécé öklözőinek edzését. Papp László a látogatás végén elégedetten beszélt a látottakról. Kijelentette, nagyszerű munka folyik a tarjáni egyesületnél. Elismerően szólt az STC utánpótlásáról, nevelő munkájáról, majd ígéretet tett, hogy a jövőben is figyelemmel kísérik az egyesület életét. Erre annál is inkább szükség lesz, mivel jelenleg négy salgótarjáni ökölvívó tagja a válogatott kereteknek. A látogatás baráti beszélgetéssel zárult, amelynek során az országos szövetség képviselői és az STC vezetői kicserélték tapasztalataikat. A napokban látott napvilágot az ökölvívó-szakosztályok új besorolása. örvendetes, hogy a Magyar ökölvívó Szövetség az STC szakosztályát az A kategóriások közé sorolta. A salgótarjáni pirosfeketék az elmúlt évben még a C kategóriások sorába tartoztak. Verseny utáni megbeszélés. Balról Hrabecz Gyula, István és Papp Zoltán. Vadas narancs Verseny után, a melegedőben. Vezeték és sportolók vitatják az eseményeket, ki hol hibázott, mit kellett volna másként csinálni. Hrabecz Gyulával az egyik sarokba húzódunk, kis beszélgetésre. — Olyan nyolcadik körül végezhettem, s nem is vártam többet magamtól. Hctszáz kilométer hiányzik a lábamból, s ezt a futásnál nagyon éreztem. A többiek, a vetálytár- sak Murmanszkban és a Csorba-tónál készültek. én pedig alig tudtam összesen háromszáz kilométernyi havas edzést tartani. — A tavalyi eredményei, amikor három komoly versenyt is nyert, tiszteletet parancsolnak. Úgy hírlik, az idei szezonja az utolsó. — Minden Vadas Istvántól függ. hogy vezeti-e tovább az edzéseket. Mert ha nem, akkor az örökébe lépek. Igaz, jobb lenne még versenyezni, s nagyon szeretnék végre országos bajnokságot nyerni. Ez eddig kimaradt az életemből, amikor biztos esélyes voltam, akkor sem sikerült. Pedig mindent alárendeltem a sportnak, de a nagy versenyeken hihetetlen balszerencse üldöz. Vagy megsérülök, vagy ellövöm magam, a buszunk elromlik, szóval mindig történik valami. Közben a zsüriasztaltól kiabálják az első tíz eredményeit. Sorakoznak a nevek, a Hrabeczé hetedikként hangzik el. Longauer Lajos szakosztályvezető érkezik, egy narancsot hoz. — Most A válogatott kerettag vagyok, ez tulajdonképpen az élmezőny második része, hiszen az olimpiai válogatottság több lehetőséggel jár. Igyekszem az idén minden percet kihasználni, például szilveszterkor is itt voltam, s edzettem. Jó lenne legalább addig versenyezni, amíg a fiatalok Horváthék beérkeznek. Aztán elfelezi a felbontott narancsot, s az egyik felével elszalad — viszi csapattársának. Papp Zoltánnak... Szikrázik a hó, kellemes az idő. A célnál toporgunk, amikor az időmérők kiáltása hangzik: — Befutó! Papp Zoltán tűnik fel, még az utolsó száz métere van hátra. Néhány másodperc, de úgy rohan, mintfía világ- bajnoki arany sorsa múlna rajta. Lenyomják a stoppert Zoli liheg: — Ma gyengébben ment. Már reggel éreztem. Harmadik vagyok! Célban Mint később kiderül, jó jósnak bizonyult. A versenyzői rutin jobban jelez néha, mint a versenybíróság. — Jól van öreg! — veregeti hátát barátságosan Vadas István edző. Nincs is oka méltatlankodni a biatlonistának, hiszen bravúrosan kezdte az idényt. Az előző három versenyt megnyerte. Aztán az ő helye már biztos a válogatottban, a héten pedig Csehszlovákiában versenyez a Világ Kupán. — Jó formában érzem magam, a mai harmadik hely ellenére is. Az idei vb-n szeretnék előbbre rukkolni —, mondja az STC versenyzője. Megvárja Hrabecz befutását, aztán siet a félig kész síházba, ahol Horváth, népszerű nevén „Hordó" készül az ifik versenyére. Segíteni a készülődésben. NÖGRAD — 1981. január 13., kedd