Nógrád. 1981. január (37. évfolyam. 1-26. szám)

1981-01-01 / 1. szám

Soltész Éva; Párizsi anziksz Soha nem volt még egy ehhez hasonlóan játékos vá­rosban. Töményen tárultak elé a látnivalók, s míg azzal áltatta magát, hogy ő is érti az eseményeket, pillantása csak a felületét érte. Gyalogolt a metró végtelen folyosóin, s az egyik hajlatból hegedűszó kúszott felé, régi bánatokat rezegtetve meg a sápadt fényben. A másik for­dulónál gitárszó vágta mellbe, panaszos lányhangot kísért, és ő tovább vitte fülében eze­ket a töredékeket a felszín harmóniátlan lüktetésébe. Az utcákon sétatempóban néze­lődött. az így látott mozai­kokból rakta össze a város mindennapjait. Elhatárolta magát a turisták mohó, áru­ház- és múzeumdöngető tál­kájától. Néha mégis velük állt meg a bámészikodószáge- teknél: mutatványosok, zené­szek, alkalmi szónokok előtt Emlékpanoptikumában ott sorakoztak a város jellegzetes figuráit — az Edith Piafot meghatóan utánzó néger lány, a szamurájtáncot járó japán fiú, a piros frakkos, rezzenés­telen arcú mimes, az egyszál hegedűvel countrymuzsikát játszó amerikai srác, a száj- harmonikáján kínlódó öreg néger, és a félbolond clochard (csavargó), aki az állandóan magával hordott locsolókan­nájából elővarázsolt telefon- kagylóba beszélt harsányan gesztikulálva egy képzeletbeli személynek. Magát kínálná a jelkép — fantomokkal be­szélgetünk, nincs valós kap­csolatunk egymással, távolo-» dunk, mielőtt közelednénk. Túl könnyű lenne, vessük el. Csak egy bolond csavargót lá­tott, akinek ez volt az egyet­len produkciója, amivel pár frankot bezsebelhetett, és in­kább megmosolyogták, mint­sem elgondolkoztak rajta. A helybeliek magabiztos­sága, látszólag szenvtelen arca megingatta, kételyeket ébresztett benne. Nem tarto­zott se ide, se oda Az ide- genség időnként jóleső tuda­tával bámult bele az arcokba betűzte plakátok szellemes­nek szánt szövegét, kérte a számlát, könnyedén görget­ve a szavakat, míg a pincér átlátott rajta, a kiejtése miatt Tudata megkabaszkodott az ismert boulvard-ok neveibe, mert jellegtelen kis mellék­utcában lakott. Ablaka ház­tetők. kemények geometrikus játékát foglalta keretbe. A szoba egyetlen esztétikai él­vezete volt ez. Reggelente, ha parányi szobájából lement a nyikorgó falépcsőn, és kilé­pett az arasznyi utcácskára, teret követelt magában. Te­ret, de nem embertelen mé­reteivel bejárhatatlant, mint a Place de la Concorde, nem is hűvösen előkelőt, mint a négyszögletes Place des Vos­ges árkádjaival és XIII. La­jos szobrával. Beérte volna a város legkisebb és legszebb terével is, a Place de Furs- temberggel. Ide jött el néha, ha arra az illúzióra vágyott, hogy egy vidéki városka főte­rén üldögél délidőben, a szá­zadfordulón. Elvolt itt, a mozdulatlanság akváriumába zártan, ahol még az is ese­ményszámba ment, ha egy türelmetlen madár beleri­koltott a csendbe. De indul­nia kellett, vágyai tovább kergették a boulvard-ok szi- lajul vágtató tömegébe, újabb elragadó kalandbk felé. Be­lemerült a városba, de az fej- bekólintotta a már várt „vá­ratlan élményekkel”, és, hogy legyen ideje mindezt megemésztenie, kidobta ma­gából. Ott ült hát a Szajna- parton, emlékein rágódva, a város a háta mögött dübör- gött el, de szemközt vele a Szent Lajos-sziget — mint egy hajó — a dokkban már horgonyt vetett, és bizonyta­lan fényeivel áthunyorgott megnyugtatni őt Mondások Az istenek soha sem har- Minél világosabb az ügy, colnak a butaság ellen — be- annál sötétebb! lőle élnek! Franz Hannemann * * „Ember — kiáltotta » szí- „Teljesült-e valaha is gyer- nászze a rendező: vigyen már mekkori kívánságod?” „Igen. valamivel több életet a halála- Amikor kiskoromban mamám­ba!” mai a fodrászhoz kellett men­Nyugdíjas-művészegyüttes r X szakszervezetek ulánbá­tori kultúrpalotájának legnép­szerűbb társulata a tíz évvel ezelőtt megalakult öntevékeny művészegyüttes, amely egye­dülálló a maga nemében: ki­zárólag nyugdíjasokat tömörít soraiba. Az amatőr művészek élet­kora 55 és 80 év között válta­kozik. Sok közöttük a népmű­vész, énekes, táncos, koreog­ráfus, zeneszerző, de karmes­ter, muzsikus, díszletező, maszkmester is kikerül közü­lük. Az együttesben dolgozik a Mongol Állami Népi Együt­tesnek, a Mongol Néphadsereg Művészegyüttesének számos régi tagja, de olyan nyugdí­jasok is — munkások, parasz­tok, értelmiségiek —, akiket a mongol zene és tánc, a kime­ríthetetlen folklórkincs szere­tet«, ismerete vezet ide. Az idős művészek fiatalo­kat megszégyenítő lelkesedés­sel, vitalitással végzik mun­kájukat Ez számunkra hiva­tás, az öregkor néha kínzó magányának a feloldását szol­gáló eszköz. De nem csak a társasélet vonzza őket a kul­túrpalotába, hanem az a vágy is, hogy hasznossá tegyék ma­gukat, részt vegyenek orszá­guk, fővárosuk életében! ni, mindig azt kívántam ma­gamnak, bárcsak ne lenne ha­jam.” V * Vannak emberek, akik úgy vélekednek, hogy minden ér­telmes, amit komoly képpel cselekszenek. Georg Christoph Lichtenberg * Az ember a régmúltból a majomtól származik, de hon­nan lehet észrevenni hogy már nem majom? Hant Czemy * X szerencse — egyeseknek anyja, másoknak anyósa. * Ha csak egy kicsit látsz tisztán, engesztelhetetlen le­szel; ha mindent tisztán látsz — könyörületes leszel. Gilbert Cesbron * A gazdagot vagy a kutya őrzi, vagy a tolvaj. Wróblewskl * A nagy igazságok kezdetben szentségtörések. Shaw liH<iiiiiiiiiiiiiiiHfliiiif!ii«miiiiimiiiimiHiniimiiiniiiiiiiimiiiiiiiittiiiiiiiiitiiiiiHiitii!iiiiiiimiHiiiiiiiiií!ii(iitiiiiii!iiiiiiiNiiiHiiiiiiiiH!iiHiimimitiiHit!iii rulva a gondolatba. — Mi is tottak, aztán mentek is to- azt hittük délután, hogy.. r — De ezek másként vol­tak meztelenek! Ezek mint­ha levetkeztek volna maguk­ról mindent: az emberek pil­lantásait, a kiszolgáltatottsá­gukat, a rabságukat, min­dent ... — Zende megállt egy pillanatra, és a feleségére né­zett. Aztán így folytatta: — Akkor Ilonkával úgy hatá­roztunk, hogy mi is így fog­juk szeretni egymást. Ilyen vak bizalommá1 a sors iránt, az emberek iránt, egymás iránt. — És most le fogtok vet­kőzni? — kérdezte Máder, öblösen nevetve. — Ti meg- kergültetek... — Én valaha modell vol­tam — mondta Ilonka lassan —, én akármikor, akárki előtt levetkőzöm. Van a fe­nekemen egy anyajegy, dehát kit zavar az? — Ti ittatok már... előre? — kérdezte Ircsi óvatosan, közben Máderre nézett. Má­der nem nézett vissza rá, a levegőbe bámult, valószínű­leg elképzelte Ilonkát mezte­lenül, a fenekén megpróbál­ta elhelyezni a képzeletbeli anyajegyet — Nem ittunk semmit Csak eszünkbe jutottak az oroszlánok — mondta Ilon­ka. — Ugye, te sem ittál még. Ádám? — Nem. Illetve csak most, ezzel a pohárral. — Ti tényleg úgy akartok élni, mint a ... vadállatok? — kérdezte Ircsi, kicsit belepi­— Igaz is ... Bocsánat Azt hiszem, Laci akart mesélni valamit... hogy ma délután az állatkertben... — Zende hátradőlt, próbálta átfogni felesége vállát, de Ilonka óvatosan, szinte észrevétlenül- kásiklott a karja alól. Zende rágyújtott Csönd lett Ircsi még min­dig kicsit ijedten pillogott Ilonkára, Mádéira: ismerte a férjét, tudta róla, hogy mi­lyen könnyen fölgerjed. Kü­lönösen az előre hajló nők látványa volt Máderra élén­kítő hatással, ezért Ircsinek egyszerű dolga volt Ha akart Mádertől valamit, csak le­ejtett valami zajosan koppa- nó tárgyat, és lassan lehajolt érte. Máder csak odanézett, és máris indultak az ágy felé. De akár nagymosás köz­ben is, a fürdőszobában ... Máder kényelmesre fész­kelte magát a fotelban, és pontosan ott folytatta a me- sélést, ahol abbahagyta: — Szóval, karomon életem legkisebb párja. Már meg­néztem a zebrákat, az elefán­tokat, a vízilovat, pontosab­ban vízidisznót, a madarakat, a majmokat és egyszercsak mit látunk? Az oroszlánok ketrecében két meztelen fia­tal, egy fiú és egy lány fe­küdt, pontosan úgy, mint a ti oroszlánjaitok. A ketrec előtt nem mertek megállni az emberek, csak odasandí­vább... — Nem igaz! — kiabált Ir­csi. — Nem igaz! Hazudsz! — Pedig te is, azt mond­tad, milyen szépek. — De fel voltak öltözve! Volt ruha rajtuk. Csak laká­suk nem volt! Azért nem néztek oda az emberek! — Én se hiszem el — mondta Zende. — Még hogy két fiatal, meztelenül, az oroszlánketrecben... És a rendőrök? Vagy a mentők?... azok hol voltak? — Én elhiszem — mondta Ilonka és úgy nézett Máder­ra, ahogy valaha Zendére nézett, mikor még igazán szerette. — Én elhiszem, hogy meztelenek voltak — mondta még egyszer. És mosolygott. — Menjünk azonnal haza! — Ircsi kiabált, szinte sírt. — Nem megyek sehová! — mondta nyugodtan Máder. — Itt vagyok a barátaimnál, a barátaim szeretnek engem. Igaz? — Igaz — mondta Ilonka. — Akkor megyék egyedül. — Menj! — Máder nem volt goromba, csak őszinte. — Várj, Ircsi, lekísérlek — mondta hosszú szünet után Zende. — Nekünk itt nincs most semmi dolgunk. — Csak tréfáltunk — mondta Ilonka később. — Csak tréfáltunk — mondta Máder. És csöndesen megvacsoráz­tak. Feledj Gyula: Ember, kecske, madár K Ö.N Y ¥ E K Ű J A mese, mint kollektív mű­faj tői* mint száz éve vált irodalmivá; rövidítésekkel, átdolgozásokkal pedig a leg­kedveltebb gyerekül vasmány. A Móra Kiadó a tői könyv­vásárra második kiadásban adta közre A háromágú tölgy­fa tündére című népmese­gyűjteményt Kormos István válogatásában. A meséket az ifjúság számára a szónak és a gondolatnak olyan halha­tatlan és kiváló művészei dolgozták át, mint Arany László, Benedek Elek és Iiy- lyés Gyula Még a felnőttek is szívesen gondolnak visz- sza az olyan sokszor hallott és olvasott mesékre, mint Mátyás király meg az igaz­mondó juhász, A deszkavári királyfi vagy a Csodafurulya. Nemcsak a magyar népme­sék nagyszerű válogatásával találkozhatunk, hisz Mészöly Miklós, a kiváló szépíró Az elvarázsolt tűzoltózenekar és más mesék című kötetében svéd, német, eszkimó, francia, spanyol, indián népmese-fel­dolgozásokat is találunk. Ma­gyar nyelven még nem je­lent meg olyan népmese­gyűjtemény, mely az indiai szubkontinens legdélibb ré­szének népmesevilágát mu­tatta volna be. A fordító, Scháferné Földvári Ilona, aki jelenleg is Indiában él, ebből a gazdag világból, illetve an­nak jellegzetes népmesekin­cséből ad válogatást. A köte­tet eredeti indiai miniatúrák- ból válogatott színes mellék­letek illusztrálják. A szép ki­állítású könyv címe: Mese a lótuszvirágról. Názim Hikmet, a kiváló török író A szerel­mes felhő címen gyűjtötte egybe a török népmeséket. A kötetet Jankovich Marcell rajzai díszítik. „Mese” az is, amit Háry János mond, a szónak ma használatos argó értelmében. Háry János ma már egyér­telműen nagy hazudozót, „ló- dítót” jelent nyelvünkben, aki eleve olyat mond, ami nem is lehet igaz. Ezé"t szó­rakozunk rajta olyan jót, s nevetünk furfangjain, bo­londozásain. Pedig Háry Já­nos valóban élt a múlt szá­zad elején, róla írta közel 150- évvel ezelőtt Garay János Az obsitos című költeményét, így vált az öreg huszár neve és alakja fogalommá. A tör­ténetet új szereplőkkel, új ka­landokkal gazdagította Ko­dály népi ihletésű, csodaszép daljátéka, a Háry János. Ró­naszegi Miklós úgy fűzte sorba Háry János történetét, vidám és izgalmas kalandja­it, hogy az valóban szórakoz­tatóvá váljék az ifjú olvasók számára. Nem csak a gyerekeknek kedveskedik a Móra Kiadó a Képzeletkirályfiak című kö­tet kiadásával, hanem Kaff­ka Margitnak is tiszteleg szü­letésének századik évforduló­ján. E tartalmában és kiállí­tásában is reprezentatív kö- fet az eddigi legteljesebb ösz- szeállítás a századelő neves írónőjének gyermekek részére írt műveiből. Tartalmaz me­séket, verseket, néhány lírai novellát, valamint az írónő leveleit, melyet kisfiához írt. A felsőtagozatosoknak szó­ló gyerekregények gazdag választékából Kádár Péter új könyvét emeljük ki: A madárcsőszt, mely előző kö­tetének szereplőivel, illetve kalandjaikkal folytatódik. Vi­dám gyerekregény, izgalmas bunkerfelfedezéstől, a siker­telen szalonnasütésig s sok más egyéb esínytevésig. Már az általános iskola fel­ső tagozatosai is szeretik és kedvelik a tudományos-fan­tasztikus regényeket. A Ga­laktika sorozatnak két új kö­tetét adta ki a Móra Kiadd Kozmosz részlege. A rángó« sorozat a II. európai science fiction kongresszuson Gre>- noble-ban „A legjobb európai sci-fi magazin” díját kapta meg. A Természetbúvárok Könyvespolca ugyancsak je-i lentős vállalkozása a Móra Kiadónak. Fizikai, biológiai, tengerészeti találmányokról szóló és néprajzi témák ta­lálhatók az egyes tematikus kötetek között. Hédervári Pé­ter, a neves geológus földünk; titkaiba vezeti olvasóját Ho­gyan alakultak ki a tengerek és a szárazföld, merre mo­zognak a kontinensek, ho­gyan képződtek a hegyek, mi-1 ért okádnak tüzet a vulkánok, valóban léteznek-e földren­gésjelző állatok — mind csu­pa . izgalmas kérdés. Mind­ezekre a legfrissebb tudomá­nyos eredmények alapján ad választ a szerző Mi újság a Földön? cimű könyvében. Pető Gábor Pál és Szabad- váry Ferenc A kémia nagy pillanatait írta meg az ifjú­ságnak szóló könyvében, a nagy felfedezéseket a .böl­csek kövét”, a magyar ezüs­töt a kétkedő patikust tör­ténetet a békacombról, s any- nyi más izgalmas nagy pil­lanatot, melyeknek eredmé­nyeit ma is élvezzük, s sok­szor teljesen természetesen használjuk. Csorba Győző: Ünnep felé A napok órák és a percek e híres és jeles időszakában már annyiszor ismétlődnek hogy joggal várhatom legyenek színültig tele sőt csorduljanak is ki hogy ne kényszerüljek szívszorongva lesni a szűkmarkú jelent ne kényszerüljek a nehéz reggeleken kövéredő alkonyon üres zsebekkel csinálni számadást hogy ebből is ne újra újra növekvő elszegényedésem hullafoltjai tűnjenek ki. NŰCRÁD - 1981. január 1., csütörtök r

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom