Nógrád. 1981. január (37. évfolyam. 1-26. szám)

1981-01-11 / 9. szám

Csörsz István:

őbbség

A Szépvölgyi és a Zöldmáli

út kereszteződésénél két perc alatt összetorlódott a forgalom. Egy fehér Skoda állt az út közepén, tetején tanulóvezető tábla. A volánnál szőke asszony ült, mellette Tass, az oktató. A kocsi bal hátsó gu- mjjában lehetett volna egy kicsit több levegő. Négy óra tíz volt.

A Skoda mögött olajfoltos Fiat várakozott, ablakában zöld overallos fickó könyökölt. A Fiat mögött kék szemű férfi ült egy Volkswagenben, borostás állát tapogatta és a tanulóvezetőt nézte.

— Akár egy ólommadár — morogta. Az overrallos elvi- gyorodott, és behúzta a kéziféket. Mindenki a szőkét bámulta, még a bal oldalon épülő társasház tetőfedői is: egyikük törülközőt csavart a fejére a nap ellen. Hátul dudált valaki.

Az asszony egy pillanatra az oktatóra nézett.

— Csak nyugodtan — mondta Tass. — A sarok után balra fordulunk.

Az asszony gázt adott.

— De eressze ki a kéziféket

— morogta Tass. Az asszony kiengedte, a kocsi gurulni kezdett hátrafelé.

— Ez mindjárt elgázol minket — vigyorgott az overallos. Ö is kiengedte a kéziféket, hagyta a kocsit hátra gurulni

— a kék szemű ugyanúgy. A harmadik kocsiban szemüveges tanárnő ült, aki mozdulatlanul figyelte az eseményeket.

— Csak nyugodtan —mondta Tass. Egy pillantást vetett az asszony fehér shortjára, amely megfeszült fenekén az erőlködéstől, és látszott alatta az asszony bugyija. Lila, gondolta. Na persze mindegy. Nekem is mindegy, meg ezeknek Is ott hátul. Tudta, hogy mindegyik ide képzeli magát most az ő helyébe, és találgatják, mit mond az asszonynak, aki már tizenkét órát vezetett, de nem .tudott többet, mint más az első napon. Azért se mondott neki semmit.

— Ide figyeljen — kezdte az asszony; gyorsan beszélt, de minden második szó után beszlvta az alsó ajkát. Fehér volt a foga, és úgy harapta vele az ajkát, hogy az is el- fehéredett. — Nem vinné át a kocsit a kereszteződésen?

— Nem — mondta az oktató. — Maga viszi át.

— Elegem van az egészből! Nem akarok levizsgázni!

— Dehogynem akar. A sarok után megállunk.

A tetőfedő röhögött odafent. A turbános előre hajolt — közben meglökött egy tucat egymásra rakott palát. A lábujjával fogta meg, amely kilógott a tornacipőjéből: egy pala így is lecsúszott és a járdára pottyant.

A kék szemű még mindig az asszonyt nézte.

— Fantasztikus! —> morogta. Hátul ismét dudáltak. A szőke asszony rángatni kezdte a biztonsági öyet, ki akart szállni a kocsiból, de Tass megfogta a karját és visszahúzta. Olyan vékony csontja volt, hogy átérte ujjával a könyöke felett.

— Induljon! — parancsolta.

Az asszony engedelmeskedett. A kocsi elindult, de három méter után ismét megállt.

— Én is elbajlódnék vele

— mondta az overallos a kék. szeműnek.

— Imádom a szörnyű feladatokat. Ismertem egy ilyen asszonyt, új Audija volt, ezerhetes. Azt mesélte, hogy a barátja küldte neki Rómából. Nem hittem el egy szavát sem. Soha egy büdös szavát, el tudja képzelni? Másfélévig vele jártam, és azalatt soha egy szavát el nem hittem.

A Skoda végre keresztül jutott a kereszteződésen.

— Itt megállhat — mondta Tass. — Iszunk egy kávét, jó?

— Az asszony a fejét rázta.

— Akkor iszik egy szőlőlevet. — Ügy kéne beszélni vele, mint egy gyerekkel, gondolta Tass. Amit az isten se fizet meg. Ebéd után legurított egy fél barackot, mert

*A Központi Sajtószolgálat

1980. évi novellapályázatán díjat nyert alKotas.

úgy érezte, romlanak az idegei. Nézte az asszony kezét. Hosszú, barna ujja volt, a körme holdalakú. Nyaka és a válla nagyon barna. Víz mellett volt a nyáron, gondolta Tass. Biztos, hogy nem dolgozik. Akkor vette csak észre, hogy az asszony sír; behúzta a kéziféket, kikapcsolta a motort, és a volánt marko- lászta, Tass pedig arra gondolt, milyen vidám volt - reggel, ruganyosán lépkedett, és vissza-visszanézett a válla felett. Ügy ment a kocsi felé, mint aki vezetni akar. Tass mindjárt észrevette a változást, és egyáltalán nem örült neki. Nem szerette a váratlan dolgokat, különösen nem a nőknél. Egyébként sem szerette a szőke nőket, már repülős korában ugratták ezért a többiek. Nézte kicsit az asszonyt, várta, hogy felé fordul, vagy mond valamit. Ha megint hisztizni kezd, letolom, gondolta. Ha kétszer egymásután ráhagyom, akkor ezt csinálja egész nap. Lehet, hogy én is az oka vagyok, gondolta. Szombaton, amikor ugyanígy megálltak keresztben a villamossínen Újpesten, és kiszállt a villamosvezető, Tass letekerte az ablakot, és elküdte a fenébe a fickót. Az tovább kiabált, erre Tass kiszállt a kocsiból, és megindult felé. A villamosvezető visszaugrott a peronra, és volt valami furcsa az arcán. Tass maga sem értette a dolgot. Éppen eléggé utálta ezt a szakmát ahhoz, hogy bárkivel is veszekedjen miatta. Utoljára akkor fordult elő ilyesmi vele, amikor még repült, és megmutatta a szerelőnek azt a rozsdás karabinert. A szerelő visszapofázott, mire Tass felvett egy pajszert a földről, és kihajtotta a fickót a hangárból. Végül is ő húzta a rö- videbbet, mert a szerelőnek valami kapcsolata volt a parancsnokságon — egy hét múlva a vitorlázórepülőkhöz küldték U*sst, négy évig húzkodta a vitorlázógépeket, és akkor kezdett inni. Harmincéves korában leszerelték.

Mire mindezt végiggindolta, az asszony jól kibőgte magát, és Tassnak volt annyi esze, hogy ne szakítsa félbe. Az a legjobb, ha bőgni tud valaki, gondolta. Az asszony elővett egy papírzsebkendőt, gondosan megtörölte a szemét, és megnézte magát a visszapillantó tükörben.

— Az ég szerelmére, mondjon már valamit! — szólalt meg váratlanul.

— Mit mondjak? — kérdezte Tass.

— A nyavalyának ül itt, hogyha nem mond semmit? \ — kiáltott rá az asszony.

Na tessék, gondolta Tass. De nem gondolt haraggal az asszonyra.

— Menjen fel balra — mondta. A kőkerítésre sandított, amely az utca túlsó oldalán emelkedett, és amely ugyanolyan volt; mint harminc évvel ezelőtt, amikor átmásztak rajta hátul a kert felől a srácokkal. Egy gróf lakott a villában. Hátul a kertben márvány férfiszobor állt. Tass emlékezett rá, milyen éles pittyenésekkel pattogott le a kavics a szoborról, amikor megdobálták, öt fiatal nő járt a grófhoz. Azt beszélték róla, hogy fotós és aktképeket csinál a nőkről. A fiúk elhatározták, hogy betörnek hozzá, és ellopják az egészet. Egy szuroksötét este indultak el négyen, Tass ment elől, ő volt a legbátrabb közöttük. De amikor a kőfalhoz értek, amelyen mozdulatlanul lógtak a vadszőlő indái, ő is félni kezdett. Olyan volt az egész, mintha egy kriptába lopóztak volna be, vagy olyan házba ahol csak halottak laknak. A kert szaga is furcsa volt. Tass azt mondta a többieknek, hogy otthonhagyta a zseblámpát. Valamennyien tudták, hogy hazudik, de látszott a fiúkon, mennyire örülnek a dolognak, és továbbra is Tass maradt az, akit a legbátrabbnak tartottak.

— Na< menjen már! — mordult az asszonyra. Az asz- szony bólintott, és gázt adott. A motor bőgött. Tass ösztönösen előrekapott a jobb kezével, mintha a botkormányt akarta volna elkapni — ugyanakkor hátrapillantott a tükörben, és látta, hogy éppen az ő helyükre áll az a Volkswagen, amely mögöttük állt a kereszteződésben is. Látta a hegyek felett lilára színező- dött cumulusokat, és azt is, hogy a bal oldali ház ablakán, ahol Perlakiék laktak 30 éve, felhúzza valaki a redőnyt Tudta, hogy az asz- szony túl egyenesre vette a kanyart megfogta hát a kormánykereket. Még azt is látta, hogy az asszony hátranéz a visszapillantó tükörben. Olyan erősen fogta a kormányt hogy Tass nem tudta félrerántani.

— Az istenit! — morogta, és már benne is voltak a kőfalban, a kocsi eleje összeroppant, a szélvédő kitört, és Tass érezte az arcán, hogy eltalálja egy szilánk. A motor leállt, és egy pillanatra nagy csend lett. Por szállt a kocsiba, az a rejtélyes, átk'ö'- zott por, amely ilyenkor előjön valahonnan. Tass az asz- szony karja felé kapott. Érezte, hogy ott van, érezte, hogy milyen vékony a csontja, és valahogy azt is tudta, hogy nem történt baja. Kicsit meghökkent, amint az asszony arcára nézett: átkozottul nyu- godan ült ott a porban. Mielőtt még szólhatott volna, melléjük kanyarodott a Volkswagen, kiugrott belőle a kék szemű fickó, feltépte az ajtót, és kirántotta az asz- szonyt a kocsiból. Nem kérdezett tőle semmit, csak rángatta jobbra-balra, megnézte elől-hátul, ahogy a műtárgyakat szokás, de úgylátszik, hogy ő se talált rajta sérülést

Tass kimászott a kocsiból, és kipróbálta, hajlik-e a térde? A férfi közben beültette az asszonyt a Volkswagenbe.

— Hé! — mondta Tass. — Hová viszi?

— Haza — mondta a kék szemű.

Az asszony az összetört Skodát nézte — csaknem derűs volt az arca, Tass akkor már tudta, hogy soha nem fogja megérteni azt, ami történt. Habár a jegyzőkönyvbe úgyis mást kell írni, gondolta. Nézte a férfit amint hátratolatott, hogy megforduljon. Szóval a férje, gondolta, és már rémlett neki, mintha látta volna kint a gyakorlópályán, amint az asszonyra várt egy délután. Idejöhetett volna előbb is, gondolta dühösen.

Medgyessy Ferenccel

(Születése százéves forduló/ára emlékezve)

Találkozásaink

Medgyessy Ferenc Móricz Zsigmondról készített reliefje

Medgyessy Ferencről szobrot készített Peter Zlatarev bolgár szobrászművész. Képünkön: Medgyessy a szoborral

Atyai jóbarátunk volt Jó órákban derű és bölcsesség, nehezekben támasz és segítség. Bármikor érkeztünk Debrecenből, otthon lehettünk nála, családtagok. Mindent megosztott velünk, csak a bajáról nem beszélt, súlyos ódáiban is fontosabbnak tartotta a művészetet Rosszat senkiről nem mondott, inkább hallgatott. Szelíd odaadással.

Medgyessy ízes debreceni nyelve adták Mária első magyar találkozásait „Azonnal belém is ragadt” — mondta, s ha valamit hangsúlyozni kívánt, jöttek magyarul a tömör kifejezések. Őt mintázta, rajzolta bárki nő is volt a modellje, — ki érti ezt? „Szobrot kell csinálni, mert az marad meg, nem a modell”. Talán ez a fellebbezhetetlen

egy egész Móricz Zsigmond- regény benne van. „Negyvenöt évvel ezelőtt egymás mellett álltunk, minden héten kétszer, egy-egy órahosszáig a debreceni kollégiumban a tornaórán, ahol ő volt az I. gimnáziuban, nagyság szerinti sorrendben a legkisebb, tehát az utolsó az A osztályban. A B-ben pedig én” írta Móricz 1937-ben.

nagy alkotóhoz illő alázattá? esztétikai megfogalmazása bebecsült minden arra érdemes világít Medgyessy egyszerű- ^«nrég Móricz Zsigmond munkát. Becsülte véleményűn- nek, áttekinthetőnek látszó, de érmékét ünnepeltük, most

két. Párhuzamos beszélgetéseink is voltak: amit elmondott Feri bácsi, elmondta Mária asszony is, ki-ki a saját szemszögéből. Ha pontosabb akarok lenni, ezt írom: Feri

bácsi huncután hunyori sze- maradandónak. Amikor a teazel? sarkából Mária kételke- BZU] értelmezett tükrözési el- "“,n’ J?e mindig nevető szemé- mélet divatozott, Medgyessyt bői. Feleségéről, Máriáról, er- idéztük: „Nem is lu az, ha

Medgyessyét. Utolsókból, legkisebbekből lettek az elsők. A jogásznak neveltből író, &z orvosnak neveltből szobrászt

valójában sokrétű művészi szemléletébe, életébe.

Visszatekintve barátságunk' _____ _______m ________

ra az egyenes, tiszta lelkű Művészeink java az ő nevelt' emberen, s munkáin kívül nemzedékek nőttek fel

műveszi • szemléletét érzem művészi szemléletükön. Móricz megfogalmazta Medgyessyt: „Vadul egészséges vért kaptunk az ősöktől, s ez aa

ről a Taskentből ideszakadt szobor”' — mondta*"debreceni egyeílen betegségünk, ahogy

asszonyról sokat fecsegtek *r- , * , n?°nala «enrecem sziegény Ady mondta rám”. Éa

Étimül oLSS?békéb^ rokonának, aki azt kifogásol- Medgyessy megmintézt* MótSTéSSű?- frJ m2? ’ ?°gy v L/ ricz Zsigmondot, ott van domgyessy teEőnyeaükS. rovás ny,f^ vastag’ d<Ä rö^’ borműve a debreceni kolléSSSS Folvton ri^k^f^' B^gye„ m!gas' a *2“ *ium falán, ott áll a szobor la

írassál. Folyton civakodtak, Vid válaszban minden esztémindég megbékéltek és annyi tikai értékelés benne van.

ellentét ellenére egyek voltak: Vagyis: „Lovat a csődör is tud mások iránt való jóakartban. csinálni, szobrot nem”. És:

Mária asszonyról is illenék (ia modern szobrászatnak nem

már egyszer illően beszélni, s célja a természet másolása, a _______ ____________

azokról a sokszor furcsának művészben benne él a termé- megdöbbenésemre bekente piros cipőpasztával. „Adok egy

H V3Inkozásokról, melyek életünket ságra... ’’

a Déri Múzeum előtt. S mert személyes találkozásainknál kezdtem, hadd fejezzem be

azzal, hogy amikor az első Móricz Zsigmondról készült reliefjét nekem adta, naiv

„Nincs egyetlen

kis színt neki”. Hol van már a paszta illata, de a sztlrkétovább lendítik. így Medgyes- szomorú szobrom se, az én re égett terak’otta így meg- sy és Mária asszonyéról. ^

műtermemben senki nem sír, senki nincs válságban, egyetszínesedve élteti Móriczot, s jelképesen ez a „szín” az, amilamás István;

Szonett József Attilához

A buksi medvék lejtik táncukat;

Vigyorognak kupec vásárosok —

Agyarat kan fen, s az eb lám ugat.

Kármentőnkön karcolva számos ok.

Violát ront; cégérre kalapál A hajbókoló s az alattomos;

Egyletre tesz, s védjegyért sorba áll. Holdpénzből címert cizellál a kos...

Vasalt patákkal, táltos magában Szarkaláb száguld éjszakáinkon —

S motyog újfent más, tömjénéit ikon.

Kakastöll mezőn, bika havában Haszontalanok a kasza élek...

Jöjj délidőben, s köszönj ránk: élek 1

Katona Judit,

Magányosan

Rossz pulzusán a gyors idő tapint.

Rebbenő keze szárnyall a falon: fia elmozdult képén igazít.

Riadtan áll meg tört tükre előtt, hajához kapva épphogy belenéz — ünneplőbe is mily’ rég öltözött!

Mintha ott állna szépség, ifjúság.

Körötte holtak s élők serege villanna néha az ezüstön át.

Kerüli házát dér csipkés öröm.

Rázkódó vállal szép asztalt terít és hazavárja azt, ki sose jön.

len modellem sem ütközött vej több vagy más Medgyesössze a fennálló világrenddel”. „A nevetés és a munka megóvja az ifjúságot”. „A nők

sy a hozzá hasonló kortársak művészeteinél, Bourdelle-nél, Maillol-nál, Despieau-nál. A

csodálatosak, olyan húrokat művészetek történetében nagy' szólaltatnak meg az ember- gyá nő az, aki egyéniségének ben, melyről ezelőtt nem is tudott. Az ujjamban kell érez- nem őket” — mondta, amikor kitapintotta testüket.

Szülővárosát, a mostanában őt ünneplő Debrecent is „ujjábán érezte”, mindhaláláig.

Ezért ment el utolsó útja előtt is a város meghívására, félig bénán Debrecenbe, ezért álmodott a debreceni Pantheon- ról, a Csokonai-síremlékről,

Móricz Zsigmond kérdezte tőle Leányfalun, amíg Medakár csak ennyi „színét” is hozzá tudja adni kora művészetéhez.

Szobrász volt, de képei mutatják, hogy valóba szerette a színeket. Emlékemben őrzöm a MÁV-kórház ablakán besütő sárga nap ragyogó színét Utolsó otthoni estjén még fogta a kezem a Százados úti rézágyon. Felnyitotta egyik szemét, amelyikbe nem világított a lámpa. Fintor nélkül bevette Máriától a vízzel kegyessy mintázta a nagy diófa . . ... .

alatt: „Meddig emlékszel aPr° J°rt «leépült.

vissza gyermekkorodra?” mert Móricz úgy tartotta, hogy az író gyermekkori élményeit írja meg élete végéig. „Amit akkor éreztem, amikor hazajöttek a tehenek a Bethlen- utcai udvarunkba!” — felelte Medgyessy. „Zsiga este szerepelt a rádióban. Meghallgatom, mondom, s- hallom ám, hogy az én Zsigám gyermekkori visszaemlékezései között elmodja az én históriám, mintha az övé lett volná”. Ez Medgyessy világos és egyszerű esztétikája. A - szobrász egyetlen mondatba sűríti ösz- sze gyermekkorát, és aki tudja, milyen élmény volt, amikor a hazaért tehén végigdörzsölte oldalát a bokrokon, annak nem kell magyarázni, hogy ebben az egyetlen Medgyessy fogalmazta mondatban

„Talán még ízlett is” mondta csendesen. „Fene, aki megeszi” — hunyorított és elmosolyodott. Kis tömzsi kezével tartotta az enyém, míg el nem szenderedett. Másnap vitték a kórházba. Mankóval bicegő munkás feküdt mellette. Nem is feküdt, hanem odaadó törődéssel igazgatta Medgyessy takaróját, oltotta szóróját. Talán fogalma sem volt róla, ki fekszik ott az ablak felől a lemenő napban, végső percéig küzdve az életéért. Medgyessy eszméletlen óráiban sem omlott össze. Mint szobrászi eszménye, mint egy sumír isten, keményen és biztosan indult a messzeségbe. Csak a véső hiányzott összeszorított kezéből.

Koczogh Ákos

NŐGRÁD - 1981. január 11., vasárnap