Nógrád. 1981. január (37. évfolyam. 1-26. szám)

1981-01-10 / 8. szám

Libia — Csád egyesülése Francia csapaterosítések érkeznek Afrikába Abdelati El-Obeidi, a líbiai legfelsőbb népi bizottság kül- kapcsolatokkal foglalkozó iro­dájának titkára csütörtökön es­te Tripoliban tartott sajtóér­tekezletén — válaszul azokra a bírálatokra, amelyek a csádi—líbiai egyesülési tervről a hét elején kiadott közle­ményt érték (elsősorban Fran­ciaország részéről) — kijelen­tette: „a két államnak joga van megállapodni az egyesü­lésre vonatkozó program ki­dolgozásában”, majd hozzá­tette: „mindkét érintett fél szabadon dönthet az egyesü­lés kérdésében”. Obeidi kö­zölte továbbá: „egyetlen más államnak sincs joga beavat­kozni e kérdés eldöntésébe”. Mintegy harminc belgium- ban tanuló csádi diák pén­teken reggel behatolt Csád brüsszeli követségére és fog­lyul ejtette a személyzetet. Az akcióval — mint azt a diákok szóvivője újságírókkal közölte — tiltakozni kívánnak Csád és Líbia tervezett egye­sülése ellen. Pénteken délben párizsi „felhatalmazott források” be­jelentették: Franciaország csa­paterősítéseket küld a Csád- dal szomszédos Közép-afrikai Köztársaságba, amelynek je­lenlegi kormányát a francia ejtőernyősök juttatták hata­lomra a Bokassa „császár” el­len 1979 szeptemberében vég­rehajtott államcsíny során. A bejelentés legmeglepőbb része szerint erre a lépésre „azoknak az afrikai országok­nak (tehát nem egyszerűen a bangui hatóságoknak — a tudósító) a kérésére került sor, Hadkötelezettség Afganisztánban Csütörtökön Kabulban Bab­rak Karmainak, a forradalmi tanács elnökének, az Afga­nisztáni Népi Demokratikus Párt KB főtitkárának, az or­szág kormányfőjének elnökle­tével ülést tartott a forradal­mi tanács elnöksége. Az, ülé­sen elfogadták az általános hadkötelezettségről szóló tör­vényt, amelyet előzőleg már jóváhagyott a minisztertanács és a párt KB Politikai Bi­zottsága, és amely a csütörtö­ki ülés nyomán hatályba lé­pett. Az új törvény értelmé­ben a hadkötelezettség a 20— 40 éves személyekre terjed ki. Az ország vezető testületéi a törvény életbelépése kap­csán felhívást intéztek a nép­hez, amely hangsúlyozza: az áprilisi forradalom vívmánya­inak, a hazának, a független­ségnek, a területi sérthetet­lenségnek és a nemzeti szu­verenitásnak a védelme nem­csak Afganisztán fegyveres erőinek, hanem az ország egész muzulmán népének szent kötelessége. A dokumentum nagyra ér­tékeli emellett a világ hala­dó erőitől, mindenekelőtt a Szovjetuniótól kapott önzetlen segítséget, amely szintén hoz­zájárul a forradalmi vívmá­nyok védelméhez. Csütörtökön az afgán fővá­rosban sajtóértekezletet tar­tottak az itt-tarózkodó brit parlamenti küldöttség tagjai. Koholmánynak minősítették azokat a nyugati sajtójelenté­seket, amelyek szerint Kabul­ban nyugtalanság uralkodik. A városban nyugalom tapasz­talható, az élet normális me­derben folyik — mutattak rá. A nap folyamán az angol képviselőket fogadta Anahita Ratebzad, a „Béke és Szolida­ritás” bizottság elnöke, . az ANDP KB Politikai Bizott­ságának tagja, oktatási mi­niszter, Sah Muhammed Doszt külügyminiszter, az ANDP KB tagja és Abdul Szattar Purdeli, a szakszer­vezetek központi tanácsának elnöke. A brit küldöttség a különböző minisztériumok és szervezetek munkájával is­merkedett meg. Az AP amerikai hírügynök­ség a kabuli rádió Islamabad- ban vett adására hivatkozva azt jelenti, hogy a brit kép­viselőket csütörtökön Babrak Karmai is fogadta és „a két felet kölcsönösen érdeklő” kér­désekről tárgyaltak. (MTI) Körkép az idén befejeződő nagyberuházásokról (Folytatás az 1. oldalról) a beruházás első szakaszán, vagyis elkészült a sertésszál­lás, a vágóvonal, az előhű- tőkkel és a hűtőtárolókkal, kész a vízmű és a szennyvíz- tisztító rendszer és több ki­egészítő létesítmény. így meg­kezdődhetett a sertésvágás technológiai rendszerének próbaüzeme, amely január 20- ig tart. A próba sikeresnek ígérkezik: eddig 8000 sertést vágtak le, ezeket azonban egyelőre félbehasítva értéke­sítik. Most a beruházásnak az a része következik, amelynek segítségével rátérhetnek — mégpedig korszerű módon — a hús feldolgozására. Ehhez körülbelül egymilliárd forint értékű munkát kell még el­végezni. A terv szerint az idén 200 ezer sertést és 4000 szarvasmarhát vágnak le és 500 tonna húskészítményt is gyártanak. A beruházást ez év végéig kell befejezni. Tel­jes kapacitásának elérésekor a húskombinát évente 550 ezer hízósertést dolgoz fel, 12 ezer tonna dobozos sonkát és csak­nem 5000 tonna húskészítményt állít elő. Az év végére kell elkészül­nie a budapesti nagy sport- csarnoknak is, amelynek fő­épületei már állnak. Felépült egyebek között a körcsarno­kot övező több mint 400 mé­ter hosszú háromszintes gyű­rűépület, ugyancsak tető alá került a gyakorlópályák csar­noka. A sportkombinát ener­giaközpontja most már a vég­leges fűtőberendezésekkel szolgáltat meleget a körcsar­nokban, s így nagyobb erőket összpontosíthatnak a belsőépí­tési, szak- és szerelőipari munkákra. A lendületesebb ütemre szükség van, mert a körcsarnok kivitelezésénél két­hónapos késés keletkezett. Ez­ért a 31. sz. Állami Építőipari Vállalat és a legnagyobb al­vállalkozók közös ütemtervet dolgoztak ki a késés pótlására. A körcsarnokban már jelentős munkaterület áll rendelkezé­sükre a nagyobb erők beve­tésére. A Diósgyőri Gépgyár dolgozói még januárban meg­kezdik a körcsarnok jégpályá­jának technológiai szerelését. Már megkezdődött a kör­csarnokhoz vezető gyaloghíd építése is, s hamarosan hoz­záfognak a Népstadionhoz csatlakozó újabb két gyalogos­felüljáró kivitelezéséhez. Az idei feladatok közé tartozik további utak, a térburkolat, a térvilágítás kiépítése, to­vábbá mintegy félmilliárd fo­rint értékű szak- és szerelő- ipari munka elvégzése. Az erők gyors és rugalfhas össz­pontosításával akarják pótolni a késést, hogy az év végén — de lehetőleg még valamivel előbb — átadhassák a korsze­rű sportkombinátot amelyekhez Franciaországot védelmi vagy katonai együtt­működési szerződések kötik”. A fogalmazás arra utal, hogy a francia helyőrségek meg­erősítésére Afrika más nyu­gatbarát országaiban is sor kerül, miután ezekben az államokban a Párizzsal szo­rosan együttműködő vezetők aggodalommal fogadták a csá­di fejleményeket, a csádi—lí­biai egyesülés tervét. A „felhatalmazott források” szerint a csapaterősítésre vo­natkozó, azonnali hatályú dön­tést csütörtökön az Elysée-pa- lotában Giscard d’Estaing ál­lamfő elnökletével megtartott szűkkörű tanácskozáson hoz­ták. Megfigyelők szerint Párizs lényegében már december ele­je óta igyekezett rávenni af­rikai szövetségeseit, hogy kö­zös fellépéssel és hozzá inté­zett kérésekkel teremtsenek keretet a francia akcióhoz. A francia Afrika-politika felelő­sei eleinte az Afrikai Egység­szervezettől, majd a lagosi ér­tekezlettől reméltek ilyen ál­lásfoglalást. Miután ez elma­radt, sort kellett keríteni a Párizzsal legszorosabban, ka­tonailag is együttműködő af­rikai országok „kérésére”. (MTI) Kínai cáfolt A Népi Gyűlés állandó bi­zottságának alelnöke pénteken megcáfolta azt. a japán sajtó­ban közölt hírt, amely szerint Je Csieng-jing marsallt fel­mentették a parlament állan­dó bizottságának elnöki tiszt­ségéből. Liao Cseng-csi közölte, hogy a 84 éves Je Csieng-jing to­vábbra is az állandó bizottság elnöke. Jelenleg nem tartóz­kodik Pekingben, mivel a té­li hónapokat általában Kan­tonban tölti. A hivatalos kínai cáfolatra a japán parlament felsőházának Tokunaga Maszatosi felsőhá­zi elnök vezette küldöttsége előtt került sor. A küldöttsé­get Je Csien-jing hívta meg pekingi látogatásra, de nem fogadta őket Liao Cseng-csi felajánlotta, hogyha a ja­pán küldöttség találkozni kí­ván Je Csien-jing marsallal, kész megszervezni, hogy Kan­tonba utazzanak. Megfigyelők rámutatnak, hogy hasonló cáfolatra nem került sor Pekingben Hua Kuo-feng pártelnök lemondá­sának, vagy lemondatásának kérdésében. Lengyel szabad szombatok A januári szabad szomba­tokra vonatkozó állásfogla­lást közöltek a pénteki köz­ponti varsói lapok. A munka-, bér- és szociális­ügyi minisztérium közleménye emlékeztet rá, hogy a kor­mány döntése értelmében ja­nuárban három szabad szom­bat lesz. A közlemény han­goztatja, hogy a kormányha­tározata mindenkire kötelező, tehát a hónap folyamán a munkanapnak nyilvánított szombatokon mindenkinek meg kell jelennie munkahe­lyén. Aki ezt nem teszi, an­nak ■ távolmaradása • igazolat­lannak minősül. A „Szolidaritás” szakszerve­zeti szövetség egyeztető bi­zottsága e közlemény nyilvá­nosságra hozatala előtt olyan értelmű határozatot fogadott el, amely állást foglalt vala­mennyi szombat és vasárnap munkaszüneti nappá nyilvá­nítása mellett. (MTI) NSZK fegyver Szolid- Arábiába Sándor István, az MTI tu­dósítója jelenti: A nyugatnémet kormány fegyverexport-politikája heves vitát kavar Bonnban. A kor­mányzó szociáldemokrata pár­ton belül felháborodást kel­tett a hír, hogy Schmidt kancellár korszerű páncélosok és más fegyverek szállítását ígérte Szaúd-Arábiának. A Der Spiegel című ham burgi hetilap a hét elején kö­zölte, hogy Schmidt — hosszas vonakodás után — tavaly no­vemberben ígéretet tett a Bonnba látogató szaudi kül­ügyminiszternek Híjad régóta bejelentett vásárlási igényei­nek teljesítésére. Szaudi rész­ről cserébe felajánlották, hogy rendkívül előnyös kamatfelté­telekkel nagy volumenű hl telt nyújtanak az NSZK gaz daságának, az olajszállítá­sokért Bonn dollár helyett ve­gyi és acélipari termékekkel fizethet Ezen felül az arab állam készségét nyilvánítot­ta, hogy közvetlenül is részt vesz nyugatnémet vállalatok üzleteinek finanszírozásában. A szaúdi vásárlási lista élén több száz korszerű Leopard— 2 páncélos áll. A Der Spiegel szerint Schmidt anélkül tett ígéretet a kérés teljesítésére, hogy elő­zőleg saját pártja vagy a koa­líciós partner szabaddemokra­ták vezetőivel konzultált vol­na. (MTI) Közel-keleti körköp A PFSZ helyzete, céljai Böcz Sándor, az MTI tudó­sítója jelenti: 1980-ban nem tartotta meg esedékes ülésszakát a palesz­tin ellenállási mozgalom ma­gasabb fóruma, a 290 tagú Palesztinái nemzeti tanács. A mozgalom baloldalán elhe­lyezkedő szervezetek, a Népi Front Palesztina Felszabadí­tásáért és a Demokratikus Front Palesztina Felszabadí­tásáért magát Jasszer Arafa- tot, a PFSZ elnökét és egy­ben'az El-Fatah vezetőjét tet­ték felelőssé az ülésszak el­maradásáért, 6 viszont a tér­ség ellentmondásos helyzeté­vel, a dél-libanoni bázisokat sújtó izraeli támadásokkal in­dokolja a halasztást. A PFSZ novemberben a Szilárdság Frontjának tag­jaként bojkottálta az ammani arab csúcsértekezletet; ez volt az első eset, hogy a palesztin ellenállás képviselői távolma­radtak egy arab csúcstalálko­zóról. A két, látszólag egymás­tól független mozzanat egy­szerre tükrözi a PFSZ belső és arabközi helyzetét. Minthogy az El-Fatah meg­határozó többséggel rendel­kezik az ellenállási mozgalom valamennyi vezető testületé­ben, Jasszer Arafat aránylag könnyűszerrel érvényesítheti a saját, mérsékeltnek tekint­hető irányvonalát. Ezt az irányvonalat — igaz. kiélezett viták után — megerősítette az El-Fatah májusban megtar­tott kongresszusa, de nem ve­hető bizonyosra, hogy ismét elnyerné a nemzeti tanács egységes támogatását. Arafat a tanácsülés halogatásával ép­pen azt akarja elkerülni, hogy az ellenállás stratégiájával és taktikájával kapcsolatos né­zeteltérések veszélybe sodor­ják a mozgalom egységét Ha a januárban hivatalba lépő Ronald Reagan és a kö­zelgő izraeli választások leg­nagyobb esélyesének számító munkapárt Jordánia bevoná­sával akarja megoldani a pa­lesztin kérdést, s Husszein ki­rály hajlandóságot mutat a neki szánt szerep vállalására, altkor elkerülhetetlenül fel­vetődik a kérdés: érvényes-e az 1974-es rabati arab csúcs határozata, amely szerint a PFSZ a palesztin nép egye­düli törvényes képviselője, avagy részben vagy egészben Jordánia sajátítja ki a pa­lesztinok képviseletének jo­gát? Bár Husszein király váltig cáfolja a neki tulajdo­nított ambíciókat, sok tényező szól amellett, hogy Szaúd-Ará- bia és más konzervatív re­Á d'Urso-ügy fejleményei NÓGRÁD - 1981. január 10., szombat Simó Endre, az MTI tudó­sítója jelenti: A „Vörös Brigádok” köve­telésére Olaszországban egy további terroristát helyeztek szabadlábra abban a remény­ben, hogy ezzel megmenthetik az elrabolt Gudio d’ürso fő­bíró életét. Fainának, a 19 évre elítélt terroristának a szabadon bocsátását a trani börtönben fogva tartott tár­sai csikarták ki attól a bírói testülettől, amely az igazság­ügy-minisztérium felügyeleté­vel a börtönfelügyeletet gya­korolja. i Sarti igazságügy-miniszter bejelentette, hogy a bírák lé­pésével nem ért egyet, ellen- intézkedést azonban nem tett Az olasz kormány egyik ál­lamtitkára bizalmasan közölte a L’Unita egyik munkatársá­val, hogy a különféle hatalmi szervek a kormánytól önálló­suló politikát folytatnak a d’Urso-ügyben és nem tart­ják magukat ahhoz a direktí­vához, hogy nem szabad al- kudozniok a terroristákkal. A kommunisták lapja „hallatla­nul súlyosnak” minősítette, hogy a parlamentben kép­viselt radikális párt vezetői közvetítői szerepre vállalkoz­tak az alkotmányos szervekés a trani börtönben fogva tar­tott „Vörös Brigádosok” kö­zött és „gyilkos elvtársaik­nak” nevezték a terroristá­kat. Közvetítésükkel a trani börtönből újabb közlemény jött ki. Ebben a terroristák azt követelték d’Urso életének megkímélése fejében, hogy a legnagyobb olasz lapok teljes terjedelemben közöljék „pro­letár programjukat”. Ennek lényege abban foglalható össze, hogy elérkezettnek látják az időt az olasz proletariátus fegyveres felkeléséhez. Bo­nyolult és hosszúra nyúló harcra számítanak. Méltatják Galvaligi csendőrtárbomok meggyilkolását és újabb ter­rorakciókat helyeznek kilá­tásba. Mindezt egy börtön fa­lai közül, hatósági közremű­ködéssel és egy politikai párt közvetítésével teszik! Ebben a légkörben az Olasz Szociális Mozgalom (MSI) ne­vű újfasiszta párt vezére, Giorgino Almirante „hadiál­lapot” kihirdetését sürgette Olaszországnak azokon a te­rületein, amelyeket a legin­kább sújt a terrorizmus. Kö­zölte, hogy pártja törvényter­vezetet dolgozott ki a halál- büntetés visszaállítását. A terrorizmus elleni harc kérdésér® újabb parlamenti vita kezdődött, ezúttal a kép­viselőházban. Sandro Pertini köztársasági elnök pénteken délelőtt részt vett a szicíliai tartományi mi­niszterelnök, Piesanti Mat- tarella meggyilkolásának el­ső évfordulója alkalmából Pa- lermóban rendezett megemlé­kezésen. (Mattarella Moro elv­barátja volt. Feltételezhetően azért gyilkolták meg, mert össze akart fogni a kommunis­tákkal a sziget életének irá­nyításéira.) A L’Unitá, az OKP lapja pénteken szerkesztőségi cik­kében így írt: „Az a keserű igazság, hogy az, ami Moro elrablása utári nem sikerült a terroristáknak behódolok tá­borának, ezekben az órákban sikerrel kecsegtet. Ha rést üt­nek a köztársasági törvényes­ség falán, elismernék a terro­risták politikai hatalmi sze­repét, anarchiába sodorhat­nák az országot. Máris tény, hogy senki sem érezheti ma­gát biztonságban. Mindany- nyiunk élete veszélyben fo­rog, veszélybe került a polgári együttélés. Vajon nem értik az emberiességre apellálok, hogy a demokrácia sorsát a tábornokok kezébe adhat­ják?” A kommunista lap na­gyon súlyosnak látja az olasz­országi helyzetet és sürgeti: haladéktalanul fordítsák vissza a folyamatot, nehogy elkerül­hetetlenül a polgári de­mokratikus intézmények ösz- szeom’.ását megelőző szakaszba jussanak. zsimek — és újabban Irak — hajlanak a jordániai megoldás támogatására, hiszen egy füg­getlen palesztin államot épp­úgy nem néznének jó szem­mel, mint Izrael. A Habbas-féle népi front és szövetségesei 1974-ben szem- behelyzekedtek a palesztinal nemzeti tanács határozatá­val, amely kimondta, hogy a palesztin probléma átmeneti megoldásaként létre kell hoz­ni a ciszjordániai—gazai min­taállamot. Elképzelhető tehát, hogy mekkora vihart váltana ki a Campd David folytatása­ként elgondolt jordániai for­mula elfogadásának mérlege­lése. Nem véletlen tehát, hogy a • PFSZ belső vitáinak közép­pontjában a Jordániához való viszony áll. November elején két gerillaszervezet (az El Szaika és a Népi Front Pa­lesztina Felszabadításáért) kivált az 1978-as bagdadi arab csúcson életre hívott jor­dániai—palesztin vegyes bi­zottságból, de politikailag en­nél lényegesebb, hogy helyre­állt a PFSZ és Jordánia 1970- ben, a jordániai—palesztin bá­zisok katonai felszámolása miatt megszakadt együttmű­ködése, amelynek a feltételeit az 1974-es rabati csúcs terem- 'tette meg a PFSZ kizáróla­gos képviseleti jogénak az elismerésével. Két szervezet, a független El-Fatah és az Irakhoz kötődő Arab Fel- szabadítási Front továbbra is képviselteti magát a jordániai —palesztin vegyes bizottság­ban. A népi front és a de­mokratikus front a kapcsola­tok teljes megszakítását kö­veteli, főként azóta, hogy Husszein király az augusztusi kormányátalakításkor önálló minisztériumot hozott létre a megszállt területek ügyeinek intézésére. Figyelemre méltó, hogy Irak már ez év tavaszán bezárat­ta a két haladó irányzatú szervezet, a Habbas-féle front és a Havatmeh vezette de­mokratikus front bagdadi iro­dáját. A bejrúti sajtóban egy­idejűleg olyan hírek láttak napvilágot, hogy Irak jordá­niai—palesztin úniót próbál tető alá hozni, amelynek ke­retében ammani székhellyel, Arafat elnökletével, meg­alakulna a száműzetésben mű­ködő palesztin kormány. Arafat nyilvánosan elutasít­ja a Jordániával kapcsolatos amerikai terveket, de egyéb­ként az együttműködés híve. Az ammani csúcsig csupán az El Fatah (következésképpen . a PFSZ vezetősége) tudott jó kapcsolatokat fenntartani mind a haladó, mind a kon­zervatív arab rezsimekkel. Az ammani bojkottot a résztve­vők ,szíriai nyomással” ma­gyarázták, s megértőén ke­zelték. Az PFSZ vezetősége, mérsékelt szárnya egyrészt nem hagyhatja figyelmen kí­vül belső, radikális ellenzékét, másrészt nem tekinthet el at­tól sem, hogy Szíriában is, Libanonban is damaszkuszi felügyelet alatt áll. A Begin-kormány a palesz­tin autonómia elfogadtatása végett törekedett a ciszjordá- niai hazafias erők lefejezésére, a befolyásos polgármesterek deportálásával, harcképtelen­né tételével. Szándéka ellenére azonban a jordániai formula számára is előkészítette a ta­lajt, hiszen a vezetők nélkül maradt nép körében mindkét megoldáshoz könnyebb part­nereket találni. Ezért sokasod­tak meg az utóbbi időben a palesztin kollaboránsok elleni merényletek. A PFSZ fő problémája, hogy a magukat marxistának valló haladó szervezetek még mindig nem szakítottak a mindent vagy semmit kispol­gári jelszavával, a reálisabb gondolkodású mérsékeltek pedig olykor elvtelen megal­kuvásokra is képesek az arab támogatás biztosítása és a tá­volabbi cél érdekében. Ha nem sikerül úrrá lenniük belső ellentéteiken, veszélybe so­dorhatják az ENSZ-ben és az ENSZ-en kívül kivívott nem­zetközi elismerést és támoga­tást.

Next

/
Oldalképek
Tartalom