Nógrád. 1981. január (37. évfolyam. 1-26. szám)

1981-01-01 / 1. szám

Bemtatiuk a Magyar Ntmzeti Galériát Ígéret marad? A Nógrád táncegyüttes — gondban Próbateremre várnak A művelődésügyi niniszter 43/1957. (M. K. 7.) 1 M. szá­mú utasítása: „Képnűvésze- tünk hagyományain megbe­csülése, festészetüni szobrá- szatunk, grafikánk últjának és jelenének tudomyos fel­dolgozása és széles >rű nép­szerűsítése, valamin, szocia­lista kultúra kibontízásának elősegítése érdekébe. Ma­gyar Nemzeti Gáléi létesül, amely a magyar teőművé- szet önálló országosúzeuma. A Magyar Nemzeti léria fel­adata: a régi mag; képző­művészet és ma élcépzőmű- vészeink műveinek fokozot­tabb bekapcsolása hnk szel­lemi életébe, képiűvésze- tunk nemzeti sa;ágainak mind teljesebb feltáa, hala­dó szellemű törekvtnk be­mutatása, a művés alkotó­munka eredményei! össze­gezése.” Amikor 1975-ben Magyar Nemzeti Galéria audavári Fal®tába költözött, lt reá­lissá az az elképzelhogy a teljes magyar képávészeti gyűjtemény a letektől napjainkig egy mimban őriztessék. A palota kupoláordozó épületrésze és az ez. csat­lakozó két Duna-paizárnya öt éve a Magyar Nei Ga­léria otthona. Gykörébe tartozik most már nagyar képzőművészet teljíöre. S ezzel nemcsak tuányos, hanem a raktározás res­taurálási, ismeretter.0 fel­adatai is kiszélesedt A várban állandó ideig­lenes kiállításokon tátják be a hazai művészene-ja- vát: középkori kőtáótikus faszobrok és táblek a XIV. és a XV. száza, ké­sőreneszánsz és ba: mű­vészet 1550-től 1800- ma­gyar éremművészet kis­plasztika, XIX. százaagyar festészet, nagybányafesté­szet, XIX. századi agyar szobrászat, Munkácíihály és Paál László műte — címen. A gazdag gtnény közönség elé kerülés szol­gálják az időszaki ezvé- nyek, az emlékkiállt, az életműtárlatok, a lyki- éllítás, a hónap műit cí­met viselő bemutat/ A Galéria 58 ezfltár- gyat őriz — állandó Sása­in 1000 képzőművésílko- tás látható. De sok mű kerül bemutatásra azként megrendezett 120 főv vi­déki és külföldi időstiál- lításukon is. Csak ízelítőül a riag programjából: A mamű­vészetet reprezentálóillí- tást rendeznek a Sivé­A XIX. századi kiállítás (élőt érben Ferenczy István szob­ra, a Pásztorlányka) szeti Múzeummal közösen Ja­pánban, a Nyolcak és az Ak­tivisták munkáiból Helsinki­ben, Stockholmban és Göte­borgban nyílik kiállítás. Négy országba — Hollandiába, Bel­giumba, az NSZK-ba és Ang­liába jut el a Homage Bartók című kiállítás. A magyar sze­cesszió művészetét Bolognában mutatják be. S a szoci álista országokban is számos kiállí­tást rendeznek. Viszonzásul a Magyar Nemzeti Galériában nyílik meg A szlovén festészet a romantikától az impresszio­nizmusig című összeállítás, a román Corneliu Baba és a marosvásárhelyi Bordy András tárlata. A hazai rendezvények közül figyelemre méltó a Kon­dor-életmű- kiállítás és a köz­ponti Bartók-kiállítás, amelyet a Bartók-archívummal közö­sen rendez a Galéria, s amely nemcsak Bartók életével, mű­vészetével foglalkozik, hanem bemutatja azt a máig tartó hatást, amelyet Bartók zseni­je a társművészetekre gyako­rolt. A várbeli galéria az ország legfigyelemreméltóbb múzeu­ma lett, tárlatait, programjait országszerte számon tartják. Kiállításait évente 5—600 ez­ren látogatják. Hazaiak és kül­földiek szívesen jönnek a pa­rádés műemlék épület termei­be, ahol rendszeresen tarta­nak előadásokat, tárlatvezeté­seket 5—6 idegen nyelven is. A felnőtteket a múzeum ba­ráti köre, az MNG-klubja, a művészeti vetítések, műtörté­neti előadások vonzzák. A gyerekek művészeti foglalkoz­tatása vizuális játékokkal — a GYIK-műhely — külföldre su­gárzóan iskolát teremtett. (Si­keresen mutatkoztak be Svéd­országban és az NSZK-ban is.) A reprezentatív környezet szinte sugallta a gondolatot — a képek, szobrok között — szólaljon meg a muzsika! A Magyar Rádió rendezvénye a Hangversenyek délidőben, vagy a Vasárnapi kórusmu­zsika, a Szombat délutáni ka­marazene — olyan esemé­nyek, amelyek iránt sok szá­zan érdeklődnek. Az elképzelés, hogy a Ga­léria teljes magyar anyag gaz­dája legyen, csak részben va­lósult meg a várba költözés­sel. Gyűjtőköre, a tudomá­nyos feldolgozás kiterjedt az egész magyar képzőművészéi­re, de teljességében bemutat­ni még nem tudja. Még változik, alakul a mú­zeum. Oj állandó kiállítások nyílnak. A jövőre elkészülő egykori trónteremben a kö­zépkori szárnyas oltárok kap­nak majd helyet. A nagyon hiányzó XX. századi kiállítást, amely a nagybányai művész­telep alkotásaitól napjainkig terjedően tárgyalja korunk művészetét, ugyancsak a kö­vetkező évben a 3. emeleten rendezik meg. A XX. századi magyar művészet tendenciái, kiemelkedő művészei — a kor­szak értékelésének megfelelő­en — a legfontosabb művek­kel szerepelnek majd a tár­laton. S remélhetőleg jut hely e falakon Csontvárynak is. S akkor az egész magyar képzőművészet története — összefüggéseivel, különféle tö­rekvéseivel, gazdagságával és hiányaival az önmagukért be­szélő művekkel lesz jelen a Magyar Nemzeti Galériában. Kádár Márta Mlinár Pál 17 évvel ezelőtt Békéscsabán, a ^úlassi fi együttes úttöroegyuttesében kezdte el a táncot. — Másfél évtizeden at Born Miklós, az együttes ti vezetője és koreográfusa volt a mesterem — mondja. _ Egyébként, az úttóroegyut- tesböl' elég hamar a nagy­együttesbe kerültem. A. tánc ban nem csak a táncolás ha­nem az oktatás is erdekel Éreftségi után ^kígyóson kezdett oktatni, ahol e=y ut st,­szakmája egyébként tett könyvelő, statisztikus es vállalati tervező.) 1972-toi csak a tánccal foglalkozik. Nagy álma akkor val<“f,u * meg, amikor Szeghalomról a Balassi táncegyütt^hez ke­rült, s a mar említett Born Miklós asszisztense lett„Jr‘ só tanítványai közé tarto­zott Kolarovszki Marta, akit 1978-ban vett feleségül. Mar Szeghalmon, a néptánciskola létrehozását tervezte. Ezt Bé: késcsabán hozta letre 1976— 77-ben. Ezek után néhány szét a táncos mérföldkövekről. Az első országos szolótanc- »„„„tivált —. s utána a kö­vetkezőket is — rendezték meg 1975-ben. Mii nár Pál aranysarkantyús szólótáncos lett. Az 1976-os fesztiválon másodszor nyerte el ezt a címet, a kővetkező évtől pedig örökös ara^r‘ kantyús szólotancos. (Kola- rovszki Mária az 1976-os fesz­tiválon lett aranygyongyos szólótáncos, 77-benmas - szor .nyerte el e címet, 19 ten az ötödik szólotánc- fesztiválon indul az orokos címért.) Amit a szakmában ama­tőr néptáncos elérhet, azt Mlinár Pál elérte. A táncospár 1979-tol Sál gótarjánban él és dolgozik, Mlinár Pál a Nógrád tánc­együttes művészetig vezetője és koreográfusa. Vezetőségi tagja« az Amatőr Néptánca- sok Országos Tanácsának. Az idei alkotmányünnep alkalmából feleségével együtt a Parlamentben vettek at A népművészet ifjú mestere ki­tüntető címet. _ 1978 őszén kaptunk égy levelet a táncművészek szö­vetségétől, hogy elvallal- nánk-e Salgótarjánban egy központi táncegyüttes meg­alakítását - mondja Mlmar Pál. — Vállaltuk, bar ekkor már tárgyaltunk Tatabanya- vaj. 1979. március 1-en kezd­tük el Salgótarjánban a mun­kát. Akkor derült már van együttes (1975-tól), csak működési körülményéi nem biztosították a fejlődé­sét. Közben a lehetősegek ne­mileg megváltoztak. Az Világnézet az iskolapadban N emcsak a tanúdé a világnézeti n<is iskolapadba ül n- ta. Együtt nőnek fefer- mekekben a világnézvi- lágnézetben a gyerrr A kibontakozó személyiá- mára az iskolai, azni, valamint az őt kvő ..kinti” környezet hata- pozó jelentőségű lehírt fontos, hogy ezek a >k — noha gyakran fts természetűek — a tagn egységgé rendeződjerA sokféle meg sokszínűis és tapasztalás közt f- jék a meghatározót: ■- vényszerűséget. A családi otthon, \t a lakóhelyi, városi,;i közélet hatásai zömmt- tánul érik a gyerekek« élet .tanításaként” él. Az iskola az egyetl«, ahol a gyermekek vil% szakszerűen és szervev rülmények között for?. A világnézeti nevelt- kólában, mondhatni, mekcipőben jár. Az ú lési és oktatás) doki mok újszerű része az elvek”, melyekben k lazódik, hogy a vil; nevelésnek az iskola egészét át kell hatnia, zetesen: a tanítási őrá iskolai közéletet. (Természete­sen az iskolakapun túli életet is). Mindez alapkövetelmény. Ám, hogy az iskola szava és keze „elkíséri-e” a tanóráról szabadult gyerekeket, és, ha igen, milyen érzelmeket — magatartásokat vált ki belő­lük? — az már a gyakorlat alapkérdése. Az élet vissza­kérdezése. Meghallgattam néhány be­számolót, melyek pártfóru­mon, meg pedagóguskörben hangzottak el, de ezek több­nyire a „legyen — és nem a „van” problémáival foglal­koztak. Azt hiszem, feles­leges magyarázni, hogy sok­kal izgalmasabb, sőt sokkal hasznosabb lenne a világné­zeti oktatás eredményeit és kérdőjeleit (hatását, ellent­mondásait), a gyermeki élet színtereinek sokféle „tanítá­sait” számba véve) elemezni, értékelni. Megvizsgálni: az iskolapadba ültetett világné­zet hogyan oktat, hogyan nevel? Első alapkérdés: iskolai tantárgy-e a világnézeti is­meret? Avagy maga az egész iskola?! Szelleme, közélete, emberi (egyben pedagógusi és tanítványi) kapcsolatai. Az említett dokumentumok­ból köztudott az a felfogás, hogy a marxista—leninista világnézet egyszerre tudás, érzelem, meggyőződés és cse­lekvés egysége. Tehát olyan ismeretanyag, melynek kated­ráján két tanító áll: a peda­gógus és az élet A minden­napokban (iskolaiban, ott­honiban, utcaiban) létezik a tanuló, s ez kötelező „tan­tárgy” számára, a gyermeki világszemléletre meggyőzően hat. Tehát nem elég 1 a nagy elméleti kérdésekben egész­séges szocialista szemléletet nyújtani épp ilyen fontos, (sőt általános iskolásoknál talán hatékonyabb) a mosta­ni élet társadalmi, közösségi, emberi kérdéseire is reális, mérlegelő magyarázatot ad­ni. Az osztályfőnöki óra tan­tervében korunk forradalmi- ságáról a következő megálla­pítás szerepel: „A hazánkban folyó forradalmi, társadalmi átalakulás további célja a fejlett szocializmus felépíté­se. A fejlődés ellentmondá­sának, kritikus helyzeteinek megértése. Állandó törekvés ezek feloldására, megszünte­tésére”. Nos, a világnézeti nevelés mindezt azzal szol­gálhatja, ha az ellentmondá­sokat feltárja és okait megér­teti — nem pedig elhallgatja. Mert amennyiben az iskola elhallgatja a társadalmi gon­dokat, újfajta kettős nevelés alakulhat ki. Éspedig az: míg a világnézeti oktatás az új, szocialista élet örömeit zen­gi, addig a családi otthon a megélhetés nehézségeit pana­szolja. A történelmi szemlé­letnek nemcsak a múltat, meg a jövőt kell befognia — nélkülözhetetlen része a je­len dolgainak ismerete is. A kettős nevelés (családban, il­letve iskolában) régi gondja vallásos, meg a materia­lista szemlélet — mellett új tartalmú kettős nevelés lép előtérbe: az, hogy a minden­napi nehézségek családi is­mételgetése a gyerek szeme elől elfedi a lényeges társa­dalmi mozgások irányának és törvényszerűségeinek .látását, ha az iskola mindezt nem magyarázza, nem érteti meg. A családból hozott szemlé­A művészházaspár együttesnek évi 300 ezer fo­rintos költségvetést adtak. S mivel az együttes se ruha­tárral, sem más feltétellel nem rendelkezett 1979-re és 1980-ra 200—200 ezer forint céltámogatást is kaptunk. A Nógrád táncegyüttes je­lenleg 16 párból áll. Emel­lett három utánpótláscsoport működik. Többet terveztek.de nincs próbaterem, s e négy csoport próbái is a levegőben lógnak. Meglehetősen rossz körülmények között próbál- "nak. ' — Ha éppen szabad a megyei művelődési központ színpada, akkor itt próbálunk — jegyzi meg az együttes ve­zetője. — Ha pedig van sza­bad hely, akkor Bihari La­jos igazgató jóvoltából a köz- gazdasági szakközépiskola kicsi tornatermébe megyünk. A táncosok próbáról próbá­ra batyuval járnak. Az után­pótláscsoportok az iskolák tantermeiben tartják próbái­kat, nevetségesen szűk he­lyeken, amelyek csak motí­vumtanuláshoz elegendőek, a gyerekeket rángatni kell, min a marionettbábukat. Ez már kétéves súlyos gondunk. — Mi lesz a néptáncisko­lával? — Ez is a próbaterem hiá­nyával függ össze. Ha lenne ilyen terem, megvalósíthat­nám hétéves kísérletemet, a let „mindennapiságnak” ko­molyan vevése a világnézeti oktatás során azért is fontos, mert ezáltal válik szemé­lyessé az a „tantárgy”. A vi­lágnézeti ismeret így kerül közel a tanuló benső énjéhez, s válhat majd emberi maga­tartásának és tevékenységé­nek szabályozójává. A szak- irodalom hangoztatja, hogy a szocialista erkölcs fejlesz­tése feltételezi a világnézeti ismeretek személyessé válá­sát. Ugyanis, ha a világnézet szubjektiválódása elmarad, akkor a világnézet sem sza­bályozni, sem motiválni nem képes a magatartást. A világnézeti nevelés az egész személyiség for­málását célozza. A pe­dagógusnak egyfelől minden szaktantárgyban, másfelől minden cselekedetében, meg­nyilvánulásában kifejezésre kell juttátnia a szocialista vi­lágnézeti tartalmat Különö­sen ez utóbbi jelent nehéz feladatot Mert a személyes magatartás olyan „lecke”, amit nem lehet könyvből fel­mondani — azt csak élni le­het! Balogh Ödön néptánciskolát. Hatéves kor­ban jelentkezhetnének a gye­rekek felvételre, s az iskola az érettségi idejével, 12 év után érne véget. Ez idő alatt a Kárpát-medence teljes gyer­mek- és felnőttfolklórjával megismerkedhetnének. S a 12. év végén C-kategóriás nép­táncoktatói minősítést kap­nának. Egyrészt jó után­pótlást jelentenének a Nóg­rád táncegyüttes számára, másrészt gyarapodna a ka­tegóriás oktatók száma, akik­ből elenyészően kevés van Nógrád megyében. Továbbá, a próbaterem arra is jó len­ne, hogy aprók táncát és táncházat működtethetnénk benne. Természetesen a pró­baterem ügyében nem zár­kóznak el a fenntartók. Csak a város lehetőségei szűkö­sek. Peremkerületi művélő-/ dési házakba költözhetnénk,’ ez azonban sok szempontból nem megoldás számunkra. Például táncosaink fele vi­déki, s a gyerekeket seru engedik el a jelenlegi köz­lekedési viszonyok között a szülők, ami teljesen érthe­tő. Ha ez á gond nem oldó­dik meg, akkor az a siker, amit eddig elértünk, nem folytatható. Tehát e hiány a fejlődés gátja! Mert a költ­ségvetésből fenn lehet tar­tani az együttest, de próba­terem nélkül nem. Egyre in­kább úgy látom, hogy a köz­ponti táncegyüttes feltételei nem voltak meg akkor, ami­kor minket idehívtak. Vagy­is nem volt teljesen átgon­dolt a koncepció. Személy szerint azt mondhatom, hogy táncosaim lelkesedése tar­tott vissza eddig is a város­ból való távozástól. Két ,év alatt legalább háromszot gondoltam az elmenetelre. Vég nélkül azonban nem tudom vállalni a mostoha körülmé­nyeket. Pedig kár lenne a Mlinár- házaspár távozása! A Nógrád táncegyüttes tavaly az észak­magyarországi néptáncfesz­tiválon sikert ért el, az is­mert együttesek mellett ne­gyedik helyen végzett, s ní­vódíjat kapott. Múlt év őszén a fiatal koreográfusok fóru­mán Veszprémben szintén sikert aratott az együttes. A Táncművészet című szaklap akkor azt írta: ismét jelent­kezik a mozgalomban egy ígéretes együttes. Ígéret marad? Rajtunk múlik! A lehetőségek, a személyi feltételek adottak, hogy Sal­gótarján észak-magyarorszá­gi folklórcentrummá váljon. Jó lenne, ha ez a gyakor­latban is realizálódhatnak Nem Mlinár Pálon múlik! t. a NÓGRÁD — 1981. január 1., csütörtök J

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom