Nógrád. 1981. január (37. évfolyam. 1-26. szám)

1981-01-09 / 7. szám

Száz éve alapították Az ipar technikai fejlődésé­nek széles körű kibontakozá­sa a XIX. század utolsó évti­zedeiben indult meg. Az álla­mi ipartámogatással, a külföl­di tőke megélénkülő és az ipar felé forduló alapítási te­vékenységével magyarázható a 80-as évek elején kibontakozó új konjunktúrahullám, mely­nek eredményei a külföldi ipari alapítások voltak. 1881- ben az osztrák pénzintézetek befektetései során néhány ré­gi, kicsiny vas- és szénbánya­vállalat egyesítésére és fúzi­ók során kialakuló vállalatok megalapítására került sor. Nógrád megyében ennek egyik eredménye a Rimamu­rányi—Salgótarjáni Vasmű Rt, és az Északmagyarországi Egyesített Kőszénbánya és Iparvállalat Rt. megalapítása volt. A Rimamurányi—Salgótar­jáni Vasmű Rt. több más, ere­detükben a múlt század ele­jéig visszavezethető vasipari vállalkozásoknak ismételt egyesüléséből keletkezett. A Murányi Unió (1808) és a Ri­mái Coalitió (1810) egyesülé­sébe olvad be, a Gömöri Vas­művelő Egyesület (1845), és Rimabrézón 1852. augusztus 13-án keltezett szerződés értelmében megalakult a Ri- mamurányvölgyi Vasmű Egyesület. Ez a három Gömör megyei egyesület fúziója 1881- ben bekövetkezett feloszlásu­kig tartott. 1861-ben a politikai viszo­nyokban bekövetkezett válto­zás éreztette hatását a gazda­sági életben is. A gömöri nyersvastermelők számítván a vasipar várható fellendülésé­re, a kedvező viszonyokat ki­használva tervbe vették egy vasfinomító gyár építését a Nógrád megyei barnaszén­medencében, az akkor terve­zett ipoly-sajó-völgyi (Fülek —Losonc érintésével), illetve pest-salgótarján-losonci va- vasútvonal mentén fekvő al­kalmas helyen. A tervek nyilvánosságra ke­rülésekor a rimamurányi tár­sulat érdeklődni kezdett a nógrádi vasipar előfeltételei­ről, de a viszonyok tanulmá­nyozása után a gyár létesíté­sének nem tulajdonítottak jelentőséget, bár ismertté vált előttük, hogy a nógrádi bar­naszén központját Nagy-Kür­tös és Salgótarján képezi. Sze­rintük azonban Salgótarján ’„... kopárságával a Sahara pusztáival vetekedik, nem képes táplálni a gyár munká­ra testileg tehetetlen, kevés marhával bíró palóczokat”, s mivel ide munka- és fuvaros­erőt kellene telepíteni, a gyár­alapítási ötletet elvetették. A gömöri nyersvastermelők (kohó- és hámortulajdonosok), a nógrádi földbirtokosok és pesti nagykereskedők (Angol —Magyar Bank) 1868. augusz­tus 22-én Pesten — vállalva a kockázatot is — megalapították a „Salgó-Tarjáni vasfinomító társulat”-ot 1 200 000 forintos alaptőkével. A gyártelep sorsát két té­nyező döntötte el: a barna­szén és az 1867 nyarában megindult vasúti közlekedés Pest felé. A harmadik ténye­ző: a víz figyelmen kívül ha-' gyása, későbbiekben sok gon­dot okozott a termelésben. A társulat céljáról érdemes idézni az alapszabály 1 §-át: „A salgó-tarjáni vasfinomító társulat célja — a nyersvas- nak egy nagyobbszerű vas­gyár felállítása útján (nógrá­di) kőszénnel való finomítá­sa, és mindennemű rúdvas, géprészek, tengelyek, lemezek stb. előállítása által a honi vasipart előmozdítani s a kül­földbeli versenyzésre képessé tenni.” A társulat pecsétjének a mondabeli Vulkán ábrázolá­sát választották. A Rimamurányi társulat az új gyár versenyének kívánta elejét venni, amikor felaján­lotta az alapítás után az egye­sülést, amit Salgótarján visz- szautasított. 1870-ben a salgó­tarjáni vasfinomító küzdött pénzügyi nehézséggel, és már maga lépett elő a társulattal való egyesülés eszményével, amit természetesen vissza­utasítottak. Az alapító tagok egyike, gróf Andrássy Manó kapcsolatai révén az Angol— Magyar Bank és a bécsi Wechsler Bank segítségével mégis alaptőke emelésére ke­rült sor. A bécsi bank 1873- ban tett kísérletet arra, hogy az egyesülést létrehozza a ké- társulat között, de az 1873-as pénzügyi válságba belebuktak. A válságból a Wiener Bank­verein vette át a tönkrement bankok részvényeit, s ezzel az osztrák banktőke érdekeltsége lett a salgótarjáni vasfinomító. A salgótarjáni vasfinomító és a rimamurány-völgyi vasmű vezetősége mint láttuk, több alkalommal közeledett egy­máshoz egyesülési szándékkal, s mivel a salgótarjániak nem rendelkeztek saját vasércbá­nyával, a rimamurányiak technikai fejlődésükhöz pedig elegendő tőkével, végül elfo­gadták a bécsi Bankverein ajánlatát: és 1881. március 21- én Észak-Magyarország két ■legnagyobb vasipari társula­tából létrejött a Rimamurányi —Salgótarjáni Vasmű Rt. Az egyesülés egy nagyszabású új­jászervezésnek is kiindulási pontját képezte, s így az új társulat életképességének és fejlődésének alapját a gyárte­lepek gyökeres újjászervezé­sével és termelőképességének fokozásával kívánták elérni. Az új vállalat bányaüzemei­nek, gyárainak (Salgótarján, Özd, Borsodnádasd, Nyustya- Likér, Rőce) és erdőbirtokai­nak műszaki és adminisztra­tív vezetése — hansúlyozva a gyár jelentőségét, mivel az országban először 1872-ben itt alkalmazták a Siemens-féle regeneratív széngáztüzelést, és itt honosította meg a vilá­gon először Borbély Lajos a kavarókemencék széngáztü­zelésű regeneratív fűtését — a Salgótarjánban székelő mű­szaki vezérigazgatóság kezé­ben összpontosult 1900-ig. Sz. F. Könyvek megmentése A könyvtárak és levéltárak anyagát sokszor fenyegetik kü­lönféle rovarkártevők, de a használat és az idő vasfoga is „őrli”. A híres alexandriai könyvtárban — időszámítá­sunk elején — a szakemberek serege javítgatta a megrongá­lódott papiruszokat, szaksze­rűen átmásolva és megment­ve az elhalványodott szövege­ket. A középkorban már sza­bályzat írta elő a nagyobb könyvtárak állományának biz­tonságos megóvását. Az utóbbi évtizedekben új tudományág fejlődött ki a „könyvhigiénia” komplex mű­velésére. A levél- és könyv- Képünkön: könyvrestauráló laboratórium a bolgár nemzeti tárak „orvosai” biológiai, ké- könyvtárban. miai és fizikai laboratóriu- « mokban, könyvkórtani műze- umban. filmtárban és restau­rálóműhelyben végzik munká­jukat. Vizsgálódásuk kitér jed a papiruszról kezdve A romlást, pusztulást elő- nészgombák, baktériumok stb., idézhetik belső okok: a min- sőt maga az ember is, «ki den anyagot fenyegető előre- „keze nyomát” szintén ott ^_______ _______ _ gedés, a minőségtől függően hagyja az iratokon és a köny­pergamenek, a régi merített lassúbb vagy gyorsabb helyi veken. Végül pusztíthat itt papírok és a mai újságpapí- ®s fizikai pusztulás, és elő- is a szerencsétlenség: a hábo- rok anyagára éppúgy, mint a idézhetik külső hatások: a rú, a tűz, a földrengés avagy kötésbőrök, ragasztók, tinták, túlságosan nedves, vagy túl- az árvíz. A baj azonban sok­festékek. díszítőelemek szám- ságosan száraz levegő, a gya- szór nem jár egyedül, mert tálán változatának pontos kori hőváltozás, az erős nap- például könyvtártűz idején anyagismeretére. Feltárják és fény> a levegőnek poros, vagy csak alig megpörkölődött, de tudományosan értékelik az ^tös szennyeződése és egyéb az oltás közben teljesen át- . . . „ környezeti hatások. De okoz- nedvesedett bort, pergament ezek épségét veszélyeztető bel- hatnak kárt. biológiai ténye- és papírt, hamarosan ellepik ső és külső tényezőket. zők: rágcsálók, rovarok, pe- a különféle penészgombák ________________________________ spórái, baktériumok, és ez ’ . . . I esetben még a tűzkárt minősí­4 NÓGRÁD - 1931. január 9., péntek j tik a legkevésbé súlyosnak. Megismételhetetlen játék (Portré Horváth Ádám főrendezőről) Horváth Ádám főrendező egyike a hazai televíziózás legismertebb, legtöbbet fog­lalkoztatott és a legkülönbö­zőbb műfajokban jelentkező alkotóinak. — Valójában mezőgazdasági szakembernek készültem, — mondja Horváth Ádám. — Gyermekkoromban ugyanis sokat vendégeskedtem Erdei Ferencéknél, a híres tudós családjánál, nagyapám Sár- közy György író és költő ba­ráti kapcsolata révén, és így szerettem bele a mező- gazdaságba. De mivel más­fél év után kidobtak az Ag­rártudományi Egyetemről, (hogy miért, hagyjuk inkább), mindenesetre ezt a pályát nem folytattam. Érdeklődésem a zene felé fordult. Közben, míg eljutottam a televízióhoz, voltam tisztviselő, fizikai munkás, majd a Honvéd Mű­vészegyüttesnél kötöttem ki kórusénekesként. — S hogy került a televí­zióhoz? — Véletlenül. Szóltak, hogy zenében járatos embereket ke­resnek. .. Asszisztensként kezdtem, s hat hónap után kineveztek rendezőnek, s csak azután végeztem el a szín- művészeti főiskolát. Indulás­kor szerencsém volt, a ki­tűnő Apáthy Imre rendező mellé kerültem, jó iskola volt. Majd később Londonban a BBC-nél magas színvonalú elméleti kurzuson vettem részt. Igyekeztem az ott ta­nultakból valamit megvalósí­tani. — Mi érdekli leginkább a televíziós műfajok közül? — Minden! A kollégáim ál­talában egy műfajra profilí- rozódtak, én állandóan kör­bejárok a különböző műfa­jok között. Így nemrég fe­jeztem be a hatrészes Petőfi tv-játéksorozat forgatását, rögtön utána elkezdtem a Bartók Concerto készítését. Rövidesen balettműsort for­gatok Seregi Lászlóval, aztán egy Kálmán György-portré elkészítésére kerül sor. Nincs testhez közelálló műfajom. Mire elkészülök valamivel, Horváth Ádám, a rendező. már elegem is van belőle. Minden tv-műfaj érdekel. Az előadás is. A tv-publiciszti- kát meg különösen kedvelem. — Elégedett a rendező sa­ját munkáival? — Sohasem vagyok elége­dett. De ez elsősorban önma­gámmal való elégedetlenség. Néhány munkát azért válla­lok, így A gépírókat, Bartók Fábólfaragott királyfiját, vagy a Zenélő órák ötven adását. Ezekkel elégedett lehetek, úgy vélem, egy részét jelentik ma már a hazai televíziózás törté­netének. — A rendező egyénisége mennyire tükröződik a műso­rokban? — Az önmegvalósítás gon­dolatával vitáznék. Én inkább interpretátor vagyok. Hol karmesternek, hol meg zene­szerzőnek érzem magam, attól függően melyik a fontosabb. — Nemcsak rendezője, de osztályvezetője is volt a tele­víziónak. — Igen, kitaláltam egy osz­tályt, a szórakoztatás előse­gítésére, de egy idő után az volt az érzésem, hogy át kell adnom szakavatottabb dra­maturgiai vezetőnek. Bár ez a munkám nem vont el a ren­dezéstől. — A televíziózás idegmunka. — Kezdetben valóban gyak­ran robbantam, kiadtam a mérgem, de bizonyos eredmé­nyek elérése után változtat­tam ezen. De a szigorúság maradt.. Igyekszem jó köz­érzettel dolgozni és ezt min­dig csapatmunkában kell el­érnem. — Itt is rendezői diktatúra érvényesül ? — Valóban szigorú, dikta­tórikus rendező vagyok, de elutasítom az okvetlenül ce- zaromániás viselkedést. — Mitől lesz jó a jó tévé­rendező? — A televíziós technika csak alap, -eszköz, amit bár­melyik mérnök jobban ismer nálunk. Műveltség, kultúra és politikai ismeretek is kelle­nek mindehhez. A televízió­zást meg lehet szeretni. Én jobban szeretem csinálni, mint nézni a kész műveket. Még akkor is, ha az ember rosz- szat alkot. Ez ugyanis olyan játék, ami megismételhetet­len. — S milyen játékok van­nak még a főrendező tervei között ? — Szeretném megvalósítani és rendezni a televízió saját színházát. A vígjáték ugyanis nálunk is hiánycikk. Ha meg­valósul — a tervek szerint hamarosan — a színházunk, évenként tíz vígjátékot tálal­hatunk szombat estéken a né­zőknek. — A rendezés mellett mivel foglalkozik még a rendező? A magánélete? — Magánéletem? A felesé­gem színésznő, a gyerekeim már felnőttek... Naponta sportolok, teniszezem. És ott van még a zene, a színház a kikapcsolódásra. Tévérende­zést tanítok a Színház- és Filmművészeti Főiskolán, na­gyon szeretek a fiatalok kö­zött lenni, köztük én is újra növendék vagyok. sz. b. Szocialista szobrászat — Szombathelyen (1919-1945) A felújított szombathelyi Savaria Múzeum országos fi­gyelmet keltő képzőművészeti kiállítással szolgált a közön­ségnek. Amint arról a televí­zió beszámolójából is értesül­tünk, átadott helyiségében Szocialista szobrászat 1919— 1945 címmel nyitottak kiállí­tást decemberben. Ez a tárlat jelenleg is látogatható, márci­usig tart nyitva. A rendezé­sért, a szobrok, dombormű­vek, érmek és plakettek dísz­terem hangulatához illő elhe­lyezéséért Várkonyi Györgyöt illeti dicséret. A kiállítás jó összefogását adja a szocialista szobrászat körébe vonható alkotók és al­kotásaik felvonultatásának. Inpozáns szemle jött így lét­re. Tanulságai a mának is időszerűek, a haladás számá­ra elkötelezett művek iránti igényt mi sem bizonyítja job­ban, mint a kiállítás folya­matos látogatottsága. Érthető az érdeklődés, hi­szen a tárlat valóban sok­irányú és összetett tájékozó­dást tesz lehetővé. A szobrok, domborművek alkotói között Beck ö. Fülöp, Bokros Bir­man Dezső, Ferenczy Béni, Gádor István, Goldman György, Kocsis András, Lász­ló János, Medgyessy Ferenc, Mészáros László, Pátzay Pál, Szabó Iván, Borbereki Ko­vács Zoltán, Farkas Aladár, Kania István, Kerényi Jenő, Mikus Sándor, Szandai Sán­dor, Szőllősi Endre, Vilt Ti­bor szerepel. Az érmek és pla­kettek alkotói pedig Beck ö. Fülöp, Farkas Aladár, Feren- czv Béni, Mészáros László, Mikus Sándor, Szödy Szilárd, Cserepes István. A felsorolás csak jelzi azt a gazdagságot, amely a kiállí­tás látogatóit várja. Az itt látható alkotások sora nehéz küzdelmek közepette jött létre, alkotóik egy része a munkás- mozgalom aktív résztvevője­ként tevékenyekedett szob­rászként is. A mozgalmat tá­mogató, az eszméért harcoló művészet — közte a szobrá­szat — hazánkban is vissza­nyúlik a mozgalom kezdetei­hez. Jellemzői közé tartozik az elnyomott osztályok irán­ti elkötelezettség, a szociális érzékenység, illetve a realisz­tikus megfogalmazás, a köz- érthetőségre való állhatatos törekvés. A művészek a szol­gálatot tekintették elsősor­ban kötelességüknek, ennek jegyében dolgoztak. A műfajok jellegéből adó­dott, hogy a szobrászatban 1919 előtt viszonylag gyérebb a jelentkezés, bár a haladás iránti törekvés a magyar szob­rászatban a század elejétől érzékelhető, hogy csak a ki­állításon is szereplő Beck ö. Fülöpre, vagy Medgyessy Fe- rencre utaljunk, többek kö­zött. A munkáshatalom 1919-ben vált először megrendelővé, ha­talmas energiákat szabadítva fel ezzel. Igen nagy mennyi­ségben készültek dekorációk, egyéb, a közvetlen propagan­dát szolgáló művek ebben az időben a szobrászok műter­meiben. Ezek azonban nem maradtak ránk. Beck ö. Fü­löp és Ferenczy Béni pénz­terve e korszak kiemelkedő produktumai közé tartozik. A későbbiekben a világhá­ború, a forradalmak, a fehér­terror és ellenforradalom ha­tott a szobrászatra, s alakítot­ta ki végső soron a szobrászat szocialista tendenciáit is. En­nek általános jellemzői közé tartozott, az adott korszaktól függően, az elszánt valóság­feltárás, az elnyomatás lelep­lezése, ugyanakkor a forra­dalmi változásokban való hit ébrentartása és élesztőse is. Mészáros László, Goldman György, Bokros Birman Dezső életművére gondolunk első­sorban, a sort természetesen hosszan- folytathatnánk. Nem feladatunk e helyen értéke­lésük — ezt a műtörténetírás elvégezte —, csupán azt je­gyezzük meg, hogy a kiállítá­son fő műyeiket is felvonul­tatták. Kontha Sándor írt a kiállí­tás katalógusába, rendkívül tömör tanulmányt, amelyben vázolja a szocialista szobrá­szat fejlődését 1919-től a fel- szabadulásig. A hazai művé­szet olyan vonulatáról van szó, amelyre építve a változó körülmények közepette is szé­les perspektíva nyílik. A ki­állítás jelentőségét, többi kö­zött. ez is növeli. T. E. Elza tud)a .. A tanárnő a rózsa és asze- szön, senkire sem néz rá. A rény ibolya szépsége közötti nyomában kullog egy sápadt, különbséget magyarázza a jelentéktelen teremtmény... gyerekeknek: A kis Elza jelentkezik és ezt — Képzeljetek el egy szép, mondja: elegáns hölgyet. Büszkén sé- — Én tudom, hogy ki az ■ tál az utcán, senkinek semkö- teremtmény. Ö a férj!

Next

/
Oldalképek
Tartalom