Nógrád. 1981. január (37. évfolyam. 1-26. szám)

1981-01-31 / 26. szám

Régi vásárlói igényt elégít ki Nógrádsipeken ,az elmúlt esztendőben átadott vegyesbolt, ahol bőséges választékkal, udvarias kiszolgálással járnak a vevők kedvébe. A korszerű üzlet havi forgalma — érthetően — olykor a 600 ezer forintot is meghaladja — kulcsár — Látogatás a balassagyarmati if/úsági és úttörőházban Ha végre kész a ház! Hát bizony már ideje volt. Tizenegy éven át egy felvo­nulási épületben, körülbelül kétszáz négyzetméternyi te­rületen, három helyiségben még száz gyerek sem fért el egyszerre az ifjúsági és úttö­rőházban. Most, a helyiségek egybenyitásával akár három­százan is szórakozhatnak az új intézményben, amely az el­múlt év októberétől fogadja • ifjú vendégeit. — Régi-régi vágyunk tel­jesült ezzel — mondta Ba­lassagyarmat város KISZ-bi- zottságán a titkár, Rampasek Péter —, most már „csak” az a teendő, hogy jó program­mal, vonzó műsorokkal sza­badidős-bázissá tegyük a há­zat a fiatalok számára. Táv­lati elképzelésünk között sze­repel, hogy a frisseség, vál­tozatosság, ötletesség érde­kében hetenként egy-egy alapszervezetnek, bizottság­nak „kiadjuk” a klubot, s ők gondoskodnak majd a prog­ram összeállításáról, lebonyo­lításáról. Noha még nem teljes és végleges a ház berendezése, felszerelése, mégis pazar lát­ványt nyújt, amint dr. Gulya Pálné igazgató és Szochol Ju­dit munkatárs kíséretében vé­gigjárjuk a helyiségeket. Kár­pitozott fotelek, ízléses, fá­ból készült székek, s mind­ezek hangulatos elrendezése. Így a még gyengélkedő fűtés ellenére is valamiféle meleg­ség árad az intézmény falai­ból. Már működik a „játék- barlang” is, állnak a flippe­rek, a billiárdasztalok —még csak kétforintos sem kell a működtetésükhöz! —, s aki­nek éppen sakkozni, vagytár- sasjátékozni van kedve, az is válogathat a bőséges le­hetőségek között Egyik-másik helyiségben még a Balassi gimnazistái ta­nulnak, lévén iskolájuk erre most alkalmatlan, de délután­ra már ezek a szobák is sza­baddá válnak, s birtokukba vehetik a szakkörök­— Az érdeklődési köröknek és igényeknek megfelelően sokféle szakkört indítottunk — említi dr- Gulya Pálné- — Az elmúlt nyáron a népmű­vészettel, a szövéssel-fonással ismerkedők részére rendez­tünk tábort, most ők adják a szakkör „magvát”. Aztán a sakkozók, népi táncosok, új­ságtudósítók, ifivezetők, ide­genvezetők, fafaragók szá­mára is nyújtunk lehetőséget tudásuk, ismeretük gyara­pítására. A ház fő tevékenységi köre négy csoportba sorolható: gondoskodik a vezetőképzés­ről, módszertani segítséget nyújt, szorgalmazza a szak­ágak munkáját és hozzájárul a szabad idő hasznos és kel­lemes eltöltéséhez. Mint Szarvas Zoltán, a technikai ügyek szakértője el­mondja: a berendezések a nálunk forgalomban levő leg­jobbak, s a filmvetítőtől az Akai magnóig szinte minden megtalálható. Alkalmanként a balassagyarmati Minerva együttes játszik, ilyenkor még az egybenyitott helyiségek is kicsiknek bizonyulnak. Szó van arról, hogy esetleg rend­szeresen, szombatonként táncos összejövetelek hely­színe legyen a ház. Az egyik lényeges feladat a kisdobosok, úttörővezetők képzése, s a város úttörőcsa­patainak segítése, a különfé­le módszertani eszközökkel. Az e célt szolgáló vitakörök témái változatosak, csak né­hány kiragadott cím illusztrá­lásként: „A műveltségről, A kisdobos- és úttörő-összejöve­teleken az életkornak meg- felel-e a játékosság és a ro­mantika?, A KISZ-életre va­ló felkészülés, A tehetségér­telmezés, s a tehetséggondo­zás. .. ” A város szívében találha­tó ifjúsági és úttörőházban Fáradtságjelző műszer A bécsi közlekedési bizton­sági felügyelőség olyan ké­szüléket próbált ki, amely- lyel pillanatok alatt megál­lapítható, nem túlságosan fá­radt-e . egy autóvezető. A készülék a vizsgált sze­mélynek bizonyos ütemben villogó fehér fényt mutat, s neki addig kell egy kis ke­reket forgatnia, amíg a fény­jelet állandó fénypontnak látja. Azt a pillanatot, ami­kor a kísérleti személy egyet­len fehér pontot lát, a készü­lék feljegyzi, valamint azt is, hogy akkor milyen időközök­ben villant fel a fény. A kiértékelés azon alap­szik, hogy a kipihent ember szaporább fényfelvillanáso­kat lát külön fényként, mint a fáradt. Vagyis ez utóbbi a viszonylag ritkán felvillanó fényeket is egyetlen fehér foltként látja. már az eltelt néhány hónap alatt sok ezren megfordultak, a balassagyarmatiak hamar magukénak érezték az in­tézményt. Gyakorta jönnek látogatók — hivatalosak és nem hivatalosak —, s ahogy az intézmény vezetője mond­ja, mindenkitől kapnak taná­csokat, segítségeket, ígérete­ket. Egyszóval, közös ügynek tekintik a gyermekművelődés e fellegvárának boldogulását. S ezen kezdeti jelek minden­képpen biztatóak, várjuk hát a folytatást! (ti) Soromra várok a csécsei au­tóbuszmegállóban. Szabad­napján Ecsegen és Pásztón járt dolgait intézni Banos Fe- rencné, s a déli járattal érke­ző fiatalasszonyt többen meg­állítják, meg a főnöke is be­szólítja a vegyesboltba. Ami­kor aztán sor kerülhet a ri­porterre is, azt mondja mun­kahelyéről Csécse régi „nép­frontosa”: — Ha a közéleti munkám­ról kell szólnom, mindenek­előtt annyit: szerencsés helyen dolgozom. A vegyesboltban csaknem mindenki megfor­dul, ez pedig kiváló alkalom a kapcsolatteremtésre. Szó es­het itt minden, a falu életét érintő ügyről; a kiszolgálás közben akár társadalmi mun­kát is lehet szervezni. * Mindez természetesen „nyűg­gel jár”. A megállapításhoz azonban Banos Ferencné gyorsan hozzáteszi: — Azért szívesen vállalja az ember. Elvégre, itt dolgo­zik a faluban — a faluért. A negyvenegy éves boltve­zető-helyettes és közéleti mun­kás számos társával együtt nem hiába fáradozik. Áldozat- vállalásuknak szemmel látha­tó bizonyítéka Csécsén a so­kat emlegetett öregek napközi otthona, a temetőkerítés, az orvosi rendelőhöz épített víz­vezeték, de segítséget kért a tanács a sportöltöző megvaló­sításához is. Hosszasan beszél­gettünk még a változás jelei­ről, amikor Banos Ferencné egyszer csak azt mondja: — Ami a faluban épül és szépül, ahhoz valamilyen for­mában — kezdeményezéssel, szervezéssel — minden eset­ben köze van a népfrontnak. Valamikor utcafelelősöket je­Sok oldalról táplálkozzék a fiatalok tudása Interjú Juhász Andrással, a KISZ központi Bizottságának titkárával Két okból is rendkívüli je­lentőséggel bírt a fiatal köz­gazdászok Salgótarjánban megrendezett országos ta­nácskozása. Értékét minde­nekelőtt aktualitása adta meg: a fiatal gazdasági szakembe­rek a VI. ötéves terv kezdetén és az éves vállalati tervek ké­szítésének idején kaptak tel­jes körű és orientáló tájékoz­tatást a teendőkről. Másrészt olyan neves szaktekintélyek nyújtották ezt, akik nemcsak hazánkban, hanem nemzetközi méretekben is igen rangos helyet szereztek a közgazdasá­gi tudományokban. — Nemcsak a gazdálkodó szervezetek, hanem az ifjúsági mozgalom is joggal számít a fiatal közgazdászok szellemi energiájának hasznosítására. Az ifjúsági szövetség velük szemben támasztott igényeit Juhász András, a KISZ Köz­ponti Bizottságának titkára fo­galmazta meg a salgótarjáni találkozón. A tanácskozás végeztével rövid beszélgetésre kértük a kb-titkárt. — Elhangzott a bevezető előadásban, de a szünetek­ben folytatott beszélgetések­nek is témája volt, hogy Magyarország ma a közgaz­dászok világa. Szerepük, je­lentőségük jól érzékelhető felerősödése hovatovább sérti a műszaki szakembe­rek önérzetét. Véleménye szerint valóban élő problé­ma ez? — Jómagam mérnök vagyok, de úgy vélem, nem ez az egyetlen oka annak, hogy nem a pozícióharc oldaláról köze­lítem meg a kérdést. Minden jó szakember fontosnak tartja a saját dolgát, ebben semmi kivetnivaló nincs, sőt éppen ez az önbecsülés a tettrekész, újítások iránt fogékony ma­gatartás egyik táptalaja. Az azonban cáfolhatatlan tény, hogy g műszaki gondolkodás önmagában, a közgazdasági környezetbe való beágyazás nélkül hamis eredményeket hozhat. Minden műszaki szak­embertől elvárható naoiairk- ban, hogy legalább „fertőződ­jék meg” a közgazdászszem­lélettel — ne csak műszaki pa­raméterekben. hanem forint­ban is gondolkodjék. Nemcsak mérnököket, hanem pedagógu­sokat, orvosokat is ismerek szép számmal, akik igen élénk érdeklődést tanúsítanak a közgazdasági kérdések iránt. Ebből a szempontból valóban közgazdászország a miénk. A sok oldalról táplált tudás azonban oda-vissza érvénye­sülő követelmény, ugyanígy vonatkozik a gazdasági szak­emberekre is. Kimondottan közgazdasági szakterületeken sem szabad leragadni az osz­tásnál, szorzásnál — ez szak­mai vakságot jelez, s a mű­szaki értékek, a minőség ro­vására mehet. A mostani ta­nácskozás után sem helyes tehát közgazdászgyőzelemről beszélni. Arról van szó mind­össze, hogy a politika és a gazdaság összhangja a koráb­binál látványosabban, érzékle­tesebben valósul meg. — A fiatal értelmiségiek, köztük a közgazdászok ér­dekvédelméről. többek kö­zött lakáshoz jutásuk meg­könnyítéséről is szólt elő­adásában. Mit tesz az ifjúsá­gi mozgalom az elkövetkező években azért, hogy a fiatal közgazdászok rövidebb vá­' rakozási idő után, viszony­lag kevesebb gonddal költ- tözhessének be első ottho­nukba? — Mindenekelőtt le kell szögeznem, hogy az ifjúsági mozgalom nem vállalhatja át a lakásépítést, a fiatalok ott­honteremtését politikai esz­közökkel kell segítenie. Az el­múlt esztendőben igen komoly leltárt csináltunk az eddigi eredményekről, lajstromra vettük, rangsoroltuk ebbéli le­hetőségeinket. A lakásgazdál­kodás színvonalának emelésé­re tett javaslatainkkal, az egyes rétegeknek legjobban megfelelő (saját erős építkezés, tetőtér-beépítés stb.) megoldá­sok kimunkálásával lényegé­ben belső tartalékaink feltá­rását végeztük el. Kezdemé­nyezésünkre az OTP felemel­te . az ifjúsági takarékbetét után lakásvásárlásra járó köl­csönt. Mindezek alapján aján­lásokat adunk a megyéknek, s nem egyből máris kezde­ményezésekről kaptunk hírt. Szerepünk tehát a lakáshoz jutás megkönnyítésében a le­hetőségek megragadásában, propagálásában, a fiatalok esé­lyeinek növelésében van. — Az emberi tényező ér­tékét, a szellemi energia kamatoztatását a KISZ-KB fiatalokhoz szóló kongresz­szusi levele is hangsúlyozzá. Milyen megújulási lehető­séget lát az Alkotó ifjúság pályázat és a Fiatal Műsza­kiak és Közgazdászok Ta­nácsai előtt? — A VI. ötéves terv kimun­kálása után rendelkezésünkre állnak azok a konkrét progra­mok, amelyek szolgálatára a szellemi tartalékokat mozgó­sítjuk. Központi összefogást, jól szervezett menedzselést igényel e feladat, s erre mind­eddig külön szervezetre nem támaszkodhattunk. Pedig, ha csak az Alkotó ifjúság pályá­zatot tekintjük is, évi 40 ezer pályamunkát dolgoznak ki a fiatal szakemberek. A hatal­mas tömegben megjelenő rzal- lemi kincs gondozására hoz­tuk létre az Alkotó ifjúság egyesülést, egy kis létszámú, rugalmas felállású üzemet, mely szakmai szűrőn engedi át a pályamunkákat. Afféle sajátos aranymosás folyik itt; évente több száz olyan mun­kát emelnek ki, amely orszá­gos bevezetésre is érdemes. Tárgyalnak üzemekkel, válla­latokkal a hasznosítás ügyé­ben, iparkodnak a meghono­sítás feltételeit megtalálni. Propagálják azokat a pálya­munkákat is, melyek kevésbé átfogóak ugyan, de olyan öt­letet kínál fel benne a fiatal szakember, mely után bizo­nyára két kézzel kapnak vala­melyik gazdálkodó szervezet­nél — csak tudni kell, melyik az. Ami pedig az FMKT-kat illeti: jelenleg csaknem 700 ilyen alkotóműhely működik országszerte. Más kérdés, hogy nem minden vállalatnál ismerte még fel a gazdasági vezetés, hogy meglevő, élő szervezeti kerete ez a kapun belüli tartalékok kiaknázásá­nak. A mi dolgunk az, hogy összefogjuk az FMKT-k mun­káját, ajánljunk számukra iz­galmas feladatokat az országos programokból. Az Alkotó if­júság egyesülés az itt születő pályázatok elbírálására is vál­lalkozik. Nem szabad lemon­dani a szellemi tőke értéke­sítéséről a kisebb üzemekben sem, ahol nem működik FMKT. Ezeken a helyeken az ifjúsági mozgalom vállaljon transzmissziós szerepet, váljon az ötletek serkentésének, a cselekvési készség fel oetzsdRé­sének mozgató motorjává. Szendi Márta Kongresszusi küldött Csecséről „Szerencsés helyen dolgozom..." löltünk ki, akik a fend meg­teremtését, a szépítést szorgal­mazták, ma pedig már nincs is szükség utcafelelősökre. A csécsei embernek is vérévé vált, hogy gondozza környeze­tét, „felelős” nélkül is teszik a dolgukat. Csécse társközség... — kez­dem a mondatot, B'anos Fe­rencné pedig kapásból foly­tatja. Azzal, amire magam is gondolok: — A mi népfrontbigottsá- gunknak ez számos pluszfel­adatot is jelent: a falu gond­jait, vágyainkat és tervein­ket továbbítani kell az ecsegi közös tanácshoz. Segíti ezt a törekvést az is, hogy a ta­nácstagokkal nagyon jő a kapcsolatunk. Közösen készít­jük elő a tanácstagi beszámo­lókat, mint ahogy együtt igyekszünk megvalósítani az ott elhangzó javaslatokat is. Korántsem véletlenül, a csé­csei presszóban zajlik ez a beszélgetés, s itt szól közbe Forró Ferencné. Nem üzletve­zetői, hanem népfrontbizottsá­gi elnök minőségében: — A társközség népfront- munkája és a közös tanács kapcsolatáról más is sokat mond. Eljön hpzzánk Madlena Jóska, a tanácselnökünk, kiké­ri a véleményünket. így van ez rendjén, rangot és megbecsülést adnak a rendszeres és tartalmas kap­csolattal az állami vezetők a legszélesebb tömegmozgalom­nak. De ezúttal inkább arról essék szó, miért szentelik sza­bad idejük jelentős részét a közösségi munkának a nép­front aktivistái. A népfrontbi­zottság tagja, Banos Ferencné szerint: — Nem a „köszönömért”, konkrétan ez ritkán is hang­zik el. Az emberek természe­tesnek veszik munkánkat, s ez így is helyes. Az elismerést akkor kapjuk meg, amikor ilyen vagy olyan megvalósult tervet dicsérnek, a népfront­nak is köszönhető változások­ról szólnak elismerően. * E közvetett elismerés kivívá­sára számos lehetőség kínál­kozik még Csécsén. Banos Fe­rencné Jelidéz néhányat azok­ból a feladatokból is, amelyek megvalósításához pénz és kö­zösségi összefogás egyaránt szükséges: — Nagyon időszerű a bolt korszerűsítése, s ezáltal a ke­reskedelmi ellátás javítása. Szükség volna a jobb ivóvízre is, a csecsemők például egyet­len kútból fogyaszthatnak vi­zet. De sorolhatnám a továb­bi' járdásítást, az utak korsze­rűsítését is. Távirati stílusú, tárgyilagos ízelítő ez a teendőkből. S aki egy kissé felidézte a holnapot, az számos tennivalója mellé még egy fontos megbízatást kapott: a népfront megyei küldöttértekezlete küldöttnek választotta a mozgalom VII. kongresszusára. Nem tudom megállni, hogy ne éljek az ilyenkor szokásos — meglehe­tősen gonoszkodó — közliely- lyel: miről beszélne, ha... Ba­nos Ferencné habozás nélkül, a világ legtermészetesebb hangján felel: — Arról, ami itt történik a faluban, a faluért. Meg mind­arról, ami még kellené, hogy jobb legyen a községnek. Az utóbbiról talán kissé alaposab­ban, mert az a fontosabb. Lám, miért várunk nagy szavakat akkor is, amikor az egyszerű beszéd mindent meg­mond. * Hosszú *deje beszélgetünk már, amikor Banos Ferencné- ből kiszalad egy sóhaj: „Zsu­zsa vajon túl van-e már a nehezén?” S íme a magyará­zat: — A lányom elsőéves a kecskeméti óvónőképző inté­zetben, ma van a legnehezebb vizsgája. Érte izgulok... Mindez pedig adja a követ­kező kérdést. A kongresszusi küldöttnek választott csécsei népfrpntaktivista tagja a nép­front megyei bizottságának, tisztséget visel az Ecseg és vi­déke Takarékszövetkezetnél is. A többféle megbízatáshoz, a hatványozott igénybevétel­hez mit szól a család? — A szüleimmel élünk, ez pedig nagyon nagy könnyebb­séget jelent. Egyébként is az a véleményem: minden sikeres közéleti munkának részese a család. Azzal is, hogy átvál­lalják az otthoni teendők egy részét. ­(k. g.) 31., szombat NÓGRÁD - 1981. január

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom