Nógrád. 1981. január (37. évfolyam. 1-26. szám)
1981-01-27 / 22. szám
Gyakorlaton A pásztói Mikszáth Kálmán Gimnázium és Postaforgalmi Szakközépiskolában a gimnazisták az elméleti oktatás mellett heti két alkalommal fakultáció keretében gyakorlati képzésen is részt vesznek. Fényképezőgépünkkel egy-egy foglalkozásra pillantottunk be. A laborosok Herczegné Varga Ilona tanárnő vezetésével kémiai anyagvizsgálatot végeznek. Az üvegházban a dísznövénytermesztés alapjaival ismerkedik Csoór Csilla, Oravecz Zsuzsa, Kelemen László és Fiilő Erika. Az érettségi mellé alapfokú könyvtárosi képesítést szerezhetnek a könyvtárgyakorlaton résztvevő tanulók, köztük Nagy Agnes és Csákvári Gabriella. (Bábel László felvételei! Újító kedv a Televíziónál Kísérletek az iskolában Világszerte mindenütt keresik az újat, a képzés és a nevelés legcélravezetőbb útjait a pedagógiában, mivel a világ a tudományos-technikai forradalom következtében gyorsan változik, és az új, a megnövekedett társadalmi igényekkel az iskolának is lépést kell tartania. A Televízió utóbbi heteinek, hónapjainak munkáját — minden rendszeres tévénéző észrevehette már — dicséretes újitókedv, pezsgő szellem, kezdeményezés jellemzi. A megszűnt Nézőpont helyébe lépett a kezdetekben viták, egyetértő helyeslések és szenvedélyes elutasítások kereszttüzében készített Stúdió ’80, majd ’81; az új esztendőben formailag, tartalmilag felfrissült a Hét című televíziós hetilap. Ügy tapasztaljuk: mindkét műsornak használt az újítás. A „Stúdió” sokszínűbb, oldottabb, mint elődje, vagyis tévészerűbb, ám időnként nem annyira mély, elgondolkodtató. A Hétnek egyértelműen hasznára vált. hogy a készítők újra végiggondolták szerkesztését, megjelenését a képernyőn. Hajdú János főszerkesztővel nagyot nyert a műsor: Hajdú tájékozott intelligens, higgadt, megnyerő és meggyőző műsorvezető, okosság és elegancia sugárzik róla — nem csodálkoznék, ha stílusa követőkre találna. A múlt héten különösen sok új sorozattal rukkolt elő a Televízió. Talán nem is sikerül mindet egybegyűjteni, a legreménykeltőbbeket azonban mindenképpen: nevezetesen a keddi Téli falusi estéket a 2. műsorból, pénteken az Ablak és a Randevú című programot, szombaton a filmkoktélt, vasárnap a Kalendáriumot. Mindegyik — a filmkoktél kivételével — a mai magyar valóságból táplálkozik, az élet különböző területeit igyekszik érdekesen, vonzóan, problémalátón megmutatni. Ilyképpen talán nem oktalan megkockáztatnom, hogy bennük — és egyszersmind az újításokban — a XII. pártkongresszus határozatainak adaptációs törekvéseit látom. Egyelőre azonban, bár nem szándékom az értékeket összemosó általánosítás, jobbára az igyekezetét érzékeli az ember, a jóra irányuló, a jó értelmű erőfeszítést, mely nem mindig áll arányban a teljesítménnyel, a végső eredménnyel. Hogy pontosan mire gondolok, azt Szegvári Katalin Randevú című műsorával illusztrálhatom a legkézenfekvőbben. Szegvári ígéretes riporter. mesterétől, Vitray Tamástól szinte mindent megtanult, ami szükséges ahhoz, hogy jelentékeny tévésszemélyiséggé váljon — például tud háttérben maradni. Ami viszont hiányzik még belőle, hogy jelentékeny tévésszemé- kesnek lennie, érdekeset kérdeznie, a kelleténél jobban kiengedi a kezéből a beszélgetés fonalát. Így az egyórás műsoridő soknak tűnik, ennek következtében nem egyszer percekig unalmas A „Szombat esti filmkok- tél” szó szerint az, amit a cím ígér. A Tv-híradó megtöri egységes testét, anélkül, hogy zavarna. Ez viszont arra enged következtetni, hogy a koktél nem állt össze egésszé, nincs egységes íze, A szerkesztés kétségtelenül csupán arra törekedett, hogy minden korú közönségréteg találjon a koktélban valami neki valót. A gyerekek aztán megtalálhatták a felnőtteket is szórakoztató Frédi és Béni-sorozat egyik darabját, a krimikedvelők a szimpatikus Derrick felügyelő izgalommentes kalandját a felbujtó szépasszonuyal, a negyven éven aluliak Shirley Bassey szolidan látványos könnyűzenei műsorát, a komoly nézők Alfred Hitchcock Mentőcsónakját, a „komolytalanabbak” a fanyarságot sem nélkülöző, vidám francia Minikrónika Bosszúságok című összeállítását. A filmkoktélban egybefűző gondolati szálat nem sikerült felfedeznem, s ha már a bírálathoz jutottunk, elmondom: a szignálját hosszadalmasnak tartom, különösen annak állandó teljes megismétlődésében. A múlt heti programból egy produkció kiemelkedik a hazai és külföldi sokadalom- ból: Szász Péter Luxuseljárás című tévéfeldolgozása. Szász a nálunk mostanában mind népszerűbbé váló nyugatnémet Franz Xaver Kroetz Vadászat című drámájából készítette filmjét. Látszólag szürke, hétköznapi dologról van mindvégig szó: egykedvűen éli életét egy család, az egymás szeretetébe beleszürkült férj és feleség, meg az okos szeretetből alig részesült 13 éves kislány, aki olyan könnyen veszíti el szüzességét, mint az ismerkedést hajszoló nimfomániás a zsebkendőjét. Kroetz otthon van nálunk: a Felső-Ausztria című drámájából készített Gothár Péterül m három éve díjat nyert Veszprémben, a tévétalálkozón; a Meierék című drámáját pedig pár hete mutatták be a Budapesti Játékszínben. A 35 éves szerzőnek drámakötete is megjelent Magyar- országon. A Luxuseljárás világa, hősei jó ismerőseink, mintha a szomszédunkban laknának. így ábrázolja őket Szász Péter is. A dráma lassan, de biztosan és logikusan halad végkifejletéhez: a teherbe esett leány változatlan egykedvűséggel szerez puskát és veszi rá tizenéves szeretőjét, hogy öljék meg a szerelmük útjában álló apját. Eddig még semmi új nincs Kroetznél, de ő itt nem fejezi be a történetet. A bírósági folyosón látjuk a két fiatalt, akik arról beszélnek, hogy a gyerekük meghalt, életképtelen lett volna. íme, ennyi egy apa ára! Messzemenőkig igaza van a műsorújság (sz. e.)-jének, aki így ír: „Az újságok bűnügyi hírei jóval kevésbé nyugtalanítóak, mint Kroetz »hétköznapi« tudósításai”. Ehhez tehetjük hozzá: mert Kroetz nem egyszerűen csak írja az életet, hanem ábrázolja is. (sulyok) WYV Az interjú nem csak vallo- másos, hanem ismeretterjesztő műfaj is. A riporter megkérdez minisztert, járókelőt, kitüntetettet, bűnözőt, s kikerekedik (vagy nem) belőle állásfoglalás, vélemény egy adott helyzetről, vagy problémáról. Ismerve a magyar könyvkiadás gondjait, tervezési, Időzítési nehézségeit, bizonyára véletlen, hogy két interjúkötet is jelent meg a közelmúltban. Nádor Tamás jó öt-hat éve kezdte el kérdéssorozatát a Magyar Ifjúságban, s az interjúkat 33x10 címen adta közre könyvalakban. Tíz kérdést intézett magyar írókhoz, költőkhöz, melyeknek fő témája, eszmei vonulata az ifjúság és az irodalom volt. 33 kiemelkedő magyar alkotót kérdezett meg, s hogy kiket választott, azzal magáról ad szimpatikus, jó képet. Illyés, Déry, Örkény, Mándy Iván, Sánta, Kormos István, Juhász* Ferenc, Garai Gábor, Dobozy Imre, Csoóri, Bertha Bulcsu nem csak, mint toliforgatók tartoznak a magyar irodalom legelső - vonalába, hanem szellemi életünk, gondjaink legkiválóbb ismerői, s alakítói is. Sokan a kérdezettek közül lírai hangon emlékeznek gyerekkorukról, ifjúságukról, s nemcsak az idősebb nemzedék, ele a mai negyvenötven évesek is úgy látják, élménydúsabb, izgalmasabb, s tettekben gazdagabb volt ifjúságuk, mint a mai nemzedéké. Illyésnek, vagy Csoó- rinak, Dérynék, vagy Juhásznak egy életformától kellett elszakadnia, bátran újat kezdeményeznie, s önmagát megújítania- Érdekesek, s elgondolkodtatóak a példák is. Csoóri egy hetvenesztendős, beteg parasztembert említ, aki megrokkanva is elván- szorgott — a hatvanméteres utat két óra alatt megtéve — a fészerhez, hogy fát vágjon- Odahaza dolgozni tanítottak meg engem, reménykedés és bizakodás helyett — vallja a sok műfajú s mindig közösségben gondolkodó Csoóri Sándor- Megemlékeznek íróink soha nem feledhető tanáraikról is, akiknek szava- járásukra is emlékeznek ötven év múltán is. Válaszolni nehezebb című MRT—Minerva kiadvány a tv-ben hangzottakat, látottakat foglalja egybe. A megkérdezettek köre szinte azonos, mindössze nyolc olyan íróval találkozunk e kötetben, aki a Nádor-féle interjúkötetben nem szerepel. Ez utóbbiak között van: Nagy László, Weöres, Féja, Keresz- tury, Sőtér, Boldizsár Iván, Kardos László, Földeák János. Az írók a képernyőn alcímű kötet interjúkészítői: Dorogi Zsigmond, Mezei András, Németh G. Béla, Domokos Mátyás, Réz Pál, Kormos István — az írók legkiválóbb ismerői, s barátai. Az interjúk nem kötődnek valamilyen téma köré, a gondolati vezérfonalat az írói életútról szóló vallomás adja. A képernyőn látott írói portrék jelentős része élmény volt a nézőnek, de csupán egyszeri. Olvasva még egyszer magunkévá tehetjük Illyés gondolatait az anyanyelvről, Vas Istvánét a nemzedéki felelősségről, Nagy Lászlóét a népi kultúra megőrzésének fontosságáról. Az utóbbi évtizedben megnőtt az érdeklődés a vallás- történet iránt. Kirobbanó sikere volt 1975-ben Glasenapp Az Öt világvallás című könyvének, hasonlóképpen Rap- csányi rádióinterjú-sorozatá- nak, amely A biblia világa címen kötet alakban is megjelent. A vallástörténeti munkáiról jól ismert Gecse Gusztáv, a kiváló marxista tudós összefoglaló munkáját adta ki a Kossuth Kiadó a népszerű Universum Könyvtár sorozatban Vallástörténet címmel. Módszere nem . az, hogy kiragad egy-egy vallás- történeti korszakot, vagy politikai események kapcsán hirtelen érdekessé vált keleti vallást, hanem a vallás kialakulásától kezdve, annak egész fejlődéstörténetét adja új könyvében Gecse Gusztáv. Nem csak az ún. kinyilatkoztatott vallásokkal, hanem valóságos egyháztörténettel is foglalkozik a szerző. Az ókori vallások közül többkevesebbet még a téma iránt kevéssé érdeklődő is tud az ótestamentumi zsidó vallásról, vagy a görögök vallásairól, de Kína vallásairól (tao- izmus, konfucianizmus) már csak ködösen, Az iskolai tananyag átcsoportosítása következtében vajmi keveset tudnak középiskolásaink az egyes protestáns vallási irányzatokról, Zwingliről, az anabaptistákról, ■ vagy az unita- rizmusróh Gecse egészen a legutóbbi időkig foglalja ösz- sze a vallás történetét, könyvének utolsó fejezetében az 1962-ben megrendezett II. vatikáni zsinattal foglalkozik- Stílusa könnyen érthető, világos, különösebb előképzettséget nem kíván* Napjainkban a szocialista pedagógia is tantervi, módszerbeli, iskolaszerkezeti ref jc- mokat sürget. Társadalmi igény, hogy a nevelési gyakorlatot sürgősen meg kell szabadítani a visszahúzó, kölöncként ható örökségtől, mert az iskola csak így lehet alkalmas terepe a szocialista nevelésnek. Igen ám, de a reformok végrehajtásához nem elegendő az elméleti megalapozás és a pedagógusok egyetértése: a korszerű tananyagot, az új módszereket, szervezeti formákat az általánossá tétel előtt a gyakorlatban is ki kell próbálni: életképesek-e? Közvéleményünk évek óta némi gyanakvással, sőt fenntartással szemléli az iskolákban folyó pedagógiai kísérleteket. Az ellenérzés mögött egyrészt óvatos konzervativizmus, netán a palavesszős hagyományok megőrzésének szándéka rejlik, másrészt egyfajta tájékozatlanság. Nem kevesen élnek ugyanis abban a tévhitben, hogy a pedagógiai kísérletek laboratóriumi körülmények között folynak, holott minden egyes ilyesfajta kísérlet maga az eleven élet, teljes értékű nevelé- , si gyakorlat, melyben a pedagógus nagyfokú felelősségtudattal vesz részt, tehát nem egyszerű megfigyelő, mint egy laboráns. Attól sem kell tartani, hogy a kísérleti osztályokba járó diákok szellemi fejlődése megtorpan, és tudásuk kisebb lesz, mint a régi módon tanuló társaiké. Ennek éppen az ellenkezője az igaz: a kísérletben részt vevő gyerekek tarsolya mindig tömöttebb a többiekénél. Hogy miért? A kísérleteket minden alkalommal körültekintő szervezés előzi meg. Az irányító szakemberek nem feledkeznek meg a gyerekek érdekeiről, alaposan mérlegelik, hogy a résztvevőknek, nem jelent-e megrázkódtatást az új helyzet, például a továbbtanulás, a munkába állás. avagy a környezetükkel tartott kapcsolat szempontjából. A kísérletek nem zilálhatják szét az iskolák mindennapi életét, a gyerekek és a nevelők megszokott munkaritmusát, ugyanakkor nem vezethetnek az általános pedagógiai normák fölrúgásához, semmibe vevéséhez. a lógáshoz sem. Sok-sok példa igazolja, hogy a kísérleti osztályokban magasabbak a követelmények, mint másutt, és ennek következtében a tanulók tevékenysége is sokkal gazdagabb. A kísérletben résztvevő pedagógusnak azonban tehertétel, ugyanis jóval többet dolgoznak, mint mások. A fölkészülés rengeteg időt vesz igénybe, a tanórai munka intenzitása is megnő, munkaigényesebb a tanulók teljesítményének ellenőrzése, nem is szólva a tapasztalatok rendszeres elemzéséről, földolgozásáról. Itt is érvényes a régi pedagógiai igazság: a siker első számú tényezője mindig a pedagógus. Ma még — pedagógusok és kívülállók körében egyaránt —* él a hiedelem, mely szerint a kísérleteknek okvetlenül, minden körülmények között sikerülniük kell, akár a valóság eltorzítása árán is. Szerencsére nem így van, mivel minden reform eleve kétesélyes: vagy beváltja a hozzáfűzött reményeket, vagy nem. És emiatt nem szabad elcsüggedni, lemondani a kezdeményezésekről, mert voltaképpen a kudarc is eredmény, bármennyire meghökkentőnek látszik is ez első pillantásra; hiszen egy utat sorompóval zár le: nem haladhatunk tovább rajta, más irányban kell elindulnunk. F, Kovács Imre
