Nógrád. 1981. január (37. évfolyam. 1-26. szám)

1981-01-25 / 21. szám

E lső írásos emlékei szerint Lacin volt már az 1300- as évek vége felé is, amelyről könnyű kimutatni — szláv eredetű helységnév (földrajzi név), amiként ezt Kiss Lajos a Földrajzi nevek etimológiai szótára című hézagpótló munkájában meg is tette. Vagyis szláv nép lak­ta kezdettől fogva, Legalábbis ezt tartja községéről mind a mai napig a lucfalvai ember. Legfeljebb hozzáteszi még, hogy „régen nem a mai helyén, kicsit ettől a ponttól távo­labb lehetett a község...” A „költözés” aligha ment békésen, hiszen például e dombok közé ékelődött község jövőbeni egészséges vízzel történő ellátását is így említi kalauzunk, Cserényi János is­kolaigazgató, párttitkár, a nagybárkényl közös tanács és a vb-tagja, a tanács általános elnökhelyettese, helyben élő és dolgozó-szervező pedagógus: — Abból a vízből, amit majd ide is bevezetünk, a társulással néhány éven bellii, még a tatár ts ivott.,. Nem kell azt a vizet tisztítani sem, nem kell azt csak ide a községbe a domb mögül lehozni, és akkor újra nagyot lendül itt az élet minősége! A víz az egyik legnagyobb mai gond (már nem tart sokáig!), mert egyetlen egészséges, iható, minden tekintet­ben jó vizű kútja sincs Lucfalvának. A rádióban a közeli múltban érthető büszkeséggel szólt valaki arról, hogy ná­luk, mármint Vas megyében, valamennyi faluban, ahol a víz minőségével bajok vannak, bevezették a palackozott jó víz ingyenes kiadósát olyan családoknak, ahol egyévesnél fiatalabb gyermek él. Nos, mindenféle külön szenzáció nél­kül ezt a módszert követik Lucfajván jó ideje már! Karancs- vizet kapnak a csecsemők, de mint a Szép, jő forgalmú bolt­ban az asszonyok mondják — „Elfogyna több is belőle.” És ha már a bolt szóba került: igazán kevés hely van a megyében, ahol a bolti, a vendéglátói hálózat korszerűsíté­sében még sok tennivalóval küzdő Áfészre annyi jót mon­danának mint éppen itt! Igaz, előfordult, régen, hogy a rossz minőségű kenyeret nagyon határozottan visszaküldték a „feladónak”. És ha ehhez megfelelő felelősségvállalás és kö­vetkezetesség Is párosult, legalább olyan fohtos volt, és fon­tos ma is, a községi vezetők, a helybeli kereskedők és az ellátásért felelősök tartósan jó, nem elvtelen kapcsolata is. Annak érdekében, hogy az alapellátásban ne legyenek za­varok, ne érezze a község semminek hiányát. Semmi olyan­nak, amit minden' „extra kívánság” nélkül helyben sze­retne beszerezni a lakosság. Oj utca itt is épült, valamennyi telek gazdára lelt az utóbbi években. Gyakorlatilag a felszámolás pontján az egykori cigánytelep (már csak három idősebb család lakik ott), de a helybeli élet irányítói az igényeket látva újabb tizennyolc telket alakítottak ki. Terjeszkedik Lucfalva. A megyeszékhely felé eső részén állnak majd az új házak. A telkek közül hármat cigánycsaládnak tartanak fenn. A község munkavállaló lakosságának mintegy 70 százaléka a körzetben levő hasznosítható földeket összefogó, kilenc te­lepülésre kiterjedő hatékonyságú helybeli termelőszövetke­zetben dolgozik. 4 szövetkezetben, amely évről évre növe­li eredményeit, s amelynek jelenleg öt különféle ipari jelle­gű részlege nagyon eredményesen egészíti ki a nyereséget. A szlovák nemzetiségi község lakói legelsősorban is az anyanyelv fenntartásában őrzik hagyományaikat, és ez a munka, mármint a nyelvtanulás-tanítás már az óvodában kezdődik. Ahol egy nemrégiben történt bővítéssel a koráb­binál kétszer annyian férnek el — Igaz, minden talpalatnyi helyet kihasználtak, még a verandát is beépítették, és eb- ben áz óvodában iroda sincs. De itt most az iskolai körzete­sítéssel, a nyelvi oktatás kiterjesztése érdekében idekerült sámsonhézi alsó tagozatos napközisek is étkezhetnek az óvo­dásokkal együtt. Tíz jól képzett, részben most is tanuló óvónő és pedagógus, áldozatos munkát végző dadus, és sza­kácsnő látja el és neveli a gyerekseregletet. A nemzetiségi nyelvoktatást az óvodában a nagybárkányi Krajcsi Jánosné, a megyei szlovák nemzetiségi óvónők munkaközösségének vezetője végzi határtalan szeretettel és türelemmel, de ilyen irányú képzésben (Szarvason) a lucfalvai óvodából ketten is továbbtanulnak! Mindez nem lenne lehetséges megfelelő előrelátás-nélkül. Nem lenne lehetséges belső meggyőződés nélkül sem, hiszen igazán nem mindennapos eredmény, hogy Lucfalván öt (!) szlovák szakos pedagógus tanít. Nem titok az sem, hogy rövidesen tannyelvi iskolának alakítják ki a lucfalvai körzeti iskolát. A legutóbbi országos tanul­mányi versenyen Lucfalva a második helyen végzett és az csak növeli — nem csökkenti — eredményének értékét, hogy az első a békéscsabai tannyelvi iskola lett. A nyelvi hagyományok, a szlovák kultúra ápolásában úgy működik együtt a körzeti klubkönyvtár (vezetője a fel­sőfokú végzettségű, helybeli születésű Szatmári Zoltánná) mintha egyazon intézmény volna, és ezt a jövőben tovább szeretnék fejleszteni. De hiszen minden gyakorlati alap rendelkezésre áll. A minap a salgótarjáni múzeumot láto­gatták meg a hatodikosok Lucfalváról, a klubkönyvtár ve­zetőjének irányításával. Mint mondják — „nincs ebben sen*- mi szokatlan”. Az iskolával, a művelődési házzal, amelynek ugyancsak felsőfokú végzettségű, vezetője van, az ifjúsági klubbal, az énekkarral és az újjászerveződött tánccsoport­tal, a helyi KlSZ-szervezettel (ők a napokban tartják veze­tőségválasztó ülésüket), a helybeli pártszervezettel, a nép­fronttal együtt — mindezek által érvényesül a hagyomá­nyokat nem csak megőrző, hanem, mai, megváltozott ko­runkhoz igazító egység. A közös akarat. Amióta Hátsághoz tartozik a klubkönyvtár, gyakpribbak a látogatások és a se­gítség, a könyvállomány jelentős gyarapítása sem ritka — miként erről Szatmári Zoltánné beszélt a krónikásnak. A mintegy tizenkétezernyi könyv (!) jórésze (pontosan 650 da­rab) szlovák nyelvű. Az olvasók jelentős tömegét adják a gyerekek. „Naáa kniznica” — „Mi könyvtárunk” címmel volt nemrégiben Is rendezvény a klubkönyvtárban, de a gyerekeknek szánt kulturális eseményeken túl gondolnak a felnőttekre is; nyelvművelő klub és más, őket érintő-érdek­lő rendezvények szervezésével. A 730 lakosú község klub­könyvtárában 182 lucfalvai fordul meg rendszeresen. A z élet, a nevelés, a szlovák hagyományok minőségi változásai mellett nem maradnak el az általános képzésben sem, hiszen immár két éve kihelyezett (szécsényi) középiskolai osztály működik Lucfalván, de az alapozás, az iskolai munka sem szenved hiányt semmiben. Jelenleg ugyanis 36 százalékos a szakos ellátottság. Itt tanít tnár az első, szakképesítéssel rendelkező testnevelő, az első, képesített matematika- és az ugyancsak első, képesített fizi­katanár is! Ä gyesen levők pedig újabb tárgyak felvételé­vel teszik lehetővé a teljesség elérését ezen a rendkívül fontos, jövőt jelentő területen. T. P. L. Képek: Kulcsár József Szatmári Zoltánné körzeti klubkönyvtárvezetö újabb olvas- ni valót ajánl Bacsa Jánosnénak és Sejben Ágotának. ' T Kicsi a bolt, de jó a választék. Az ingyenes Karancsvizet il innen kapják a kisgyermekes szülők. Bacsa Zoltánné vezető, óvónő és munkatársai a nemrégiben bővített intézményben a ko­rábbinál kétszer annyi kisgyermek oktatását, nevelését látják el. Nemcsak a hagyományokkal — az idősekkel is törődnek a lucfalvaiak. Nemrégiben nagy sikerrel, kétszáz résztvevővel rendeztek öregek napját Lucfalván.

Next

/
Oldalképek
Tartalom