Nógrád. 1981. január (37. évfolyam. 1-26. szám)
1981-01-25 / 21. szám
Népi demokráciánk születése (4.) Volt csatlósok BULGARIA, Magyarország és Románia — a vesztes államok nemzetközi státusának rendezése még súlyosabb problémákat vetett fel, s a nagyhatalmak között további ösz- szeütközésekhez vezetett. ~ A volt „csatlós országok” — Hitler szövetségesei — az 1944 őszén, 1945 elején a velük kötött fegyverszüneti egyezmények értelmében nemzetközi ellenőrzés alá kerültek, s elvesztették szuverenitásuk jó részét. (A fegyverszüneti egyezmények végrehajtásának ellenőrzésére felállított ún. szövetséges ellenőrző bizottságok (SZEB) mindhárom országban szovjet elnökséggel működtek, amelyekben a nyugatiak a háború befejezéséig csak mint megfigyelők vettek részt, később hatáskörük bővült ugyan, de a SZEB gyakorlati tevékenységét továbbra is a szovjet misszió intézte. Ez a helyzet mindhárom országban a demokratikus erőknek kedvezett.) A Szovjetunió, hogy elősegítse a legyőzött kis államok belső demokratizálódását, és segítsen nemzetközi elszigetelődésük felszámolásában, 1945. május végén javasolta az angol és az amerikai kormánynak, hogy a nagyhatalmak — még a békeszerződés megkötése előtt — vegyék fel a diplomáciai kapcsolatot Bulgáriával és Romániával, s egy későbbi időpontban Magyarországgal. Truman azonban elutasította Sztálin ajánlatát arra hivatkozva, hogy bolgár és román népi demokráciák nem demokratikus rendszerek, ott nincs szólásszabadság, s a kormányzat nem képviseli a nép akaratát. Ha finomabb fogalmazásban, de hasonlóképpen foglalt állást Churchill is. A nyugati neheztelések mögött valójában az húzódott meg, hogy Romániában 1945. március 6-án — szovjet támogatással — Petru Groza vezetésével baloldali kormány alakult,* amelyből kimaradtak a nagy polgári pártok — a nemzeti parasztpárt és a liberális párt — emberei, BulTöbb mint húszezer évnyi hallgatás után újra megszólaltatták azt a maga nemében páratlan „zenekart”, amelynek hangszerei mammutcsontok- ból készültek. A hat hangszerre, amelyeket két alsó állkapocsból, lapocka-, medence- és combcsontból, valamint a koponya egy részéből készültek, a régészek egy ukrajnai falu, Mezin környékén bukkantak rá. A lelet új fényben tünteti gáriában pedig május végére kiszorították a kormánykoalícióból az angolszász orientációjú polgári köröket, s a földművesszövetség — a bolgár parasztpárt — élén is baloldali fordulatra került sor. Sztálin persze nem fogadta el Truman és Churchill érvelését, így az újabb levélváltások sem vezettek eredményre. Potsdamban szintén felmerült a kérdés, s a nyugati politikusok azzal a követeléssel léptek, fel, hogy a baloldali bolgár és román kormányokat alakítsák át, vonják be azokba a polgári erők képviselőit is, különben nem járulnak hozzá diplomáciai elismerésükhöz. A . Szovjetunió ezzel nem értett egyet, s Potsdam után a maga részéről rendezte államközi kapcsolatait egykori ellenfeleivel. 1945. augusztus elején Romániával, majd egy hét múlva Bulgáriával, végül szeptember 25-én Magyarországgal létesített diplomáciai viszonyt. MAGYARORSZÄG esetében némiképp másként alakult a helyzet. Mivel a román és bolgár kormány diplomáciai elismerésének kérdésében a külügyminiszterek londoni értekezletén sem sikerült az ellentéteket áthidalni, Byrnes amerikai külügyminiszter, hogy a feszültséget csökkentse, váratlan gesztusként bejelentette, hogy az USA kész Magyarországgal a diplomáciai kapcsolatokat felvenni, ami 1945. november 2-án meg is történt. A bonyolult helyzetre végül 1945 decemberében, a moszkvai külügyminiszteri értekezleten sikerült kölcsönös engedményekkel megoldást találni. Az angol és amerikai kormány — bár korábban teljes átszervezést követelt —, beleegyezett abba, hogy a román Groza- és a bolgár Georgiev- kormányt 2—2 ellenzéki politikussal kiegészítsék. Cserébe ígéretet kaptak arra, hogy Romániában megtartják a szabad választásokat, s mindkét országban a polgári ellenzék nagyobb működési lehetőséget fel a cro-magnón! emberként ismert őseink lelkivilágát, esztétikumát. A „zenekar” többek közt arról tanúskodik, hogy ezek az emberek nem csak táplálékkereséssel foglalkoztak, hanem fennmaradó szabad idejükben szórakozni is tudtak... Természetesen, ez alatt nem annyira a kő- korszaki zenekar koncertjeit kell érteni, mint azt, hogy ezekkel kísérték a különböző rituális szertartásokat. kap. A moszkvai egyezmény végrehajtására azonban csak Romániában került sor, Bulgáriában az ellenzék kevésnek találta az ogedményt s nem volt hajlandó belépni a koalíciós kormányba. így Románia diplomáciai elismerése 1946. február 5-én megtörtént, míg Bulgáriával a két nyugati nagyhatalom csak 1947 őszén vette fel a diplomáciai kapcsolatot. ’ /y volt csatlós országokkal a békeszerződés mielőbbi megkötésének gondolatát az angol diplomácia vetette fel azzal a hátsó szándékkal, hogy annak •aláírása után a szovjet hadseregnek el kell hagynia Közép- és Dél-Kelet-Európát, s a nyugatiak ezután könnyedén visszaszerezhetik politikai befolyásukat a térségben. A potsdami konferencián az USA és a Szovjetunió is elfogadták azt a tervet, hogy a náci Németország volt szövetségeseivel békét kell kötni, de már a tárgyalások során nyilvánvalóvá vált, hogy a nyugati hatalmak az olasz békeszerződés kérdését el akarják különíteni, s Olaszországnak kedvezményeket szeretnének biztosítani. Hosszas előkészületek utá 1946; nyarán kezdődött meg a párizsi békekonferencia, amely kidolgozta a volt csatlós országokkal kötendő békeszerződések szövegét, amelyek végleges formájukban a külügyminiszterek New York-i értekezlete hagyott jóvá. Az aláírásra 1947. február 10-én került sor. A BÉKESZERZŐDÉSEK kisebb módosításokkal lényegében a fegyverszüneti egyezmények előírásait tartalmazzák. Románia és Magyarország esetében semmissé nyilvánították az ún. bécsi döntéseket s visszaállították a háború, 111. az 1940 előtti határokat, s mindkét országot jóvátétel fizetésére kötelezték. (Erdély kérdésében 1946. május 7-én született meg a döntés, mely szerint Erdélynek teljes egészét Romániának kell juttatni.) Bulgáriában, Magyarországon és Romániában korlátozták a hadsereg létszámát, s nyomatékosan sürgették a fasizmus maradványainak felszámolását, valamint a politikai szabadságjogok biztosítását. Ezekben a kérdésekben a nyugati hatalmak elfogadták a szovjet álláspontot, részben, hogy mielőbb be lehessen fejezni a tárgyalásokat, részben azért, mert a Szovjetuniótól az olasz békeszerződésnél vártak „ellenszolgáltatásokat”. A békeszerződések 1947 őszén léptek életbe, Bulgária, Románia és Magyarország ekkor nyerték vissza teljes szuverenitásukat. Vida István Mammutcsont hangszerek A jelölt... E z a salgótarjáni műhely a korábbihoz képest valóságos menyország. Tágas, szere- löaknás, korszerű szerszámokkal felszerelt és jól fűtött. Az ajtaja gombnyomásra nyíló. Azt mondta Oláh István, a fiatal motorszerelő, hogy öröm ott dolgozni. De nem csupán ezek a körülmények tették kedveltté a napi munkát számára, hanem inkább az, amit Molnár Róbert, a pártalapszervézet titkára mondott: — Törődnek egymással a műhely dolgozói. A korábbi években az áramszolgáltató megyei üzemigazgatóságának az autószerelői az égtáj minden irányában dolgoztak. Az egyik részleg Pálfalván a telepen, a másik pedig Bag- lyasalján és ki tudná még merre. Nem volt idejük különösebben figyelni egymásra. De amióta a városban, az üzemigazgatóság telepén felépült ß műhely, megváltozott a helyzet. Dolgozik ott egy régi émászos ember, Fehér Nándor. Talán a párttagok között is a legrégebbiek csoportjában tartják számon. Kifinomult érzékkel tud a fiatalokkal bánni. A párttitkár, Molnár Róbert ezt a jó emberi tulajdonságát hasznosítja is. Pártmegbízatása Fehér Nándornak: nevelni a pártaiapszervezet számára a fiatalokat. A munka mellett tehát így lett még szorosabb a kapcsolata a tapasztalt szerelőnek, Oláh Istvánnal, a fiatal munkatársával. ö volt az, aki tatán elsőnek hívta fel a figyelmét a párttitkárnak Oláh Istvánra, a párttagjelöltre. Nem könnyű a jelöltséget viselni. Mert követelményeket állítottak eléje. Nem teljesíthetetlene- ket, hanem azt a bizonyos többletet, amit a párttagtól elvárnak az emberek. Molnár Róbert, a párttitkár határozottan állította: — A fiú becsülettel végzi a munkáját. Ez a véleménye Fehér Nándornak is, pedig ő nem szűkösködik a feladatok kiszabásával. Oláh István még nem is párttag, de már ott tanul velük a szemináriumokon. Lelkiismeretesen terjeszti a különböző' irodalmi műveket a munkatársai között. És mindezt olyan egyszerű szerénységgel, hogy máris megkedveltette magát. Vékony arcú, barna fiú, szelíd tekintettel és nagyon halk hanggal. Olyan, altit a napi munkája teljesen leköt. Azt mondta, hogy nekik nem szabad hibázni, amikor dolgoznak. Hegyek csúcsára embereket, meg a magas feszültségek építéséhez szükséges értékeket szállítanak. Azoknak a járműveknek nem szabad elrom- lani. Az ÉMÁSZ ifjú gépjárműszerelője már vizsgázott helytállásból. Korábban történt, hogy Nógrád- kövesd térségében magasfeszültséget építettek, de a határidő már az építők sarkában volt. Kétségessé vált, elkészülnek-e időre? Molnár Róbert, a párttitkár akkor tárgyalt a szerelőkkel, hogy önkéntesekét toborozzon, akik segítik az építkezést, Nehéz munka kint a havas télben, húszméteres vasoszlopokat összeszerelni, az alapjait elkészíteni és talpra állítani. Oláh Pista akkor szerelt le a seregből és vállalkozott a munkára. Azt mondta Fehér Nándornak, amikor visszajöttek: — Nehéz volt, de sokat tanultam. A Cserhátnak az a vidéke a legszeszélyesebb. Hol hirtelen a felhőkig törnek a hegyek, hol pedig a mélybe süllyednek a völgyek. Aztán erdő, bozót, láp, de a vezetéknek menni kell amerre kiszabták az útját. Oláh Istvánnak két feladat is jutott a kövesd! építkezésen: oszlopszerelés és a járművek karbantartása. A napokban, amikor Molnár Róbert, a pártMozdonyfüstben Akit a bomba szele megcsapott — Mondja! — kérem a viszonylag rendesen berendezett, tiszta, napfényes irodában jelentést író Czikora Ferencet: — tényleg olyan sok mindenen keresztülment vasutas.- mi voltában? — Igen — teszi le a golyóstollat. — De honnan tudja maga ezt? — A vonalbéli vasútastársadalomtól. — Akkor rendben levő az ügy. Beszélgethetünk is. Vagy nem azt akarja? — Dehogynem! — Gondolom, érdekli az is, hogyan lettem vasutas? — Mindenképpen! Cigarettát vesz elő, újjai között puhítgatja, s amikor el- szívhatóságának feltételeit rendben levőnek találja, ráfüstöl. — Hát — néz rám — elég régi história. Negyvenháromban hirdetett tiszthelyettesképző tanfolyamot a Magyar Királyi Államvasutak. Tizenhét éves voltam, meg somost; miért is ne jelentkeztem volna. Sokan voltunk a meghallgatáson, rengetegen, mert akkor még volt válogatási lehetősége a vasútnak. Elhiszi: ha kiléptem volna a sorból, azonnal hárman-négyen ugrottak volna a helyemre. De amikor odaálltam a nagytekintélyű bizottság elé, s mondtam az elnöknek: Nagyméltóságú üzletigazgató úr, Czikora Ferenc tiszthelyettesjelölt tisztelettel jelentkezem, már nem volt mese. Leragadtam a vasútnál, én marha. — íz meg miért? Elhúzza a száját: — Nézze! Ha jól számolom, huszonhét-huszonnyolcadik éve vagyok már a cégnél és akár hiszi, akár nem, sikerült ennyi idő alatt-felverekednem magam a négyezerkétszáz forintos szuperfizetésig. És itt nincs aztán prémium. Meg ilyen pénz, meg olyan pénz. Ennyi van — kész! Pedig hívtak már máshová, osztályvezetőnek is, de ha csak felelősség nélküli' segédmunkás vagyok, akkor is több kerülne jócskán a borítékba. — És miért nem ment el? — Ha nem lenne ez a marha vasutasszívem... De mondhatom tovább? — Hogyne! \ — Ferencvárosba hívták össze a tanfalyamot, s egyik nap, 1944. április másodilffin, beszól a váltókezelő: — Uraim! Magyarország felett légiveszély van. — Öt perc múlva újra beszól: — Budapest felett légiveszély van. — Földtitkár és Fehér Nándor közrefogták a fiút, hogy- beszéljenek vele, a törődés hangján kérdezte tőle Fehér Nándor. — Na, fiú, nem gondoltad meg? Oláh István értette, hogy a párttagfelvéte’éről van szó. Ilyenkor mindig eszébe jut az apja. ö is párttag. Náluk a családban mindenki részese a mozgalomnak. Miért lenne ő más, amikor a párttagok körében érzi jól magát. Aztán eszébe jutott neki Kálmán József, aki az ifjúsági mozgalomban irányította figyelmét a párt felé. És itt van most Molnár Róbert, a párttitkár és Fehér Nándor. Biztatás árad a tekintetükből, ami magabiztossá teszi az embert. Hát lehetne más utat választania neki? Határozott volt a tekintete, a hangja pedig halk. — Az elhatározásomon már nem változtatok. A z áramszolgáltató vállalat megyei üzemigazgatósága pártalapszervezetének legújabb tagjelöltje tehát Oláh István, a gépkocsiszerelő, akit gondos emberek nevelnek, mint Fehér Nándor, az alapszervezet régi tagja és Molnár Róbert, a pártszervezet titkára. Mert abban az új műhelyben, amelyben Oláh István gépkocsiszerelő dolgozik, az emberekkel is törődnek. Bobál Gyula szintes épületben voltunk elhelyezve, alattunk a pincében kuglipálya volt, oda húzódtunk le. És elkezdődött a szőnyegbombázás. Hamarosan egymásba gabalyodva, azt sem tudtuk, ki az élő, ki a holt, mert a szövetséges pilóták igencsak kitettek magukért. Kialudt a villany, omlott a fal, ömlött a víz a vezetékekből. A kétszáz négyzetméteres 'udvart három telitalálat érte a nagyobbik fajtájú bombákból, és... hatvanunkból huszonnégyen haltak meg. Elnyomja a csikket, felnéz: — Ugye, szép pályakezdés volt? — Az. — Persze, akkor a tanfolyamból nem lett semmi, három hónapig rángatóztam a légnyomástól. Majd negyvennégy júniusában aztán Szabadkára hívtak újra össze minket. Augusztusban végeztünk és én visszajöttem Somosra. Voltam forgalmista, átmeneti pénztáros, minden ami kellett. i — Azóta szagolja egyfolytában a mozdonyfüstöt? — No, nem egészen, mert negyvenöt októberében B listára kerültem. Mert minket — mondták — reakciós szellemben neveltek, azonnal elbocsátottak. Hatodmagammal. Néhány hónapig csináltam akármit, de a szívem csak visszahúzott ehhez a fránya vasúthoz. Meg persze, bántam a jó fizetést is, mert akár hiszi, akár nem 192 pengőt kerestem, annyit, mint egy magyar királyi hadnagy. így kerültem Ferencvárosba, a büntetőtáborba. — Ezt nem mondja komolyan. — De! Aki, ilyen B listás újra el akarta kezdeni a vasutat, annak ott kellett megtanulni a magyarok istenét. Piszok egy hely volt Nagyon sokáig voltam vonatfékező, tudja, a fülkében kellett akkor még tekerni a kurblit. De sokszor is volt hogy 48, meg 72 órán keresztül is szolgálatban voltunk. De, kibírtam, láthatja. Megint cigarettára gyújt. — És aztán? — Aztán, ha emlékezetem nem csal, negyvenkilencben már megengedték, hogy a B listások állomáson is dolgozhatnak, így nagy verekedés utón ötvenben visszakerültem tarján-külsőre. — Azóta nyugodtak a napjai? — Hát van a vasútnál nyugodt nap? Mindenesetre olyan különleges események aztán már nem történtek velem. Igaz, elvégeztem a közgazda- sági technikumot, a tisztképzőt. s most pénztárfőnök vagyok. Hozzám tartozik Vizslás,' Pálfalva, Külső, meg ez a főtéri állomás. Hót ez van. — Nyugdíj? — Itt nincs korkedvezmény; de majd kibírom azt az öthat évet. Aztán adj' isten,' vasút! — Ennyire utálja? — Annyira nem. Vonaton fogok én ezután is utazgatni, A második csikket is belenyomja a hamutartóba. Fölfelé száll a füstje, mint egy döglődő mozdonyé... Karácsony György A miskolci üveggyárnak készítenek „U” profilüvegek levágására alkalmas berendezéseket az ÜM Szerszám- és Készülékgyárban Pásztón. A géprészeket a műszaki fejlesztés keretében alakították ki. Képünkön Nagy Sándor és Réde Zsolt szakmunkások szerelik a terméket.- kJ Uj csatorna Jugoszláviában Jugoszláviában egy olyan km-rel rövidíti meg Belgrád csatorna tervét dolgozták ki, és a Földközi-tenger között a amely Belgrádot Solun fo- haí°utat — 850 km-re. A , : , . . . : e .. csatorna a Morava és a Varlyami kikötővel fogja össze- dar folyókon fog keresztülkötni. Ez a csatorna 550 haladni. | NÓGRÁD - 1981. januáf 25., vasárnap 9
