Nógrád. 1981. január (37. évfolyam. 1-26. szám)

1981-01-04 / 2. szám

Amit a fanácsok I elkölthetnek Megszoktuk, hogy a fonto­sabb közkiadásra szánt össze­gek évről évre növekednek. Most ez a növekmény az ismert gazdasági körülmények miatt — szerény mértékű. Mindez a tanácsok gazdálko­dására is érvényes, sőt, rájuk vonatkozik nagyobbrészt, hi­szen ők irányítják a lakosság legszélesebb körét kiszolgáló intézményeket — kórházakat, szakorvosi rendelőintézete­ket, napközi- és diákotthono­kat, iskolákat, óvodákat —; összesen mintegy 14 ezer szer­vezetet. Ä tanácsi pénztárcából el­költhető összeg 1981-bén is valamivel több lesz, mint ta­valy volt: a fenntartásokra, Illetve a fejlesztésekre együt­tesen csaknem 100 milliárd forint jut. Ha azonban figye­lembe vesszük az árváltozá­sokat, a növekvő ráfordításo­kat és az átadásra kerülő új létesítményeket, akkor azt mondhatjuk: az alapvető köz­kiadásokban megőrizzük az ellátás színvonalát. mindenre kell PORCIÓZNI Mindebből következik: ott kell megfogni a pénzt, ahol lehet. Az utóbbi években még úgy szólt a lecke, hogy szigo­rúan sorolni kell a teendőket. Fontosság szerinti „kategóri­ákba” osztották a különféle szolgáltatásokat, ennek meg­felelően a pénzkereteket. Ma már azonban lényegében csak egyetlen kiemelt csoport van — amelybe a szorosan vett alapellátás intézményei tartoznak. De manapság ezen a körön belül is differenciál­ni kell; egyes feladatok — mint pédául az általános is­kolai tantermek ügye, a járó­beteg-ellátás javítása, az ivó- vízhálózat, a köztisztaság, a felújítások — minden másnál előbbre valók. Mindemellett a többi szük­ségletet jem szabad elhanya­golni. Éppen ez nehezíti a ta­nácsiak dolgát: mindenre kell porciózni. Dehát akkor hol foghatók meg a forintok? — hallani itt-ott a berzenkedő- ket. Hiszen a költségvetésben szinte még a fillérek is lekö­töttek, többi közt bérekre, energiára, bérleti és közmű­díjakra. Akik a pénzzel fog­lalkoznak, nagyon jól tudják, súlyos hiba volna kézlegyin­téssel elintézni a takarékos­ságra ösztönzést, mert még az eleve elköltöttnek tekintett pénzről is kiderülhet — fe­gyelmezett költségelemzéssel —, hogy egy része felszaba­dítható más célra: „MEGFOGHATÓ” FORINTOK Nem arról van szó, hogy mondjuk gyengébben fűtsék, világítsák az iskolák, a nap­közi otthonok helyiségeit, el­hanyagolják takarításukat, a környezet tisztán tartását. Ilyen áron nem szabad taka­rékoskodni! De azt meg lehet választani, hogy a tanácsok­nál és intézményeikben mi­lyen legyen a bútor, a felsze­relés, a díszítés;, a drágább se mindig hasznosabb, prakti­kusabb. Aztán később az is forintokat hozhat a házhoz, ha időben elvégzik az esedé­kes karbantartásokat. Ha a gépeket gondozzák, körülte­kintőbben lehet bánni a se­lejtezéssel is. Az is múlhat a helyiek elhatározásán, hogy mondjuk a kettős fűtési rend­szerű kazánokban olcsóbb tü­zelőanyagot használnak fel. Aztán, ami a fejlesztéseket illeti, utóbb gyakran emlege­tett követelmény a létesítmé­nyek többcélú kihasználható­sága. Mégis, csak elvétve vannak ‘oyan próbálkozások, amelyek például az iskola és a művelődési ház „közeledé­sét”, a helyiségek közös hasz­nálatát lehetővé teszik. Pedig nagyvonalú gazdálkodásra vall, ha mondjuk a lakótelep kellős közepén építendő isko­lát csak hagyományos érte­lemben vett iskolának szán­ják. Kialakításánál figyelem­be lehet és kell venni a la­kókörnyezetet; legyen színtere a klubéletnek, a TIT-előadás- nak, a felnőttoktatásnak, az alkalmankénti lakógyűlések­nek, sportpályái késztessék mozgásra a környékbelieket. S ha már az iskolákról szólunk — körültekintő felújítással is lehet pénzt „csinálni”. Példá­ul a kevéssé igénybe vett nagy belső terek, zsibongók felhasználásával alakítottak ki több régebbi iskolában napközis szobát, könyvtárat, így enyhítettek a szorító tan­teremhiányon — anélkül, hogy új beruházásba fogtak volna. Vagyis a-helyi kezdeménye­zéseknek is nagy szerepe le­het az okos pénzköltésben. Az állami intézmények ésszerű gazdálkodását segítendő nem­rég megjelent egy új pénz­ügyminisztériumi rendelet; intézkedései január elsejétől fokozatosan lépnek életbe. A költségvetésből fenntartott, nem termelő szervezetek ugyanis régóta változatlan el­vek ssferint működnek. Felü­gyeleti szerveik — zömében a tanácsok — évről évre meg­határozók terveiket, a felada­taikra' adható összegeket, amelyek akkorák, amekkorák, függetlenül attól, hogy jól vagy rosszul gazdálkodnak-e a pénzzel. + ÉSSZERŰBBEN GAZDÁLKODVA Ezentúl a költségvetésből élő intézmények is érdekel­tebbek lesznek a takarékos­kodásban, az éves keretet ru­galmasabban kezelhetik majd; ha mondjuk a kórház egyébként minden tekintetben eleget tesz kötelezettségeinek, akkor az úgynevezett pénz- maradványokat nem vonják el tőle. Ez érvényes akkor is, ha gyógyszerkutatásra vagy egyéb tudományos munkákra hasznosítja szabad szellemi és gépi kapacitását: az így szer­zett bevételek az intézmény­ben maradnak, s a szolgálta­tás további javítását eredmé­nyezhetik. Az intézmények persze igen különbözőek nagyságukban, jellegükben sok az apró szer­vezet, holott tapasztalat: az összevont egységek többnyire szakszerű munkára, gazdálko­dásra képesek. Igazolja ezt az egészségügyi ágazatban ki­bontakozó integrációs folya­mat; szélesebb körben kihasz­nálhatók a technikai eszkö­zök, közösen intézhetők a be­szerzések, a karbantartások, a felújítások. Az ilyesfajta együttműködés (közös gond­nokság) megvalósítható a szakmailag önálló intézmé­nyek, például iskolák, kollé­giumok, diákotthonok között, főként a kisebb településeken. Most az új rendelet felhatal­mazza a tanácsokat: határoz­zák meg, hogy a területükön mely szervezeteknek érdemes és szükséges önálló gazdálko­dási jogkört adni. iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiuiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiMiiniiiiiiiiiiiiimiiMmiiiiiiiiiiiiiuiiiiimiKtiiiiiuiiia ••mniiimiiiiiiiiimiiiiniMiiiiimiimiiiimmiiiiimiHimmiiiimmiiiimiimiiiimiimiiiiiiimiiiiimiiiiiiiiiiuuiiiiiiiiiimiiiiimiiiiiiii'.iiiJiiiiiiiiiiiiiimi Esztendőről esztendőre megyénkben is fiatalok százxi vesznek részt, az MHSZ által sorköteleseknek bevonulás előtt rendezett különféle előképzési formákban. Ezek kere­tében általános, illetve szakismereteket, akár szakmái is elsajátíthatnak. Vajon milyen hasznát veszik a tanultak­nak az „angyalbőrben’’, illetve befolyásolja-e életüket a to­vábbiakban a tanfolyamon való részvétel. E kérdésekre kerestünk választ sorkatonai szolgálatukat teljesítő fiata­lokat felkeresve. Utána is folytatnám Karsai Attilával legutóbb két éve találkoztam, a salgó­tarjáni úttörőházban a leg­kisebbeket tanította a mo­dellépítés rejtelmeire. A re­pülőmodellezés megszállott­ja volt ifjúkora óta, érthető ha kapva kapott az alkal­mon, hogy az előkészítés spe­ciális fajtáját válassza. Az MHSZ péri repülőterén a rádióirányítású repülőgép- modellek kezelésével, veze­tésével ismerkedett, melye­ket a néphadsereg különböző alakulatainál a légi célok imitálására használnak — A rádióirányítású mo­dellezés — vagy, ahogy ál­talában emlegetjük: az RC — minden modellezés csúcsa. Én korábban A/2, illetve mechanikus kategóriában nem okozott számára nagy versenyeztem, de mindig von- nehézséget, a rádiótávirászat- zott a Rádiós repülés, lehető- tál kapcsolatos ismeretek el- ségem azonban ■ alig-alig adó- sajátítása, már csak azért dott hozzá. Éppen ezért sem, mert ismerősei között örültem meg a lehetőségnek, többen foglalkoznak az MHSZ A tanfolyam nem volt köny- keretében rádióamatőrkö- nyű, de számomra nagy él- déssel és a fiatalember szá- vezetet jelentett — meséli a mára ez korábban is vonzó már „öregkatona” számba tevékenység volt menő fiatalember, aki civil- — Nekem nem volt nehéz ben a salgótarjáni regionális a tanfolyam, egy része a vízmű tmk-technikusa, vagy- szakmába vágott. Azzal rög- is a polgári életben is fi- tön tisztában voltam, de sok nőm aprólékos munkát vé- segítséget kaptam többek kö- gez. A szolgálat során tanúsí- zott a rádióamatőr Lakatos to« előmenetelét gallérján Lacitól, aki régi ismerőse a három fehér csillag bizonyít- családnak. Ügy érzem meg ja. Szakaszvezetőségig vit- vannak velem elégedve, ha te. Nincsen már száz napja nem lenne dicsekvés azt ál- sem a leszerelésig. További lítanám, hogy a jobbak kö- terveiről faggatjuk. zé tartozom.- A modellezést itt sem Ata hagytam abba. Legutóbb áp- tv t M llaf A* rilisban nagy bemutatót tar- alapk.képzés után Uszteski­tottunk az egységnél, vendé- gek is jelen voltak. Ha lesze­relek, modellezőklubomban századhoz került Jelenleg tehát nem távirászként tevé­kenykedik, a megszerzett is­is szeretnék RC-vel foglal­______________n________ i_ meretek azonban mégsem kozni, amennyiben erre hetőség nyílik. le­ft Szakmába vágott" Soltész Ákos szakaszvezető bevonulása előtt a» salgótar­jáni síküveggyár elektrotech- _______ __________ I*. S. nikai műszerésze volt. Így kaszvezető, aki a Határőrség iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiniiMiiiriiimiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiir.iiiiiiiiiiiiiüiiiiiiiiiiiiii'itmiiiiiiiiiiimimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiii mu,inni ......... voltak haszontalanok. Volt rá eset, hogy riadócsoportban neki kellett a hírközlő eszkö­zöket használnia. — Mindenféleképpen hasz­nát veszem a tanultaknak és elképzelhető, hogy leszerelés után is tovább foglalkozom a rádiózással. Mikor jót mondott magáról, nem dicsekedett Soltész sza­Két kislány robban be az irodába. Mindkettőjükön kö­peny, a fejükön kissé csáléra áll a sísapka nagy bojtja. Sok göncöt húztak magukra, kell a meleg főfedő. A könyvköté­szet ugyanis két különálló épületben található Nógrád­sápon. Ä harmadik ház a te-__ _________ lepvezető irodája. Olajkályhá- nyak nagy része több val, nagy asztalokkal, székek- hatéves tapasztalattal Könyvkötők lesznek Az itt dolgozó asszonyok, lá­— Szeptemberben végezté­tek el a nyolcadik általánost. A tanulás folytatódik. Van-e különbség a mostani és a ré­gebbi életetek között? A lányok kórusban válaszol­nak: ' — Rengeteg! Amikor az ál­talános iskolába jártunk, csak mint a tanulás volt a dolgunk,. itt ren- a faluban. Most bejárunk Ba­kel. A kislányok „ingáznak” delkezik. Ám munkájuk csak lassagyarmatra, másfajta n K « InvitnnmmLLMl í . ,.,,1 .*• __ I .. a három épület között. „betanított” és nem szakmun­A nézsai Május 1. Terme- ka. lőszövetkezet melléküzemága- Érezhetőek a fejlődéshez ként dolgozik a könyvkötő- szükséges törekvések. Az asz- szet. Koncz Sándor műszak- szonyok szorgalmazzák — leg­vezető mondja. alábbis a fiatalabbja — a to­Ezek a napok igen haj- vábbtanulást. Azt mondják, tantárgyakkal ismerkedünk, az üzemben pedig dolgozunk. — Mit? — Legelőször is végigjártuk a munkahelyeket, megtanul­tuk, mit, mire használnak, ho­gyan kap „köntöst” egy kiváló katonája cím mel­lett kilenc különböző dicsé­retet érdemelt ki. „Mindig vissza tudtam térni" Zsidai István határőr Ka- rancskesziből vonult be, mi­után elbúcsúzott munkatár- támaszkodhat. büszke vagyok arra, hogy eddig még minden alkalom* mai, mindenünnen vissza tudtam jönni saját erőből. A vezetési órák száma lehetett volna több, nekem akkor kü­lönösen személygépkocsival nehezen ment. Zsidai határőrt közvetlen felettese is kiváló szakember­nek tartja, akire bizalommal Elsősorban saitól a KPM Közúti igaz­gatóságán, ahol autóvillamos­sági műszerész, ö jóval ko­rábban, iskolai oktatás mel­lett vett részt az előképzés­ben, . középiskolájában, az érettségi évében vettek részt az MHSZ által szervezett pvpj árművezetői tanfolya­mon, a bizonyítvánnyal együtt szakképzettségének köszön­heti, hogy a kiképzési bázis élenjáró katonája lett •I Kisebb erőfeszítéssel" Mérges Zoltán géplakatos, nem szécsényi a tanfolyam kapták meg a jogosítványt is. keretében kapcsolódott be az — Akkor még nem gon­doltam, hogy „katonáéknál” Karsai Attila a szakaszvezető­ségig vitte. váló katonája. rásak, a nálunk dolgozó több szívesen vállalnak áldozatot könyv, miként fűzik össze a mint százhúsz asszony, lány is ez ügyben, szervezzék meg nyújtott műszakba jár. Az a szakmunkásképzést 1980-as év utolsó negyedében kétszázezer könyvet küldtünk a kereskedelemnek. Indul hát a sok szép könyv Nógrádsápról, hogy gyerek nek és felnőttnek egyfor mán örömet okozzon. A köté­szetben dolgozókat igazán , . ... d , ,k ő iava nem kényeztették el a kitűnő a",TÍ ' V®® lapokat, ragasztják a borítót egészen addig, amíg nagy csomagokban autókra nem rakják valamennyit. Szálkái Erzsiké megjegyzi: — A legelső feladatunk a Az első fecskék mindeneset­re megjelentek. Szakmunkás- tanuló lányok „képében”. Né­gyen vannak a leányzók, lapok hajtogatása volt, azután . , , , , - Sztankó Piroska, Gari Mária, a táblakészítés. Van mit ta­nek es felnőttnek fSytor- Sza]kai Erzsébet és Bencsik nulnunk. hogy igazán jó szak­Erzsébet. Marikának az édes- munkások legyünk. — Jól választottatok? — Nemrégiben beszéltünk erről. Mindegyikünk úgy vé­lekedett. hogy igen. A tanu­láshoz - sok segítséget kapunk. A lányok egy hetet iskolá- Három forintot fizetünk az ban töltenek Balassagyarma- ebédért, ingyen kapjuk a tan­— Újabban egyre több szó ton, majd a következő hetet könyveket. A többi már raj­esik '' a továbbképzésről — szakmai gyakorlattal a köté- tunk múlik.. „ mondja a műszakvezető. — szetben. — cse — körülmények. Most, hogy be­rendezték a „felső" műhelyt, tűnik úgy, hogy jobban, ké­nyelmesebben, melegben töltik el a napi nyolc órát. solta a lányának, legyen könyvkötő. Szép munka, érde­kes, jövője is van. MHSZ-munkába. Korábban a helyi lövészklubban élesítet­te látását, fejlesztette ref­lexeit. i — Öt község fiataljaival Endrefalvára jártunk, általá­nos tanfolyamra. Mondanom sem kell. nekem a lövészet ment a legjobban. A terep­tannal, az elvont fogalmakkal egy kicsit nehezebben barát­koztam meg. Amikor bevo­nultunk akkor láttam csak,' hogy mennyire jó volt a tan­folyam. A 80 óra nélkül,' amelyre a foglalkozások ki­terjedtek. sokkal nehezebb lett volna minden, így azon­ban jóval kisebb erőfeszítés-' sei sajátíthattuk el az így megkövetelt ismereteket. Pél-' dául vegyvédelmi kiképzé­sen a védőeszközök használa­Soltész Ákos a határőrség ki- ta' a B™* **«»«■ nem volna olyan jól, ha nem gya­koroljuk, időre! Azért ha éli csinálnám a tanfolyamét, töb* bet gyakoroltatnám a kézi­gránátdobást, és módját ej-j teném, hogy az akadálypá­lyára is kijussanak a részt­vevők. Nekem ezek legalább-' is meglehetősen nehezen mentek. Jó lett volna, ha gyakorolhatom korábban,' Bezzeg a lőelmélettel, amit részletesen átvettünk, semmi probléma nem volt! Mérges határőr minden lö­vészeten ötösre teljesíti a fel­adatot. Két dicsérete van, a kiképzőbázis élenjáró kato­nája, aki eredményei alap­ján célul tűzhette maga elé, a Határőrség kiváló katoná­ja cím megszerzését is. összegzésül jegy felettes vé­leménye: Hemreich Gyula százados az itt szereplő ha­tárőrök feljebbvalója. — Az előképzésen részt vett fiatalok mindegyikén érezni lehet a felkészültséget. Jobban számíthatunk rájuk, nemcsak saját feladataik tel­jesítésében, hanem abban is, hogy a többieket segítik, be­illeszkedésüket megkönnyí­tik. Ügy vélem még 1obb hatást érhetnénk el, ha a nyolcvan órás foglakozás utol­só negyedét tábori körülmé­nyek között tölthetnék el, fel­kért szaksegítők közreműkö­désével. S ennek keretében színesebb, színvonalasabb formában még több ismere­tet sajátíthatnának el a ''észt­vevők. írta és összeállított«»: Gáspár Imre Zsidai István a hibaelhárítás­ban is jeleskedik. Mérges Zoltánnak Is segített az előképzés. is hasznom lesz belőle, de a kocsi mindig érdekelt, örül­tem a jogosítványnak. Így most azzal foglalkozom, ami­vel szeretek, s ez nagy szó. Izgalmas és érdekes többféle járműtípussal, különböző tá­jakon. különböző utakon jár­ni. Ami a tanfolyamot illeti, nagyon komolyan vettük a hibaelhárítást, s ezért most sokszor áldom az egykori ok­tatót. Az úton a vezető ma­gára van utalva, én is sze­Hemreich Gyula százados szá­réi tem már a padkán, de mit az előképzés résztvevőire. NÓGRÁD — 1981. január 4., vasárnap

Next

/
Oldalképek
Tartalom